|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.11. 13:25 - |
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*No, hát a kést elő se tudja venni, mivel egy golyó süvít el a feje mellett, mozdulatlanná dermed. Mikor Yama felé tart, elvigyorodik, de látva hogy félrehajolt, felsóhajt.*
~Majdnem megölte nekem...~
*Hirtelen lép, kihasználva a lány zavartságát szökken oda hozzá, és egy erőteljes ütéssel megpróbálja kiverni a kezéből a fegyvert. Ha sikerül, akkor a vállát átkarolva amgához rántja, szabad kezével előrántja a kését, és a lánynak ismerősnek tűnhet, de a torkához nyomja.*
- Na jól van, vége a játéknak. Kérem a fegyvert!
*Néz Yamakasira egy dacos pillantással.*
|
*Luke mozdulatára nem figyel, így érzi a fájdalmat a gyomrában. Elengedi a fiút, s a "kérésre" csak megcsóválja a fejét, s Carmenre néz.*
-Ne add vissza!
*Látja, ahogy Luke előveszi a kést, de nem tántorítja vissza. Egyszer már "elbukott", másodszor nem fog! Ha tudja, elkapja a fiú kezét, s megpróbálja elvenni tőle a kést. Carjmen szavaira őszintén szólva nem nagyon figyel, majd utána fog észbe kapni. XD A fegyver megremeg a lány kezeiben, s erre nagyon felfigyel.*
~Nem lesz ennek jó vége... de nem ám... rossz kezekben van a fegyver még nála is...~
*És a "gyanúja" beigazolódik... a fegyver elsül, s Luke feje mellett süvít el. Nyel egyet, de nem engedi el a fiút. Ám mikor épp majdnem őt találja el, inkább elszakad Luketól, s elhajol előle.*
-Carmeenn...
|
*Valahol mélyen sejtette, hogy nem lesz minden ilyen könnyű. Mérgesen ökölbe szorítja kezeit, mikor a csővel kell farkasszemet néznie, de csak azért sem ad igazat Lukenak. Ekkor jön be Yama, a hősiességére meghatódva oldalra billenti a fejét.*
- Yama..ennyire fontos vagyok neked? Ez..olyan..olyan..
*Olvadozik a meghatottságtól, egészen addig, amíg a fegyver lábai elé nem kerül. Meglepve néz fel rá, és habozva, de felveszi. Luke kijelentésére rászegezi, de mint a kocsonya, úgy remeg kezeiben. Csoda, hogy el nem ejti.*
- Maradj ott!
*Teljesen véletlenül meghúzza a ravaszt, és a golyó Luke feje mellett elsüvítve fúródik a plafonba. Szegény lánynak csak ez kell, elkezd hadonászni a fegyverrel, mintha méhraj üldözné. Jobb lenne a földre bukni, mielőtt valakit seggbe talál..*
- Senki se mozduljon! De te seeee!
*Néz a fegyverre ami szinte önálló életre kelt kezei között, és újabb golyó süvít ki Yama felé. HASRA!*
|
*Hát éppen a "nem" válaszra vár, mikor figyelmetlensége miatt Yama kicsavarja a kezéből a fegyvert, ami a földre zuhan. Belerúg, egyenesen Carmen elé rúgja, ám nem figyel rá, szabad könyökével hátrafelé becélozza Yamakasi gyomrát. A lényeg, hogy engedje el a karját, és utána már szembefordulva vele akár rúgni is tud. Ha sikerül kiszabadulnia, akkor hátrébblépve Carmenre néz, aki valószínűleg már felvette a fegyvert.*
- Add szépen ide..
*Nyújtja ki felé a tenyerét, miközben másik kezét megpróbálja észrevétlenül zsebeibe süllyeszteni, hogy elő tudja venni a kését.*
- Semmi vész, nem esik senkinek sem bántódása, csak kérem a fegyvert.
*Azért fél szemmel Yamát figyeli, de ha nagyon bunyózni akar, tőle kaphat párat.*
|
*Carmen szavaira sóhajt.*
~Tedd azt, amit jónak látsz... de ne mond, hogy én nem szóltam...~
*Fintorogva látja, ahogy megcsókolják egymást.*
~Ceh.. ha Naru ezt látnáá.... kiakadnaa.. talán még jobban, mint amikor én... csókoltam meg...~
*Megrázza fejét, s figyelmesen hallgatja, nézi őket. Lukere néz, s látja, hogy nem fog ebből semmi jó sem kisülni... És jól hitte. A fegyvert Carmenre szegezi, ekkor keze ökölbeszorul.*
~Tudhattam volna!~
*Megcsóválja fejét, s ha Luke nem figyel mögé oson, s kicsavarja a kezéből a fegyvert.*
-Hagyd békén!
