|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:26 - |
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
~Pont, hogy nem? Jézusom.. -.-~
*Megfogja Bobby mancsát, majd felpillant a lányra. A kérdésre bólogat és fel is egyenesedik.*
- Megcsörgetem, de szerintem úgyis perceken belül itt van.
*Előszedi a telefonját, kikeresi Naru nevét és már hívja is. Közben Carmenre pillant, majd sóhajt egyet.*
|
*Kíváncsian pislog a fiúra, de mivel nem folytatja, csak mosolyog tovább. A kérdésre szomorúan lebiggyeszti az ajkait, és hisztérikusan toporzékol egy kicsit*
- Pont, hogy nem! :( Egy csomó dolgot itthon kell hagynom! :(
*Nem érti, de talán nem is baj. Hagyja, hogy Yama leguggoljon, Bobby pedig barátságosan adja a mancsát a fiúnak. A megjegyzésére csak szusszan, és okoskodva felemeli a mutatóujját*
- Sosem lehet tudni!
*Töprengve elnéz a lépcső felé, majd vissza a sötét loboncra, és a kutyára.*
- Naru mikor jön? Nem csörgetnéd meg?
|
*Sokallja a négy bőröndöt, dehát.. a kocsiban csak elfér. Illetve bízik benne. Elmosolyodik, majd a kezükre néz, a kérdésre felnéz, a továbbiakra elkerekednek a szemei. Nagyokat pislog.*
- Carmen.. ott.. najó, mindegy. Nem probléma ;)
*Rázza meg a fejét. Inkább nem szól, még a végén hisztizni fog és itthon maradnak. Kinézi belőle. Azért elnéz a bőröndök felé.*
- Biztos mindent elraktál..?
*Néz vissza kérdőn és fejcsóválva. Próbálja jelezni ezzel, hogy túl sok mindent hoz xD.*
- Talán a hajszárító sem fog kelleni..
*Jegyzi meg és félrebiccenti a fejét. Egy ideig Carment fürkészi, majd elengedi a kezét és leguggol Bobbyhoz. Megsimogatja a fejét, ha engedi.*
|
*Természetesen négy bőrönd kell neki, meg egy kis táska, és még így is szomorú, mert egy csomó dolgot itthon kell hagynia. A szokásos egyenruhájában táncikál a táskái körül, játszik Bobbyval, simizi, aztán csatol rá egy pórázt, és töprengve az egyik bőröndjének dől. Türelmesen várja az indulást. Ahogy Yama odalép hozzá, elmosolyodik, összefűzi vele az ujjait, és felnéz rá.*
- Szerintem is! ^.^ Sütiiii *-*
*Naru még nincs itt, illetve a csomagjai igen, csak még visszaszaladt pár dologért. Szomorkásan lebiggyeszti az ajkait*
- Nem baj, hogy nem hozok hajvasalót? :( A hajszárítót azért elraktam!
*Azt nézem majd meg, hogy hova fogja bedugni.. xD*
|
*Kirándulás. Hármasban, mint a régi szép időkben. Bár nem érti, miért pont ilyen időre kellett tennie, de nem baj, jó lesz így is. Mondjuk Carmen hóban való megfürdetésével nem fog megpróbálkozni, az tuti. És lehet, mire odaérnek, a hónak nyoma se lesz, elég gyorsan olvad xD. Na mindegy. KisYamáék nem jönnek, állítólag más dolguk van. Így tényleg hármasban, bocsánat! Ötösben, hisz Bobby, nameg Sheela is jön.. illetve azzal mennek. Részletkérdés. Körbenéz még az aulában, igazít egyet a táskán a vállán, majd Carmen mellé lép, bármerre is van és megfogja a kezét.*
- Jó lesz ^^ csomagoltam szendvicset, meg sütit is..
*Jegyzi meg, majd eltöpreng és elnéz Naru felé. Akkor lassan mehetnek is.*
|
*Hehe, pedig Yama eléggé ismeri az illetőt xD hisz náluk lakik. Inkább nem lövi le neki a poént, az ölelésre meglepődik, de azért viszonozza. Megpaskolja kicsit a fiú hátát*
- Te is aludj jól!
