|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:17 - |
|
Egy hatalmas úszómedence található még az Akadémián. A víz mélysége mindenhol 3 m mély, ezért úszni csak egy felnőtt felügyeletével lehet. A sport szakosok járnak ide, de vasárnap nyitott mindenki számára! |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*A kijelentésre. miszerint nem látott nagyobb bunkót elmosolyodik.*
-Ennek örülök.
*Bólogat, s a lány kifakadására elkerekednek szemei, majd végül szikrákat szórnak szemei, mint Carmennek.*
-Igen? Ezt akarod? Rendben. ELVÁLNAK ÚTJAINK! FELEJTSÜK EL EGYMÁST! NE TALÁLKOZZUNK! ÉS.. *letépi a mdeált a nyakából, majd eldobja* SZERINTEM ERRE SINCS MÁR SZÜKSÉGÜNK.
*Karbateszi kezeit, majd ő is megindul az ajtó felé, Sakurárahoz!*
-Hülye voltam, hogy egy ilyen ki állhatatlan csajjal kikezdtem.. azt se tudom, miért szerettem bele.. ceh.. *megemeli hangját* Menny a kis Bobbydhoz! Ugyan olyan agresszív vagy!
|
*Yama szavaira meglepve kerekednek el szemei, visszasöpri válla mögé haját, és úgy néz rá. A kijelentésre, miszerint ne mondjon semmit, összepréseli az ajkait, a továbbiakra viszont ökölbe szorulnak a kezei, és olyan hirtelen pattan fel a padról, hogy az szinte hátraborul, pedig a talajhoz van szögelve.*
- Én életemben nem láttam nálad nagyobb bunkót!!!
*Kiált rá megemelt hangon, arca vörös a méregtől. Többet nem is mond, sarkon fordul, sebes léptekkel a padhoz viharzik, és magára rántja köntösét. A hajtű róla lepottyan a földre, s csattanva a pad alá pattog, de nem érdekli. Belebújik a papucsába, bár kis híján belerúg, és olyan erősen rántja meg a fürdőköpeny övét, hogy szinte megfullad. Kihúzza haját a pamut anyag alól, és visszafordulva, szikrázó szemekkel néz Yamára.*
- Ha minden találkozásunk vitába fullad, akkor inkább ne is találkozzunk! Ne beszéljünk! Ne érintkezzünk! Sőt még csak NE IS GONDOLJUNK EGYMÁSRA!!
*A végén már teljesen kifakadva kiabál, mérgesen megrántja mégegyszer az övet, majd az ajtó felé viharzik. Futni kell, ha úton akarják érni. Hátranézés nélkül szól vissza.*
- Bobby már vár. Majd találkozunk.
*Se puszi, se pá, még egy szia sem. Le kell higgadnia, mielőtt tényleg vízbe fojtja a fiút.*
|
*A lány szavaira összehúzza szemeit, de nem szól semmit, illetve..*
-Ceh.. Akkor azt is szögezzük le, hogy TE akartad, hogy megtanítsalak úszni! Vagy estleg tévedni merészelek?
*Néz durcásan a lányra, s mikor a lány le akar ülni mellé, ő rögtön feláll, s néhány méterrel arrébb megáll, karbatett kezekkel. Carmen szavaira nem néz rá, de mégjobban elmérgesedik. Odafordítja a fejét.*
-Állj le..
*Csak hallkan mondja, s maga elé mered, még mindig összehúzott szemekkel. A kérdésre odakapja a fejét.*
-Igen, nagyon fájt. Szerinted miért vagyok most ennyire bunkó veled? He? Az is leszek.
*Vonja meg vállait, majd közelebb lép a lányhoz.*
-A tanítást ezennel lezárom! Boldogulsz TE egyedül is, nem kellek én oda. Nemde? Ne válaszolj! *tartja fel a kezét* Kérd meg Narumicskát, ha annyit mindent megtanított neked, ezt is megfogja. Rajta! Szaladj hozzá!
