|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 13:38 - |
Gyönyörű, sűrű erdők, csillámló patakok, kellemes tisztások, hűs tavak. Minden, amit el tudsz képzelni! Távol a civilizációtól, egy félig érintetlen terület. Üdvözlünk a földi paradicsomban! |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Zihálása lassan csitul, a földön ülve szorosan átöleli Yamát, és szemeit lehunyva igyekszik felébredni. A kérdésre feltápászkodik, és leporolva ruháját megrázza a fejét.*
- Megijedtem..
*A mellkasához nyúlva sóhajt, mikor Naru megfogja a kezét, ököllel rávág.*
- Báátoor? Hát..
*Eltöpreng, lehajtja a fejét, majd egy mosollyal felnéz.*
- Jól van, ha akartok még, én kibírom.
*Nyújtózik egyet, felállítja a tönköt és visszahuppan rá. Elmosolyodva magához hívja Bobbyt és megcirógatja a fejét. Yama kérdésére mosolyogva felnéz rá.*
- Nem tudom, én tudnék aludni, de még bírom szusszal. Te mit gondolsz?
*A válaszig Bobbyra néz. Naru szavaira, miszerint gondoskodik róla, hálásan biccent neki. A sátorra néz, majd Yamára*
|
*Elneveti magát, mikor Carmen a földön köt ki, és rántja magával Yamát is. Megcsóválja a fejét, és sóhajt egyet.*
- Hát, én mesélek még ha kéritek, de rajtad van a sor, öcskös
*Kacsint testvérére, és megfogja Carmen kezét.*
- Bátor lány vagy te, kibírsz még egyet, igaz?
*Vigyorog rá, de el is engedi, és ő is a sátorra néz, majd Bobbyra. Rámosolyog, és visszaül a tönkre.*
- Menjetek csak, biztos kimerítő volt ez a nap. Én még maradok szerintem. Bobbyt bízd rám
*Néz Carmenre, majd a térdeire könyökölve a tűzre mered egy mosollyal.*
|
*Mikor Naru meg akar fulladni, már menne oda segíteni, de Carmen megteszi helyette. Sóhajt egyet, majd a térdeire dől. Úgy hallgatja a rémsoryt, s néha Carmenre néz. Elmosolyodik, majd amikor visszafordítja a fejét, már nem látja Narut.*
-Naru?
*Meghallja az utolsó mondatot, s megérzi vállán a súlyt, majd a síkolyt. Meghökken egy pillanatra, majd elneveti magát. Hátrafordul, ám már rántják is le.*
-Carmeenn!!!
*Mindketten a földön kötnek ki, de még mindig nevet. Felnéz bátyjára.*
-Ez koppant! Ez jó volt!
*Nevetve feltápászkodik, majd Carment is felhúzza.*
-Megijedtél?
*Mosolyog rá, s Sakura is feláll. Megcsóválja a fejét, majd a tűzre néz.*
-Ez tetszett... van még ilyen rém-meséd?
*Nevet még mindig, majd lefagy arcáról a vigyor, s komolyságot erőltet magára. Naruhoz fordul.*
-Nos? Vagy legyen elég egy napra ennyi? *összehúzza szemeit, s megvakarja tarkóját* Valakinek elege van szerintem ezekből... hmmm... akkor majd máskor.
*Oldalra biccenti a fejét, majd a sátorra néz.*
-Maradunk még kinn, vagy mennyünk aludni? Carmen?
*Carmenhez fordul, s várja a választ.*
 
|
*A puszira elmosolyodik, a csókot széles vigyorral viszonozza. Amint visszaül a helyére, bepakolja még a két palacsintát. Bobby jóllakot a konzervvel, és nem vágyik olyan tésztás izékra.. mikor Naru félrenyel, egyből felpattan, és odalépve hozzá erőteljesen hátba veregeti.*
- Nehogy megfulladj nekem! Naru?
