|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.20. 21:06 - |
| Tokyó városában egy kis házacska, melyben a Higurashi család él. Szép nagy ház, kivülről is és belülről is. Két szintes, Kagome és testvére, Souta szobája fenn van az emeleten és a fürdőszoba is, a nappali, az ebédlő a földszinten.. egy kis ajtó vezet a hátsó kerthez, ami szintén különleges, mert egy szentélyt lehet látni, s ha belép valaki, akkor egy kutat pillant meg.. ha a házból kilép valaki, akkor szép nagy utcákat láthat, sok, hasonló házzal. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Ahogy a lány ellöki magától, ráébred az igazságra.*
~Elkéstem. Hogy lehettem ilyen hülye? Mért engedtem el akkor amikor még talán minden rendbejöhetett volna?~
*Lehajtja fejét és elindul az ajtó felé. Ekkor szólal meg a csengő és mivel épp az ajtó elött áll kinyitja. Sorát látva elkerekednem a szemei, de aztán lehajtott fejjel, sietős léptekkel elsétál mellette és meg sem áll amíg el nem hagyja a Higurashi házat. A buszmegállóban és a buszon is egyfojtában az jár az eszében, hogy lehetett ennyire idióta, hogy hagyta Kagomet elmenni. Legszívesebben leugrott volna egy hídról vagy autó elé ugrott volna, de mégsem tette. Egyenesen az Akadémiára ment pedig nem oda akart menni. Hanem el minnél messzebbre, jó távol a sulitól és mindenkitől.*
|
*Két hatalmas bőrönddel maga mellett, és egy nála nagyobb térképbe csomagolva toporog a Higurashi ház előtt.*
- Hogy képzeli hogy elutazik nélkülem Afganisztánba, és egy sms-sel ezt elintézi? Áhh, höglyem, ne haragudni! Sora Naegino lenni, keresni Higuarshi. *Rohan oda egy nőhöz, a bőröndöket a ház előtt hagyva* Higurashi! Hi-gu-ra-shi. Lenni ekkora *mutatja kezével Kagome magasságát, és oldalra dönti a fejét* Neve Kagome, kora 16 tájékán..myyy myy turista, me elveszni big Afganisztán!
*Vakargatja meg a tarkóját, a nő értelmesen pislog rá, majd a házra mutat*
- Higurashi ház, Tokyo.
*Nagyokat pislog, majd a házra nézve felkiált, mélyen meghajol ahogy nála Japánban szokás, és a csengőhöz cibálja a bőröndjeit. Nézegeti, majd hosszan lenyomja, és feltolja az orra hegyéről a napszemüvegét.*
|
//Bocsi, inkább átírom a reagot több ok miatt...//
*Amint Yamada határozottságát meglátja összehúzza szemeit. A csókra meglepődik, s pislog pár pillanatig, nem is tér magához.*
~Hééé!!!~
*A fiú vállaira teszi a kezét, s eltolja magától.*
- Ezt hogy képzeled?!
*Félrefordítja a fejét, s leengedi kezeit. Határozottan visszafordul.*
- Már nem érdekelsz! Oké?!
*Húzza össze szemeit, s csípőre teszi kezeit.*
- Egy csókkal amúgy sem tudsz levenni a lábamról!!
*Kiabálja le a fiú fejét, s fejével elbök az ajtó felé.*
- Remélem tudod, merre van a kijárat..
*Teszi karba kezeit, de nem veszi le a tekintetét a fiúról.*
|
*Ökölbe szorítja a kezét, visszafordul és teljes határozottsággal odasétál Kagomehoz és megcsókolja.*
~Nem lehet ez a vége! Nem adhatom fel, bármi áron kűzdeni fogok érte! Nem törödhetek bele a sorsomba!~
*Átöleli a lányt és nem engedi el, Kagome bármennyire is tiltakozna ellene.*
|
*Amint Yamada az asztalhoz lépeget utána néz, hát.. elbizonytalanodott. Elhúzza a száját, s megrázza a fejét. A szavakra eltöpreng, s a fiúra néz.*
~Igen, elrontotta.. de most..?~
*Néz vissza Yamadára, a további szavakra sóhajt egyet. Nem tudja mit mondjon.. Oldalra nézve eltöpreng (kép).*
~Nem! Nem fogok megtörni! Kész! Ezzel nem fog levenni a lábamról!~
*Teszi karba a kezeit és visszafordul a fiú felé. Kicsikét nyers hangon szólal meg.*
- Csak ennyit akartál?
*Fordíja félre a fejét, de vissza is néz a fiúra.*
|
*Yamada egy percig némán néz, próbálja felfogni vagy inkább elfogadni azt amit Kagome mondott.*
-Igazad van, de....
*Lassan megfordul és visszasétál az asztalhoz.*
-Nem is tudom mit vártam. Tényleg mindent elrontottam. Csak reménykedtem, hogy van még esélyem nálad. De tévedtem...
