|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:47 - |
|
A könyvek birodalma. A vaskos polcok mögött jól el lehet bújni, tökéletes hely a kikapcsolódásra. Béke és nyugalom, melyet őriz a szigorú könyvtárosnő. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Kö...kösz.
*Ahogy elveszi a könyvet keze hozzáér Yamadáéhoz. Libabőr fut rajta végig gyorsan elkapja a könyvet és a többire teszi. Megfordul és a könyvtárosnőhöz megy. Észre sem veszi, hogy Yamada távozott, de még sokáig próbálja lenyugtatni szívét ami az események hatására olyan vad dobogásba kezdett, hogy már attól félt kiugrik a helyéről.*
|
*Lenéz az eddig észre sem vett könyvre. Szemei a címre tévednek.*
~Lovaglás alapjai, hm... igazán érdekelhetik a lovak ha egy ilyen vaskos könyvet akar kiolvasni.~
*Visszanyújtja a könyvet aztán zsebreteszi a kezeit. Még vár egy kicsit aztán ha Chio nem szól semmit akkor megfordul és kisétál. Nem gyorsan csak úgy normális tempóban halad. Útja a szobája felé vezet!*
|
-Öhm... hát...
*Lázasan gondolkodik vajon mit mondjon Yamadának. Igazából azt sem tudja mért szólította meg. Szíve vadul kalapálni kezd ahogy a fiú barna szemeibe néz.*
~Hiába is próbálom tagadni, még mindig nem tudtam kiverni a fejemből.~
*Ekkor veszi észre Yamada kezében az egyik könyvét. Halkan és kissé remegő hangon szólal meg.*
-A...azt hiszem... nállad maradt a....a. könyvem...
*Tekintetét próbálja levenni a fiú arcáról, de nem igazán jön össze neki. Szemei csak-csak visszatévednek a srác szemeire.*
|
*Megtorpan. Hiszen mégasem mehet el csak úgy, mint egy bunkó paraszt. Lassan megfordul és próbál mosolyogni, de inkább valami vicsorgásszerűség sül ki belőle így feladja és komoly képpel néz Chiora.*
-Igen? Mit szeretnél?
*Próbálja előszedni a legjobb modorát nehogy a lány megint rászabadítsa a bátyját.*
~Már csak az kéne nekem, Kawazoe megint nagymenősködne egy sort és megint midenki őt sajnálná.~
*Erre a gondolatra ökölbe szorul a keze, de szinte azonnal le is nyugszik és Chiora néz.*
|
-Sa... sajnálom.
*Dadogja, és bár nem számított segítségre mégis hálás ezért az apróságért. Szeretne köszönetet mondani, de abban a pillanatban ahogy felnéz elakad a lélegzete.*
~Hiszen ez Yamada!~
*Szíve vadul verni kezd, mintha ki akarna törni testbörtönéből. Még mindig nem tudja, hogy mit érez a fiúval kapcsolatban. Szíve mélyén még mindig bele van zúgva, sőt teljes szívvel szereti, de esze azt diktálja jobb messzire elkerülni. Ajkába harapva áll fel. Remegő lábakkal, görcsbe szorul gyomorral és elcsukló hangal szól a távozó Yamada után.*
-Várj... kérlek!
*Azt, hogy a fiú megáll-e vagy megy tovább ő nem tudja, de reméli, hogy nem rohan el egy szó nélkül.*
|
*Még mindig magában fortyog amikor valaki átesik a lábán.*
~Mi a fene van ma? Mindenki nekemjön?~
*Ahogy lepillant a lányra megáll benne az ütő. Aki átesett rajta nem más, mint Kawazoe húga.*
~Te jó ég, még ez is!~
*Lehajol, hogy segít a lánynak összeszedni a könyveket. Direkt nem néz rá és próbálja arcát elfordítani, hátha nem ismeri fel, de max akkor nem ismerné fel ha vak lenne. Miután mind visszakerült a lányhoz gyorsan megfordul és egy szó nélkül próbál meg távozni hátha ezzel is elkerüli a felismerést. Vajon sikerül neki?*
|
*Halk mégis határozott léptekkel sétál be a könyvtárba. Mosolyogva intege a könyvtárosnéninek és elindul az állatos könyvek felé. Minden útja először ide vezet ha erre jár. Keresgél pár percig mire megtalálja amit keres. Könyvekkel megpakolva indul el egy asztal felé amikor megbotlik valamiben és elhasal a földön.*
-Au...