*Félrefordítja a fejét, s újból karbateszi kezeit.*
~Ceh.. még neki áll feljebb..~
|
*Összeszorul a szíve, látva Yama fájdalmát, de a hercegnős nyűgösség előbbre tör.*
~Úgy kell neki! Nem kellett volna piszkálnia. Nekem csak ne szólogasson be, még ha nem is gondolja komolyan. Mert igenis TUDOK úszni! Vagyis.. nyájj, éppen ezért vagyunk itt, mert NEM tudok! ~
*Bólint makacsul, mikor a fiú durcájába vonul, még úszkál egy kicsit a medence szélén tartva magát. Úgy figyeli őt.. a szavait hallva összehúzza a szemeit, és vádlón Yamára mutat*
- Szögezzük le, hogy TE kezdted ezt az egészet! Én csak megvédtem magam, ahogy Naru tanította..
*Bólint elégedetten, és a szegélyhez húzva magát kimászik. Kihúzza a haját tartó hajtűt, s így az egész szőke vizes lobonc csattanva beteríti hátát és vállait. Ledobja a hajtűt a köpenyére, és a fiú felé indul apró mosollyal. Megemeli a kisujját is, mivel fehér zászlója nincsen.*
- Naa, ne durcizz már.. megkaptam, visszaadtam, ennyi.
*Leül a fiú mellé, ha ott van. Ha elmenekült, akkor csak a padra, s haját lófarokba fogva előre húzza. Egy mély sóhajjal elkezdi kicsavargatni belőle a vizet*
- Ha megnyugodtál, akkor folytathatod az okítást. Apropó, nagyon fájt?
*Hagyja félbe a hajszárító mozdulatot, együttérző arccal Yamára néz.*
|
*Húúhhaaa... a lány harcias lett... és.. öhmm.. s mikor az érzékeny pont felé meglendül a lába, nem számít rá és így egyből elengedi a lányt, s összegörnyed.*
~Övön aluli ütééés... neee....~
*Szenved magában, végül a felszínre tör levegőért, s rögötn kimászik, illetve először is elúszik a lány közelbélől nagy nehezen, mivele léggé fáj neki még mindig, s a medence másik oldalán kiszáll, s összehúzzot szemmek néz át a lányra, miközben a földre rogy. A kijelentésre, miszerint úgy kell neki, mégjobban megsértődik.*
-Ha így állunk..
*Duzzog félrefordított fejjel, majd mikor már teljesen, illetve nagyjából elmúlt a fájadlom feláll, s a padhoz megy, kezébe veszi a törölközőjéz és magára tekeri, de nem néz a lányra. Ő van vérig sértve! A férfiassága... :P A büszkesége... na mindegy... szóval minden szempontból... egy sóhajjal leül a padra, de ha a lány közeledne rögtön felpattan, s arréb megy.*
~Ceh... azthiszem visszatérhet a régi, bunkó Yama.. igen. Ha ő ilyen, akkor én is.. magyarul, ha lúd, legyen kövér.~
*Jelenti ki magában, majd a lányra néz egy fintorgó arckifejezéssel.*
-Oh, szóval kezdünk harciasak lenni? Ha ezt akarod, legyen. Nem ellenkezem.. de akkor ezt vissza is kapod..
*Néz rá szemforgatva, majd karbateszi kezeit, s úgy néz avízre.*
|
- Igen, higgadtan szépen megbeszéljük..
*Megropogtatja az ujjait, miközben kirázza a kezeit. A fiú ekkor úszik be középre, sértődötten karba teszi a kezeit, és félrefordítja a fejét.*
- Egy hölggyel nem illik így bánni! Főleg egy olyannal nem, aki most tanul úszni. Megmondalak Narunak, és ő majd jó..
