|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Elengedi a lány csuklóját, s feláll. Elindul a lány mellett, a doki szavaira megtorpan, s idétlen arcot vág. Megrázza a fejét, s mintha mi sem történt volna tovább indul. Nem igazán érdekli, hogy a doki mit mond.. megszaporázza a lépteit, s a folyosón a képeket kezdi el fürkészni, majd Kokorora néz, de nem mond semmit. A talajt kezdi el fürkészni.*
|
*A doktornő látja hogy minden elkészült, így szépen nekilát. Lekezeli a sebet, majd beköti, mindebből Kokoro alig szisszen fel néha. A dokinő bólint, és int egy nem annyira érthető mozdulattal Kippeinek, hogy leteheti a fogott kezet.*
- Kész is. Pihentesd, és többé ne fogdoss nagyon sósavat.
*Dönti oldalra a fejét, Kokoro engedelmes kislányként bólogat, és ha Kippei elengedte a kezét, akkor felül és lemászik az ágyról. A kötésre nézve elhúzza a száját, és sóhajt egyet.*
- Köszönöm szépen.. akkor menjünk, a többiek már biztos javában tanulnak.
*Fordul Kippei felé, de nem igazán néz rá. Biccent a doktornőnek, aki rájuk mosolyog, és már elindulna kifelé, mikor a nő utánuk szól.*
- Azért ha bejön egy baba, ne féljetek szólni nekem! És üdvözlöm Cornelia ikreit is!
*Integet utánuk, Kokoro megtorpan, majd inkább tovább indul, mintha meg sem hallotta volna.*
~Cooornii, Doktornőőőőő! Miért pont én? Miért pont vele? Miért nem jöhetett volna mondjuk Yamakasi?~
*Sóhajt fel, és oldalra nézve megszaporázza a lépteit.*
|
*A válaszra értelmes arcot vág. Hátjó, akkor marad.. bár nincs sok kedve hozzá. Követi az utasítésokat, s leül az ágy melletti székre, megfogja a lány csuklóját, s feltartja, ahogy a doki kérte. A kérdésre bólint egyet, s Kokorora néz, majd a dokira, várva, hogy mi lesz.*
|
~Csak osztálytársak.. igaz.. ~
*Húzza el a száját, amint a fertőtlenítőszer hatása múlni kezd. Sóhajt egyet, a kérdésre Kippeire pislog, a doktornő bólogatva int neki.*
- Kellesz, gyere!
*Hátrafekteti az ágyon Kokorot, aki kényelmesen elhelyezkedik, és a sérült kezét felemeli. A dokinő Kippeire néz.*
- A szétmart bőrfelületet ne érintsd de tartsd meg a kezét a levegőben. Csípni fog, és ha a lányra bízom, hogy tartsa a kezét mozdulatlanul, akkor akkorát fog sikítani, hogy kitörnek az ablakok. Nekem viszont nincs nyolc kezem, tehát csak ülj le és tartsd meg.
*Biccent neki miközben egy vattát kezd el mártogatni egy sárgás löttyben. Szegény lányt közben eléggé sokkolták a hírek.*
- E-e-ennyire fo-fog fá-fá-fájni?
*A doktornő nagyokat pislogva ránéz, gonoszul elvigyorodik, majd sietve megrázza a fejét.*
- Neeeeeem, dehooogy. Megvagy?
*Néz Kippeire, és félreteszi a gyógyszereket.*
|
*Kokoro kijelentésére értelmes arcot vág, s félrenéz.*
~És így segítsek neki.. aha, persze..~
*Csóválja meg a fejét, s karbateszi kezeit. A doki szavaira felkapja a fejét. Megrázza a fejét, a kérdésekre sóhajt.*
- Egyik se. Csak osztályrársak vagyunk
*Von vállat, s oldalra dönti a fejét.*
- Kellek még vagy mehetek?
*Néz a dokira, s kíváncsian fürkészi az arcát.*
|
*Kippei elintézi egy határozott "Nem!"mel, ez a doktornőnek elég ugyan, de Kokoro méginkább zavarba jön.*
~Mi még együtt se.. nem is.. áhh szedd össze magad! Ez gyerekes! Te nem vagy Carmen, és semmi közöd sincs ehhez a fiúhoz! Sőt! Ő egy arrogáns, nagyképű, beképzelt, önmagát nagyra tartó, kúlturálatlan...~
*Nem tudja befejezni, mivel Kippei elkapja a csuklóját, így még a gondolatai is megakadnak. Zavartan battyog a doktornő elé, és sietve bólogat.*
- ...szemét alak. *fejezi be hangosan, gyorsan a szájára csap és megrázza a fejét* Akarommondani, anyag. Egy szúrós szagú, maró hatású anyagot öntöttem a kezemre, és, izé..
