|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.02. 13:28 - |
|
Gyászos, egyhangú hely. A temető közepén egy templom áll, délben mindig harangszó járja át a környéket. Rengeteg sír fekszik itt, némelyik ápolt és mindig hever rajta virág vagy mécses, némelyik viszont elhanyagolt, gazok által benőtt, porosan áll. Nem gyakori erre a jókedv és a mulatozás, de hogy ne tűnjön annyira élettelennek, fákat ültettek el néhány sír mellett. |
[51-32] [31-12] [11-1]
*A szavakat figyelmesen hallgatja. Nahjó.. nem érti, miért kérdőjelezte meg bátyját, hisz úgyis talál valami választ, ami legalább hihető is. Biccent neki és kiszáll ő is a kocsiból. Lezárja Janet, zsebreteszi a kulcsot és elindul a ház felé. A földre pillant, lehajtja a fejét, majd Narura néz.*
- És Yama jól tanul?
*Dönti oldalra a fejét, majd előre néz. Az ajtóhoz érve kinyitja és beljebb lépked, leveszi magáról a kabátot és felakasztja, majd Narura néz töprengve.*
|
*De megmutatja :O na jóó :( leveszi a lábát, és szomorúan visszatűri az anyagot. Ahogy beérnek az udvarba, kikapcsolja az övét, a kérdésre megvonja a vállát*
- Tudom is én, miért van benne a tanmenetben. Abszolút felesleges anyagrész. De ezeket magamon hagytam, olyan vagányak, nem?
*Büszke vigyorral a mellkasához emeli a karját a kötést mutogatva*
- Ha Carmen meglátja, biztos elfelejti azt, hogy nem hoztam neki semmilyen ajándékot. El tudom játszani, hogy meg vagyok sérülve, és akkor lazulhatok, amíg itthon vagyok ^^ egyszer próbáld ki
*Borzolja meg öccse haját, és kiszáll a kocsiból. Nyújtózik egy nagyot, majd egy sóhajjal a ház felé indul*
|
*A válaszra rosszallón összehúzza a szemeit, ám ahogy a lábai a kesztyűtartóra kerülnek eltáltja a száját.*
- Nahé! Vedd le onnan a lábaidat! Naru
*Néz rá összehúzott szemekkel, majd behajt az udvarra és leparkol. Leállítja a kocsit és Narumira néz.*
- Minek kellett az elsősegélynyújtás?
*Ha azt mondja, hogy Cornelia gyakorolta, nem fogja elhinni xD. Minek tartaná magán a kötéseket, ha csak gyakorolta a kislány? xD Megcsóválja a fejét és egy sóhajjal kinyitja az ajtót, de még nem száll ki.*
|
*Gondolkozásából Yama kérdésáradata zökkenti ki. Kíváncsian ránéz, majd a kötésére. Egy mosollyal végigsimít rajta a felsőjét feltűrve*
- Cornelia munkája, egész ügyes kislány. Elsősegélynyújtás. Tudod, biológiatanár vagyok *néz rá kicsit furcsán, majd lelkesen felkapja a fejét* a combomon is van egy! Megmutassam?
*És már emeli is fel a lábát, hogy a cipőjét felpakolhassa a kesztyűtartóra, és mindenáron felráncigálhassa az anyagot a hasáig. A kapus elég furcsán néz rájuk, talán mégsem kéne..xD*
|
*A visszakérdezésre behúzza a nyakát.*
- Hát..
*Erre nem tud mit mondani. 1-0 oda. Tehát vissza se szól. Az utat kezdi el figyelni, és a kastély is kirajzolódni látszik. A szavakra Narura néz egy mosollyal, a kötés viszont szemet szúr neki. Összehúzza a szemeit és az útra néz, végül a szeme sarkából ismét rá.*
- Mi az a kötés rajtad..? Mit csináltál már megint? Mi történt? Valami tudnom kéne?
*Néz rá, majd vissza előre. Azért az útra figyelnie kéne. Nem lenne szerencsés, ha ismét _úgy_ járna, a figyelmetlensége miatt.*
|
*A kérdésre Yamára néz, és egy jó nagyot bólint*
- Határozottan!
*A továbbiakra kíváncsian hallgat, majd kipillant az ablakon a sötét utcákra. Vesz egy mély levegőt*
- Ugyanmár, nehogy Mr. Callaway akadály legyen számodra. Egy gyerek után hol érdekel az ő véleménye?
