Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:38 - |
Egy dús füvű, nagy karám található nem messze az istállótól. Itt levegőznek a bérlovak és a sérült lovak, vagy ha az oktató karám nem jó, itt is tartanak edzéseket. |
[40-21] [20-1]
Átépítés: Callaway Kastély tulajdona
|
*Bátyjára nem is figyel, csak a vállveregetésnél néz rá. Megrázza fejét, s Carmenre néz.* ~Ceh.. már megint néz.. Sosem unja meg?~ *Elfordítja a fejét, majd észreveszi, ahogy Carmen a fa irányába kezd sétálni. Megáll, s sóhajtva felnéz az égre.* ~Itt akar maradni egész éjjel?~ *Lenéz a földre, majd a lány után megy.* ~Most meg el is alszik..~ *Megcsóválja a fejét, majd féltérdre ereszkedik mellette. Leveszi a felsőjét, s Carmenre teríti. Ő is a fa törzsének dől, majd feje alé teszi két kezét, úgy néz a holdra. Sóhajtva lehunyja szemeit, s merengni kezd..*
|
*Elmerül az égbolt nézegetésében. Naru telefonjának csörgésére összerezzen, a mosolyra elkerekedett szemekkel néz rá.* - Édesapa az? *Felkuncog, kezét szája elé kapja. Ő most "alszik", nem hallhatja meg az apja hogy még ilyenkor is mászkál.. szomorúan hallja, hogy apja már megint valami feladatot talált Narunak.* - Folyton csak ugráltat.. hiszen éjfél múlt.. *Dünnyögi a fejét rázva, a puszira megenyhülten mosolyog, integet egy kicsit Naru után, majd Yamára sandít. Eszébe jut a csók, és félrekapja pillantását.* ~Ez nem igaz..~ *Arcához kap, de a sötétség talán leplezi a vörös pírt... felnéz az égre, és a csillagokat kezdi fürkészni.* ~Csak megmutatta..biztosan nem gondolta komolyan..pedig..olyan szép volt..~ *Sóhajtva lenéz a földre, így látja meg azt a szimpatikus fát, aminél akkor ücsörögtek a Kertben. Yamára néz, aki vagy ott van, vagy nincs, bizonyára egyik lehetőségnél sem fogja érdekelni, ha eltűnik.. így irányt váltva átballag a Kertbe, ha nem állítják meg, leül a fa gyökeréhez, s hátát a törzsnek döntve lehunyja a szemeit. Valószínű hogy reggel is itt fogják találni..*
|
*Dacos mosollyal néz Yamakasira, a kérdésére töprengve megvonja a vállait.* - Majd értesítelek. Akkor holnapután.. *Biccent neki, és sarkon fordulva visszamegy az istállókhoz. Felpakolja magát vödrökkel, és több fordulóval, de lassacskán sikerül eloltani a tüzet. Csak a benzin teteje lángolt, így nagy baja nem lett a karámfának, de ömh.. körbenéz, eltűnteti a nyomokat és elslisszol.*
|
*Sóhajt, Carmen aggódását látva csak elmosolyodik.* - Semmi bajom.. *Lenyeli köhöghetnékét. Max. egy kis füstmérgezés, túléli. Mikor Carmen átkarolja, szemforgatva fonja karját válla köré. Yamakasi Lukehoz intézett szavaira oda se figyel. * ~Nem szólok bele.. nekik is le kell rendezniük valamikor.~ - Nem lehet. Ha segítettél volna, sosem lett volna vége az erőfitogtatásnak Luke és közöttem. Ezt nekünk kellett elintéznünk. *Néz testvérére, majd fel az égre. Amikor hátrarohan, a lányra néz.* - Hiába mondom neked, hogy egyedül jövök, igaz? *Megcsóválja a fejét és bevárja Yamakasit. Megcsörren a mobilja, így Carment elengedve előveszi, megköszörüli a torkát és felveszi.* - Speak. Áh, uram *kihúzza magát, és úgy halad tovább Carmenre mosolyogva.* Persze hogy jól van. Igen vigyázok rá. De uram, tudja maga hány ó..rendben, persze hogy nem baj. *Megdörzsöli a szemeit és bólint.* - Ott leszek 20 perc múlva. Viszont hallásra. *Zsebre teszi és karjait széttárva megrázza a fejét.* - Édesapádnak nem számít az idő.. ha menni kell menni kell.. *Egy puszit nyom az arcára, ha hagyja, Yamakasinál csak megpaskolja a vállát, és futásnak eredve lehagyja őket a Kastély felé vezető úton.*
