|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 13:38 - |
Gyönyörű, sűrű erdők, csillámló patakok, kellemes tisztások, hűs tavak. Minden, amit el tudsz képzelni! Távol a civilizációtól, egy félig érintetlen terület. Üdvözlünk a földi paradicsomban! |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ugyanmár, Luke.. akkor sem hagynálak itt, ha gyilkos lennél..
*Csóválja meg a fejét, bár ez fura kijelentés XD nem baj. Nézi, ahogy Naru felsegíti, és egy apró, hálás mosollyal biccent neki. Yama szavaira ránéz, majd mérgesen szusszan egyet.*
- Aludj, ahol akarsz! Nem értem hogy lehetsz ilyen szívtelen..
*Egy mozdulattal felemeli a hegymászó-felszerelést és a táskát is, és bár térdei megroggyannak a súly alatt, mostmár akkor sem fogadná el a segítséget, ha Yama ajánlalná fel. Morcosan ránéz, miközben a hátára veszi a cuccost, és sietve Naruék után kocog. A sátruk előtt lepakolja őket, és széthúzza a cipzárt.*
- Tedd csak le az én oldalamra, nehogy Yamakasi elkapjon valami fertőzést..
*Emeli meg a hangját bántódottan. Ha Naru így tett, akkor bemászik, és mellé térdelve a homlokára teszi a kezét.*
- Naru, odaadnád az elsősegélydobozt? Ott van a táskámban!
*Ha megkapta, akkor kinyitja, és elkezd kutakodni a gyógyszerek között. Nem baj, ha lebukik, le kell vinni Luke lázát! A keresett lázcsillapítót megtalálva bólint.*
- Algopiryn, ez az!
*Előtúrja a hűtőtáskából az ásványvizet is, és a kabátját Luke feje alá gyűrve letekeir a kupakját.*
- Be tudod venni?
*Biccenti oldalra a fejét, arra célozva, hogy kell-e segítenie.*
|
*Luke kedves beszólására ökölbeszorulnak kezeit, majd egy sóhajjal elintézi magában. Carmen kijelentésére, miszerint majd az ő sátrukban fog aludni Luke.. öhm..*
-Azt várhatod.. ha ő ott alszik, én meg Sakura a szabad ég alatt. *karbateszi kezeit egy grimasszal* Ezt akarod?
*Luke szavaira bőszen bólogat.*
-Igaza van. Hagyjuk itt.
*Ám mikor meghallja Carmen szavait, s látja a viselkedését megtorpan.*
~Na szép..~
*Szemforgatva sóhajt, s Luke kedves szavaira a csomagokra néz. Felhúzza szemöldökét, s úgy néz a fiúra.*
-Kérni kérheted, de nem fogom meg a mocskos kis cuccaidat. Bocsesz.
*Megvonja vállait, s Narura néz, aki segít Lukenak.*
-Mindneki ellenem fordult?
*Sóhajtva lenéz Sakurára.*
-Még jó, hogy te nem.
*A kutya csak értetlenül néz hol Lukera, hol Yamára. Utálnák egymást? Lehet.. igen.. biztos.. akkor viszont neki is utálni kell! XD Morog egyet előre, majd elindul Yama mellett, persze a csomagok nálkül.*
 
|
- Túrázok, fafej
*Néz grimaszolva Yamakasira, a kutya láttán viszont fintorogva elhallgat. Élvezi, hogy feje Carmen ölében pihenhet, és ezt kaján vigyorral ki is mutatja. A lány kérdésére mély levegőt vesz, arca eltorzul a kissé túlzott fájdalomtól.*
- Egy medve támadott meg.. lebunyóztam, de annyira komoly sérüléseim lettek, miközben az őzgidát védtem, akit a maci fel akart falni... aztán láttam még éjjel, hogy itt ég a tűz.. elindultam erre, és onnantól.. sötét homály.. arrghh
*Kap mellkasához, és megrázza a fejét. Irónikus legyintéssel, szenvedő arccal Carmenre néz*
- Ne, nem kérem, hogy a sok szörnyűség után, amit tettem, segíts.. haggyatok magamra, rothadó húsom csak megfelel majd valamelyik vadállatnak..
*Fordítja félre fejét. Ám hallva, hogy Carmennel egy sátorban lesz, felcsillannak szemei, és még rásegít a felállítására is. Bájosan pislog a lányra.*
- Ne aggódj, drágaság, a vérengző fenevad után pár perc nekem semmiség!