*Feltápászkodk és könyveit kezdi el összeszedni közben magát szitkozza amiért ilyen ügyetlen.*
|
*Mérgesen lép be a könyvtár ajtaján. Legszivesebben becsapná maga után az ajtót, de nem teszi. Körbejárja a könyvtárat, de könyvének semmi nyoma.*
~Hol a fenében lehet még? Hiszen reggel még itt volt!~
*Végül minden hasztalan keresgélés után leül egy székre és öklével az asztalra csap. Ekkor a könyvtárosnő mint egy tűzokádó sárkány közelít felé és biztos leüvöltené a haját ha nem könyvtárban lennének, de így csak halkan kiabál. Yamada azért, hogy lerázza a könyvtárosnőt, nyugotságot színlelve elveszi a hozzá legközelebb lévő könyvet és lapozgatni kezdi, jelezve, mostmár lenyugodott. De persze ez hazugság hiszen még mindig tombol a dühtől. Nem csak elveszett matekkönyve miatt hanem a Kagoméval való találkozás is rátett a mai hangulatára egy lapáttal. Becsapja akönyvet mire a könyvtárosnő rosszalloan megcsóválja a fejét. Ő pedig továbbra is magában fortyogva ül a széken és néz maga elé.*
|
*Na, csak kiszúrja a kislányt. Megáll a polcsor előtt, szemei némi atyai szigorral összeszűkülnek, várakozón Alexisre néz, és karba teszi a kezeit. A hisztire szemforgatva sóhajt egyet, és terpeszbe áll.*
- Na persze.. hidegen hagy a családi drámád, jó?
*Néz vissza unott arccal, ekkor repül felé egy magazin. Sietve leguggol, és hátranéz, majd vicsorogva vissza, és felegyenesedik.*
- Mit csinálsz, idióta tyúk?!?!
*Szidja le szépen, de a többi könyvet meglátva felemeli mindkét karját.*
- Hé..! Te...! Ne..! Na..!
*Pereg le egy könyv a válláról. Összeszorított fogakkal leengedi a karjait és dobbant egyet.*
- Ezt most hagyd abba!!! Hééé!
*Hajol félre egy újabb elől, Kagoméra néz, majd egy feléjük repülő lexikonra, és sietve, hősies védelmezéssel beáll a lány elé és félreüti a könyvet. Felszisszenve kirázza a kezét, és vádlón a kislányra mutat.*
- Alexis!!!
|
*Az egyik polcsor mögött ül a földön, és tágra nyíló szemekkel nézeget egy nem éppen neki való, karikás újságot. Idétlen arcot vágva lapoz épp, mikor meglát egy árnyékot. Ahogy Ichigo is bekerül a képbe, elkerekednek a szemei, és felpattan.*
- Nem fogok visszamenni!! Nem én csináltam!! Az a hisztis liba csinálta, nekem semmi közöm hozzá! Nem megyek shova!! Hagyjá' békéén!!!!
