|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Helyeslően bólogat. Ő egy kulcsfontosságú figura a csapatban, tuti hogy nem hagyják ki ^^. Ahogy Yama a kutyához megy, mosolyogva utána néz. Bobby a pirítóst meglátva azonnal felugrik, és heves farkcsóválással elkezdi Yamát körbeugrálni. Amint megkapta vidáman, a farkát csóválva a helyére viszi, és leheveredve a két mancsa között elrágcsálja. Carmen sietve felkapja az utolsó falat pirítóst, és a köntösét a mellkasánál összefogva Yamához szalad. Az ajkai elé teszi.*
- Áá!
*És ha Yama bekapná, akkor elkezdi maga felé húzni, s ha a fiú hajol utána, akkor amint közel ért, egy hosszú csókot nyom az ajkaira.*
|
*Odaadja a másik falatot is, a kijelentésre értelmesen néz.*
- Hátőő.. tudod én..
*Pislog értelmesen, de nem akarja megbánatni a lányt, így becsukja a száját. Letör egy újabb falatot és a lány szájába teszi, amint ő is kap elmosolyodik. Bekapja a falatot, majd elrágcsálja. A kérdésre összehúzza szemeit. Lenyeli a pirítóst és sóhajt.*
- Nem említett Viktor semmit.. szerintem majd szólnak, ha van fejlemény. Biztos nem hagynak ki
*Mosolyodik el, majd félrebiccenti a fejét. Letör egy újabb falatot és a lány ajkaihoz emeli, ha elvette, akkor visszahúzza a kezét. A pirítósra néz, lassan el is fogy. A kutyára vándorol tekintete. Hoppá, róla megfeledkezett.. elvigyorodik bambán, majd feláll és az asztalhz ballagva elveszi a saját pirítósát. Lenéz Bobbyra.*
- Bocs pajti.. rólad elfeledkeztem.. de tessék.. én nem vagyok éhes.
*Hajol le és ha Carmen felől sincs ellenvetés, akkor odaadja Bobbynak egy fejpaskolás kíséretében.*
|
*Vidám mosollyal nyitja ki a száját, és a pirítóst bekapva, jóízűen elrágcsálja. Amint lenyelte újból nyitja a száját, de a második falat után el is töpreng. Ingatja a fejét, majd határozottan bólint.*
- Jó! Holnap én csinálok reggelit neked! De előtte el kell újságolnom a hírt néhány emberkének..
*Néz ismét a kezére, bár Yama sejtheti hogy amint a magára hagyja másfél óra, és az egész kollégium tudni fog róla.. csillogó szemekkel mozgatja meg az ujjait, majd kuncogva egy újabb falatért hajol. Menet közben lopva ő is letör egy darabot, és azt meg Yama ajkaihoz emeli.*
- Tényleg, Viktor és Corni esküvőjéről már tudsz valamit? Ti lógtok folyton együtt..
*Teszi hozzá, mintha ők nem azt csinálnák folyton ^^*
|
*A válaszra biccent és féloldalasan elhelyezkedik az ágyon. Mármint egyik lába lelóg, másik pedig behajlítva az ágyon van. (Remélem el tudod képzelni.) A tálcát maga elé húzza és a pirítóshoz nyúlva letör belőle egy kis darabot, majd felnéz a lányra.*
- Áá
*Ha kinyitotta a száját, akkor beleteszi a falatot, majd elmosolyodva ismét tör egy kis darabot.*
|
*Ahogy Yama felül mellé, kíváncsian ránéz, a szavaira boldog mosollyal elhelyezkedik az ágyban, és felé fordulva a sarkai mellé csüccsen.*
- Nem, de azt komolyan, hogy megetethetsz!
*Dönti oldalra a fejét mosolyogva, és az ölébe húzza a takarót, majd a tálcára pislog. Felemeli a pohár tejet és belekortyol, majd a száját megtörölve vissza is teszi. Nyamm, remek reggeli!*
|
- Már késő, letettem..
