|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Vállát dörzsölgetve halad keresztül a társalgón, mikor meglátta a fiúk szállására vezető lépcsőt. Sunyi pillantás az órára..végülis ha meglepi Francot..? Sebesen szedve a lépcsőfokokat rohan fel a folyosóra, a sok tökegyforma ajtó között kacsázva próbál találomra rábökni egyre. Mersze azért nincs ahhoz, hogy benyisson, hisz ez mégiscsak a fiúk szállása, ki tudja, mi folyik odabent? Az egyik szoba mellett elhaladva fülét ismerős hangok ütik meg. Megtorpan, szoborrá dermedve fülel*
- He? Na neee, ez nem lehet!
*Borul az ajtóra halkan, fülét odatapasztva hallgatózik, majd leguggolva a kilincshez bekukucskál. Ezzel nem megy sok mindenre, így inkább ismét felegyenesedve rádől az ajtóra.*
- Ez tényleg ő.. hogy van még bőr a képén?!
|
*A szobába belépve ámuldozva néz körbe.*
- Nektek ilyen jó kis szállásotok van? Bár a miénk sem rossz.
*Mosolyodik el, miközben leül találomra az egyik ágy szélére. A törött holmikra ugyan felfigyel, de nem teszi szóvá a kupit.*
- Legalább már nem fogok eltévedni. Örülök, hogy megmutattad a fiúk szállását. Azt hittem, te is leszűrsz rólam egy véleményt, mint a többiek, mielőtt megismernél..
*Sóhajt fel, az áldozat szerepét játszva, s egy mosolyt magára erőltetve felnéz.*
~Ha nagykorú leszek, elmegyek színésznőnek.. ~
- Te hova valósi vagy? Én Wisconsinban születtem, és ott is nőttem fel.
|
*Még a lányok szobájánál mikor Baby szembe fordul vele egy picit meglepődik, de ennek semmi jelét sem mutatja.*
-Szólni fogok, bár nem hiszem, hogy a terhemre lennél.
*Egész jó hangulata lett, bár azért még mindig mérges egy kicsit.*
-Nem sok ideje, csak pár hónapja, de azóta már szinte mindet tudok, hogy hol van.
*Amikor a fiúk szobájához érnek, kinytija az ajtót és most jön csak rá, ahogy benéz...... MÉG MINDIG NEM RAKOTT RENDET!
-Hát itt volnánk.... bár kicsit kupi van.... ez az én hibám... és már próbálkoztam időt szakítani, hogy rendbetegyem.
*Félrerugdos 1-2 törött holmit az útból és kezével intve beinvitálja Babyt a szobába.*
|
*Átakarolja a lányt és szép lassan elindulnak az orvosi szobához.*
-Én is remélem.
*Mikor a lány megbotlik gyorsan utána kap, de egy másodpercnyi késéssel kicsúszik a kezéből. Felsegíti majd felemeli és a karjában viszit ovább az orvohoz.*
~Remélem nem lesz semmi komoly. Tarts ki Kagome... mingyárt ott vagyunk...~
|
-Igen. Mennyünk.-
*Átöleli Yamada derekát, s ha ő is beleegyezik, elindulnak az orvoshoz.*
-Remélem nem lesz bajom..-
*Sétál aggódottan a fiú mellett. Szorosabban átöleli, s biztonságban érzi magát. Kezét a homlokára teszi, de nem érzi lázasnak magát. S reméli, hogy ez így is van. Lesétálnak a lépcsőn, majd megbotlik. El is esik. Felnéz a földőr Yamadára, s sóhajtva mondja.*
-Már nem lehet rosszabb ez a nap. Félre ne értsd! A reggel jóvolt!! Csak a betegségem..-
*Fejezi be, s kirázza a hideg. Lassan feláll, s ismét átöleli a fiút.*
|
*Végül mégis csak eléri amit akar. Bár az új srác viselkedése egy kicsit zavarja, de minden figyelmét Kagoméra próbálja öszpontoítani.*
-Nehogy beteg legyél!
