|
Témaindító hozzászólás
|
2008.05.02. 13:56 - |
Igazi fiús szoba, de azért talán egy fokkal nagyobb rend van itt, mint átlagban -ez is a szolgálóknak köszönhető. Könyvek sokasága a polcokon, az ágyon és a földön, modern technika csodái a szekrényeken: hifi, házimozi, számítógép, stb. A falak csinos halvány színűre festve, az ablak a városra nyit kilátást, és egy kis erkély is ki lett építve. Ez talán a legnyugodtabb szoba. |
[34-15] [14-1]
*Oké, tényleg a pénztárnál eszmélt rá, hogy ők pont ilyenért tartanak cselédeket. Mindegy, ha már a városban járt, vett még néhány dolgot. Hazaérve bevitte a konyhába, és megkérte a szakácsukat, hogy üssön össze belőlük valamit, aztán felsietve a szobájába nekiállt átrendezgetni. Meg akarta kérdezni, hogy melyik szobában bulizzanak, de a lányéban mégsem pakolászhat, szóval marad az övé. Néhány óra alatt el is készül, ügyel arra, hogy Millyvel még csak véletlenül se fusson össze, amikor felcsempészi a meglepetéseket és a kajákat a szobájába. Mint egy kommandózó gyerek.. xD mindegy, szóval elkészül, csípőre tett kezekkel szemügyre veszi a dolgokat, majd az órájára néz. Ó, igen, Missyék most indulnak. Lesiet a lépcsőn, hogy még elcsípje őket*
|
- Nem, dehogy.. a papagájok csak néhány szó megjegyzésére képesek, de ő nem olyan fajta, és nem is tanítottunk neki semmit.
*Von vállat a papagájt figyelve, és elgondolkozik kicsit. Ahogy a lány megmozdul, kíváncsian ránéz. Gyanakvón összehúzza a szemeit, mellé lépve átkarolja, és a kanapé felé terelgeti*
- Ülj le egy kicsit.. szólok, hogy készítsenek elő neked egy forró fürdőt, ahogy látom jót tenne neked egy kis pihenés..
*Nyomja le finoman a lányt a kipárnázott besüllyedős kanapéra, felegyenesedve fürkészi egy kicsit, majd megfordul. Az egyik fekete-fehérruhás szolgálólány egyből odasiet, tisztelettudóan megbiccenti a fejét. Odadörmög neki halkan néhány szót mire fejet hajt, sarkon fordul és elsiet. Visszaballag Camillához, és lecsüccsen mellé*
|
*Elmosolyodva bólint, a társalgóba érve körbenéz, majd a ketrecre. A papagájt meglátva az ajkaihoz emeli egyik ujját és úgy szemléli érdeklődve. A szavakra Wyattre néz, majd egy mosollyal a papagájra. Körbejárja a ketrecet, végül megáll.*
- Szép madár.. tud beszélni? Filmekbe sokszor láttam olyan papagájt, aki beszél..
*Jegyzi meg és visszanéz a madárkára. Elgondolkodik, végül egy nagy sóhajjal a kezeit a combjaira helyezi és lehajol kicsit. Nem viccelt, mikor azt mondta, nem aludt normálisan három napja.. és kimerült. xD*
|
*Lebattyognak a lépcsőn, a kijelentésre a lányra néz. Hát jah.. elmosolyodva megbiccenti a fejét.*
- Ez igaz, nem panaszkodok.. szeretek itt élni..
*Pillant fel a plafonra, és megmutatja a földszinti szobákat is, a konyhát, az ebédlőt, társalgót, stb.. a papagáj ketrece előtt megáll, elengedi a lány kezét, és mutatóujját a rácsok közé emeli. A papagáj papagájos hangokat hallatva odaugrál és a csőrével ráfog, de látva hogy nem kaja el is engedi.*
- Ő a mi papagájunk.. a húgom adott neki nevet, de mindenki máshogy hívja
*Vonja meg a vállait mosolyogva, és leengedi a kezét.*
|
*A szavakra elmosolyodik és el is gondolkozik.*
~Érdekes.. ennyi állattal együtt élni..~
*A szobához érve kíváncsian megnéz mindent és figyelmesen végighallgatja a hozzátartozó történetet is. A lépcsőkhöz érve sóhajt és félrenéz. A szavakra elmosolyodik és lehajtja a fejét. A földet kezdi el figyelni.*
- Jó lehet egy ilyen házban élni.
