|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Á, szóval zajt hallottál? Csak nem hallgatóztál?
*Egy kicsit oldalrabillenti a fejét. Végignézi a lányt a feje búbjától egészen a cipője orráig. Az sem érdekli ha Kagome ezt észreveszi.*
~Nem rossz Lionel izlése az biztos. De jobban tette volna ha más felé néz!~
*Mérgesen megfordul és vissza akar menni a fürdőbe amikor valami éles dologra lép.*
-Au, a fene...-*Leül az ajtó melletti székre és talpát vizsgálja.*
~na ennek si most kellett jönnie! Mért pont most?!~
*Észre sem veszi, h. Kagome még a szobában van. Próbálja kiszedni a talpából a két üvegszilánkot ami valószínüleg az egyik vázából való amit az elöbb vágott a falhoz.*
|
*Megszeppenve áll Yamada előtt. Nem tudja mit tegyen és mit mondjon.*
-Hát..én..ööö.. Zajt hallottam és az hittem.. mind1.. Nem Lionelt keresem..-
~Jajj, mindent elszúrtam.. Most valószínűleg gyűlöl engem is, meg Lionelt is, aki semmiről sem tehet.~
*Hátra tesz egy-két lépést, s megfogja az ajtókilincset, de még nem távozik..*
|
*Nem hallja, h. kinyílt az ajtó így nem is törődik vele. Már épp a zuhany alá akart volna állni amikor valaki a nevét kiáltja kintről. Gyorsan egy törölközőt csavar maga köré és kinéz. Kissé leblokkol mikor meglátja Kagomét, de aztán megint visszatér a düh, szemei szikráznak.*
-Mit akarsz?! Ez a fiúk szobája ha nem vetted volna észre! Ha Lionelt keresed akkor nézd meg az istállónál!!-
*Törölközőjét összefogja a derekán és az ajtófélfának támaszkodik.*
~Mi a fenét akar még?! Nem látja, h. már így is kikészített teljesen?! Tünjön el és hagyjon békén! ~
|
*Se köpni, se nyelni nem tudott, mikor Yamada kijelentette, hogy ne szóljon bele a dolgaiba és az életébe. A fiú után megy egy kis idővel, s megáll az ajtó előtt. Benyitna, de hirtelen csörömpölést hall odabentről. Megijed, hogy valami történt Yamadával, s meront.. Majd hirtelen keresni kezdi szemével a fiút. Hirtelen felkiált..*
-Yamada!-
|
-Hogy lehet én ilyen ostoba? Ilyen átkozottul ostoba?!-
*Kis híján kitépi az ajtót a helyéről, de már nem is érdekli. Bevágja magamögött és felrugja az elötte álló könyvkupacot. Átvágtat a szobán egyenesen a fürdőbe és mindent ami útjába kerül eldob, elrúg, elhajít. Üvegek törnek össze, könyvek szakadnak szét, már nem érdekli. Olyan dühös, h. legszívesebben felgyújtaná az akadémiát és Lionelt megölné.*
-Ezt még visszakapod! Megbánod még, h. egyáltalán Kagoméra néztél!!!
|
*Örül, h. végre túljutott ezen az átkozott influenzán és mostmár megint kiveheti a részét az iskola mindennapjaiból. Szörnyű volt számára, h. pár hétig még a szobáját se hagyhatja el, de most végre lement a láza, nem köhög csak egy pici náthája maradt amire az allergiája is rátesz egy lapáttal. Több oka is volt amiért nem akarta elhagyni a szobát.
Ezeket magában fel is sorolta szinte minden nap.*
~1. Nem akarok találkozni Kagomeval.
2. nem akarok megfertőzni senkit.
