|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:54 - |
|
Valaha működő kút, mostmár a csiga is berozsdásodott, és a vödröt is ellopták. Nem lett lerombolva, de a felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek ott lábatlankodnak - könnyű beleesni. Nem látni le az aljáig, a kísértetsztorik miatt senki sem tudja, van -e egyáltalán alja. Állítólag a kút egy átjáró egy másik világba, ezen át közlekedik az Őrző is... |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Alyssa szavait hallva eltöpreng, de nem szól semmit. Egy sóhajjal leszökken a kút széléről, s sóhajtva a lányra néz. Elmosolyodik Alyssa szavait, s megcsóválja a fejét, majd bólint.*
- Rendben. És nem is szeretnék változtatni azon, hogy fiú vagyok.
*Oldalra dönti a fejét, s ő is megindul a Kastély felé, s így meghallja a lány halk mondatát.*
- Nem kell semmit sem megköszönnöd...
*A lány vállára tenné a kezét, de inkább nem kísérletezik. Csak beszélgettek... semmi több. A Kastély felé indul, s lassan eltűnik a szemek elől.*
|
*Yamakasi történetét hallva eltátja a száját, és bizony becsukni is elfelejti. Teljesen meglepi a történet, és az a tisztelet-féleség, ami ébredezni kezdett benne már a verekedés alatt is, most egyre jobban lángol benne. Amint a fiú befejezi, becsukja száját és lassan elmosolyodva lenéz a kút mélyébe.*
- Látod, te szerencsésnek mondhatod magad. Végig ott volt veled a bátyád, ha akkoriban nem is tűnt úgy, és Carmen is veled volt, pedig én úgy vettem ki, hogy te azt sem akartad. Báár bevallom én a késes eset után nem hogy beléd nem szerettem volna, de szerintem ki is rugattalak volna innen.. *mosolya kiszélesedik egy pillanatra, egy sóhajjal folytatja* neked volt valaki, aki megváltoztatott.. aki kihúzott a gödörből, mégha próbáltad eltaszítani is magadtól.. az én életemben nincs ilyen személy..
*Sóhajt, kihúzza magát, és állát felszegve az égre néz.*
- Anya sokszor próbálkozik, de amikor eltaszítanám magamtól, ő nem kapaszkodik belém mégjobban, hanem békén hagy. Az összes barátom is elhagyott, mert nem tudták túlvészelni azt az időszakot, ami a gödör tetejére visz.. *megvonja a vállait és megrázza a fejét* ..mindegy. Mint említettem, nekem ez a helyzet tökéletes.
*Megemeli hangját, és térdeire támaszkodva Yamakasira mered makacs arcot vágva.*
- Attól, hogy normálisan beszélgettünk viszont még ne hidd, hogy bármit is változott volna a helyzet veled kapcsolatban! Fiú vagy és kész!
*Vágja rá bólintva, átlendíti lábát a kúton és lemászik a fűre. Leporolja szoknyáját, és a Kastély felé indul ha Yamakasi nem állítja meg. Bár menet közben amúgy is megtorpan, lehajtja a fejét, de nem néz hátra.*
- Yamakasi... köszönöm.
*Félhangosan beszél, ha a fiú nem hallja, az nem az ő baja, nem ismétli meg újra. Felszegi fejét, és tovább indulva eltűnik a szemek elől.*
|
*A lányra néz, miközben mesél, s megcsóválja a fejét.*
- Nem, azt tényleg nem tudom, hogy milyen lehet. De nem is szeretném megtudni. Étérzem nagyjából, amit te érzel, de nem minden fiú, férfi olyan, amilyen az apád. Az én apám hasonló. Mikor megtudta, hogy én megfogantam, lelépett. *megvonja a vállát* Addig Naruminak ő volt a példaképe, de ekkor összetört benne minden. Megszülettem, s nekem pedig Naru volt a példaképem. Anyánk 3 éves koromban meghalt, így Narumi vett a gondjaiba. *a lányra néz, majd ismét az égre* Tiszteltem, szerettem, de sosem volt velem. Egy lány, vagyis Carmen Callaway, akit akkor ki nem állhattam. Elzűlöttem kicsit, s haragudtam az egész világra. Elég hülye dolgokat követtem el, de a bátyámat már nem ismertem el. *megcsóválja a fejét* Az Akadémiára hurcolt, s jött Carmen is. Gyűlöltem, megvetettem, egy nap a szobájába mentem, s mivel nem látott leültem mellé, s kést szorítottam a torkához, ahogy most neked. Sokmindent a fejemhez vágott akkor, s elkezdtem valamit érezni iránta, amit nem vallottam be magamnak. Egy nap a kórházban voltunk, s azthitte, hogy meg fog halni, kért tőlem egy csókot, mivel még nem volt fiúval együtt, így nehezen, de megtettem. A bátyámmal is kezdtem egyre jobban kijönni, Carmennel is, végül összejöttem vele, s most itt vagyok. Boldog vagyok, s ő is az... néha elég zűrös vitákba keveredünk, de nem bírjuk ki egymás nélkül...
