|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Nem érti mért megy oda hozzá mindenki, az arcán aztán egyáltalán nem látszik, hogy lenne valami baja. Össz-vissza a kezét tette a mellkasához.*
-Se... semmi bajom.... nincs. Jól.... vagyok. *Nehezen kapot levegőt de próbálta valahogy helyrehozni magát.*
~Már csak az kéne, hogy orvoshoz vigyenek. Nincs semmi bajom, nem is volt, és nem is lesz!~
*Szépe lassan próbál levegőt venni, hogy helyre álljon a légzése, de minden egyes levegővételnél szúr a mellkasa. Ez persze az arcán nem látszik, mélyen elrejti a fájdalmat magában úgy ahogy eddig mindig. Bár ez most kicsit nehezebb ugyan, de megbírkozik vele! Nem fogja legyőzni egy ilyen kis probléma.*
-Azt... azt hiszem.... én most.... megyek.
*Teszi meg az első lépéseket, mellkasa minden egyes lépésnél és levegővételnél szúr, azon imádkozik, hogy minnél messzebb juthasson a tanártól és a lánytól, meg persze Yamadától.*
|
*Ahogy "mindenki" Kawazoehoz rohan akaratlanul is de odanéz.*
~Na szép, először nagyfiú most meg ápolásra szoruló beteg. Ő okozta magának a bajt.~
*Az egyre közeledő tanárra néz majd a felé gyújtott kézre. Tudja, hogy valami nagyon nincs redben a lábával, de azt is tudja, hogy nem fogja elismerni.*
-Jólvagyok köszönöm, majd rendbejön. Nem szükséges ehhez a kivizsgálás.
*Nyel egy nagyot és Kawazoera néz.*
-Inkább őt vigye el.....
*Halkan teszi csak hozzá:*
-....diliházba.
*Elnéz a másik irányba a virágok felé. Nem fogja beismerni bármennyire is fáj a lába. Fejét nem mozdítva Kawazoe arcára pillant. Nem látszik rajta semmi, összesen csak a mellkasára szorított kéz jelzi, hogy valami nincs rendben. Visszafordítja tekintetét a virágokra és várja mi lesz ezután.*
|
- Yamada, rendben..
*Memorizálja a nevet, s mikor Kagome feláll, ő is talpra vánszorog. Azért annyira nem öreg, ez még megy egyedül is. Nyújtózik egyet, s már tényleg azon van, hogy induljon, mikor kiszúrja ő is Kawazoe fájdalmát.*
~A mellkasa? Hát az nem jó.. főleg ha olyanja van mint nekem..~
*Oldalra dönti a fejét, először Yamadát méricskéli végig, hogy jól van-e, majd ráérősen odalépked Kagome mellé. Kawazoe mellkasára néz.*
- Erősen, vagy csak tompán fáj? Egyáltalán szorít, vagy szúr?
~Miért kérdezem, mikor nem vagyok orvos?~
- Hmm, akkor tanári kötelességemnél fogva elcipellek a gyengélkedőre egy kivizsgálásra. Csak egy percet még...
*Visszaindul a hintaágy felé. Menet közben kiropogtatja szép sorban az ujjait, felkészülve arra hogy esetleg valamelyik fiút cipelni kell. Volt kin gyakorolnia, úgyhogy e téren talán formában van. Megáll Yamada előtt, az egyik kezét zsebre teszi, a másikat neki nyújtja*
- Ha jól láttam fáj a lábad. Ez is megérdemel egy kivizsgálást, és szíves engedelmeddel segítenék...
|
*Mikor Narumi leül mellé, meglepetten néz rá, s elmosolyodik. A kezét nyújtja ő is.*
- Rendben... én meg Kagome Higurashi vagyok...
