|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Hallgatás, beleegyezés..
*Mosolyodik el, s sóhajt. A karérintésre oldalra dönti a fejét.*
- Köszi, neked meg jó rajzolást.. szia! Még találkozunk
*Szép lassan ő is elindul, botorkálva, s támaszokat keresgélve, de eljut az ajtóig. Kinyitja, kilép, s becsukva maga után eltűnik.*
|
*David szavaira bólogat. Átveszi Bobby pórázát, aki érzi hogy itt menés lesz, így még sietve megnyaldossa David kezét, majd engedelmesen leül a gazdája mellé. Carmen habozva dőlöngél az egyik lábáról a másikra, nem tudja, mi lenne a helyes elbúcsúzás..? Puszi, ölelés, kézfogás? Sóhajt egyet, összeszedi magát, és megérinti David karját egy széles mosollyal.*
- Akkor, jó különórát! Szia!
*Húzza vissza a kezét, lenéz Bobbyra, és ha nincs ellenvetés, akkor elhagyják az ebédlőt.*
|
*A szavakra elmoslyodik, a tpvábbiakra eltöpreng.*
- Nem szükséges.. majd még találkozunk úgy is. Még a végén megunjuk egymást.
*Vigyorodik el, de le is fagy arcáról. Visszanyújtja Bobby pórázát, s sóhajtva vár.*
|
*David szavaira bólint, és sóhajt egyet. A kérdésre Bobbyra néz és elmosolyodik.*
- Engem egész nap maga után ráncigált, kiélvezem hogy most más kezén lóg.. hát, ha akarod elkísérlek a különóra helyszínére, addig sem fogsz unatkozni az úton.
*Vonja meg a vállait, és elmosolyodva körbenéz.*
- Aztán egyszer úgyis összefutunk.. nekem is lassan mennem kell Wadehez rajzolni
*Húzza el a száját és oldalra dönti a fejét, majd bólintva az ajtó felé indul. Bobby persze szintén engedelmesen megindul, de Carmen David mellett marad.*
|
*A válaszra biccent egyet egy mosollyal. Ahogy Bobby felemeli a fejét felemeli kezeit, s lassan feláll.*
- Az mindegy.. lehet lassan mennem kéne.. különórám lesz egy tanárral.. segít behozni a lemaradást..
*Töpreng el, s elhúzza a száját. Bobby pórázát kezdi el birizgálni, majd sóhajt.*
- Viszed..? Vagy..?
*Vág értetlen arcot, s megconja vállait.*
|
*Meglepődik, ahogy David megfogja a kezét, és a fiúra néz. A szavait hallva elmosolyodva megrázza a fejét, és viszonozza a kézszorítást.*
- Semmi baj.. már kezdem túltenni magam rajta. Az élet megy tovább, és vannak emberek, akiknek rosszabb..
*Néz fel a plafonra, a kérdésre eltöpreng. Felidézi Yama féltékenységét eleinte Narura, aztán Wadere... ártatlanul megrázza a fejét.*
- Dehogy fog! Tudja, hogy szeretem, azt pedig nem tilthatja meg, hogy barátkozzak.. ő is fiúkkal lóg egész nap, én is lóghatok fiúkkal!
*Bólintva lezárja a témát, feláll, összeszedi a két poharat, és kidobja egy kukába. Bobby felemeli a fejét és ásít egyet, majd megnyalogatja David kezét, és ahogy gazdája odaért, felpislog rá.*
- És merre szeretnél menni? Én már nagyjából kiismertem ezt a helyet. Bár könnyű eltévedni..
*Húzza el a száját, és amíg a fiú összeszedelőzködik, csípőre teszi a kezeit.*
|
*A figyelmeztetésre bólogat, s amint belekezd a továbbiakba némán figyel. Elhúzza a száját, s abbahagyja Bobby simogatását. Az asztalra teszi kezeit, s megkeri vele a lányét, ha megtalálta, akkor megfogja, s picit megszorítja.*
- Sajnálom, nem tudtam..
*Húzza el a száját, s lassan visszahúzza kezeit. A kérdésre vállat von.*
- Végülis elmehetünk.. de a barátod nem fog haragudni?