*Elhalkítja szavait, majd eltöpreng.*
- Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt neked...
*Egy sóhajjal a lányra néz, majd ismét az eget fürkészi.*
|
*Elmosolyodik Yamakasi szavaira. Sosem hitte volna, hogy egy fiú megmosolyogtatja..*
~Ebben a srácban tényleg van valami.. tényleg.. bár minden fiú ilyen lenne..~
*A kérdésre összerezzen, pár hosszú pillanatig Yamakasira mered, majd lehajtja a fejét és a földre néz. Tovább lógatja lábait; kinyújt, behajlít, kinyújt, behajlít egy fejben alkotott ütemre, kezeivel kapaszkodik a kút szélében, néha emeli csak fel az egyiket hogy félretűrjön egy rakoncátlan tincset.*
- Hát.. kezdődött minden apámmal.. nem tudhatod, milyen érzés "véletlen baleset"ként világra jönni. Nem azért születtem meg, mert anya és apa szerették egymást, hanem mert fiatalok voltak, kalandra éhesek, és ostobák.. természetesen az a féreg rögtön lelépett, amint megtudta, hogy megfogantam. Anya meg ragaszkodott hozzám, pedig 14 éves volt! Néha azt kívánom, bár ne tette volna...
*Az égre néz, kicsit hátradől, egyik térdét visszaemeli a kúton, és a fiú felé fordulva lovagló ülésben ül. Maga előtt támaszkodik, s kézfejét figyelve sóhajt egyet.*
- És ez.. bennem maradt.. az iskolai évek alatt a fiúk céltáblája lettem, és ez csak méginkább növelte bennem a gyűlöletet. Amikor csak tehettek, belém rúgtak, de amint elköltöztünk, már megváltozott a véleményem. És megváltoztam én is. Elkezdtem önvédelmet tanítani, és már nem tűrtem szó nélkül egy-egy beszólást. Aztán jött a bosszú.. tudom, hogy nem szép dolog, amit tettem és amit teszek, de engem csak ez tart életben.. a múltban kapott sérelmeket lefizettem más fiúkon, akik nem is tehettek róla.. elértem, hogy belém zúgjanak, aztán olyan nagy erővel dobtam ki őket, amekkorával csak tudtam. Azt nem mondom, hogy élveztem... *Yamakasira néz, majd oldalra* ..de engem csak ez tart életben. Visszafizetni a számlát.. nem érdekel hogy kicsoda, az én szememben mindenki bűnös, aki fiú. Ha útálnak ezért? Utáljanak! Ha kiközösítenek? Közösítsenek!
*Megvonja a vállait, megemeli a hangját, majd egy keserű szájhúzással a kastélyra néz, és halkan hozzáteszi.*
- Nekem ez így tökéletes..
|
*A lány szavaira elmosolyodik.*
- Carmenről nem száll le, meg rólam és Narumiról sem. Bár ő cseppet sem érdekel, csak Carmen épsége a fontos.
*Sóhajtva az égre néz, de a következő szavakra megcsóválja a fejét.*
- Igen, boldog. Mindent megteszek, hogy jó legyen neki, ám ez mégsem megy mindig zökkenőmentesen... de azért rossz hallani, hogy le akartad beszélni róla...
*Elmosolyodik, majd ismét az égre néz. A következő szavak megütik.*
~Ezt a csajt is érteni kell... ceehhh....~
*Megcsóválja a fejét, s már mondana valamit, a leintik.*
~Cehh... és van képe leinteni?~
*Sóhajtva hallgatja tovább, s elmosolyodik.*
~Na azért.~
*Bólint, majd az égre néz.*
- Tudod, ez a szerelem. Ami mindent kibír, ha a két fél tiszta szívből szereti egymást.
