|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Már épp elindulna, mikor a fiú megszólítja. Összerezzenve fordul meg, s úgy hallgatja a további szavait.*
-Nekem is mennem kell.
~Már így is kések egy napot..~
*Sóhajtva néz a fiú szemébe, mikor visszanyújtja neki a könyvet, majd lenéz rá, összeszorítja a szemeit, majd lassan kinyitja.*
-Én köszönöm..
*Mély levegőt vesz, majd felnéz a fiúra. Csillogó szemekkel pislog rá, s már át is ölelné.. de nem teheti. Végül összeszorítja szemeit, s ökölbeszoirított kezekkel hajtja le fejét. Majd hirtelen felnéz és nem bírja tovább. A fiú vállaira teszi két kezét, és a szemébe néz.*
-Már sohasem lehetünk együtt?? Őszintén válaszolj, hogy van-e értelme reménykednem, vagy sem! Kérlek! Őszintén!
*Néz már-már könnyes szemekkel, de amilyen gyorsan szemébe kúsztak, olyan gyorsan el is tűnnek. Lassan leveszi a fiú vállairól a két kezét, ha ő nem tette meg, majd hátralép egyet.*
~Őszintén..~
|
-Ne menj!
*Csúszik ki a száján amiért a következő pillanatban szinte agyonverné magát.*
-Öhm... ne menj.... majd én... elmegyek.
~Hogy lehetek ilyen hülye?!~
-Úgy...úgyis mennem...kell. A könyv pedig...
*Odanyújtja Kagomenak.*
-...visszaadom. Kösz, hogy odaaadtad.
*A lányra néz, talán a szemébe, ha ő is úgy akarja.*
|
*Mikor a fiú összerezzen, egy síkba fordulnak ajkai. Látja, hogy távolodott is tőle, így ő is arébb megy, de nem Yamada irányába. Mély levegőt vesz, s elfordítja a fejét a másik irányba.*
~Már találkozni sem akarna velem? Hát legyen...~
*Megcsóválja a fejét, majd feláll. Mellkasához emeli két kezét, majd lenéz a fiúra.*
-Én megyek. Ha ki olvastad a könyvet, akkor majd vidd be a szobámba... *gyorsan hozzáteszi* Nem leszek ott.
*Jelenti ki, majd elnéz a Kastély irányába. Valószínűleg nem tartja vissza Yamada, de azért még áll egy ideig.*
|
*Még mindig tépkedi a füvet, már lassan nem is marad körülötte semmi, de nem akar a lányra nézni. Alíg észrevehetően egy kicsit odébb csúszik és már épp még egy picit csusszanna odébb amikor a Kagome kérdez tőle és bár dondolta, h. meg fog szólalni olyan váratlanul érte, h. összerezzent, ezt viszont már jobban lehetett látni így a lánynak talán feltűnt, h. egy kicsit távolodott is tőle.*
-A...a könyv? Öööö.... érdekes. Nagyon... érdekes.
~Mért pont itt találkoztunk? Mért pont itt?~
*Ott ahol most ül, elkezdi tépkedni a füvet úgy, mint az elöbb.*
|
*A kijelentésre, miszerint jól van, megkönnyebbül. A kérdésre meg, bólint.*
-Köszönöm, jól.
*Elfordítja a fejét, s összeszorítja szemeit.*
~Nem.. nem.. nem fogok utána futkosni.. végeeee... kész.~
*Megrázza a fejét, majd egy sóhajjal lenyugtatja magát. A fiúra néz.*
~De nem fogom tudni sohasem elfelejteni...~
*Felnéz az égre, majd merengni kezd.*
-Öhm... Milyen a könyv?
*Ránéz egy pillanatra, majd rögtön vissza az égre. Azt bámulja meredten, mintha annyira különleges lenne...*
|
*Kishíján szívrohamot kap mikor meghallja Kagome hangját. Kissé nagyon (XD) meglepődik azon, h a lány leül mellé.*
-Szia. Kössz jól...és...te?
~Mit keres itt? Na ennyit a nyugodt vasárnap délutánról.~
*Becsukja a könyvet és a füvet tépkedi maga mellett.*
|
*Nem látja, mikor Yamasa alig pár méterre leül. Mikor a nevét hallja felkapja a fejét, s felé fordítja. Ledöbbenten látja meg Yamadát.*
~Mi? Már megint összefutunk?? Ne...~
*Megcsóválja a fejét, s ekkor veszi észre a könyvét. Összehúzza szemeit, majd feláll. Lassan odasétál, s ha a fiú nem menekül el, akkor leül mellé, egy sóhaj kíséretében.*
-Szia.
*Oldalra biccenti a fejét.*
-Hogy vagy..?