*Nem tudja folytatni, mert a fiú előtte bukkan fel, és le is nyomja a víz alá. Meglepva nyújtja felfelé a kezeit, de mivel így nem megy.. térdét felrántja, lábfeje meglendül az érzékeny pont felé, és mivel a fiú valószínűleg azzal van elfoglalva, hogy ne tudjon feljönni, nem biztos, hogy számít egy övön aluli rúgásra. Ami minden, csak nem gyengéd és óvatos. Ha ezáltal szabadul, akkor a medence szélét messzebb megfogva húzza el magát a fiú közeléből, és dacosan felszegi az állát.*
- Úgy kell neked!
*Ha nem jött össze, akkor egyszerűre fogja a dolgot, és a víz alatt elkapva a fiú bokáját ránt rajta egyet, s ezáltal Yama valószínűleg lefelé, ő pedig felfelé fog útnak indulni.*
|
*Oké, akkor az életmentés' nem vált be. XD Carmen felbukkanását összehúzott szemekkel figyeli, s mikor megvillantatja a medált, elkerekednek szemei, a kijelentésre, miszerint megfojtja, öhm..*
-Csak nyugi!! Nyugodtan! beszéljük meg, higgadtan!! Kérlek! Nyugi!
*Feltartott kezekkel néz a lányra, s mikor a medence szélébe kapaszkodva hozzá araszol, beúszik a medence közepébe.*
~Ide csak nem jön utánam.. ha mégis, akkor fogócskázunk egyet...~
*Összehúzott szemekkel tovább figyeli Carment.*
-Maradj ott!
*Néz egészen komolyan, majd a víz alá merül, s ha minden jól megy, Carmen előtt bukkan fel, s a vállánál megfogva megpróbálja lenyomni a víz alá... öhm... igazán megérdemelné azt a folytást... :P Nemde?*
|
*Cehh, hát a bosszú nem sikerül, sőt, még ő merül el. A jól megismert levegőhiány s köhögőroham kerülgeti a víz alatt, a medence aljával találkozva már lökné fel magát, de.. félbeakad a mozdulat, nyitott szemekkel néz körbe, levegőjével tartalékoskodva löki el magát, de a medence oldalától. A víz alatt szépen átúszik a fiú alatt is. Nem figyeli, merre, vagy meddig megy, csak összpontosít: lent maradni, és evezni. Mikor aztán szemei is elkezdenek jojózni, szíve is lassabban ver, torkába is vaskarmok tépnek, fellöki magát a felszínre. A medence másik végén bukkan fel, köhögve, prüszkölve, kezeivel csapkod egy kicsit maga körül, de lábai fenttartják, így inkább kicsavarja feleslegesen feltűzött hajából a vizet, és elnéz Yama felé. Zihálva keríti elő a nyakában lógó nyakláncot, s megvillantja a medálokat*
- Ezekre esküszöm, hogy én most megfojtalak!!!
*Komolyan beszél vagy sem? Ááá ugyan, biztos viccel ;) o:)). Vagy nem (6). A medence szélébe kapaszkodva indul meg a fiú felé, néhol pár métert úszik, majd ismét a szélébe kapaszkodik. Hmm, ha "muszáj", akkor egészen jól megy :P*
|
*Carmen hisztijére elneveti magát, s mikor mögé áll, csak hallgatja a szavait, majd egy huncut mosollyal hátrafordítja a fejét.*
-Ó, szóval az én hibám, hogy TE mindig elmerülsz? Értem... Nincs igazad. Illetve... most igazad lesz.
*Bólint határozottan, majd megfogja a lány bokáját, a vízbe merül, s a lányt is húzza magával. A felszínre tör, majd elúszik a lánytól pár méterre.*
-Na, ez! Tényleg az én hibám volt!
*Neveti el magát, de már megy is a lányhoz, hogy segítsen.*
-Csak vicceltem!
*Mosolyog rá, ha sikerült a partra vinnie.*
-Ne haragudj...