*A lányra néz, majd ismét az égre.*
- És neked milyen életed volt, hogy ki nem állhatod a fiúkat?
*Elneveti magát, majd komolyságot erőltet magára.*
|
- Luke? Luke Besson? *meglepve Yamakasira néz, és elvigyorodik* Mit csinált már megint az az idióta? Ha nem akar leszállni rólatok, csak szólj.. *kacsint a fiúra, s lehalkítja a hangját* ..még magának sem ismeri be, de én tudom hogy fél tőlem
*Sunyi vigyor, az égre néz és sóhajt egyet. Azt ugyan nem árulja el, milyen kapcsolatban van vele.*
- Könnyű megnevelni, csak ismerni kell a technikát hozzá.
*Oldalpillantást vet Yamakasira, majd ismét az égre. Félretűr válla mögé egy kósza tincset, és csak néhány perc néma hallgatás után szólal meg.*
- Igazából.. én.. nem hittem hogy te és Carmen sokáig kibírjátok. Ismerem őt, mert szokott nekem jegyzetelni, és amikor jöttek azok a kölykök oltásra az Akadémiára, összebarátkoztunk. Akkor mesélt rólad, de.. én meg voltam róla győződve, hogy nektek ez nem fog menni.. *hosszan az égre mered* nem sikerült lebeszélnem, és most látom, amit látok.. boldog.
*Lehunyja a szemeit, lábait keresztbe teszi, kezeit ölébe fekteti, fejét is lehajtja. Hangja lenézéstől, némi szánalomtól is csöpög, ahogy folytatja*
- Szerelem?? Olyan nem létezik.. két ember hosszútávon nem bírja ki egymás mellett. Csak fájdalommal jár.. egy életnyi fájdalom pár perc boldogságért. Szánalmas... a szerelem csak elpusztítja az embert.. na meg.. őszinte érzelmek? Ebben a korban?? Ezt nem gondolhatjátok komolyan..
*Megcsóválja a fejét, és fintorogva felnéz. Mély levegőt vesz, de ha a fiú közbe akarna vágni, int, hogy folytatja. Lassan, halkan szólal csak meg.*
- De.. nektek.. mégis megy.. én ezt.. nem.. nem értem..
|
*A lány szavaira megvonja vállait, s mikor a késes részhez ér, meglepetten ránéz.*
- Az idegesség egy régi lány miatt van, aki ismét felbukkant az életemben... de nem lényeg... a kés... azt mindig magamnál hordom, mert van egy fiú az akadémián, névszerint Luke Besson, akibe nem bízom meg... és jogosan...
*Az égre néz, s sóhajt.*
- Ha beárulsz, az sem érdekel, nyugi. Kimászok belőle. *kacsint a lányra, s imét az égre néz* Nagyobb pácban is voltam már. És lám, itt vagyok.
*Lenéz a földre, majd ismét a lányra.*
- Én amúgy megértelek. Én így voltam a lányokkal... de már nem.
*Megvonja vállait, s tovább fürkészi az eget.*
|
*A fiú szavaira először szusszan egyet, majd megvonja a vállait.*
- Minden fiú egyforma. A kivételek meg nem érdekelnek..
*Figyeli a fiút, ahogy a kúthoz megy. Sóhajt egyet, oldalra biccentett fejjel nézi, majd lassan odasétál hozzá, és felül mellé. Ő is az égre néz.*
- Nem ők állnak távol tőlem.. én állok távol tőlük. És nem is akarok közelebb kerülni!
*Szögezi le egyből egy komoly pillantás kíséretében. A kút szélébe kapaszkodva lógicál lábaival ütemesen, miközben ismét az égre néz.*
- Csak negatív élményeim vannak fiúk kapcsán. Mindegyik egyforma.. mindenkiben benne van a férfi gén, amit nem tud kiverni. Ez a véleményem szika szilárd, az ellenkezőjéről senki sem tud meggyőzni.
*Az eget fürkészi, majd Yamakasira néz. Félig felé fordul, és úgy fürkészi.*
- És te? Honnan ez a nagy idegesség? És az a kés? Ez nem épp szabályos tulajdon, tudod?