*Lehalkítja a hangját, épp, hogy hallatszik amit mond.*
-... nagyot tévedtem. Sajnálom...
*Lehajtja a fejét és csak vár és vár, de nem tudja mire. Talán arra, hogy Kagome mégis megbocsát neki vagy arra, hogy végképp elutasítsa, netán elküldje.*
|
*Amint Yamada elzár minden menekülési utat ránéz, s szemrebebnés nékül hallgatja a szavait. A pultnak dől, s sóhajt egyet.*
- Remek, 5 hónap után rájössz.. és most mit vársz tőlem? Egyből a karjaidba omlok? Nem. Eleget vártam rád
*Néz összehúzott szemekkel a fiúra, s karbateszi kezeit.*
|
*Épp felállni készül, hogy odamegy Kagomehoz amikor becsörtet egy idős örög úr.*
~Biztos Kagome nagyapja. Már hallottam róla..~
*Mikor az öreg eltűnik feláll és odamegy Kagomehoz. Reméli, hogy mostmár senki nem zavraja meg. Karjával lezár minden menekülési útvonalat Kagome számára.*
-Figylej, ez így nem mehet tovább. Tudom, hogy baromi sok hibát követtem el és lehet, hogy az, hogy idejöttem egy a sokból, de mégis itt vagyok. Többek között abban is hibáztam, hogy téged elengedtelek.
*Kagome szemébe próbál nézni közben a lány ha ki szeretne szabadulni akkor sem engedné.*
-Rájötte mekkore hibát követtem el és szeretném rendbehozni.... ha még tudom.
*Próbálja megtartani a szemkontaktust és ezért a lány bármerre is fordítja a fejét követi a szemével. Nem engedheti el, most nem! Ki kell derülnie mi lesz kettejük sorsa ezután Azt nemt udja mit fog csinálni ha Kagome visszautasítja, de egyenlőre most csak az érdekli, hogy valahogy vége legyen ennek az ügynek. Akár jól akár rosszul végződik.*
|
*A szavakra hátrafordul, s látja, hogy Souta meglépett a pakolásból.. megcsóválja a fejét, s sóhajtva öcsikéje mellé lépked.*
- Magunkra hagynál? Utána elviszlek fagyizni!
- Rendbeen!! Köszönöm nővréeem!!
*Souta Kagome nyakába ugrik, majd fut is ki a friss levegőre. Kagome Yamadára néz.*
- Ha azért jöttél utánam, hogy visszamenjek, akkor feleslegesek az erőfeszítéseid.. ha meg másért, akkor is felesleges volt
*Teszi karba kezeit, s visszafordul a szatyrokhoz. Pakolgat a szekrényekbe és a hűtőbe. Egy sóhajjal a pultnak dől, s a fiú felé fordul. Oldalra dönti a fejét, úgy néz rá.*
~Már cseppet sem érdekel, minek jött. Menjnel el, engem meg hagyjon békén.~
*Fordítja félrer a fejét, majd ismét a fiúra néz. Kedves nagypapája épp ekkor lép be a konyhába, szépen odamegy.*
- Nagypapa! Kérlek, most ne zavarj!
- Ugyanmár Kagome.. jójó, megyek!
*Fordul meg, s kisprintel az ajtón. Egy sóhajjaé visszafordul Yamadához.*
|
-Öööhm.... *zavarában meg sem tud szólalni. Az elöbb még olyan határozott volt, most viszont mintha ez elpárolgott volna egy szikra bátroság nem maradt benne. Amennyit sikerül mégis összeszedni annyival próbál mondani valamit.*- A..azt hiszem... ezt négyszemközt kéne... megbeszélnünk...
*Néz Soutára aki próbál valami ehetőt találni a szatyrokban, de a második brokkolis csomag után feladja és leül egy székre. Csokoládéjának maradékát eszegetve néz Kagomera majd Yamadára aztán megint Kagomera és így tovább....*
~Mit fogok neki mondani? Az biztos, hogy szóváteszem amiért eltűnt a kórházból és a doki engem szídott le. Ott se voltam!!! De nem akarok vele veszekedni, túl sok volt már a hangos szó.... Valahogy el kell rendeznünk ezt az egészet! Most!~
*Kagomrea néz, szemeiben aprócska lángok nyújtózkodnak, mérges. De nem is annyira Kagomera hanem inkább erre az egész helyzetre ami arra kényszerítette, hogy ide eljöjjön és beszéljen a lánnyal. Ami elválasztotta őket egymástól, ami annyi szomorúságot okozott Kagomenak. Keze ökölbe szorult és legszívesebben az asztalra csapott volna, de mégsem. Inkább csak Kagomet nézte, megpróbált a szemébe nézni bár ez elég nehéz volt, mert a lány leginkább háttal állt neki ahogy pakolta a szatyrok tartalmát.*
|
*Befejezi a hajszárítást és minden egyebet, felöltözik, s az ablakhoz sétál, mikor bejön az anyja.*
- Kagome. Egy kedves fiatal ember vár téged odalent
- Engem? Á! Biztosan Houjo!!
