|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:46 - |
|
Az istállóba belépve két soros angol boxokra bukkanunk. A hely közöttük igen tágas, így gyakran bent szokták nyergelni-illetve pucolni lovaikat. Az istállóban trágya szaga keveredik a szalmáéval, ami csodás összhangot nyújt. Itt találhatóak a bérlovak, valamint a sérült, beteg lovak. |
[56-37] [36-17] [16-1]
Átépítés: Callaway Kastély tulajdona
|
[Még este]
*Ahogy visszaért a kórházból, rögtön ide vezették léptei. Először Shadowra nézett rá, s előhalászta zsebéből Kagome piros szalagját.*
- Látod ezt, fiú? A gazdád küldi.. nemsokára újra veled lesz.. de hova rakjam?
*Néz körbe töprengve, majd egy bólintással a boxajtó kinti reteszére csavarja, odarögzíti, és megigazgatva elmosolyodik. Átmegy Fantomhoz, de neki kinyitja a boxajtaját is. Belép hozzá, gyengéden végigsimít a nyakán és hagyja hogy lova megbökdösse. Felrémlik neki pár emlék, így kinéz a folyosóra.*
~Emlékszem.. az nap este ugyanígy esett. Babyvel párbajoztunk, de elvesztettem. Franco volt a tét.~
*Kilépeget a boxból, becsukja az ajtót, s leguggolva megérinti a talajt ott, ahol a fiú térdelt.*
~A "nyereménytől" mindketten ki voltunk borulva.. tisztán emlékszem arra, hogy megöleltem, és elkotyogtam pár olyan dolgot, amit akkor éreztem..~
*Végigsimít a poros talajon, és visszahúzza a kezét. Halvány pírral az arcán néz fel, s lassan fel is egyenesedik.*
~Mi ez..?~
*Shadowra kapja a pillantását, rámosolyog, és kilépeget az istállóból. A Kastély felé indul szörnyen gonosz ördögi tervét valóra váltani.*
|
*Első útja ide vezet. Futott egy kicsit hazáig, de semmi vész.. túléli.. nekiesik Fantom boxajtajának, s a szélébe kapaszkodva fújtat pár percig. Amint érzi, hogy lábaiba visszatér az erő, már ki is tárja azt, és jó alaposan szemügyre veszi lovát. Végigsimít a hátán, a lábain, és kiigazgatja a sörényét ujjaival.*
- Rendben, úgy látom te jó ellátást kaptál.. büszke vagyok rád.. nélküled nem sikerült volna..
*Öleli át lova fejét lehunyt szemmel, hagyja peregni a perceket, de mivel a mén felrántja a fejét, sóhajt egyet.*
- Jól van, értem én.. ne szálljon a fejedbe a dicsőség.
*Megtörli a homlokát, becsukja az ajtót, rátolja a reteszt és Shadow boxa felé lépked.*
~Mi lett volna, ha nem lovaglok ki?~
*Egy fejrázással elűzi rossz gondolatait, kinyitja a boxajtót és belép a csődörhöz. Csitítólag "csss"szeg a nyelvével, s egyik kezét kinyújtja az orra felé.*
- Semmi baj, nagyfiú. Csak én vagyok, a gazdád pedig rendbe fog jönni...
*Simít végig az orrán, az ő testi épségét is felméri, majd egy farpaskolással kilép a boxból. Ad a két ménnek pár szál répát, az órájára néz, majd ökölbe szorított kezekkel futásnak ered a Kastély felé.*
|
*Az istállónál már lelassít, nem akarja megijeszteni a lovakat. Megáll Shadow boxa előtt, mire lova felhorkant. Végisimít az orrán.*
- Nyugi paci! Itt vagyok.
*Nyugtatgatja lovát, s közben felnyergeli. Kivezeti az istállóból, s körbenéz.*
~Jól van, sehol senki.~
*Bólint egyet, felül a lóra, majd lassan elindul a kapu felé, de hamar vágtába fullad a dolog. A kapunál lelassítanak, megfordul a lóval, kirúgja a kaput, majd megfordulva patadobogás jelzi, hogy elvágtáztak.. de hova? Hát, a Balsejtelmek eredeje felé vették az irányt..*
|
*Kinyitja Doroty boxát, és beviszi a tisztítós szerszámokat. Előveszi a kefét, és elkezdi letisztítani Doroty-t. Közben mesél hozzá*
-Hát Doroty... Itt leszünk egy darabig... Tudom, hiányzik a saját istállód, de ezt is hamar megszokod... És van itt néhány barát is^^... Bár én is ilyen szerencsés lehetnék...- erre a ló csak horkantott egyet, jelezve, hogy az tényleg jó lenne- Bár lennének barátnőim, és velük lehetnék, cseveghetnék, meg szórakozhatnék meg... együtt járhatnánk tanfolyamokra, meg együt lovagolhatnánk... annyi mindent lehetne csinálni. -mondta, majd a mosolyból átment komolyba. Megfogta a sörényfésűt, és elkezte fésűlni Doroty-t.