|
*Mikor Narumi le akarja rántani a földre kihúzza kezeit.* -Ne ölelgess és nem kell hálálkodni! *Vonja meg vállait, s Luke szavaira felszegett fejjel bólint.* -Rendben. Épp mondani is akartam. Hol és mikor? *Néz Luke után, s ha megkapta a választ Narumira és Carmenre néz.* ~Ceh...~ *Megcsóválja a fejét, majd a lángoló karámra néz.* ~Vajon nekem is ilyen hülyeséget fog kitalálni?!~ *Megvonja vállait, majd sóhajtva elindul Carmenék után. De nem szólal meg, csak egy kis idő után.* -Hogy lehetsz ennyire önfejű? Segíteni sem lehet neked? *Néz a szemébe, de nem is vár választ. Tovább is indul egyhamar.* ~Ehh.. nem is érdekel a válasza. Semmi közöm hozzá. Hopp..~ *Ekkor jut eszébe, hogy holnap az apjával kell találkoznia. Gyorsan visszafut Lukehoz, s zihálni kezd.* -Hé figyelj.. holnap után találkozunk, ne holnap, mert a drágalátos apámmal kell találkoznom. Remélem megérted. Addig gyűjts erőt! *Néz rá gúnyosan, majd tényleg elindul a Kastély felé.*
|
*Hagyja, hogy Naru a földre rántva megölelje, de hamar el is tolja magától.* - Sosem láttam nálad felelőtlenebb embert!!! Illetve.. *Yamára néz, majd legyint.* - Testvérek vagytok, úgyhogy mindegy.. de ilyet soha többé ne csinálj! *Feddi meg mutatóujjával a fiút, de aztán aggódva ő is a sebre néz.* - Jól vagy..? *Látja, hogy igen, így feláll. Luke Yamakasihoz intézett szavaira karba teszi a kezeit, de nem szól semmit.* ~Nem hiszem el, hogy ők is verekedni akarnak.. sosem fogom megérteni a férfiakat..~ *Narumihoz lép, és akár akarja akár nem átkarolja a derekát, mintha annyira támasztani kéne, és aggódó szemeket mereszt rá.* - Igen, menjünk, le kell feküdnöd pihenni!
|
*A földön fekve, oldalra biccentett fejjel, fintorogva nézi ahogy kisegítik Narut is. Lepillant a talajra.* ~Ez az, amit a bandám sose tenne meg értem..~ *Feláll, és a ruháját kezdi porolgatni, ekkor lép oda Narumi. Szájhúzva bólint, eloltja ő secc perc alatt.* - Egy élmény volt.. *Mondja gúny nélkül, s már azt hihetnék, káprázik a szemük, kicserélték a fiút, de alátámasztva önmagát Yamára néz.* - Holnap te jössz, ha még igényt tartasz rá *Vigyorog rá iróniával nyomva meg szavait, és az istálló felé indul vízért és tűzoltó készülékért. Sose változik..*
|
*Öccse szavaira értetlenül összeráncolja a homlokát. Milyen tócsa? Lép, és hopp.. lenéz, mibe ragadt bele a lába, és elfehéredik. Szóval ez az a tócsa.. A türelmetlen szavakra sóhajt.* - Szerintetek min mesterkedek? *Rángatja a lábát, majd hagyja az egészet, egyik kézzel Yamáét, másikkal Carmen kezét fogja meg. A rántásra ő is rásegít, és a segítségükkel átszökkenve a karámfa felett a fűben köt ki térdelve. Zihálva megtámaszkodik, és egy mosollyal a mellkasára teszi a kezét.* - Akár csak..fiatalon..de öreg vagyok én már ehhez. *Rázza meg a fejét, és ha tudja, lerántja magához a párost, s egyszerre öleli meg öccsét és a lányt is.* - Köszönöm srácok! *El is engedi őket, s felhúzva pólóját sebére néz. Elmosolyodva látja, hogy kutya baja, így visszatűrve rá a pólót feláll, és Lukera néz.* - Igazad van. Kwittek vagyunk, és ennyi. Lerendeztük a számlát. De a tűz eloltását rád hagyom.. *Biccent neki, és Yamakasihoz megy, már ha Carmen nem támadta le előbb.* - Menjünk vissza a Kastélyba, nem akarok több tüzet látni...
