|
Témaindító hozzászólás
|
2008.06.22. 15:29 - |
Ez az első, ami száraz.. a homok nagyon meleg, hiszen a nap nagyon erősen süt. Homokbuckák jellemzik, és feljebb haladva az erdőbe lehet jutni. Azért néhány pálma fa is található itt, amire remekül lehet függőágyat készíteni ^^. Ugyan nem Hawaii, de egy ideig el lehet itt lenni.. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*A lány szavaira összehúzza a szemeit, majd lassan elmosolyodik. Szusszan egyet és osszekulcsolja vele az ujjait. Lepillant a kezükre, majd egy mosollyal a lányra. A kérdésre lefagy arcáról és előrepillant, végül egy mosollyal felkapja a fejét.*
- Nem hinném, hogy visszajön.. egyedül semmire se menne.. a fiú már a jó oldalon áll.. elvileg.
*Húzza el a száját, majd megvonja az egyik vállát és magához húzva a lányt átkarolja a derekát. Lepillant rá, majd a táborfelé. Mély levegőt vesz, az ikrekhez érve elszakad feleségétől és elmosolyodva végigpillant a két kicsin. Cornira néz, majd a vállára, végül a csomagokra és a hasára.*
- Öhm.. jó lenne valamit enni.. hoztunk valami ehetőt?
*Néz egy zavart mosollyal a lányra és oldalra dönti a fejét.*
|
*A szavakra felpillant Viktorra. Lassan elmosolyodik, és kicsit zavartan bólint egyet*
- Igen... menjünk szerintem is, még a végén azt hiszik, hogy megöltelek
*Kuncog fel, majd vesz egy mély levegőt, és elszakad Viktoról. Megfogja a kezét, ha hagyja, és visszaindul vele a táboruk felé. Elgondolkozik egy kicsit*
- Szerinted az a nő visszajön? Sokkal óvatosabbnak kell lennünk
|
*Ahogy megérez két kezet felnéz, de még mindig nem mosolyog. A szavakra meglepődik kicsit. A lány akkor túl őszintének tűnt.. a csókra lehunyja szemeit és úgy viszonozza, átkarolja a derekát és úgy csókolja szünet nélkül. Végigsimít a hátán, végül elszakad az ajkaitól és lepillant rá szerelmes tekintettel. Mondana még valamit, de nem is akar emlékezni a vitájukra.. nem. Egy fejrázással elhesegeti a gondolatait és mély levegőt vesz.*
- Lassan vissza kellene menni.. az ikrek lehet felkeltek.. és jó kis műsort adtunk megint a népnek..
*Mosolyodik el zavartan, majd felnézve elgondolkozik és eszébe jut az az eset, amikor Corni végigkiabálta a folyosót.. lehajtja a fejét és a lányra pillant.*
|
*Ő is elgondolkozik, de egészen másról. Már nyitná a száját, hogy feltegyen egy kérdést, de Viktor megelőzi. Felnéz rá kicsit meglepődve, majd elgondolkozva maga elé néz, és lassan elmosolyodik. Két kézbe fogja Viktor arcát, és szerelmes tekintettel néz fel rá.*
- Büszke vagyok arra, hogy te vagy a gyermekeim apja!
*Felhajol hozzá, és egy hosszú csókot nyom az ajkaira. Nem is szakad el tőle, karjaival lassan átfonja a nyakát*
|
*Oh, mit számít a válla? xD Amikor el volt törve nem számított? *-) Nők.. ahogy elszakadnak az ajkaik lepillant rá egy mosollyal. Az ölelésre lehunyja szemeit, majd felnéz és állát a fejtetejének dönti. A szavakra sóhajt egyet, és még szorosabban magához öleli. Kissé elgondolkozó szemekkel félrenéz és sóhajt egyet nagyot.*
~Nem hibázhatok még egyet.. az esküvő előtt is el akart hagyni.. most is.. a következő talán igaz is lesz.. kicsit félek..~
*Egy sóhajjal a lány vállának dönti a homlokát és lehunyja a szemeit.*
~Az igaz, hogy nem akar elveszíteni, és én sem őt.. de már nem tudom mit hoz a holnap.. vagy mire számíthatok..~
*Néz fel lassan és a lányra emeli a tekintetét. Őt kezdi el fürkészni, majd lepillant a gyűrűs kezére és megkönnyebbülten sóhajt egyet. Megfordulva a fának dől és a karjára pillant. Cornira nézve eltöpreng. Tekintete kissé komorrá változik, majd csalódottá és lehajtja a fejét.*
- Tényleg rossz apa leszek..? Vagy vagyok..?