*Mélyen a szemébe néz, s Carmenre néz.*
-Megmondtam, hogy hülye dolog ezt megtenned... *sóhajt* Mindegy...
*Visszanéz Lukre, s nem engedi el a karját.*
|
*Morcosan hátranéz a "majomra", aki bele"ugat" a dolgába. Morranva visszafordul, ekkor lendül hozzá Carmen. Elvigyorodva viszonozza a csókját, karját a dereka köré fonja és ő meg olyan hosszúra nyújtja, amilyenre csak tudja. Azért csakhamar ellöki magát tőle a lány, széles vigyorral, lassan felnyitja a szemeit.*
- Wáó szivi, megleptél. De igazad van.. ez kell, ugye?
*Néz le a fegyverre, s elhúzza a száját.*
- Hmm..annyira hozzám nőtt.. vétek lenne megválnom tőle.. neked lenne szíved elvenni tőlem?
*Szegezi a csövet a lányra, ezzel bíztatva a "nem" válaszra. Ha kimondja, elégedetten elteszi.*
- Na látod.. kössz a csókot, még találkozunk.
*Vigyorog és megfordulva az ajtó, azaz Yama felé indul. Hát..arca elárul mindent. Dacot, kihívást, elégedettséget és mérhetetlen gúnyt.*
|
*Yama szavaira összerezzen, makacsul megrázza a fejét.*
- Az nem csak egy fegyver..
*Szaporán kapkodja a levegőt, majd ökölbe szorítja kezeit, és összeszorítja mégjobban a szemeit.*
~A fenébe is..~
*Felpattan a székéről, és Luke vállára támaszkodva hevesen ajkát az övéhez nyomja. A csók felőle érzelemmentes, és igen kellemetlen, igyekszik a legrövidebben véghez vinni, és amint tud ellöki magát a fiútól. Kezét szájához emeli, és zihálva, kicsit mérgesen néz Lukera.*
- Tessék, teljesült a kívánságod, de mostmár kérem a fegyvert!
*Nyújtja ki felé a kezét nem nézve el az ajtó felé....*
|
*Luke szavaira, s kérésre eltáltja a száját.*
~Hö? Meg akarja csókolni? Hm. *negvonja a vállát* Ha ő is "akarja".. én nem avatkozom bele!~
*Megrázza a fejét, s ekkor hallja meg a lány válaszát.*
~Szóval megteszi... egy hülye fegyver miatt...~
*Látja a lány pillantását, de csak hátrébb lép egyet.*
-Carmen! Nem kéne egy fegyver miatt ezt tenned...
*Lehajtja a fejét, s sóhajtva a ajtófélfának dől, s onnan figyeli a párost...*
|
*A fiú szavai hidegen hagyják, elmélyülten, bár inkább gépiesen nyomkodja a billentyűket egymás után. A kijelentésre mozdulata megakad, Lukera kapja pillantását, de azon hogy adnia kell cserébe valami, meglepődve eltátja a száját.*
~Ez undorító!! Meg akar csókolni?? Yamáé olyan szép volt, romantikus és kellemes, de az övére egy fikarcnyit se vágyom! Helyesnek helyes, de a külseje hidegen hagy!~
*Fintorog félig Luke felé fordulva, miközben töprengve a némán ácsorgó Yamakasira pillant.*
~De ha nem szerzem vissza a fegyvert, bármikor bajuk eshet.. most rajtam a világ szeme, mindenkinek kell egy kis áldozatot hozni a siker érdekében. Yama golyót kapott a vállába, Narunak is hajszál híja volt..~
*Nyel egyet, és teljes felsőtesttel Luke felé fordul. Lenéz a földre, és bólint.*
- Legyen. Egyet...
*Néz figyelmeztetően Lukera, de gyomra görcsbe rándul. Elnéz Yamakasi felé egy..hm..kétségbeesett? Nem, inkább beletörődő pillantással, és sóhajtva lehunyja a szemeit.*
|
*A tenyér bizony telibe találja, s székestől oldalra borul. Elővillan a szokásosan övéhez rögzített fegyver is.*
- Áú szivem..ez fájt..akkora volt mint angyalkámé..
*Tápászkodik fel az arcát dörzsölgetve, és visszaül a székre. Figyeli Carment, ahogy zongorázik, és lassan elvigyorodik, amint fejében világosság gyúl.*
- Figyelj.. visszaadom a fegyvert.
