|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Oké. Nem kapcsolom ki...
*Húzza össze szemeit, s ekkor teszi két kezét a vállára. Egyik kezével megfogja bátyja kezét, s ő is megszorítja. A szavakat hallva elhúzza a száját.*
- Nem, Naru. Mindig is te fogsz vigyázni rám és nem pedig forítva.
*Bátyja felé fordul, s mégjobban elhúzza a száját.*
~Miért ennyire nehéz az, hogy elmenjek?~
*Sóhajtva a földre néz, s Naru után. Ő is az ágyhoz lépked, s leül. Sakura vakkant egyet a simizésre, s gazdájára néz angyalian pislogva, majd bemászik az ágy alá.*
- Teljesen elbizonytalanodtam..
*Suttogja inkább magának, mint Narunak. Leül az ágyra, s a földet nézve elmereng.*
|
*Ahogy öccse odaér mellé, ránéz, majd vissza a tájra.*
- Azért ha van valami.. bármi.. akármi.. nyugodtan hívj fel, és akárhol is vagy, érted megyek. És ne kapcsold ki a mobilod se.. ha valami vészhelyzet van, valahogy el kell téged érnem. Amúgy pedig nem foglak zargatni
*Sóhajt fel, és a plafonra néz. Lassan átkarolja öccse vállait és megszorongatja kicsit.*
- Olyan nehéz elhinni, hogy felnőttél.. egy igazi férfi lett belőled.. lassan már neked kell majd vigyáznod rám, főleg ha kiöregedek és séta botot kapok.
*Húzza el a száját a gondolatra, keze akaratlanul is mellkasára siklik, amitől arcára is kiül a merengés.*
~Már ha megérem az öreg kort..~
*Sietve megrázza a fejét, és elszakadva Yamától visszaül az ágyra. Megsimogatja Sakurát, ha a kutya is hagyja.*
- Te is hiányozni fogsz, nagylány..
|
- Rendben. Akkor essük túl rajta ma..
*Von vállat, hisz neki teljesen mindegy, hogy mikor fog elbúcsúzni.. Sakurára néz, a szavakra bólint egyet.*
- Igazad van. Magammal viszem.
*Paskolja meg a fejét a kutyának, s feláll. A bátyja után néz, s mély levegőt vesz.*
~Biztos jó ötlet elmenni? *megrázza a fejét* Igen. Tuti, hogy ez a helyes.~
*Bólint, s bátyja mellé lépked, kinéz az ablakon.*
|
*Bólint, és sóhajt egyet. Talán mégsem lenne jó ötlet az indulás napján összefutni az öccsével.. hisz azért nem csak Carmennek lesz nehéz. Megrázza a fejét.*
- Inkább ma.. úgysem vagyok az a búcsúzkodó fajta.. legyünk túl rajta ma, holnap már nem akarlak nyaggatni..
*Néz el hosszan oldalra, a kérdésre visszanéz és végigméri a kutyát.*
- Attól függ mit tervezel az utad alatt. Egy kutyát etetni kell, vigyázni rá, és nem engedik be minden hotelbe megszállni.. viszont ha itt marad, az csak neki lesz rossz, mert hozzád nőtt. És mivel nincs kiképezve Carmen sem nagyon tudna rá vigyázni, akármennyire is győzködne az ellenkezőjéről, én pedig nem értek hozzájuk!
*Emeli fel két kezét tagadó fejrázással. Lemászik az ágyról, leguggol öccse mellé és ő is besegít a dögönyözésbe.*
- Szerintem vidd magaddal.. legalább nem leszel annyira magányos.
*Vonja meg a vállait, feláll és az ablakhoz ballag. Összefonja karjait mellkasa előtt, és kinéz a tájra.*
|
*A kérdésekre karbateszi kezeit.*
- Ez már így sem lesz 'szó nélküli' elmenetel, mivel tudsz róla.. szóval..
*Lenyeli a további szavakat, s inkább oldalra néz.*
- Bejöhetsz
*Válaszol végre, sleguggol a kutyájához, s megdögönyözi az oldalát.*
- De nem tudom, hogy jó ötlet-e magammal vinni Sakurát.. szerinted?
