|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.10. 21:12 - |
kisYama szobája |
[14-1]
*Na, ez a beszéd. Elmosolyodik, de mviel húzzák, engedelmesen Yama után bukdácsol. Kilép utána, de alig van ideje becsukni az ajtót, már húzza is tovább. Vesz egy mély levegőt, felzárkózik mellé, majd gondolkozva felnéz a plafonra.*
- Először nézzünk el egy régi ismerősömhöz, aki azt mondta, ha kérdésem van, mehetek hozzá. Ő biztosan tud segíteni
*Bólint egy nagyot. Leballagnak a lépcsőn, át a nagy hallon egészen az ajtóig. Csak egy-két szolgálóba botlanak bele, de ők nem különösen figyelnek rájuk, így feltűnés nélkül meg tudnak lépni. Sóhajt egyet, kinyitja az ajtót, és kilép. A hajába beletép a szél, kicsit viharos, hűvös délelőtt van. Elhúzza a száját, de ez nem igazán tántorítja el, kihúzza a fiút, és elindul lefelé a lépcsőn a környéket figyelve.*
- A város nincs túl messze, szóval ha sietünk, egész hamar odaérünk
*Nyújtózik meg a bilincses kezével is, és vígan elindul*
|
*A kérdésre felkapja a fejét, majd le is hajtja. Elhúzza a száját és mondana valamit, de a lány folytatja. A bilincsre nézve eltöpreng. Lassan felemeli a fejét, és összehúzza a szemeit. Nah jó.. mérgesen félrepillant, majd a lányra.*
- Jójójó.. oké. Menjünk. De ne hidd, hogy miattad, hanem Kippei miatt! Mostmár induljunk
*Húzza a lányt az ajtóhoz, kinyitja és ki is lép. Nem, még mindig nincs oda az ötletért, de ez a lány.. kiborító és a lelkére beszélt -.- Megcsóválja a fejét és némán megszaporázza a lépteit.*
|
*Áuuucs. Felszisszen a rántásra, és mostmár ő is szikrázó szemekkel néz fel. A szavakra csípőre teszi az egyik kezét. Rájött, hogy a másikat jobb minél kevésbé mozgatni*
- Szóval cserben akarod hagyni a barátodat?! Tőlem.. de én megyek, akkor keressünk egy kulcsot vagy mit ehhez
*Mozdítja meg a bilincses kezüket, és elfordul Yamától. Azért a szeme sarkából hátranéz rá, majd sietve az ajtó felé fordítja a tekintetét*
- Rájöttem, hogy nem vagy a lányok rajongója, de ha szabad a délutánod, miért ne próbálhatnánk meg? Hátha sikerül néhány jó percet szereznünk Kippeinek. Nem örülnél neki, ha rendeződnének otthon a gondjai?
*Fordul Yama felé töprengve. Igen, a lehető legalantasabb módszerekhez folyamodik, hogy a lelkére beszéljen xD de végülis igaza van, valamilyen szinten. Várakozón felvonja a szemöldökét*
|
*Elkapja, de csak azért, mert.. a reflexek. Ennyi. Lepillant a lányra, a szavaira szemforgatva félrenéz. A visszakérdezésre és a további szavakra nyekken egyet.*
- Tessék..?
*Pislog párat, ahogy a lány elhúzza felszisszen és a bilincses kezébe nyúl.*
~Narumi.. sürgősen beszélnem kell veled.. pokollá teszed a délutánom.. grr....~
*Húzza össze a szemeit és szorítja össze a fogait, majd egy erőteljes mozdulattal megrántja a bilibcset, bár az neki is elég fájdalmas.*
- Nem, te fogod velem tölteni a délutánt! Ebben a szobában! Holnap pedig megkeressük Narumit! Illetve este
*Egészíti ki magát. Mérges.. -.-*
|
*A becenévre sóhajt egyet, de már rántják is vissza. Olyan nagy lendülettel borul Yamának, hogy ha nem tartja meg, talán el is eshetnek. Nagyokat pislog, és felnéz a fiúra*
- Nem fontos irányítanom, mehetsz te elől, ha gondolod
*Vonja meg a vállát, a kijelentésre összehúzza a szemeit, és a lábára, vagy talpra áll. Gyanakvón végigméri a fiút*
- Milyen kulcs? Narumi-sensei nem mondta, hogy ehhez kulcs is kell. Csőbe akarsz húzni!
