|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:41 - |
|
Az oktató karámban folynak a lovagló órák. Osztályban, vagy futószáron, ez a lovastól függ. Hamar repkednek a kimerítő órák, és csak utólag lehet érezni, milyen jó is volt a nyeregben szenvedni. A nagy nyitott karám mellett található e hely.. |
[50-31] [30-11] [10-1]
Átépítés: Callaway Kastély tulajdona
|
*Megsértődne Sharpay szavain, ha olyan hangulatban lenne.. vállára akasztja a kantárt, és a nyerget fogva megindul az istálló felé.*
- Lehet, hogy így van, de nem mehetek vissza. Se időm, se pénzem nincs rá.
*Nem néz hátra, határozottan, de nem sietősen lépked előre*
- Az istállóba megyek, kicsit kimerültem. Gyere, ha akarsz
|
-Ha nem zavar, akkor jó.-
*Elgondolkozik egy kicsit, majd Sora feláll. Felnéz rá.*
-Hát. Szerintem a lovaglás nem megy annyira neked, csak a lovas akrobatika, vagy mi a szösz. A Kaleido színpadon sokkal, de sokkal jobban mutattál!!-
*Boldogan, vidáman feláll.*
-Megyek. De hova?-
*Kérdezi, kis mosollyal az arcán.*
|
*Sharpayra néz, a szavaira csak sóhajt egyet. Megrázza a fejét*
- Az nem zavar, ha Franco megtudja, de nem akarom, hogy megváltozzon rólam a véleménye..az pedig hogy a többiek is megtudják, csak annyiban rossz, hogy nem szeretek középpontban lenni.
*Nevet egy kicsit, egy fűszálat kezd apró darabokra tépegetni. Ő is felnéz az égre.*
- Ha vissza lehetne csinálni, én is máshogy tettem volna pár dolgot. Mindenesetre nem érdekel, mit súgnak össze a hátam mögött.
*Kézbe veszi a kantárt és feláll, összehúzott szemekkel a nyerget is kézbe veszi.*
- Minden esetre döntöttem, már teljesen mindegy. Nem megyek vissza, így lesz a legjobb mindenkinek... jössz?
*Néz hátra a lányra és a lovára kérdőn.*
|
*Bólint, majd leül Sora mellé. Figyelmesen végighallgatja, majd elgondolkozik rajta.*
-Hát, elég különös ez az egész. Én nem tudom, hogy mit tettem volna a te helyedben.. Feladni mindent, egy új életért? Hát..-
*Kezét a lány vállára teszi.*
-Ígérem, megtartom a titkod. De, szerintem előbb utóbb Franco megfogja tudni és mindenki más is...-
*Néz a lány szemébe, s fel az égre.*
|
*Mikor Sharpay megfogja a kezét, megtorpan. A földre néz, a kérdésekre csak sóhajt egyet, de nem válaszol. Kirántja a kezét, bár reméli a lány hagyja, s lehúzza Fantom fejéről a kantárt, kicsatolja a hevedert, leemeli a nyerget, és a fűbe pakolva megcsapkodja a csődör farát.*
- Tudod az utat, kicsim
*Lova után néz, majd leül a fűbe és megpaskolja maga mellett a helyet, jelezve, hogy Sharpay is üljön le.*
- Amit most mesélek, kérlek ne mondj el senkinek. Franconak se
*Néz rá a lányra, aki remélhetőleg bólint. Mély sóhajjal belekezd*