*Ám mikor Naru karolja át, elfintorodik. A szavait hallva szemforgatva sóhajt, és egy mély levegővel rátámaszkodik a srácra. Élvezetes kis nap lesz..*
- A csomagjaimat, ha kérhetem
*Szól hátra félvállasan Yamakasinak, mintha egy szállodai inasnak nézné.*
|
*Összehúzza a szemeit, amint meglátja a kis összegyűlt csoportot, a közepén Lukeal. Karba tett kezekkel, egy fa árnyékát élvezve, tisztes távolságból hallgatja a párbeszédet. Carmen szavaira sóhajt, majd bólint egyet.*
- Akármennyire is írtózom a gondolattól, de igazad van.. bár arra én is kíváncsi lennék, mit keres pont itt...
*Megrázza a fejét, és segít talpra állítani Lukeot. Egyik karját nyaka köré tekeri, miközben átkarolja a derekát.*
- De előre szólok.. egy rossz mozdulat, és itt hagylak a farkasoknak!
*Néz a fiúra, majd öccsére, de inkább nem erőlteti rá a segítségnyújtást. Elbírja egyedül is..*
|
*Luke szavait hallva egy sóhajjal Bobbyra néz, aki bőszen morog.*
- Úgy látom még él... *magára erőltet egy mosolyt és unott hangon, de kedves arccal néz le a fiúra* Szia Luke.. csss, ne beszélj sokat.. mi a fenét keresel Itt?
*Néz körbe értetlenül, a felszereléseken megállapodik tekintete, de hamar vissza is néz a fiúra. A sarkaira ül, és a fejét óvatosan a térdeire húzza, tenyerével végigsimít a homlokán, majd elhúzza a kezét.*
- Magas lázad van..
*Megrázza a fejét, ekkor érkezik meg Sakura. Félrehessegeti, de mivel a kutya jelenlétére Bobby még hevesebben kezdett el morogni mellette, csak hogy kifejezze hogy ő ismeri és ő utálja a legjobban Lukeot, így őt is félretologatja. Yama szavaira mérgesen ránéz*
- Hogy mondhatsz ilyet?! Akármekkora idióta is az Akadémián, segítségre van szüksége.. igaz?
*Néz le a fiúra, aki valószínűleg bőszen egyetért majd vele XD. Határozott arccal Naru felé fordul.*
- El kell vinnünk a táborba! Még jó hogy hoztam elsősegélydobozt..
~Hmm.. vázoljuk csak fel a helyzetet.. nem rakhatjuk Naru sátrába, mert ott van Bobby, aki ki nem állhatja. De ha Bobbyt átrakjuk a mi sátrunkba, ott meg Sakura van.. Sakurát meg nem tehetjük át Naruhoz, Yamával kell maradnia. Nos, vagy a három fiú egy sátorba kerül.. de akkor megölik egymást.. vagy Yamával kerül együtt, abba belegondolni se merek.. vagy a két testvérpár átmegy egy sátorba, és engem egyedül hagynak vele. Nem, az a kutyák miatt sem jó. Úgyhogy csak egy megoldás van:~
- Vigyük be a mi sátrunkba!
*Pillant Yamára, miközben feláll. Remélhetőleg segítenek neki Lukeot is felállítani. Sietősen megpaskolja Bobby fejét*
- Ügyes vagy.. kibírod a táborig?
*Aggódva Lukera tekint*
|
*Carmen szavaira megvonja vállait.*
-Remélem, hogy leszokik róla.
*Elmosolyodik, majd a kutyára néz. Bobby morgására is felfigyel, odakapja a fejét, s már csak azt látja, hogy fut, Carmen meg utána.*
-Carmen!
*Kiált utána, majd felpattan, s utána fut. Sakura meg utána, illetve előtte XD előre fut, majd meglátja a földön fekvő fiút. Odasétál hozzá, majd körbeszimatolja, s rámorog. Yama épp ekkor érkezik meg, s leinti Sakurát. A kutya hátrébb lép, s ekkor pillantja meg Luke arcát.*
-Mi? Ő? Itt? Minek?
*Kérdezi, de nem érdekli a válasz. Carmenre néz.*
-Szerintem hagyd békén. Ha már eddig el tudott jönni, akkor egyedül is haza talál.
*Megvonja vállait, karbateszi kezeit, s kihúzza magát. És mielőtt Carmen megszólalna..*
-Nem ülök magas lovon!