*Lehajtja bűnbánóan a fejét egy mosoly kíséretében.. ma ilyen tréfás kedvében van. :P*
|
*A fiú szavaira szemforgatva sóhajt, de nem nagyon tud visszabeszélni, mivel épp a vizet köhögi fel. A partra kiülve viszont ismét fennakad a mondatokon, mérgesen összehúzza a szemeit, majd morcosan a földre csap ökölbe szorított kezekkel. Aztán sikerül végre megnyugodnia, felrántja a térdeit, feláll, és a fiú mögé áll csípőre tett kezekkel.*
- Állj fel!
*Nem kéri, de nem is utasítja. Ha a fiú ülve marad, az csak neki lesz kellemetlen :P fel kell néznie arra, aki mindjárt letolja.*
- Először is, a modorodon lenne mit csiszolni! Másodszor pedig, igenis tehetséges vagyok, sőt! Az úszásmódom sajátos ugyan, de ettől még nem rossz! Az pedig, hogy mindig elmerülök, a te hibád!
*Vágja rá durcásan, csípőre tett kezekkel fordítja félre a fejét, és most igenis vérig van sértve! De ha a fiú felállt, akkor egy hirtelen mozdulattal előre lép, és a mellkasánál lendületesen meglöki. Ha a vízbe esett, szökken is utána, és igyekszik pár hosszú pillanatig a víz alá nyomni bosszúból, aztán... sipirc!*
|
*Megcsóválja a fejét, s mikor a lány belécsimpaszkodik elmosolyodik.*
-Te voltál.
*Oldalra biccenti a fejét, s Carmen ellöki magát tőle. Mikor elkezd vezeni a lábaival, csak egy sóhajjal az égre mered.*
~3..2..1..~
*A lány máris süllyed.*
-Ennyit az úszás tudásodról. Na gyere!
*A lányhoz úszik, majd a karjaiba veszi, két kezét vállára teszi, s úgy úszik a part felé.*
-Nem kell ennyire felvágni... vagy, ahogy te mondanád: Szállj le a magas lóról!
*Elneveti magát, s kiteszi a Carment a partra. Egy pimasz mosollyal oldalra biccenti a fejét.*
-Szóval félsz tőlem, ha a vízben vagyok... hmm... érdekes...
*Felnéz az égre, majd rásandít Carmenre.*
-De ameddig nem tudsz úszni, félhetsz is!
~Na ja.. ez ,ár bíztatás.. mi?~
*Elneveti magát a saját gondolatain, s kijelentésén, majd kiül a lány mellé. A vízre mered egy sóhajjal.*
-Sokat kell még tanulnod.
*Carmenre néz egy bíztató mosollyal.*
-De egész jól megy idáig... a merülés kiváló...
*Lehajtja a fejét, majd arréb csusszan, mielőtt kap a fejére.. :P*
-De tényleg..
|
- A víznél is jobban félek tőled, ha vízben vagy
*Vigyorog pimaszul a fiúra értelmesen megcsavart kijelentése után. Mikor a fiú magával húzza, ha akarna se tudna ellenkezni, mivel ujjai közül kicsusszan a medence széle is. Mostmár csak két lehetőség van.. vagy a fiúhoz úszik, vagy megfullad. Vagy megpróbál odaúszni és úgy fullad meg XD A fiú bíztató szavaira csak a víztükörre mered. Mozdulatlanul lebeg, az jó jel, hogy nem süllyed le, de fél megmozdulni. Az utolsó kijelentésen viszont fent akad*
- Ha a vízre bíznám magam, akkor szerintem hívhatnád is a mentőt. Lassan kedvezményt kéne kapnunk a kórházban, annyiszor kerülünk oda..
*Töprengve megemeli a kezét, ám ez azt eredményezi, hogy elkezd süllyedni. Egy "hé" kíséretében rúg egyet lábaival, miközben kezeivel csapkod, és... mintha valami képzeletbeli erő lökte volna meg, úgy libben oda Yamához szépen, egyeletesen, kecsesen, na meg egy nagy adag karcsapkodással. Egyből igyekszik is belecsimpaszkodni a fiúba, teljesen mindegy hogy hol, ott, ahol éri.*
- Nem én voltam!!