- Gondolom láttad a Cirkusz fesztivált. Még Leon Oswald is beismerte, hogy ha végrehajtottam volna az elkezdett Angyalok táncát, nem lett volna párja.. de nem tettem. Megrettentem, mikor az előttünk levő páros megsérült. Ők voltak azok, akik minden délután segítettek gyakorolni, a végén pedig lemásolták a manővert, de nem jött nekik össze, és a fiú megsérült. Bocsánatot is kértek, és talán..ez adta a kezdő lökést. Megrettentem az emberektől, a kegyetlenségüktől, hogy mikre nem képesek a győzelemért. Igen, megrettentem, és ilyen lélekkel nem adhattam elő az Angyalok táncát. Persze ezután beszéltem Laylával, és mondta, hogy csalódott bennem..mert egy ilyen manővert félbehagyni..megbocsájthatatlan. May Wong persze megnyerte a démon spirállal, meg is érdemelték. Én viszont nem bírtam..nem bírtam feldolgozni, hogy csalódást okoztam mindenkinek. Felbontottam a szerződést és hazautaztam Japánba. Ott teljes erőből nekiestem a lovastornának, és megvettem Fantomot. A színpad menedzsere, Ken, persze utánam jött, megpróbált visszacsábítani..akkor és ott döntenem kellett. És én a lovak mellett döntöttem, féltem visszamenni és szembenézni a múlttal. Néha bánom, Fantom viszont meggyőzött róla, hogy jó így is. Ennyi lenne
*Szipog egyet, letörli a szemeiből kicsorduló könnycseppeket, amit nem sikerül, azt hagy végigfolyni az arcán, majd felhúzott térdeire fektetett karjára pottyanni.*
|
*Ledöbbenve hallja, hogy ő Sora Naegino. S a lány menni készül. Sharpay megfogja a kezét, s nem engedi elmenni.*
-Ne, várj! Miért hagytad abba? Mindig is szerettelek nézi, s egyszercsak eltűntél a színről. Mi történt?-
*Kérdezi, hisz nagyon is érdekli ez az egész. Sora szemébe néz, s reméli, hogy elmondja neki a történteket.*
|
*Egy pillanatra lehunyja szemeit, mikor Sharpay a nevét kérdezi. Eddig senkinek sem tűnt fel az akadémián, és ő ennek örül a legjobban.. nem lehet, hogy most ráismerjen egy lány! A válaszokat hallva elmosolyodik.*
- Én is szeretem a tengerpartokat..
*Kinyitja a kaput de nem engedi el Fantomot, majd miután kiléptettek behúzza maguk után. Elindul az istálló felé, de mikor Sharpas ismételten megkérdezi, megáll.. Lehajtja fejét, hajtincsei eltakarják szemeit. Hirtelen kapja fel a fejét, széles mosollyal néz hátra.*
- Naegino. Sora Naegino. Visszaviszem Fantomot az istállóba, szegény elfáradt
*Sietősebbre fogva lépteit indul meg az istálló felé.*
|
-Szerintem nem véletlen egybeesés.. Mi is a teljes neved? Sora?-
*Várná a választ, de Sora már tereli is a szót. Megvonja vállait, úgy sem adja fel. Válaszol a kérdésére.*
-Én? Szabadidőmben? Hát...-
~Huh. Mit válaszolhatnék erre? Tanulok, meg minden..hát..meg..mást is, de az nem rá tartozik.~
*Végül megvonja vállait.*
-Semmit. Lemegyek a partra, s lefekszek a jó meleg homokba, s nézem a tengert, s merengek. Legalábbis Spanyolországban ezt szoktam csinálni. Itt még nem tudom mit fogok..-
*Ezt tényleg szokta csinálni, így nem hazudik. Aztán elmosolyodik, s ismét megkérdezi Sorát, ha nem válaszolt még eddig.*
-Na, szóval, mi is a telhes neved?-
|
*Lehajolt a levert lécért, és épp felemelné, mikor meghallja Sharpay szavait. Ujjai közül kicsusszan a léc, fejét felkapva néz a lányra.*
- Tényleg? Áú!
*Felrántja jobb lábát, és a cipője orrát tapogatva fél lábon ugrál, amíg a fájdalom el nem múlik. Így jár, ha nem figyel rá, hova dobja az akadályt. Megrázza a fejét, a lécet felkapva visszailleszti a helyére.*
- Biztos csak véletlen egybeesés.