*a lány homlokára teszi a kezét, és kissé ijedten veszi észre, hogy a lány omloka egy kicsit meleg. A mosoly rögvest eltűnik az arcáról.*
-Le kellene menni az orvoshoz.
*Pont egyszerre mondják ki amitől halványan elmosolyodik.*
-Gyere menjünk.
*Feláll, megkerüli az ágyat és kicsit odébbteszi a nyuszit ami éppen próbálkozik leesni az ágy széléről. Mjad Kagoméhoz fordul és várja, hogy mi legyen.*
|
*Megcsókolná, de épp akkor nyit be a fiú, aki nem zavartatja magát, így le is fekszik. Megvonja vállait, majd a nyuszit félreteszi, le az ágyra, majd Yamadát magához húzza. Közel magához, s megcsókolja. Majd feláll, s átöleli. S köhögnie kell.*
-Köh-köh. Azthiszem megfáztam.-
*Lassan elengedi Yamadát, s kezét a szája elé fogja.*
-Le kellene menni az orvoshoz..-
*Néz bágyadtan a fiúra.*
|
*Més zélesebb mosolyra húzza a száját mikor meglátja Kagome mennyire örül a nyuszinak.*
-A neve? Hát...*töri a fejt valami jó nevet keres.*-A nevét neked kell kiválasztani. Lakni pedig... szerintem arra is van megoldás... ha gondolod egyenlőre maradhat nállam, amíg nem jövünk rá, hogy hol is lenne jó neki.
*Megsimogatja a nyuszi fejét és kicsit közelebb hajol Kagoméhoz. Már pont megcsókolná amikor valaki benyit. Gyorsan visszaegyenesedik, de amint látja az új fiút nem igazán érdelki, hogy vannak még rajta kívül is a szobában.*
-Khm...szia!*szólal meg végül, mert ahogy látja a fiút egyáltalá nem zavarja, hogy Kagome és ő ott vannak. Nem foglalkozik többet vele, mert úgyse válaszolna. Kagomét és a nyuszit nézi.*
|
*Benyit az ajtón, elmegy zuhanyozni, s közben dúdolgat. Felöltözik pizsire, s az ágybahuppan. Könyvet a kezébe veszi, s olvasgatni kezdi... Az első oldalnál már nem bírja, szép lassan elalszik... Nagyon fáradt volt. Sokat utazott ma. Angliából, egészen ide. Kikészítette az út, nem csoda, ha fáradt. ;)*
|
*Valami kis bökdösést érez, így nem tudja türkőztetni magát, kinyitja a szemét. A kis állatra pillant, majd felkiált.*
-De aranyos!!!-
*Feláll hirtelen, s Yamadát átölelve köszöni meg a meglepetést.*
-Köszönöm! Nagyon aranyos vagy és persze ő is!-
*Ezután visszaül az ágyra, s ölébe veszi a nyuszit. Simogatni kezdi, majd a nevén kezd el gondolkodni és azon, hogy hol lesz a helye.*
-Hm. Mi legyen a neve, szerinted Yamada? És hol fog lakni? :S-
*Kérdezi aggódva.*
|
-Azért csukd be a szemed..... mert csak!
*még mindig vigyorog, mint a vadalma. A szabad kezét felemli és csak úgy viccből megkérdezi.*
-Hányat mutatok?
*Választ nem kap, de nem is volt olyan fontos.*
-Aki kiváncsi hamar megöröegszik. De te még úgy is gyönyörű leszel.