*Töpreng el, s sóhajt. Ismét elkezdi simizni Bobbyt.*
|
*David szavaira kissé zavarba jön, s elmosolyodik. Bókok.. á, a legjobbkor. Ez kell most, hogy gyógyítgassa kicsit a lelkét. Elmosolyodik, és suttogóra veszi ismét a hangját.*
- Na igen, vannak itt nem jó fejek is.. Luke Besson.. akárhol, akármerre is hallod ezt a nevet, fordulj sarkon! Ő egy tapló! Egy bunkó! Egy idióta! Egy..
*Nem jut eszébe több jelző, így egy morcos sóhajjal legyint. A kérdésre a fiúra néz, és a mérge el is száll. Ajj, még frissek a könnyei emiatt.. kissé lehangoltabban fordítja félre a fejét, Bobby nem igazán hajlandó kimászni a fiú öléből. Elvan ő..*
- Hát.. *kezd bele halkan, hangjából is kivesztek már a játékos váltások* ..az öcsémet pár éve elütötte egy autó.. nem sokkal édesanyám elvesztése után.
*Az asztalra teszi a kezeit, és egy sóhajjal hátradől a székben. Magára erőltet egy mosolyt, és visszanéz Davidre.*
- Na, van kedved sétálni? Már ha ki tudod vakarni az öledből Bobbyt
*Néz mosolyogva a kutyára, és sóhajt egyet*
|
*A szavakra értelmes arcot vág, s megrázza a fejét.*
- Ezt kicsit korainak tartom...
*Figyelmesen hallgat minden egyes szót, s néha lehajtja a fejét. Bár látná a lányt.. elmereng, majd megcsóválja a fejét. A szavakra megrázza a fejét.*
- Nem hinném.. de ezt majd úgyis meglátjuk.
*A szavakra, miszerint elkényeszteti Bobbyt vállat von.*
- Egyszer adódik egy ilyen az életben, élvezze ki
*Biccent, a halk szavakra zavartan félrefordítja a fejét.*
- Kösz.. de te is eléggé jófej vagy.. bár minden ember ilyen lenne
*Csóválja meg a fejét, s visszafordul a lány felé. Ekkor esik le neki, hogy Carmen az öccséről is beszélt, de nem igazán értette.*
- Öhm, hogy értetted azt, hogy az öcséddel 'megértettétek' egymást?
*Dönti oldalra a fejét. Nem tudja, hogy jóra gondol-e vagy sem.*
|
*A fiú érdeklődésére megcsillannak a szemei, a bókra, miszerint "jószívű", zavartan lesüti a szemeit. A további szavakra elneveti magát.*
- A suli legnagyobb pletykafészke vagyok! Minek ide újság? Én gyorsabban szét tudom kürtölni a híreket! Persze nem a titkokat.. a híreket
*Hangsúlyozza ki, és ráfekszik kicsit az asztalra, hogy halkabbra tudja venni a hangját.*
- 17 éves, a barátja, vagyishát vőlegénye, Viktor, ő 18. Nagyon édesek együtt! Egy cuki kisfiú meg egy kislány.. ha jól tudom a nevüket a szülőktől öröklik, Viktor és Cornelia. Sajnos még nem tudtam benézni hozzájuk, mert koraszülöttek, és még tilos látogatni, de amint tehetem, megrohamozom a kórházat!
*Bólogat nagyon komoly hangon, és hátradől a széken. Mély levegőt vesz.*
- Hidd el, pár hét, és akaratod ellenére is tele leszel ismerősökkel. Nagyon szeretem ezt a helyet..
*Bobby lehunyt szemmel élvezi a simogatást, és jólesőn kifújja a levegőt. Carmen meg összehúzza a szemeit, és szigorúan csípőre teszi a kezeit.*
- Elkényeszteted szegényt! Bár, ahogy látom, őt ez egyáltalán nem zavarja..
*Mosolyodik el, felkönyököl az asztalon, és Davidet kezdi el fürkészni.*
- Jófej srác vagy.. *teszi hozzá halkan, de még hallhatóan*
|
*A szavakra inkább nem mond semmit, hanem hallgatja. Oldalra dönti a fejét, s sóhajt.*
- Remélem a barátod meg fog becsülni.. jószívű vagy..
