|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:23 - |
|
[42-23] [22-3] [2-1]
*Ahogy megfogják a kezét, kíváncsi mosollyal Yamára pillant. Másik kezével a térdére támaszkodik. Ahogy átöleli nagyokat pislog, ahogy belekezd, váltogatva kezdi el emelgetni a szemöldökét. Öööcsköööös? :O Rontja a jóhírét? :O De a folytatásra inkább becsukja a száját, és elmosolyodva magához szorítja a fiút*
- Ezen könnyű változtatni, de egy napra ennyi bőven elég volt
*Teszi a kezét a fejére, majd felegyenesedik, és hagyja, hogy kézenfogva elinduljanak. Másik kezével közelebb vonja magához Natiet, akit userke lusta kijátszani, és a két kicsivel karöltve ballag tovább a kastély felé. Beáll az ajtóba, sunyi mosoly, és egy lendülettel felkapja egyik vállára Yamát, a másikra Natiet. Lenyomja a kilincset, kinyitja az ajtót, és... a szájához emeli az öklét, és jó hangosan megköszörüli a torkát*
- Köhhhmm *reméli, hogy a páros felfigyel rá, ez esetben rácsap a két hátsóra* a két szökevény befogva, megyünk forrócsokizni *széles vigyor, majd ez le is komorodik róla. A két hátsóra néz, aztán vissza a párosra* Másik gyerek?
*Ha beengedik, akkor bejjebb ballag, és óvatosan leteszi a két utasát*
|
*A kérdésre összehúzza a szemeit, ahogy előre bukik megkapaszkodik Naru vállaiban. Ahogy hátra, méginkább kapaszkodóra fogja, lábaival is erősebben fonja át a derekát. Nem hagyja, hogy leessen xD. Ám ahogy átemelik Naru feje felett lepislog rá, majd fel. És már kapják is fel. Nem bír visszafolytani egy halkabb sikításféleséget sem :3 Megkapaszkodik Naru karjaiban és lehunyja a szemeit. Vizes tincsei ide-oda repülnek. Az úttest fel sem tűnik neki, ahogy ismét földet ér lassan, félve felpillant. A hajborzolásra vesz egy mély levegőt és meg is igazítja a haját. A szavakra felnéz. Meglepetten fürkészi a férfit, a csikizésre egy kicsit felnevet, de magába is folytja. Elkapja Narumi kezét és felpillant rá, majd lassan el is engedi. Odalépked elé és átkarolja a derekát, de nem szól semmit. Néz ki a fejéből merengve, majd lehunyja a szemeit és felpillant rá.*
- Apának igaza volt.. *hümmög egy sort, de folytatja is, mielőtt Naru rosszra gondol xD* ..tényleg jófej vagy. És vicces. Mégha nem is nevetek rajta.. nem vagyok olyan típus
*Von vállat és megfogva Naru egyik kezét elindul ismét a kastély felé. Mostmár nem is "fél" hazamenni. Letolátst kap, na és? Nem is volt annyira szörnyű ez a nap, csak ő reagálta túl. Natie mondjuk még mindig ellenszenves neki, dehát ez van.*
|
*A becenévre büszke mosollyal bólint egy nagyot. Jaja, úgy úgy ^^ a további szavakra nevet egy kicsit. Csak egy becenév xD némán ballag tovább, de ahogy érzékeli a kapaszkodás megszűnését, és a kezet a feje felett, kíváncsian felpislog rá. Szépen meg is lepődik, és nagyokat pislogva hátranéz Yamára. A kisfiú felfedezheti a saját tekintetét Naruéban. Lassan elmosolyodik. Mennyire belopta magát ez a gyerek a szívébe ^^ Viktor féltheti a helyét (6) na jó neem, sok hülye kis helyen is elfér. Hirtelen a lágy mosoly átmegy ördögibe*
- Hínnye, kölyök, nem kapaszkodsz? Borulááááás
*Bukik előre, majd -remélve, hogy Yama nem fejeli le a hátát- amennyire csak tud, hátra. Természetesen tartja a fiú alsótestét, de a felsőteste már az ő dolga xD Feljebb csúsztatja a kezét, és bár a vállának a csontjaiba kerül, de a feje felett leemeli maga elé a fiút. Leteszi a földre, fordít rajta egyet hogy szembe legyen, és mintha csak egy baba lenne, elkapja a derekát és felkapja.*
- Borulááááááás!
