|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:26 - |
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Megy ez ^^ ahogy öccse kiér, lép egyet, de mivel vissza is megy, szemforgatva sóhajt. Megcsóválja a fejét, ahogy ismét felbukkan, ad neki egy gyenge taslit. A szétszórt fejét :P átkarolja a nyakát, és megdorgálja egy kicsit*
- Megtaláljuk őket, öcskös!
*Az eső szemerkélésére felnéz az égre, és eldünnyög egy halk káromkodást. Még az időjárás is ellenük dolgozik.. hurrá.. nincs se esernyője, se kapucnija. Ez van. Felkapcsolja a lámpát, mivel már elég sötét van, és körbevilágít*
- Oké, szerintem induljunk el a főút mentén, másfele nem nagyon mehettek
*Világítja meg a talajt, de az öccsét nem engedi el, magához húzva, átkarolva ballag vele, néha meg-megszorongatja egy kicsit.*
|
*Követi Naru tekintetét a szemeivel, és sóhajt egyet. Férfiak.. ahogy a lényegre tér, megrázza a fejét*
- Dehát..
*Tiltakozna, viszont Kippei is leinti. Ránéz, majd vissza a férfira, aki már az ajtóban áll. Ahogy Yama is nekiindul, elkerekednek a szemei, kinyújtja felé a kezét, aztán inkább le is engedi*
- Vigyázzatok magatokra!
*Szól utánuk, a visszaérkezésre felkapja a fejét, aztán lassan a fiához ballag. Szép, mostmár aggódhat Yama miatt.. leül a lépcsőre, a fia mellé, majd felnéz Kippeire. Őt kezdi el fürkészni, végül egy sóhajjal feláll*
- Ránézek Carmenre, megkeresem a szobáját
*Indul el felfelé a lépcsőn, és ha nincs ellenvetés, eltűnik*
|
*Felpörögnek az események.. és ő nem tud mit kezdeni velük. Gondolkozva a lépcsőhöz lépked, és leül. Egy sóhajjal a térdeire könyököl, és elkezd merengni. Az ablak felé pillant, amelyen apró esőcseppek kezdenek megjelenni. Elhúzza a száját*
~Hol lehetnek ilyen időben? Lehet hogy valami baj van, és nem tudtak nekem szólni? Vagy csak összemelegednek valahol?~
*Húzza össze a szemeit, de próbálja kitisztítatni a fejét. Hidegvér.. tenyerével megtámasztja az állát*
|
*Kokoro szavaira összehúzza a szemeit és odalép hozzá. Már mondana valamit, de Naru és Kippei is leszavazzák az ötletét, így biccent. Narumi hangjára odakapja a fejét és elkapja a kabátját. Kíváncsian ránéz.*
- Most akkor..?
*Kezd bele a kérdésbe, de inkább nem fejezi be. Elkezdi magára húzni a kabátot, közben már a kulcsért nyúl és visszafordul Kippeiék felé. Közben hátrál..*
- Maradjatok itt, ha kell valami szolgáljátok ki magatokat, vagy ott vannak az alkalmazottak.. őhm, minden rátok van bízva.. sziasztok!
*Fordul meg az ajtóban és már itt sincs. Becsukódik az ajtó. Narumira néz, majd kézifék és megforul.*
- Telefon bent maradt
*Nem vár semmiféle választ, visszasiet, ajtó kinyit, befut a telefonért, még egy intés a többiek felé, sarkon fordul, kisiet és az ajtó ismét becsukódik. Felzárkózik Naru mellé.*
|
*Yama szavaira kissé meglepődik, ahogy a kézfogás megerősödik picit lenéz fiára, majd vissza Yamára. Elhúzza a száját. Oké, hogy nem szívleli, de attól még átérzi az aggodalmát. Ahogy Kokoro kijelenti, hogy ő is megy, megrázza a fejét.*
- Nem mész.. itt maradsz
*Néz rá aggódó és szigorú szemekkel. Ha nincs ellenvetése, akkor bólint. Oké, ők sem a legrózsásabb korszakukat élik, de Kokoroért is aggódna, ha menne xD. Szóval marad. Elgondolkozik.*
|
*Már lépne ki, mikor valaki elkapja a dzsekijét. Kíváncsian hátrapislog, Kokoro szavaira lassan felé fordul, és lepislog rá. Nézi egy darabig a szavain tűnődve, elmosolyodik, majd ez le is olvad róla*
- Nem
*Jelenti ki egyből, aztán sóhajt egyet*
- Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, de kint pocsék idő készülődik, így akinek mellei vannak, az a házon belül marad. *lepillant a lány kebleire, majd vissza az arcára, és a homlokára bök* neked vannak. Amúgy is, ha Carmen felébred, valakinek tartania kell a frontot. Nem akarom, hogy szerencsétlen Kippei ruháját taknyozza tele
*Pillant el az említett felé, majd leemeli öccse kabátját a fogasról, és füttyent neki*
- Öcskös!