*Néz rá egy gonosz mosolykával, sunyin összehúzza a szemeit, majd egy kiszélesedő mosollyal megrázza a fejét némi hatásszünet után.*
- Ne aggódj, nem árullak be. De csak mert Narumi öccse vagy! *teszi hozzá gyorsan, és újból az égre néz.* na és mert Carmen barátja. A lányokkal semmi bajom *vállrántás*
|
*A szavaira összehúzza szemeit.*
- Igen. Yamakasi vagyok. Carmen barátja. Te vagy a szánalmas!
*Néz mélyen a szemeibe, s mikor megpróbálja eltolni magától, sikerül is. A hasához kap, nem mintha annyira fájt volna.. Lenéz a földre, majd fel a lányra. Elmosolyodik, végül felegyenesedik.*
~Szóval bír? Csoda...~
- Mint a bátyám? Nem. Nem akarok rá hasonlítani...
*Merázza a fejét, majd mély levegőt vesz. A késre néz, amit egy zsebkendővel törölget.*
- Kösz. Volt hol tanulnom.
*Oldalra billenti a fejét, majd elpakolja a kést a hüvelyébe, majd zsebre teszi. Nem, nem megy közelebb a lányhoz. Elég, ha nem verekednek és nem szedik szét egymást. Vagy nem? XD De azért felszegi az állát, s amit eddig magában tartott, elmondja Alyssának. Remélhetőleg figyel is rá.*
- Hé! Figyelj csak. Ha egy férfiban vagy fiúban csalódtál, az nem azt jelenti, hogy a többi is olyan lenne. *oldalra dönti a fejét, s közben a lány arcát fürkészi* Én is bírlak, főleg azt bírom benned, hogy más vagy mint a többi lány. Nem külsőleg, hanem belsőleg.
*Elmosolyodik, majd lehajtja a fejét.*
- Szóval Kate Hudson lány vagy... értem.
*Visszatér az eredeti témához, de ha a lány időközben támadott volna, akkor egyszerűen félreugrik. Egy sóhaj kíséretében körbenéz, majd a kúthoz araszol, megfogja a szélét, s úgy néz le a mélybe.*
- A mélység... ilyen távol áll tőled egy férfi?
*Néz a lányra, majd legyint a kezével, hogy mindegy... hülye kérdés volt. Felugrik a kútra, s leül rá. A földre mered tekintete, majd az égre.*
|
- Ceh, azt látom hogy mozog a szád, de semmi értelmes nem jön ki rajta. Ha ennyire nagyszájú vagy, legalább a dumád jó lenne..
*Teszi csípőre a kezeit. Mikor a kúthoz szorítják, meglepődik, és a szavakra is. Persze csak az egyikre.*
- Te Narumi öccse vagy?
*Egy pillanatra őszinte meglepettség, és némi tisztelet? Igen, tisztelet csillan a szemeiben. Félelem nuku.. de aztán ez el is tűnik egy gúnyos mosoly kíséretében.*
- Ciki. Egy _olyan_ férfinak nem hittem volna hogy _ilyen_ öccse van. Hm, várj csak, te lennél Yamakasi! Carmen barátja?? Cehh, tudtam, hogy nagyon szerelmes, de hogy pont beléd??? Szánalmas..
*Fintorodik el, mikor előkerül a kés, szemei csillannak egyet. Igen, izgatottan csillognak! Nő benne az adrelarin.. mikor felsérti bőrét, felszisszen, na de ezt nem hagyja ennyiben.*
- Már megint a szád jár! Ne becsülj alá, tökfej!
*Szorítja össze fogait, és mivel Yamakasi bizonyára előtte/félig rajta áll/hajol, könnyedén fel tudja rántani a térdeit, és a cipőjével megrúgni, hogy eltaszítsa magától. A hasát célozza be, ha lejjebb sikerül az sem baj.. mivel bizonyára a torkával és a felsőtestével van elfoglalva, nem számít egy eltaszító rúgásra. Ha sikerült ellöknie magától, megkapaszkodva a kút szélében löki el magát tőle, s mély levegőket kapkodva tisztes távolságba lép. Egy ujjával végigsimít torkán, s a ujjbegyre került vérre néz. Gonoszul elvigyorodik, s miközben lenyalja ujjáról saját vérét, Yamakasira mered. Megtörli kezét, és felszegi a fejét, vigyora mosollyá csitul.*
- Hé, te! Te más vagy mint a többi. Nem akadt még ilyen ellenfelem... bírlak. Nincs olyan srác, akinek eddig sikerült volna kiverekednie azt, hogy nézzem valamibe, de te nem panaszkodhatsz. Tényleg olyan vagy, mint a bátyád.