*Sóhajt fel, s egy mosolyt erőltetve magára felegyenesedik.*
- Nem tudom, hogy az éneklés megtanulható-e, de mindenképpen érdekelne, meg a tánc is. Elvégre nem árt, ha minél több dolgot megtanulok, nem?
*Mosolyodik el, Fantom szárait összefogja a torkánál, és elindul a karám kapuja felé.*
~Jégre is ezer éve léptem utoljára..azt hiszem kérek hétvégére egy fél napos kilépőt.~
- És te az éneklésen és a táncon kívül nem szoktál mást csinálni?
*Nem szemrehányásnak mondja, csak tényleg érdekli, mivel tölti Sharpay a maradék szabadidejét.*
|
*Bíztató mosollyal néz meredten a lányra.*
-Áh, ugyanmár. Senkisem szület úgy, hogy tud énekelni, táncolni, vagy mondjuk akrobatikázni. Jó, az utolsót nem tudom, azt csak nézni szeretem. Jajj, tényleg. Ahogy most elfigyeltelek, nagyon hasonlítasz egy lányra, a Kaleido Star egyesületből, vagy miből. Teljesen ugyanúgy mozogtok. Érdemes lenne neked is csatlakoznod hozzájuk. De ezt, csak úgy mondom. Jó érzéked van hozzá. Ha pedig nincs szükséged az énekre, meg a táncra, hát, az a te bajod. Pedig meg tudtunk volna tanítani, ha akarod..-
*Fejezi be halkan, s még mindig a lányt figyeli, ahogyan az akadállyokkal "szenved". (felrakosgatja a léceket)*
|
- Hát..
*Elvörösödik, zavartságát megpróbálja leplezni, így rávágtat Fantommal egy akadályra, s csak akkor válaszol, mikor lova sikeresen földet ért.*
- Nem hiszem, hogy az éneklés nekem való lenne. A tánchoz is két bal lábam van, szerintem nem éri meg velem vesződni.
*Megpaskolja a csődőr nyakát, és az akadály mellé vezetve magasabbra emeli a lécet.*
- Attól félek, hogy kiidegelnélek mindkettőtöket. A hangom tényleg nem a legjobb, a tánc pedig..
*Zavart mosollyal állítja át a másik oldalon is, majd a léctől távol ügetve ismét rávágtázik. Felemelkedik a nyeregből, mikor Fantom elrugaszkodik, patája alig ér hozzá a léchez, ahhoz mégis elég hogy leboruljon. Lemászik a nyeregből, hogy helyrerakja*
- Végülis én örülnék neki, a tudnék táncolni
*Néz fel Sharpayra merengve. Töprengve a virágdísznek dől*
- Annyi dolgot csináltam régen szívesen, most viszont ezekből semmi sem marad..
*Mereng félhangosan, Fantom kantárját birizgálva.*
|
*Nézi, ahogyan Sora gyakorol Fantomon, majd egy bályos moslyt oda vetve, megfogja lova kantárát, s magához húzza pici lova, pici fejét. Megdajkálja egy kicsit, s Sora mond valamit.*
-Nem. Mi úgy is menni készültünk, de olyan jó téged nézni, úgyhogy hajrá!-
*Kacsint rá a lányra, s tovább nézi őt, s lovát.*
~Tehetséges egy lány. Vajon a táncba és az éneklésbe is lehet ilyen profi? Hm.~
*Elgondolkozik egy kicsit, majd odaszól Sorának.*
-Hé Sora! Akkor megtanítsalak énekelni meg táncolni? Vagy a táncot Franco is elintézheti.-
*Kacsint rá a lilahajrúa, s utána csak várja a választ. Közben odafordul lovához, persze figyel közbe Sorára is. S megfogja lova sörényét, s elkezdi fonogatni.*
|
- Köszi
*Fogja meg meglepődve Sharpay kezét, és feltápászkodik. Ugyan megint fehér póló és sztreccses, sötétkék rövidnadrág van rajta sötétrózsaszín zoknival és tornacipővel, éjszaka felszáradtak a pocsolyák nagy része, így még egészen mázlija van.*
- Áh nem, a díjugratást szoktuk meg mindketten.. de a lovastornához neki is be kell melegednie, és az csak díjlovaglással megy. Viszont azt hiszem már teljesen átmelegedett
*Neveti el magát, miközben visszaül a nyeregbe.*
- Nyugodtan gyakoroljatok csak tovább, elég lesz a pálya kis részre. Nem akartalak megzavarni
*Mosolyog le a lányra, miközben lépésben elindítja Fantomot. Lábait kihúzza a kengyelből, ujjait idegesen tördeli, majd mély levegőt véve lassan feltérdel, majd feláll a nyeregben. Ilyen pózban esett már elég szépeket..*
- Kérlek ne hagyj cserben, kicsim..
