|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-öö... részemről semmi akadálya nem lene csak tudod....
*Nagyon is örülne neki, ha aKagome ott lenne vele, de volt egy apró bökkenő amiért legszívesebben megfojtaná szobatársát.*
-.... hát... Lionel is itt lakik és szerintem....-
*Nem tudta befejezni a mondatot, mert nyikorgva kinyílt az ajtó. Odafordult, de nem látott senkit. Aztán lenézett és ott csámpázott végig a macska. Szépen kikerülte az üvegszilánkokat meg az egyéb széttört holmikat és odadörgölőzött Yamada lábához majd felugrott az ágyra és elterült.*
-Ó, te.... *elengedte Kagomét éés az ágyához lépett. Felkapta a macskát és az ajthoz érve kidobta. Gyorsan becsukta az ajtót és nekidőlt.*
-Bocs, néha besétál magától, kicsit idegesítő...
*El is felejtette mit kezdett el mondani. Csak úgy állt nekidőlve az ajtónak és Kagomét nézte. Igaz, h. kicsit feltünően állt meg (a szemével) a kidomborodó pontokon, de ez most nem zavarta.*
|
*Nem szeretné elengedni a fiút, de más későre jár. Mennie kellene vissza a lányok szállására. Ám ekkor eszébe jut valami, s boldogan Yamada szemébe néz.*
-Tudod, már későre jár... Mennem kéne vissza a lányok szállására... De arra gondoltam, hogy itt maradhatnék veled éjszakára... De, csak ha te is szeretnéd...-
*Szemei csillognak a boldogságtól, s kíváncsian várja Yamada válaszát.. De, hogy a fiú igent mondjon, még egy csókot ad neki...*
|
*Mikro Kagome magához húzza egy pillanatig meglepődik, bár ez nem látszik rajta. A csóknál aztán már visszatér teljes régi önmagához, hormonjai beindulnak (  ) és kishíján ledönti Kagomét a lábáról, de még időben észbekap és csak visszacsókol. A csók befejeztével nem akarja elengedni a lányt, de úgy tűnik az sem kőszül sehová.* -Bárcsak.
*Mosolyogva átöleli a lányt és tényleg szeretné ha most megállna az idő.*
|
*Látja a fiún a huncutságot, így nem mond rá semmit. Csak elpirul Yamada következő szavain. Egyszerre adnak csókot egymásnak, s egymásnak ütközik a fejük. Kagome felnevet, majd Yamadát szorosan magához húzza, s szép lassan megcsókolja. Csók közben gondolatai is vele egyeütt szárnyalnak. Majd a csók befejeztével Yamada karjaiba maradva halkan odasúgja.*
-Bárcsak így maradhatnánk örökre...-
|
-Hát...nem néz ki rosszul az tuti.
*Szemében huncut szikrák gyúlnak. Fülig ér a szája. Megfogja Kagome derekát és a szemébe néz.*
-De nállad egy fokkal sem szebb.
*Ad még egy csókot a lány ajkaira.*
|
*Kedves pillantásokat vet Yamadára.*
-Köszönöm, hogy megbocsátottál!-
*Örül, hogy végre boldog a fiú és ő is.*
~Sohasem követem el ezt a hibát mégegyszer!! Soha!~
*Mostmár szívesen néz Yamada szemébe..*
-Yamada? Kérdezhetek valamit? Tetszett neked Missy...?-
*Lehajtja fejét és úgy várja a választ.*
|
*Hátrapillant mikor Kagome átkarolja, aztán megfordul és átöleli. Beszívja a lány illatát amit annyira szeret. Mikro a lány előveszi a könyvet először kicsit ráncolja a homlokát, de aztán rájön, h. ez melyik könyv is. Elveszi és mosolyogva Kagoem szemébe néz.*
-Köszönöm.
*Még mindig mosolyog, úgy érzi ennél boldogabb még nem iagzán volt.*
~Végre rátaláltam arra ami boldogabbá tesz, mint a tánc vagy akár a lovak. Ma már sőt talán soha többet nem leszek szomorú amíg Kagome itt van.~
-Rendben.
