|
Témaindító hozzászólás
|
2009.05.25. 20:20 - |
|
[495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A szavakra elhúzza a száját. Nagyfiú.. hát jah. Ő meg.. kicsi. A földet kezdi el fürkészni, majd megrázza a fejét és felnéz a választ hallgatva. Elmosolyodik és biccent.*
- Bízd rám :)
*Egy ideig még ácsorog, majd kisiet a konyhába. A hűtőig meg sem áll, kinyitja és szemügyre veszi a tartalmát. Hmhm... mit tudna csinálni..? Tejszínhab van, mint mindig xD. Esetleg pa.. nem, nem. Édesség estére nem egészséges. De végülis miért ne..? Egy ideig töpreng, becsukja a hűtőt és visszalépked Naruhoz.*
- Mit szólnál hozzá, ha tejszínhabos palacsinta lenne a vacsora? :) Vagy még tudok melegszendvicset csinálni..
*Halványan elmosolyodik és az ajtófélfának dönti a vállát.*
|
*Nem felejtette, csak gondolta, ad egy kis időt a lánynak a nézegetésére. Miután elsimította az ágyon a lepedőt, egy mosollyal Lynette felé fordul és átveszi tőle a fegyvert.*
- Vendég vagy, én meg nagyfiú, boldogulok ^^
*A vacsis kérdésre azért töprengve megsimogatja a hasát. Hát, ma nem evett olyan sokat, de konkrétan nem is éhes.. töprengve ingatja kicsit a fejét, majd legyint egyet*
- Vacsorázhatunk. Használd fel nyugodtan a hűtő tartalmát, bár nincs túl tele. Légy kreatív
*Rákacsint, és visszafordul az ágy felé. A nadrágja övébe csúsztatja a fegyvert, meghúzza a szíjat, majd dúdolgatva folytatja az ágyazást. Ha a lány ott van, néha elpillant felé, ha kimegy, akkor siet, hogy csatlakozhasson hozzá*
|
*Hallgatja Narut, majd biccent.*
- Oké, ezeket még el tudom képzelni.. ööö..
*Figyeli, ahogy nekilát megágyazni, majd köhint egyet.*
- A fegyvert itt felejtetted...
*Nyújtja felé, de még vissza is húzza, amíg pakolászik.*
- És azt mondtam, segítek.. ez így nem segítség >.< Vacsorázni akarunk majd? Mert akkor azt bízd rám
*Makacsul a fiúra pillant megerősítést várva. Aztán ismét eszébe jut a fegyver, amit át is nyújt.*
|
*Egy kicsit elgondolkozik a kérdést hallva. Elég sok szempontnak kell megfelelnie, de talán nem is baj, ha nem mennek bele túl mélyen a harcászatba*
- Szeretem a vállraemelős ágyúkat, a sortüzes gépfegyvereket, és a gránátot meg a könnygázt is nagyon bírom. Meg az egyszerű kis pisztolyt, amit a nadrágövemben hordok.
*Halvány mosollyal végigméri Lynettet, majd feláll, de nem veszi vissza tőle a fegyvert. Nekilát megágyazni, rutinosan, bár kissé ügyetlenül.*
- Fura, hogy nem kell járóbot, és mégis több tapasztalatom van, mint a 90 éves, szakállas bácsiknak..
*Egy pillanatra megtorpan és végigsimít az állán. Á, még csak pelyhedzik, mint egy kölyök. Bár szerencsére olyan pofát örökölt az apjától, amit ugyan nem kell hetente borotválni. Nyehehe, ő még 60 évesen is szexi lesz. Szóval folytatja az ágyazást, halkan dúdolgatva*
|
*A válaszra csak a fejét csóválja. Ejnye-bejnye.. no mindegy, ő tudja. A fegyvert fürkészi, amit Naru kivett, majd egy sóhajjal elballag egy székhez és lepakolja rá a párnákat, amiket nekidobott. A homlokán végigsimítva fordul vissza Naru felé, az intésre közelebb lépked, ahogy a fegyver a kezébe kerül, pislog kettőt. A kérdésre ránéz.*
- Most fogok életemben először fegyvert...
