|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Ugyan, munkának betudható az is, ha segítesz az istállómestereknek a lovak körül, és így hamar összegyűlik a pénz, Shadow is megmarad. *Veregeti vállon Kagomet bíztató mosollyal*
- Most viszont aludjunk, holnap korán kell kelni.
*Vet egy pillantást futólag az órára, ami méginkább alátámasztja kijelentését. Tényleg késő van, a saját problémája pedig nem szalad el reggelre.*
- Örülök, hogy tudtunk beszélgetni
*Néz a lányra ismét*
|
*Könnyes szemekkel Sorára néz.*
-Jó...Remélem tud valamit...de így a lovakat nem tudom majd befogni veletek...De majd ezt is megkérdezzük Joshtól..Jó?-
*Megint rádől Sorára, de már nem sír. Tudja, hogy egy igaz barát van mellette...*
|
*Fájós vállával nem törődve öleli át Kagomet. Annak hátát simogatva sóhajt fel, pillanatnyi meglepettségéből feleszmélve próbál valami megnyugtatót mondani.*
- Sss, nyugodj meg, nem lesz semmi baj! Anyukád is biztosan ki van borulva, legalább te legyél erős!
*Gyengéden eltolja magától a lányt, de csak úgy, hogy a szemeibe tudjon nézni.*
- Majd együtt kitalálunk valamit, jó? Beszélek reggel Joshal, biztos tud neked valami könnyű munkát adni, amivel pénzt kereshetsz. Úgyis nekem is beszélnem kell vele..
*Terelődik egy pillanatra gondolata Fantomra, de hamar észhez tér. Nincs ideje ezen rágódni, most nincs..*
|
-Jó, folytatom, de ez már nem lesz vidám...kicsit sem...-
*Elhallgat, össze szedi a gondolatait és el kezdi mondani...*
-Az anyukám írt egy levelet pár napja. Azt írta benne, hogy az apukám nagyon beteg lett és már nem sok idelye van hátra. A pénz is fogy, már nem lesz elég az akadémia fizetésére...-
*El kezd sírni, majd Sora vállára dől. (nem a fájósra) Sírva mondja a következő szavakat:*
-Most nem tudom mit évő legyek...Mit csináljak? Még Shadowot is el kell előbb utóbb adnunk...-
*Sora vállán csak sír, csak sír, csak sír és sír...*
|
*Kíváncsian hallgatja Kagome történetét. Ezért nem akar szerelmes lenni..pont ezért..minek? Csak szenvedéssel jár, neki pedig erre nincs szüksége. Mikor a lány elhallgat, kezét vállára csúsztatva mosolyodik el halványan bíztatás képpen.*
- Mondd csak, én meghallgatlak.
~Túl nehéz ez a világ. Na de majd beszélek Yamadával is ~
*Megrázza fejét, nehogy elkalandozzon. Mosolyát szélesítve várja a további szavakat.*
|
-Velem és Yamadával?? Huh...Ne is kérdezd...Össze vagyunk veszve. De ez nekem rossz, de szerintem őt már nem is érdeklem.-
*Lehajtja fejét, majd tovább folytatja.*
-Tudod, még féltékennyé is próbált tenni, de én vissza vágtam neki jó keményen.-
*Most jobb kedvre derült, mosolyogva mondta tovább Yamada és az ő "kapcsolatát".*
-Oda mentem hozzá és azt mondtam neki: "sok szerencsét Missyhez." Aztán meg elrohantam tőle. Lion felé is mosolyogtam, de Lion nem csinált semmi, de nem is baj. Csak féltékennyé akartam tenni, de nem sikerült. Így már teljesen lemondtam róla.-
*Ránéz Sorára és a két szeme könnybe borul...*
-És..és..van még valami. Ami már nem Yamadával kapcsolatos...-
*Elfordul a lánytól, s ha Sora azt mondja neki, hogy folytassa, akkor elmondja neki a részleteket is az ő gondjáról...*
|
*Mosolya lassan lefagy arcáról, vállait vonogatva zavartan a hajába túr* Nincsen semmi baj, ne aggódj. Végig kell gondolnom pár dolgot, de semmi gond. *Legyintve figyeli, ahogy Kagome elfekszik. Ismét mosollyal ajkain fordul felé* Na és veled? Illetve..veletek? *Álmodozó sóhajjal felnéz a plafonra, ujjait összefűzva szorítja karját mellkasához* Mi van veldd és Yamadával? Dúl a szerelem?