*Mutat Yama orrára vádlón, majd egy sóhajjal elfordul tőle és karba teszi a kezeit, ami azzal jár, hogy Yamát is odarántja*
- Sajnálom, de velem fogod tölteni a délutánodat, ameddig én úgy tervezem. Amúgy is kell a testmozgás, hisz olyan vagy, mint egy kisfiú
*Néz hátra a válla felett*
|
- Meg sem hallja, amit mondok..
*Dünnyögi félhangosan, ahogy odajön hozzá ránéz kíváncsian, ám a bilincs már a csuklóján is van. Elkerekednek a szemei ls Natiera néz.*
- Hé.. vedd le rólam! Most rögtön! Natie!!
*Direkt becézi xD. Ahogy a lány elkezdi húzni, szabad kezével megfogja a kettő között levő láncot és úgy húzza vissza. Egy tapottat se tesz innen >.<*
- Nem megyek sehova! Nem fogsz irányítani, ezt jegyezd meg!
*Morran rá a lányra és szikrázó szemekkel végigméri.*
- Kérem a kulcsot!
|
*Leteszi az elemlámpát, feláll, és a szavakat meg sem hallva fel-alá kezd el járkálni*
- Fel kell keresnem néhány ismerősömet.. ők értenek az ilyesmihez, sőt, körbe is kell érdeklődni. Elmehetnénk a kollégiumi szobájukba, ha nem is tudunk bejutni, majd megoldom. Igen, meg kell keresni a probléma fő forrását, hogy tudjunk segíteni, hisz az apádat mégsem tehetjük el láb alól, ő a kedvenc hősöm *von vállat, majd bólint egyet* jól van, indulhatunk!
*Lép Yamához, és egy határozott mozdulattal rácsatol egy bilincset a bal kezére. Igen, elájulhat, egy bilincs, egyik pillanatról a másikra. Annyival különbözik a miénktől, hogy nem ilyen merev, hajlós fém izé van a két karika között, hanem egy tenyérnyi lánc. Rácsatolja a jobb csuklójára, és bólint. Yamának nem kell sokat gondolkoznia, hogy rájöhessen, egy kislány kitől szerez ilyesmit*
- Ez tényleg klassz! Oké, gyerünk!
*És az ajtó felé indul, Yama kénytelen követni. Bár.. meglátjuk, ki az erősebb, de az fájni fog mindkettőjüknek xD*
|
*A kérdésre rögtön rossz érzés fogja el. Lehajtja a fejét és elgondolkozik. Erre nem tud visszaszólni. Lehet igaza van. Milyen barát..? Elgondolkozik egy kicsit, a szavakra felpillant. A lányt kezdi el figyelni, a lámpakapcsolgatásra sóhajt.*
- Ne kapcsolgasd, kérlek.. még elromlik
*Az eltökéltségét látva megcsóválja a fejét és félrenéz.*
- Nem _fogunk_ hanem _fogsz_. Egyes számban beszélj
*Néz vissza a lányra összehúzott, kissé mérges szemekkel. Megrázza a fejét leszökken a székből és az ablakhoz ballagva kinyitja azt. A párkányra támaszkodva kipillant az udvarra.*
|
*Yamakasi szavaira szusszan egyet, alig hallgatja végig, felpattan és csípőre teszi a kezeit.*
- Milyen barát vagy te? Ha Kippei letört, akkor az egyetlen, aki segíteni tud, az a legjobb barátja! *mutat Yamára, majd visszahelyezi a kezét a csípőjére* Őszintén szólva engem sem érdekelnek mások problémái, de ő a csapattársam, és ha nem tud koncentrálni a feladatára, az csak hátráltat minket. Na meg.. *elfordul, és töprengve megfogja az állát* mi, csapattársak, tartsunk össze.
*Visszafordul Yama felé, és lehuppan az ágyra. Felhúzza törökülésbe a lábait, és az ölébe húzza a zseblámpát. Bekapcsolja, elámul rajta, majd kikapcsolja, aztán bekapcsolja, megint elámul rajta.. kapcsolgatja, miközben töpreng. Sosem látott még zseblámpát xD elgondolkozik, majd sóhajt egy jó nagyot. Hirtelen felkapja a fejét, és ököllel az ágyra csap*
- Megvan! Segíteni fogunk nekik! Információt kell gyűjtenünk először..