*Pislog le rá, majd megforgatja az ujjai közt.*
- Szóval könnyen kezelhető.. hátőő.. hiszek neked
*Egy vállvonásos mosollyal felnéz rá.*
- Mit nevezel vagányabb fegyvernek amúgy..? Nem mintha ismerném a fegyvereket... xD
|
- Yama és Sasuke már látta, más meg nem igen jár a házamban. De nem csak itt vannak fegyvereim ^^
*Egy vidám mosollyal kidobálja a levegőt, majd kiemel egy fegyvert is, kikeresi hozzá a megfelelő tárat és egy doboznyi golyót, bár utóbbira nem lesz szüksége. Lassan visszaengedi az ágyat és rácsüccsen, hogy biztosan jól lecsukódjon a teteje.*
- Ez az egyik legkönnyebben kezelhető darab, bár én inkább a nagyobb, vagányabb fegyvereket szeretem..
*Belenyomja a tárat a fegyverbe, a golyókat az ágy melletti éjjeliszekrénybe rakja. Forgatja a kezeit közt, porolgatja, tekergeti, majd int a lánynak, hogy jöjjön oda. Kibiztosítja, bár nincs benne töltény, azért a kezébe adja*
- Fogtál már valaha igazi fegyvert a kezedben?
|
*A válaszra elhúzza a száját, majd sóhajt.*
- Hát jó..
*Figyeli, ahogy a fiú odalépked, a párnákat elkapja, majd elmosolyodik és szusszan egyet. A fegyvereket meglátva meglepődik és nagyokat pislog, de rögtön eszébe jut: Naru katona volt. Hát persze.*
- Wow..
*Lépked oda és végigpillant a fegyvereken, majd Narura néz aszavait hallva. Elneveti magát.*
- Rossz helyre tetted, nem csoda, hogy nem találtad
*Vállatvon, majd körbenéz. De rég járt már itt.. kíváncsian Narura pillant, majd a fegyverekre töprengve.*
- Ésőő.. a fegyvereket is rossz helyen tárolod. Nem félsz, hogy valaki felfedezi aöö..rejtekhelyet?
*Néz Narura egy kérdő pillantással.*
|
*Nono szavaira elgondolkozik és ránéz a szeme sarkából, majd töprengve fel a plafonra.*
- Hümm.. a kanapé négy lépéssel és egy szökkenéssel közelebb van, Sasuke ágya viszont kényelmesebb. Itt leszek a szomszédban, ne aggódj
*Vigyorodik el, majd ő is a takaróra néz. Hopsz, na igen, ritkán fogad vendéget, és mindig elfelejti, hogy nekik illik tiszta ágyruhát felhúzni. Sóhajt egy jó nagyot és megvakargatja a tarkóját. Honnan ásson elő..? Ja, igen, az ágyneműtartóból tahát. Az ágyhoz ballag magabiztos léptekkel, a kispárnát és a nagyot is a lánynak dobja, a takarót leborítja a földre, és már emeli is meg a matracot, hogy feltáruljon az ágyneműtartó. Természetesen egy darab huzatcsomagon kívül tele van tömve fegyverekkel és katonai cuccokkal*
- Nahát, ezt már mindenhol kerestem!
*Megtámasztja a vállával az ágyat és leporolgat egy kopott nadrágot, majd fütyülgetve kidobálja a szükséges huzatokat*
|
*Az átkarolásra felpillant, a szavakra hanyagul vállatvon.*
- A változás nem mindig jó..
*Ezzel arra céloz, hogy Naru jó hosszú ideig nem fogja látni, hála annak, hogy beköszönt az ősz és Narunak mennie kell oktatni máshová. Ahogy még közelebb húzza magához, egy félmosollyal ránéz. Szeret a közelében lenni, nagyon is! A hajborzolásra sóhajt. A fiú után lépked, majd ő is megáll. A kérdésre rápillant.*
- Ez rossz kérdés... minél közelebb hozzád, annál jobb... *halk szavak, majd sietve felnéz* Ahogy neked jó.. :) segítek megágyazni, jó?
*Lép oda a fiúhoz és egy pillanatra átkarolja a derekát, de el is engedi. Körbenéz, majd türelmesen Narura néz. Akkor hogy legyen? Az előbb volt egy felállás.*
|
*A lányt hallgatva elgondolkozik egy kicsit. Nyújtózkodik egyet, majd átkarolja Lynette vállait egy halvány mosollyal*
- De ha valami elmúlik, akkor valami más elkezdődik. Az éremnek mindig két oldala van..