|
-Nem fekszem vissza, úgy sem tudnék már aludni. Inkább azt mond meg, hogy miért keltél fel? Nyugtalannak tűnsz...-
*Ül a lány mellett, s egy kicsit el szomorodik, de nem szeretné elárulni senkinek, hogy mi a baja. (ebből 2 dologra lehet következtetni, remélem értitek mire gondolok XD)*
-Na mond el. Kérlek Sora.-
*Figyelmesen nézi a lányt, ő pedig az ágyra fekszik, de nem alszik el. Közben gondolkodik az ú baján...*
|
*Éppen megtalálja kedvenc családi fotóalbumát, mikor egy hang megszólítja őt. Sikítását elnyomva tapasztja két kezét szájára, ijedtében hátraesik a fenekére. A rémülettől zihálva néz Kagomera, a kis könyvecskét lábával rúgja vissza az ágy alá.* Megijesztettél.. *Dünnyögi még mindig a kezek takarásában, az ágyba kapaszkodva húzza vissza magát az ágyba* Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. *Mosolyodik el kedvesen immár a lány mellett ülve* Nyugodtan feküdj vissza, ígérem csendben leszek!
|
*Fel kel álmából, s Sorát nézi, ahogy pakol. Furcsálja, hogy ilyen későn fenn van és keres valamit.*
-Sora! Te meg mit csinálsz? Tudod hány óra van?-
*A lány olyan álmos, hogy szemeit lehunyva szól Sorának. De mivel már nem tud vissza aludni, ezért oda ül Sora mellé, hogy egy éjszakai beszélgetésnek kezdjenek.*
~Álmos vagyok, de nem bírok aludni...Jó lesz ez a beszélgetés...~
|
*Az ágyán fekve hallgatja a csendet. Kezeit összefűzte tarkójánál, térdeit felhúzva, merengőn nézi a plafont. Az elmúlt hetek történésein töpreng, és Fantomon. Nevelőszüleitől érkezett levele mélyen párnája alatt rejtőzik. A tartalmát felidézve görcsbe ránduló gyomorral szorítja össze szemeit.*
~Nem fogom engedni.. megmutatom anyának és apának, hogy nem olyan kezelhetetlen..~
*Felidézi a hétvégét, mikoris nevelőszülei meglátogatták. Épp lovagolt, és hát Fantom szokásos vadságát bizonygatta. Aztán az óra után a szülei felvetették..*
~"Fantom túl kezelhetetlen, neked egy békésebb, szelídebb ló kéne, akivel tudsz versenyezni. Nézd csak meg a vállad, örülj, hogy ennyivel megúsztad"~
*Ujjai felsiklanak válláig. Igen, a hirtelen mozdulatok még fájnak neki, de amúgy már egészen jobb lett.. *
~"Arra akartok célozni, hogy..?" "Igen. Mi csak neked akarunk jót, de ez úgy fog menni, ha nem Fantom a társad." Nem.. én imádom őt, akármilyen kerge is.. nem akarok tőle megválni..~
*Oldalra billentett fejjel nyílnak fel szemhéjai, az éjjeliszekrényén heverő órára pillant, s hogy elűzze rossz gondolatait, unaloműző holmi után kezd kutatni*
|
*Berohan a szobába.*
-Elmegyek zuhanyozni, aztán lefekszek...-
*Lezuhanyozva, átöltözve behuppan az ágyikóba és lehunyva szemeit, elalszik...*
|
*Hallja még a beszélgetésfoszlányokat, de már nem törődik velük. Mikor megkapaszkodott a karfában, vállába ismét belehasított az az éles fájdalom. A napokban húzódása mintha gyógyulgatott volna, de most jobban fáj, mint valaha..felérve a lépcsőn, tenyerét bal vállára szorítva szédeleg be a lányok szobájába. A falnak dőlve dobja le ágyára könyvét, maga is lerogy utána.*
- Mindjárt jobb lesz... mindjárt jobb lesz..
*Suttogja maga elé összeszorított szemekkel, ép karjával kinyúl éjjeliszekrénye felé. Lekapja onnan a reggeli vizét és a gyógyszeresdobozt, reszkető kezekkel vesz szájába egyszerre két bogyót, leöblíti, visszapakol, és egy sóhajjal a hátára dől. Pár percen belül a fájdalom enyhül. Megkönnyebbült, szakadozó sóhajjal hunyja le szemeit, és lassan elnyomja az álom.*
|
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