*Emeli fel a magasba, és elkezd vele pörögni. Mivel nem jön egy autó sem, ezért kipörög vele az úttestre, beletoccsan egy pocsolyába, átpörög az út túloldalára, és leteszi a fiút. Megborzolja a haját, és leguggol elé.*
- Apád nem fog megenni, túl édes vagy
*Tűr félre egy vizes tincset Yama arcából, majd belecsikiz a hasába*
|
*Narumi szavaira nagyon elgondolkodik, ami ki is ül az arcára.*
~Azt hiszem túl sokat törődik velem.. alig ismerem, ő meg.. apával is szembeszállna.. nem értem..~
*Rázza meg gyengén a fejét, a suttogásra feleszmél és a férfi arcára pillant.*
- Naru?
*Kérdez vissza, majd egy értelmes grimasszal megrázza a fejét, majd egy halványka mosollyal biccent.*
- Háthjó.. megpróbálok átszokni, de nem ígérek semmit.
*Von vállat, és elnéz a kastély felé. Eltöpreng, majd a feje felé emeli a kezét, hogy védje magát az esőtől, majd gondol egyet és másik kezét Narumi feje felé emeli. Lepillant rá kifürkészhetetlen, merengő tekintettel, majd a kastélyra néz.*
|
*De, de, siessenek. Lehet, hogy Yamának jó dolga van, de ő készül megfázni xD és lehet, hogy Yamát ezért csak átölelik, de őt meg kettécsapják xD szóval siet, de úgy, hogy Natalie is tudjon jönni. Hát igen, nem mindenkinek van jó dolga :P szóval mennek tovább. Ahogy a fiú a hátán elkezd beszélni, kíváncsi hümmentéssel hátranéz rá, majd vissza az orra elé. A kérdésre lassan elmosolyodik, és ahogy befejezi, játékos mosollyal rápillant.*
- Te csak ne izgulj apád miatt, kölyök. Az unokaöcsém vagy, naná, hogy nem hagyom veszni a fejed. Inkább az enyémet harapják le, én már úgyis öreg vagyok *von vállat, amitől kisYama szépet billenhet oldalra* mellesleg..
*Suttogóra fogja a hangját, és közel hajol, amennyire tud*
- A közeli cimbiknek csak Naru, úgyhogy próbálj meg átszokni
*Villantja rá a vigyorát, és felnéz az égre. Behunyja a szemeit és élvezi, hogy az eső kicsit átmossa az arcát. Elgondolkozik ismét, és elkezdi figyelgetni a másik sávot.*
~Merre csatangolhat az a gyerek? Tiszta apja~
*Hunyorog, de nem lát egy alakot sem. Sóhajt egyet, és Yamára sandít*
|
*A válaszra biccent, a kérdésre elkerekednek a szemei. A hátán? Oo A pörgésre lehunyja a szemeit és sietve megkapaszkodik Narumi vállaiban. Lábaival pedig szorosan átfonja a derekát. Felpillant lassan, majd egy nagy sóhajjal Naru arxára, végül a telefon kijelzőjére, de már nem tudja elolvasni az üzenetet. Megvonja alig láthatóan a vállát, ám a szavakra elhúzza a száját.*
- Szerintem nem kell nagyon sietni..
*Dünnyögi halkan, de Naru még tisztán értheti, hisz elég közel van a füléhez. Az égre nézve elmereng, majd lepillant és Naru vállára hajtja a fejét.*
- Amúgy Narumi.. *ha figyel, folytatja* nem kell fedezni apa előtt, jó? Csak még nagyobb kalamajka lenne.. nem akarok több vitát. Elég, ha rám fog haragudni.
*Gondolkodik el és sóhajt egy nagyot*
|
*A fejrázást nem látja (6) arra figyel fel, hogy elkezd rezegni a zsebe, ami kellemesen csiklandozza. Rögtön megnézi, csak.. melyik kezével? xD Yama kérdésére eltöpreng, majd elvigyorodik. Olyan ördögien*
- Összehozzuk valahogy *rákacsint, és benyúl a hóna alá* na, pajti, gyere most egy kicsit a hátamra, jó?