*Mosolyogva magához húzza a lányt, megborzolja egy kicsit a haját, majd elengedi és a szoba felé indul töprengve. Ha Lynette is jön, akkor a háló ajtajában töprengve megáll.*
- Mit gondolsz? Te hol szeretnél aludni? Meg kéne ágyaznunk..
*Töpreng egy kicsit, és ha a lány ott van, akkor kérdőn rápillant*
|
*Belekortyol a meleg teába, majd halványan elmosolyodik.*
- Jól esik ez a meleg most
*Néz Narura, ahogy odalépked mellé. Hallgatja a szavait és lassan ismét kifelé pillant. Mosolya halvánnyá csitul.*
- Akkor az eső sok rosszat idéz fel benned..
*A kérdésre nyekken egyet. Hátőőő.. eltöpreng.*
- Van egy.. nagyon halvány emlékem az esőről. Egy pár van előttem és azt látom, hogy távolodnak. Nem tudom, kik ők, szerintem nem vagyok tudatomnál.. vagyis nem voltam tudatomnál. De az is lehet, hogy csak egy álom volt, ami túl valóságosnak tűnt.. éshát, téged is tudlak az esőhöz kötni. Amikor elmentünk először meginni valamit, akkor is esett. Hmm..
*Szabad kezét az állához érinti, majd egy sóhajjal lerakja a bögréjét az asztalra.*
- De az esőhöz még az elmúlást is tudom kapcsolni.. szomorú, ahogy az ég sír. Jelzi, hogy elmúlik valami. Most például a nyár múlik el, talán ezt érezteti velünk. De csak talán..
*Vállvonás, majd elmosolyodik és Narura pillant.*
|
*Ahogy elkészül a tea, kidobja a filtert, majd ízesíti a teát. Vesz egy mély levegőt, és átnyújtja a lánynak. Figyeli, ahogy az ablakhoz lépked, közben kortyol egyet ő is a bögréből. Lassan lépdel csak mögé, az esőt figyelve*
- Az eső elég kétoldalú dolog.. bennem egy csomó emléket idéz. Minden nagyobb eseménykor esett. Az öcsém születésekor, akkor is, amikor az apám elhagyott, és akkor is, amikor anya meghalt.. és asszem akkor is, amikor besoroztak a seregbe
*Töprengve belekortyol a teába, majd vesz egy mély levegőt és leteszi az asztalra. Érdeklődve Lynettere pillant*
- Benned milyen emlékeket ébreszt az eső?
|
*A válaszra halványan elmosolyodik, a kérdésekre sóhajt egyet és hallgatja a további szavakat is. Kicsit elkeseredik, ami látszik is rajta, végül sietve felnéz.*
- Szerintem nem jó ötlet, hogy kitúrlak a helyedről.. és ami a másik kérdésed illeti, még nem vagyok álmos. De végülis lassan mehetünk aludni..
*Elnéz ablak felé. Az eső rendületlenül esik, és nem úgy tűnik, hogy hamar abba akarja hagyni. Feláll és az ablakhoz ballagva kipillant rajta. Egy ideig fürkészi az esőt és ha a tea elkészült, akkor a bögrét két kézbe fogva vissza is lépked az ablakhoz.*
- Szerintem egész éjjel esni fog.. amikor esik az eső, kicsit.. *eltöpreng, majd megvonja a vállát* Mindegy.
*Narura néz egy félmosollyal, majd visszalépked az asztalhoz.*
|
*Lenne kifogása az ellen, hogy a lány a földre ült, de mivel fel is kel onnan, így inkább elmerül a teacsinálás nyújtotta örömökben. Amint végzett a mikró, belelógatja a filtert, letakarja, aztán amíg vár, lehajol és megdögönyözi ő is egy kicsit Luckyt. A kérdésre felpillant egy mosollyal*
- Naná, ez csak természetes. Mikor szeretnél indulni? Ééés hol szeretnél addig aludni?
*Tér vissza az előző problémához. Felegyenesedik és a tarkóját dörzsölve körbenéz*
- Az a felállás jön be nekem, hogy te az én ágyamban, én meg vagy Szöszkéében, vagy a kanapén. Hmm, Sasuke szobájában turkálhatok..