*Addig nem ül vissza, amíg bíztató választ nem kap. Ám utána sincs nagyon kedve, hallva, hogy Yama rémtörténetet akar. Feszengve ül le, kezeit térdeire helyezi, arca bizonytalanul megrándul. És Naru belekezd.. a történetet feszült figyelemmel hallgatja, kíváncsi a végére, ráadásul az idegtépő lassúság, a hangsúly.. látja amint feláll, csak egy pillanatra töpreng el a szavain, aztán már mögé került. Nagyot koppan neki az utolsó mondat, ám a kéz a vállán jobban megijeszti, mint a történet. Ha fiúból lenne, biztos elnevetné magát a csattanón, ám most sikítva felpattan, illetve felborul a fatönkkel együtt, és Yama karját átkapva a nyakába rántja magát, bár ha a fiú nem figyel, könnyen ő is a földön köthet ki hála a halálra rémült lánynak. Bobby felemelt fejjel, kíváncsian nézi őket.*
|
*A csókra szemforgatva sóhajt, de mosolyog. Lehajol és megpaskolja Bobby oldalát, majd tovább eszik. Persze ha a kutya kuncsorog, ad neki :P mert nagylelkű ;) az utolsó falatnál jár, ám Yama szavaira félrenyel. Meséljen? Ő? Most? Ha valaki nem menti meg az életét, akkor jónéhány percig fuldoklik, de ha szépen hátbaveregetik, már csak köhögve megrázza a fejét.*
- Köszönöm.. hát..meséljek? *sóhajt, és felnéz az égre.*
- Hát jó.. *előkeríti a zseblámpáját, és azzal kezd el szórakozni. Kapcsolgatja ki-be, ki-be, töpreng egy kicsit, majd belekezd.*
- A szobában félhomály uralkodott. A várakozó urak és hölgyek idegesen mocorogtak, fészkelődtek a helyükön. Türelmetlenül várták a hírt. A szoba sötétségét mindössze néhány pislákoló gyertyaszál próbálta szétoszlatni, odakint a távolodó vihar morajlott. A levegő is megfagyott odabent, az egyik asszony férje karjaiban keresett védelmet. Egy másik férfi puskályát szorongatta. Egy kisfiú épp anyja szoknyáját ölelte át mentsvárt keresve.... Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó. *hangja itt elmélyül, rövid szünetet tart, a lámpa kattanva kikapcsolódik. A tűz különös árnyékot ad arcának*
- Egy sápadt, harminc év körüli fiatalember lépett be rajta. Arcán különös félmosoly. Az urak és hölgyek lélegzetvisszafojtva vártak. A fiatalember töprengőn végigmérte a társaságot, és megszólalt: "- Uraim! Hölgyeim! A gyilkos halott!"
*rövid szünetet tart, lassan feláll, és a tűzhöz lépve megbökdösi lábával a köveket.*
- Mély, ünnepélyes csengésű hangjának visszhangjaként szakadt fel az összegyűltekből a megkönnyebbülés hangos sóhaja. A fiatalember kivárt néhány másodperces szünetet, majd ismét megszólalt: "Mélyen tisztelt egybegyűltek! Tartozom önöknek egy vallomással:
A gyilkos én vagyok"
*Egyik kezét hátulról Naru, a másikat Carmen vállára helyezi, hangja halk és kísérteties. Hogy a fenébe került oda? *
|
*Carmen szavaira felszegi a fejét, majd visszahúzza tányérját a tűztől. Összehúzza szemeit, majd a szájába veszi, s beleharap. Elégedetten teszi vissza a tányérjára.*
-Egész finom.
*Mosolyodik el, s ekkor kéri Carmen a puszit. Fel is emelkedik, odahajol hozzá, majd a szabad kezével megfogja a lány állát, s maga felé fordítja.*
-Nem puszit érdemelsz..
*Egy csókot nyom ajkára, majd visszaül. Tovább falatozik, s ekkor néz Sakurára. A kutya megint feláll, s elvonul. Nem tud mit kezdeni magával, na! :P Egy sóhajjal megint visszamegy, s leül Yama mellé. A palacsintát nézi, oldalra biccentett fejjel, majd vakkant egyet.*
-Kérsz belőle?
*Leveszi a másodikat, majd a Sakurának adja. Meg is eszi rögtön, majd elégedetten lefekszik a tűz mellé. Élvezi a meleget, majd lassan behunyja szemeit. De nem alszik! Yama mosolyogva nézi, majd megcirógatja a fejét. Bobbyra néz, majd Carmenre, s végül Narura. Leteszi a tálat maga mellé, majd karbateszi kezeit.*
-Nos, Naru? Hol vannak azok a rémtörténetek?