*Tincsei a szemeibe lógnak, de nem, néz fel.*
|
*Az apró nyakcsókra elmosolyodik, a kérdésre elkomorodik kicsit, és már készülne lehajtani a fejét, mikor újabb csókot kap. Pislog kettőt, majd behunyja a szemeit s a csókra csókkal felel. Wáá most annyira vágyik Viktorra! De időben figyelmezteti magát, hogy rossz időzítés, a válla miatt. Összefűzi az ujjait Viktorral, másik kezével megcirógatja a tarkóját, és lassan elszakad az ajkaitól. Felpillant a szemeibe, s elmosolyodik.*
- Én is szeretlek..
*Válaszol egy korábbi kifejezésre, és szabad karjával átöleli Viktor mellkasát. Fejét befúrja az álla alá, elgondolkozik, majd behunyja a szemeit.*
- Nagyon nem szeretek veled vitatkozni..
|
*Ahogy Corni megfogja a nyakkendőjét lepillant rá, de ballag utána. Oldalra dönti a fejét, elpillant az ikrek felé, majd egy sóhajjal a lányra. Corni szemeibe nézve elmerül a látványban, nem is figyeli, merre tartanak. Hagyja magát lehúzni és szenvedéllyel csókol vissza. Szorosan hozzásimul a lányhoz, átkarolja a derekát, majd felcsúsztatja kezét az acrára és végigsimít rajta. Lassan elszakad tőle és a nyakához hajolva egy apró csókot nyom rá, végül a szemeibe néz. Lassan mosolyra kanyarulnak ajkai és végigsimít a lány arcán.*
- Megijesztettél.. többet ne csinálj ilyet, jó?
*Dönti kissé oldalra a fejét, majd odahajol és mielőtt válaszolhatna hosszan megcsókolja. Kezét levezeti a lány vállán, majd a karján és összefűzi vele ujjait.*
|
*Ahogy Viktor magához öleli, felsóhajt. Olyan megkönnyebbültet.. a szót hallva behunyja a szemeit, de ahogy visszakapja a gyűrűt, meglepve fel is néz. Lassan elmosolyodik, de a könnyek le is mossák ezt az arcáról. Behunyja a szemeit és megtörölgeti őket, majd megfogja Viktor nyakkendőjét, s miközben hátrafelé lépeget, húzza maga után. Felnéz rá, tekintetét az övébe fúrja, és nem is engedi el. Se a tekintetét, se a nyakkendőjét xD céltudatosan lépeget hátrafelé, szerelmét áthúzza néhány bokron, majd mikor már eltűntek mindenki szeme elől, nekitolat egy fának. Hátát nekidönti, a nyakkendőjénél fogva pedig lehúzza magához Viktort egy romantikus, szerelmes csókcsatára akkora vággyal, mintha ez lenne az első csók. Behunyja a szemeit, s egyik kezét felcsúsztatja Viktor tarkójára*
|
*A szavakra elhúzza a száját és felemli a fejét a válláról. A lányra pillant, a görcsös ölelésre felsóhajt. Akkor megint megmenekültek.. ^^ A további szavakra megrázza a fejét és a vállára hajtja a fejét.*
- Nem vagy hülye..