*Vigyorog rá csípőre tett kezekkel, de nem támad újból, hacsak a fiú nem kezdeményezi a harcot. Ha béke marad, akkor újból megtörli a nyakát, és végigméri Yamakasit*
- A nevem Alyssa. Alyssa Hudson, Kate Hudson lánya vagyok. Jól forgatod azt..
*Mered a késre, de a kezét még nem nyújtja kézfogásra. Odáig azért még nem jutottak el..*
|
~Narumi..~
*Megcsóválja a fejét, s mégjobban megszorítja a csuklóját a lánynak. Mikor ő is elkapja az övét megdöbben, de nem mutatja ki.*
- Nyugi kislány! Még a végén tényleg bajod esik... lányt csak kétszer ütöttem meg eddig. Te leszel a harmadik. Vedd ezt megtiszteltetésnek.
*Kaján vigyor kúszik ajkaira, s mikor a bordái közé próbála ütni Alyssa elengedi a másik kezével, majd megfogja azt, amelyikkel ütni készülne.*
- Ó, szóval te akarsz engem megverni? Rajta! Próbáld csak meg!
*Néz a lányra, egy csepp félelem nélkül, s mikor az arca felé lendül a lány keze, azt már ugyan nem tudja kivédeni, így elengedi.*
- Ez nagyon rossz ötlet volt, ugye tudod?
*Feltör belőle egy nevetés, majd a lányhoz lép, megfogja a két vállát, s a kút felé löki. Odaszorítja, majd egyik kezével a lányt tarja, másikkal előveszi a kést, feltartja, majd a lány torkához szegezi, s mégjobban a kút széléhez nyomja.*
- Jobb lett volna kussban maradnod. Nem gondolod? Rossz ötlet volt velem kezdened.
*Néz gúnyosan, s végighúzza a kés élét a lány torkán, ami valószínűleg elkezd majd vérezni is. Továbbra sem engedi el Alyssát, s a kést is a torkán hagyja.*
- Attól, hogy a drágalátos bátyám, Narumi Speak a tanárod, nem leszel jobb az önvédelemben, sem abban, hogy engem legyőzz. Ő sem tudott, akkor te sem lehetsz kivétel! Már öltem meg embert, ne aggódj! Nem lesz bűntudatom!
~Igen... kellett nekem ezt is felemlegetni... Matt Callaway...~
*Sóhajt, majd ismét a lányra néz, összehúzza szemeit, s mélyen a szemeibe néz.*
|
*Na a fiú szavaira... pakk, olyan hirtelen löki el magát a kúttól, hogy az szinte felborul. A karkicsavarás hirtelen éri, felszisszen. Yamakasi fogja a kezét, ő is megfogja a csuklóját. Mikor a kést veszi elő, összehúzza a szemeit, hangjából csak úgy vibrál a düh.*
- Teee... nagyon rossz emberrel kezdtél ki.. igen, Narumi Speak, ezt is tőle tanultam!
*A háta mögé csavart kezét előre rántja, nem kicsit csak egy pár centit, majd lendületből hátra. Ha a fiú nem talál ki valamit, valószínűleg jól a bordái közé könyököl. Ezt kihasználva, s mert ugye megfogta ő is a kezét, pördül meg, maga felé rántja, s lábát felhúzva cipője talpát a mellkasának próbálja feszíteni, miközben a kezét fogva tartja.*
- Idefigyelj, szerintem jobb lenne, ha te maradnál kussban, és elhordanád magad, mielőtt megverlek! Cehh, és méghogy dühvel nem lehet verekedni. Minden férfi ostoba!
*Elengedi a kezét, és ha tudja, akkor mellkason rúgva a fiút taszítja el magától. Zihálva hátrébb lép, s sajgó karját dörzsöli. Ha elakadt volna a könyökölős résznél, akkor a könyökölés után ökölbe szorítja másik kezét, és u tartásban hátrarántja. Ökle talán így szépen becsapódik Yamakasi arcába...*
|
*A lány visszaszólására elkerekednek szemei, majd elneveti magát. Leszökken a kútról, ám mikor az önvédelemtanáros részhez ér ledöbben.*
- Önvédelemtanár? Narumi Speak?
