|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Oldalra billentett fejjel ballag, s közben töpreng. Már majdnem gondolata végére ér, mikor a lány megszólal. Ránéz, s bólint.*
- Persze, ott leszek. A barátom esküvőjére csak elmegyek.. ez így dukál. *mosolyodik el, majd sóhajtva előre néz* Neked is ott lenne a helyed. Szerintem Lia is úgy akarná, de nem erőltetem rád.
*Néz fel Kokorora, majd egy sóhajjal előre. Megigazítja a vállán a táskáját, s az ajtókat kezdi el fürkészni.*
~Huh.. nem is olyan nehéz.~
*Megrázza a fejét egy sóhajjal, majd oldalra billenti a fejét.*
|
*A válaszra töprengve a fiúra néz (kép). Figyeli egy darabig, majd elmosolyodva bólint.*
- Értem..
*A földre néz, és rákanyarodik a fiúk szállásához vezető folyosóra.*
~Érdekes, azt meg kell hagyni..de így annyira jófej.. olyan kedves.. figyelmes.. és annyira..~
*Merül el ismét a fiú figyelésében, de aztán sietve előre néz. Megrázza a fejét, és sóhajt egyet.*
- És te eljössz Corniék esküvőjére? Mivel addigra már megszületnek a babák, elvállaltam hogy vigyázok rájuk.
*Néz fel a plafonra, és elmosolyodik.*
|
*A szavakra bólint, s sóhajt egyet. Lehajtja a fejét, s a talajt kezdi el fürkészni. A kérdésre felkapja a fejét, s leengedi a kezét.*
~Bazz.. most mit mondjak? Ööö.. egy beképzelt bunkó vagyok? Nem.. vagyis.. háát.. *eltöpreng* Megvan. Nagyjából.~
- Hát, eléggé bunkó voltam veled.. és az a vers is meghatott valamilyen szinten. De, nem lényeges.
*Von vállat, s sóhajtva oldalra dönti a fejét, majd ránéz.*
|
*Ahogy a fiú ellép tőle, beharapja az alsó ajkát, és egy bólintással megindul mellette. Ahogy a vállára teszi a kezét, felnéz rá. Fürkészi egy darabig, majd lenéz a földre.*
- Akkor elkísérlek, aztán ha gondolod kimehetünk a Kertbe, vagy be a városba.
~Csak ne essen..~
*Néz ki a folyosó egyik ablakán reménykedve, majd a fiú felé fordulva sóhajt egyet. Felnéz rá és nyitja a száját, majd be is csukja, de aztán meggyőzi magát.*
- Minek köszönhetem ezt a hirtelen figyelmességet? Nagyon jól esik, csak.. érdekel..
*Néz kissé félénken Kippeire, de várja a választ.*
|
*A lány kérdését hallva félrefordítja a fejét, s hátrébb lép egyet.*
- Persze.. de nekem még le kell tennem a táskám. Utána mehetünk akkor sétálni. Vagy valami
*Dönti oldalra a fejét, s zsebredugja kezeit. Ha a lány benne van, akkor elindul a fiúk szállása felé. A földet fürkészve elmereng.*
~Miért is vállalkoztam erre? Áhh..~
*Sandít Kokorora, majd egy sóhajjal közelebb lép hozzá, s a vállára teszi egyik kezét, de nem néz rá.*
|
*Ahogy a fiú a feje mellé teszi a kezét, felnéz rá (kép). Nézi egy darabig, majd sietve megfordul, résnyire kinyitja a szekrényét, bedobja a könyveit, és sietve bezárja az ajtót. Visszafordul a fiú felé, és kissé zavarba jön. A távolság..ömm.. Kippei arcát kezdi fürkészni.*
- Akkor.. menjünk..?
*Néz el oldalra, majd vissza*
|
*Amint összeütközik a lány kezével a keze ránéz, s feláll. Oldalra dönti a fejét, s amint a lány becsukja a szekrányajtót a feje mellé teszi a kezét, s úgy néz rá (kép). Ha tud, akkor Kokoro szemeibe néz mélyen, s sóhajt. Ömm, nem tud mit mondani.*
|
*A fiú programját hallva bólint, a kérdésre maga elé néz.*
- Őő, nincs semmi programom.. boldogan elmegyek veled bárhová..