*Óvatosan előszedi a nyuszit a dzsekije alol és az ágyára teszi. A nyuszi rémülten, de bátran tekint körbe majd elindul Kagome felé és megbökdösi az orrával.*
~Nem mondom, h. nyissa ki a szemét, mert mostmár úgy is ki fogja. Remélem tetszeni fog neki....~
|
*Meglepetten néz fel Yamadára.*
-De minek csukjam be a szemem? Na jó.. Becsukom..-
*Lassan becsukja szemeit, de észrevette, hogy valami mocorog a fiú dzsekije alatt, de nem szánt túl nagy figyelmet neki. Csak kíváncsi, hogy mit rejteget előle.*
~Hm. Vajon mi lehet?~
*Magában gondolkozik, de nem jön rá. Inkább vár, kivárja. Ha nyugton marad, anál hamarabb látja meg, a meglepit. De azért előtte még megkérdezi, persze csukott szemmel.*
-Jajj, ne csigázz! Olyan kíváncsi vagyok, hogy mi az!!-
|
-Neked mindent.-*le se lehetne vakarni a vigyort a képéről, feláll és odamegy a dobozhoz. Eltakarja, hogy Kagome még véletlenül se lássa mit csinál.*
~Tudom, h. találkoztam egy szallaggal valahol.~
*Körbe néz. Nem sokkal messzeb tőle meg is találja. Kicsit oldalra nyúl és elkapja majd ismét eltakarva meglepetésének második felét gyorsan ráköti a nyuszi nyakára (persze nem úgy, h. megfulladjon) a szallagot és megigazítja.*ˇ
~Na ez így szuper.~
*Felemeli az állatkát és eltakarja majd visszamegy Kagoméhoz.*
-Csukd be a szemed.-
*A nyúl a dzsekije alatt már mocorog, de szerencsére sikerül féken tartania még egy ideig. De meddig?*
|
*Csókot érez ajkain, s kedves szavakat hall. Lassan kinyitja szemeit, s megpillantja Yamadát.*
-Jó reggelt drágám!-
*Az asztalra pillant, a tálcára amit hozott, így elkenődik egy picit, hisz meg akarta lepni a fiút, de nem sikerült neki. Feláll, majd odaül Yamada mellé. Átkarolja, s egy jóreggelt csókot ad neki. Majd mégegyet, a rózsa miatt.*
-Köszönöm.-
|
*Lassan nyitja ki az ajtót aminek az következménye, hogy nyikorogva nyílik. Beleteszi a nyuszit egy dobozba, de elötte jól átvizsgálja nincs-e benne üvegszilánk vagy valami.*
~Ideje lesz összetakarítanom.~
*Erre a gondoaltra grimaszol, de aztán mosolyra húzza a száját, mert Kagomét nézi.*
~Milyen édes ahogy alszik.~
*Ódaoson az ágyához, odahajol Kagoméhoz és egy csókot ad a szájára. A rózsával végigsimítja az orrát majd az ajkait.*
-Jó reggelt édes!
*Megkerüli az ágyat és leül a szélére. Kagome arcát simogatja és várja, hogy a lány kinyissa a szemét.*
|
*Az igazak álmát alussza, majd megmozdul. Nem kel fel, csak a fejét átfordítja a másik oldalra. Az álma Yamadáról és róla szól. Egy tengerparton vannak, s egymást átkarolják. Közben Kagome szája mosolyra fakad, persze csak az álmában. Megérzi, hogy az ágy könnyebb lesz, de nem észlel belőle többet. Tovább alszik, s álmodik.*
|
*Nagyon mélyen alszik és nem felejt el álmodni sem. Bár mostmár úgy érzi minden álma valóravállt. Érzi, h. valaki vagy valami ott az ágyára fekszik. Először azt hiszi, h. a macska tér vissza, azzal a "nemes" céllal, h. a maradék bolháját neki ajándékozza. Nem akarja kinyitni a szemét csak szimplán megfogni és leölkni, de hamar rájön, h. kicsit sem macskára hasonlít a mellette alvó személy. Hanem inkább egy ember, egy lány. Fél szemét nyitja csak ki és oldalra néz (már amennyire tud). Csodálkozásában mind a két szemét kinyitja és felül. Ezzel majdnem lelöki a lányt mivel elég keskeny az ágy. Szépen lasasn odébbcsusszan. Eszébe jut szobatársa és gyorsan a mellette lévő ágyra néz. De szerencsére ott már nincs senki. Szeme a tálcára és a rajta lévő reggelire téved. Óvatosan kimászik az ágyból nehogy felkeltse Kagomét.*