*Néz rá kíváncsian, majd vissza az ablakra. Az ott megvillanó tükörképét figyeli. Mereng.. Lillán. Hazaugrani sincs mostanában ideje, nemhogy még vele randizgatni. Megállapodás, családalapítás, letelepedés.. egy sóhajjal behunyja szemeit tükörképéről, és félredob néhány tincset a frufrujából. Öccsére néz*
- Majd értesítelek, ha a srácoknak szünet lesz, de hétvégente úgyis találkoztok. Már ha hazaengedem őket
*Vigyorodik el, és ahogy ismét igazít egyet a haján, felsője láttatni engedi kicsit az alkarján húzódó kötést*
|
*A válaszra bólint, és némán vezet. Ritka eset vezetni látni.. elgondolkozik Yamán, majd Carmenen, végül megrázza a fejét. Naru kjelentésére ránéz, majd sietve előre. Elmosolyodik kicsit.*
- Ez.. egy célzás volt..?
*Néz a szeme sarkából Narumira, majd félrebiccenti a fejét.*
- Nem tudom.. egyenlőre Yama elég. És még esküvő se volt.. utána lehet róla szó. No meg Carmen apja a másik gond.. tudod, hogy még mindig nem fogadott el
*Elmereng kicsit, majd jobbra tekeri a kormányt. Lassan oda is érnek.*
|
*Wáh, vissza Carmenhez xD sóhajt egy nagyot, reménytelent, majd egy újabbat, immár beletörődöttet. Egy mosollyal a fiúra pillant*
- Jah, irány oda. Remélem észrevétlenül elfoglalhatom majd a szobámat..
*Töpreng el, miközben kinéz az ablakon. Elnyom egy ásítást, és elgondolkozik kicsit a mai napon. Eleve ami mérföldekkel messzebb történt.. aztán azon, ami itt. Ha beszámolna Yamának arról, mit csinálnak a gyerekek, hát.. inkább bele se gondol xD elmosolyodik, és sunyin mosolyogva felkönyököl.*
- Lassan szeretnék majd egy unokahugit is..
*Nem néz Yamára, csak vigyorog xD*
|
*A választ figyelmesen hallgatja, majd elgondolkozik. Kinyitja az ajtót és beül, becsukja az ajtót. Kulcs a helyée, elfordítja és Narumira néz.*
- Ez igaz.. sokan apaként szeretnek
*Töpreng el egy picit, majd megrázza a fejét. Nahjó.. kitolat, majd balra indul el, ráfordul az útra. Közben elmereng. Úgy az apján. Meg hogy meg akarja-e ismerni, ha egyszer alkalma lesz rá.. bár a válaszon nem sokáig töpreng, mert eléggé egyérelmű 18 év után: nem akarja ismerni. Kinéz az útra és a lámpákra, majd Narura.*
- Akkor irány a kastély, igaz?
*Gondol itt a Callaway kastélyra :D*
|
*Uff. Ezt jól megkapta. Maga is elgondolkozik, hogy ugyan miért kérdezhette.. a kocsihoz érve elengedi Yamát, és megvonja az egyik vállát. Miközben átballag az anyósülés felöli oldalra, belefog*
- Tanítok.. minden srácom életében apaszerepet töltök be szinte. Megkeserítem az életüket, és nevelem őket. Talán csak furcsa, hogy nincs olyan, akitől én ezt megkaphattam volna. *fejvakarva elgondolkozik* hmm, egyszer kitöltök egy ilyen önpszichológiai tesztet
*Yamára vigyorog, és becsüccsen a kocsiba. Becsukja az ajtót, biztonságiöv, és várja az újdonsűlt sofőrt.*
|
*Az átkarolásra felpislog rá, a kérdésre kissé meglepődik. Naru állítólag nem is akar hallani az apjukról xD. megrázza a fejét.*
- Fogalmam sincs.. de igazából nem is érdekel. Miért kérdezed?
*Húzza össze a szemeit, kilépked a kapun, majd előveszi a kulcsot. Ismét autó.. Jane.. kinyitja a kocsit, majd kérdő pillantással Narura néz, még a választ várva. Ha elszakadt tőle, akkor az ajtóhoz lépked.*
|
*Öccsét figyeli. Legalább most nem sír.. majd reggel :P biccent a kérdésére, bevárja, és ha odaért, akkor átkarolja a vállait. Bátorítón megszorongatja kicsit*
- Szerinted.. apával mi lehet?
*Fogalma sincs, honnan jutott eszébe ez a kérdés. Töprengve felnéz az égre*
- Merre lehet most..?
|
*A visszakérdezésre ránéz, a szavakra elmosolyodik és biccent.*
- Rendben. Tényleg megérdemli
*Néz vissza a sírra, odalépkedés végigsimít a néven. Egy sóhajjal elhúzza a száját és egy pillanatra lehajtja a fejét. Biccent egyet és Narura néz kérdőn.*
- Mehetünk?
