|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Miután a doboz felét kiitta, egy sóhajjal előrebukik a feje, és elszakad a doboztól. Megtörli a száját, majd vigyorogva meglötyögteti a maradék italt, s ujjait ráfonja az egyik bokájára. Szeme sarkából öccsére sandít, s elmosolyodva figyeli, a kérdést hallva sietve félrenéz.*
- Majd megadom, így pontosan nem tudom..keverem a tesiórákkal.
*Néz a dobozra és kortyol belőle egy aprót, majd felhúzza az egyik térdét, és ráfekteti a karját. Yamára nézve összeráncolja a homlokát, s könyökével vállbaböki.*
- És hogy tervezed a közeljövőt? Mikor akarsz megnősülni, mikorra várható egy saját ház tervezése, és mikor kezdtek el gondolkozni a kölykökön?
*Vigyorodik el kíváncsian, s aprót kortyolva megtörli a száját.*
|
*Az ajtó nyílására felkapja a fejét és elkapja a sörösdobozt. A szavakra bólint, majd ő is leül mellé. Felnyitja a dobozt, majd Narura sandít. A szavaira elmosolyodik, majd összekoccintja az övével.*
- Egészségünkre!
*Belekortyol a sörbe, majd felhúzva lábait rátámaszkodik. Hosszan egy pontra mered, majd sóhajt egyet. Megtörli a száját szabad kezével és elhúzza a száját. Nem, nem azzal van a baja, hogy feleségül veszi Carment.. igazából fél ettől az egésztől. Merengése kiül arcára is, bár próbálja titkolni. Megrázza a fejét, majd belekortyol a sörbe és Narura néz. Sóhajt egyet.*
- És mikor is van önvédelem óra?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, majd ismét belekortyol a sörbe.*
|
*A tarkóját simítgatva, egy sóhajjal ballag a hűtőhöz, menet közben elpislog Lilla felé. A hűtőhöz érve kinyitja, kiemel két doboz sört, s lábával becsukja az ajtót. Lillához ballagva egy kézbe fogja a két italt, ha szükséges megigazítja a lányon a takarót, majd elnézegetve felegyenesedik. Lassan az ajtó felé fordul, végül kiballag rajta, lábával finoman becsukja maga után, majd Yama felé fordul. Elvigyorodik, s miután sikerült visszaszereznie az egyensúlyát, az egyik dobozt odadobja neki.*
- Nesze, csak mértékkel!
*Ballag oda mellé, és kicsit távolabb az ajtótól, hátát a falnak döntve kényelmesen lecsüccsen. Lábait törökülésbe kulcsolja, és egy mohó vigyorral felpöccinti a doboz tetejét, a keletkezett lyukon pedig rögtön ki is folyik egy kis hab. Sietve felszürcsöli, majd vigyorogva felnéz Yamára.*
- Háh, így kell ezt.. egészségünkre! Arra, hogy végre bekötöd a fejed
*Koccintja össze az ő sörösdobozával, majd ha sikerült akkor az ajkaihoz emeli, s fejét hátravetve mohó kortyolásba fog.*
|
*Ahogy befordul elé kitrát karokkal megtorpan. Hopp, elérték a szobájukat.. túlságosan elmerengett. A szavakra összehúzza szemeit, majd hátrébb lép, egészen a másik falig.*
- Oké, megvárlak itt.
*Néz rá egy sóhajjal, majd megcsóválva a fejét lenéz a földre. Lassan elmosolyodik.. igen, látszik rajta, hogy máris rosszra gondol. Elhesegeti gondolatait, majd felnéz az ajtóra és kicsit megcsóválja a fejét. Kíváncsian fürkészi az ajtót, majd körbenéz a folyosón, de nem jön senki. Karbateszi kezeit és nekidőlva a falnak felhúzva egyik lábát, megtámaszkodik. Lehajtja a fejét és a földet kezdi el figyelni.*
|
*Az elkezdett szavakra öccsére villan a tekintete, de látva hogy be is fejezi, helyeslőn bólint egyet. A folyosókra érve aggódva Yamára sandít. Bele se mer gondolni, hogy mi van ha Lilla még alszik.. a takarót ölelve, a pólója a hasáig felgyűrődve, haja szétterül a mocorgástól meggyűrt ágyon, a párna hanyagul a feje alá tűrve. Sietve megrázza a fejét, és ahogy elérik a szobáját, két kezét kitárva fordul be az ajtó elé.*
- Várj meg itt!