*Elvigyorodva várja a választ, majd egy sóhajjal ismét Sakurára néz.*
|
*A szóváltásra (anyus, apus), és Carmen válaszára elmosolyodik.*
- Ejj, milyen házsártos öregasszony lesz belőled..
*Vigyorog rá, de gyorsan távolabb is húzódik tőle. Mosolyogva figyeli Sakurát, és mikor Bobby odajön, elégedetten "hey"el megpaskolja az oldalát. Látja, hogy Carmené "elkészült", így ő is az ölébe húzza a tányért, és kidülledt szemekkel figyeli, ahogy megeszi. A szavaira ő is egyből beleharap. A lány puszit kér, irigyen megrázza a fejét*
- Nem kapsz.. biztosan mérget tettél bele. Majd ha megettem mind, és életben maradsz, kapsz.
*Szegi fel a fejét durcásan, de mielőtt egy hisztirohamot kapna, megadó sóhajjal felemelkedik, és egy puszit nyomva Carmen arcára ül vissza. Megrázza a fejét.*
- Még a végén Yama féltékeny lesz...
*Motyogja félhangosan, és vigyorogva elhúzódik tányérja mögé.*
|
- Anyus?
*Kapja fel a fejét és összehúzott szemekkel, mutatóujját felemelve néz Yamára.*
- Vigyázz a szádra, mert egészben lenyomom a torkodon a tányérral együtt.. apus..
*Teszi még hozzá egy mosollyal. Naru szavaira mosolya kiszélesedik, főleg mert Bobby vonakodva, de feláll, és odacaplat hozzá. Leheveredik a lábához, és úgy mered a tűzre.*
- Persze hogy beválik! Türelem rózsát terem, anya is mindig ezt mondta.
*Bólogat fürgén, még egy kis ideig hagyja, hogy karja zsibbadjon, majd visszahúzza a tányérját és óvatosan megbökdösi. Nem azt nézi, hogy él-e még, hanem hogy forró-e.. szisszenve elrántja az ujját, és a szájába veszi. Forró ;)*
- Így már tökéletes..
*Dünnyögi az ujjával a szájában, majd lassan felcseréli a palacsintára. Lehunyja a szemeit, és bólogat, de csak a falat lenyelése után szólal meg.*
- Ügyes vagyok.. látjátok, milyen jó a tv?! Nem csak értelmetlen bőgésre való.. puszit kérek
*Nyújtja ki nyakát várva a két oldalról érkező puszikat. Ha nem kap, durcásan eszik tovább, és látható sértődöttséggel dünnyög valamit az orra alatt.*
|
*Mikor Carmen elvonul, csak megcsóválja a fejét, sóhajt.*
-Nem tudom mi a baja... Sakura itt élt.. szabadon. Nem csoda, hogy nem eszi meg az otthoni kaját. Öhm.. úgylátom így viszont sok munka lesz vele. De nem baj.
*Megsimogatja Sakura fejét, aki boldog ettől, majd a sátorra néz.*
-Majd jönnek..
*Narura pillant, majd a tűzre.*
~Remélem megkedvelik egymást...~
*Nézi még egy farabid, majd épp felállna, de meglátja, hogy végre előbukkannak. Elmosolyodik, majd összehúzza szemeit. Elveszi a tányérját, majd szomorú arctekintettel, (persze álcázott) pislog Carmenre.*
-Nem kapok még egyet, anyus?
*Halkan hozzáteszi, s mielőtt kap a fejére, elhúzza tányérját, s megelégeli kettővel. A tűz fölé tartja, majd sóhajt.*
-Remélem beválik... már éhes vagyok.