*Kezd el merengni, amit az is bizonyít, hogy egyre gyorsabban villog a lámpa a kezében*
|
*Jó, a rajzot feladja és unott arcot vágva felkönyököl az egyik kezével és megtámasztja a fejét. Sóhajt egyet és morog egy sort, a lány válaszát figyelmesen hallgatja, de..*
~Hamar témát váltott.. oké, felfogtam. Nem feszegetem a témát.~
*Összegez fejben, a hangos gondolkodásra szusszan egyet és ő is elgondolkodik.*
- Szó mi szó, Kippei gyakran letört, ha a szülei vitáznak.. legalábbis ezt tapasztaltam. Sosem próbáltam összehozni a szüleit, hisz nem az én dolgom. Ha egy gyerek beavatkozik a felnőttek dolgába *leengedi a kezét és a lány felé fordul a székkel* abból csak baj származhat. Amúgy meg az egyetlen aki segíteni tudna nekik, az vagy Kippei.. vagy.. *eltöpreng* esetleg apa, bár nem tudom hogy.. miatta vannak a viták.. mondjuk Kippei apját se értem..mire féltékeny..? Őszintén..
*Húzza el a száját, majd megvonja a vállait és elnéz az ablak felé.*
|
*Figyelmesen hallgatja a választ, és felül. Töprengve lelógatja a lábait az ágyról, és vesz egy mély levegőt. A kérdésre megvonja a vállait, és a térdeire dől*
- Meghaltak egy tűzvészben, amikor még kicsi voltam. Engem a bátyám mentett meg.. *elgondolkozik, majd felnéz* Szóval Kippei szülei az apád miatt vitatkoznak, de te és ő mégis barátok vagytok. Ez érdekes *gondolkozva megfogja az állát* sosem próbáltad még összehozni a szüleit?
*Hmm... igen igen, mindjárt kialakul egy terv, csak folytatnia kell ezt a gondolatmenetet. Megtámaszkodik a háta mögött*
- Én biztos gyűlölném a gyerekkort, ha a szüleim civakodásával telne. Segítenünk kéne valahogy, hogy a két szülő egymásra találjon.. hmmm
|
*Hát, nem örül, hogy Natie betolakodott az ő területére, dehát nem dobhatja ki, mégis csak egy _lány_. Megcsóválja a fejét és továbbra is próbál egy normális álló alakot rajzolni. Nem örökölte az anyja rajztudását, annyi szent.. elhúzza a száját és félretolva homlokát az asztalnak dönti. Rövid töprengés után felnéz és elnéz a csomagjai felé. A fele még ki sincs pakolva. És ez a lakosztály is olyan.. puccos. Nem neki való. Mély levegőt véve hátradől a székben és a plafonra pillant, a lány hangját meghallva rá. A kérdésre összehúzza a szemeit. Eltöpreng, hogy vajon mennyi köze van Kippeiékhez és arra jut: semmi. Félrenéz, majd lassan vissza rá. Végülis nem árt, ha tudja mi a helyzet.*
- Háth.. fogalmazzunk úgy, hogy rengeteget vitáznak.. és általában az apám miatt. Ami igencsak érdekes.. a történet régebbre nyúlik vissza, de ezt még én sem tudom pontosan. Apa egyik legjobb barátja Kippei édesanyja, Kokoro.. aztán ebből következtethetsz..
*Von vállat. Nincs kedve tovább taglalni a dolgot. Visszafordul az asztalhoz és újabb lendületet vége ismét cerkát fog és rajzolni kezd. Újat, az előbbit elrontotta.. eltöpreng és odanézés nélkül szólal meg.*
- Hallottam, hogy már nincsenek szüleid.. szabad tudnom.. mi történt..?
*Áll meg a keze és a szeme sarkából Natiera pillant. Nem igazán érdekli a válasz, de nem akarja, hogy csend legyen.. az már.. gyanús Oo*
|
*Yama ágyán fekszik, és a plafont nézi. Unalmas egy hely ez, ha nincs mit csinálni.. Carmen folyton az arcát csipkedi, Yamakasira viszont igazi hősként tekint. Kár, hogy eddig még nem volt alkalma autogrammot kérnie tőle :( de ezt be fogja pótolni! Csoporttársával semmi baja. Szimpi lenne, ha nem marnák folyton egymást. Jól van na.. keresztbe tett lábakkal fekszik, és egy szőrmókot forgat a kezei közt. Eltöpreng, és Yamára néz, akárhol is van*
- Te.. Kippei szüleivel mi a helyzet? Nem tűntek valami totál szerelmes házaspárnak
*Néz vissza a szőrmókra, és vesz egy mély levegőt*
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