-De vajon... Lesz barátom?... Vagy ugyanúgy egyedűl maradok, mint idáig? -kérdezte, és így álmodozott tovább, várva, hogy odamegy hozzá valaki... aki majd a barátnője, vagy legritkább esetben a barátja lesz.*
|
*Miután lepakolta csomagjait az Akadémia épületében, hirtelen nagyon magányosnak érezte magát. Hiányzott neki a városi nyüzsgés, a sok barátja...itt szinte senki sem ismeri.* ~Ne hülyéskedj! Te döntöttél így! Szedd össze magad!~ *Bánatra pedig csak egy megoldás létezk...Felkapta a vaskos füzettömbjét valamint ceruzát és radírt. Rohant, rohant egészen addig amíg meg nem találta az istállót. Belépett és rögtön megérezte azt a tipikus és kellemes szagot, amellyel nem sokat találkozot New York-ban. Lassan végsétált a folyósón és hirtelen szembe tűnt neki egy gyönyörű kanca.* -Szia szépségem. Téged meg hogy hívnak?- *Montdta neki kedves hangon. Egy pillantást vetett a boxatón díszelgő táblára.* -Moonlight...szép neved van...- *Megsimogatta a gyönyörű lovat, majd hátrált néhány lépést és lekuporodott a földre. Elővette a füzetet és a ceruzát és vázolni kezdett egy ló alakot.*
|
-Rendben. Megnyugtatom őket. És..-
*Megfogja Josh vállát.*
-Vigyázz magadra!-
*Elengedi a férdit, s a lovakhoz szalad. Megfogja szelíden őket, s megnyugtatja a pacikat. Elkezdi simogatni a kis fejüket, majd szépen kivezeti őket a boxokból. A karámhoz köti őket, s felnéz, hogy Josh hol van és hogy áll. Majd felkiabál.*
-Josh!! Minden rendben? Ha nincs szükséged rám, akkor én megyek! A lovakat kikötöttem ide, a krám széléhez! Rendben? Na szia!-
*Int a férfinek, majd a kerthez rohan. Hm. Igen, a kerthez. A kúthoz, ahol végre átmehet kis "megszokottnak" mondott világába, s találkozhat félszellemével, Inuyashával és, persze, a többiekkel is. Még visszafordul, s integet Joshnak, majd megfordul, s végre futásnak ered.*
~Jövök már Inuyasha! Jövök!~
|
- Megint elpattanhatott egy elektromos vezeték!
*Szól Kagoménak miközben becsukja a lány mögött a Kastély kapuját, s kocogva az istálló felé indul. A közelébe érve méginkább meggyőződik az állításáról.*
- Már legalább négyszer csináltam meg, és mindig haszontalan..mostmár akkor is rendbehozom!
*Mormogja maga elé, az istálló ajtót szélesre tárva egyből lekapja a tűzoltó készüléket. Otthonosan mozog, a lovak ijedten forgatják szemüket, Holiday ágaskodik is.*
- Nyugtasd meg a lovakat, mielőtt teljesen elpattan náluk a húr!
*Nem akar parancsolgatni, csak a nagy rohanásba lemarad a kérlek.. mert tényleg rohan. Be a nyergesbe, onnan ki egy létrával, kesztyűvel, majd megint be aztán ki harapófogóért, mintha csak virágot locsolni menne, már el is tűnik az istállóajtó mögött. Még visszadugja a fejét*
- Ne ijedj meg, a tetőn fogok mászkálni. Te csak nyugtasd meg a lovakat! Holiday!
*Emeli meg hangját, amint a csődör a boxajtóba rúg. Kisiet, a falnak döntve a létrát mászik fel rá, vállán a tűzoltó készülékkel, kezein a kesztyükkel. Ha Kagome a lovakkal foglalkozik, tényleg hallhatja a lépteket a tetőn, majd a készülék sziszegését, néha Josh káromkodását..*
|
- Szerintem az egész nap nagyon jó volt!