- Ugyanmár, én se csípem a fülbevalós fiúkat
*Legyintget a doktornő, és kacsintva lehámozza Kokoro kezéről a zsebkendőt. Felszisszen, majd visszatekeri, és a fejét csóválva hoz néhány gyógyszert, kötszert, és lenyomja Kokorot egy ágyra. Kippei felé fordul, már nyitja a száját, de előtte inkább végiggondolja.*
- Teeee... valami hozzátartozója vagy esetleg? Közeli barát? Rokon? Ismerős? Érted, na!
*Húzza össze a szemeit, csak azért sem kérdez rá arra a szóra. Kokoro már nyitná a száját, de a doktornő egy szép kis fertőtlenítőszeres vattát nyom a kézfejére, amitől akaratlanul is felsikít.*
|
*A szavakra szemforgatva sóhajt, s lecsúsztatja a kezét a lány válláról, s zsebredugja.*
- Rám bíztak, szóval ne akard, hogy ellenszegüljek Liának.. én kapok a fejemre, nem te
*Néz rá, majd a gyengélkedőre érve kinyitja az ajtót, s előre engedi a lányt. A dokit meglátva felsóhajt, a szavaira oldalra dönti a fejét. A kérdésre roppant értelmes arcot vág (kép).*
- Hoogy miiiii?!?!
*Tör fel belőle, s erőteljesen megrázza a fejét.*
- Nem!
*Megfogja a lány csuklóját, s ha a doki előttük van, akkor odahúzza hozzá.*
- Sósav... Lia azt üzeni, hogy hi.. *elgondolkodik* hideg desztilált vízzel kell lemosni és rendes kötéssel kell bekötözni.. vagy mi.. én ehez szőke vagyok. Főleg ha kémiáról van szó
*Engedi el a lány csuklóját, s oldalra lép egyet.*
|
*Kippei válaszára a kezén levő zsebkendőt fogva oldalra sandít, de ahogy a vállára teszi a kezét, teljesen zavarba jön.*
~Meg..meg..megérintett.. meg..meg..meg.. ~
*Hebeg össze vissza gondolataiban, és megindul Kippei mellett. A földet figyeli, majd a kezére néz, de ahogy megmozgatja a zsebkendőt, ismét felszisszen. Hát, elég vörös a kézfeje XD Lassan átmegy rákba, de legalább illeni fog az arcszínéhez.*
- Umm, nem muszáj ám elkísérned..el tudom mondani én is.. és.. amúgy.. izé.. én.. szóval..
*Kavarodik bele megint a monológjába, így inkább visszanéz maga elé, és halkan folytatja.*
- ...inkább mégis kísérj el..
*A gyengélkedőhöz érve sóhajt, de a fiúra hagyja az ajtónyitást. Azért, eléggé fájdalmas :S de ha masszirozgatja, mégjobban fáj, ha elengedi akkor meg bele-belehasít a csípés. Körbenéz, és zavartan köhint.*
- Doktornő..?
- Jelen!
*Ugrik ki a raktárból, kíváncsian körbenéz, a párost meglátva sóhajt egyet.*
- Cornelia osztálya, szélső padsor..csak nem még egy baba?
*Dönti oldalra a fejét, Kokoro megdöbben és nagyokat pislog, majd Kippeire sandít, végül zavartan és nyakig vörösen maga elé néz. Ő inkább.. nem mond semmit..*
- Szóval?
*Türelmetlenkedik a doktornő, és már nyúl az ultrahangos gépért.*
|
*A szavakra meglepett arcot vág, s elmosolyodik.*
- Rendben.. eljárok veled. Rám fér
*Néz végig magán, s lenéz a földre. Sakurára, majd a kérdésre felkapja a fejét és Narura. Oldalra billenti a fejét.*
- Tudok.. megtanultam.. amíg távol voltál mindig felforgattam a konyhát.. legalábbis az első időszakba.. de még mindig tudok..