*Teszi hozzá halkan, a lány szavait figyelmesen hallgatja. Elmosolyodik, a Narus részre viszont félrenéz. Ahogy átkarolja a nyakát felnéz rá, a szemeibe, majd mély levegőt vesz.*
- Talán így van..
~Csakhogy... szeret téged..~
*Hunyja le szemeit egy pillanatra, majd egy sóhajjal felnéz. Magára erőltet egy mosolyt, majd végigsimít a lány arcán.*
- Én is szeretlek..
*Mosolyodik el, majd lassan elszakad a lánytól és visszaül az ágyra. A tálcára néz, majd Carmenre.*
- Amúgy azt komolyan mondtad, hogy egész nap az ágyban leszel..?
*Húzza be sietve a nyakát, majd pislogva oldalra dönti a fejét.*
|
*A telefoncsörgést meghallva pislog párat, majd átvisít a szobán.*
- Ha Viktor az akkor üdvözlöm, és szóljon Corninak hogy hívjon fel amint tud!
*Bólogat komolyan, és sikkantva a hátára dől. A gyűrűjét kezdi el nézegetni, ahogy Yama visszaér felül. Kíváncsian hallgatja a szavait, majd elmosolyodva megvonja a vállait.*
- Nem fog zavarni.. nekem van, és ha vége az iskolának, szeretnék jelentkezni egy művészeti suliba. A tandíj ugyan drága lesz, de azt apa megfizeti, a rajzaimmal pedig keresek egy csomót.
*Vonja meg a vállait. Igazából ez nem rázza meg nagyon, a pénz nem az élete, és ha arra kerül sor, egy csomó dolgot el tud adni, ami behoz valamit.. az emlékre elhúzza a száját, de apja ügyében valamiért nagyon magabiztos. Talán mert ha ő is megnősülhetett, akkor ő is nyugodtan férjhez mehet az akarata ellenére. Yama utolsó kijelentésére elneveti magát.*
- Ugyan, Narutól nem kell félni. Én inkább attól félek, hogy sokkolni fogja kicsit a hír. Hisz sosem tudott eligazodni rajtunk.. de én szeretlek akkor is!
*Karolja át Yama nyakát, és összefűzi az ujjait a tarkójánál. Mosolyogva a fiú szemeit kezdi el fürkészni.*
|
*A vidám csókot ideje sincs viszonozni. Elmosolyodik a lány boldogságán, ám ekkor megcsörren a telefon. Szemforgatva feláll, végigsimít Carmen karján és a pulthoz lépkedve felveszi a telefont. Viktor hangját meghallva értelmesen néz, majd sóhajt.*
- Szia.. hát, nem a legjobbkor, de mond. *ha elmondta, akkor még egy ideig meg sem szólal, majd elmond neki valami egyszerűt.* Szóval ennyi.. ha nem megy, majd hívj vissza. Szia
*Le is teszi, mielőtt elköszönhetett volna a fiú és visszasiet Carmenhez. Egy sóhajjal visszatérdel az ágy mellé és megfogja a lány mindkét kezét.. azért van még valami, amit tudnia kell. Ha tud a szemeibe néz, reménykedőn.*
- Figyelj.. nem fog zavarni az, hogy nincs pénzem? És az apád..?
*Húzza el a száját, majd elengedi a lány kezeit és mély levegőt vesz. Lehajtja a fejét, majd ismét felnéz.*
- Emlékszem a legutóbbi találkozásra.. azóta sokat változtam, de ezt ő gondolom nem fogja észrevenni..
*Néz félre, majd megcsóválja a fejét.*
- És úgy illik, hogy tőle is megkérem a kezed.. meg.. *összehúzza szemeit és Carmenre néz* ..Narumitól. Hisz szinte vele nőttél fel..
*Dönti oldalra a fejét, majd elmereng. Hű, hogy mi lesz itt..?*
|
*Az alsó ajkát beharapva néz Yama szemeibe, ahogy megérzi a gyűrűt a kezén a másik kezét a mellkasához húzza, és elfojt egy sikítást. Ezt azonnal el kell újságolnia a csajoknak!!! Telefon!!!! Nem nem nem, előtte még boldogan csillogó szemekkel megnézegeti a gyűrűjét, majd két kézbe fogva Yama arcát, vidáman megcsókolja.*
- Szeretlek!!