*Mosolyodik el és felnéz Wyattre. Fürkészi egy ideig, majd lenéz a kezükre. Elgondolkodik és inkább megszaporázza lépteit.*
|
*Ajtót nyit a lánynak, ez csak természetes. Nem engedi el a kezét, egyrészt hogy ne tévedjen el, másrészt meg csak. Becsukja maga után az ajtaját, és elindul a folyosón. Ráérősen lépked, hagy időt a nézelődésre. A kijelentésre lepillant a lányra, és elmosolyodva bólint. Persze. Zsebredugja a szabad kezét és a falakat kezdi el figyelni, majd félúton Camillára pillant.*
- Van pár háziállatunk, ne lepődj meg.. pár kutya és néhány macska, meg a társalgóban egy papagáj.
*Vonja meg a vállait. Neki ez már természetes dolog ^^ ahogy elérnek egy szobához, belöki az ajtaját (bátyjánál és szüleinél ezt nem teszi meg) és szépen elmeséli, hol is vannak, meg ami még hozzá kapcsolódik. A lépcsők felé veszi az irányt.*
- A teraszon hintaágyunk is van, a kertben pedig szép kis virágok, bár a kertészünk most szabadságot vett ki *vállvon*
|
*Megrázza a fejét, hogy nem lényeges. Ahogy felé nyújtja a kezét felnéz rá kíváncsian, a szavakra elmosolyodik. Megfogja a kezét és feláll.*
- Rendben! Az jó lesz
*Indul el vele az ajtó felé. Odaérve kinyitja, ha a fiú nem teszi meg előbb. Kilépked vele, és körbenéz a folyosón. Eszébe jut valami, így Wyattre néz kíváncsian.*
- Akkor a szobámat is megmutathatod
*Mosolyodik el és vállatvon. A folyosót kezdi el fürkészni, a falon levő képeket és mindent. Minden érdekes. És még sohasem volt ilyen gazdag házban..*
|
*Hallgatja a lányt, a kijelentésére elkerekednek egy pillanatra a szemei, majd kinéz az ablakon. Lehunyja a szemeit, és lemászik a párkányról*
- Részvétem.. nem tudtam..
*Rázza meg a fejét, és Camilla mellé lépked. Körbenéz a szobában, de jóformán nem maradt semmi teendője.. mindent megcsinált holnapra. Oké. Bólint egy aprót összegzésül, és a lány felé nyújtja a kezét.*
- Akkor körbevezetlek a házban! Megmutatom mi hol van
*Mosolyog rá, és ha megfogta a kezét, akkor elindul vele az ajtó felé.*
|
*Figyeli a fiút ahogy felül a párkányra és mondana valamit, de inkább nem teszi. A kérdésre felkapja a fejét és oldalra dönti a fejét, végül félrenéz.*
- A szüleink nemég elhunytak, mi pedig az utcán kötöttünk ki.
*Néz vissza a fiúra. Inkább nem részletezi, hogy mi hogy történt. Meg nem is szeretne róla beszélni. Egy sóhajjal az ágyra néz, majd a fiúra.*
|
*Hát, nem valami határozott válasz, de azért rábólint. A kérdésre mosolyogva felnéz.*
- Persze! Megmutatom a kertet is, ha gondolod
*Lépked az ablakhoz és kinéz rá, majd felhuppan a párkányra. Felhúzza az egyik térdét, ráfekteti a karját, és úgy pislog kifelé. Elgondolkozik kicsit. Lassan kezd sötétedni.. a lányra pillant.*
- Megkérdezhetem, hogy.. hogyan kerültetek az utcára a testvéreddel?
*Fürkészi kicsit a lányt, de nem erőlteti. Kipillant a tájra, és vesz egy mély levegőt.*
|
*A választ figyelmesen hallgatja és töprengve félrenéz. A kérdésre Wyattre pillant és elgondolkozik, végül megcsóválja a fejét.*
- Holnap megkeresem én. Vagy még ma
*Teszi hozzá elgondolkodva, a további kérdésre összehúzza szemeit. Ingatja a fejét jobbra balra, majd zavartan lehajtja a fejét.*
- Hát.. végülis jó. Körbevetesz majd a házban?