*Mosolyodik el, a fiú szavaira kissé elszontyolodik, de bólogat.*
- Persze, menj csak tanulni! Miattam ne aggódj, feltalálom magam..
*Hátrapillant válla felett Fantomra, majd vissza Francora.*
- Jó tanulást!
*Kiált még a fiú után, s felsóhajtva, lassan megfordul. A csődör boxához lépkedve kedveskedve megcirógatja az orrát, egy pillanatig még néz maga elé, majd jókedvűen felkapja fejét, mosolya is kiszélesedik, s kitárja a boxajtót..*
|
-Miért örülsz ennek a napnak? Nem történt semmi jó.. Csak a végén.-
*Néz a lányra mosolyogva, majd eszébe jut, hogy mennie kéne tanulni és a tánc is.*
-A tánctanítást, holnap kezdjük.. De most... Nekem mennem kellene tanulni. Ugye megérted? Majd még ma összefutunk. Biztosan.-
*Kacsint a kislányra, majd elindul, be az akadémiára... Ha a lány nem állítja meg, el is tűnik, szép lassan..*
|
- Teljesen jól vagyok, ne aggódj
*Mosolyodik el, a feltevésre bólint.*
~Kagome sem mondta még el.. én sem tehetem..meg fogja érteni..~
- Örülök azért ennek a napnak
*Mosolyog fel Francora, miközben megszorítja alig érezhetően a kezét. Kinyitja az istállóajtót, és a vihar már tényleg elállt, csak néhány nagyobbacska tócsa hever még szétszórva a földön, és a napsugár is egyre erőteljesebben igyekszik átjutni a sötét felhőkön.*
- Tényleg, és mi lesz a tánccal?
*Kérdezi bizonytalan arckifejezéssel*
|
*Elkezdi hallgatni a lányt, s nem érti, hogy ezt miért mondta el neki. Majd megfogja a lány kezét.*
-Jól vagy, Sora?-
*Máris más témát vált a lány. Forrócsoki. Hm. Jó téma, de nem a legalkalmasabb.*
-Persze. Akkor mennyünk be az ebédlőbe.-
~Remélem nem lesz ott Baby..~
*Sóhajt egyet, majd megfogja a lány kezét, s úgy indulnak el. Persze tudja, hogy még nem járnak, de akkor is.*
|
- Ömm..ömm..ömm..
*Kezét háta mögé rejtve kezdi el rázogatni, azt remélve, hogy egyszercsak előtörnek a levelek, és akkor nem kell magyarázkodni. Megfogja Franco kezét és feláll.*
- Szóval tudod..van egy lány Kagome..és ő meg én..elmentünk..
*Töprengve néz fel a plafonra, majd egy széles mosolyt magára erőltetve vonja meg a vállait.*
- ...vásárolni! Vettünk egy csomó jó könyvet, de ne is figyelj rám, ma kicsit össze vagyok zavarodva! Viszont említettem egy pohár forrócsokit, még mindig áll rá az ajánlatom
*Kacsint a fiúra egy felszabadultabb mosoly kíséretében.*
~Még nincs itt az ideje..~
|
*Mosolyodik el a lányon.*
-Akkor jó.-
*Hallja ő is, hogy elállt az eső, majd Sora elkezd itt dadogni, vagyis nem dadogni, csak zavartan elkezd mondani valamit. Franco megfogja Sora kezeit, s a szemébe néz.*
-Nekem bármit elmondhatsz. Ezt te is tudod, vagyis, legalábbis remélem, hogy tudod.-
*Széles mosolyt rejt most az arca, s feláll. Majd Sorának is segít felállni.*
-Na? Mi volt az a fontos, amit mutatni szerretél volna?-
*Kíváncsian a lányra mered, majd kinéz az ajtón. S fel az égre.*
|
*Elvörösödik, rossz szokásához híven a fiú szavaitól, a kérdésre azonban visszatér eredeti arcszíne. Kicsit megszeppen a nyílt pillantástól. Bizonytalanul bólint.*
- Nem tudom, milyen érzés a szerelem, de ha az az érzés, ami az első pillanattól fogva, hogy megláttalak nem hagy békén, szerelem, akkor igen. Szeretlek!
*Öleli át ismételten a fiút. Hirtelen azonban felkapja a fejét.*
- Hallod? Nem esik az eső..