*Pislog rá lelkesen, és a gyűrűjére néz. Óóó, esküvő, ruhák, torta, tánc, nászút.. egy régi, nagy álma válik valóra. Boldogan ismét a fiú nyakába ugrik, és őt ölelve álmodozgat tovább, ám aztán eszébe jut valami.. Boldogság, fehér fény mindenhol, de.. az apja? Elszakad Yamától, és elszontyolodva egy pontra mered a földön.*
~Ezt még apának is meg kell mondanom.. szeretném, ha ott lenne az esküvőmön.. de abból, ahogy legutóbb Yamával bánt.. ráadásul most nincs is rám szüksége, ott van az új felesége, nekem meg Alexis.. *ám ahogy a gyűrűjére néz, máris elmosolyodik* De nem baj! Ha nem érti meg, az az ő baja.. én férjhez megyek mindenképp!~
*Yamára néz, de gondolatban már a meghívót írja*
|
*Ahogy a lány hosszú ideig meg sem szólal elhúzza a száját. Lehet túl gyors volt minden.. jó, ő megérti. Tud várni.. félrefordítja a fejét, majd lehunyja szemeit. Elveszt minden reményt, s mély levegőt vesz. Nem látja Carment, így nem tudja válasznak venni, az egyértelműt. A gyűrűre néz, majd elhúzza a száját. Hát, ez van.. már emelkedne fel, mikor meghallja a lány hangját. Hirtelen azt se tudja, hogy mi a helyzet. Az előbb még.. aztán.. ám ahogy a nyakába urgik kishíján hátradől, így egyik kezével megtámaszkodik maga mögött a földön. Felragyog arca, s lassan elmosolyodik. Visszanyerve egyensúlyát szorosan magához öleli a lányt, majd elszakadva tőle a kezét megfogva a mellkasához húzza. Felnéz rá, egyenesen a szemeibe. Közben lassan felhúzza a lány ujjára a gyűrűt. Mondani viszont már nem tud semmit.. örül, nagyon örül. De ez látszik is rajta.*
|
*Ahogy kiveszik a kezéből a dobozt, nagyokat pislog, és kézbe vesz egy pirítóst. Beleharap és azt rágcsálva néz le Yamára. A zavartságát látva kíváncsian oldalra dönti a fejét és szépen, ráérősen eszeget tovább. Várakozón fürkészi a fiút, a szavait hallva elmosolyodik, ahogy az éjszakához érnek lenyeli az utolsó falatot és mosolyogva lesüti a szemeit. Nem nagyon esik le neki... ám a gyűrűt meglátva eltátja a száját, szemei is elkerekednek, arca felragyog, s egyszerre elámul. Mintha valami földöntúlit látna.. eddig csak Corni kezén látott hasonlót. A kérdésre még mindig ebben a ledöbbent pózban néz vissza Yamára, és igazából fel se fogja. Ez most..az amire gondol..? Nem értelmezi félre? Kezét kis hatásszünet után a szája elé kapja, nem tudja hogy sírjon vagy nevessen. Visszanéz a gyűrűre és tátog, de megszólalni azt nem tud.. ingatja a fejét, majd bólogat, végül megrázza, szemeit áztatják a könnyek, de a következő pillanatban felsikít. Olyan igazi Carmenesen.. legyezgeti maga előtt két kézzel a levegőt hogy mielőbb felszárítsa a könnyeit, majd szaporán bólogatni kezd. Ezt veheti válasznak..*
- Igen! Igen igen igen! Örömmel! Boldogan! Bármikor!
*Öleli át a fiú nyakát, és el sem akarja engedni. Ezért már megérte felkelni ^^*
|
*Jól van, egyből kiszúrja mi a helyzet. A kérdésre félrenéz, majd torokköszörülve visszanéz rá.*
- Ajándék.. vagyis valami olyasmi.......