*A kérdésre lehajtja a fejét.*
- Yamada Takumi... a másikat nem tudom
*Felnéz, s feláll. Lenéz a tanárra, majd oldalra dönti a fejét. Nyújtja neki a kezét, ha segítségre szorul, akkor felhúzza. A hintaágyhoz sétál, s leül, majd megpaskolja maga mellett a helyet, hogy üljön le Narumi is. Yamadára néz egy pillanatra, majd Kawazoéra. AKinek láthatólag fáj a mellkasa. Felpattan, s odaszalad hozzá.*
- Minden rendben?
*Néz rá aggódó arckifejezéssel, s ott áll előtte.*
|
*Nekidőlve az egyik fának nézi a többieket. Kezd lecsillapodni, bár még mindig készen állna egy verekedésre. Úgy dönt nem akar tovább a többiekkel lenni így induláshoz készülve ellép a fától. Egy pillanatra megáll és tanakodik, vajon elköszönjön-e vagy jobb lenne ha mégsem.... Azt már biztosan tudja, hová megy, de hogy egyáltalán be mehet-e oda azt még nem. Ránéz Kagomera aztán Narumira. Yamadára nem néz rá,*
~, nincs kedvem látni a rusnya képét.~
*Tesz még pár lépést amikor belenyilal a fájdalom a mellkasába, nyitja a száját, hogy kiáltson, de aztán becsukja és csak magában kezd el üvölteni. Kezét mellkasára szorítva néz mégegyszer a fánál lévőkre.*
|
*Kicsit meglepve ugyan, de lefogadja Kagome segítségét. Óvatosan leül és kicsit odébb csúszik hátha Kagome leülne mellé, de a lány ltáhatólag inkább csak a hintaágy melletti fához ül. Nem szól senkihez csak némán néz lefelé. Néha-néha megtörli az orrát, de nem igazán mozdul meg. Ha valaki ránéz egy pillanatra azt hiheti, hogy szobor.*
~Ez az egész egy értelmetlen hülyeség volt. Pont, mint minden más amit valaha csináltam.~
*Térdére könyököl és kezébe temeti arcát. Lehunyja a szemét és egy emlék jut eszébe. Kicsi volt még talán 5 éves amikor kint játszott a többi gyerekkel és azt játszották, hogy ki mer feljebb mászni az oszlopon. Elindult felfelé de a 3. lyuknál megcsúszott a lába és lepottyant. Társai kinevették és kicsúfolták, hogy milyen béna. Sírva rohant fel anyjához aki ezen a naponépp otthon volt. Pont akkor nyitott be mikor anyja telefonált. Kétségbeesetten, sírva mutatta anyjának a lábán és a fjén lévő sebeket. Anyja párszor csendre intette, majd egy "kellemetlen ok" miatt letette a telefont. Ahelyett, hogy megnézte volna a sebet és netán "gyógyító puszti" adott volna rá, mint a többi gyerek anyja, lepuhányozta, lebénázta és azt mondta, hogy az apjára hasonlít.*
~Nem vagyok béna!~
*Feltámadt a szél. Ringatta a fák koronáit, és mintha a zúgó szél is azt súgná neki "béna vagy". Megszorította a fejét aztán felnézett és a súgdolózás abbamaradt. Kagomera, a tanárra majd Kawazoéra nézett. Nem tudja mennyi ideig volt emlékeinek szörnyű világában, de az biztos, hogy nem volt fél perc.*
|
*Yamada, majd Kawazoe után néz, fejét ide-oda kapkodja, végül maga elé meredve bólint egyet.*
- Rrremek! Most hogy ezt ilyen szépen tisztáztuk... én megyek enni!
*Összedörzsöli a két tenyerét, és már éppen megindulna, mikor Kagome odajön hozzá. A szavait hallva elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Ne köszönd, annyit ért mint halottnak a csók. De ha majd beüt a baj, és a kis barátod esetleg örök életére döcögni fog, akkor eszükbe fog jutni, hogy één megmondtam... most túl csökönyösek, hogy beismerjék, hidd el. Van egy öcsém, tisztán ismerem ezt a helyzetet..