*Nem vár választ, elengedi a fiú hátsóját és két kézzel fogja meg a hóna alatt, majd egy játékos "húú"val a hátára lendíti, remélhetőleg kisYama elintézi a többit. Ha stabilan fekszik/lóg, akkor elengedi, a zsebébe nyúl, és elolvassa az smst. A meglepettségtől meg is torpan. Rosszallón elhúzza a száját, vesz egy mély levegőt, és pötyög egy sms-t Yamának az új hírről. Hogy miért nem telefonál? Mert az túl egyszerű lenne xD és mert nem akar ráijeszteni a két gyerekre. Elteszi a mobilját, majd hátranyúl, megtartja unokaöccsét a lábainál fogva, és tovább indul*
- Otthon már várnak, jobb lesz rákapcsolni
*Szaporázza meg a lépteit, és amennyire tud, hátrapillant a Yamára merengve. A kapuhoz érve azonosítja magát, és már engedik is be*
|
*Narumi halk szavaira rápillant, a kérdésre megrázza gyengén a fejét. Nem kell fedezni.. elment, megérdemli, hogy leszidják. Egy sóhajjal az égre pillant, majd lazít az ölelésen és elnéz a kastély felé. A további szavakra Narura pillant értelmes szemekkel.*
- Kávét..? Én.. maradnék a forrócsokinál. Azt is tudsz csinálni?
*Dönti oldalra, majd vissza a vállára a fejét. Elnézegeti a közeledő kastély képét, végül elhúzza a száját és félrenéz.*
|
*Nem igazán érti a fiatalok szóváltását xD bekavarni? Hát, pedig elkélne a zűrös párosnak némi noszogatás. Ahogy unokaöccse halkan a nevét mondja, rápillant, a továbbiakra elmosolyodik. Szeretetteljes mosollyal néz Yamára, és a fejét koccanva nekidönti az övének. Nem mond semmit, nem tud mit.. elérzékenyíti ez a kiskölyök ^^ az övébe kapaszkodó Nataliera néz, és látva, hogy megvan, a szabad kezével átöleli a fiút. Sóhajt egy nagyot, majd elpillant a kastély közeledő képe felé.*
- Ha apád mégis bemorculna, majd én fedezlek, jó? *dünnyögi Yama fülébe, és megemeli a hangját, hogy a kislány is hallja* na, mindjárt ott vagyunk, még tartsatok ki. Ha egyben beérünk, csinálok nektek egy kávét
*Fülig érő vigyor. He he hee (6)*
|
*Naru letolására elhúzza a száját. Az aggódásrészhez érve sóhajt.*
- Ez igaz.. de akkor is más..
*Dünnyögi alig hallhatóan, ahogy dobnak rajta egyet elhúzza a száját. Átkarolja Naru nyakát, majd el is engedi és úgy bújik hozzá. Lepillant Natiera, majd Narumira néz. Mondana valamit, de utólag esnek le neki a szavai. Pislog párat, majd elnéz a fák felé.*
- Szóval Kippeiék is ott vannak.. érdekes
*Töpreng el, ahogy Natienak felcsillannak a szemei – mert ezt nem lehet nem észrevenni, megrázza a fejét és szigorú arcot vág.*
- Natie, akármi is jár a fejedben, felejtsd el! Nem fogsz bekavarni!
*Húzza össze a szemeit, majd Narura, végül a földre néz.*
- Naru.. *szólal meg halkan, majd még ennél is halkabban fejezi be* jól esik, hogy aggódtok értem.. és ő érte is..
*Néz le Natra, majd lehunyja a szemeit és szorosabban átöleli a férfi nyakát.*
|
*Figyelmesen hallgatja Narut, de azért ő is szívesen cipeltetné magát. Sóhajt egyet, és közelebb lép Naruhoz. Megkapaszkodik az övében, és úgy ballag tovább. A dzsekije védi kicsit az esőtől a fejét, és a hideg ellen is egész jó, de attól még tuti ügyesen megfázott. Na nem baj, a nátha csak erősebbé teszi az embert, igaz? Felnéz Narura, és büszkén kihúzza magát*
- Többször nem fordul elő, megtudtam, amit akartam. Szóval Kippei és a szülei ottvannak? Hmmm
*Felcsillannak a szemei, és elkezd járni az agya*
|
*Yama szavaira teljesen felmegy a pumpa, és csak azért nem dobja le, mert az unokaöccse. A további szavaira lehunyja a szemeit, ráncolja a homlokát, de teljesen nyugodt hangon szólal meg.*
- Az apád jelenleg is téged keres, mert szörnyen aggódik, anyádba meg altatót kellett nyomnom, mielőtt fiatalkori szívrohamot kap miattad. Az előző mondatodért meg csak azért nem mosok be neked egy férfiasat, mert te vagy a szívem csücske, ezért úgy veszem, hogy meg sem hallottam. Azért cipellek, mert szeretlek, de egy hajszál választ el attól, hogy a bokádnál fogva tegyem ezt. Aggódtam érted, akár felesleges volt, akár nem, szeretlek és ez ezzel jár. Te is aggódtál, amikor rosszul lettem a konyhában, szóval fogd be és kapaszkodj!