*Elneveti magát, majd leguggol mellé. Lukera néz. Fintorog egy sort, majd sóhajtva kutyájára néz. Sakura pedig odasétál, majd összehúzott szemekkel végigméri mégegyszer az új fiút. Megcsóválja a fejét, majd Yama mellé ül.*
-Segíteni akarsz neki?
*Fordul Carmenhez, majd Narura néz, aki vagy ott van, vay nincs. XD*
-Nem jó ötlet..
*Csóválja a fejét, majd egy sóhajjal feláll.*
|
*A földön fekszik, a hátán, eszméletlenül és igencsak rossz bőrben. Több helyen vérzik, és a láza is nagyon magas. Hegymászó-felszerelése és emberméretű táskája mellette hever. Amint valaki megemeli a fejét, lassan kinyitja szemeit. Torka kiszáradt, gyomra korog. Carmen szemeit látva lassan elvigyorodik.*
- Hey.. szia szivi.. meghaltam, és a mennyországba kerültem? Egy.. angyalt látok..
*Vigyorog bőszen, és már fel is emeli kezét, hogy oda nyúljon, ahova nem illik, de erőtlenül vissza is zuhan csuklója. Félrefordítja a fejét, és összeszorítja a szemeit.*
|
- Á, öcskös *oldalra dönti a fejét* jó reggelt nektek is! Vonyítás?
*Merengve összehúzza a szemeit, és a fejét megvakarva megrázza a fejét, majd vállat von.*
- Én nem hallottam semmit..
*Mosolyog, a kérdésére heves egyetértéssel bólogat, és végigsimít gyomrán, ezzel jelezve hogy ő is farkas éhes már. Bobby morgására odakapja pillantását, értetlenül nézi, ám amint beszalad a fák közé, egy sóhajjal feláll.*
- Carmen szerintem hagy..Carmen!
*Szemforgatva sóhajt ismét, és a fejét rázva utána kocog.*
|
*Ismét kitör belőle a nevetés, mikor Bobby nyelve végigszánt az arcán. Csak akkor kapja kicsit össze magát, mikor Naru kilép az ajtón. Nyelvére harap, és térdelésbe löki magát.*
- Jó reggelt Naru!
*Onnan guggolásba, és már épp felegyenesedne, mikor Bobby a fejével nekimegy. Elveszti az egyensúlyát*
- Még neeeeee-eee-e-e-eem...ouhh
*Visszapottyan a fenekére, és szúros pillantást vet kutyájára, aki Yamáék felbukkanására kihúzza magát, és leül. Gazdájának így végre lehetősége nyílik a felállásra.*
- Jó reggelt
*Mosolyog a párosra, a kérdésre elvigyorodik.*
- Nagyon jól aludtam, remélem te is.. vonyítást? Jaa, dee. Először azt hittem, Bobby volt, ő szokott mindig lármázni kölyökként, de aztán rájöttem hogy Sakura az. Majd leszokik róla
*Vonja meg a vállait Bobby fejét simogatva, a kérdésre sóhajt egyet.*
- Háát, még nem találtam ki.. majd megnézzük mi van..
*Biccenti oldalra a fejét, ám feltűnik neki, hogy egy ideje keze már a levegőt simogatja. Hátranéz, Bobby morogva áll a fák előtt, kihúzott testtartással, magasra szegett fejjel, fülei az égnek állnak. Carmen már nyitja a száját, de későn, morran egyet, majd a fák közé veti magát.*
- Bobby!
*Kiált fel, és egyből utána szalad. A fák között kacskaringózva, néhány ág ugyan nekicsapódik, de kezeivel védi magát. A kutya méterekre előtte szalad, így méginkább megszaporázza a lépteit.*
- Bobby, várj!
*Épp kihajol egy ág elől, mikor észreveszi, mit talált kutyája. Elkerekednek a szemei, habozás nélkül odasiet, dícsérőn végigsimít kutyája hátán, majd a fiú mellett letérdelve két tenyere közé fogja arcát.*
- Hallasz engem?
|
*Carmenre nem ébred fel, de miután kiment, pár percre rá mégis felébred. Ásítva felül, majd Sakurára néz. Már éberen ül, s nézegeti a sátor oldalát.*
-Jó reggelt.
*Felkapja a fejét, majd rögtön Yamához rohan. Megnyaldossa az arcát, majd a sátor bejáratára néz.*
-Rögtön megyünk. Fel kéne öltözni.