*Megvonja a vállait, Kagome után néz, majd egy sóhajjal az égre. Bár némán áll, legbelül ordítva vitatkozik magával, de csak sikerül döntésre jutni. Ráérős léptekkel Kagome után megy, és leül mellé. A kezét nyújtja neki.*
- Narumi, és kérlek tegezz.. általában ebben a korban még nem becsülitek meg az életet. Se a hosszát, se a minőségét.. pedig fogalmatok sincs róla, hogy a sors bármikor közbeléphet.. *keze mellkasára csúszi, végül megtámaszkodik a fűben* És az a kölyök..?
*Nem folytatja, egy pillanatra lehunyja a szemeit, majd felnéz az égre, és a lány füléhez hajol, hogy csak ő értse amit kérdez*
- ..hogy is hívják? Ha sokáig kölyközöm őket félek, hogy felhúzom az idegeiket.
 |
*Hallgatja a tanár szavait, s az utolsó kérdésre elvörösödve kapja el kezét Yamada válláról.*
- Nem... már nem vagyunk együtt
*Néz fel Narumira, s mikor a kezét nyújtja Yamada félrefordítja a fejét, de sóhajtva nyújtja ő is, s feláll. Látja, hogy fáj a lába, így ha hagyja, akkor megfogja a csuklóját, s a nyaka köré tekeri.*
- Segítek...
*A hintaágyhoz viszi, ott elengedi, s megáll előtte. Egy sóhajjal a tanárra néz, odarohan hozzá, s lehajtott fejjel szólal meg.*
- Köszönöm... így legalább most békén hagyják egymást...
*Megvonja vállait, s elnéz Yamada felé, majd Kawazoéra. A hintaágy melletti fához ballag, s leül a tövéhez. Sóhajtva felnéz, majd Yamadára pislog, végül a földre.*
~Mostis jó volt, hogy vele lehettem... de semmit sem mutatott ki, hogy... szeretne... nem... így le kell mondanom róla... úgyis van sok ezer dolgom, majd azok elfelejtettik velem... meg ha úgy döntök, hogy elmegyek a másik suliba, akkor ott új barátokra tehetek szert... és elfelejtem...~
*Megvonja vállait, s behunyj szemekkel a fejét is a fatörzsnek dönti.*
|
-Pici bocsánat, ceh, nem vagyok gyerek, hogy ilyeneket hallgassak. Mondja egy 5 éves gyereknek.
*Halkan mondja mégsem annyira, hogy ne lehessen hallani.*
~Idegesítő ez a tanár. Mostmár nagyon is!~
*Mikor Narumi a mellkasára bök megint belenyilal a fájdalom, de meg se rezzen az arckifejezése.*
-Nem a húgom kivánja, hogy kórházba kerüljön hanem én!
*Tovább hallgatja a tanárt, közben egy kis követ rugdos a lábával, zsebreteszi a kezét.*
-Mit tud maga az én családomról? Semmit.
*Ezt megint csak éppen hallhatóan mondja, de akinek jó füle van az érti mit mond.*
~Mi? Ezek ketten? Hát igen, látszik, hogy a lány odavan ezért, de ez semmi érdeklődést nem mutat. Szegény lány, te is szenvedsz, épp úgy, mint Chio. De majd még kap ez a szemét! Még mindig nem fejeztem be!~
*Gyúnyos mosollyal nézi ahogy Yamada próbál eljutni a hintaágyig. Az ő lába is fáj, de tűrhető, viszont a mellkasa elégg szúr. Talán a bordáival van valami, ezt nem tudja.*
~Csak azt tudom, hogy aki mégegyszer hozzámér annak letöröm a kezét!~
*Halkan morogva sétál el a kicsit messzebb lévő fáig és nekidől. Innen még mindt hall mindent lát.*
|
*Kibújik a lány kezei alól és kezét ökölbe szorítva hallgatja amit Kawazoe mond. A tanár szavait is végighallgatja szép csendben.*
~Ezek megőrültek. Először is nem bántottam Chiot vagy, hogy hívják. Másodszor meg milyen hülye duma már az, hogy pici száj meg pici bocsánat?! Nem 5 éves gyerek vagyok!~
*Néha-néha felmordul a tanár szavainak hallatán, de nem szól semmit. Szép csendben és amennyire tudja, higgadtan figyel a tanárra közben a nézésével szinte megöli Kawazoet. A tanár utolsó kérdésén kicsit meghökken és Kagomera néz.*
-Méghogy mi?
