|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*No, lefogják, oké.. megnyugodva tesz egy lépést hátra, és sóhajt. Naru szavait hallva kigúbadnak a szemei, majd vicsorogva ökölbe szorítja a kezeit.*
- Had verjem szét, had verjem szét, had verjem szét!!
*Indul meg Naru felé, ha lefogják akkor az illető kezébe harap vagy csíp, vagy csak rácsap, ha belecsimpaszkodnak akkor az illetőt is húzza magával, és kevés tesitehetségét igénybe véve araszol Naru felé.*
- Mi a fene.. hoogy mondhatsz ilyet?? Az erőszak nem megoldás! Teeeeee galáááád, elverlek egy serpenyővel ha azonnal nem rázódsz vissza magadba, te agyalágyult, te nyúleszű!! Te meg ne csak állj ott!
*Rivall rá Yamakasira, megáll és elkezd egyhelyben ugrálni, miközben Narura mutat.*
- Szólj vissza neki valamit!! Verd laposra!!!
|
*Látja öccsén hogy nem igazán érti a dolgokat. Szemforgatva sóhajt, Carmen hangjára a kisebb csoportra sandít, majd mintha meg sem hallaná őket, visszanéz az öccsére.*
~Színjáték az élet..~
*Sóhajt, és öccsére nézve megereszt egy halvány félmosolyt. Karba teszi a kezeit.*
- Eleged van abból, hogy az árnyékomban élsz, nem? Mutasd meg végre, hogy önálló személyiség vagy! Gyerünk, még kisebb nézőközönség is akadt. Had lássam, milyen ember az öcsém.. vagy talán.. *igen, tudja hogy ezzel az egy szóval be fogja adni a végső lökést, vagy akár csak egy kisebbet* ...félsz?
*Jól hallhatóan beszél, és néhány tanterem ajtaja ki is nyílik, és kikukucskálnak rajta. Csípőre teszi a kezeit, apropó, ezt Luketól tanulta.*
- Nem szégyen az, ha be vagy ijedve, de így sosem fogsz kitörni az árnyékomból. Rajta, szárnyalj túl.. üss meg, öcskös
*Nyomja meg az utolsó szót, és várakozón áll.*
|
*Amint mindenki kimegy, aki számít felemelkedik a székéből.*
- Ömm.. azthiszem nekem sem itt kéne lennem...
*Süvít ki a teremből, s Viktor mögé húzódva meglátja ő is Naruékat. Körbenéz, majd ismét a párosra.*
~Ömm... nem úgy volt, hogy testvérek? Vagy most mi van?! Érdekes testvérpár.. én tuti nem ütném meg az öcsém, bátyám, akárki is legyen.. dehát.. ez? Tanár!!~
*Vág értelmes arcot, s Viktor vállaira teszi a kezét.*
|
*Amint a három lány kimegy feláll, s jelentőségteljes pillantással a tanárnőre néz, majd szó nélkül kirohan a teremből. Carmenékre sandít, majd Naruékra. Megrökönyödve látja, hogy mi folyik itt, de még inkább a háttérbe húzódik. A fal mögül figyeli őket.*
|
*Megáll, s úgy hallgatja a szavakat. Az utolsó kijelentésre értelmes arcot vág, de az ütés váratlanul éri. Megtántorodik kicsit, majd az arcához nyúlva hitetlenkedve Narura pislog.*
- Most meg mit tettem?!
*Vág értelmes arcot, s inkább a falhoz húzódik. Ekkor hallja meg Carmen kiáltását, de mire odanéz, műr hült helye. Narut kezdi el fürkészni.*
~Mi ütött belé?~
|
*Narumiék után néz, de sokra nem méltatja a dolgot. Ám amikor két barátnője is felugrik, nagyokat pislog, és késve ő is feláll, majd bizonytalan vállvonással a tanárnőre néz.*
- Pisilni kell..?
*A tanárnő még magához sem tért Naru berobogásából, máris ketten kivonulnak..zavarában köpni nyelni sem tud, így csak int Kokoronak, aki pont akkor lép ki, mikor Carmen megindul.*
- Ujjujuj..