*Húzza közelebb magához, és dob rajta egy picit, igazításképp. Lenéz Nataliera, és sóhajt egyet*
- Az egyetlen, aki jelenleg mérges miattatok, az én vagyok. A többiek csak újra biztonságban akarnak látni titeket. Még Kippei is otthon toporog, Tokunaga meg utánatok akart jönni, szóval ha legközelebb szó nélkül mentek kirándulni, nem ők, hanem én kínozlak meg titeket
*Néz fel az esőre, és ahogy tudja, próbálja védeni tőle Yamát*
|
*A tarkón vágásra felszisszen és odanyúl. A szavakra szusszan egyet. Ám ahogy megáll előtte félrefordítja a fejét mérgesen, az ölelést viszont egyáltalán nem viszonozza. A szavakra ránéz a szeme sarkából, majd inkább félre.*
- Fölösleges aggódnod.. ha nem lennék, akkor sem lenne semmi gond. Sőt, talán jobb is lenne
*Von vállat, ám az újbóli ölelésre összehúzza a szemeit. Mit érzelgősködik már..? Aggódott, jó.. de ne reagálja már túl :S. Ahogy elszakad a talajtól viszonozza az ölelést és Naru vállára hajtja a fejét. Kinéz a fejéből, majd lehunyj egy hosszú pillanatra a szemeit, végül felnéz.*
- Apáék biztos ki vannak akadva, hogy eltűntünk.. nem akartam bajt, el se akartam menni. De úgyis megkapom a leszidást..
*Dünnyögi hangos gondolatként, majd felemeli a fejét és az égre pillant. Az eső szinte már szakad. Körbenéz, majd le Natiera, végül Narura és elhúzza a száját.*
- Miért cipelsz..?
|
*Ahogy a fejére kerül a dzseki, megérinti, de ahogy felszabadul a keze, egyből megdörzsöli a csuklóját. Sóhajt egyet, Naru szavaira elhúzza a száját, és félrenéz. Nem akarta.. csak jót akart, nem hitte, hogy ennyire túlreagálják itthon a dolgot.. mondana valamit, de hátulról tovább noszogatják, így inkább némán ballag. Yama szavaira mélyre hajtja a fejét, viszont Naru taslijára meglepődve odanéz. Nagyokat pislogva nézi őket, és ahogy Naru megöleli, méginkább leesik az álla. Az idili jelenetre inkább félrenéz és a környező fákat kezdi el figyelni, de a szavakra visszanéz. A férfihez lép, benyúl a zsebébe, kiveszi a mobilt, ír egy smst hogy megvannak és visszamennek a kastélyba, elküldi „Öcskös”nek, és visszacsúsztatja a telót Naru zsebébe. Sóhajt egy nagyot, de a kastély körvonala már elkezd kirajzolódni*
- Nem akartam bajt..
*Néz fel Narura, majd egy szájhúzással vissza a földre*
|
*A páros mögött ballag, Yama szavaira felhúzza a szemöldökét, az utolsó kijelentésére viszont megvillannak a szemei. Meglendül a keze, és mindenféle finomkodás nélkül tarkón csapja a fiút*
- Talán örülnöd kellene, hogy ennyien szeretnek, buta
*Rivall rá, a tekintete visszatükrözi a dühét. Sóhajtva behunyja a szemeit, majd leguggol Yama elé, határozottan magához vonja, és szelíden megöleli. Végigsimít a fején, gyengéden megpaskolja a hátát, és méginkább magához öleli*
- Én is nagyon aggódtam..