*Szalad ki a száján. Legszívesebben a szájára csapna, de nem teszi. Ha már kimondta akkor kimondta. Visszafordul majd szép óvatosan megpróbál felálll ami eléggé nehézkesen megy de végül sikerül. Kicsit bizonytalanul áll meg bal lábán, de végülis feállt és ez a lényeg. Ha Kagome még a földön ül kezét nyújtja felé, hogy fesegítse. Feltéve ha a lány nem haragudott meg rá az elöbbi "kérdése" miatt.*
~Már mér haragudna rám? Hizsen az égadta egy világon nem csináltam semmit. Vagyis.... az a lány.... én nem akartam bántani. Egyszerűen csak le akartam koptatni magamról. És nézd meg Yamada mi lett belőle. Hát igen, túl ingerlékeny vagyok mostanában.~
*Óvatosan lépett egyet előre, lábai össze akartak nyekleni, de nem hagyta magát. Kiegyenesedett és lépett még egyet. Ez már valamivel jobban sikerült, de még mindig bicegett.*
~A bal lábam totál katasztrófa. Az arcom holnap tele lesz kék-zöld foltokkal, elegem van a mai napból! A reggelem alapból rosszul indult, a délelöttöm szintén és a délutánom is el lett cseszve. Mostmár nyíltan állíthatom, hogy ez a legrosszabb nap. Pedig nem is péntek és nem is 13.-a van.~
*Kagomera nézett, aztán a tanárra, végül Kawazoera aztán szépen óvatosan elbicegett a pár lépésre lévő hintaágyig és leült rá.*
|
*Yamada szavaira összehúzza a szemeit, de megtartva mérhetetlen nyugalmát, békés szemekkel néz rá.*
- Én nem fenyegetlek, kölyök. Csak próbálom megérteni miről van szó. Nem azért, hogy elmondhassam a dirinek, hanem hogy meg tudjátok beszélni. Egy iskolába egy elmebeteg bőven elég, ezt a szerepet meg már lestoppolták, sajnálom.
*Kawazoe szavaira sóhajt egyet, lehajtja fejét, tincsei arcába szöknek. Próbálja felfogni a helyzetet, és lassan össze is áll neki a kép.*
- Miért kell az ilyen fiúknak, akikről már mindenki azt hiszi hogy értelmesek, okosak, és normálisak, folyton verekedés útján lerendezni mindent? Nincs pici szátok, amivel lehet pici bocsánatot kérni, és amivel lehet pici felejtsük el-t mondani? Mindketten kaptatok, de az, hogy még laposabbra veritek egymást, az nem megoldás. Mi hasznotok származik belőle? A pici húgod pici lelke nem jön rendbe attól, hogy te megölöd, neked meg a marha nagy büszkeségeddel nem történik semmi, ha bocsánatot kérsz!