*Elengedi, a kijelentésére biccent. Naná ^^ figyeli, ahogy eltűnik az ajtó mögött, és ő maga is folytatja útját a szobája felé. Halkan belép, becsukja maga után, és ledobja magát az ágyra. Végre ismét itt, huh..*
|
*A szavakat figyelmesen hallgatja, majd elmereng.*
- Kíváncsi lennék, kivel nincs jóba
*Néz fel a plafonra, majd megrázza a fejét. Fellépked a lépcsőn, az átkarolásra felnéz és elmosolyodik. Elynom egy ásítást, felérve körbenéz, a folyosóra érve elnéz Carmen szobája felé. Nem hall neszt, remélhetőleg nem kelt fel xD. Az ő szobájának ajtaja viszont meg is jelenik, így lassan megáll. Bátyjára néz és átöleli.*
- Aludj jól
*Szakad el tőle, majd hátrafelé lépésben az ajtójáig botorkál.*
- A reggel irány anya.
*Dönti oldalra a fejét egy mosollyal, majd ha nincs ellenvetés, akkor megfordul, ajtó kinyit és eltűnik mögötte. Alszik egy jó nagyot, és holnap irány az édesanyja ^^ Ilyenkor úgy érzi, hogy az anyja mintha most is élne..*
|
*Csendesen belép az ajtón, és körbenéz. Elég késő van.. a kérdésre Yamára néz, majd elmosolyodik*
- Igen, gyors.. gyorsan tanul. Azt hiszem, talán élvezi is. Egy csoporttársával ugyan nincs kibékülve, tesin mindig egymás mellé vannak osztva, de talán Kippei segít nekik. Hármas csapatokban dolgozunk, ez így.. *elgondolkozik, majd vállat von* egyszerűbb
*A lépcső felé indul lassan. Vesz egy mély levegőt, és bevárja az öccsét. Dob egy nagy szunyát, reggel körbejárja az ismerősöket, iszik mindenhol egy pohárka sört, aztán irány vissza. Remélhetőleg addigra Viktor és Sasuke már nem civakodnak a levelében kiosztott posztok miatt. Erre a gondolatra akaratlanul is elmosolyodik, és átkarolja öccse nyakát. Természetesen amint felkelt, első dolga lesz anyához visszanézni*
|
*A nevetésre elhúzza a száját, majd halványan elmosolyodik és biccent egyet.*
- Köszi
*Egy sóhajjal leveszi a napszemcsit és a markába zárja. Kippeit kezdi el fürkészni, az arckifejezésváltozására összevonja a szemöldökét. Felnéz a két szülőre, majd lassan vissza a fiúra.*
~Furcsa.. talán Natienak igaza lenne..? Kippeinek rossz, hogy a szülei vitáznak? Bár.. miért ne lenne rossz neki? Áh, hülye kérdés volt.. de még mindig nem hiszem, hogy pont én tudnék segíteni neki..~
*Húzza el a száját, majd lassan sóhajt egyet. A Kippeiek szóváltására félredönti a fejét, apja kérdésére ránéz és halvány mosollyal biccent.*
- Persze, de jobb lenne, ha cipelnél
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, majd lemászik róla és kiszökken az esőbe. Brr.. megint bőrig fognak ázni :( Ekkor jelenik meg az esernyő. Beáll szorosan apja mellé és elindul a csapattal. Közben Kippeien jár az agya..*
|
*Ahogy Kokoro elhúzódik tőlük elhúzza a száját. Magára erőltet egy mosolyt és úgy figyeli a fiát. Eltöpreng kicsit, így fokozatosan leolvad róla a mosoly. Kokoron töpreng, majd felnéz egy sóhajjal. Ahogy a kocsi leparkol lenéz a fiára. A szavaira elmosolyodik és biccent egyet.*
- Persze
*Kinyitja az ajtót és a karjaiba zárva kisKippeit kiszáll vele. Visszazárja az ajtót és ha kapnak helyet az ernyő alatt, akkor odaáll. Persze vigyáz fia lábára is, nehogy hozzáérjen valamihez és fájjon neki. Elindul a többiekkel a bejárat felé. Lepillant a fiúra és fürkészi egy kicsit, majd Kokorora néz, akármerre is van.*
|
*Ahogy fia megfordul összehúzza a szemeit. Nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de az aggódására elmosolyodik. Megcsóválja a fejét és átkarolja a derekát, hogy hátra ne boruljon. A kocsi leparkolására sóhajt. KisKippei szavaira hátranéz, majd egy mosolykával Yamára.*
- Te jössz a saját lábadon, ugye?