*Szögezi le egyből a vizet fürkészve cápa, vagy valamilyen nagy hal után kutatva, de mivel teljesen tiszta, saját magán néz végig.*
- Vagy..én voltam? Tudok úszni!
*Lelkesül fel, és elengedve a fiút gyengéden ellöki magát tőle. Felfekszik a víz tetejére, ujjait összefűzi a tarkójánál, s lábaival szépen evez. Boldogan lehunyja a szemeit, ám ez azt eredményezi, hogy ügyesen lemerül a víz alá, s ez újabb karcsapkodásokat szül. Ennyit a felvágásról :P*
|
*Meghallja Carmen hangját, rögtön felkapja a fejét.*
-Szia!
*A lány leveszi magáról a köntöst, meg minden, s úgy fut a medence másik széléhez.*
~Oké... ha így állunk...~
*Elmosolyodva figyeli, majd közelebb úszik hozzá, s mikor már teljesen bent van a vízben, mégközelebb.*
-Még mindig félsz a vízben? Vagy esetleg mástól?
*Kérdezi egy huncut vigyor kíséretében, majd ha a lány engedi, megfogja a két kezét, s hátrafelé úszik, magával húzva őt is.*
-Ne félj!
*Néz a lány szemeibe, majd lassan el is engedi.*
-Csak nyugalom! Ússz!
*Bíztatgatja, majd hátrébb úszik, s a kezével hívja magához.*
-Gyere! Menni fog! Jutalom is lesz!
*Elmsolyodik, s tovább hívogatja a kezével, majd a víztükörre néz, s újra Carmenre.*
-Sikerülni fog! Bízz bennem! Érezd, ahogy a víz sorod magával... bízd magad a vízre.
*Oldalra biccenti a fejét, majd kacsint egyet, s a lány felé tárja karjait.*
~Biztos vagyok benne, hogy menni fog. Már múltkor is ment... nagyjából...~
*Mosolyogva várja, hogy a lány odaússzon hozzá, de ha valami baj történne, rögtön odaúszik, s karjaiba veszi.*
|
*Hiába jött korábban a fiú, így csak többet kell várnia XD. Szokásos 5 perces késésével érkezik, fürdőköpenyben, papucsban. A fiút meglátva megtorpan az ajtóban, s megigézve figyeli.*
~Le kell rajzolnom!! Ahogy így beállt.. igazi modell le kell..he?~
*Körbetapogatja az oldalát, s ekkor jut eszébe, hogy nem éppen rajzolgatni jött. Se papír, se cerka, mégcsak ecset sincs nála.. csalódott sóhajjal indul tovább.*
- Szia!
*Köszön már messziről a fiúnak. A padhoz érve kibújik a papucsból, lehámozza magáról a köntöst, és megindul a medence felé. Eszébe jut a múltkori eset, nem szeretne megint _olyan_ találkozást a vízzel :P így megszaporázva lépteit futásnak ered, és a medence másik végére szalad. Mire a fiú odaevickél, addig szép nyugodtan bekászálódhat. Még mielőtt bemászna, megáll a kiszemelt partszakaszon, és egy hajtűvel szépen gondosan feltűzi a haját. Semmit sem ér, de legalább a szándék megvolt XD. Kiül a medence szélére, belelógatja a lábait, és a vizet szépen lassan magára fröcsköli. Mint egy testápoló, először csak a lábait vizezi be, aztán a hasát, mellkasát, vállait, karjait, nyakát, majd egy mély levegővel óvatosan beleereszkedik. Megkapaszkodik a szélében, és úgy várja a fiút. Ha nem jött oda, ő kezd el a medence szélébe kapaszkodva felé úszni, bár az kicsit hosszadalmas lesz:P*
|
*No, hát megérkezett, előbb mint kellene, de nem baj. :D Leül a padra, maga mellé teszi a törölközőt, majd a vízre néz.*
~Újra itt... eléggé rossz emlékek fűznek ide... hmm... *a nyakláncra teszi a kezét* Kicsit nagyon rossz emlékek... hülye voltam akkor..~
*Megrázza a fejét.*
~Na jól van. Egy fürdés jót fog tenni. Csobbanok egyet, mielőtt Carmen ideér.~
*Bólint határozottan, majd feláll, s a medencéhez lépked. Megáll, lenéz a vízre, majd beleugrik. Felbukkan a vízben, majd a széléhez úszik, felkönyököl, s úgy várja, hogy megérkezzen a lány.*
|
*Töprengve hallgatja öccse szavait, de nem szól közbe. A láncra néz, majd Yamakasira, végül a vízre. Összeráncolja a homlokát a szavakra, amiket lehet hogy kedveskedésnek szánt, de nem úgy jöttek le. Sóhajt, és feltápászkodik.*
- Remélem tudod mit csinálsz. Nem szólok bele..