*Kérdezi félénken, majd inkább maga elé néz.*
|
*Úgy döntött, h. ezt a szép délutánt kihasználja arra, h. a friss levegőn legyen. Leül és az egyik romdarabnak támasztja a hátát. Előveszi a zsebéből azt a könyvet amit még Kagome adott oda neki. Meg sem hallja, h. tőle alíg pár méterre Kagome beszél.*
-Kagome.
*Egyszerre mondják ki egymás nevét, de ebből Yamada semmit nem érzékel. Végigsimítja a könyv borítóját majd kinyitja és elkezdi olvasni.*
|
*Szomorúan lépked, de büszkén, felszegett fejjel. Elővesz valami kis bizsut, s azt szorítja a mellkasához, majd el is teszi egy mozdulattal. Körbepislog, majd sóhajtva leül az egyik kőre. Térdeire támaszkodik, s úgy néz le maga elé. Mély levegőt vesz.*
-Annyira szép volt együtt... kár, hogy vége... örökre...
*Megcsóválja a fejét, majd merengve az égre néz.*
-Yamada...
*Megcsóválja mégegyszer a fejét, majd maga elé mered.*
|
*Befordul elé, meglepetten néz rá. Eltöpreng..*
-Háát... nem valamin vitatkoztunk... de ezt inkább hagyjuk...
*A kérdésre pedig bólint.*
-El... de nem nagyon figyeltem rá...
*Megvonja vállait, s Luke neve hallatán elkomorodik, de végül elmosolyodik.*
-Remélem, hogy békén hagy.
*Néz rá kedvesen, majd megindul szállás felé. Beérnek a kastélyba, s felérnek a szálláshoz. Kinyitja az ajtót, s előre engedi Carment.Majd ő is belép, s körbenéz Naru utén kutatva... öhm.. megint nem kopogott...*
|
*Mosolyogva sétál Yama mellett, Bobbyt vezetve, ám mikor megtorpan, aggódva fordul elé. A szavait hallva sóhajt.*
- Jellemző.. ti is folyton összekaptok valamin..
*Rázza meg a fejét, de el is mosolyodik, és bólogat, jelezve hogy egyetért. Tovább indul, ha jön Yamakasi is.*
- Neked is megmagyarázta a levél dolgot? Hihetetlen, milyen félreértések tudnak születni..
*Sóhajt az ég felé fordítva arcát, és megszaporázza kicsit a lépteit, miközben eltöpreng.*
- Remélem Luke nem fog nagyon haragudni, ha visszamondom a jövőbeli összes vacsorameghívását.
*Töpreng hangosan egy újabb sóhaj kíséretében.*
|
*A kérdésre bólint, majd elszakad a lánytól.*
-Mennyünk.
*A kendős részre felfigyel, s zavartan szólal meg.*
-Azt inkább kihagynám... nem akarom, hogy valaki megint keresztbetegyen.
*Mosolyodik el, s átkarolja a lány derekát, s elindulvele a Kastély felé, majd eszébe jut valami, és megtorpan.*
-Öhm... Meg kellene keresni Narut. Ma, amikor hazahozott kicsit rideg voltam vele...
*Megvonja vállait, majd kérdőn Carmenre néz.*
|
- Szerintem is..
*Bólogat egyetértően, az ölelés nagyon jól esik neki, lehunyt szemekkel viszonozza.*
- Én is örülök.. mit szólnál hozzá, ha visszamennénk a kastélyba?
*Kérdezi, de nem akar elhúzódni. Attól hogy megtervezik, még állhatnak itt sokáig.. úgyis olyan jó így..*
- Mondjuuk.. hmm, a kendős világra nem tudlak rávenni mégegyszer, igaz?
*Mosolyodik el, és sóhajt egyet.*
|
*A kijelentésre, miszerin túl sokat beszél elmosolyodik.*
-Akkor nem beszélek...
*Mikor átkarolja a nyakát, ő is ezt teszi. Végül megcsókolja, s közben végigsimít az arcán. Lassan elszakad tőle, s ekkor a lány hátrébb lép. Mikor elesne utána kap. A kérdésre eltöpreng.*
-Szerintem folytassuk.
*Mosolyog a lányra, majd közelebb lép hozzá, s magához öleli szorosan.*
-Örülök, hogy újra együtt vagyunk.
|
*Így is nyakig van vörösödve, a kérdésre pedig zavartan elfordítja a fejét. Nem tud mit válaszolni, így összehúzza a szemeit, és sóhajt egyet.*
- Túl sokat beszélsz..