*Ördögi vigyorral csapja össze mindkét tenyerét*
|
*A válaszra elhúzza a száját.*
- Pedig már kezdtem reménykedni...
*Jegyzi meg nagyon nagyon halkan, talán a fiú meg se hallja. A hajborzolásra felpillant és inkább Naru után lépked. Elnéz még Lucky felé is, aki már ugyan ébren van, nem hajlandó felkelni. Nono viszont leguggol, majd le is ül mellé a földre és megsimogatja Lucky fejét. A kérdésre felkapja a fejét és vacilál két pilanatig, végül dönt.*
- Epreset, ha lehet
*Egy félmosoly, majd megsimogatja Lucky hasát, végül feltápászkodik. Leporolgatja Naru pólóját magán, majd leül az asztalhoz, ha nincs ellenvetés. Amíg a teára vár, belemélyed gondolataiba. Felkönyököl az asztalra és az állát a kezeire helyezi. De mivel nem akarja, hogy csend legyen, egy sóhajjal Narura néz.*
- Hoolnap haza tudnál majd minket vinni? A bevásárlásnak már úgyis lőttek.. xD
*Vállvonás és egy apró mosoly*
|
*Csak rövidre akarta, de ha már Lynette elnyújtja, nem ellenkezik. Kezeit az arcán pihenteti, nem siet el semmit, lassan, nyugodtan csókolja a lányt. Csak akkor engedi el az arcát, amikor elválnak az ajkaik, a kérdésre elmosolyodik.*
- Hogy ne érezd magad olyan egyedül.. *finoman az orrára koppint* Én itt vagyok, amikor tudok
*Megborzolja a lány tincseit, és ha nincs ellenvetés, akkor megkerülve elvonul a konyhába. Egy kicsit most lehet érezni, hogy gyerekként kezeli, de Nonot nehéz önmagával egy súlycsoportba raknia, hisz amellett, hogy fiatal, még szerény, félénk és kedves is (már ha nem iszik alkoholt). Ez nem azt jelenti, hogy nem veszi komolyan, csak.. na jó, egy kicsit azt, de a jobbik értelemben. Carment például sokkal inkább gyerekként kezeli, holott ő jóval idősebb Lynettenél xD berak a mikróba két bögre vizet, hogy csinálhasson teát.*
- Epres vagy citromos teát kérsz?
*Veszi két kezébe a két dobozt, és hol az egyikre, hol a másikra pillant*
|
- Nem mindegy >.< nem jó, ha valaki beteg
*Fejcsóválás, majd körbenéz. Egy újabb éjszaka itt. Vajon vissza tudja majd fogni magát? Bár az előbb is Naru csókolta meg, nem ő kezdeményezte. Szóval most sok-sok kérdőjel van a fejében. De inkább nem kérdez, élvezi, hogy ismét Vele lehet. Ami pedig a dalt illeti.. azért választotta ezt, mert sok része idepasszol. Az egyedül érzem magam-os rész is helytáll, de igen, rossz ötlet egy dalt elemezgetni xD. A választ hallva elmosolyodik és fel is nevet.*
- Nem férsz bele egy befőttesüvegbe, szóval emiatt nem kell aggódnod
*Nevet még pár pillanatig, ekkor érzi meg a kezet a nyakán. Meglepve felpillant.*
- Naru..?
*Halvány mosoly, ekkor fogják két kézbe az arcát, a csókra ismét meglepődik, de lehunyja a szemeit. Na és ilyenkor mit gondoljon..? Múltkor tisztázták, hogy ez nem jó és.. mielőtt Naru félbeszakíthatná a csókot, viszonozza. Két kézbe fogja az arcát és feljebb hajol, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen. Hosszúra nyújtja, szenvedélyesre, gyengédre. Csak lassan szakad el tőle és úgy pillant fel a szemeibe.*
- Mondd.. ezt miért.. miért kaptam?
*Halvány mosoly és egyik kezével végigsimít a fiú arcán, alig hozzáérve, ami egy kicsit csikis is lehet, bár nem annak szánja.*
|
- Nekem már úgyis mindegy..