*Sóhajtva feláll, lehámozza magáról a pizsamát, majd magára húzza a rendes öltözékét. Sóhajtva lép a bejárathoz, felhúzza a cibzárt, s Sakura már ki is szökken. Megcsóválja a fejét, majd egy sóhajjal kilép utána. Meglátja a földön fetrengő párost, s Narut is, aki a fatönkön ül. Visszahúzza a cibzárt, majd ásít, s nyújtózkodik.*
-Jó reggelt, mindenkinek!
*Elmosolyodva ül a másik fatönkre, majd magához hívja Sakurát. Le ül mellé, s fejét a térdére teszi. Megsimogatja, majd Carmenre néz.*
-Jól aludtál? Nem volt kényelmetlen? *oldalra biccenti a fejét, majd eszébe jut valami* Nem hallottál valami vonyítást éjszaka?
*Összehúzza szemeit, majd a kutyára néz.*
-Talán te voltál az?
*Hátrahajtja a füleit, majd bólint. Megcsóválja a fejét, majd megpaskolja a fejét.*
-Nem baj.
*Sakura körbenéz, majd Bobbyt nézi egy darabig. Nem megy oda, csak nézi.*
-És mi lesz a reggeli?
|
*Már egy ideje ébren van, a hátán fekve, ujjait tarkójánál összefűzve mereng. A lépteket hallva felül, majd határozottan kihúzza Bobby alól Carmen hálózsákját, begyömöszöli a táskájába, és még éppen marad annyi ideje, hogy visszaugorva sajátjára lehunyja a szemeit. Amint a kutya és a lány is kimegy, megkönnyebbült sóhajjal törli meg homlokát.*
- Ez meleg volt..
*Ráérősen felöltözik, párnája alól a fegyvert és biztos helyre pakolja -az csak amolyan óvintézkedésnek volt ott-, majd hajába túrva lassan kilép. Hunyorogva néz körbe, ásít egyet, és a fűben fekvő párosra néz. Sóhajtva megcsóválja a fejét, behúzza maga után a sátrat és nyújtózik egyet.*
- Jó reggelt!
*Int nekik, s a tűzhöz ballagva leül egy fatönkre. Az este otthagyott bottal kezdi el piszkálni a hamut, miközben Carmenre néz.*
- Yama felébredt már?
|
*Felriad álmából. Megdörzsöli szemeit, és elmosolyodva Yamára néz, majd Sakurára.*
~Ő vonyított volna éjjel? Mindegy..~
*Óvatosan térdelésbe löki magát, nehogy felébredjen a fiú, halkan mászik vissza táskáihoz. Kabátja lecsúszik derekáról, kontyba fogott haja is megadja magát, és egy lendülettel vállainak csapódva beteríti hátát. Kitol pár szőke tincset szemei elől, hátranéz válla felett, majd lopva az órára pillant. Sietősen átöltözik, kivételesen farmernadrágot vesz fel egy egyszerű, bő, fehér pólóval. Mosolyogva feláll, mini tükrét arcához emelve igazítja meg kissé kómás arcát, majd a tükröt ledobva halk nevetéssel pörög egyet. Jól érzi magát.. magához öleli kabátját, és mély sóhajjal végignéz magán mégegyszer. Yamát figyelve belebújik edzőcipőibe, beköti, óvatosan ad a fiú ajkaira egy puszit, majd a cipzárt lehúzva kiszökken, és be is húzza azt. Hunyorogva emeli kezét szemeihez, amint a nap első sugarai megérintik. Nagyot nyújtózva mély levegőt vesz, és Naru sátrához oson. Igyekszik úgy lehúzni a cipzárt, hogy ne ébredjen fel. Bobby felemeli a fejét, és farkcsóválva nyújtózik egyet, majd talpra áll és kiszökkenve körbeugrálja gazdáját, aki csak nevetve tssss-szeg neki. Visszahúzza a cipzárt, lehajol kutyájához és megölelgeti.*
- Jó reggelt.. látom neked is jó kedved van.. gyönyörű napunk indul
*Egyenesedik fel és széles mosollyal az égre néz. Oldalra sandít, le kutyájára, és egy hirtelen, de annál gyengébb mozdulattal rácsap az orra hegyére, majd futásnak ered a kialudt tábortűz körül. Bobby megszeppenve nézi egy darabig, majd játékosan felvakkant, de mivel gazdája ismét tsss-seg neki, csak farokcsóválva szalad utána. Egy rövid fogócska után ráveti magát, és mindketten a fűben kötnek ki.*
|