*Suttog a lovának, aki rendítetlenül megy előre. Felidézi az edzője szavait, karjait kinyújtva oldalra keresi az egyensúlyát, és amint elég biztos benne, behajlítja térdeit, felegyenesedik, mérlegbe dől, hídba hátrahajol, kézenállásba fordul. Mikor már érzi, hogy mindketten megszokták egymást, behajlítva térdeit lendületet vesz, felugrik a nyeregből és a levegőben bölcsőbe felrántja a lábait, egy másodpercig feszesen fogja a bokáját, majd visszatérve a kiinduló pózba a nyeregbe érkezik. Egyik lába megcsúszik ugyan, de legalább fent marad.*
~Mennyire szerettem.. miért hagytam abba?~
*Mereng el, miközben visszaülve a nyeregbe meghúzza a szárakat és csinál egy kiskört.*
- Na lássuk azt a díjugratást!
*Mosolyog Sharpay felé lábaival a kengyeleket keresve.*
|
*Elneveti magát a lányon, majd megfogja lova kantárszárát, s kivezeti az oktatókarámból. A karámhoz köti Sharyt, majd feltámaszkodik a hátára, s onnan figyeli Sorát.*
-Ehh. Jó lesz az!-
*Épp ekkor esik a földre Sora, így Sharpay oda is rohan hozzá, majd a kezét nyújtja.*
-Jól vagy?-
*Kérdezi, bár maga sem tudja miért. Nem szimpatikus neki a csaj, mégis beszél vele, meg kedves.*
~Hm. Talán jobban megkéne ismernem.~
*Gondolkozik el magában, s ha a lány elfogadta a segítséget, felhúzza a földről.*
-Szerintem próbáld ezt tovább! Díjugrató van elég a világon.-
*Teszi hozzá egy bályos mosollyal.*
|
- Franco elment tanulni. Amit nekem sem ártana..
*Teszi hozzá halkan, figyeli kicsit a párost, a kérdésre megrázza a fejét.*
- Nem köszi, ugrassatok csak, én belevágok egy keményebb fába.. na gyerünk kicsim!
*Lépésben elindítja lovát, pár kör után üget vele, majd vágtázik egészen addig, míg meg nem érzi az izmai lazulását. Mikor kellő képpen átmelegedtek megállítja, és a szárakat húzva piszkálja sarkaival az oldalát.*
- Gyerünk kicsim, piaff!
*Fantom kicsit rázza a fejét, de tesz pár lépést hátra, ám megmakacsolva magát csakazértis előre lép.. sóhajtva rövidebb szárat fog, és ügetésbe ugratja.*
- Gyerünk kicsim, nyújtott ügess! Immádlak.. helyben ügetés?
