Név: Carmen Callaway
Kor: 16 év
Szak: Kézművesség/festészet-grafike és Zene/Hangszer
Kedves, mosolygós lány, aki mindig optimistán áll a világhoz. Rossz kedvét sosem mutatja ki, mindig odafigyel másokra, és elképesztően jó megérzései vannak. Jó a hallása, kitartó, ritkán adja fel. Könnyen megbízik az emberekben, ami miatt gyakran koppant már, de bizalma meg sem rendült. Kutyája, Bobby számára a legfontosabb.
Carmen teljesen átlagos kislányként élt 4 éves koráig. Egy autóbaleset során azonban súlyos fejsérülést szenvedett, és elvesztette a látását. A szülei nagyon féltették a felépülés után lányukat, mindentől óvták, Carmen viszont ugyanolyan egyenrangú embernek érezte magát mindig, mint mások. Hosszú harc után szüleit sikerült meggyőznie, így normális általános iskolába iratták be. Minden órán részt vett, és ez sokkal nehezebb volt, mint remélni merte volna. Keményen tanult, és sikerült megállnia a helyét. Barátokra is szert tett, ám folyamatos költözésük miatt egy idő után lemondott a barátkozásról. Középiskolában sokat csúfolták és bántottak vaksága miatt, családja előtt mégis keménynek mutatkozott. Nem érdekelte más ártó véleménye, és minden nap a környezete elismeréséért harcolt. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy ő más. Rajzolt és ugyanúgy eljárt sétálni, gyalog járt haza az iskolából és kivette a részét a házi munkákból is. 15 évesen meghalt az édesanyja, egy frontális karambol után. Carment ezt nagyon megviselte, magához vett egy vakvezető kutyát. Bobbynak nevezte el, s bár a kutya igen szeleburdi és eszetlen 3 éves kan. Eljárt vele kutyaiskolába, és szépen lassan egymáshoz szoktak. Bobby nagyon kedves, figyelmes és okos kutya, mindenben segít kis barátnőjének. Apja talált neki egy szakorvost, aki azt mondta hogy egy nagyon kockázatos műtéttel talán helyre lehetne hozni a látását. Így hát levegőváltozásért elutazott kutyájával az Akadémiára, és bár magányos és keserű óráit Bobbynak sírja ki, csak a remény tartja még életben. A töretlen remény.
Annak ellenére, hogy nem lát, nagyon különleges lány. Hang alapján meg tud állapítani rengeteg dolgot, és éles eszével összefüggésbe hozza őket. Kézfogás helyett megtapogatja az illető arcát, és még a hajszínét is tudja róla. Sosem mutatkozik szomorúnak, inkább csak csendesnek, és meglepő módon szinte minden idejét a könyvtárban tölti. Tapogatja a könyvek borítóját, lapozgat bennük, beszívja a nyomtatás illatát és élvezettel hallgatja az oldalak susogását. Valamint szobáját is szép színesen rendezi be, az ágya mellett mindig található egy szál virág. Bár nem látja a szépségét, imád a természetben lenni. Zavartalanul közlekedik a Kastélyban, és nem tűri meg a felügyeletet, vagy a segítséget. Mindenre egyedül akar rájönni, így ha néha neki is ütközik egy falnak, akkor sem hagyja, hogy a helyes útra vezessék. Bobbyval nagyon jól megértik egymást, s a kutya idegenekkel szemben kicsit bizalmatlan.
Édesapja milliomos ember, ami méginkább nehezítette gyerekkori éveit. 11 évesen ezer ember dolgozott neki, ki-ki beszélgetett vele, ki-ki sétált vele, ki-ki segített a fürdésnél. Nagyon utálta ezt, de apja erőszakossága miatt kénytelen volt belemenni. Ekkor fogadott be egy 15 éves fiút, Narumit, akit már az első nap szimpatikusnak talált. Elkergette maga mellől a többi embert, és addig nyúzta apját, amíg meg nem engedte hogy csak Narumi foglalkozzon vele. Nagyon jól összebarátkoztak, Carmen a fiúnak öntötte ki a szívét, míg a fiú neki. Hallott az öccse, Yamakasi életéről is. Teljesen kiismerte a testvérpárt. Narumihoz legalább úgy ragaszkodik, mint Bobbyhoz, és bátran bízza rá akár az életét is.. de csak egy soha meg nem született báttyként tekint rá, semmi szerelem. A csillagjegye halak.
Párja: Yamakasi Speak
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