*Mosolyodik el végre teljesen őszintén, s úgy hallgatja tovább. Bobbyt kezdi el simizni egyik kezével. Ahogy befejezi sóhajt egyet.*
- Igen.. biztos összefutok majd vele.. hm.. jól hallottam? A barátnőd ikreket szűlt? Hány éves? Ömm, nem kell ám elmondanod, ha nem akarod
*Állítja le magát, s megvonja vállait. Egy sóhajjal megissza a maradék italát.*
|
*Figyelmesen hallgatja a szavakat miközben az italt kortyolgatja. A válaszra lehunyja a szemeit, a kérdésre elmosolyodik.*
- Szerintem ez nem érthető. Vannak olyan lányok, akiknek nem számít az ember szeme.. tudom, mert vannak olyan fiúk is. És lányt azért könnyebb találni.. igazság szerint egyetlen barátom volt, és jelenleg is vele vagyok. Nagyon rizikósan indult a kapcsolatunk, de mára már kezd rendesen kialakulni.. Yamakasinak hívják
*Bobby felemeli a fejét a név hallatára, de látva hogy nincs semmi, vissza is hajtja - David ölébe. Kiüríti a poharát, és egy sóhajjal megtörli a száját.*
- Az apám amúgy is keményen nevelt, de úgy, hogy nem láttam, méginkább.. elkényeztetett, tálcán nyújtott mindent, amit csak akkor lehet élvezni, ha te magad szerzed meg. Pénzt, figyelmet, szeretetet.. elég volt gondolnom valamire, és máris a lábaim előtt hevert. Még férjhez is akart adni
*Borzong meg az emlékre, és sietve megrázza a fejét.*
- Az öcsémmel néha nagyon jól meg tudtuk érteni egymást, ha apáról volt szó..
*Sóhajt fel, és hátradől a széken. Nyújtózik egyet, majd elneveti magát és megrázza a fejét.*
- Jófej emberek vannak ám itt.. Narumi, önvédelemoktató tanár, bátyámként szeretem. Remek humora van..vele tutira összefutsz, biztosan kedvelni fogod. A barátnőim is nagyon jófejek! Bár az egyik kórházban van, ikreket szűlt, a másik pedig élete nagy szerelmét éli..
*Indul be a fecsegője, de aztán el is hallgat. Nem akarja untatni Davidet*
|
*Na, amint elkezdi húzni Bobby megcsóválja a fejét.*
~Áh.. megmondtam, hogy a saját lábamon kell megállnom.. segítség nélkül!! Erre Bobby meg segít.. jójó, kutya, de akkor is segít.. persze a gazdája kérésére.. dehát.. kedves tőlük, de..~
*Csóválja meg a fejét, s sóhajtva megáll. Kihúzza a széket, s leül. A pórázt kezdi el piszkálni kezeivel, majd felkönyököl az asztalra. A szavakra biccent egyet.*
- Köszi, szeretem. Persze.
*Kéz kézbe fogja a poharat, s belekortyol az italba. A huncut kérdésre félrefordítja a fejét, s leteszi az asztalra a poharat.*
- Sehogy.. de ez érthető. Még egy barátnőm sem volt.. de nem is igazán vágyom rá.
*Von vállat, s visszafordítja fejét a lány felé.*
- És te a fiúkkal? Gondolom már volt pár barátod..
*Dönti oldalra a fejét, s ismét kezeibe veszi a poharat, s belekortyol.*
|
*A válaszra elégedetten bólint, és Bobbyra nézve csettint párat a nyelvével. A kutya felemeli a fejét és a füleit hegyezve megcsóválja a farkát. Csettintget még egy kicsit a nyelvével, és az asztal felé indul, Bobby pedig engedelmesen, kacskaringózás nélkül, magabiztosan elkezdi húzni a Davidet gazdája után. Az asztalhoz érve leteszi a poharakat, és leül, Bobby pedig David mellé ül le a szék lábához. Ráér visszakérni a pórázt :P Leül ő is*
- Az italt eléd tettem.. mogyorós forrócsoki, remélem szereted
*Könyököl fel az asztalon, és belekortyol a sajátjába. Lenyalja a habot az ajkairól, és Bobbyra mosolyog, aki megcsóválja a farkát. Davidre néz.*
- És a lányokkal hogy állsz?