*Felpillant rá egy halvány mosollyal, majd szorosan magához öleli, ahogy tudja. Sérült vállával nem is foglalkozik.. végül két kézzel öleli magához. Nem érdekli, hogy nem szabadna erőltetnie.. suttogva szólal csak meg, és csak egy szót.*
- Szeretlek..
*Simít végig a hátán, majd elszakadva tőle megfogja a sérült kezével a kezét, másikkal pedig visszahúzza az ujjára a gyűrűt.*
|
*A fiú szavaira elgondolkozik, és lehajtja a fejét. Az átkarolásra összeszűkülnek a szemei, arcát beletemeti a fiú ép vállába.*
- Akkor is hülye vagy.. annyira hülye! Hülye..
*Halkul el, karjaival átfonja a fiút, majd szorosan átöleli. Próbál figyelni a vállára, dehát most ez a legkevesebb. Úgy öleli Viktort, mintha sohasem akarná elengedni többet, arca a vállgödrénél, kezeivel görcsösen markolja a hátán a ruhát.*
- Én is hülye vagyok.. olyan hülye..
*Rázza meg gyengén a fejét, de nem engedi el Viktort, akkor se ha véletlenül épp a vállában, vagy a bordáiban vagy a gerincében tenyerel*
|
*A lány könnyeit meglátva megcsóválja a fejét, a szavaira lehajtja a fejét, majd félrenéz. A kérdésre felpillant és bólint egyet.*
- De értem.. de ha most vége, akkor most veszítjük el egymást.. és én nem akarlak elveszíteni..
*Elengedi a lány karját és a kezében levő gyűrűt kezdi el figyelni. Beugranak neki képek, az első pillanat, mikor megtudták, ikreik lesznek, a leánykérés, az esküvő.. mély levegőt véve Cornira pillant.*
- Attól nem kell félned, hogy elhagylak.. semmi pénzért nem dobnám el azt, ami kettőnk között történt..
*Rázza meg a fejét és letörli a könnyeit a ruhája ujjával. Cornra emeli ismét a tekintetét és odalépve bizonytalanul átkarolja fél karral.*
- Kérlek..
*Hajtja fejét a vállára és lehunyja a szemeit. Persze, ha a lány el akarja tolni, nem fog ellenkezni.*
|
*Ahogy megállítják megtorpan, és hátranéz. Viktor könnyeit meglátva az övéi is megindulnak, így a fiú alakja elmosódik.*
- Én csak félek.. hogy elvész minden, ami eddig történt.. hogy nem tudok megfelelni.. még amikor téged tollak le, akkor is megrémülök, hogy ez helytelen, és elhagysz.. elegem van a félelemből! De ha te ennyire forró fejű vagy, hogyan nyugodjak meg?! Nem akarom azon kapni magam, hogy egyik pillanatról másikra elveszítelek.. nem akarok egyedül maradni, hát nem érted?!
*Törli meg a szemeit, és próbál egy mély, nyugodt lélegzetet venni, de nem akar összejönni*
|
*A kérdésre a lányra néz, ahogy feláll sóhajt egyet. A szavakra eltáltja a száját, a gyűrűt meglátva nagyot dobban a szíve.*
- Tessék?
*A gyűrűre néz, a kérdésre és a szavakra megrázza a fejét.*
- Nem, Corni..
*Szemeibe könnyek szöknek és úgy lép ki a lány után. Elkapja a karját, és nem ereszti.*
- Corni.. nem hibáztunk.. együtt kell maradnunk, kérlek.. adj egy utolsó.. esélyt..
*Tovább nem bírja visszatartani a könnyeit, így néhány csepp kicsordul a szemeiből. Kezét viszont nem fonja le a lány karjáról.*
|
- Én és mit tegyek, ha neked esik bajod?!