*Mosolyodik el, s már fut is le a lépcsőn, de amint megpillantja Yamadát orrabukik.*
- Te?! Itt..?? Mit keresel itt?
*Sétál oda a fiú elé, Soutára néz, majd elmosolyodik a csokimajszolásra, s visszafordul Yamadához.*
- Minek jöttél utánam?
*Teszi karba a kezeit, majd sóhajt.*
- És szia.. nem köszöntem
*Néz fel a fiúra, majd egy sóhajjal az asztalhoz lépked.*
- Ülj csak le! Hozhatok valamit? Enni? Inni? Biztos kimerített a hosszú út
~Naná.. vagy nem..~
*Húzza el a száját, s Soutához lépve lehajol, elveszi előle a szatyrokat.*
- De nővérem!!
- Jajj, inkább segíts kipakolni! Tudod, hogy anyának ez nagyon sokat segít
- Oké.. akkor segítek!
*Ahogy pakolják a szatyorból a bevásárolt holmikat Yamadára sandít fél szemmel.*
- Hallgatlak közbe..
|
*Két nappal ezelött, hagyta, hogy Kagome elmenjen, volt olyan ostoba, hogy végignézte ahogy Kagome kilép az életéből. Ezt nem! Ideje megváltoztatnia a jövőjét. Ezzel a tervel felfegyverkezve lépked fel a hosszú lépcsőn. Végül megáll a ház ajtaja elött, de még nem kopog be. Nagy levegőt vesz és lassan fújja ki. Épp lélekben felkészült az elkövetkezendő percekre amikor egy női hang megszólal a háta mögött. Ijedtében a szíve a torkába ugrik.*
-Szerbusz.Biztosan Kagomet keresed.
-Ööö... igen. *válaszol zavartan. A közeledő nőre néz aki enyhén szólva meg van pakolva 600 szatyorral, talán nagybevásárlásból jöhet.*
~Annyira hasonlít Kagomera. Lehet, hogy az anyja?~
*Az asszony a sok szatyorral a ekzében megpróbálja kinyitni az ajtót, de ennek eredménye képen leejti a kosarát amiből szétgurul a paradicsom. Yamada lehajol és nekiáll felszedegetni őket aztána kosarat nem adja vissza sőt még pár szatyrot elvesz az asszonytól.*
-Had segítsek.
-Milyen rened fiatalember vagy.*mosolyodik el a nő, pont úgy ahogy Kagome szokott.*
*Egyre inkább él benne a felismerés, hogy ez az asszony csakis Kagome anyja lehet. Követi a konyhába és lepakolja az asztalra a cuccokat.*
-Megyek és szólok Kagomenak, hogy itt vagy. *ezzel már el is tűnt, magára hagyva egyedül. Nem sokáig marad társaság nélkül, mert becsörtet egy kisfió csokit majszolva. Mikor észreveszi megtorpan és végigméri aztán egy cuppanó hang kisérteében kiveszi a szájából a csokit.*
-Te ki vagy? Engem Soutának hívnak. *Ezzel visszanyomta a szájába a csokit és le se vette a szemét Yamadáról.*
-Yamada vagyok. Te Kagome öccse vagy ha jól gondolom.
~Le se tagadhatná, hogy ez a kissrác az öccse.~
-Jól gondolod. *odamegy a szatyrokhoz és mindet átvizsgálja.* - Fúj brokkoli. Nem szeretm, na és te?
*Abba az irányba néz amerre az elöbb Kagome anyja elsétált és Souta kérdését meg sem hallja.*
|
*Belép az ajtón, s ledobja a táskáit. testvére rögtön rohan felé.*
- Nővéreeem!!
- Souta!
*Öleli meg kistesóját, majd elmosolyodva felegyenesedik.*
- Anya hol van?
- A konyhába.
- Köszi
*Elindul a konyhába, s meglátva anyját egyből átöleli.*
- Anya..
- Kagome..? Kislányom..
*Ölel vissza, majd egy este kibeszélik az egész időt, amit az akadémián töltött.*
//Két nappal később//
*A szobájában szárítgatja a haját (kép). S a tükörben nézegeti magát, majd töprengésbe fullad. Leteszi a hajszárítót, s a fejére csavar egy törölközőt.*
|
| Tokyó városában egy kis házacska, melyben a Higurashi család él. Szép nagy ház, kivülről is és belülről is. Két szintes, Kagome és testvére, Souta szobája fenn van az emeleten és a fürdőszoba is, a nappali, az ebédlő a földszinten.. egy kis ajtó vezet a hátsó kerthez, ami szintén különleges, mert egy szentélyt lehet látni, s ha belép valaki, akkor egy kutat pillant meg.. ha a házból kilép valaki, akkor szép nagy utcákat láthat, sok, hasonló házzal. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