*Dönti oldalra a fejét.*
|
*Pislog kettőt, a kezére néz ahogy Yama törölgeti, majd egy mosollyal megbiccenti a fejét. Felegyenesedik ő maga is, és zsebredugott kezekkel a sírfeliratot kezdi el szugerálni. Öccse kijelentésére bólint egyet*
- Helyes..
*Elgondolkozik kicsit, és lefagy közben az arcáról a mosoly. Yamára néz a szeme sarkából, majd fel az égre*
- Tudod mit? Menjünk haza, aludjunk egyet, aztán reggel veszünk virágot és visszajövünk. Ennyit anya megérdemel
*Néz kíváncsian az öccsére, valami reakciót várva*
|
*Ahogy Naru elkezd gyomlálni, meglepődik. Naru mióta lett ennyire..nem házias, mert nem otthon vannak. Na mindegy, meglepi a fiú viselkedése. Viszont rögtön segít neki. Naru szavaira ránéz.*
- Miről nem tudok..?
*Céloz itt arra, hogy hogyan vette a kocsit. Ám ahogy Naru a nadrágjába készül törölni a kezét, előkap egy zsepit és elkapja a kezeit.*
- Inkább így, jó?
*Néz fel rá, miközben letörli a kezeit. A zsebébe csúsztatja a koszos zsepit és felegyenesedik. A sírra néz, végigméri, majd félrebiccenti a fejét.*
- Majd kijövök és szépen rendbe teszem a sírt..
*Narumira néz egy sóhajjal.*
|
*Anyjuk sírja előtt megáll. Egy sóhajjal elnézegeti, majd leguggol és félretűr a kőről egy odahajlott gazt. Ezzel a lendülettel ki is tépi, és elkezdi gyomtalanítani a sír környékét.*
- Képzeld, anya, vettem Yamának egy kocsit. Ha meglátnád, tuti egy éves szobafogságot kapnék. Hát ha még megtudnád, hogyan vettem..
*Vigyorodik el kajánul, és a kitépett gazokat egy kupacba pakolgatja. Letörli a port is a kőről, de az szépen a tenyerére ragad. Fintorogva nézegeti, majd körbepillant. Hova törölhetné..? Yama nadrágjára néz, és szépen beletörli öccse térdébe, majd bólintva tovább rendezgeti a sírt*
|
*Elindul ő is befelé, az átkarolásra felnéz rá. A kérdésre megejt egy bamba mosolyt.*
- Persze, de ez nem olyan egyszerű...
*Dönti oldalra a fejét, majd kinyitja a kaput és beljebb lépked. Zsebredugja az egyik kezét, majd ki is húzza. Nem illik, persze. A csillagokra néz, édesanyjuk sírjához érve megáll és elhúzza kiss a száját de nem mond semmit. Sietve elteszi Jane kulcsát.*
|
*Jól elgyönyörködik Yamában xD ritkán látja vezetni. Ahogy leparkolnak kiszáll tehát, és nyújtózik egy jó nagyot. Megvárja az öccsét, átkarolja a nyakát, és egy vidám mosollyal elindul befelé.*
- Csak fel a fejjel, rendicsek?
*Borzolja meg kicsit a haját, és lassú léptekkel áthalad a kapun. Körbenéz, és a jól megismert útvonalon elindul az édesanyjuk sírja felé*
|
*Végig gondolkodik azon, hogy mégis hova mehetnek. Na meg suliidőbe.. órán.. összehúzza szemeit és Narura néz, majd mély levegőt vissza maga elé. Hátradönti a fejét és merengve lehunyja szemeit. Ahogy megállnak felnéz, a temetőt meglátva kíváncsian bátyjára néz. A kérdésre és a szavakra halványan elmosolyodik.*
- Szerintem örülne neki, ha meglátogatnánk..
*Dönti oldalra a fejét és a temető kapujára nézve elgondolkodik.*
|
*Lassan kihajt a parkolóból. Most, hogy nincs annyira jól, kicsit nyugisabban vezet, de a kanyarodási stílusától még mindig meg lehet kapaszkodni a kocsi oldalában. Élvezi a haját cibáló szelet, ami a nyitott tetejű sportkocsi előnye ^^ drága barátnője ^^ a temető kapuja előtt lefékez, karjait a kormányra fekteti, és kíváncsian öccsére néz.*
- Mit gondolsz, meglátogassuk anyát? Elég régen voltunk már nála
*Pillant rá érdeklődve, de csak egyetlen szavába kerül, és tovább hajt.*
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