*Vált át komolyra a tekintete, ez nem kérdés vagy kérés volt, közölt egy tényt. Ha Yama felfogta akkor megfordul, halkan lenyomja a kilincset, résnyire kinyitja az ajtót, majd mint a kisnyúl besprintel és azonnal be is csukja.*
|
*A szavakra meglepődik, de hát.. jó. A továbbiakra megcsóválja a fejét. A kérdésre mély levegőt vesz. Kényesebb téma.. köhm..*
- Naru.. menjünk inkább a társalgóba. Jó?
*Dönti oldalra a fejét és bátyját kezdi el fürkészni, végül sietősebbre véve előre néz. A társalgó ajtajához érve kinyitja, és előre engedi Narut.*
|
- Egy pillanat!
*Emeli fel a mutatóujját és a szobájához kocog, lábujjhegyen beballag és leteszi a sütit, majd kilopódzva visszaszalad öccse mellé. Zsebre dugja a kezeit, és biccentve elindul mellette. A szavait figyelmesen hallgatja, ahogy megemlíti az apjukat elködösülnek a szemei és az arca is elsötétül. Lefagy róla minden érzelem. Elnéz oldalra és az ajtókat kezdi el nézegetni. Amint Yama befejezi töpreng egy kicsit, majd halkan, színtelen megszólal.*
- Én.. már nem akarok semmit attól az embertől..
*Néz meredten egy pontra, de tincsei a szemeibe lógnak, így még az íriszeiből sem lehet kiolvasni hogy mi járhat a fejében. Lassan elvigyorodik, és fülig érő mosollyal Yamára néz, majd hátbaveregeti.*
- Megadom majd a legutolsó számát amiről tudok. Valahogy csak fel tudod venni vele a kapcsolatot..
*Vigyorog rá, majd a torkát megköszörülve lenéz a talajra, és visszadugja a kezét a zsebébe.*
- Mi a másik?
|
*Amint Carmen elment utána néz, ahogy Naru magához rántja felpislog rá, a szavaira lenéz a földre, majd elszakad bátyjától. zsebredugja kezeit.*
- Őhm, elég sokminden van, amit el szeretnék mondani.. és kérdezni is akarok valamit, de azt majd később..
*Von vállat, majd felpislog rá és elindul a folyosón. Remélhetőleg Naru is jön, akkor viszont bele is kezd a mondandója első felébe.. illetve három részből áll, belekezd az elsőbe. Igen. Sóhajt egyet.*
- Tudod, Alexis és Carmen eszembe jutatta anyát.. aztán apát, hogy hogy viselkedtem vele.. igazából azon gondolkodtam, hogy én is követtem el nagy hibákat, mégis.. mégis kaptam tőletek még egy esélyt. *felnéz Narura, majd vissza előre* ..és szeretném rendbehozni apával a kapcsolatunkat. Miattad is, meg.. miattam. Egy esélyt megérdemel ő is, nem? Tudom, akkor elküldtem.. de.. azóta sokminden változott.*
*Mély levegőt véve felnéz bátyjára, majd inkább le a földre.*
|
*Yama szavaira pislog párat, Naru biccentésére elmosolyodik, majd bólint egyet.*
- Oké! Visszamegyek Bobbyért..