*Carmen mocorgására megébred, s körbenéz. Egy sóhajjal feláll, majd a sátor bejáratához evickél, de úgy, hogy ne ébressze fel Yamát, meg Carment. Épp jó, még van egy kis rés. Felhúzza egy kicsit a cibzárt, majd kiugrik a sátorból. Egy doboldalra fut, majd leül. Felnéz a holdra, majd vonyítani kezd. Ettől a barátai odagyűlnek köré. Néró közelebb jön hozzá, majd elmutat az egyik irányba a fejével, hogy ideje menni. Sakura viszont lehajtja a fejét, majd könnyes szemekkel hátrébb lép. Nem teheti... elmegy az új világa. Társai megcsóválják a fejét, közelebb mennek hozzá, majd megnyalják, megölelik úgy, ahogy a kutyák szokták. Néró vonyít egyet, majd Sakurára mosolyog', majd megindul a falkával. Fájó szívvel néz utánuk, majd vissza a sátorra. Felnéz mégegyszer a holdra, majd torka szakattából vonyít mégegyet. Mit számít, ha felkelnek? XD Ez az ő éjszakája.. talán az utolsó. Egy sóhajjal lehajtja a fejét, s mégegyszer elnéz abba az irányba, amerre csapata ment. Illetve... Néró csapata. Visszasétál búsan a sátorhoz, beszökken, megpróbálja visszahúzni a cibzárt, majd visszaszökken a sátor sarkába, ahol aludt. Forgolódik egy darabig, s ha nem ébresztett fel senkit, akkor egy sóhajjal lehajtja a fejét, s ismét álomba szenderül..*
|
- Mókusok?
*Eltöpreng, majd mosolyogva bólint. A kérdésre mosolya kiszélesedik.*
- Ne aggódj, megleszek..
*Mikor a fiú elalszik, ő is magára húzza kabátját. Mocorog, de sehogysem kényelmes, és amikor végre kényelmes, lehunyja a szemeit, de..*
~Nem bírok aludni!~
*Sóhajtva fordul a hátára, onnan az oldalára, majd a hasára, végül a hátára, Yama felé, a sátor oldala felé, vissza a hasára, teljesen megfordul, úgy a hátára, majd morcosan a pulcsijára csap ököllel. Ám ahogy felül, válláról lecsúszik a kabát, karjain végigfut a libabőr. Sóhajt egyet, és Yamára néz oldalra billentett fejjel.*
~Végülis.. rá lehet fogni az alvajárásra..~
*Körbenéz, majd négykézláb odamászik hozzá, maga után húzva a kabátot. Ledől mellette, óvatosan, hogy ne ébressze fel átkarolja a derekát, fejét mellkasának dönti, kabátját magára húzza, és lassan elalszik.*
|
*Carmen bíztatására elmosolyodik, s az ölelést viszonozza.*
-Lehet, hogy igazad van.. én pedig örülnék neki, ha velem tartana.. de az ő döntése..
*Oldalra biccenti a fejét, s bemászik a hálózsákba. A kérdésre elneveti magát, majd vissza felül. Elnéz a sátor falára, majd töprengve megszólal.*
-Hmm... azthiszem nincsenek.. illetve, medvék biztosan vannak... meg ártalmatlan kis mókusok... de nem kell félni. Jah, igen és vadkutyák.
*Bólogat bőszen, majd Sakurára néz, s Carmenre.*
-Biztosan nem fogsz fázni?
*Kérdezi, bár a választ tudja. Nem. Egy sóhajjal lefekszik, feje alá teszi a kezét, majd lehunyja szemeit. Lassan elalszik.*
|
- Ugyan, maradj csak a hálózsákodban.. maximum reggel arra ébredsz, hogy téged ölelgetlek
*Neveti el magát, és egy sóhajjal a hátára dől. Feje alá gyömöszöli a pulcsit, és úgy néz Yamára. A szavait hallva töprengve a sátor tetejére szegezi pillantását.*
- Hagyd, hogy megszokja.. évekig élhetett egyedül, és most emberek közé került. Bobbyval is ez volt, eleinte rám se hederített, sőt ha mentünk valahova egy idő után szándékosan vezetett neki valaminek.. de aztán beilleszkedett.. hagyd, hogy Sakura megszokjon téged, és majd ha elindulunk haza, kiderül, hogy veled akar-e jönni. Én sem hagynám itt a mostani biztos helyem egy ismeretlen világért.
*Rázza meg a fejét, felül, és akármennyire is zavarban van, megöleli Yamakasit egy bíztató mosollyal.*
- Ne rágd ezen magad, próbálj meg pihenni. Holnap hosszú napunk lesz.. Naru meg mindig azt mondta nekem régen, hogy a gondjainkon nem éjszaka kell rágódni.