*Eltolja magától a fiút a vállainál fogva, az arcára néz, majd ismét magához öleli, és lassan feláll vele úgy, hogy az alkarjával tartja a hátsóját, a másik kezével pedig támasztja a hátát.*
- Jól van, menjünk haza, Nat, írj öcskösnek egy smst, hogy megvagytok
*Bök az orrával a zsebére, és odatolja a csípőjét, hogy a kislány ki tudja venni*
|
*Jó, akkor nincs magyarázat. Ahogy lekerül róluk a bilincs megfogja a csuklóját. Narumit kezdi el fürkészni, de a tekintetét látva inkább lehajtja a fejét. Hát ezt jól megcsinálták.. Naru szavaira sóhajt és el is indul. Megszaporázza a lépteit és komor tekintettel zsebredugja a kezeit.*
- Én nem is akartam elmenni.. Natalienak támadt egy ötlete, hogy segítsünk Kippeiéknek.. nem tudom miért kell aggódnotok..
*Néz hátra a férfire, majd vissza előre és inkább becsukja a száját. Tincsei már szépen ráolvadtak az arcára, a ruhájából pedig facsarni lehet a vizet. Azért reméli, hogy nem fázik meg.*
|
*Várakozón nézi a két kicsit, kisYama kérdésére felengedve elvigyorodik, és nemtörődöm módon vállat von*
- Ó, csak kiugrottam boltba, az anyád tudod milyen
*Legyintget, majd egy rosszalló pillantással kezdené, de ez egy sóhajban köt ki a bilincset meglátva. Egyáltalán nincs vicces kedvében.. előkeresi a kulcsot a farzsebéből, a zárnál fogva közelebb rántja magához a párost, és kinyitja nekik a bilincset. Leszedi róluk és felcsatolja az övére, majd tekintetét a párosra nehezíti. Nem lehet kiolvasni belőle semmit sem, csak komorságot, és kifürkészhetetlen ködfelhőket. Leveszi magáról a dzsekit és ráteríti Nataliera úgy, hogy a fejét is védje, majd mögéjük lépve zsebredugja a szavad kezét*
- Indulás haza, fél órám ráment arra, hogy elaltassam az édesanyád, az a minimum, hogy hétszer bocsánatot kértek tőlük mindketten
|
*Ahogy Yama átkarolja felpislog rá, majd egy sóhajjal maga elé mered. Nem ér, hogy csak ő fázik meg >,< Narut meglátva megtorpan, és ahogy felnéz rá, úgy tátja el a száját. Meghökken, és olyan messzire lép Yamától, amilyen messzire csak tud*
- Upsz
*Pislog kettőt, ahogy megemelkedik a keze a bilincsre néz, majd vissza Narura, de ő inkább csendben marad*
 |
*Natie szavaira bólint, persze.. elhúzza a száját, a tüsszentésre odakapja a fejét. Megcsóválja a fejét és végignéz magán, majd a lányra. Ha akarna se tudna neki meleg ruhát adni, hisz egyrészt csurom vizes, másrészt a bilincs miatt nem tudná levenni. Azért odalép mellé és megpróbálja átkarolni. A földet kezdi el fürkészni némán, ám megpillant egy cipőt, így megtorpan. Lassan feljebb pillant, a cipő tulajdonosát meglátva elkerekednek a szemei és elengedi Natiet.*
- Narumi.. hát te..?
*Pislog értelmesen, majd zavartan elhúzza a száját. Ennyit erről.. tőle rosszabb leszidást kapni, mint mondjuk az apjától.. bááár.. eltöpreng, majd megrázza a fejét és inkább félrenéz, majd eszébe jut valami. Narura emeli a tekintetét és megköszörülve a torkát felemeli a bilincses kezét. Ezt mivel magyarázza? -.- *
|
*Hinnye, úgy seggberúgná az öccsét ilyenkor.. no mindegy, elindul az ellenkező irányba, a lámpa miatt az autósok észreveszik, és időben kikerülik. Hát igen, ő okos ember ^^a tájat fürkészi, mikor megpillant két árnyat a túloldalon. Egy autó megszakítja a képet, de aztán ismét felbukkannak. Összehúzza a szemeit, elmosolyodik, és kilép, aztán vissza is szökken egy kocsi miatt. Miután elment körbenéz, majd átkocog a másik oldalra, és belép a páros elé. Csípőre tett kezekkel megáll előttük, lenéz rájuk, majd nagyon csúnya tekintettel összefonja a karjait*
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