*Csatolja le oldaláról övestől együtt, és a lány felé nyújtja. De mielőtt elvehetné, vissza is rántja, és jön az elmaradhatatlan kiegészítés*
- Egy feltéttellel.. *vigyorog bőszen, mint a tejbetök, és a háta mögé húzza a fegyvert. Azért résen van, nehogy Yamakasi el tudja venni.*
- Kérek egy csókot
*Pislog széles vigyorral, és megvonja a vállait egyenesen Carmenre nézve.*
- Csak egy aprócska ~na persze~ csók.. de ha nem vállalod, nekem úgy is jó...
*Fűzi vissza az övét, és előhúzva a fegyvert megforgatja a kezeiben, majd várakozón a lányra néz.
|
*Még visszanét a lányra, de nem érdekli. Ekkor hallja meg Luke szavait, s fintorogva ránéz.*
~Már megint ő... Ceh..~
*Mérgelődik, majd nézi a párost egy idejig, de Luke szavaira, s viselkedésére nem csinál semmit. Megrázza a fejét, s Carmen reagálására.*
~Tud magára vigyázni. Nem kellek én ide... Luke meg... Rossz egyedül hagyni vele, de ki érdekel? Nem a védensem.~
*Megvonja vállait, s tovább nézi őket, de nem tesz semmit. Lukeot nézi, ahogy valószínűleg a földön van, majd Carment.*
|
- Várj, nem úgy gondoltam!
*Kapja fel fejét Yama távozására, és kinyújtja utána a kezét. Mondana még valamit, de Luke már be is süvít, és egyenesen mellé ül le. Összehúzott szemekkel mered rá.*
- Már megint te..?
*Sóhajt fel, és visszafordul a zongorához.*
~Yama úgysem koptatja le..~
*Rázza meg a fejét, ekkor érzi meg az egyik tenyeret a hasán, a másikat combján. Mérgesen megrándul ajka, egy billentyűt lenyom, másik kezével viszont jókorát kever le Lukenak, aki ha nem vigyáz fel is borulhat a székkel. Szusszan egyet, és ismét billentyű-beszakadó erővel folytatja a megkezdett Mozartot.*
~Bunkó..~
|
*Hát a zongoraszó, és a szóváltás kit vonz vajon ide..?*
- Majom..
*Vágja Yamához, amint elsétál mellette az ajtóban. Ha nem áll félre, a válla könnyen összeütközhet az övével, de megszaporázza lépteit, és megnyújtott szökkenésekkel már a zongoránál is terem, a széken melyen a fiú ült nemrég.*
- Szia szivem
*Vigyorog Carmenre és felnyitja a zongora tetejét, ha felemeli a fejét.*
- Ez a bunkó úgysem ismeri a billentyűket..majd én tanítalak..
*Vigyorog, és pimasz pillantással átkarolja a lány derekát, ha nem figyel. Közelebb is mászik hozzá, de nem a kezét fogja meg, hanem a derekát átkarolva a hasán tartja a kezét, a másikat pedig a combjára rakja.*
- Játssz csak, én figyellek.
*Vigyorog közvetlen közelről, és ha Yama még ott van, rákacsint. Hogy ezt minek veszi, az az ő dolga.*
|
*Carmenre néz, s elhúzza rögtön a kezeit a kijelentésre.*
-Cehh...
*Sóhajtva feláll, s karbatett kezekkel figyeli a lányt.*
-Így szerinted lehet tanítani?!?!?! Cehh... Elég ha nézlek?? Jézusom.. egyre kiborítóbb vagy!
*Jelenti ki határozottan, majd hátat fordít a lánynak, s megindul az ajtó felé, s még visszanét.*
-Akkor tanuld meg E-GYE-DÜL!
*Kiáltja, majd ha nem állítja meg senki, elmegy...*
|
*Tényleg kellemetlen neki, mikor a fiú "átkarolja", el is vörösödik, de ezt jól leplezi. Bebambul*
~Jézusom.. hevesebben ver aszívem..jááj, ugye nem pirult.. elpirultam!!~
*Kap arcához és rávág Yama kezére.*
- Maradj a térfeleden, ahogy jófiúhoz illik!
*Bök a székére alrébb húzódva, és nyakig vörösödve játszik tovább.*
- Elég ha nézel..
*Dünnyögi zavartan és a billentyűkre mered.*
~Hülyének fog nézni.. de.. mert hülye is vagyok!!~
*Szorítja össze szemeit, amitől ismét félremegy egy hang. Lecsapja a zongora tetejét, remélhetőleg Yama ujjai már nincsenek ott.*
- Nekem ez nem megy!!!
*Csap rá a tetejére elkeseredetten, és homlokát a kemény fa borításra dönti.*
|
*A lány nem válaszol, de nem érdekli túlságosan. Karbatett kezekkel figyeli tovább, s amint elkezd játszani összehúzza szemeit.*
-Segítek..
~Bár nem tudom minek..~
*Megrázza fejét.*
-Nem kell cserébe semmi.