*Néz fel bátyjára érdeklődve.*
|
*Öccse szavaira elvigyorodik, de gyorsan le is fagyasztja magáról. Karba teszi a kezeit, és bólint.*
- Miatta csak ne aggódj.. jó kezekben lesz.
*Mosolyodik el, figyeli ahogy öccse az ablakhoz megy, s ezt kihasználva kényelmesen végigdől az ágyon, leveszi a szekrényről a fűszoknyás bábut és azt kezdi el megint piszkálni. A kijelentésre sóhajt egyet.*
- Ugyan, ha ki is fog törni, én kapom az egészet.. de már megszoktam
*Vigyorog a szoknyát rázogatva, de hamar meg is unja a dolgot. Visszateszi a szekrényre és felül az ágyon.*
- Akkor? Holnap mész is? Lesz időm bejönni reggel és megölelni, vagy inkább szó nélkül szeretnél eltűnni?
*Érdeklődik oldalra döntött fejjel, öccsét figyelve.*
|
*A kérdésre összehúzza szemeit. A bátyjára néz.*
- Megértő volt.. elengedett.. és azt mondta, hogy mindig várni fog rám
*Néz maga elé, s egy sóhajjal folytatja.*
- A búcsú csókot is hosszúra nyújtotta. Gondolom, félt, hogy ez az utolsó. Amit még biztosra én sem tudok. Amúgy azért *bátyjára néz* figyelj rá. Rendben? Nem akarom, hogy történjen vele bármi is.
*Zárja le a témát, és egy mély levegővel feláll. Az ablakhoz sétál, s kinéz rajta. El a távoli messzeségbe..*
~Holnap már ilyenkor nagyon messze járok..~
*Megvonja vállait, s visszesétál Naruhoz.*
- Nagyon furcsálom, hogy ennyire megértő volt. Ha minden igaz, ez később fog kitörni belőle
*Gondolkozik el egy pillanatra, majd legyint.*
- De mindegy..
|
*A kérdésre megrezzen, megvakarja a fejét és elnéz az ajtó felé, majd vissza Yamára és vállat von.*
- Hmm, semmit.. sétálgattam, kávézgattam, elvoltam.. de inkább mesélj, minden rendben?
*Zárja is le a témát és leül az ágyra kíváncsi arcot vágva. Oldalra dönti a fejét, és sóhajt egyet.*
|
*Látja, ahogy bátyja besétál, a kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Semmi. Megértette.. elengedett
*Sóhajt egyet, s megsimogatja Sakura fejét, majd megpaskolja.*
- És te? Mit csináltál eddig?
*Néz fel bátyjára, s mély levegőt vesz.*
|
*Fülel, bár nem hall sok dolgot, mert nem ordibálnak XD és ez meglepő.. na de nem baj. Sóhajt egyet, amint nyílik az ajtó megrezzenve Carmenre néz, az idegességtől verejtékcsepp gurul végig a homlokán, s mikor a lány hozzá szól, ellöki magát a faltól.*
- Oh ő.. igen.. persze.. hogyne.. én csak.. most értem ide..
*Magyarázkodik zavartan, és sietve bemegy az ajtón, miközben az orra alatt dünnyög.*
- Ennek a lánynak telepatikus szemei vannak.. na, mi volt?
*Fordul öccse felé kíváncsian*
|
*Yama szavaira sóhajtva bólint, a csók alatt átkarolja a fiú nyakát és hosszúra nyújtja. Hisz lehet, ez lesz az utolsó.. ezt a gondolatot gyorsan kiveri a fejéből, és sietve a csuklója köré tekeri a pórázt.*
- Még bejövök hozzád, remélem itt leszel.. nagyon vigyázz magadra!
*Oldalra dönti a fejét és mondana még valamit, de az ajkába harap, megfordul és kisiet az ajtón, melyet be is húz maga után. A falnak dőlve mellkasára szorítja a kezét, és lehunyja a szemeit.*
~Ez nehezebb mint hittem... ~
*Megrezzen, és oldalra fordítja a fejét.*
- Bemehetsz, Naru..
*Csóválja meg a fejét, és elindul a folyosón.*
|
*A szavakra elmosolyodik, s bólint.*
- Azt elhiszem..