*Simít végig Yama karján, majd elszakadva tőle vidáman elszökdécsel. A kanyarban lelassít, és hátrapislog a válla felett kíváncsian, majd egy sóhajjal előre néz, és tovább siet a szállása felé.*
|
*Mosolyogva megöleli Carment, végigsimít a hátán, majd elszakadva tőle nyújtózik egyet. A sütit meglátva felcsillannak a szemei, és vidáman átveszi.*
- Wóó, köszi! Ez jól fog jönni..
*Szedi le róla a csomagolást, és azonnal befal egyet. Nagy gyomra van ^^ öccse szavaira Carmenre néz, és biccent neki hogy menjen csak. Sütis kézzel integet neki, és átkarolná öccse nyakát, de sajna tele a keze. Sietve befal még egy sütit, majd a maradékot visszacsomagolva, felszabaduló kezével átkarolja Yama nyakát ha tudja, és magához rántja.*
- Na mesélj öcskös!
|
*Narumi hangjára felkapja a fejét, a kérdésre mehökkent arcot vág. Mmégis honnan tudja...? Vagy nem is tudja..? Dönti oldalra a fejét és megtorpan. Képtelenség.. honnan tudhatná..?*
- Sszia Naru!
*Böki végre ki a köszönést, a kérdésre sietve a sütire néz, majd vissza bátyjára.*
- Őőm, igen! Még amikor megjöttünk csináltam..
*Pislog párat, majd átnyújtja a tányért. Ha elvette, akkor visszahúzva a kezét zsebredugja. Lehajtja a fejét, majd Carmen kezére néz, amelyiken a gyűrű van. Huh.. megcsóválja a fejét, majd felnéz a lányra.*
- Beszélnem kell Naruval, magunkra hagynál?
*Dönti oldalra a fejét, majd egy sóhajjal Narumira néz, végül vissza a lányra.*
|
*Yama válaszára elmosolyodva bólint. Ahogy megfogja a kezét, még szélesebb mosolyra kanyarodnak az ajkai, és összefűzi vele az ujjait. Naru hangját meghallva odakapja a fejét, és felkuncog.*
- Sziaa!
*A kérdésekre Yamára néz és ismét felkuncog. Elengedi a fiú kezét hogy röpkén meg tudja ölelni Narut, majd ha Yama is felszabadult, akkor visszaballagva hozzá átöleli a karját. A gyűrűjére sandít, majd kuncogva Yamára. Ő most nem tud beszélni XD*
|
*Halkan csukja be maga után az ajtót, nem akarja felébreszteni Lillát. A kilincsen tartva a kezét mély sóhaj szakad fel a tüdejéből és egy pillanatig a kezére mered, majd megrázza a fejét. Hát, nincs jó bőrben*
~Szedd össze magad, Naru!~
*Hunyja le a szemeit, és ellökve magát az ajtótól elindul a folyosón, ám hamar szembe is találkozik a párossal. Kihúzza a zsebében pihenő kezeit, és kitárja a karjait. Máris felderül*
- Srácok! Hát ti? Mi járatban erre? Milyen volt az éjszaka?
*Vigyorog sunyin, mintha tudna mindent, pedig halvány gőze sincs semmiről XD. A sütit meglátva megcsillannak a szemei, és le sem veszi róla a szemeit, majd lassan, játékosan megszólal.*
- Aaz..esetleg az... enyém?
|
*A szavakra lehunyt szemmel sóhajt, az ötletre a lányra néz, majd maga elé.*
- Nem tudom, majd megbeszélem Naruval..
*Húzza el a száját, majd megcsóválja a fejét és felnéz. Az ajtókat kezdi el fürkészni, majd a plafonra nézve elmereng. Carmenre nézve lassan elmosolyodik és kihúzva a kezét a zsebéből a kezéért nyúl, és megfogja, majd összekulcsolja vele ujjait. Előre néz, majd a sütire.*
|
*Az udvarias válaszra töprengve pislog a fiúra, majd sietve visszafordul a teáskannához, és visszateszi a rácsra. Visszateríti a rongyot is a helyére, és két kézbe fogva a bögrét visszafordul a fiú felé. Nekidőlve elkezdi az italt fújkálni, és közben Kippeit figyeli. Lassacskán elmosolyodik, bár pontosan maga sem tudja, miért.. női hormonok.. egyik pillanatban még semmi, aztán hirtelen melegség költözik a szívébe.. hogy mitől azt nem tudom, de most olyan más.. ismét olyan rózsaszínes árnyalatot vett fel a világ. Kippeit figyelgeti, majd a fejét megrázva a teába pillant. Lehunyja a szemeit, és lassan belekortyol, majd összevont szemöldökkel elkezdi fürkészni a bögrét.*
- És minden rendben veled? Jól vagy?