*Rázza meg a fejét, átkarolja a fiú nyakát, ha hagyja, és mostmár határozottabban kunyerál csókot tőle. Bobby addig is a simogatás hatása alatt állva heverészik a fűben. Amint elszakadnak, zavartan hátrébb araszol, így kis híján át is esik kutyáján.*
- Ömm.. hát.. nem tudom.. folytassuk ott? Te mit gondolsz?
*Pislog kérdőn, és zavartan dölöngél egyik lábáról a másikra. Szívesen megölelné a fiút, de nem tudja mennyit merjen..*
|
*A lány értelmes válaszaira elhúzza a száját, de meglepődve tapasztalja, hogy nem megy el. Nem mond semmit, de mikor Bobby a lábához kúszik lenéz rá, s megsimogatja a fejét. Ekkor lép elé Carmen, s lábujjhegyre áll, s a csókot pedig viszonozza, bár már teljesen nem érti a lányt... Lassan elengedi, majd a vállainál fogva megához húzza.*
-Carmen.. akkor.. most.. ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? Vagy..
*Na egen, nem tud mit mondani. Meglepődött a lány reakciójától, hisz azt hitte, hogy szépen itt hagyja...*
|
*Mikor Yama ismét belép elé, lehajtja a fejét mélyen, pedig nem kell a fiú szempárjától tartania.. a szavakra azonban meglepődve kapja fel fejét, Bobby kihasználva hogy nem figyel oson oda Yamához. Simiizéést akaaar, így bizony a lábaihoz dörgölődzik.*
- De..
*Megrázza a fejét, szívesen kérné, hogy mondja mégegyszer, de akkor a fiú biztos itthagyja. Hitetlenül tátog, mint egy hal, és csak hosszú szünet után tud megszólalni, ismét valami értelmeset.*
- Én...
*Megrázza a fejét, és Yama felé fordul immár komolyan, Bobby pórázát is hagyja kicsusszanni az ujjai közül.*
- Akkor..
*Ajkát beharapva áll a fiú előtt, és ha nem mozdul, akkor a megismert mozdulattal lábujjhegyre emelkedik, és Yamakasi ajkaihoz hajolva megcsókolja. *
|
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, s leöbben. Ökölbeszorulnak kezeit, s ősszehúzza szemeit. A további szavak is megütik, s a lány menni készül. Megállítja, illetve elé áll, s nem engedi tovább.*
-Dehogynem! Működne! És Melissával csak... öhm... mindegy... *eltöpreng egy pillanatra* Szeretlek Carmen... nem érted? És amit mondtam, az igaz. Mindigis szeretni foglak. Més most is, hogy nem látsz. Nem akadály..
*Oldalra biccneti a fejét, s egy mosoly kúszik arcára. Ey sóhajjal kilép a lány mellé, s ha menni akar, hát hagyja.. nem tehet akkor semmit.*
|
*Érzi, hogy a fiú mellé szegődik, és a szavai ezt alá is támasztják. Megtorpan, és mély levegőt vesz. A kijelentés komolyan elgondolkoztatja, de a kérdés.. felkapja a fejét.*
- Ez nem fontos.. Luke rátapintott egy fontos pontra, amit figyelembe kell vennem. Sőt..
*Megrázza a fejét, és leguggol Bobbyhoz. Féltérdre ereszkedik, és a fülét vakargatva sóhajt.*
- Ráébresztett arra, hogy ha szeretlek, el kell hogy engedjelek. Mert lehet, hogy rövid távon azt vallod, hogy nem számít az, hogy nem látok, de hosszú távon nem működne.. én pedig nem szeretném, ha később koppannánk.
*Rázza meg a fejét, és felegyenesedve mély levegőt vesz.*
- De látom jól érzed magad Melissával. Ez nem gond, örülök, hogy végre az a lány is boldog lehet..
*Biccenti oldalra a fejét töprengve, és hosszú szárat ad kutyájának.*
- Gyere Bobby, mi is menjünk. Sok dolgunk van még.
*Igyekszik kikerülni a fiút, hogy a kastély felé indulhassanak.*
|
*Átveszi a medált, s nyakba akasztja, úgy Carmen után.*
~Ez aztán a tartalmas beszélgetés.. se baj.~
*Megvonja vállait, s a lány mellé szegődik, szótlanul. Végül megszólal..*
-Kérlek felejtsük el az együtt tölött időt... és mindent, ami velünk történt... kezdjünk mindent előlről... illetve... még egy valamit előtte megkérdezek valamit, aztán elfelejthetjük. Nos, mit a fenét mondott neked Luke a kórházban??
*Mordul rá a lányra, s ha el akarna menni, akkor befordul elé.*
-Nos?
*Karbateszi kezeit, s úgy várja a választ.*
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