*Mosolyog, s tovább melegíti a palacsintákat. Sakura meg oldalra biccentett fejjel nézi a jelenetet, majd egy sóhajjal lefekszik. Nyújtózik egyet, majd arrébb vonul, s leül nem messze. Felnéz a holdra, ami most nem rég jött fel, majd hátrahajtja füleit, úgy néz Yamára. Sóhajtva kitáljta a száját, hogy vonyítson, de nem teszi. Egy sóhajjal visszabaktat gazdájához, majd megcsóválja a farkát, s leül mellé.*
|
- Köszi öcskös
*Mosolyog rá az öngyújtót látva, és a tűz hipp hopp már ropog is. A madárvadászat őt is meglepi, elmosolyodva megcsóválja a fejét. Okos kutya.. Carmen bevonulására összehúzza a szemeit, de nem szól semmit. Öccsére néz, aki máris feltalálja magát. Nevetve megveregeti a vállát.*
- Leleményes vagy..
*Lehuppan ő is a fatörzsre, és úgy figyeli Sakurát. Már épp felállna, hogy kirángassa a szakácsnőt :P, mikor kimászik magától is. A palacsintákat látva egyik kezét gyomrára helyezi.*
- Ohhohó, nem sok marad ebből..
*Vigyorodik el, ám azt a kettőt látva a tányérján... elfintorodik, és makacs arccal levesz még hármat, bólint egyet, majd egy mosollyal ő is a tűz fölé nyújtja. Oldalra biccentett fejjel nézi a tányérját.*
- Ömm, Carmen.. és ez beválik?
*Töpreng, miközben a forró lángok miatt másik kezébe rakja a tányért, majd onnan vissza. Látja az elszomorodó arcát, így ő is Bobbyra néz. Mély levegőt vesz, és elmosolyodva füttyent neki, szabad kezével pedig megpaskolja a lábszárát.*
- Hé, pajti, gyere ide!
*Addig tapsikol és fütyülget neki, ameddig kell, de ha nem jön, akkor Sakurára néz.*
- Ezek a férfiak.. milyen mogorvák, nemde? *fejcsóválás*
|
*Meghökken, arca is legalább négy árnyalatot fehéredik, kezeiből kiesik a konzerdoboz, amint a madár nyaka kettétörik Sakura által. Egy ideig a szívbaj kerülgeti, majd összeszorított szemekkel zihál kicsit.*
~Nem láttad.. nem láttad.. te ezt nem láttad.. nem láthattad..~
*Összeszedi magát, és fejét félrefordítva néz Sakura tányérjára. Töpreng egy kicsit, majd felemeli és letakarja celofánnal.*
- Jó lesz Bobbynak holnapra..
*Dünnyög az orra alatt, mikor a madár fele Bobbyhoz kerül, egyből átugrik a hűtőtáska másik oldalára, belevágja a tálat majd bemászik a sátorba. Bobby nem emeli fel a fejét, hisz a lakmározás közepén jár, de szemeivel a madárra néz, majd Sakurára. Száját körbenyalja, majd tányérját is elmosogatja. Bizonytalanul a madárra néz, odahajol hozzá, körbeszaglássza, orrával megbökdösi, majd prüszkölve elhátrál tőle, és gazdája után mászik. Fejét bedugja karjai alá, amikkel a kabátját szorítja fejéhez. A követelődző mozdulatra felnéz, és lehúzza fejéről a kabátot. Elmosolyodik.*
- Jól vagyok, csak.. nem minden nap esznek meg előttem egy szegény madarat. Brrr, a hátamon futkos a hideg még csak a gondolatától is..
*Dől vissza, és a takaróként szolgáló kabátot ismét a tarkójára szorítja. Bobby oldalra billenti a fejét, leheveredik mellé, és fejét hátára hajtja. Pár percig így fekszenek, majd Carmen lassan feltápászkodik.*
- Gyere, a fiúk biztosan éhesek. Amúgy sem üthet meg a látvány, hisz nem láttam..