*Néz fel ahogy felteszi a kérdést. *
|
*Nagyokat pislogva nézi, ahogy a lány tömi magába a kaját. A tészta a villáján lóg, de valahogy belefeledkezik a látványba, és csak kissokára kapja be végre. Ő higgadtabb tempóban, ráérősen falatozik, a megjegyzésre elmosolyodva biccent. Hát, akinek tellik rá.. eltöpreng, a kérdésre félrenyel. Sietve leteszi a tányért az asztalra, és köhögve mellkason csapja magát párszor. Ez végül nevetésbe megy át, de mielőtt Camilla megsértődik, mosolyogva felnéz rá. Vesz egy mély levegőt, és lassan megkomolyodik*
- Mondjuk azt, hogy amióta a szüleink elváltak, nem olyan szoros a kapcsolatunk. Önmagában jófej, csak szeret.. *újabb adag tésztával a villáján elgondolkozik a megfelelő szót keresve* ..kritizálni, szekálni, megjegyzéseket tenni, és hasonlók
*Takarítja le ő is a tányérjáról az utolsó falatokat, és a lány tányérjával összepakolja a sajátját. Iszik, majd gondolkozva visszapillant vendégére.*
- És a húgod? Meglesz egyedül? Ha gondolod szólok a sofőrünknek, hogy nézzen utána, amennyiben adsz személyleírást, vagy fotót
*Ránt egyet a vállain és kiüríti pohara tartalmát, majd koppanva visszateszi a tálcára. Megtörli a száját és elnéz az ajtó felé. Beszélnie kéne a szüleivel.. de már előre hallja az anyja szavait. Ráér.. Camillára néz*
- Jó lesz neked úgy, ha a másik szobában alszol?
*Nem akarja, hogy félreértse xD de én megijednék egy teljesen idegen hatalmas ház eldugott szobájában ráadásul egyedül...*
|
*A válaszra elkerekednek a szemei és megrázza a fejét.*
- Elment az étvágyam..
*Dünnyö alig hallhatóan, de ahogy a fiú kijelenti, hogy viccelt sóhajtva elmosolyodik. A szavakra bólint és leemeli ő is a tányérját. Majd egy villát és teker rá egy kis tésztát. Kíváncsian a fiúra néz, végül vissza a tésztára és bekapja. Lehúzza a villáról és elrágcsálja.*
- Finom
*Néz a fiúra mosolyogva, majd mohón tovább eszik. Félúton elveszi a poharát és belekortyol, de utána visszatér a tésztához. Az utolsó falatoknál már nem mohón eszik.*
- A szakácsotok profi
*Jegyzi meg és lenyeli az utolsó falatot is. Letéve a tányért és a villát iszik, és Wyattre néz.*
- A bátyád tényleg kattant, ahogy mondtad?
*Mosolyodik el és oldalra dönti a fejét.*
|
*A lány után ballag, a kérdésre a tésztára néz, hümmög egy kicsit, majd holtkomoly bólogatással a lány felé fordul.*
- Ez, kedved, az olasz szakácsunk specialitása. Kagyló rákkal összefőzve, benne egy kevés meztelencsiga ráreszelve, és köretnek a tészta.
*Bólogat nagyon komolyan, csípőre tett kezekkel, aztán mielőtt a lány sikítva kirohan, elmosolyodik.*
- Csak vicceltem, valami olaszos mártás.. gondolom ilyen paradicsomos beütése lehet. A szakácsunk specialitása!
*Veszi kézbe az egyik villát, és leemeli a tányérját. Kíváncsian a lányra pillant*
|
*Meglátva a jól megpakolt tálcát sietve felül.*
- Éhesnek éhes vagyok, és gondolom te is.. de ennyit nem hiszem, hogy megeszünk
*Mosolyodik el és sietve elveszi a fiútól, majd feláll és az asztalhoz lépkedve leteszi rá. Végigszemléli a választékot, majd kíváncsian Wyattre pillant. Sóhajt egyet és az olasztésztára nézve összehúzza szemeit.*
- Ez mi? Ilyet még nem ettem..