*Mosolyát mostmár senki nem veheti le az arcáról. Odaragasztották pillanatragasztóval vagy valamivel.:P*
|
-Komolyan mondod?-
*Néz kíváncsian a fiúra, majd megkönnyebbül. A fiú egy csókot ad nek, majd az ablakhoz megy, s Kagome odafut a háta mögé és átkarolja boldogan.*
-Azt hittem haragudni fogsz rám.. De tévedtem.-
*Szorosan öleli a fiút, de nem úgy, hogy megfolytja! :P Majd egy könyvet ránt elő a háta mögül, ami mindvégig ott volt. (a könyvtárból csente). Ez a könyv volt az, amiért ez az egész galiba volt. Elengedi Yamadát, majd a fiú elé áll és átnyújtja a könyvet.*
-Tessék.-
*Mosolyog rá játékosan, majd folytatja.*
-Folytassuk ott, ahol abbahagytuk! Rendben? És most nem leszek goromba veled..-
|
-Pedig biztos lehetsz benne.
*Nem engedi el a lányt, elkapja a kezét és visszahúzza.*
-Nem mehetsz el! Mostmár nem!
*Közelebb hajol a lányhoz és egy apró csókot ad a szájára. Majd feláll és az ablakhoz sétál.*
~Még soha nem éreztem ezt.... de mostmár tudom..... mostmár értek mindent...~
|
*Sírva néz Yamadára, de már a fiú át is ölelte. Kagome ezt viszonozza, majd halkan odasúgja.*
-Bocsáss meg... Én tiszta szívből szeretlek.. De már nem vagyok benne biztos, hogy ez kölcsönös.-
*Az utolsó szavával, kicsusszan Yamada karjaiból, s feláll.*
-Ha akarod, most rögtön elmegyek, s eltűnök az életedből.. Az akadémiáról is elmegyek..-
*Fáj kimondania ezeket a szavakat, de ha ő nem teszi meg, attól fél, hogy a fiú fogja megtenni és az nagyon fájna neki...*
|
*Lassan felemeli a fejét és kezd egy kicsit helyrerázódni a fejében minden. A lány könnyes szemébe néz és nem tudja mit mondjon vagy csináljon. Legszívesebben lehordaná Kagomét a sárga földig, de mégsem teszi. Mikor a lány az ajtó elött összeesik szinte észre sem veszi, hogy felugrik és lábáról elfeledkezve odarohan. Letérdel mellé és átöleli.*
~Ezt az egészet úgy elrontottam... vagyis rontottuk.~
|
*Visszafordul az ajtóból, s azt hiszi, most Yamada le fogja szidni, vagy valami és azt mondja neki, hogy soha többé ne találkozzanak meg ilyenek.. Ehelyett Yamada csak ül és nézi azt az egy pontot a padlón. Kagome letöröli könnyeit, s Yamada szemébe néz, ha ő is akarja. Ő sem tud mit mondani, vagyis tudna, de fél, hogy visszautasítást kapna.. Így csak áll, s nem tesz semmit. Ezután az ajtó előtt álva összerogy, majd a fölrde ül. Megfogja az ajót kilincset így, s az ajtónak dőlve kezd el sírni..*
|
*Nem adja fel, Kagome szemébe akar nézni, és nem adja fel, h. megvalósítsa tervét.*
~Meg akar tartani? Akkor nem... engem.... hazugság volt?Elvesztett?~
*Most aztán végképp leblokkolt. Nem tudott megmozdulni, szólni vagy akárcsak pislogni. Csak Kagome szavai jártak a fejében. Azt sem vette észre, h. a lány menni készül. Most semmi nem tudta volna "felébreszteni". Csak ült és nézte azt a pontot a padlón ahol az elöbb még Kagome állt.*
~Akkor nem ő....hanem.... vagy mégis... elvégre.. de....~
*Zavaros volt fejében minden, megszólalni még mindig nemt udott. Megmozdulni pláne nem, pedig hallotta, h. Kagoem sír.*
~Ne, ne sírj! Én nem.... Jaj ez most tényleg én voltam?~
|
*Zavartan folytatja, bár látja, hogy Yamada épp a szemébe akar nézni, de ő nem engedi. Lejjebb hajtja fejét, s összeébb húzza magát. Folytatja a "vallomást".