|
*Furcsálva látja, hogy Narumi segít Lukenak, s fintorog is egyet, mikor Luke Carmen lábai elé esik. Gúnyosan lenéz rá. Mondana is valamit, de inkább visszafolytja magába. Mikor a lány a kezébe nyomja a vödröt, csak értetlenül néz utána, ahogy Naruminak nyújtja a kezét, majd lenéz, s látja, hogy egy tócsa van előtte, hirtelen ránéz, majd ú is nyújtja a kezét felé.* -Siess már! És ne lépj a tócsába! *Mondja összehúzott szemekkel, majd a másik kezéből a vödröt leteszi maga mellé, s ha Narumi megfogta a kezét, kirántja.*
|
*Yama szavaira, miszerint egyedül semmire sem megy, mérgesen két kézbe fogja a második kör vödröt.* - Legszívesebben rád önteném.. *Mormogja összeszorított fogakkal, de tovább indul. Megkönnyebbül, mikor a fiú elveszi tőle, sajgó ujjait ruhájába törli, majd újabbért indul. A harmadik már mázsás súlyúnak tűnik, de időben ér oda, Luke épp akkor borul ki. A fejére önt egy keveset belőle, egyrészt azért, amiért bántani akarta Narut, másrészt azért, hogy ne kapjon hőgutát, ám már viszi is a maradékot a karámfához, ahol egyszerűen Yama kezébe nyomja, ő pedig kinyúl Naru kezéért.* - Gyere már!
|
- Ha beijedtél és megfutamodtál volna, nem tartanánk itt! *Vág vissza Narumi szavaira, de kis híján orra bukik, mikor magával rántja. Összehúzott szemekkel követi, kezét szája elé emeli a füst miatt.* ~Miért segít? Miért nem hagy itt? Ceh.. az ő baja..~ *Meglepve pislog, mikor a fiú berántja maga elé, és előre engedve meglöki. A karámfának borul és szépen kibukfencezik Carmen lábai elé. Megkönnyebbült sóhajjal néz vissza Narura, de még mindig nem érti, hogy segíthetett neki ezek után. Viszont a fiú ha megpróbál kimászni, észreveheti amint egy tócsába lép, aminek az alján a föld már felázott, a sár pedig ragasztóként tapad cipője talpához, ám a víz elmúló hatása után felkap egy szikra, és ha Naru nem talál ki valamit, lángba borítja a benzint, amiben áll.*
|
*Felegyenesedik, és összehúzott szemekkel, értetlenül néz a nevető Lukera.* ~Ez most..nincs magánál..hülye! Emiatt gyújtotta fel az egész karámot?! Elmegyógyintézetbe kéne zárni..~ *Megrázza a fejét, és a botja végét nyújtva felhúzza a fiút. A szavaira szemforgatva sóhajt.* - Nagyon jó, bezársz minket egy lángoló karámba, és nem csinálsz b tervet. Gratulálok.. *Néz rá szemrehányón, és minden joga meg is van hozzá. Látja, hogy érkezik egy vödör víz az egyik oldalra, és Yama újabbat locsol. Megragadja Luke pólóját, ha hagyja.* - Gyere.. *Futva indul meg a locsolt rész felé, néha megtorpan, kikerülve egy-egy lángot, néha ugrik egyet, és pont akkor ér oda, amikor a második vödör tartalma is elfogy. Maga elé tuszkolja Lukeot, és lendületeset lök rajta.*
|
*Narumi szavaira csak áll némán és néz ki a fejéből. Mikor hátraesik, rögtön odakapja a fejét, de látja, hogy minden rendben, így megkönnyebbülten sóhajt. Luke is a földre kerül, s a szavaira csak ledöbben.* ~Ennyivel elintézte volna?? Ennyi kellett neki? Szerintem ez csapda...~ *Összehúzott szemekkel néz a fiúra, s a következő szavaira megcsóválja a fejét.* ~Jobb lett volna, ha el se kezdi ezt a hülyeséget... kíváncsi vagyok, hogy hogyan kerül ki ebből a helyzetből.~ *Carmen a vödrökkel szenved, s megcsóválja a fejét.* -Egyedül semmire sem mész... de csak tessék... *Megvonja vállait, majd Narumira néz.* ~Ceh... önfejű... minek jött ide? Méghogy engem akar megvédeni... na persze...~ *Sóhajtva leengedi a kezét, majd Carmenhez indul, s ha a kezében van a vödör, akkor kiveszi belőle. A karámhoz indul, majd lelocsolja, hogy a tüzet eloltsa vele.*
|
*Milliomos apuci kislánya, nincs hozzászokva a vízhordáshoz. Jobbra-ballra dölöngél a vödörrel, de nem adja fel. A karámhoz érve meglepetten torpan meg Luke szavaira, és oldalra biccenti fejét.* ~Jól hallottam? Mindegy, Carmen, ne bambulj be!~ *Rázza meg a fejét, és összeszedve minden erejét ráönti a vödör tartalmát a karámfa azon részére. Akár eloltotta, akár nem, a vödrőt ledobva rohan vissza az istállóhoz egy újabb körért. Vitatkozna Yamával is szívesen, hogy hogy állhat csak ott tétlenül, de nincs ideje. Majd utána..*