*Kapja fel a fejét, és Viktort kezdi el fürkészni. Vesz egy mély levegőt, lenyeli a könnyeit, és az alkarjával megtörli a szemeit. Felidézi a legutóbbi vitájukat, majd lemondón megcsóválja a fejét.. feláll, de nem porolja le a ruháit. Viktor elé lép, és elgondolkozik, majd lehajtja a fejét.*
- Ez így.. tényleg nem fog menni.. azt hiszem nagyot hibáztunk..
*Húzza le az ujjáról a gyűrűt, megforgatja a kezeiben, majd Viktornak nyomja, és félrenéz. Nagy erőfeszítésbe kerülnek a könnyei*
- Tartsunk egy kis szünetet, jó? Én ezt így már nem tudom csinálni..
*Pillant a gyűrűre, majd félrefordítja a fejét. Ha engedik, akkor elfordul a fiútól, és visszaballag az ikrekhez*
|
*A kiáltásra megáll, és lassan megfordul. Ahogy a lány térderogy elhúzza a száját, a kérdésre félrenéz. Ez van.. lassan visszapillant Cornira.*
- Amióta házasok vagyunk, folyton csak veszekszünk.. ebből kezd elegem lenni, pedig zömében én okozom a vitákat..
*Néz félre, majd tesz pár lépést a lány felé, és ismét ránéz.*
- Fogadj el olyan forrófejűnek és felelőtlennek, amilyen vagyok.. megváltozni nem tudok.
*Csóválja meg a fejét és félrefordítja.*
- Téged akartalak megvédeni, azért álltam be eléd.. nem tudom mit tettem volna, ha bármi bajod esik..
*Sóhajt egyet, de nem néz vissza a lányra. Ködös tekintettel figyeli a homokot, végül mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy a fiú kikerüli lehajtja a fejét, tincsei hosszú árnyékot nyújtanak a szemeinek. Vesz egy mély levegőt, ahogy hallja a távolodó lépteit ökölbe szorítja a kezeit. Egy hirtelen lendülettel a fiú után fordul, kezeit a mellkasához emeli, a szemeit összeszorítja és felkiált.*
- Már megint megfutamodsz!
*Hangja bejárja az egész partot. Lassan felnéz, a könnyeivel kűszködve, de a továbbiak csak suttogva hagyják el a száját.*
- Megint magadba fordulsz, ahelyett hogy lépnél.. *lehajtja a fejét, behunyja a szemeit* ..sosem fogsz kiállni semmi mellett, ugye?
*Kérdezi már olyan halkan, hogy csak a jó fülüek hallhatják meg, és térdre rogy a homokban. Megtámaszkodik maga előtt, tincsei teljesen eltakarják az arcát. Néhány könnycsepp hullik a homokba, s áztatja el, de hamar fel is szárad a melegtől. Nagyon ritkán sír, de úgy látszik ez is egy olyan alkalmak egyike. Mégsem ad a könnyeinek hangot, csak megmarkol némi homokot*
|
*Nem tudja kivédeni a pofont, amitől először meglepődik, aztán érzi a fájdalmat. Az arcához nyúl, a szikrázó szemeket látva nagyot sóhajt. A szavakat tűri, de egy-két beszólás nagyon, de nagyon szíven szúrja. Elkerekednek a szemei, az utolsó kérdésekre lehajtja a fejét. Tincsei az arcába omlanak, de nem mond semmit. Mély levegőt véve kikerüli és elindul, de pár lépés után meg is torpan.*
- Sajnélom, hogy ismét csalódnod kellett.. azt hiszem többet nem lesz ilyen..
*Teljesen nem mondja ki amit gondol, de a lányérezheti, hogy burkoltan azt mondja, akkor itt a vége. Fáj neki, de nem a pofon, hanem a lány szavai.. és nem is akar nélküle élni, de.. megcsóválja a fejét és az erdő felé veszi az irányt.*
|
*Ahogy Viktor elkapja a karját, megáll, és lehajtja a fejét. Tincsei beárnyékolják a szemeit, az ajka megrándul. A noszogatásra vesz egy mély levegőt, visszaidézi a nemrég történt eseményeket, majd összeszorítja a fogait. Viktor felé fordul, keze a magasba lendül, és ha a fiú nem tudja kivédeni, akkor le is kever neki egy lendületes pofont, ami azért nem felejthető el könnyen.*
- Hogy mi a bajom?! Hülye!