*Vonja meg vállait, s lehajtja a fejét. Mély levegőt vesz, s Sakurára néz. Szegény kutya már azt se tudja, hogy most mit kell csinálni.. egyszer úgy loholnak, mintha az életük múlna rajta, máskor meg úgy sétálnak, mint a csigák.. XD Egyik kezét zsebredugja, s Narura néz, majd a földre. Az ajtóhoz érve kinyitja, előre engedi bátyját, s megy utána. A szállásra vezető folyosóra kanyarodik.*
|
*Öccsét figyeli, s amint a vállára teszi a kezét, megfogja azt egy pillanatra.*
- Tudom mi kell neked.. edzés.. csináld velem a reggeli és az esti bemelegítéseimet, járj el velem futni és olyan kisportolt leszel, hogy az csak na
*Kacsint Yamára miközben a folyosón lépked. Sakurára néz, majd egy sóhajjal előre. Eszébe jut valami, így bizonytalan arcot vág.*
- Mondd csak, te.. tudsz főzni? Mondjuk én pár dolgot össze tudok dobni, de magamra nem szoktam főzni, így általában rendelek egy pizzát vagy kifőzök valami zacskós cuccot, esetleg lemegyek az ebédlőbe vagy egy közeli kajáldába.. vagy átmegyek Carmenhez
*Vigyorog bőszen, s egy sóhajjal nyújtózik egyet. Sietve megrázza a fejét.*
- Mindegy, majd megoldjuk valahogy..
|
*Bátyja szavaira máris levegőket kapkod, s vele egyszerre áll meg. A lábaira dől, s Sakurára mered, majd Narura. Csillogó szemekkel néz rá.*
- Én sem.. bírom..
*Lassan felegyenesedik, de a sebére teszi a kezét, s összeszorítja szemeit. Jó, talán még nem jött rendben teljesen.. :S Mély levegőt vesz, s Naru vállára teszi a kezét, majd le is engedi.*
- Akkor menjünk
*Indul el lassan, ráérősen.*
|
*Elneveti magát öccse felháborodott szavain. Na jól van.. :D Amint beéri csak sunyin mosolyog, s öccsére nézve vállat von.*
- Lehet hogy gyorsabb vagy, de 2 perc után ki fogsz fulladni.. én folyamatos edzésben vagyok, 10 percig is bírom
*Kacsint rá kaján vigyorral, de aztán lassít is, majd megáll és zihálva a mellkasára teszi a kezét.*
- Legalábbis régen bírtam... egy szoba átrendezése után lefulladtam
*Legyint, a térdeire dől pár pillanatig, majd öccse után sétál egy sóhajjal. Integet utána*
- A szobáknál várjatok meg!
*Lengeti meg másik kezében a kulcsot, zsebre teszi, és ráérősen lépked tovább*
|
*A kérdésre nem is válaszol, csak todább fut, s elengedi bátyja kezét. Ekkor érik be, s koppintanak a fején.*
- Héé!! Nem ér bántani a kisebbeeett!!
*Kiált utána angyali arcal, s gyermeki ártatlansággal, de gyorsít, s beéri Narut.*
- Azthiszed legyőhtesz??
*Néz rá egy mosollyal, s előre néz, Sakura pedig a lábuknál fut, bár nem tudja, mire ez a nagy sietség..*
|
*Széles, elégedett mosollyal figyeli a boldog Yamát, ám mikor kijelenti hogy fussanak, nyekken egyet.*
- Az előbb még sajnáltál a szobaátrendezés miatt, most meg fussak?!
*Rázza meg a fejét erőteljesen, de feltör belőle a nevetés, így vállat von. Ő irányítja az életét, és ha öccse sietni akar, akkor sietni fognak. Sietve szívja be az orrán és fújja ki a száján a levegőt, a térdeit magasra rántja, kezeivel rásegít, és pillanatok alatt könnyedén beéri Yamát.*
- Gyerünk öcskös!
*Kólintja gyengéden fejbe, ha tudja, és folytatva a szapora térdemeléseket már hagyja is le.*
|
*Mikor kijelenti, hogy nem látott semmit, értetlen grimasszal felé fordul.*
- A doki volt aaz!
*Mutat bátyjára vádlón, majd elindul mellette. Mikor magához rántja, s összeborzolja a haját, egy 'hé'vel díjazza, a szavakra elmosolyodik, s megfogja Naru kezeit.*
- De!! Végre veled leszek, bétyám! Mindig erre vágytam!
*Öleli át bátyját, majd elengedi, s belékarol, majd futva megindul.*
- Gyere! Siessünk!