*Néz végül Yamadára. Kagome szavaira biccent egyet, de nem szól semmit. Amíg itt van nem lesz több verekedés, ezt bizonyítja azzal is, hogy mikor Kawazoe előre lép, ismét beáll elé mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ott áll.*
- Elhiszem, hogy mindketten dühösek vagytok, és az jár a fejetekben, hogy laposra kell verni a másikat, de tudjátok mit értek el vele? Felvázolom. Te, kölyök *nem tudja a neveket, így Kawazoe mellkasára bök* jól laposra vered azt a kölyköt *itt Yamadára mutat*. Lehet hogy kórházba kerül, ha mázlija van gyengélkedőre, ha meg rossz napja akkor te kerülsz kórházba. A húgod a nyakadba fog ugrani az örömtől? Büszke lesz rád? Elhiszem, hogy ez a kölyök *bök Yamadára* megbánthatta a húgod, de attól még nem hiszem, hogy bármelyik épeszű lány azt kívánná, hogy kórházba kerüljön. Ez a lány *mutat most Kagoméra* sem lesz túl büszke, hisz az a kölyök *bök Yamadára, bár már kezd belekavarodni a saját mondandójába* nem bír higgadtan, komolyan elintézni semmit sem, és mivel kb. egy súlycsoportban vagytok, soha sem fog véget érni a bunyó köztetek. Sőt, ha egy kis szerencsétek van te, köly..áhh, szóval ennek nagyon komoly vége is lehet! Akár tragikus, egy maradandó sérülés, vagy véletlen baleset folytáni halál. Akármennyire is gyűlölitek a másikat, nem hiszem hogy kívánjátok egymás halálát. Ahhoz túl jófejnek tűntök.. hisz te, kölyök *mély levegőt vesz, és Kawazoe felé fordul* úgy látom meg akarod védeni a húgod, bármi áron. Ez nemes, és szép gesztus, sőt el is várható! Aki ennyire szereti a családját, az nem értem, miért ennyire csökönyös.. ti meg..
*Hátrafordul, hol Yamadára, hol Kagoméra néz hümmögve, végül bátortalanul, de feltesz egy rövid kérdést*
- Együtt vagytok? Mindegy... *legyint* nem hiszem hogy ti se tudnátok higgadt megoldáshoz fordulni. Na és most mivel ezek után rongyosra beszéltem a szám, ha még mindig verekedni akartok, áldásom rátok.. a következményeket felvázoltam, és mivel nem rám tartozik, azt csináltok amit akartok. *Elhátrál a képből*
|
*Kawazoe szavaira összehúzza szemeit, de nem szól semmit. Elkezdi masszírozni Yamada vállait, hogy feloldja a feszültséget, s hátrébb húzza.*
- Nyugalom! Csigavér!
*Suttogja a fülébe, de Kawazoe szavai őt is felhúzzák. Összeszorítja fogait.*
~Nem, legalább nekem kell uralkodnom magamon! Úgyis alul maradnék... de inkább én, mint Yamada...~
*Néz egy pillanatra Yamadára, majd a tanárra.*
- Csináljon valamit, mert megint egymásnak fognak menni...
*Néz kérlelőn Narumira, de ha Yamada el akarna menni tőle, akkor magához húzza és nem engedi el. Összeszorítja a szemeit is, majd felnéz. Kawazoe szavai megütik.*
- Bántottál egy lányt?
*Néz Yamadára hitetlenkedve, majd Kawazoéra.*
- Ezt nem hiszem el! Sosem bántana fizikailag senkit sem! Ám érzelmileg...
*Teszi hozzá halkan, majd felszegi a fejét, s továbbra sem engedi el a fiút.*
|
*Lenyalja a vért a szájáról majd a tanárra néz, aztán a lányra és végül Yamadára.*
-Ne szólj bele, ez még mindig nem rád tartozik kislány.
*Kagomrea néz, kissé megszédül ezért hátrébb lép egyet.*
-Ahogy magára sem.
*Néz a tanárra. Yamada szavaira gúnyoson elmosolyodik.*
-Hát persze mingyárt mindent ki kell tálalni. Pont olyan vagy, mint egy 5 éves. Bújj vissza anyuci szoknyája mögé. Még, hogyén vagyok idióta? Te erőszakoskodtál a húgommal.