*Halkítja le a hangját, majd a fejét megrázva feláll. Miközben kimászik, elmereng.*ˇ
~Meddig fogom még ezt csinálni?~
*Felveszi a hűtőtáskáról a műanyag tányérokat, és a másik tálcát amin a vacsi van. A tányérokat szépen kiosztja, majd a saját tönkjére ülve lehámozza a celofánt a tálcáról. Hát, jól meg van pakolva palacsintákkal.. mint aki egy hétre utazik el valahova.*
- És ezt most úgy használjuk, mint a mikrót. Egy filmben láttam
*Mosolyog, kipakol mindenki tányérjára kettőt, majd a sajátját egy egyszerű mozdulattal a tűz fölé tartja. A filmben bevált ;) Bobby lefekszik a sátor előtt, fejét mancsaira fekteti, farkát maga köré csavarja. Carmen hátrapillant rá, majd elszomorodva visszafordul.*
|
*Sakura nagyban figyeli, hogy Carmen kibontja a konzervet, majd neki adja. Összehúzza szemeit, odasétál a tálhoz, lehajtja a fejét, beleszagol, majd fintorogva megrázza a fejét. Mancsával eltolja a tálat, majd egy sóhajjal elnéz a fák közé. Összehúzza szemeit, majd egy madadat lát meg kapirgálni egy bokor előtt. Elégedetten bólint, majd sóhajt. A talajhoz simul, s úgy oson a kiszemelt áldozat mögé. Mikor már elég közel van hozzá, felegyenesedik, s lecsap rá. A madár nyakát szájába veszi, majd mancsaival leüti azt, s kettéroppantja. Közben Yama néha rá-rá néz, ámul egyet, majd Naru szavaira előkap egy öngyűjtót, s odaadja neki, így sikerül meggyújtani, s szépen ég a tűz.*
-Na igen. Ülőhely nincs.
*Megcsóválja a fejé, végül bókint.*
-Jó lesz a földön is.. vagy..
*Meglát 3 fatuskót, ami megfelelne ülőhelynek. Kiszedi a fák közül, majd a tűz köré teszi mindet. Leül az egyikre, majd sóhajtva lábaira dől, úgy nézi a tüzet. Eközben Sakura szájába veszi a madarat, s a tűzhöz jön, leül Yama mellé, majd leteszi maga elé az ételét. Lefekszik, megeszi a köbö a felét, majd egy sóhajjal felül. Bobby felé néz, majd ételére. Oldara biccenti a fejét, szájába veszi a madarat, már ami maradt belőle, s a hímhez viszi. Leteszi elé, majd orrával közelebb tolja hozzá. Akár elfogadja, akár nem, visszabaktat Yamához, s leül mellé, majd fejét térdeire helyezi. Rögtön kapja is a simogatást, s Yama elnéz Bobby felé.*
-Ez kedves volt tőled, Sakura.
|
- Én már nem értem a kutyákat. Se a nőket, se a kutyákat..
*Rázza meg a fejét öccsére nézve, miközben egy faágat dobál. Fel a levegőbe, elkapja, majd újra fel. Mikor Carmen visszaérkezik, rámosolyog, majd a táborba érve leszórja Yama kupacára a sajátját is. A parancsra haptákba vágja magát, szalutál és bólint, majd egy vigyorral tovább fütyülget. Felmarkolja, és a sátrak elé hurcolja a faágakat, ott egy kupacba szórja, és nagyobb köveket pakol kör alakban köré.*
- Öcskös, van nálad egy öngyújtó? Bár, csinálhatjuk úgy is, ahogy az ősemberek szokták.. csak ahhoz kell két kő
*Néz körbe vigyorogva, de remélhetőleg Yama kuncsorog Carmentől, vagy varázsol egyet, és így sikerül meggyújtani a faágakat. Ez esetben mosolyogva felegyenesedik, és elégedetten csípőre teszi a kezeit.*
- Kész! Már csak valami ülőhely kéne..
*Néz körbe töprengve, majd sóhajt egyet.*
|
*Végre sikerül felzárkózni a fiúk és Sakura;) mögé. Yama mellé szegődik, mosolyogvá néz rá, miközben megrázza a fejét.*
- Most úgy tűnik rendben, de ez nem Sakura miatt van.. sosem volt még ilyen agresszív.. az ellenségeskedés az rendben, de ez az agresszív hozzáállás.. ha hazaértünk elviszem egy állatorvoshoz, nagyon aggódom miatta..
*Sóhajt és megcirógatja a kutya fejét, aki jókedvűen lépeget mellette, néha megáll szaglászódni, de aztán két szökkenéssel be is éri gazdáját. Amint beérnek, bedobja sátrába a pórázt, és kiemeli a hűtőtáskát. Yama pont akkor teszi fel a kérdést, mikor egy fakanalat vesz ki belőle. Kihúzza magát, összehúzza a szemeit, és a fakanál végét a tenyerére csapja párszor.*
- Mit kérdeztél?