*Néz fel ismét Kippeire, amint elejti a könyveket, megáll, és sietve leguggol.*
- Segítek..
*Kezdi el összeszedegetni ő is a könyveket, ahogy a füzetéért nyúl, lehet hogy összeütközik a kezük. Ez esetben a fiú szemeire pislog, majd felegyenesedve a szekrényére mutat.*
- Itt is vagyunk..
*Előkeresi a kulcsát, és kinyitja a szekrényét, de Kippei mosolygó portréját meglátva egyből be is csapja, és nekidönti a hátát. Zavartan vigyorogva átveszi a könyveket*
- Ömm, igen, ez az..
|
*A fiúk után nézve szemforgatva sóhajt, s Kokorora néz. A lányok után nézve megvonja vállait, s elindul Kokoro mellett. A kérdésre ránéz.*
- Semmi különöset. Lehet Viktorékkal lógok, de ha ez nem jön össze, akkor szabad a hétvégém. *eltöpreng, s sóhajt* És te? Ha van kedved elmehetnénk őő.. moziba, vagy sétálni.. vagyőő..
*Eltöpreng, s ezzel a lendülettel lepotyognak a kezéből a könyvek.*
- Opsz.. bocsi, összeszedem
*Térdel le, s egy sóhajjal elkezdi összeszedegetni a könyveket.*
|
*A fiú következtetésére odakapja a pillantását, és azonnal elkezdi rázni a fejét.*
- Nem nem! Van kedvem, szívesen elmegyek veled máshová!
*Ahogy Kippei elveszi a könyveit, értelmesen pislog. Még mindig nem bírja felfogni hogy..áhh, nem! Kiveri ezt a fejéből, és egy boldog mosollyal oldalra dönti a fejét.*
- Köszönöm! Akkor menjünk..
*Carmenékre néz, a vigyorra oldalra néz, a szavaira zavarba jön, és vicsorog egyet, de inkább csak utánuk integet.*
- Sziasztok lányok!
*Felnéz Kippeire, és ha benne van akkor elindul az oldalán az ajtó felé. Sóhajt egyet, és a földre néz, majd rá.*
- Éső, mit tervezel a hétvégére?
|
*A csengőre egy sóhajjal feláll, összepakol, és ahogy Viktor elveszi a táskáját, mosolyogva viszonozza a csókot.*
- Köszönöm édes.. vigyázz magadra!
*Néz aggódva Viktor után, majd egy sóhajjal a plafonra néz, ám amint Carmen megfogja a karját, kíváncsian ránéz. A szavait hallva csak mosolyog.*
~Megint úgy kezel, mint egy halálos beteget..~
*Sóhajt, integet a többieknek, és huncut mosollyal kiballag a teremből Carmen oldalán.*
|
*A csengőre felpattan, de ahogy Yama elrohan, felcsattan.*
- Héé, és az én táskám ki viszi??
*Viktorra néz, ahogy ő is lelép, toporog egy sort.*
- Na deh....! Férfiak!! Majd én hazakísérlek
*Fogja meg Corni alkarját sietve, és eltökélt arcot vág. Ahogy eltámogatja Kokoroék mellett, szélesen vigyorog.*
- Hétvégén találkozunk.. jó mulatást, sziasztok!
*Cornira néz, és kuncogva kisegíti a teremből.*
|
*A válasz első felére bólint, a második felére összehúzza szemeit. Oldalra dönti a fejét.*
- Hmm.. ha nincs kedved, nem baj. Akkor elkísérlek a szállásodik
*Von vállat, a csengőre felnéz, sóhajt, feláll, összepakolja cuccait, s a táskájába gyömöszölve Kokorora néz.*
- Akkor így rendben lesz?
*vág kíváncsi arcot, a vállára veszi a táskáját, majd sóhajt egyet. Felegyenesedik, a lány könyveire néz, majd összehúzza szemeit. Eltöpreng, majd kézbe veszi őket, s Kokorora néz.*
- Majd én viszem.