~Bőven elég lesz, ha kikészítesz idegileg...~
*Leül a lány melletti székre pont akkor, mikor elrontja. Megcsóválja a fejét.*
-Csak nyugi!
*Nyugtatgatja a lányt... Lehet, hogy a lánynak kellemetlen lesz, de átnyúl a háta mögött, s megfogja az egyik kezét, majd a másikat. Elkezdi tanítgatni..*
|
*Ujjait mozgatja, ökölbe csukja, majd kinyújtóztatja fájdalmas arckifejezéssel. Szerencsére nagy mázlija volt.. a kérdésre nem néz a fiúra, ujjait figyelve bólint egyet, jelezve hogy jól. A kérdést hallva félrefordítja a fejét. Némán töpreng egy kicsit, mély levegőt vesz, és felnyitva a zongora tetejét biztosan kitámasztja, majd leül a háromlábú székre.*
- Akkor segíts, ha akarsz, ne akkor, ha én könyörgöm ki. Nem tudok mit adni neked érte cserébe, így kénytelen leszel jótékonykodni..
*Vonja meg vállait lehangolódva, és csakazértis nekiesik harmadszorra Mozart e darabjának. Lassabban, tagoltabban, kissé ügyetlenül sajgó ujjaival, de nem olyan menthetetlen rémesen, mint először ;) oldalra sandít a fiúra, hogy mit csinál, és ez bőven elég ahhoz, hogy félreüssön egy hangot.*
- Nekem ez nem megy!
*Fakad ki gyengét verve a billentyűkre.*
|
*A lány kifakadásán elmosolyogja magát, s karbateszi kezeit.*
-Rendben. Akkor nem tanítalak meg semmire.
*Megvonja vállait, egy pimasz mosollyal. Látja, ahogy a lány leül a zongorához, s a kijelentésre, miszerint "figyeljen és tanuljon" elneveti magát és a szája elé tartja a kezét, mert még a végén a földön találja magát.*
-Ehh... Tanulni, tőled? Nevetsééééégeess!!
*Nevet, megállás nélkül nevet, s látja, amint a zongora teteje megcsusszan, s Carmen ujjaira esik. Rögtön odasiet hozzá.*
-Jól vagy?
*Hülye kérdés, de mindegy... Látja, hogy nincs éppen jól, s nézi, ahogy fel-alá járkál. Megcsóválja fejét.*
-Szóval. Segítsek?
|
*Yama heves tiltakozására elfojt egy mosolyt, de a kijelentésre csak lenéz a földre.*
~Barát? Nekem? Messze van az még nagyon, Yama.. bár most..hogy látok..~
*Elmereng, csak a további szavak ütik meg annyira a füleit, hogy felkapja a fejét. Felháborodva rázza meg a fejét.*
- Chh, szállj le a magas lóról!! Honnan veszed hogy csak tőled tudok csókleckéket venni?! Majd Naru megtanít.. és mielőtt elszállnál magadtól, a zongorázásban sem kell segítened! Nem körülötted forog a világ, menni fog egyedül is!
*Bólint határozottan, feltűri az ingujját könyökig, leül a zongorához és felhajtva a tetejét Yamára néz.*
- Figyelj, és tanulj..
*Nekikezd az előbb elkezdett dallamnak, de olyan hevesen nyomkodja a billentyűket, olyan erővel és lendülettel, hogy csoda hogy be nem szakadnak. Persze ez már jobb, mint az előző, de.. a rossz kitámasztástól a billentyű-teteje megbillen, és bizony lecsapódik.. a vékony hangú félig sikoly, félig kiáltás pedig igencsak erős visszhangot ver a teremben, amint Carmen az ujjait hevesen rázva pattan fel a székről.*
- Ssssssssszzzzz
*Rázza kezeit, mint a rock-gitárosok, és fel-alá járkálása közben szájába veszi mind a tíz ujját egyszerre*
|
*Carmen makacsságára nem szól semmit, de a következő szavak megütik...*
~Miiiiiiii??????????????????? Már megint mit rontottam el?? Már semmit sem mondhatok ennek a csaaajnaaaakkk???~
*Mérgelődik magában, s ez kül arvára is.*
-Hééé!! Én nem mondtam olyat, hogy meg foglak tanítani és NEM IS FOGLAK! A csókolózást úgyis megtudod, ha lesz barátod.
~Ceh.. milyen furcsa ezt kimondani.. mintha a kishugom lenne..~
*Megvonja vállait, majd hátralép egyet.*
-Szóval NEM! És ne is erőlködj!
*Megvonja vállait, s sóhajt.*
-És ha így folytatod zongora leckék sem lesznek...
*Megjegyzi halkan, majd elnéz oldalra.*
|
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