*Lép utána és sietve elkapja a vállait, s visszahúzza. A párosra néz, majd Carmenre, végül ismét a párosra, aztán Cornira.*
- Segíts lefogni..az hiányzik hogy ő is kapjon egy monoklit
*Csóválja meg a fejét, és Narumira néz értetlenül.*
~Mit csinál? Nem testvérek?~
|
*Ahogy Naru beront, felkapja a fejét, és elmosolyodva integet neki, de látva hogy Yamával van dolga, szájhúzva le is teszi a kezét. Nézi, ahogy kicibálják szerelmét, és értelmesen pislog. Cornival egyszerre emelkedik fel, és még ugyanakkor is szólal meg.*
- Pisilni kell!
*Padtársára néz, majd vállvona a tanárnő felé fordul.*
- Felfáztam!
*Zárja le a témát, és már robog is az ajtó felé, feltépi a kilincset és először kikukucskál, aztán ki is lép. Naru mozdulatára leesik az álla, méltatlankodó arccal feltűri vállig a könyökig érő blúzának ujjait, és a páros felé indul.*
- Na de kééérem...!!
|
*Ahogy Naru beront, elkerekednek a szemei, és értelmes pislogással követi tekintetével a párost. Amint becsukódik az ajtó a tanárnőre néz, majd már emelkedik is fel.*
- Pisilni kell. Tudja, a babák amikor rúgdossák a hugyhólyagzsinóromat...
*Kezd bele, de remélhetőleg engedélyt kapott, így azonnal ki is siet az ajtón. Még elcsípi, ahogy Naru Yama felé üt. Értelmesen pislog, és a falhoz húzódik.*
|
*Öccse kérdésére megáll neki háttal, és lehajtja a fejét*
- Rájöttem, hogy a sport neked nem old meg semmit. És akkor elkezdtem töprengeni, hogy hát akkor hogyan segíthetnék..? És rájöttem, hogy egyszer meg akartál tanítani késsel bánni..és akkor ugrott be. Mi van, ha az a módszer segít? A verekedés nem is hinnéd, milyen jó a lelki világra. Úgyhogy ne vedd személyeskedésnek, öcskös.. tudod hogy szeretlek, meg minden, de itt az ideje hogy gatyába rázzon valaki
*Fordul meg, s ezzel a lendülettel jobb öklével öccse arca felé üt.*
|
*Figyeli az eseményeket, majd egy sóhajjal vállat von. Felkönyököl, s a tanárt kezdi el nézni.*
|
*Ahogy Kokoro a helyére megy Kippeire sandít, s sóhajtva felkönyököl az asztalon. Amint Narumi kicibálja a teremből Yamakasit értelmes arcot vág, de rájuk bízza. Hátradől a székben, s a plafont kezdi el fürkészni.*
~Csak ne hívjanak ki felelne.. csak ne egnem.. nem tudok semmit...~
*Reménykedik, s sóhajtva a tanárra néz.*
|
*Abbahagyja a tapsoládt, s Kippeire néz. Már tenne valamit, mikor nyílik az ajtó és belém Narumi. Meglepetten pislog párat, s ahogy az ő székéhez ér felnéz rá értelmesen, s fel is áll. Bár nem tudja miért kell vele mennie. Megcsóválja a fejét, s int a tanárnőnek, hogy siet vissza. Kimegy Naruval, s mikor végre kiszabadult a kezei közül összehúzza a szemeit.*
- Miért ráncigáltál ki az óráról?
*Néz rá egy sóhajjal, majd karbateszi kezeit.*
|
*Egyik keze lazán kilóg a zsebéből, a másikkal kopog. Ha választ kapott, ha nem, lenyomja a kilincset, belöki az ajtót, és beballag.*
- Kezét csókolom, szevasztok, elnézést az óra megzavarásáért, satöbbi satöbbi..
*Meg sem áll Yamáék padjáig. Öccse széke mellett megáll, és lepislog rá pár pillanatig, majd elkapja finoman a grabancát.*
- Gyere velem!
*Segít neki felállni, és akármennyire is tiltakozik, kérdés vagy válaszadás nélkül kezdi el húzni az ajtó felé.*
- Szíves engedélyével elrabolnám az öcsköst, majd hozom vissza, köszönöm szépen, elnézést az óra megzavarásáért, további jó munkát, blablabla.. szedd a lábad!