*Dönti oldalra a fejét, kinyitja az ajtót és ha fia helyeslő választ adott bólint. Kiszáll utána, előkeres még egy esernyőt és kinyitva azt odainvítálja kisYamát. Ha másnak is szüksége van rá, jöhet. Naruminak kötelező! Már meg van fázva, de nem kell, hogy benyeljen valami erősebb vírust. Szóval odaáll mellé és a feje fölé tartja, ha kell. Ha másnak is szüksége van rá, jöjjön. Elindul a bejárat felé egy sóhajjal.*
|
*Apja szavaira bólint egyet. Semmi vész, kibírja ^^ Yama kérdésére odanéz, de ahogy meglátja a napszemcsiben, egyből fel is nevet*
- Tényleg jól áll neked *kerüli meg a kérdést, de aztán csitítja is magát, és bólint egyet* ne aggódj
*Mosolyogva ránéz, majd vissza a párosra. Ahogy anyja odébb húzódik, kicsit színt vált az arca. Na igen, attól, hogy megsérült, még nem kéne előre innia a medve bőrére.. kicsikét elfancsalodik, bámul ki az üres fejéből, és inkább félrefordítja a fejét. Hisz nem történt közöttük semmi, csak őt érte az a sok esemény.. vagy csináltak valamit Carmenéknél? Ezt már sosem fogja megtudni, de a látottakból.. olyan aranyosak voltak, amikor felnézett és meglátta a két őszinte arcot egymás mellett. Most meg ha apja fejére fókuszál, az anyja kilóg a képből. Ismét.. ahogy a kocsi lefékez, feleszmél a gondolataiból, és sietve magára ölt egy zavart mosolyt*
- Apa, azt hiszem kéne egy kis segítség a kiszálláshoz..
*Próbál meg viszonylag felülni, és körbenéz*
|
*Jójójó, fogja, látják? fogja! Fogja! El sem engedi, és jókisfiús arccal bámul előre. Azért egy vigyort nem tud elfojtani xD unokaöccse kijelentésére rápillant*
- Naná
*Kacsint rá, majd visszanéz az útra, és elgondolkozik kicsit. Azért szemmel tartja a hátul folyó eseményeket is. Vesz egy mély levegőt, mikor felbukkan végre a várva várt kórház. Kicsit lelassít, higgadtabb, normális tempóban hajt le a kórház előtti parkolóba. Óvatosan befékez, majd lassan a motort is leállítja, és hátrafordul*
- Megjöttünk, csipet csapat
|
*Ahogy Kippei megébred, pislog kettőt, majd visszahúzza a kezét. Viszonozza a nagy pillantásokat, Yama kérdésére előrenéz rá, majd vissza a fiára és elmosolyodik. Lassan, miután meggyőződött arról, hogy rendben van, odébb húzódik az ablakhoz. Még egy pillantás a két Kippeire, aztán kinéz a sötét útra. Az elsuhanó fákat figyeli, az ezernyi árnyat, árnyékot, pislákoló lámpát, szembejövő fényszórókat*
|
*Narumit fürkészi, majd a kormányra pillant, ám azt már egy kéz sem fogja. Elkerekednek a szemei és Narura pillant.*
- Fogd a kormányt!!