*Érezhető a hangjából a huncutság, na meg fülig ér a vigyora*
|
*A kérdésre a lány felé fordul.*
- Amit te kérsz. Nekem az remek lesz
*Ahogy megérzi a pórázt a kezében meglepődik, s bólint.*
- Jó.. fogom.
*Leguggol, s másik kezével megkerei Bobby fejét, s megsimogatja. Elmosolyodik kicsit.*
- Okos kutya..
*Ahogy hallja, hogy Carmen visszafelé ballag feláll. A kérdésre megvonja vállait.*
- Leülhetünk..
*Indul el, de meg is torpan. Nem tudja merre kell menni, no.. xD Ugyan a kezében van a kulcs, vagyis Bobby, de nem kérné a segítségét..*
|
- Mit kérsz inni?
*Fordul a fiú felé, Bobby izgatottan nézelődik az új környezetben. Ha választ kapott, akkor bólint, és lehámozza a csuklójáról a pórázt, majd David kezébe adja.*
- Kérlek, fogd meg egy kicsit..
*Elballag hozni a kért italt. Magának a megszokott mogyorós forrócsokit szerzi be, s a két pohárral visszaballag a fiúhoz.*
- Leüljünk?
*Néz el a székek felé, majd vissza Davidre, a két italt fogva.*
|
*A szavakra eltöpreng, de inkább nem mond semmit. A nevetésre elhúzza a száját.*
- Valami rosszat mondtam..?
*De már érkeznek is a további szavak. Bólint egyet, s sóhajt.*
- Ahogy gondolod..
*A hely leírására bólint, s maga elé próbálja képzelni. Ez sohase ment.. képzelőerő egyenlő a nullával.. xD Legalábbis ilyeneket nem tud nagyon elképzelni. Belép az ajtón, s elengedi a lányt. A falhoz lépkedve nekitámaszkodik, s várja Carment.*
|
*David szavaira meglepődik, majd elmosolyodik.*
- Aki nem kockáztat, az nem is él.. egyszer mindent elvesztesz, de ha ezektől félsz, akkor sosem fogsz igazán élni..
*Nyááj nem ugrik be.. mindegy. A további szavakra csilingelő nevetéssel válaszol. Megrázza a fejét, és az ajtón beérve ismét a fiúba karol.*
- Nagyon jó emberismerő vagyok.. mivel nagyon hosszú ideig nem láttam, az ösztöneimre kellett hagyatkoznom. Amúgy sem tűnsz szörnyetegnek.. azt Bobby is jelezné. Úgy félt, mint a kölykét
*Von vállat mosolyogva, és ráérősen lépked tovább a folyosón az ebédlő felé.*
- Most az ebédlőhöz megyünk egy folyosón.. egyenes, így nem kell aggódnod. Ott van egy automata, de ha nem tetszik a választék, akkor beszélünk a konyhásnénivel, és tud csinálni kakaót is.. itt is vagyunk
*Az ebédlőhöz érve kinyitja az ajtót. Nincsenek bent sokan, és hála az égnek Luke sincs itt..csodás! Davidre mosolyog, és ha belépett ő is beballag.*
|
- Oké! Bízhatsz bennem
*Biccent neki, s ő is elindul az ajtó felé, kilép, becsukja, s eltűnik a folyosón.. a szállás felé veszi az irányt, s közben gondolkozik.. jár az agya..*
|
*Elmosolyodik Yamakasin, és mély levegőt vesz. Tesz egy lépést az ajtó felé, de eszébe jut valami amitől meg is torpan, visszafordul, és felemeli a mutatóujját.*
- Ne felejtsd! A nagyiról egy szót se.. Lyssről meg.. *eltöpreng, majd vállat von, és a fiúra kacsint* ..na szia!
*Megfordul és ha nem állítják meg, kilép az ajtón, becsukja maga után, és dúdolgatva eltűnik a folyosón*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