3. Fáj minden izmom, alíg tudok a fürdőig elcsoszogni, nemhogy a társalgóba a többiekhez.~
*Az első pont volt számára a legfájdalmasabb hiszen nagyon is hiányzott neki Kagome.*
~Na most végre talán megint látom.~
*Ettől a gondolattól jobb kedve támadt és ruháit magára kapva indult el a társalgó felé. Szeme az ajtó melletti asztalon lévő könyvekre siklott és elhúzta a száját majd felvette mindet és a szobából kilépve a könyvtár felé vette útját.*
|
*Ijedtsége alaptalannak bizonyult, de még maga se tudja, miért hitte, hogy Kagome van az ajtónál.*
~Hülyeségeket gondolok?Hogy kerülne ide Kagome? Nem érdekel ez az egész, sőt már abba se vagyok biztos, hogy nem csak azért éreztem, hogy szerelmes vagyok belé, mert új voltam. De akkor mért pont ő? Mért nem Sora? Najó, azt hiszem ki kell valamit találnom.~
*Gondolataiba merülve elindul a fürdőszoba felé. Gyorsan lekapja magáról ruháit és beáll a zuhany alá. Feje a gyorsan váltakozó eseményektől fájni kezdett így a víz nyugtatólag hat az idegeire.*
-Nincs is jobb ilyenkor, mint egy kiadós zuhany.
~Valamit ki kell találnom, hogy tisztázzam magamban az érzéseimet. De mit?~
*Ötletek nélkül lép ki a zuhany alol, magára veszi a ruháit és visszamegy a szobájába. Kinyitja a szekrényét és kivesz belőle egy könyvet. Leül az ágyára és olyat tesz amit nem igazán szokott, olvas.*
|
*Benyit az ajtón, illetve benyitna. A kilincset lenyomta, de valami belső hang visszahúzza. Nem megy be az ajtón. Már nem is érdekli Yamada.*
~Most olyan érzésem van, mintha már nem is éreznék Yamada iránt semmit, vagy nem tudom. Össze vagyok zavarodva! Áááá! Segítsen valaki!~
*Berohan a lányok szobájába, lehuppan az ágyra s lehunyva szemeit, elalszik. De amielőtt elaludna.*
-Yamada...-
*Ezt suttogja...*
|
*Mérgében nevágja magamögött az ajtót.*
-Ó, hogy lehetek én ilyen hülye?! Megbántottam pedig nem akartam! Tényleg nem!
*Le akar ülni a ágyára, de ott már valaki horkolvava, elnyúlva alszik.*
-Te rohadt dög! Takarodj az ágyamról!
*Megfogja a macskát a farkánál fogva, kinyitja az ajtót és kihajítja.*
-Ne is gyere vissza!*kiáltja utána.*
*Leszedi a macskaszőrt az ágyáról, aztán rádől és nézi a plafont.*
-Kagome.... mi olyan különleges benned? Mi afene fogott meg rajtad ennyire? Talán az, hogy ilyen szókimondó vagy.... De amit az elöbb mondott az azért már kicsit sok. Először elhív valahova aztán dicséri a szemem.... nem értem ezt a lányt. Komolyan megdöbbent, hogy nem ő az első csaj az életembe, de egyikkel se volt még ennyi bajom.
*Sóhatva nézi tovább a plafont amikor valami a hasára ugrik.*
-Te szemét kis dög már megint mit csinálsz itt? Hogy jöttél be?
*Felül és lelöki magáról a macskát. Az ajtóra néz és ereiben meghül a vér.*
~Kagome?~
|
*Miután az egész ismerkedéses program véget ért már hulla fáradtnak érezte magát. Alíg tudott elvánszorogni a szállásáig é útközben még a macska is felbukkant akiben már a karám felé menet is annyiszor megbotlott.*
~Átkozott macska.... Mostmár elegem van belőle...~
*Két ásítás között szitkozta a macskát.*
~És még a térdem is fáj... Hát komolyan mondom ez a nap már rosszabb nem lehet.~
*Gorsan átöltözött és bebújt az ágyába. Szinte azonnal elaludt*
*Arra ébredt, hogy valami mocorog a lábánál.*
-Mi a.....
*Agyát elfutotta a düh.. Kiugrott az ágyból és elkapta a jövevény farkát.*
-Te átkozott kis bestia! Hát mért nem hagysz már békén????!
*A macskát farkánál fogva az ajtóhoz viszi és kidobja.*
-Idegesítő vagy.
*Nyújtózkodik és ásít.*
-Ki lehet most a társalgóba?
*Nem is törődik vele, hogy csak egy rövidnadrág és egy póló van rajta elindul a társalgó felé.*
|
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