*Ordít rá a fiúra, és sortüzet indít: hozzávágja az újságot Ichigohoz, majd szép sorban le-lekap egy könyvet a polcról, és azt is hozzávágja. Nagyon morcos arcot vág, de nem kell félnie.. lőszer van itt bőven.*
|
*Ahogy feltűnik a fiúnak, hogy őt nézi zavatan félrefordítja a fejét. A kérdésre bólint egyet, s belép a fiú után. Halkan, osonva lépked utána, s fürkészi a polcsorokat, hátha megtalálják a lányt.*
|
*Átveszi Kagome könyvét, és a hóna alá, csapva megindul mellette. A kastélyba érve elengedi a kezét, hogy ki tudja nyitni az ajtókat. Előre engedi mindenhol Kagomét, és utána belépve behúzza maguk után az ajtót. A könyvtár felé ballagva eltöpreng, de feltűnik neki, hogy Kagome őt bámulja. Idétlen arcot vágva kissé zavarba jön, majd egy sóhajjal a könyvtárhoz is érnek. Kagome felé fordul.*
- Bejössz?
*Bök fejével az ajtóra, és a választól függetlenül kopog kettőt, majd belép. Halkan beballag, és elindul a polcsorok között.*
|
*Nem járt még itt ezért óvatosan lépked be majd félhangosan odaköszön a könyvtárosnőnek aztán körbenéz, de egy diákot sem lát (magán kívül). Odasétál az első könyvespolchoz és ujját végighúzva rajtuk keresi a hangulatához illő olvasmányt.*
~Valami romantikus kéne, de mégis vicces. Láttam a szálláson az egyik lány ágyán egy könyvet. Mi is volt a címe? Hátha itt megtalálom...~
*Sokáig céltalanul keresgél, a könyv címét már elfelejtette csak annyit tud, hogy lovakról szólt.... vad lovakról...*
-Ezaz!*kiált fel kicsit hangosabban, mint szerette volna. Gyorsan a könyvtáros nőre pillant aki kissé mérgesen néz rá, szája elé tartva mutató ujját próbálja csendre inteni.*
~Vad lovak kalandjai!!!! Ez a könyv címe.... asszem... Mennyivel könnyebb lenne, ha megkérdezhetném a könyvtárosnőt.... De most mérges rám, mert kiabáltam. Nem mintha bárkit is megzavartam volna. Najó, nagy levegő Chio és irány oda hozzá.~
*Megfordul és egyenesen a könyvtárosnő felé sétál. Halkan, szinte suttogva beszél.*
-Elnézést.... én egy könyvet keresek... a címe.... Vadlovak kalandjai... azt hiszem...
-Nem mintha megérdemelnéd, de balról a 3. polcon találod.
*Szigorú tekintetétől Chionak elszállt a bátorsága és remegő hangon szólalt meg.*
-Kö... köszönöm...
*Gyorsan szedte a lábait amíg oda nem ért a megfelelő polchoz.Végighúzta a kezét a könyveken de sehol sem találta. Még egyszer mostmár alaposabban végignézte a könyveket, de megint nem lelt rá a könyvre.*
~Hát ez nem igaz, mért nincs bennt? Olyan jó lett volna elolvasni. Talán attól a lánytól el tudom kérni. Biztos kölcsönadja... De ha jól tudom sokan hazautaztak egy kis időre.... hamarosan mi is hazautazunk Kawazoeval. Addig meg remélem lesz kivel beszélgetni. Nagyon hiányzik egy kis társaság.... Megkeresem Kawazoet hátha nem alszik már...~
*Sarkon fordul és kisétál az ajtón, de visszakukucskál és némán integetve elköszön a könyvtárosnőtől aztán folytatja útját testvére szállásáig.*
|
*Belép az ajtón, s körbenéz. Nem lát ismreős arcot, de azért halkan köszön.*
- Sziasztok és jónapot.