*Sandít fel a fiúra, majd ismét a teájára néz. Ilyen könnyen azért nem mennek a dolgok.. csakhát..*
|
*A végigmérésre elhúzza a száját, majd zsebredugja kezeit.*
~Vissza kell nyernem a bizalmát.. de fogalmam sincs, hol kezdjem.~
*Csóválja meg a fejét, majd belépked az ajtón. Behúzza maga után, és ismét zsebredugja kezét. Kíváncsian körbenéz, majd az ajtónak dől. Inkább nem megy tovább.. lányos terep. Megcsóválja a fejét, a kérdésre a lányra néz.*
- Nem kérek, köszönöm..
*Sóhajt egyet és lehajtja a fejét. Elhúzza a száját és eltökélt arcal felnéz, de aztán ismét szomorkás arca lesz. Nem tudja mit mondjon, vagy tegyen, hogy a lány újra bízzon benne..*
|
*A javaslatra bizalmatlanul végigméri a fiút, és hosszan eltöpreng. Merengve nézegeti, majd az ajtó felé indul egy sóhajjal.*
- Gyere..
*Lenyomja a kilincset és benyomva az ajtót beballag. Menet közben elengedi a kilincset, ha a fiú bejött becsukhatja az ajtót, ő egyből a mini gáztűzhelyhez ballag. Minek nagy..? Egyik szőkeség sem nyúl hozzá, neki egymagának meg jó az instant mikrós étel is. Lekapcsolja a vizet, s egy törölközőt kézbefogva leemeli. Belelógat egy filtert, és amíg izél, oldódik vagy mit csinál, megfordulva a pultnak dől. Karba teszi a kezeit, és Kippeire néz, majd a székekre.*
- Ülj csak le.. Carmen elrohant, azt mondta majd felhív és elmeséli, Alexis pedig elment görkorcsolyázni.
*Vonja meg a vállait, s hátranéz a válla felett. Kiveszi a filtert és kidobja, majd önt a teába cukrot, mézet és egy kevéske citromlevet. Összekevergetve kiönti egy bögrébe, majd Kippeire néz.*
- Megkínálhatlak?
|
*Ahogy nem szakadnak el egymástól lenéz a lányra, a szavakra elmosolyodik.*
- Nekem is hiányzol..
*A szavakra elengedi, a kérdésre eltöpreng.*
- Bemehetek... majd segítek!
*Bólint egyet és a lány felé lép egyet.*
|
*A szavakra nem figyel, az ölelésre lehunyja a szemeit. Biztonytalanul, majd felbátorodva öleli át Kippei mellkasát. Nem ereszti el, arcát a fiú ruhájába fúrja, s beszívja az illatát.*
- Hiányzol..
*Suttogja halkan, és mély levegőt vesz. Az ajtóra néz, de nem engedi el a fiút.*
- Már biztos felforrt a teavíz, mennem kell..
*Engedi el Kippeit, és hátrébb lép. Sóhajtva az arcához nyúl. Kippeire néz, majd az ajtóra.*
- Bejössz?
|
*A lány szavaira elhúzza a száját.*
- Nem akarom, hogy mástól tudd meg..
*Szűri halkan fogai közt, ahogy megfogják a kezét sóhajt. Odalépked a lányhoz és átöleli, ha hagyja. Mondani nem tud semmit.. elszakad a lánytól, és félrenéz, majd a lányra töprengve.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