*Ha figyel, odahajítja neki, közben kinyitja az ajtót, és kilép, de bevárja a fiút*
|
*Őt is hidegzuhanyként érik a szavak. Már rákérdezne, hogy Carmen hogy bírja, mikor lefut Naru, és megadja neki a választ. Sóhajt egyet, és elhúzza a száját. Biztos ki lehet borulva.. Naru kijelentésére felkapja a fejét, és odasietve mögé elkapja a dzsekijét a karján.*
- Várjon, tanárúr, én is menni akarok!
*Néz fel a férfira, majd el Yama felé, valami megerősítést várva. Sóhajt egyet, és lassan visszahúzza a kezét. Nem akarja magára hagyni a két Kippeit, de átérzi Yama aggódását, és szeretne valahogy segíteni*
|
*Minden figyelmét Yamának szenteli, ahogy elkezd beszélni, és a szavaira leesik az álla. Tágra nyílnak a szemei, és akaratlanul is megszorítja apja kezét.*
- Eltűntek?!
*Bukik ki a száján, és rögtön elkezd járni az agya. Elengedi az apja kezét, és összefonja őket*
~Az a két idióta.. mégis hova mehettek? Remélem Yama nem tett semmi kárt Natalieben. Vagy fordítva kéne aggódnom?~
*A telefonra néz, majd Narumira. Szíve szerint elmenne ő is segíteni, de nem akar még több feszültséget kiváltani a szüleiből. Inkább marad a seggén, gondolkozik, és.. aggódik*
|
*Kokoro kérdéseire felnéz, aztán el Kippeire, végül vissza rá.*
- Eltűntek, reggel óta nem látta őket senki..
*Folytatná, de meghallja Naru hangját, így felé fordul. Bólogat, hogy jó, amint hozzáér, illetve mögé hátrapillant rá. A puszira halványan elmosolyodik, a szavaira viszont összehúzza a szemeit.*
- Még mindig nem értem, miért te mész őket keresni..
*Csóválja meg a fejét, majd int, hogy jó, menjen csak. Az asztalhoz lépked és kézbe véve a telefont megnéz rajta valamit, majd vissza is teszi és a vendégek felé fordul.*
- Gondolom Carmen hívott titeket.. mindegy, üljetek le..
*Pillant a kanapéra, majd az ablakhoz lépkedve kinéz rajta.*
|
*Lemosolyog fiára, de ahogy felnéz és meglátja Yamát rögtön félrenéz.*
- Szia
*Lassan felnéz, a szavakra meglepődik. Kokoro kérdezősködésére sóhajt egy jó nagyot, ekkor fogja meg a fia a kezét. Lepillant rá kérdőn.*
- Mondjad..
*Dönti oldalra a fejét, ahogy Narumi felbukkan összehúzza a szemeit.*
- Jó napot, Narumi
*Mosolyodik el, ahogy odajön kezet fog fele, majd utána pillant. Akkor most mi a helyzet? Semmit sem ért. Yamára néz kíváncsian, aztán inkább félre. Kokoroval majd megbeszélik.. elhúzza a száját és körbepillant.*
|
*A lépcsőn siet lefelé, épp a dzsekije gallérját igazítja meg. Összehúzza magán, majd megkattogtatja az elemlámpát, azt próbálva, működik-e. Szaporán fogynak léptei alatt a fokok, és már messziről öccsére szól*
- A hercegnő végre elaludt, bár adnom kellett neki egy altatót, én akkor indulok is a.. áh, Tokunaga és a két Kippei, halihó
*Vigyorodik el, és a lépcsőn leérve ezzel a lendülettel a trióhoz ballag. A kezét nyújtja szőke tanítványának, és ha kezetfogtak, mosolyogva megpaskolja az ifjabbik fejét. Rákacsint, majd az öccséhez siet, és mivel Kokoro is ott van, a háta mögé érve megfogja a vállait, nyom az arcára egy puszit, majd megkerülve kilép az ajtóba, és hátrafordul Yamához*
- Telefon van nálam, ha bármi van, hívlak a mobilodon
*Felhúzza a zipzárt a felsőjén, hisz az idő odakint eléggé romlik, és már kezd sötétedni is. Az ajtó felé fordul, és készül indulni*
|
*Yama arcát meglátva felkapja a fejét, de a hangulatváltozásra összeszűkülnek a szemei. A további szavakra meglepődik kicsit, még köszönni is elfelejt, belép az ajtón, a legközelebbi szolgáló kezébe nyomja a tálat, és aggódva a fiú mellé siet*
- Mi történt a két gyerekkel? Valami baj van?