*Vonja meg vállait, s leporolja a nadrágját. Testvérét figyeli, majd merengve a vízre néz.*
~Ebből nem fog jó kisülni.. jobb, ha a közelben leszek. Vagy azért, hogy szétszedjem őket, mielőtt kitépik egymás haját, vagy azért hogy felváltva ölelgethessem őket, ha kiborulnak.~
*Yamakasi után indul, a szavain rágódva, mégis látszólag teljes nyugalommal. Le-lemaradozva követi csak, hisz tudja mi az uticél. Megcsóválja a fejét*
- Hülye.. hülyék
*Sóhajt, és újjabb fejcsóválással az égre néz.*
|
*Már Carment nem is nézi, nem érdekli. Ám Narumit észreveszi hamar. Felnéz rá, majd a nyakláncra néz. Elveszi, de nem tudja, hogy mi értelme van. Felnéz Narumira, amint a következő szavakat mondja. Felemeli a fejét hirtelen.*
-Hé! Narumi! Először is: Mióta figyelsz minket? Másodszor: Fejezd be! nem érzek iránta semmit, fogd fel! Ő meg azt csinál amit akar! Hülye kis nyafogós liba! Nem tudom, hogy te hogy bírsz vele! Ezt meg tartsd meg. *oda nyújtja neki a nyakláncot* Vagy add vissza neki.. Hm. Tudod mit? *visszahúzza a kezében lévőt* Visszaadom neki én magam!
*Mondja határozottan, majd kimászik a medencéből. Felveszi a törölközőjét a földről, s magára tekeri. Testvérére néz, majd sóhajt.*
-Meghagyom neked ezt a csajt! Most betelt a pohár! Ha ő érez irántam valamit, az az ő baja! Engem nem érdekel! És a téma lezárva!
*Összehúzza szemeit, majd a kezében lévő nyakláncra pillant.*
-Visszaadom neki és kész. Elválnak útjaink. Naru.. *néz hátra* ...te pedig, ha annyira fontos neked az a rendőr munka.. hát menny.. de tudd, hogy én mindig visszavárlak.. de nem kell mindig velem foglalkozni.. szóval, építsd a jövőd.
*Egy halvány mosollyal még megfordul, de aztán a lányok szállása felé veszi az irányt, ha Naru nem állítja meg.*
|
*Hosszan Carmen után néz, mikor a nyaklánc lábainál koppan. Felpillant öccsére, majd lehajol érte. A kezei közé veszi, és nézegetve kilép a dobozok mellől. A medence felé indul vaskos, rövid léptekkel.*
- Nők... de egy virág minél furcsább, annál különlegesebb, annál szebb. Persze ezzel a virággal néha én se bírok
*Fordul egy mosollyal az ajtó felé, és leguggol Yamakasi előtt a medence szélén. Mosolyogva odanyújtja neki a nyakláncot, de nem fűz hozzá semmit. Ha elveszi, biccent, ha nem, akkor elrakja ő az egyik zsebébe.*
- Meg sem kérdezem, hogy tudtok ennyit veszekedni. Persze ez ebben a helyzetben normális..hmm..