*Fordul hátra, s arcán a boldogságot, nevetést lehet látni, mint egy 8 éves kisfiú, aki valami meglepetést kap és azért rohan..*
|
*Idétlen "he?!" grimaszt vág, amint Yama kijelenti, hogy szabad a levegő. Legyökerez, arra se eszmél fel hogy rángatják ide-oda, csak bután grimaszol miközben öccsén mereng. Végre végetér a bújócska, a homlokát ráncolva megvakarja a fejét, majd vállat von.*
- Én nem láttam semmit..
*Jelenti ki határozottan, bár ha oda kerülne biztosan falazna öccsének.. megindul mellette a folyosón, figyeli egy darabig, majd átkarolja a nyakát, magához rántja és erőteljesen összeborzolja a haját.*
- Lakótársak leszünk! Hát nem remek?!
|
*A kérdésre elhúzza a táskát Naru közeléből.*
- Nem! Én viszem!
*Húzza ki magát, s a kilincsért nyúl, mikor Naru megszólal. Megcsóválja a fejét egy mosollyal, s megfordul.*
- Minek? Úgy se foglalkozott velem annyira intenzíven!
*Kacsint bátyjára, s lenyomja a kilincset, kidugja a fejét, körbenéz, majd sóhajt.*
- Oké. Szabad a levegő.. gyere!
*Nyújtja kezét Narunak, s ha megfogta, akkor odarántja, majd ki a gyengélkedőből, a falhoz simul, majd bátyjára néz.*
- Egy szót se! Halkan.. és kövess!
*Mutatja neki, hogy jöjjön, s elindul a folyosón, de amint meglátja a dokit, megfogja Naru kezét, s a szembelévő nyitott ajtóhoz rántja, majd be a szobába. Bezárja az ajtót, majd nagyon sóhajt.*
- Ez megel volt..
*Néz Narura, majd halgatózni kezd.*
- Oké.. elment..
*Nyitja ki újból az ajtót, s kilép, majd futva megindul az ajtó felé, de húzza maga után Narut is. Kilép az ajtón, majd a falnak dől. Lehajtja a fejét, s levegőért kapkodva felnéz bátyjára.*
- Megúsztuk.. menjünk..
*Mély levegőt vesz, s elindul a szállás felé, lehajtott fejjel.*
 |
- Szia öcskös!
*Mosolyog testvérére, ahogy a kezeit a vállaira teszi meglepődve néz rá. A kérdésre büszkén kihúzza magát, és kissé dacosan csípőre teszi a kezeit, úgy ballag az ágyhoz és ül le a szélére.*
- Már miért ne? Gyerekjáték volt!
*Nézi ahogy öccse eltűnik az ágy túloldalán, addig mosolyogva megsimizi Sakurát. Yama szavaira bólint, és felpattan.*
- Remek, menjünk! Vigyem?
*Nyújtja a kezét a táskáért, de ha Yama elutasítja akkor vállvonva az ajtó felé indul, ám eszébe jut valami így meg is torpan, és megfordul.*
- Izé... a doktornőnek nem kéne szólnunk..?
|
*Nagyban gondolkodik mikor meghallja a kopogást. Felkapja a fejét, s felpattan, az ajtóhoz siet, s kinyitja.*
- Szia Naru!
*Mosolyodik el, ahogy meglátja bátyját, s ha bejött, akkor becsukja utána az ajtót. Végigméri, s elhúzza a száját. Karbateszi kezeit, majd bátyja elé lép, a vállaira teszi a két kezét, s akár akarja, akár nem az ágyhoz tolja/húzza, majd leülteti.*
- Képes voltál mindent egyedül csinálni?
*Csóválja meg a fejét, s átszalad az ágy másik oldalára, felkapja a táskát, amiben a cuccai vannak, s visszaszalad Naru elé. Leguggol Sakurához, megsimogatja, de a pórázt nem teszi rá. Okos kutya ő. :) felegyenesedik, s bátyjára néz.*
- Ha akarod, mehetünk is
|
*Szóltak, jöhet.. igaz kicsit kimerült, fehér trikója izzadtan tapad mellkasára, és az egyszerű melegítő gatya is szép poros. Összecsapja a két tenyerét amint az ajtókat figyeli, melyek mellett elhalad. Becipelte a vendégágyat, összepakolt a szekrényeiben, megigazgatott mindent és átrendezte két személyesre a szobát. Ugyan a szíve miatt el akarták venni tőle az ágy becipelését, de ragaszkodott hozzá.. őt nem fogják betegként kezelni! Oktató, felnőtt, férfi, és az is marad. Elűzi a gondolatait és a gyengélkedő ajtaja előtt megállva bekopog.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