*Előre lép egyet és kezét ökölbe szorítja.*
-Nem tudod, milyen fájdalmat okoztál Chionak. Azért mert nincs minden rendben a fejedben még nem kell másokat bántanod. Mindenkinek vannak érzései, van lelke.... van szíve! ki tudja milyen elmebeteg dolgokat fogsz még csinálni életedben! De amiért a húgomat bántottad azért még korán sem fizettél meg teljesen! De még visszakapod!
*Megint előréb lép egyet, a méreg kezd benne felforrni, hamarosan kitör, mint egy vulkán.*
~Bárki mást megüthet, akár meg is ölhet, de a húgomat nem bánthatja büntetlenül! Azt nem hagyom!~
|
*Mikor Kagome megfogja a vállait szépen óvatosan felegyensedik és egy pzst előhalászva a zsebéből megtörli a már megint vérző orrát.*
~Már csak ez hiányzott. Most még ennek is magyarázkodni.~
-Persze, ha az olyan könnyű lenne.
*Legszívesebben felállna és elsétálna, de szerencsétlen lába már megint sajog ezzel azt jelezve, hogy "Apukám te innen sehova se mész". Kawazoera néz aki láthatólag szintén nem úszta meg megint a véres jelenetet.*
-Hiába fenyeget az igazgatónővel, nem csináltam semmit. Mindent ez kezdett. Ez ugorott nekem a múltkor is. At se tudom kicsoda! Valami idegbeteg majom!
*Az elöbb már majdnem teljesen visszanyerte az önuralmát amit most sikeresen elvesztett. Megint kezd eluralkodni rajta a düh és ha Kawazoe valami olyat mond talán újra nekiugrik.*
|
- Kezdek ott tartani, hogy hagylak titeket..
*Morran fel, elszámol magában 10ig, és egy mély levegővel mondana valamit, ha Kagome nem jönne oda. Biccent neki, de csak akkor fogja le Kawazoet, ha Yamada felé lépne, akkor is csak beáll elé kitárt karokkal. Hátranéz a válla felett a lányra, és sóhajt egyet.*
- Na és akkor, gyermekeim, szeretném tudni mi a vita tárgya. És jobb, ha először nekem mondjátok el, minthogy a drága igazgatónőnk elé kerüljön az ügy.. ja és nem hiszem el, hogy baráti játék volt.
*Teszi hozzá egyből, karba teszi a kezeit, mély tekintete a két fiú között cikázik.*
- És attól tartok, hogy ebből Gyengélkedő lesz..
|
*A tanár érkezésére megkönyebbülten sóhajt, s felegyenesedik. Odalépked, s a tekintete Yamada ás Kawazoe között cikázik, de nem szól semmit. A tanárra bízza, akit már látott egyszer-kétszer.*
~Remélem neki sikerül szétszedni őket...~
*Megcsóválja a fejét, s a tanárra néz.*
- Bízza rám Yamadát, maga pedig, ha úgy jó, fogja le őt.
*Mutat a másik fiúra, akinek nem tudja a nevét. Ha a tanár beleegyezett, akkor Yamadához lép, a két vállára teszi a kezeit, s hátrahúzza.*
- Fejezd be ezt az értelmetlen verekedést!
*Suttog a fülébe, majd maga felé fordítja, ha tudja.*
- Verekedéssel semmit sem lehet megoldani... de szép szóval igen. Beszéljétek meg a kínotokat és kész. De ne üssétek meg egymást...