*Sóhajtva a plafonra néz, s ekkor áll fel Carmen. A szavakra elhúzza a száját.*
- Oké.. ha menni akarsz, hát menj
*Lép oda a lányhoz, s egy apró csókkal búcsúzik tőle.*
- Bízom benne, hogy még találkozunk
*Céloz itt arra, hogy úgy dönt, majd visszajön. Leül az ágyra, s ha a lány megy, akkor utána néz és köszön.*
|
*Yama szavaira elhúzza a száját, és az ágyra ülve sóhajt egyet.*
- Persze, az már nem vallana rád..
*Dünnyögi az orra alatt, végül megrázza a fejét. Az ajtó felé fordítja a fejét, hallgatózik egy kicsit, majd egy mosollyal visszafordul Bobbyhoz, aki a térdére hajtja a fejét.*
- Viszont amit mondtam, azt komolyan mondtam.. én várok akármeddig.
*Mély levegőt vesz, majd megrázza a fejét. Lassan feláll, az ágy keretét tapogatva átmegy a másik oldalára, megkeresi a letett pórázt, és kézbe véve füttyent egy aprót Bobbynak. Kutyája engedelmesen odaüget, kikeresi a nyakörvét és rácsatolja a pórázt, majd visszafordul Yama felé*
- Azt hiszem jobb lesz, ha lassan indulok. Bizonyára akarsz beszélni még Naruval is..
|
*A szavakra bólint egyet.*
- Nem fogok, mert tudom, hogy valaki vigyáz rád.. illetve, valakik
*Javítja ki magát egy sóhajjal. Mikor Bobby elkezd felugrálni rá összehúzott szemekkel lenéz rá. Carmen szavaira szemfirgatva sóhajt.*
~Mintha miatta egy percig is aggódtam volna..~
*Visszafordul a lány felé. Miközben hallgatja a kérdéseket lenéz a kutyára, s elmosolyodik. Lehajol hozzá, megpaskolja a fejét, majd felegyenesedik.*
- Holnap megyek, és jelet nem fogtok kapni tőlem. Vagy jövök, vagy nem.. majd lesz valami
*Von vállat. Hát, ez igen bíztató.. XD Az ajtóra néz, majd hátrébb lép egyet, s leül az ágyra. Mély levegőt vesz, s magához hívja Sakurát, aki rögtön odaszalad. Megsimogatja a fejét, s a plafonra néz.*
- És azt sem mondom meg, hogy hova megyek..
|
*A kérdésre miszerint vigyázzon Narura, elmosolyodva bólint. A csókot hosszan viszonozza, de amint a fiú elszakad tőle, mély levegőt vesz. A következő kérdésre összehúzza a szemeit.*
- Az nem fog menni.. leszoktattak róla
*Von vállat, Bobby odafurakodik egy kis simizést várva. Sóhajt egyet és gyengén megrázza a fejét.*
- Te se aggódj miattam.. nem lesz bajom.
*Bobby vakkan egyet, és felugrál Yamára valami hasonló beszédet várva. Carmen kuncogva a szája elé teszi a kezét.*
- Miattad se kell aggódnia, igaz Bobby? Ül!
*Keményíti meg hangját mire a kutya engedelmesen leül Yama mellett, és pitizik neki. Visszafordul a fiú felé.*
- És akkor.. hogy lesz? Mikor mész, és mikor várhatok bármi jelet felőled?
|
*A szavakra elmosolyodva megcsóválja a fejét.*
- De rég hallottam már ezt a kifejezést...
*A további szavakra a plafonra néz, majd a lányra.*
- Engem ne félts. Te csak vigyázz Narura, ahogy ő rád. Rendben?
*Végigsimít a lány arcán, a kérdésre elmosolyodik, s két kezébe veszi a lány arcát, s hosszan megcsókolja. Végül lecsúsznak kezei, s átkarolja a derekát. Elszakad tőle, s lehajtja a fejét.*
- Te csak magaddal törődj, oké?
*Simít végig a lány arcán egy mosollyal.*
|
*A fiú szavaira elkerekednek a szemei, ledöbbenve hallgatja, s ahogy felállítja és befejezi a szavakat, már bele is kezd a letolásba.*
- Szállj le a...