*Elengedi a fejét, de ugyanazt csinálja mint eddig. Fantom szinte már a lépés tempójában üget, ám megelégelve a dolgot előrerántja a fejét és felágaskodik, így Sora hamar a földön végzi egy bakolás után.*
- Jól van, azt hiszem marad a díjugratás..
|
*Lovaával van elfoglalva, mikor meghallja a lány köszönését, összerezzen, s tavartan visszaköszön neki.*
-Áh, szia Sora!-
*Körbenéz, s az unokatesóját keresi szemeivel, majd rákérdez.*
-Hol hagytad Francot?-
*Kérdezi, majd ismét a lovához fordul. Megsimogatja, s a fejét hátrafordítja Sora felé.*
-Jöttök ti is gyakorolni? El leszünk mi 4-en is.-
*Néz vidáman a leánykára.*
|
- Nem tudom, Fantom.. mikor tegnap rá lettem kényszerítve, egyszerűen éreztem a porcikáimban..ha az agyam el is felejtette, a testem még mindig ismeri. Te mit gondolsz?
*Felemeli a fejét. Fantom egyeletesen lépked, ő pedig a nyeregben kézenáll épp, lábait bemelegítés képpen szétfeszíti spárgába, majd összezárja*
- Persze, neked a legkönnyebb, csak tartanod kell a ritmust.. jajj bocsánat, elfelejtettem hogy ez neked nagyon is nehezedre esik
*Nevet fel, karjait behajlítja, orra súrolja a nyeregkápát, majd fellöki magát és egy szaltóval Fantom bal oldalára érkezik, a nyaka mellé. Kicsit meginong, így megkapaszkodik a nyeregkápában.*
- Huh, még emlékszem rá.. és te is! Ezért fogunk ma díjlovagolni. Jajj ne nézz így, tudom hogy gyűlölöd..de muszáj emlékeznem!
*Öleli át lova nyakát, ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Sóhajt, hát..nem voltak elég gyorsak. Ráadásul Sharpay előtt kell bénáznia..*
- Igazad volt, díjugratnunk kellett volna ma
*Súgja lova fülébe, miközben kengyel nélkül visszahúzza magát a nyeregbe.*
- Szia Sharpay!
*Integet a lovánál álló lánynak*
|
*Lovaglóruhájában jelenik meg, s szép, gyönyörű lovaával, Sharyvel. A ló szép fehér, s hosszú sörénye van. Már fel van szerelve Shary, s Sharpay épp gyakorolni szerete rajta. Megsimogatja a paci orrát, majd besétál vele az oktató karámba. Körbepillant, hogy milyen ez a pálya, s tapasztalja, hogy elég jó. Megpaskolja Shary hátát, majd felül rá, s mégegyszer körbenéz.*
-Na, akkor kezdjük!-
*Mondja vidáman, majd a lovával elindul, először ügetve, majd icsit gyorsabban, s vágtával. Átugranak néhány akadályt is, majd lassan megállnak. Sharpay leszáll a lóról, s felállítja a levert akadályokat, majd visszamegy Sharyhez, s megdicséri.*
-Ügyes voltál Shary.-
*Megpaskolja a hátát, s megsimogatja orrát.*
|
*Ahogy Yamada rámosolyog Kagomere, akaratlanul is csillan valami a szemében. Ami rosszat jelent..két tenyerét széles vigyorral dörzsöli össze.*
~Ezek között van valami..vagyis lesz valami. Persze hogy lesz valami, mert gondoskodok róla!~
*Gondolatmenetére határozottan bólint. Kerítőnőt fog játszani, amiből sosem sül ki jó.. de össze fogja hozni Rómeót és Júliát. Meert..mert csak. Na majd éjjel alvás helyett eltöpreng azon, hogy miért is. Rámosolyog mindkét alanyra búcsúzás képpen, és hát természetes hogy Josh szónoklata után feláll és odarohan a lovához, akit kedveskedve meg is dajkál. A búcsúzó letaknyozásra elneveti magát.*
- Jajj, te..rosszcsont..
*Nyom dorgáló csókot Fantom puha nózijára, meghajol -ahogy szülőhazájában szokás- Josh felé, és már szalad is fel a kastély felé. Nyoma sincs a fáradtságnak, ismét tombol az energiától..*
|
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