*Nyel egyet, majd mély levegőt vesz. Najó.. ezt nem így szokás. Még mielőtt a lány kinyitná a dobozt kiveszi a kezéből.*
- Na várj.. őhm
*Zavartan megvakargatja a tarkóját, majd mély levegőt vesz. Ez így nem jóóó... lelkiismeret.. ájj.. megrázza a fejét merengve, majd feláll és a tálcát arrébb tolva letérdel az ágy mellé. Zavartan felnéz Carmenre, majd komoly arcot vágva a dobozra néz. Hogyan kezdjen bele..? Nem sokat néz tv-t.. az lehet segítene. Egy sóhajjal felnéz a lányra, fürkészi a szemeit egy ideig, majd kinyitja a száját, de egy hang sem jön ki a torkán. Jó, lassan elmosolyodik.*
- Nem vagyok ilyen téren a szavak embere.. szóval bocsi.. *húzza be a nyakát, majd pislog párat, végül leengedi vállait* 1 éve lassan együtt vagyunk.. sokminden történt.. és a tegnap este is.. boldoggá tettél.. *zavartan lesüti szemeit, majd ismét felnéz, s közben kinyitja a dobozkát. Benne egy aranygyűrű helyezkedik el. Kíváncsi tekintettel Carmenre néz, miközben kiveszi a gyűrűt* Lennél a kedvesem egy életen át?
*Vág már teljesen nyugodt arcot és megpróbál a lány szemeibe nézni, mélyen, vágyakozón, szerelmesen.*
|
*Igen, kicsit érdekesen néz Yamára. Megártott volna neki az éjszaka? Ahogy odajön felül és behuppan a két sarka közé. Izgatottan megtámaszkodik maga előtt a takarón és a tálcára néz. Egyből kiszúrja a dobozt. Elhúzza a száját és kíváncsian fekukucskál Yamára, majd sietve visszanéz a dobozra, és bizonytalanul rámutat*
- Eeez mi? A desszert új tálalása?
*Töpreng el és két kézbe veszi a dobozkát, majd ha nincs ellenvetés, érdeklődve kinyitja.*
|
*A válaszra biccent, és a pult felé fordul. Persze a dobozkát most maga elé tartja. A kérdésre hátrapillant a válla felett.*
- Pirítós tejjel. Legközelebb majd valami jobbat találok ki, de most nem volt kreatív hangulatom.. igen, én.
*Mosolyodik el, majd az asztalhoz hátrál. Jó, Carmen lehet nem tudja mi baja, de mindegy.. XD Érdekes lehet. Az asztalhoz érve odafordul és eltakarva a tálcát ráteszi a kis dobozt, majd az egyik tányért és a poharat. Egy sóhajjal hátranéz, majd két kézbe veszi a tálcát és megfordulva Carmenhez lépked. Ha ad egy kis helyet, akkor leül az ágy szélére és a tálcát a lány mellé helyezve félrenéz. Sietve visszanéz, majd hosszan fürkészni kezdi.*
|
*A fiú kérdését hallva felháborodva nyitja a száját, hogy nemet mondjon, de hallva a továbbiakat azonnal be is csukja, és lelkesen csillogó szemekkel visszatakarózik.*
- Igen! Egészen estig! És meg is etethetsz!
*Bólogat nagyon komoly arckifejezéssel, majd felkuncog, és ujjait az ajkaira tapasztva, kíváncsian elpislog a konyha felé. Yamát kezdi el fürkészni, majd félrebiccenti a fejét.*
- Mi a reggeli? Te tényleg főztél?
*Csóválja meg a fejét széles mosollyal az ajkain.*
|
*A szavakra behúzza a nyakát, a tekintetre mély levegőt vesz. Ajjajj, talán lefog bukni..? Kissé idegesen körbenéz, ám a szavakra megkönnyebbül. Hála az égnek.. a lányra néz kíváncsian.*
- Egész nap az ágyban kívánsz lenni..? Mert ha igen, ágybaviszem a reggelit!