|
*Vigyorogva figyeli a testvérpár közötti szóváltást. Mikor Naru hátraesik, vigyora mosollyá csitul, ám mikor egy hirtelen felugrással a lába felé csap, nem tud védekezni, a bot sikeresen kirántja alóla a földet. A fiúhoz hasonlóan ő is a hátán végzi, botja kiesik kezéből és egy tócsa martalékává válik. De ahelyett hogy támadna, nevetésben tör ki.* - Jól van haver..győztél..ennyi volt, nem hittem hogy nem sikerül elvennem a kedved a bunyótól. *Röhögve nyújtja a kezét, ha Narumi felhúzza, ha nem, feláll, és elkezdi a ruháját porolgatni.* - Kvittek vagyunk.. te is kaptál, én is kaptam, mostantól semmi közünk egymáshoz. *Néz Narumira, ám mivel ő is egy lángoló tócsában álldogál, sietve a fiú mellé ugrik.* - Na jó, most hogy megbeszéltük.. hogy jutunk ki? *Vigyorodik el angyalian. Erre..ömm..nem gondolt o:))*
|
- Jajj Yamakasi, ne durcázz, nem úgy gondoltam! *Néz ki öccsére, miközben leengedi a botot, és sóhajt.* - Csak nem akarom, hogy bajod essen, fogd már.. *Nem tudja folytatni, mivel egy benzincsík, amin áll, pont akkor szándékszik meggyulladni. Hátaesik, felmarkol a talajról egy kis földet és lángoló cipőjére dobja.* ~Suh..~ *Megmozgatja a bokáját, de semmi baja. Felpattan guggolásba, és ha Luke még köröz, a bottal a bokája felé csap.*
|
*Oké.. akkor nem jut be a karámba, de Narumi szavaira mégjobban felhúzza magát, s odakiált neki.* -TE CSAK NE PARANCSOLGASS NEKEM! *Már alig látja a füsttől, s ekkor min a ketten letámadják.* -Szóval ne avatkozzak bele? Ezt akarod Narumi? Hát legyen.. ~Idióta... Rendben.. nem segítek. Nekem így jobb. De ha történik vele valami, nem vállalom magamra!~ *Mérgelődik, majd karbateszi kezeit.* -Oké. Akkor itt maradok. ~Ami elég nehéz lesz.. valamin le kell töltenem a dühömet.. de amint mondtam, NEM segítek senkinek...~ *Meglátja, ahogy Carmen szerencsétlenkedik, de nem segít. Fogadalmat tett, így nem, nem és nem! Továbbra is karbatett kezekkel nézi az eseményeket, belül mérgelődve.*
|
~Eszem ágában sincs utánad menni, te hülye.. mostmár csak én maradtam adu lapnak, amit ki lehet játszani vészhelyzetben. Hogy lehet ilyen felelőtlen marha?? Így kockáztatni a bátyja életét, csak mert ő Hősködni akar..de az az idióta sem különb, hogy belement ebbe. És akkor még Lukeról nem is beszéltem.~ *Legszívesebben ő is követné Yama példáját. Jobb lenne Naruval lenni, mint itt kint.. Sóhajtva körbenéz, és ekkor jut eszébe valami. A karámba nem lehet bejutni, de nem is kell.. feláll, s összegörnyedve, térdeit beroggyasztva szalad az istálló felé.* ~El kell oltani a tüzet.. szkanderezzenek, vagy verjék ki egymást fogát, de ez nagyon nem jó!~ *Az istállóhoz érve felemel egy vödröt, és nehézkesen, a súlytül összeszoruló fogakkal indul vissza. Talán ha Yama segítene.. úgyis annyi feszültség van benne*
|
*Dacosan felszegett fejjel nézi Narumi arcát, miközben a tűz egyre csak terjed körülötte. Yama szavaira összehúzott szemekkel néz rá, de a benzin és az öngyújtó hatására a karámfát már körbevette a tűz. Mint egy tüzes rács, úgy haladnak a lángok befelé vékonyabb, vagy vastagabb csíkokban. A levegő fullasztóvá válik, a füst beterít mindent.* - Akadt egy nézőnk. *Néz Narura, aki jól sejti..már üt is felé, igaz hogy kivédi, de lényegtelen. Kinéz Yamára, és rákacsint.* - Kivételesen igaza van. Kiverem belőle a szuszt, aztán holnap kaphatsz te is.. *Röhög fel, tudja, hogy Yama biztosan nem hallgat a testvérére, de a lángoló karámon nem jut át. Jó kis csapdáján, s egyben pajzsán elmosolyodik, ám figyelmetlensége egy ütést eredményez a gyomrában. Összegörnyedve taszítja félre, megtántorodik, beletolat egy benzincsíkba, szerencséjére pont az a csík kap lángra, de még időben félreszökken.* - Huh, ez tényleg meleg.. *Törli meg homlokát, szemeiben megcsillannak a narancsos fények, és ha Naru nem mozdul, körözni kezd körülötte miközben néha felköhög.*
|
[40-21] [20-1]
|