*Elmosolyodik, és meglengeti párszor a fakanalat figyelmeztetésnek, majd az egy kuapcba pakolt faágakra néz.*
- Ha meleg vacsit akartok, akkor varázsoljatok nekem tüzet..
*Szól a fiúknak, miközben kipakolja az előkészített, letakart ételeket, amiket csak meg kell melegíteni. Addig is kiemel egy konzervet, mire Bobby megnyalja a száját, és odatolakodik.*
- Türelem..
*Kiemeli a tányérját és leteszi a hűtőtáska egyik oldalára, majd kiemeli a pótnak hozottat (mindenből kettőt, hármat hozott 8)) és azt a másik oldalára. Csettint a nyelvével Sakurának, és elővesz még egy konzervet. Felnyitja a tetejét, és beleönti először a lány kutya tányérjába, a másikat pedig Bobbyéba, és felegyenesedik. Bobby türelmetlenül néz fel rá, még kínozza egy ideig, majd elmosolyodva végigsimít a fején.*
- Tiéd..
*A kutya pedig mohó evésbe fog. Hátrafordul.*
- Na, hol van az a tűz?
|
*Sakura már nem is figyel Bobbyra, csak néha rápillant. Yama értetlenól nézi, ahogy Carmen "hősködik", de az ő kutyája. Tud vele bánni.. remélhetőleg. A kérésre, miszerint mennyenek előre sóhajt.*
-De Carmen... Nem szívesen hagylak egyedül most Bobbyval.. még kárt tesz benned. *néz rá aggódó arctekintettel, majd beleegyezőn sóhajt* Rendben... de vigyázz magadra!
*Megcsóválja a fejét, majd a faágakkal együtt Naru és Sakura mellé szegődik.*
-Bobby most Sakura miatt ilyen ellenséges?
*Néz bátyjára, majd le a kutyára. Sakura megcsóválja a fejét, majd szomorúan lenéz a földre. Egy sóhajjal elintézi problémáit, majd felszegett fejjel megy tovább. Meglátja a sátrakat is, felnét gazdájára, majd Narura. Hmm.. inkább enegedelmes lesz. Bár fogalma sincs róla, hogy milyen egy "házi" kutya.. XD Sóhajtva hátranéz válla felett, s Carmen mellé sétál.*
-Minden rendben Bobbyval?
*Kérdezi még mindig aggódva, majd lenéz a földre.*
-Azthiszem ez is olyan szitu, mint az apádnál.. *elneveti magát* Ő nem bír engem, Bobby meg nem bírja Sakurát..*sóhajt* Na nem baj. Ilyen az élet.
*Megcsóválja a fejét, majd előre siet, leteszi az ágakat a megfelelő helyre, majd csípőre tett kezekkel néz a lányra, egy vigyor kíséretében.*
-És a vacsora?
|
*Sakura akciójára sóhajt, de azért örül, hogy nem találta kupán testvérét ;) a picike morgásra kacsint, hogy érti, Bobby agresszív viselkedésére viszont meglepve húzza fel szemöldökét.*
- Pajti..
*Megrázza a fejét, és mondana valamit, mikor Carmenre is rámorog, de a lány uralja a helyzetet. Értetlenül rázza meg fejét, és inkább Sakura fagyűjtő mozdulataira figyel. Elmosolyodik, Carmen kérésére viszont odalép hozzá.*
- A-a, kislány. Bobby kicsit fel van húzva, nem hiszem hogy... *sóhajt* Édesapád meg fog ölni, ha félkarúan viszlek haza..miért nem aggaszt ez senkit rajtam kívül?
*Csóválja meg a fejét, miközben megindul elől, vidáman fütyörészve, az ágakat fogva. Amikor Sakura mellé szegődik, lemosolyog rá, és kihúzva magát tovább lépked. Hátranéz válla felett, és előre mutat.*
- Ott vannak a sátrak! Megjöttünk!
|
- De én nem vagyok hercegnő..