*Elszakad a fiútól, és rámosolyog, majd a táskáit betolja a sarokba, persze nem oda ahol a kutya van. Megigazgatja a kabátját, és magára terítve lefekszik. Mély levegőt vesz, és a sátor falára pillant.*
- Ugye.. itt nincsenek vadállatok?
*Teszi fel kérdését halkan, félve*
|
*A lány kérésére, miszerint forduljon el..*
-Oké... nekem is át kell.
*Lehajtja a fejét, majd elfordul, s ő is átöltözik. Egyszerre vannak kész, így meg is fordul. Az elkészített hálózsákra néz, majd Carmen fekvőhelyére. Összehúzza szemeit.*
-Biztos jó lesz neked ott? Mert ha nem, akkor aludj az én hálózsákomban, én tudom nélkülözni. De te hálóingben vagy, meg is fázhatsz..
*Mondja zavartan félig-meddig, majd behúzza a sátor cibzárját.*
-Nos?
*Fordul meg, majd Sakurára néz, aki már alszik. Odamászik Carmenhez, majd felhúzza lábait.*
-Aggódom érte... olyan mintha nem akarna eljönni velem. *sóhajt* A tűznél is elment, a holdra nézett, és szomorúnak látszott.. remélem, hogy tévedek.. te mit gondolsz?
*Carmenre néz aggódva.*
|
*Elmosolyodva bólint, feláll, és Bobbyhoz megy. Kutyája felül, és lehunyja szemeit, amint gazdája megcirógatja.*
- Légy jó, rendben? Reggel találkozunk, ne félj..
*Ad neki egy puszit, majd feláll. Sosem volt még ilyen nehéz elszakadni tőle.. megfogja Yama kezét, és belép utána. Leheveredik a cuccaihoz, és mosolyogva a fiú felé fordul.*
- Ne aggódj, megleszek.. hoztam egy rakat váltásruhát, azok jók lesznek takarónak, meg párnának.. ömm, izé.. *elpirul, zavartan elkezdi birizgálni a szoknyáját* átöltöznék.. fordulj el..kérlek..
*Dünnyögi zavartan, és ha a fiú így tett, akkor nyakig vörösödve lassan lehámozza magáról a ruhát, előkeresi a hálóingjét, és belebújik.*
- Kész vagyok
*Szól neki, előcibálja kabátját takarónak, egy pulcsit párnának, és nyújtózik egyet, majd Sakurára néz egy pillanatra.*
- Remélem reggel nyugodtabb lesz az ébredés, mint ma reggel..
*Csóválja meg a fejét az emlék felidézésére, és zavartan végignéz magán.*
~Miért kellett pont hálóinget hoznom?!~
|
- Lesz bizony... jóéjt nektek!
*Vigyorog bőszen, és miután mindhárman eltűntek a sátorban, Bobbyhoz fordul. Leül mellé a földre, és elkezdi simogatni, ha hagyja. Dögönyözi a hasát, cirógatja a füleit, és nézi a tüzet. Egy bottal piszkálja.. aztán lassan felál, a tűzre homokot szór, és miután kialudt, bemegy a sátrába. Behívja Bobbyt is, és ha bejött, behúzza a cipzárt. Átöltözik, Carmen hálózsákját pedig szétnyitja, és megpaskolja.*
- Pihenj csak, pajti..
*Vigyorogva rákacsint, és belebújik a saját hálózsákjába. Lassan elnyomja az álom.*
|
*Naru kedves szavaira elmosolyodik, majd egy sóhajjal feláll.*
-Holnap is lesz nap. És este is. Éjszaka.. *vigyorog* Mennyünk aludni. *lenéz a kutyára* Sakura! Gyere!
*Inti magához, s Sakura félre biccenti a fejét, majd odasétál mellé. Együtt a sétorhoz lépnek, majd visszafordul Carmenhez.*
-Jössz? *odanyújtja neki a kezét..*
*Elmoslyodva figyeli, majd odahúzza, ha hagyja. Kinyitja a sátrat, s Sakura be is ugrik egyből. A sarokba mászik, ahol köröz egy darabig, majd lefekszik. Álomra hajtja a fejét, s elalszik... Yama segít Carmennek, majd együtt bemennek a sátorba. Térdeire rogy, majd tenyerét összedörzsöli.*
-És akkor te hogy fogsz aludni? Nincs hálózsákod..
*Néz körbe, de nem lát még mindig, csak egyet..XD*
|
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