*A narancslére téved a tekintete, amit el is vesz és belekortyol. Mosolyogva vissza is teszi. Belehuppan a pörgő székbe és a fiúra néz. Vesz egy mély levegőt és visszanéz a tésztára.*
|
*Nem hagyja, hogy a konyhai alkalmazottak szedjék össze az elővacsit, ő maga szeretné csinálni! Persze azért, hogy ezzel is imponáljon a lánynak..a szolgálók mégis kezüket a szájuk elé kapva nézik, ahogy a fiatalúr egy jól megpakolt tálcával felfelé egyensúlyozik. A kapkodva, de jócskán összepakolt tállal és a két pohár üdítővel igyekszik fel a lépcsőn. Ő is éhes, és nincs kedve várni a családi vacsoráig.. ahogy felé, lábával belöki az ajtót, remélhetőleg Camilla még nem alszik. Bár nem lenne gond, csakhát.. ő.. az ágyában.. xD hány embertől kapna emiatt a fejére.. bár ő nem bánná. Elterelgeti a gondolatait, és a tálcát fogva leül az ágy szélére.*
- Az elővacsora tálalva, kisasszony
*Biccenti meg a fejét mosolyogva, és igyekszik nem magukra önteni a kaját.*
|
*A szavakra bólogat és szusszan egyet.*
- Azért nem volt velem, mert ő is elment munkát keresni.. legalábbis azért váltunk szét.
*A mosolyra ő is elmosolyodik, a szavakra zavartan félrenéz.*
- Köszi..
*Néz a fiú után és felűllva az ágyhoz ballag. Lehuppan rá, majd lefekszik és ásít egyet. A párnát a feje alá téve elgondolkozik kicsit, és ha a fiú nem siet, lehet, hogy már aludni fog, mire felér.*
|
*Elmosolyodva megfogja a lány kezét, és meg is rázza.*
- Nagyon örülök, Camilla! Szép neved van
*Engedi el a kezét gondolkozva, de kezdenek zsibbadni a lábai, így feltápászkodik, az ágyig hátrál, és lehuppan rá. Figyelmesen hallgatja a szavait, és némi együttérzéssel a szemeiben elhúzza a száját. Így már érti.. az utolsó részre kíváncsian felnéz.*
- Húgod? Nem volt veled senki, amikor megtaláltalak
*Gondolkozik el, de nem látott senki mást. Mindegy, ezen ráér gondolkozni. Felpattan, és széles, kicsit büszke mosollyal magára mutat.*
- Nyugi, hozok fel enni és inni, addig helyezd magad kényelembe! Ma éjszakára megágyazok neked a vendégszobában *ballag az ajtóhoz, de még hátranéz* nagyon a szívemre venném, ha kint kéne aludnod ilyen állapotban
*Ha nincs ellenvetés, akkor eltűnik az ajtó mögött, és már szalad is lefelé*
|
*Ahogy a fiú is elkezd nevetni oldalra dönti a fejét, a szavakra elmosolyodik, a kérdésre szusszan egyet.*
- Camilla. Camilla Kitazawa
*Nyújtja oda a kezét egy kézfogásra, ha kezetfogtak vissza is húzza. A hasára teszi kezeit és lenéz rá.*
- És.. éhes vagyok. Meg szomjas.. három napja nem ettem.. ki se tudtam magam aludni rendesen.. főleg az utcán.
*Húzza el a száját, majd vállatvon. Leengedi maga mellé a kezeit.*
- Amúgy azért nem szólaltam meg, mert.. hogy mondjam.. *eltöpreng* Úgy gondoltam, hogy akkor hamarabb elküldesz.. amíg nem találok munkát, addig nincs hol laknom.. a hugommal együtt..
*Dönti oldalra a fejét, majd megcsóválja. Elnéz az erkély felé.*
|
*A nevetésre pislog kettőt. Valami hülyeséget mondott az ő nyelvén? Vagy.. áá már nem tudja mivan. A hangját meghallva viszont leblokkol. Áh.. ez.. ez.. hihetetlen! Sóhajt egyet, és a fejét a karjaira hajtja. A magyarázatra sóhajt egyet és lassan elmosolyodik, majd ez vigyorrá szélesedik, végül felnevet.*
- Örülök, mert már nem tudtam több nyelvet, amin megszólalhatnék. Szóval nem vitte el a cica a nyelved, kedves..?
*Fogja meg a szék támláját, és maga felé fordítja. Mosolyogva felpillant a lányra, és kíváncsian az arcát kezdi el fürkészni.*
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