*Dünnyögi sértődötten, mikor egy bot repül feléjük, oldalra dönti a fejét. Sakura kivédésére mosolyog, ám el is ámul. Bobbynak viszont elég csak az a figyelmeztető, picike morgás, melyről mindenki tudja hogy ártalmatlan... átugrik Sakura felett, be Naru elé két lépéssel, és támadó állásban vicsorog a kutyára. Morog is közben, füleit hátracsapja, hasa súrolja a talajt, izmai megfeszülnek...*
- Bobby!
*Gazdája intő szava sem érdekli, szemei fenyegetően szikráznak, még lejjebb simul a talajra, mint aki ugrani készül. Carmen lassan elkomorodik, oldalra dönti a fejét, majd kutyájához lépked, aki rá is morog egyet, jelezve hogy útban van*
- Csak közlöm veled, hogy ha megharapsz, nem engedem meg hogy Naruval aludj, és elveszem a Carlo-t is!
*Feddi meg mutatóujjával, mire a kutya felenged, fülei újra az ég felé merednek, izmai ellazulnak, fogai is eltűnnek, morgása is csitul, és farkcsóválva hagyja, hogy gazdája letérdeljen elé és megölelje.*
- Mi a fene van veled? Az lenne a legjobb ha elvinnélek egy állatorvoshoz téged is.. összeszedtél volna valamit?
*Néz mélyen a szemeibe, majd egy gyors puszival megrázza a fejét, és feláll.*
- Ne haragudj..
*Suttogja neki halkan, miközben felcsatolja rá a pórázt, a tövénél ráfog, a végét pedig csuklója köré csavarja. Bobby kilépne oldalra, de a póráz megfeszül, a fojtónyakörv pedig nem enged oxigént. Kénytelen hát visszasimulni gazdája lábához, ha nem akar megfulladni. Yama kijelentésére elneveti magát.*
- Reméltem is, hogy nem rám érted.. igen, nagyon ügyes. Menjetek előre. Kérlek!
*Teszi hozzá elkomolyítva a hangját. Reméli, hogy Yama megérti, és előre ballag. Megvárja, míg egy bizonyos távolságba érnek, Bobby akármennyire menne utánuk, visszahúzza, és jópár méterrel lemaradva utánuk indul. Enged a pórázon.*
- Nem jó dolog, ha féltékeny vagy.. Sakura nagyon ügyes, van is miért villognia, de ezen nem kell kiborulnod! Én tudom, sőt mindenki tudja, hogy te is nagyon ügyes vagy. *megáll, és leguggol, fejét maga felé fordítva néz a szemeibe* Sakura lehet bármennyire ügyes, okos, szép, ő Yamakasié. Nekem csak te maradsz... *lehalkítja a hangját* amikor nem láttam, ki volt velem végig? Ki szólt, ha lépcső van? Ki indított el a helyes útra? Ki aludt velem titokban éjjel? Ki ugrált fel mindig sáros manccsal rám? Leveszem rólad a pórázt, de ne csináld ezt. Az ilyen agresszív kutyákat szokták elaltatni, és én nem élném túl, ha a te sorsod is ez lenne.. rendben?
*Lassan lecsatolja a pórázt, Bobby pedig egy pacsit ad neki. Futásnak ered, és kocogva felzárkóznak.*
|
*Carmen meg Naru párbeszédére sóhajt. Sakura meg behunyt szemmel élvezi a simogatást, hisz nem volt még ilyenben része.. plána nem ennyire! ;) Mikor Naru eldobja a botot, Sakura felugrik, majd elkapja. Egy laza mozdulattal ketté is harapja. Yama ezen csak ámul, majd egy mosollyal oda megy hozzá, végigsimít a fején.*
-Látom te megvédesz engem. *vigyorog fel Narura, majd sóhajtva feláll* Segítek, de nem így kell kérni.
*Vonja meg vállait, s közben Sakura Narura morran egyet, majd oldalrabiccentett fejjel megcsóválja a farkát. Ő a jó, az okos kiskutya! XD Carmen kijelentésére késve eszmél fel, visszasétál hozzá, Sakurával, majd megfogja a kezét.*
-Igen. Szerintem is meg kéne vizsgálni. *lenéz a kutyára* Ugye?