*Lehajtja a fejét, s ha Yamada vissza akarna menni Kawazoéhez, akkor visszarántja.*
|
*Rendíthetetlenül püföli Yamadát, senki nem tudja leállítani. Ő sem hallja a tanár szavait, minden idegszálával arra koncentrál, hogy erősen tudja ütni ellenfelét.*
~Mos nem menekülsz! Megmondtam, ha még egyszer az utamba kerülsz megjárod!~
*A tanár épp, hogy el tudja kapni az kezét amikor ütni készül. Ez elég váratlanul éri ahogy Yamada ütése is amire még ideje sincs felkészülni. Ha a sikerül kiszabadítania a kezét a tanár fogásából akkor még egy utolsó ütést mér Yamadára aztán békénhagyja, ha pedig nem sikerül akkor mára befejezte és majd késöbb folytatja.*
|
*Az ütések jó részét megkapja, de elég sokat ki is véd. Visszaütni nincs ideje, de ha van alkalma 1-1 rúgásra azt kihasználja.*
~Csak egy másodperc figyelmetlenséged legyen és visszakapod!~
*A tanár hangját meg se hallja, valószínű, h. Kawazoe sem. Ha sikerül a tanárnak elkapnia a fiú kezét akkor Yamada behúz egy szép nagyot Kawazoenak, ha mégsem akkor pedig továbbra is megmarad a jól megszokott
"Védj és rúgj"
-nál.*
|
~Közbe kell avatkoznom..~
*Vetül fel fejében újból az ötlet, ha jól számolom amióta a fának dőlve, karba tett kezekkel figyeli az eseményeket, ez az ötödik. De most tényleg úgy látja, hogy nem várhat tovább.. vagyis szívesen elnézné még a műsort, dehát a "tanári kötelesség"..*
~Az a srác, ha a nemi hovatartozást figyelmen kívül hagyjuk, rémesen hasonlít Alyssára. Bár most, hogy elkövette azt a hibát, amit a másik kölyök, mégpedig hogy dühvel esett neki a másiknak, inkább olyan, mint az öcsém.. ezek a fiatalok nem fogják fel, hogy tiszta ésszel lehet csak eredményesen verekedni?! Az a lány meg a közbeavatkozásával ugyanolyan, mint Carmen..erről jut eszembe, ha megtudja hogy már megint én szedek szét egy párost, le fog nyakalni. De az igazgatónő is, ha nem lépek közbe, és mivel ők ketten vannak, győz az igazság..~
*Sóhajt egyet, ellöki magát a fa törzsétől, ahol megállt. Mivel nincs se kutyája, se barátnője, önmaga társaságával indult el sétálni, akkor bukkant rá a civakodókra. Ahogy halad a páros és a kishölgy felé, teljes hidegvérrel tűri fel könyékig ingujjait. Annyi ilyet megélt már..főleg mikor öccsét kellett a vállán hazacipelnie. Na jó, ezeket a srácokat nem fogja a vállán hazacipelni.*
- Srácok, srácok, csigavér!
*Emeli fel hangját, melyben semmi szigorúság sem bújkál, sőt.. majdhogynem játékosság. Valószínűleg a szép szó nem segít, így a hozzá legközelebb álló Kawazoe ökle felé nyúl ki akkor, mikor az a levegőbe emelkedik, és ha sikerül elkapva maga felé rántja. Nem hiába önvédelem oktató, azért jó erőben van ő is.. ha sikerült szétszakítani őket, akkor most ő furakodik be közéjük, és bizony rajta kell átjutni, ha egymáshoz akarnak érni.*
- Ezek a mai fiatalok sose tanulnak semmiből.. de az önvédelemóráimon jó helyetek lenne. Dühvel.. *felemeli a mutatóujját* ..sohasem kezdeményezünk verekedést, mert akkor tuti alul maradsz!
|
*Mikor félrelökik a földre esik, de kezeivel megtámasztja magát.*
- Ezt nem hiszem el...
*Felnéz a fiúkra, s összeszorítja szemeit. Felhúzza két lábát, átkarolja, s rádől.*
- Mit tehetnéék??
*Felnéz egy pillanatra, majd feláll, s hátatfordítja a hintaágynak dől. Megrázza a fejét, s úgy kapaszkodik.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