~Milyen édes dolog tőle. És milyen jól néz ki.~
*Gyomra korogni kezd.*
~Jaj.~
*Kioson a fürdőszobába és gyorsan rendbeszedi magát. Felkapja az egyik cuccot ami a keze ügyébe akad, gyorsan belebújik és kioson a szobából.*
//FOLYT. KÖV.//
|
*Halkan benyit az ajtón, s Yamadát kezdi el keresni a szemével, majd körbenéz.*
~Huh. Rendben. Mindenki alszik.~
*Lassan odasétál Yamada ágyához, majd letérdel az ágya mellé. A tálcát a kis éjjeliszekrényre helyezi, s várja, hogy felébredjen a fiú.*
~Olyan édes, ahogy alszik.~
*Fölkönyököl az ágyra, s magában álmodozik..*
~Remélem hamar felébredsz, szerelmem..~
*Nem bírja kivárni, hogy a fiú felébredjen, s az ágyra dől, majd szép lassan elalszik.. Nem sokat aludt az éjszaka.. Hisz nem tudott, a boldogságtól.*
|
*Mosolya eltűnt. Érezte, h. megbántotta a lányt és csak most jött rá, h. mivel.*
~A fene, nem mondtam, hogy....~
-Szegény macska?! Hiszen állandóan ott van ahol én? Üldözési mániám lesz tőle lassan. De csak a te kedvedért nem fogom dobálni többet.-
*Mosolygott megint.*
-Jó éjt.
*Viszonozta a csüókot majd ahogy a lány elhagyta a szobát, körbenézett.*
-Ekkora rumlit is csak én tudok csinálni. Mi lesz ha ezt Lionel meglátja....
*Átlépkedett a törött holmikon majd a fürdőszobába ment. Csak most vette ésre, h. még mindig törölközőben van.*
-Hupsz, még szerencse, h. nem esett le rólam. Jól odarögzítettem ezek szerint. (  ) Beállt a zuhany alá és halkan dúdolgatva lezuhanyzott. Majd gyorsan belebújt hálócuccába és visszament a szobába. Nem is törődött a rumlival meg az üvegszilánkokkal. Bekapcsolta a magnót és olyat csinált amit már hónap, sőt évek óta nem, táncolt. Nem érdekelte, h. benyit-e valaki vagy történik-e bármi. Határtalanul boldog volt. Amikor már teljesen kifáradt, lekapcsolta a magnót és az ágyába ugrott, azaz csak ugrott volna.* -Ó, te macska! Hát mért nem hagysz engem békén? Ide hozod az összes bolhád meg mindened.-
*Fejében felvillant a villanykörte. Óvatosan megfogta a macskát és áttette a másik ágyra.*
-Boldogítsd őt. Jobban megérdemli a bolhákat meg a szőrt, mint én.
*Vidáman ugrott be az ágyába, leoltotta a kislámpát és elaludt.*
|
*Kagome lesütötte szemeit, hisz Yamada már eldöntötte, hogy ma nem jó.. Sóhajtott egyet. A macska épp akor jött be.*
-Ööö... Adhatok egy tanácsot? Ne dobáld azt a szegény macskát többet... Jó? Csak mert...-
*Eszébe jutott, hogy akár le is bukhat a másvilággal, így nem fejezte be. Menni készült, s az ajtót vette célba.*
-Ha nem, hát nem. AKkor viszont mennem kell...-
*Adott Yamadának egy jóéjt csókot, majd távozott az ajtón.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
) Beállt a zuhany alá és halkan dúdolgatva lezuhanyzott. Majd gyorsan belebújt hálócuccába és visszament a szobába. Nem is törődött a rumlival meg az üvegszilánkokkal. Bekapcsolta a magnót és olyat csinált amit már hónap, sőt évek óta nem, táncolt. Nem érdekelte, h. benyit-e valaki vagy történik-e bármi. Határtalanul boldog volt. Amikor már teljesen kifáradt, lekapcsolta a magnót és az ágyába ugrott, azaz csak ugrott volna.*