*Leül a kőre, és a plafonra nézve karba teszi a kezeit.*
- Igen nehéz helyzet.. nem tudom, hogyan tudnék segíteni. Neki az a baja, hogy beképzelt, öntelt bunkó vagy, neked pedig az hogy egy beképzelt, nyafogós, hülye liba. Ez már súlyos..
*Rázza meg fejét kuncogva, s felemeli mutatóujját.*
- De végülis azok nem éreznek egymás iránt semmit, akik soha sem veszekednek. Hisz csak azt lehet gyűlölni, akit szeretsz. Nem olyan értelemben *legyint*
|
~Hogy lehet ennyire öntelt??~
*Áll meg az ajtó előtt, és hátranéz válla felett a medencére. Megcsóválja a fejét, és sóhajtva tovább indul.*
~Attól még.. hiányzik.. *megrázza a fejét* hogy a fenébe hiányozna, most váltunk el?!!~
*Homlokára csap, visszatuszkolja a nyakláncot köntöse alá, és a pamut anyagot összehúzva magán, az égre nézve ballag tovább.*
~Nem, nem tagadhatom.. tényleg nagyon jó vele.. még ha veszekszünk, akkor is.. és ha nincs velem, rosszul érzem magam.. *sóhajt, összeszorítja a szemeit* igen, mert lázas vagy!! Biztos megfáztál. Felmész, forró fürdő, gyógyszer, aztán kialszod ezt a Yamakasi-lázt. Igen, egy jó hosszú alvás, és el fog múlni..~
*Gondolataira elégedetten bólint, s megszaporázza lépteit, ám egy utó-gondolat már be is fúrja magát a többi közé*
~...vagy nem fog..~
*Sóhajt, és a földre nézve belép a Kastélyba.*
|
*Megcsóválja Carmen szavaira a fejét.*
-Hogy én magas lovon?!?! Ceh.. nevetnem kell! Menny csak! Nem fogsz hiányozni!
~Ceh.. beképzelt kis... öhm... az...~
*Megvonja vállait, majd a nyakláncot leakasztja a nyakából. Kezébe veszi, majd összeszorítja.*
-Erre sincs szükségem!
*Egy laza mozdulattal pont Naru felé dobja, de őt nem veszi észre. A lány további szavaira sem mond semmit. Összehúzott szemekkel indul meg ő is az ajtó felé, majd megtorpan.*
-Nem megyek. Inkább itt maradok.. lehűtöm az agyam, mielőtt valami rosszat csinálok.. igen.. az lesz a legjobb.
*Jelenti ki határozottan, majd a nagymedence felé veszi az irányt.*
-Ceh... hülye kis beképzelt liba.. méghogy én magas lovon?? Ceh... ki nem állhatom!! A medálja sem kell! De nem ám! Soha! Minek? A fenébe is...
*Ráncolja össze homlokát, majd megáll. Sóhajtva lenéz a földre.*
-Be kell fejeznem! Nem ő a hibás.. én is megtettem, de akkor is! Így más volt.. egészen más. Amikor én csináltam, annak megvolt mindig az indoka.. de nem az, amit Carmen mondott... teljesen más indoka volt.. ami rosszabb.. mint az enyém.. áh..
*Megcsóválja a fejét, majd a medence széléhez megy. Sóhajtva körbenéz, majd a vízre pillant. Leveszi a törölközőjét, s ledobja maga mellé.*
~Le kell nyugodnom..~
*Fejest ugrik a vízbe, s pár másodperc múlva a felszínre tör. Megrázza a fejét, hogy a víz lecsepegjen a hajáról, majd a medence széléhez úszik. Feltámaszkodik rá, s behunyja szemeit. Gondolkodni kezd ezen az egészen...*
~Ő azt mondta, hogy nem szeret... én sem. Ez így van rendjén. Akkor mi itt a gond? Min kapom fel a vizet? Jah persze.. Carmen kis hercegnős hülyeségein... ehh... méghogy magas lovon...~
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