*Mosolyog, majd mielőtt Naru ismét egy botot vágna hozzá, elengedi Carment, a gyűjtöget ő is párat. Lehajol az utolsóért, s Sakura is odavisz neki egyet. Yama óvatosan elveszi a szájából, majd felegyenesedik. Narura néz egy félmosollyal, majd Carmenre.*
-Ugye milyen ügyes kutya?
*Mosolyog büszkén, majd lenéz Sakurára.*
-Rád értem.
*Sakura hátrahajtja füleit, majd behunyja egy pillanatra a szemeit. Boldogan fut előre, Naru mellé szegődik megint. Felpislog rá, majd vakkant. Yama meg Carmen mellett sétál.*
|
*Carmen szavaira egy grimasszal hátrafordul.*
- Cehh, én meg az öregedés? Ennyire látszanak az ősz hajszálaim??
*Húz egy hajtincset szemei elé, majd egy legyintős sóhajjal visszafordul. Ám ekkor már érkezik is a szemrehányó kérdés, amire töprengő arcot vág, majd széles vigyorral hátranéz válla felett.*
- Hiú álom, Hercegnő ;)
*Mikor Bobby Sakurára morog, összehúzott szemekkel próbál végigsimítani a fején.*
- Pajtii.. szét ne tépjétek egymást miattam..
*Mosolyodik el, és mikor Bobby visszavonul, sóhajt egyet. Lepillant Sakurára, és ha engedi végighúzza kezét a fejétől a háta közepéig, majd még egy simítás, és felegyenesedve felkap egy botot a földről, s gyűjteményébe pakolja.*
- Talán ennyi elég lesz..
*Hátranéz a turbékoló párra, és egy kisebb faágat kiszedve a többi közül öccse felé hajítja*
- Megmozdítanád te is a derekad?
*Kacsint rá, de mielőtt visszakapja a dobást, megszaporázza lépteit.*
- Védj meg, Sakura, jó?
*Suttog le a kutyának egy félvigyorral*
|
*A rémtörténeteket, és Yama szavait hallva elmosolyodik.*
- Úgy jöjjenek neked nagyon jól, hogy egy sátorban alszok veled.
*Ereszt meg egy ravasz vigyort, de nem részletezi, hogy mire érti. Talán arra, hogy tényleg jó neki, mert félelmében hozzá fog bújni? Vagy nagyon rossz neki, mert nem fog tudni aludni, és ébren tartja? Vagy be fog pisilni? Na igen, Carmen hagyja, hagy töprengjen ezen Yama 8). Naru szavaira elneveti magát.*
- Bobby nem hízik, te gyengülsz, ami az öregedéssel jár együtt
*Kacsint rá, majd karba teszi a kezeit és megpróbál szigorú arcot vágni.*
- Leszoksz valaha is a Hercegnőzésről, vagy hiú álom?
*Fejcsóválva fogja meg ő is Yama kezét, és mosolyogva hozzásimul menet közben. Maximum elesnek egymás lábában, nem lényeg.. a felé eső kezével átkarolja a derekát, ujjaival megkapaszkodik nadrágja övében, és a másik kezével fogja meg a fiú kezét, fejét pedig kényelmesen a mellkasának dönti. Tök jó, mmm.. mindjárt be is alszik.. Bobby fél szemét Sakurán tartja, és egy lépés távolságot is tart tőle, de amúgy hidegen hagyja, merre járkál. Ám amikor ő is besorol Naru mellé, féltékenyen felmorran, és fenyegető tartással hátracsapja a füleit. Végül szusszan egyet, és hátraszalad gazdájához. Körbeugrálja az egybefonódott párost, és a lány lábaihoz dörgölőzik hízelgő nyüsszögéssel.*
- Tényleg, meg kéne majd vizsgálni Sakurát. Elvégre ha itt élt, biztosan éhes, talán kiszáradt, és lehet hogy fáj valamije. Hoztam bolhaírtót is..
*Ismét kihúzza magát büszkén. Látjátok, ő mindenre gondolt 8) csak hálózsákra nem?? :S Ez sehogysem fér a fejébe..*
|
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