-Na és akkor úgy véltem, hogyha meg akarlak tartani.. tennem kell valamit. Lionelre néztem, s úgy tettem, mintha szerelmes lennék belé, de ez nem volt igaz. S a mai napig nem igaz... Csak nem akartalak elveszíteni. De késő. Már elvesztettelek, így most távozok is.. További szép..boldog életet..-
*Még most sem néz a fiúra, hanem sarkon fordul és az ajtókilincsre teszi a kezét, közben könnyeket hullatva..*
|
~Mi? Elmegy?~
-Az lehetetlen!-*mondta alíg halhatóan.*
~Mi hát? Akkor most igen vagy nem? Izé? Akkor most járnak vagay nem? Ne nyúzz már! Mondjuk kezd az elején! És hát mi? Most igen vagy nem?~
*Felemeli a fejét és próbál Kagome szemébe nézni.*
~Állítólag az ember szeméből meg lehet állapítani, h. mikor hazudik és mikor nem. Szóval akkor?~
|
-Igen.. Megyek.. Itt úgy sem maradhatok. Sőt, valószínűleg az akadémiáról is el fogok menni. Így nem tudok itt maradni...-
*Lenéz a földre, s Yamada felteszi ismét a kérdést, amit már annyiszor megválaszolt, bár hazugságokat mondott.*
-Hát...-
~Törd a fejed Kagome! Törd a fejed!~
-Izé...-
*Kifújja magát, sóhajt egyet, 100szor mélylevegőt vesz, majd halkan elkezdi mondani...*
-Hát Yamada... Hol is kezdjem? Áh, megvan.. Emlékszel? Pár hete amikor olyan durva voltam veled a könyv miatt, te megsértődtél rám és... kiszemelted magadnak Missyt.. Legalábbis azt hittem. Erre én is lépni akartam valamit és...hát..-
*Megakad a szava. Most egy kicsit megáll, nem tudja tovább folytatni, de biztosan nem fog Yamada szemébe nézni...*
|
-Máris mész?
~Talán jobb is ha most elmegy.~
-Kagome, tényleg igaz amit Lionelről és magadról mondtál? Az, h. szóval...szóval, hogy jártok?
~Én olyan hülye vagyok, ha egyszer azt mondta akkor azt mondta. De mostmár mind1. Vajon mi lesz ebből? Lehet hogy...~
*Lenéz és injkább csak a lábát nézni, Kagomera semmi kép sem szeretne ránézni.*
|
*Elpirul ő is egy kicsit, mikor Yamadáról majdnem leesik a törölköző. De aztán eszébe jut az előző viselkedése, így egy lépést hátrébb megy.*
-Akkor én most megyek...-
*Szól halkan és bizonytalanul.*
~Remélem megbékél majd...~
*Szorítja össze ajkait, s megrázza egy kicsit a fejét.*
~Hogy tehettem ezt vele?~
*Könnyek kezdenek el gyülekezni szemeiben...*
|
*Felpillant Kagoméra és kissé alábbhagy a dühe amikor látja a lány aggodó arcát.*
~Jaj, de kedves. Pedig az elöbb még, hogy viselkedtem vele.~
-Köszi, jól vagyok.
*Kihúzza a szilánkokat és a kukába dobja. Egy pillanatra magára néz és éppen, hogy el tudja kapni a törölközőjét mielött az szétcsúszna és leesne róla. Kicsit elpirul, de aztán talpra áll és Kagoméra néz.*
|
-Nem, nem! Én nem hallgatóztam!! Csak a lányok szállása felé tartottam és akkor hallottam...-
*Majd halkan hozzáteszi..*
-Féltettelek...-
*Yamada épp ekkor lép üvegszlánkba, s Kagome odarohan hozzá.*
-Jól vagy?-
*Arcán az aggódottság jelei látszódnak...*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
) és kishíján ledönti Kagomét a lábáról, de még időben észbekap és csak visszacsókol. A csók befejeztével nem akarja elengedni a lányt, de úgy tűnik az sem kőszül sehová.*