*Húzza ki magát egy mosollyal, majd mély levegőt véve lehajtja a fejét. A kis dobozkát kezdi el szorongatni a háta mögött. Á, sosem volt jó beszélőkéje... mély levegőt véve elnéz Carmen felé és oldalra dönti a fejét.*
|
*A kérdésre elmosolyodva bólint egyet, és jólesőn nyújtózik ismét. Ahogy Yama odajön kíváncsian ránéz, a tekintetére gyanakvón emelgetni kezdi a szemöldökeit. Mi olyan furcsa? Mit csinált rosszul? Mondott valamit? Rosszul néz ki? Ahogy feláll, utánanéz, a köntösét meglátva elmosolyodik, és kipattan az ágyból.*
- Köszi!
*Vidáman átveszi és belebújik, majd megköti a hasánál, de meg is torpan. Felkapja a fejét, s gyanakvón, kissé vádlón Yamára néz, mintha a fiú valami bűnt követett volna el.*
- Egy pillanat.. valami nem stimmel..
*Néz Yamára izzasztó tekintettel, s hirtelen lehunyja a szemeit, és a levegőbe szagol. Mmmm-zve visszaereszkedik az ágyra.*
- Tegnap még nem voltak ilyen isteni illatok!
|
*A lányt fürkészi, amint megébred elmosolyodik.*
- Jó reggelt.. jól aludtál?
*A kérdésre töprengve az órára néz, majd a lányra.*
- 8-kor keltem... nem tudtam aludni.
*Von vállat és a dobozkát a pulton felejtve az ágyhoz lépked. Letérdel az ágy melé és a lányt kezdi el fürkészni. Szerelmesen néz fel a lányra, majd felkönyököl az ágy szélére. Lehet zavaró lehet Carmennek, hogy őt nézi.. ^^''. Egy sóhajjal feláll és a fürdőbe lépkedve körbenéz, majd leveszi Carmen köntösét. Visszalépkedve hozzá odanyújtja neki.*
- Tessék..
*Dönti oldalra a fejét, ha elvette, akkor visszaballag a pulthoz és sietve megfordul, majd kezeit háta mögé rejtve kézbeveszi a dobozkát. Sóhajt egyet.*
|
*Nyammogva fordul át a másik oldalra, azt remélve hogy Yama meleg teste fogadja majd.. ehelyett szépet puffan a kihűlt ágyon. Nagyokat pislogva emeli fel a fejét, és körbenéz, majd Yamára, bár kócos tincseitől alig lát. Vesz egy mély levegőt, és velülve az ölébe csúsztatja a takarót. Mintha csatázott volna, olyan az ágya. Körbenéz álmosan, majd a fiúra, és sóhajt.*
- Jóreggelt.. mióta vagy fent?
*Nyújtózik egy nagyot, de mivel nincs rajta ruha így sietve maga köré csavarja a takarót. Bobby álmosan pislog az ajtóban fekve. Yamával egyszerre ébredt, de azóta csak némán figyel.*
|
*Már elég korán felébredt és a konyhában tevékenykedik. Finom illatok járják körbe a szobát, hisz épp pirítóst készít. Kettő kész is, még kettő és ezzel teljesen kész van. Ez idő közben a hűtőhöz lépked és előveszi a dobozt tejet, önt két pohárba, majd az asztalhoz ballagva leteszi őket. Nyújtózik egyet, majd ásít és végignéz magán. Jó, majd felöltözik. Legyint és a konyhába lépkedve kinyitja az egyik szekrényt és kivesz két tányért. Azt is az asztalra helyezi, majd a pirítósért ballagva sóhajt. Kész vannak végre. A tényárokra pakol kettőt-kettőt és kíváncsian elnéz Carmen felé. Remélhetőleg még nem ébredt fel, hisz nincs készen. Besiet a fürdőbe és a nadrágját a kezébe véve a zsebében kezd el kutatni. Megtalál két kis dobozt, belenéz az egyikbe, majd bólint. A másikat visszateszi. Gondosan visszateríti a nadrágot és kiballag a fürdőből. A pultnak dőlve elmereng, a dobozt fürkészi, majd háta mögé rejtve Carmenre pislog.*
~Remélem tetszeni fog neki..~
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