*Nem tudja folytatni mert két ujj ér az ajkához, ami rögtön hallgatásra készteti. A csókra szintén meglepődik, de lehunyja a szemeit. Tud valaki egyszerre elolvadni és felrobbanni?! Mindenesetre két kézzel karolja át a fiú nyakát, s úgy csókol neki vissza, ahogy elszakad tőle sóhajt.*
- ..magas lóról.. *suttogja elvarázsolódva, egy fejrázással próbál kiszállni az álom világból* Pedig van okom aggódni.. ismerlek, és őt is, már csak az a kérdés melyikőtöket kell jobban féltenem
*Eltöpreng, de nem firtatja sokáig a dolgot. Elmosolyodva vállat von, és inkább hagyja is a témát. Mutatóujjával a saját ajkán kezd el dobolni, majd szende pislogásokkal felemeli a fejét*
- Kapok még egyet..?
*Dönti oldalra a fejét álmodozó, kislányos arccal.*
|
*A szavakra lassan felemeli a fejét.*
- De! Jobb lesz! Mert egyszer, s mindenkorra lerendezem! Nem fog többé bánatni, senkit sem a szeretteim közül! Senkit!
*Vág eltökélt arcot, de a következő szakara sóhajt.*
- Nem tudlak nem félteni.. és Bobby.. őt túl könnyen ki tudja iktatni.. nem.. nem fogom hagyni, hogy szabadon kószáljon, amíg nem találkoztam vele személyesen! Nem engedem, hogy a közeledbe férkőzhessen!
*Ismét eltökélt arcot vág, s felegyenesedik, s felhúzza a lányt is. Egyik kezével elengedi, s végignéz aranyszőke haján, majd félretűri a lány szemeiből.*
- Ha már itt tartunk.. én is tudok magamra vigyázni.. ehez mit szólsz? Ahogy téged ismerlek nem engednél sehová, ami szerinted veszélyes hely, vagy helyzet.. de ha bízol bennem, hagyod, hogy megtegyem, amit akarok. Utána úgyis egy életen át te fogsz nekem parancsolgatni
*Mosolyodik el, s ha a lány akarna mondani valamit, akkor két ujját ajkaira teszi, s lassan megcsókolja, majd el is szakad tőle.*
|
*Ahogy a fiú is felcsattan eltátja a száját és csípőre pakolja a kezeit. Már készülne még megemeltebb hangon (csakazértis ;)) visszaszólni, de Yama megfogja a kezeit, így beleakad a szusz a tüdejébe. Sóhajt egyet, s nyugalmat erőltet hangjára.*
- És attól szerinted jobb lesz, ha megint orvoshoz kerül valamelyikőtök? Ezt nem így kell megoldani... és ezt nem lehet egyszerűen lerendezni, mert akkor sosem lesz vége...
*Nem engedi el Yama kezét, inkább csak lassan felemeli a fejét és elmosolyodik.*
- De te is tudod, hogy engem nem kell féltened. Itt vagytok nekem ti, van egy vérebem, és én nem érek meg annyit, hogy még egy golyót kapj.. te és Naru sem értitek meg, hogy ez nem megoldás, és ezt hiszitek a legjobb tervnek, de ez nem vezet sehová!
*Rázza meg a fejét, majd ismét lehajtja. Bobby duzzogva félrevonul, és leül az ablaknál.*
|
*Mikor elszakad tőle és felcsattan meglepetetten néz rá, majd ő is épp olyan hangnemben szólal meg.*
- Nem fogod eldönteni, hogy mikor, mit, hol és kivel fogok lerendezni! És találkozni fogok *feláll, s a lány elé lép* Lukeal és lerendezem ezt az ügyet egy életre! Ez nem mehet így tovább! Te is majdnem odavesztél! Fogd már fel!
*A lány elé guggol, s ha tudja, eltolja onnan Bobbyt. Megfogja a lány két kezét. Felnéz rá, s már enyhébb hangon szólal meg.*
- Miattad akarom megtenni.. hát nem érted? Féltelek..
*Hajtja le a fejét egy sóhajjal, de nem engedi el a lány kezeit. De ha kihúzza, akkor elengedi.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