*Hajol meg a könyvtáros néni előtt, majd a könyves polcok közép lépked, s szemével keres egyet. Meg talál egy neki tetszőt, s a borítójára néz. Oldalra dönti a fejét, majd bólint. Megcsóválja a fejét, majd a könyvel együtt az egyik magányos asztalhoz sétál, kihúzza a széket, majd leül rá. Leteszi maga elé a könyvet, majd kinyitja az eslő oldalnál, elkezdi olvasgatni.*
~Volt egyszer egy kastély, amiben egy elátkozott férfi volt az úr, s az egész népe is egy átok alatt volt. A férfi rabul ejtett egy lányt, s a Kastélyba hozta, s nem engedte elmenni.~
*Töprengve felnéz, majd ismét a könyvre.*
~A lány időközben megkedvelte a férfit, de a férfi nem közeledett senkihez. Az átkot egy nőtől kapta, s akkor így szólt: 'Amíg nem találsz valaki olyat, aki olyannak szeret, amilyen vagy, örökre az maradsz, ami vagy! Szörnyeteg!' A szörny, illetve a férfi ezt nem vette komolyan, így nem foglalkozott vele. Gyűlölte akarűcsonyt és a szeretetet, így megvette azt. A kastély népe mindig vídítani próbálta, de nem sikerült. Csak egy lánynak, akit Bellnek hívtak.~
*Elmosolyodik, majd felnéz a könyv mögül.*
- Milyen aranyos... egy lány változtatta meg... hmm... *merengve a plafonra néz* Talán én is meg tudnám változtatni Yamadát? Vagy ez hiú álom?
*Lehajtja a fejét szomorkásan, majd visszatér a könyhöz.*
~Bell sokmindent megpróbált, így megszelidítette a férfit. Mindent megtett, s még egy karácsonyi partit is rendezett, de a szörny tönkretett mindent... végül teljesen kiszállt belőle minden keserűség, s megbarátkozott mindenkivel, azzal is, hogy hogy néz ki. Bell nagyon örült, így közelebb került a férfihoz.~
*Merengve felnéz, s körbenéz.*
- Ez olyan romantikus... de mégis szomorúnak tűnik... egy férfi, aki nem szereti a karácsonyt, sem pedig a szeretetet... de végül megszeret mindent... és megváltozik.
*Elmosolyodik, s tovább olvas.*
~A férfi is közelebb került a lányhoz, annyira, hogy beleszeretett, s ez az érzés kölcsönös volt. Eltelt egy kis idő, s beismerték egymásnak. Az átok megtört, s boldogan éltek, amíg meg nem haltak... együtt...~
*Mosolyogva olvassa az utolsó szavakat, majd az órájára kapja pillantását. Látja, hogy már pár órát el is töltött itt, de nem zavarja. Becsukja a könyvet, majd az asztalra helyezi, s rádől egy sóhajjal.*
- Yamada... olyan jó lenne, ha itt lennél...
*Lehunyja szemeit, egy pillanatra, majd felegyenesedik, s körbenéz, van-e már ismerős arc vagy sem. Nem lát senkit, így feláll, betolja maga után a széket, majd a kezébe veszi a könyvet. A polcokhoz sétál, majd visszateszi a helyére. Egy sóhajjal az ajtó felé indul, majd meghajol a könyvtáros néni előtt.*
- Viszont látásra
*A kilincsre teszi a kezét, majd kilép, s elindul a virágoskert felé.*
|
| - Rendben! Szia! * becsukja a könyvet és visszateszi a helyére. Mivel tudja, hogy egy ideig még nem fognak a könyvtárba jönni az emberek inkább elmegy tv-ni.* |
- Ennek örülök! Oh... majdnem elfelejtettem! Nemsokára ittvanak a szüleim!
Helló! * köszön vissza az ajtóból és elszalad* |
| *nevet*
- Eszemben sincs! Túl jó ahoz, hogy ne tetszen! |
*Látva a lány viselkedését kimegy a konyhába és néhány perc múlva visszatér néhány narancsal és elkezd velük zsonglőrködni*
- Na milyen az ingyen műsor? Ne merd azt mondani, hogy nem tetszik! *kacsint* |
| - ezt megbeszéltük Tsuzuki. * Úgy csinál mint aki belemélyedne a könyvbe, mert nem tud mit mondani.* |
| - hehe! én is örülök. Hmmm... tetszik ez a könyv. Ha majd elolvastad utána nekem add. A végén még valaki lestoppolja magának! * Sayára mosolyog* |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