*Húzza össze a szemeit, és elpillant a két Kippei felé.*
|
*Utálja ezt a helyzetet.. inkább maradt volna otthon. De nem mond semmit, ül és néz ki a fejéből. Ahogy megérkeznek, kiszáll, és elámulva felnéz a kastélyra. Mekkora :| mint a mesékben.. ejha, kisYama mekkora mázlista. És Natalie tényleg velük lakik?? Lesz mit megbeszélniük, bár elég vacakul érzi magát, ez a tény mégis feldobja. Anyja intelmére bólogat párat, és felnéz az apjára. Rámosolyog, valami hasonlót várva bíztatásképp, és az ajtóra pillant. Ahogy felbukkan benne Yamakasi, meglepődik kicsit. Nem valami lelkes :s ám ahogy köszön nekik, sietve észbekap, és kihúzza magát*
- Szia
*Elvégre nem kéne csókolomozni.. beljebb lépked, de végig apja mellett marad, megfogja a kezét is, és úgy néz körbe ámulva. A kiszolgálókra pislog megilletődve, majd a sok szoborra, díszre, csecsebecsére, és a száját is nyitvafelejti. Amint beljebb léptek megtorpan, és felnéz az apjára kérdő tekintettel. Na, mehet Yamáékhoz?*
|
*Ideges.. szörnyen ideges. A fiát és Nataliet reggel óta nem látta. Sehol sincsenek, végig lett kutatva a ház minden zuga. Gondolkodva jár fel, s alá. Töri a fejét merre lehetnek, na meg hogy miért mentek el. Végülis szökésre nem gondol, hisz nem vittek magukkal semmit. Legalábbis nem hiányzik semmi. A csengőre felkapja a fejét. Megfordul a fejében, hogy a két gyerek az, így megrohamozza az ajtót, nem törődre az odatartó alkalmazottal. Feltépi a kilincset, ám Kokoroéket meglátva kissé csalódottá válik.*
- Oh.. *elhúzza a száját és sóhajt egy nagyot* sziasztok..
*Kinyitja teljesen az ajtót, hogy be tudjanak jönni.*
- Azt hittem, hogy a két gyerek az..
*Mondja lehajtott fejjel, és ha mindenki bejött bezárja az ajtót. Egy intéssel a nappali felé mutat és ha mennek, utánuk indul ő is.*
|
*Feszült hangulat.. Yamáékhoz mennek. Roppantul örül neki… de ezt kivételesen nem hangoztatta. Ahogy a taxi megáll előrehajol és kifizeti, majd kiszáll és felpillant a házra. Elhúzza a száját, fia mellé lépked. Kokoro hangjára rá, majd kisKippeire pillant, végül elindul az ajtó felé. Közben végig másfele néz, és nem is szólal meg. Igazából csak a fia miatt jött el ő is.. mivel Kokoroval most teljes káosz, Yamát nem bírja, Carmen meg.. no comment. Az ajtóhoz érve megáll és egy sóhajjal lepillant a földre. Vár.*
|
*Taxi, a megbeszélt módon. Néz ki a fejéből, és ha Kippei fizeti az utat, akkor amint odaérnek kiszáll. Bevárja a családot, de nem szól egy szót sem, a kezeiben levő tálcára néz, majd fel a hatalmas házra.*
- Szép nagy.. viselkedj, jó? Ne nyúlj semmi törékenyhez
*Néz le a fiára, és az ajtó felé ballag. A levegő közte és Kippei között eléggé.. feszült. Nem veszekednek, de mint két kellemetlen ismerős, úgy kezelik egymást kb. Az ajtóhoz felérve megnyomja a csengőt, majd két kézbe fogja a tálca sütit, és vár. Carmen hívta meg őt házszemlére, és gondolta, hoz egy kis sütit. Na meg ha már itt van, megigazítja a barátnője haját. Megnézi majd Yamáét is, az ő frufruja is biztosan le van már nőve.. türelmesen vár, de egy pillantást se vet Kippeire*
|
*Ahogy a magasba emelik eltáltja a száját, a szavakra pislog kettőt. Körbepillant, majd lehunyja a szemeit. A tapsra teljesen zavarba jön és nem tudja hova nézzen. Amint visszakerül a székbe felpillant Narumira, a támaszkodásra nem mond semmit. A kérdésre biccent*
- I-igen.. de.. ez.. mire volt jó..?
