|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.11. 13:25 - |
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*A szavakat és a kérdést olyan némán fogadja, hogy megfordulhat Yama fejében: elaludt? Lassan mozdul, dacosan felszegett fejjel nyel egyet.*
- Apu nem a te dolgod. Csak taníts meg zongorázni!
*Odasétál a fiúhoz, elé áll, és makacsul összehúzott szemekkel csípőre teszi a kezeit.*
- De ha olyan nagyfiú vagy, akkor mutasd meg, milyen az igazi csók. Hogyan szokták, és te hogyan csinálnád? Úgymond, taníts meg csókolózni
*Néz kihívóan a fiúra, egy amolyan "na most megkaptad" pillantással. Türelmesen várja a reagálását*
|
*Figyelmesen végighallgatja a lányt.*
-Csak félreértés?? Cehh.. neked talán az, de nekem több volt, mint egy félreértés..
*Lehajtja fejét, de NEM arra gondol!*
-Nem az a baj, hogy meg kellett csókolnom téged. Csak pont úúgy.. Csak az volt a baj. Nem így szokták..
*El is fordul.*
-Az lényegtelen, hogy hogyan szokták... ebbe ne mennyünk bele... én nem így tettem volna a helyedben...
~Csak ne kérdezze meg, hogy én hogyan tettem volna.. na jól van.. jól belekavartam magam ebbe a hülyeségbeee!!! Ehh...~
*Megrázza a fejét, majd a lányt nézi, ahogy a zongora körül mozog. A kérdésre összehúzza szemeit.*
-Én?
~Már megint én?~
*Megvonja vállait, s sóhajtva odamegy a lányhoz.*
-Ha tényleg ezt akarod...
*Lehajtja a fejét, s a zongorára pillant.*
-Akkor most kezdhetjük a tanítást? Ja és még valami... az apád nem fog "Haragudni"?
*Kérdezi, majd a lány arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Már épp kislisszolna az ajtón, de visszarántják. Szaporán megrázza a fejét a fiú kijelentésére.*
- Neem, nem kell..
*Pislog fel rá angyalian, de csakhamar leültetik. Lábaival a talajra rajzol apró mintákat, miközben zavartan nézi térdén doboló ujjait. A kérdésre felkapja a fejét, sőt, fel is pattan.*
- Kikérem magamnak! Én nem szoktam hazudni!!
*Lecsendesedve félrenéz, vissza is ül és összehúzott szemekkel elmered a távolba.*
- Csak.. félreértés volt.. *sóhajtva felnéz a fiúra* Sajnálom, hogy meg kellet csókolnod. Remélem ki fogod tudni heverni..
*Jelenti ki szájhúzva, és feláll. Mostmár csakazértsem fog ülni. Kilép a zongora elé, és a fiút elfelejtve körbejárja az egyik zongorát, ujjait végighúzva a tükörsima lakkborításon. Elhúzza kezét, s megállva a földre mered, majd eltökélt szemekkel a fiúra néz, egyik keze ökölbe szorul.*
- Megtanítanál zongorázni? Kérhetsz cserébe bármit!
*Vonja meg a vállait, és tényleg komolyan gondolja. Vagy majd Naru kifizeti.. :P*
|
*A lány szavaira nem mond semmit, csak tovább zongorázik. Néha fel-fel néz, s látja a menni készülő lányt. Megcsóválja a fejét, s abba hagyja a zongorázást. Feláll, s a lány után nyúl kezével.*
-Nem szólok, de beszélnünk kell!
*Mondja, s összehúzza szemeit. A lány karját fogja, így ha el akar menni, az neki is rossz lesz. ;)*
-Szerintem tudod, hogy mi lesz a téma..
*Egy félmosolyt megejt, s visszahúzza a lányt. Leülteti, ha hagyja, egy székre, majd csípőre teszi a kezeit.*
-Szóval? Miért hazudtál nekem a kórházban?
|
*Teljesen belefeledkezik a koncentrálásba, így egyből fel is rántja a kezét, mikor egy kezet érez a vállán. Hátranéz Yamára, a szavaira tiltakozva megrázza a fejét, és már pattan is fel a tetőt lecsapva.*
- Ne-em, én nem csináltam semmit!
*Rázza meg a fejét és kezeit háta mögé rejtve hátrál el a zongorától. Figyeli, ahogy Yama gyakorlott mozdulatokkal kezd el zongorázni, oldalra billentett fejjel merül el a látványában.*
~Látszik rajta, hogy nem most zongorázik először..mennyire hasonlít rá..~
*Megrázza a fejét, és sietve az ajtó felé indul. Hátranézés nélkül szaporázza meg lépteit*
- Kérlek ne szólj senkinek arról, hogy itt voltam!
|
*Meglepetten lép be a Zongora terembe, majd elmosolyodik a lény hamis játékán.*
~Milyen aranyos..~
*Lassan, lopakodva mögé lép, s lassan a vállára teszi a kezét.*
-Menni fog ez majd jobban is.
*Mosolyog a lányra, maga se tudja, hogy miért. Majd elindul a másik zongorához, felnyitja a tetőt, s leül a székre. Behunyja szemeit, s visszaemlékszik a régi időkre, amikor még játszott. Lassan végigsimít a zongora billentyűin, majd Carmenre néz, hogy mit csinál. Sóhajtva elkezd játszani, s lehet hamis lesz, de régen játszott már. ;)*
|
*Feldúlt léptekkel robog végig a folyosón. Bobbyt lerakta a szobájában, mint ahogy a cuccait is. A zeneterem nyitott ajtajában megtorpan, elámulva néz be az üresen, magányosan álló két zongorára. A sötét árnyjátékban mintha egy kisfiút látna ott ülni..*
- Matt!
*Lép be, kezét kinyújtja az alak felé, de el is tűnik. A falnak dől, elkeseredetten bámulva a félig kihúzott háromlábú széket, és a lecsukott fedelű zongorát. Lopva körbenéz, majd megszaporázva lépteit végigszalad a székek között. Felnyitva a kemény tetőt ül le a székbe.*
~Ha neki ment, nekem is menni fog. Emlékszem, tanított..hm..Mozart?~
*Lehunyja szemeit, és emlékeire hagyatkozva nekikezd. Hát..hamis is, lassú is, gyakran félremegy egy hang, de talán megközelíti Mozartot. Talán..*
|
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