~Megölöm... azt mondta a dokija, hogy csak FOKOZATOSAN! *megrázza a fejét* nem is érdekel. Nem foglalkozom vele... ő fogja bánni és nem én.~
*Visszanéz a lányra, a szavait hallva elmosolyodik.*
- Nem hiszen, hogy le tudnál teríteni... *sóhajt* De megpróbálhatjuk!
*A lány elé lép, megfogja csuklóját, majd a háta mögé lép, s megpróbálja kicsavarni karját. Közelebb hajol hozzá, s halkan a fülébe suttog.*
- Jobb lenne, ha nyugton maradnál szivi!
*Öö... hááát... kicsit ő is ideges... sőt... nagyon... másik kezével zsebébe nyúl, s egy kést ránt elő.*
- Ne akard, hogy használjam. Mert ha használom, meghalsz.
*Sssszzz... neeem... valószínűleg nem gondolja komolyan, hisz "megváltozott"... vagy nem? El is teszi a kést, s ellép a lánytól.*
- Máskor jobb, ha kussba maradsz!
*Bólint határozottan, majd a Kastély felé néz, s vissza rá.*
- Vagy beajállak egy kedves barátomnál és megfoszt valamitől.
*Kacsint a lányra, s ha nincs ellenvetés, köszönés NÉLKÜL elindul a Kastély felé, ha nem állítja meg, akkor lassan eltűnik.*
|
*A fiú visszaszólására elkerekednek szemei, majd mérgesen össze is szűkülnek. Fogait összeszorítja, öklével a kút szélére csap.*
- Na idefigyelj szargombóc! !!!!!!!ÉN!!!!! voltam itt először, és nem vagyok hajlandó osztoszkodni egy magadfajta beképzelt, öntelt ökörrel! Az pedig, hogy nem esik bántódásom, nevetséges. Egyetlen mozdulattal a földre terítenélek, ne akard kipróbálni! Ha egy önvédelemtanárt sikerült leterítenem, egy szánalmas kölyök nem esik nehezemre!
*Na igen, kicsit morcis o:)). Visszalendíti lábát, és a talajra szökken. Összecsapja a két tenyerét, és nekidőlve a kút szélének karba teszi a kezeit. Tűntetőleg az égre néz, majd Yamára*
- És vigyázz a szádra, ha velem beszélsz!! Elég egyetlen szó, és már fenékbe is leszel billentve, ezt jól jegyezd meg, mikor legközelebb hozzám szólsz!
*Bök magára, majd szusszanva az égre néz.*
|
*Alyssa kedves megszólalására összehúzza szemeit, s karbateszi kezeit, majd megemeli hangját.*
- Fogd be kiscsillag! Ez a hely mindekié, ha nem tudnád!
*Nézi a lányt, a következő kérdésre ökölbeszorítja a kezeit.*
- Én, elég világos voltam? Nem sajátíthatsz ki magadnak egyetlen helyet sem az Akadémián! Szóval maradj kussba! Elléggé ideges vagyok így is, nem kellesz még te is! Felfogtad?
*A lányra mered, majd ő is átemeli a lábát a kúton, s úgy néz le a mélybe, de azért arrébb csusszan a lánytól. Majd ismét ránéz.*
- És köszönni luxus, cicababa?
*Idegesití a csaj, de lehet, hogy ez kölcsönös.*
- Tudod nem bírom a beképzelt libákat. Te pedig közéjük tartozol. Hmm... *töprengve az égre néz* Azthiszem tudom, hogy ki kell neked. Illetve fordítva.
*Bólint saját ötletére, majd sóhajtva a lányra.*
- Megértettük egymást? Tudod mit? Te nem szólsz hozzám, és én sem hozzád. Ha nyugton maradsz, nem esik bántódásod.
*Lehajtja a fejét, végül újból az égre néz.*
~Carmen, a meglepetésedet így nem kapod meg... elrontanám az egészet, hogy ideges vagyok és dühös. Remélem megérted.~
*Töpreng el, majd a lányra néz, s úgy fürkészi az arcát.*
|
*Töpreng épp, mikor megszólítják. Felkapja a fejét, és úgy néz Yamakasira, de látva hogy egy fiú az, egyből el is húzza a száját. Nézi, ahogy odasétál a kúthoz. Összehúzza szemeit, és érccel a hangjában szólal csak meg köszönés helyett.*
- Ez a hely már foglalt, nem látod?!