*Pislog kettőt és követi a tekintetével a férfit. Nézi egy ideig, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem kell ám odaadnod a desszerted.. *zavart mosolyka* ..és.. kérlek máskor ne hozz zavarba
*Húzza be a nyakát, majd inkább a tányérjára pillant. Zavarában elkezd szórakozni a villával.*
|
*Na igen, útakadály xD ahogy a fiú visszahúzza, megjátszott méltatlankodással eltátja a száját, és szemrehányó pillantást vet rá, így sikeresen bele is fut az egyik szolgálólányba. Elkapja a vállait és pörög vele kettőt, hatszázszor elhadar egy bocsánatot, és már rohan is tovább. Megáll Yama mögött, a szék támlájára dőlve fúj egyet, majd benyúl a fiú hóna alá és a magasba emeli*
- Ééés igeen, hölgyeim és uraim, a sztár ma este a fiatalúúúr! Övé az én desszertem is, nagy tapsot neki!
*Naná, hogy mindenki őket nézi xD ez utasítás volt..? Fogjuk rá, ígyhát mindenki mosolyogva el is kezd tapsolni. Visszateszi a székbe a fiút, és rátámaszkodik a fejére. Lepillant rá*
- Na, bajnok, éhes vagy? Aki nem jön, az nem kap
*Sandít el az ajtó felé, és lecsüccsen Yama mellé*
|
*A szavakra bólogat, végül megcsóválja a fejét.*
- Az biztos..
*Ahogy átkarolja a nyakát felpislog rá, a szavaira összehúzza a szemeit, majd halványan elmosolyodik.*
- Rendben. Én nem árulkodok, nyugi
*Bólogat komoly arcot vágva, amint elengedi tovább indul. Az ajtóhoz érve sóhajt, a szavakra összehúzza a szemeit.*
- Oké!
*Ám ahogy visszatartják mérgesen szusszan egyet. Ha őrültebb lenne, kigáncsolná Narut xD. De inkább nem teszi. Megpróbálja beérni, majd elkapja a kezét és visszaább húzza, ezzel egyidőben megpróbálja megelőzni is. Ránéz kihívó mosollyal és elengedve a kezét rákapcsol a futásra. Odaérve lehet összefut néhány felszolgálóva, dehát... kikerüli őket és ha van szabad hely, lehuppan rá. Zihálva Narura néz, akármerre is van. Umm.. ő nyert? *-) *
|
*Elneveti magát Yama szavain. Hát igen, az öccse is.. elég fura figura. Megcsóválja a fejét, megtörli a szemeit, és sóhajt egyet.*
- Fogadjunk, hogy a negyedik nap reggelén a konyhában fogjuk találni egy kötényben, az ebédet kevergetve. A szakácsok úgy fogják kikergetni onnét a főztjével együtt
*Csóválja meg a fejét, bár azért hiányozni fognak neki a hazai ízek. Yama nagyon halk szavait elcsípi, de nem néz rá. Elég halkan mondta, így úgy csinál, mintha meg se hallotta volna. Átkarolja a fiú nyakát, és magához húzza*
- Azt hiszem, bírlak, kölyök. Jól megleszünk mi itt. Megtanítalak egy csomó dologra, amitől az apád haja az égnek fog állni. Csak el ne mondd neki, mert akkor az enyém is
*Hajol le hozzá suttogva, lopva rákacsint, majd felegyenesedik. Az étkező ajtajához érve elengedi, és megpaskolja a vállát*
- Aki utoljára ér oda, az a kakukkmarci!
*Neki is lendül, de úgy hogy megfogja a fiú hátán a ruhát, és játékosan visszahúzza picit. Hát jó, azt nem mondta, hogy aki becsületesen ér oda elsőnek.. xD*
|
[129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