*Néz rá szikrázó szemekkel. Teljesen felé fordul, és leengedi a kezét*
- Ha ennyire meggondolatlan, forrófejű és felelőtlen vagy, akkor tényleg nem leszel jó apa! Csalódtam benned.. nagyot! Ha meg akarsz hallni, akkor azt máshol csináld! Te nem vagy Narumi! Hogyha Hős akarsz lenni, akkor azt olyan helyen csináld, ahol nincs ott senki más. Ha ennyire nem jelent neked sokat a saját életed, akkor ugorj le egy szakadékról, de ne legyen ekkora a szátok! Legyen, játszátok el az igazi lovagot aki hopp rögtön szuperhősnek hiszi magát, tegyétek kockára a bőrötöket, de ha ennyire bátran rendelkeztek a saját életetek felől, akkor legyen annyi eszetek, hogy a hülyeségetekkel nem a többiek életét kockáztatjátok! Ha ennyire meg akarod védeni a családodat, akkor talán vethetnél egy pillantást az öcsémre, akinek a felügyeleti jogáért harcolunk! *azért használ néhol többesszámot, mert Gidáról is ugyanez a véleménye, dehát neki nem az anyja, nincs joga letolni. Összepréselt ajkakkal, szikrázó szemekkel döfködi át Viktort, majd sóhajt egyet* Nem fogok a nagy hősiességetek útjába állni, de akkor legyen akkora szátok, hogy legalább egyedül haltok meg! Ha azért csináljátok, hogy megvédjétek a többieket, akkor ne keverjetek bele másokat! A ti leállíthatatlanságotok majdnem egy csomó ember életébe került! Gondolkozni kell, nem golyó elé ugrani! Ne legyetek olyanok, mint Narumi, mert nem áll jól neked! Apa vagy!!
*Fakad ki, és mégjobban megemeli a hangját Viktort nézve. Mostmár érezni is lehet, hogy amennyire dühös, annyira félti is szerelmét*
- Lehet, hogy te elégedett leszel, ha mások helyett téged ölnek meg, de a gyerekeinknek mi a fenét mondjak?! Hova lett az apjuk?! Elhiszem, hogy vigyázni akarsz másokra, de ezt tehetnéd anélkül is, hogy a saját magad életét ennyire lebecsülnéd.. megérdemled azt a golyót a válladban!
*Zárja le a kifakadását, mély levegőt vesz, majd sarkon fordul*
|
*Elhúzza a száját, és Davidet kezdi el figyelni, majd felnéz az égre.*
- Meghallhattál volna, de Isten úgy akarta, hogy életben marad.. szóval kár a múlton keseregni. Szedd össze magad, és élj! Ha már így alakult, akkor tegyél meg minden tőled telhetőt..
*Még egy ideig nézi az eget, majd lassan feláll. Leporolja a hátsó felét, két kézbe fogja a táskát és lép egyet, de beugrik neki valami, így megtorpan és Davidre néz.*
- Amúgy meg én nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Azt hiszem, mindenkivel végeztünk *néz körbe, majd lenéz Davidre* nincs kedved úszni egyet? Az erősít is
|
*Corni szavaira összehúzza a szemeit, feláll és elkapja a karját.*
- Most mi a baj? Nem nézel rám, mióta a baleset történt... mi tettem már megint?
*Néz rá összehúzott szemekkel, majd lassan elengedi a karját.*
- Ha valami baj van, mond el.
*Csóválja meg a fejét és elnéz az ikrek felé. Azért jó lenne, ha nem kelnének fel. Egy sóhajjal visszanéz szerelmére.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