*Pillantása a mutatóujjára esik. Összehúzott szemekkel ül a sarkaira.*
~Lehidalok, ha ez is én voltam.. tényleg, hogy mondjam el neki..?~
*Emeli fel pillantását egy sóhaj kíséretében.*
- Figyelj..nekem..mutatnom kell valamit!
|
*Végre újra mosolyog. S így néz rá Sorára, majd elneveti kicsit magát.*
-Miért, te hogy gondolod?-
*Néz rá huncutan, majd újra magához öleli.*
-Persze, hogy szeretlek. Már az első perctől szimpatikus voltál nekem, bár akkor nem hittem benne, hogy végül tényleg belédszeretek.. De tévedtem... És bízom benne, hogy nem bánom meg.-
*Megfogja a lány vállát, mindakét kezével, s a szemébe néz.*
-És te? Szeretsz?-
*Furcsa kimondani ezt a szót neki, de hát kinek nem?*
|
*Ledöbben Franco szavaitól, szoborrá dermedve hagyja, hogy újra átöleljék. Fejében sokáig visszhangzik még az az egy szó.. lassan mozdul meg, közelebb bújva a fiúhoz húzza mégjobban magához a karjaival.*
- Ne gyűlöld őt ezért.
*Motyogja, fejét odafúrva Franco kulccsontjához.*
- Azt hiszem, épp elég bűntetést kapott. Legalábbis így gondoltam, mikor elment..
*Óvatosan szakad ki az ölelésből, tekintetét a fiúéba fúrva pislog rá kissé félénken.*
- Komolyan gondoltad? Azt hogy..szeretsz?
|
*Nyílik az ajtó, de nem néz fel. Nem érdekli senki és semmi ebben a pillanatban. Mikor átöleli Sora, boldogan pillant rá, s ő is szorosan átöleli. S halkan a fülébe súgja.*
-Nem a te hibád.. Baby tette ezt velünk.-
*Sorát ellöki magától, hogy a szemébe tudjon nézni.*
-De legalább ráébresztett, arra, hogy belédszerettem.-
*Újra magához öleli a lányt, s csak öleli, s öleli.*
|
*Baby hangjára összerezzenve néz fel rá, bár nem lát semmit a szeme előtt fufrujából csöpögő vízcseppektől. Meglepve néz utána, ez most azt jelenti, amire gondol? Elég a mennydörgés, hogy lábai fellökjék, s az istálló felé noszogassák. A nyitott istállóajtót őrülten rázza a szél, ennek esik neki a nagy lendülettől, s megragadva a kilincset minden ereját beleadva berántja. A becsukott ajtó elzárja a kinti zajokat. Megfordul, kitűr arcából egy vizes tincset, ekkor látja meg Francot. Sóhajt, azon sem lepődne meg, ha a fiú rá is haragudna.. Bizonytalanul tesz egy lépést felé, ha a fiú nem mozdul, térdre rogy előtte és akár ellenkezik, akár nem, szorosan átöleli.*
- Sajnálom!
*Karjait szorosan fonja a nyaka köré, fejét vállára hajtja azzal sem törődve, hogy összevizezi a ruháját.*
|
*Meghökken a csattanóson, de még csak kivédeni sem próbálja. Tenyerét arcára szorítva, nagyra kerekedett szemekkel néz a fiúra, aki ismét ütne. Hátralép, de amúgy sem talált volna, mert..*
~Sír?~
*Ledöbbenve nézi a fiút, a szavai a lelkébe marnak. Nem tud megszólalni, pedig akar..akar mondani valamit, de nem hitte volna.. *
~Szerelmes lenne? Mindig is hülyeségnek tartottam a szerelmet, de.. ez az lenne?~
*Ha Sora sírna előtte, csak kinevetné, de hogy egy fiú..ez jelent valamit.. nem mond semmit, csak kiiszkol az istállóból, mivel a fiú a földön van, csak nem tudja követni. Sora mellett elhaladva lelassítja lépteit, de kezét nem veszi le az arcáról.*
- Menj vissza, megfázol..
*Kiált neki színtelen, üres hangon. El kell gondolkoznia pár dolgon..megszaporázva lépteit a kastély felé halad. A vihar is tombol, talán ez is miatta van? És az ígéret? Nem, nem hajthatja be a nyereményét.. mert akkor két szív helyett három törne össze...*
|
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