*Fültől fülig vigyorog, de azért belépked a lánnyal. A lábával becsukja az ajtót és eltöpreng egy kicsit. Ha elcsillapodik a vihar és összecuccoltak, meg felszedett mindenkit, akkor utaznak is vissza Thobiékhoz.. bár Thobiék most küldetésen vannak, de addig majd szórakoztatja Yoruichiékat. Arról fogalma sincs, hogy ők is egy küldetést hajtanak végre.. xD hát, neki Kaito is tökéletesen megfelel. De annyi a lényeg, hogy megint nem lesz itthon jóformán egy egész évig, leszámítva a hétvégéket meg a szüneteket. Egy kicsit csalódott amiatt, hogy a suliban az élet megy tovább, dehát mennie is kell.. ő most máshol tanít, másokat, másra, a régi Viktoros-Yamás-Carmenes időszaknak már jócskán vége. Hát igen, öregszik az ember. Ezen az "olyan egyedül érzem magam"-on mereng, bár elég nagy hiba lehet egy dalt elemezgetni. Szeretne segíteni a lánynak.. csakhát ja, nem egy dalra kéne alapoznia.*
- Majd kicsit később.. amikor már felszólnak a szomszédok, hogy késő van és fogjam be, vagy beledugnak egy befőttesüvegbe ^^
*Kezeit a lány nyakára csúsztatja, egy kicsit játszadozik a hajtincseivel, majd két kézbe fogja az arcát, és lehajolva egy apró, rövid csókot nyom az ajkaira*
|
*Majdnem szívbajt kap, ahogy Naru megjelenik mögötte, de folytatja a dalt. Vele együtt énekeli el az utolsó sorokat, meg persze lépked is az erkély felé, végül hagyja, hogy egymás felé forduljanak. Befejezi az utolsó sort és elmosolyodik, a szavakat hallva köhintve félrenéz.*
- Jóformán ez az egyetlen, amit így tudok.. ami nem is csoda
*Felpillant vissza a fiúra, majd egy sóhajjal átkarolja és fejét a mellkasára hajtja. Aztán leesik neki, hogy kint esik az eső, így hátrébb lépked, húzva Narut is.*
- Meg fogsz betegedni..
*Sietve elengedi és kikapcsolja a mikrofont.*
- Uhm.. te még akarsz énekelni?
*Néz egy mosollyal Narumira.*
|
*A dalválasztáson egy kicsit el is mosolyodik, bár vannak benne olyan részek, ami miatt fájhat a feje - és fog is. Ahányszor a lány felé nyújtja a kezét, csak annyi időre fogja meg, hogy mutatóujjával végigsimíthasson a tenyerén. Egyre szélesebb mosollyal hallgatja a dalt, lábfejét a ritmusra mozgatja. Érti, hogyne értené.. csak nem tudja, hogy kiengedje-e a másik fülén, vagy sem. Gondol egyet, és ha már úgyis ennyire fel van fokozva a hangulat, akkor amíg a lány az erkély felé néz, ő bizony felpattan és egy nagy lendülettel átöleli hátulról.*
>Vegyél el, Júlia! Sosem kell egyedül lenned többé! *Egyik-másik lábára dőlöngélve vezeti őt az erkélyhez, nem baj, hogy nála nincs mikrofon* Szeretlek, és ez az, amit igazán tudok! Beszéltem apáddal, *legyint* vedd fel a fehér ruhád! *Mutatóujját végighúzza a lány hasán, majd összefűzi ott az ujjait, lábával kinyitja az erkélyajtót és kilépked a lánnyal, ha hagyja* Ez egy Love Story, édesem, csak mondd: igen!
*Szívesen kivinné a lányt az esőbe, de sajna a mikrofon meg annak a kábele ebben megakadályozza, így amikor a zsinór megfeszül, szembefordul Lynettel. Ha megmaradt a lélekjelenléte és befejezi a dalt, akkor azt vigyorogva végighallgatja, ha teljesen beléfojtotta a szót, akkor is megvárja, hogy lemenjen a zene.*
- Még hogy nem tudsz énekelni..!
*Méltatlankodik a fejét rázva, és az erkélyajtóban állva kisimít egy tincset a lány arcából. A szél ugyan befújja egy kicsit az esőt a hátára, de egy kis didergésen kívül meg se kottyan neki*
|
[495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