*Átemeli lábait a kúton, és a mélybe lógatva nézi a sötétséget. Nem várja meg, hogy a fiú visszaszóljon, szikrázó szemekkel ráförmed.*
- Elég világos voltam, vagy elismételjem?! Kotródj innen!
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A dícséretre büszkén megemeli fejét, ám a kijavításokra összehúzza a szemeit. Háromszor is kis híján feldől a lökésektől, karjaival kalimpálva sikerül csak visszaszereznie az egyensúlyát. Mikor Narumi feláll, mérgesen szusszan egyet, és szinte kiabálva szólal meg.*
- A technikámban nem volt semmi hiba!!
*Ahogy a vállára teszi a kezeit, mérgesen karba pakolja sajátjait, és félrefordított fejjel, szemforgatva sóhajt.*
- Persze, tanárúr.. *szemet szúr neki, ahogy Narumi a mellkasához nyúl. Egy pillanatra aggódva összeszűkülnek a szemei, de inkább nem kérdez semmit.*
~Talán ő az egyetlen olyan férfi, akit el tudok viselni.. remélem nincs baja..~
*Nézi egy ideig a sötétséget, ahol eltűnt, majd vállait megrántva leül a kút szélére, s a mélybe mered.*
|
*A kiáltásra megáll és hátranéz válla felett.*
~Ez az!~
*Már emelné is karját, hogy kivédje az ütést, de a rúgás szó mi szó.. meglepi. Lábai alól kifordul a talaj, és nagyot nyekkenve a hátára vágódik. Meglepve pislog, de mire felfogja a helyzetet, a lány már rá is lép. Ez ugyan nem tetszik annyira mellkasának, de nem mutatja ki. Elmosolyodva néz fel Alyssára, majd el is neveti magát.*
- Az óráimon ilyet miért nem tudsz? Látod.. ha harag vezet egy verekedés alatt, akkor alul maradsz.. most ha nagyon akarnék, csinálhatnék egy ilyet..
*Elkapja a lábát, és egy nagy lendülettel felfelé kezdi tolni, de ha a lány elesne, elkapja.*
- Vagy csinálhatnék ilyet is..
*Erőteljesen elkezdi kifelé lökni, de ismét ha esés lenne, megfogja.*
- Úgyhogy a végét hagyd el a bemutatódról. De a gáncsolás maga jó volt. Nem fair, de jó.
*Feltápászkodik, ha Alyssa is hagyja ;), s két kezét két vállára pakolva mélyen a szemeibe néz.*
- Remélem megnyugodtál.. ha meg nem ne haragudj, de nekem ennyi elég volt
*Ismét felnevet, a lányra kacsint, s egyik kezét lopva mellkasára szorítva a Kastély felé indul. Ha nem állítják meg, eltűnik a szemek elől.*
|
*Teljesen ledöbben, mikor Narumi elkezd énekelni. Értetlen fintorral mered rá, ahogy a szorítás fokozódik, feltör belőle egy nyögés. Szerencsére sikerült a támadása, így szabadul, ám a férfi lökésére elveszti az egyensúlyát. Hátraesik, de rántja magával őt is. A dalszöveget hallgatva értetlenül fintorog továbbra is.*
~Ez most Mulánt játszik velem??~
*A kezeit is leszorítják, mérgesen összepréselt ajkakkal hallgatja a férfi szavait. Mikor feláll, elkerekedett szemekkel ül fel. Lehajtja a fejét, keze ökölbe szorul.*
~Játszani akar?! Játszunk!~
- Én nem akarok olyan szánalmas lény lenni, mint amilyen a férfi!
*Kiált fel, felpattan és Narumi után fut, aki ha megfordul, már guggol is le. Kezeivel megtámaszkodik a földön, és megpróbálja kirúgni a lábait. Megpördülve tengelye körül áll fel, és ha Narumi a földre került, akkor lábával a mellkasára lépve visszanyomja. Nem erősen csak hogy ne tudjon felülni, miközben csípőre teszi a kezeit.*
- Úgyhogy ne hasonlítson a férfiakhoz, tanárúr!
*Hangja tele van gúnnyal, s úgy mered Narumira.*
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