*Mutat az említett tárgy felé, ám a szemüveg eltakarja azt a kevés világosságot, ami eddig volt. Pislog kettőt, Narumi szavaira ránéz és félrebiccenti a fejét.*
- Éjszakai napszemcsi.. egyedi
*Von vállat, barátja hangjára hátrakapja a fejét a napszemcsi nem zavarja.*
- Ugye jól vagy?
*Biccenti meg a fejét és kényelmesen elhelyezkedik, de úgy, hogy az apjával szembe van és látja Kippeiéket. Sóhajt egyet és megkapaszkodik apja vállaiban.*
|
*Kokorora pillant a szeme sarkából, a szavaira halványan elmosolyodil. A lányt kezdi el fürkészni, fia épp ekkor ébred meg. Lenéz rá és félresimít egy tincset az arcából. Az "áucs"ra a bokájára néz, majd szájhúzva vissza rá.*
- Bírd még ki, nemsokára ott vagyunk, jó?
*Dönti oldalra a fejét. Elgondolkozik és lassan felnéz a többiekre.*
|
*Ahogy Naru elengedi a kormányt eltáltja a száját.*
- A kormány..
*Dünnyögi alig hallhatóan, majd szemforgatva félrenéz. Áh, sose fogja érteni a bátyját.. de már nem is akarja ilyen téren. Visszanéz rá, ahogy a napszemcsi a fiára kerül lepillant rá, majd Narumira. Pislog párat, meghallva kisKippei hangját hátranéz. Halványan elmosolyodik és előrepillant. Magához öleli a fiát és állát a fejtetejének dönti. Így kényelmes.. majd szól, ha nem az xD. Néz ki a fejéből és töpreng.*
|
*A kocsi zötykölődésére kellemetlenül ugyan, de megébred. Kábán szétnyílnak a szemei, majd ezt követően felpillant a szüleire. Meglepi a látvány. Most fogja csak fel, hogy egy kocsiban vannak, de a másik meg.. a szülei.. ez a pillanat most olyan meghitt. Tágra nyílt szemekkel néz hol az anyjára, hol az apjára*
- Ti.. *a kocsi zöttyenését a lábát bántja, felszisszen és lehunyja az egyik szemét* áucs..
*Inkább nem szól semmit. Előre néz. Látja, hogy Narumi vezet, a két Yama pedig szintén elkísérte őket. Pislog előre egy kicsit, majd visszanéz a szüleire. Csak úgy szívja magába a látványt*
|
*Bólint egyet az öccsének. Oké, érti.. eltöpreng, néha hátrapillant a családra, és egy mosollyal nyugtázza, hogy megvannak. Aztán oldalra pillant, a saját családjára, és méginkább kiszélesedik a mosolya. KisYamát kezdi el fürkészni, aztán elhúzza a száját és az útra néz. Afene, elszúrta.. az öccsét be kellett volna nyomnia hátra. Na majd legközelebb.. visszanéz kisYamára, és elengedi az egyik kezével a kormányt. Lehúzza magáról a napszemcsit, majd a másikkal is elengedi -lehet pánikolni-, és a kis tárgyat feltoltja unokaöccse orrára. Beigazítja a füle mögé, végül bólint egy elégedettet.*
- Nagyon vagány
*Megkapaszkodik a korlátban -lehet nagyot sóhajtani-, és előre néz, majd kicsit, illetve méginkább gyorsít*
|
*Kippeire néz, majd a karjaiban fekvő másikra, és sóhajt egyet. Yama szavaira előre néz, de megpróbál nem aggódni. A két fiút kezdi el fürkészni töprengve. Aranyosak együtt.. odanyúl, és ő maga is kiveszi a részét az arcsimogatásból. Visszahúzza a kezét, de csak annyira, hogy megpihenteti fia hasán. Narura néz, majd vissza Kippeiékre.*
- Nagyon hasonlít rád.. a haja, még az arca is a tiéd
*Jegyzi meg halkan Kippeinek, miközben az ifjabbikat fürkészi.*
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