*Sandít Yamára, és ha semmi sem akadályozta meg, akkor kihúzza a teremből, becsukja maguk után az ajtót, majd elengedve a fiút zsebreteszi mindkét kezét, és megindul a folyosón.*
|
*Ahogy Corni elkezdi simogatni a hátát, lassan megnyugszik. Szipog még egyet, és elteszi a pzs-t, a szavait hallva durcásan vállat von.*
- De akkor is..
*Felsóhajt, és ő is kinyitja a füzetét. Yamára néz, majd Kippeiék felé, végül töprengve a füzetére.*
~Azért nem irigylem. De néha úgy érzem, hogy még az én kapcsolatom is instabil Yamával.. Corniék a mázlisták.. stabil, erős, szétszakíthatatlan szerelem, esküvő, gyerekek, nagy család, boldogság..~
*Tolla végével elkezdi bökdösni a füzetét, és felsóhajt.*
|
*Mély levegőt vesz, ahogy Kokoro a helyére megy, rákacsint, majd Carmen felé fordulva elkezdi simogatni a hátát.*
- Nyugodj meg.. Yama zongorázott neked, nem?
*Paskolgatja meg finoman a hátát, majd mosolyogva felcsapja a füzetét, és a tanárnő felé fordulva felkönyököl. Még egy uncsi óra..*
|
*A tanárnő is sietve elkezd tapsolni, majd amint a hangzavar elhalt, biccent.*
- Ez szép volt, beírok érte egy kis ötöst..
*A tanárnőre mosolyog, Yama biccentésére zavartan lesüti a szemeit, a helyére ballag, és Kippeire nem nézve a helyére ül. Felkönyököl, és maga elé kezd bámulni.*
~Ennyi, vége.. lezártam! Nem érdekel hogy felfogta-e vagy sem! Nincs szükségem férfiakra!~
*Húzza össze a szemeit, kinyitja az irodalomfüzetét, majd felkönyökölve ismét egy pontra mered az asztalon.*
|
*Amint minden tekintet rá szegeződik elketekednek a szemei, s lecsúszik a székben. Amint Kokoro befejezi a verset pislog párat.*
- Valami rosszat tettem?
*Néz körbe, majd még pislog párat. Nem esett le neki.. nem bizony. Felül vissza a székbe, s Kokorora néz, majd a többiekre.*
~Mit várnak tőlem? Miért néztek? Ez csak egy vers.. amit Kokoro írt.. hmm... talán nekem? Hátöö..~
*Töprengve a lányra néz, majd összehúzza szemeit. Sóhajt egyet, s megrázza a fejét.*
~Hülyeség az egész..~
|
*A verset hallva oldalra dönti a fejét, s mély levegőt vesz. Ő is Kippeire néz, majd vissza Kokorora, s ismét Kippeire. Végre leesik neki, hogy mi a szitu, s érdeklődve a fiúra mered, miközben elkezd tapsolni.*
|
*Figyelmesen hallgatja a verset, de amint rengetegen Kippeire néznek ős is ránéz. Összehúzza szemeit, s neki is leesik a vers tartalma és hogy kinek is szól valójában. Elmosolyodik, s ő is elkezd tapsolni, majd Kokorora néz. Biccent neki, hogy szép volt, majd visszanéz Kippeire.*
|
*Naőigen..héé, ő csak annyit tud hogy érdekes vers lesz!! Ám mivel Kokoro, aztán egyre többen Kippeire bámulnak, ő is a fiúra sandít a reakcióját nézve. Ekkor esik le neki, hogy a vers neki szól.. vállat von, és inkább a szövegre koncentrál, de a vége felé bekönnyezik. Ez..ez..ez.. olyan meghatóóó! Elveszi Cornitól a zsepit, és amint a vers véget ér, hangos trombitálással kifújja az orrát.*
- Én is akarok ilyen verseket írni..
*Dünnyögi Corninak pityeregve, és gyorsan hozzáteszi.*
- Én is akarom hogy ilyen verseket írjanak nekem..
*Megtörli a szemeit és csatlakozik a tapsoló-táborhoz, majd kigúbadt szemekkel, várakozón, fürkészőn Kippeire mered.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