*Dönti oldalra a fejét, s megereszt egy halvány mosolyt. Hátőőő, elég hiteles.. nem? xD*
|
*Kippeiéket figyelve csak mosolyog, a csnegőre felkapja a fejét.*
- Á, kicsengettek! Dejó!
*Mosolyodik el, de ahogy Yama elviharzik felnéz. Megvonja vállait, a turbékoló párra néz.. xD majd megcsóválja a fejét.*
~Remélem ez nem csak átmeneti lesz.. Yamakasi ötlete nem rossz, de remélem be is válik.~
*Áll fel, bepakolja a cuccait, a vállára veszi a táskát, majd lesiet Cornihoz, ha elpakolt a másik vállára veszi, majd biccent.*
- A Gimiben találkozunk!
*Nyom egy gyors csókot a lánynak, s ha nincs ellenvetés akkor elindul, s el is tűnik.*
|
*Amint Kippei elhívja Kokorot széles vigyorra húzza száját, de le is fagyasztja magáról. Mély levegőt vesz, a csnegőt meghallva lehunyja szemeit.*
- Végree!! Péntek vaan!! Szabadság!
*Áll fel egy sóhajjal, összepakolja cuccait, de fél szemmel Kippeiékre sandít. Innen már meglesznek ketten is. Bólint, felkapja a könyveit, bepakolja a táskájába, s sietve az ajtó felé indul. Ha nincs ellenvetés, akkor el is tűnik gyors. Carmennel majd később úgyis találkoznak.*
|
*Kippei kérdésére kis híján félrenyel, megrökönyödve néz a fiúra, és teljesen zavarba jön. A mellkasához emeli a kezét, s megfogva a csuklóját zavartan lenéz (kép).*
~Ez most egy randi?? Randira hívott..?~
*Felemeli a fejét, és zavart mosollyal bólint egy aprót.*
- Örömmel.. de nem muszáj ám fáradnod. Nem haragszom.
*Dönti oldalra a fejét és úgy merül el Kippei szemeiben, de a csengő visszahozza a valóságba. Összerezzenve becsukja a száját, félrenéz, és magához öleli a tankönyveit, majd fel is áll.*
|
*Carmen szavaira elhúzza a száját, s megkordul a gyomra. Most jut eszébe..olyan régen evett.. egy órája, és csak két pogácsát.. sóhajt, ahogy magához rántja, értetlenül pislog.*
- Naa..
*Elnéz Kippei felé, majd elmosolyodik. Carmenre nézve még szélesebbre húzza a mosolyát.*
- Hát, ilyenek a fiatalok. Egyszer ennek is el kell jönnie. Mégis, mire fel ez a hirtelen változás a kintihez képest..?
*Húzza össze a szemeit, de kérdése hangos gondolat csupán. Viktorékra néz gyanakvón, felidézi a levelezgetésüket, majd megrázza a fejét. Egy sóhajjal hátradől a széken.*
|
*Ahogy Corni két kézbe fogja az egyik kezét, megfogja ő is, és a lány felé fordul.*
- Finom csoki rudakkal és nagy epres marcipánfigurával! Aztán kérünk bele vaníliagolyókat, és miután degeszre tömtük magunkat, felhívjuk a fiúkat, meghívjuk őket is egy körre, kiugrunk mosdóba, kimászunk az ablakon és itt hagyjuk őket..
*Pislog nagyokat, majd észbekap, és Kokoro felé fordulna hogy kikérje a véleményét, de Kippei kérdését meghallva elkezd ugrálni a székén ülve.*
- Áááá!
*Rántja magához Cornit és Kippeiékre bökve suttogóra veszi a hangját.*
- Azt hiszem a mi királykisasszonyunkra rákacsintott ámor nyila..
|
*Kokoro válaszára bólint, majd előre fprdul. Töpreng egy picit, majd visszafordul a lány felé.*
- Eljönnél velem suli után valahova? Kienegesztelésül a viselkedésemért
*Dönti oldalra a fejét, s mély levegőt vesz.*
|
*Amint Carmen lenyugtatja Cornit ártatlanul pislog párat, majd Kippeiékre sandít. Bólint elégedetten, majd hátradől a székben. Ő el lesz.. de ideje, hogy vége legyen az órának. Eltöpreng, s a csengőt kezdi el figyelgetni.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
