|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.13. 14:32 - |
| Egy tágasabb terem, melynek az egyik fala egy tükörből áll. A falak mentén hosszú kis padok szolgálnak pihenésre, és van egy nagy szekrény, amiben szőnyegek, és torna-matracok találhatóak. |
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Jó, jó, mostmárcsak meg kéne állnia valahogy.. lefékez, de a lendülettől kibillen az egyik lábára. Kalimpál egy sort és előre hajol, orra kis híján súrolja már a talajt, de egy hátrakalimpálással egyenesbe löki magát. Jó, ez nem volt igazán jó megállás, de most legalább állva maradt, és nem ül. A tapsra meglepődik, és amíg a tanárúr a lejátszóval babrál, pihen egyet a szavain töprengve.*
~A zene ritmusát felvenni..~
*Sóhajt, majd bólint, hallgatja egy kicsit a zenét és a fejét jobbra-ballra kezdi biccentgetni. Ismét bólint, mély levegőt vész, felemeli a karját, felszegi a fejét, és újból elindul. Az eleje kicsit nehézkes, furcsa megszokni hogy a zenére is figyeljen meg a tartásra is, de egy rövid idő után egészen belejön. Néha inong csak meg, de minden idegszálával rákoncentrál, így vissza is nyeri az egyensúlyát. Egyre jobban kezdi átérezni a ritmust és a tempót, a külvilág Patrikkal együtt összemosódik körülötte. Kizár a fejéből minden hangot, és csak a táncra összpontosít. Bár a szemeit inkább nem hunyja le..*
|
*Érzi, hogy ez a piruett megint nem jól fog végződni, de meglepődik azon, hogy a lány újra kezdi.*
~Hm.. nem adja fel egy könnyen. Ez dicséretes. Azthiszem talán kicsit félreismertem. De nem akarok még semmit elkapkodni.~
-Emeled fel a fejedet, megint lefelé nézel. Tartsd meg a fejedet, ne hagyd el és nézz mindig előre.
*Bármi is sül ki ebből (akár elesik akrá nem) egy enyhe tapssal jutalmazza.*
-Akkor most próbáld meg a zene ritmusát felvenni és próbáld érezni, hogy mikor milyen tempót kér tőled a dallam.
*Ode megy a lejátszóhoz és átnyomja a 6-os számra.*
~Ez kezdésnek nem is lesz rossz. Ebből tudni fogom érdemes lenne-e ennek a lánynak a tánc felé fordulnia.~
*Visszafordul és minden figyelmét Sorára irányítja.*
|
*Biccentve megfogja Patrik kezét, és feltápászkodik. Nyújtózik egyet, a hibáit hallva figyelmesen bólogat, megfigyeli a tanárt a piruett közben, majd mély levegőt vesz.*
~Hozzá képest ez tényleg béna volt..~
*Húzza el a száját, s egy mély levegővel ismét belevág a piruettbe. Figyel a karjára, aztán a fejére, végül megpróbál egyszerre mindkettőre, és most kifejezetten sokáig bírja. Minden idegszálával próbál koncentrálni, de a végén annyira belemerül az odafigyelésbe, hogy ismét a földön köt ki. Megrázza a fejét, és felpattan.*
- Ááá, a következő akkor is menni fog!!
*Meg sem várja Patrik véleményét, ismét piruettbe kezd.*
|
*Figyeli a lány minden apró mozdulatát közben állát vakargatja.*
~Nem is rossz, de lehetne mit javítani. Emeled magasabbra a fejed, így jó, de ne feszítsd meg a kezedet! Istenem, ennek a lánynak még van mit tanulnia...~
*Kezét nyújtja a lány felé, hogy felsegítse.*
-Persze, hogy nem ment. Mert lehajtod a fejedet. Mindig egyenesen kell lennie a fejednek, és a karodat is túlságosan megfeszíted. Figyelj arra, hogy a karod helyesen álljon és pont ilyen ívben- *felemeli a karját és bemutatja, hogy hogyan kéne tartania.* - mert különben nem lesz jó a piruetted. Próbáld meg mégegyszer! Gyerünk!
*Hátrébb lép egy lépést (persze azóta már felsegítette) és most is figyelni fogja a lány minden apró mozdulatát.*
|
*A szavakra összerezzen, majd eltökélt arccal bólint egyet. Ökölbe szorítja az egyik kezét, és mély levegőt vesz.*
~Lássuk, mire emlékszem.. van egy olyan mozdulat hooogy..~
*Eltöpreng, majd bólint, vesz még egy levegőt, végül lendületet véve megpróbálkozik egy piruettel. Az elején nagyon jól pörög, de aztán beleszédül és mint egy zsák krumpli, feldől. Jojózó szemekkel bámulja a plafont, majd sietve felül és megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Ömm, ez sosem ment..
|
-Ha zavarban vagy az nem bűn. Én biztos vagyok benne, hogy tudsz táncolni, látszik rajtad.
*Visszafordul a CD lejátszóhoz és betesz egy CD-t.*
-A hangulatomtól függ.
*Beállítja a 13-as számot és feláll. Először egy lassó dallam hangzik fel.*
-Nekem senki nem mondhatja meg mire táncoljak. Érezni kell, hogy mi a megfelelő és mi az ami nem. Ez egy belső érzés és szerintemez benned is megvan. Nos? Meddig várjak arra, hogy elkezd?
|
*A férfi szavaira teljesen megilletődik, és kissé zavarba is jön, sietve elkezdi rázni a fejét.*
- Ho-hogy é-én? Ááh neem, nem tudok én még olyan jól táncolni, sőt igazából egyáltalán nem tudok táncolni, csak botladozok néha ide-oda..
*Dörzsölgeti meg zavarában a tarkóját, és a CD lejátszó felé pislog.*
- Ön mire szokott táncolni? Lassú, vagy inkább gyors zenére?
*Érdeklődik nem titkolt kíváncsisággal.*
|
*Kicsit zavarba jön a dicsérttől, de hamar visszanyeri szokásos hangulatát.*
-Örülök, hogy érdekel a tánc. Akkor talán mutathatnál is valamit. Van valami kedvenc zenéd amire táncolsz vagy bármi jó ami épp jön?
*A CD lejátszóhoz lépked és leguggol. Felveszi a földről a CD tartóját és kicsit hátrafordítja a fejét, hogy lássa a lányt.*
|
*Megszeppen, amint lebuktatják, és azonnal felegyenesedik, s kitárja az ajtót. Zavart mosolygással lépked be.*
- Jónapot! Ömm, elnézést, nem akartam megzavarni a tanárurat, csak éppen erre jártam és hallottam a zenét és..
*Megakad, becsukja maga után az ajtót és oldalra döntött fejjel a férfihoz ballag.*
- Maga nagyon ügyesen táncol! Én is érdeklődöm a tánc iránt, de ez messze felülmúlta az összes elgondolásom..
|
*Egy igen nehéz mozdulat kellős közepén áll meg, mert meghallja az ajtó felöl érkező hangot. Odanéz és meglátja az ajtóban kukucskáló lányt. Mosolyt erőltet az arcára.*
-Szerbusz. Gyere csak beljebb. Mi járatban vagy erre?
*Megpróbálja a leg elviselhetőbb modorát előkaparni. Nehezére esik ugyan, mert nem szokott hozzá. A mosolygásról elfeledkezve megint szigoró ábrázatát mutatja, és bár nem tudja igazán, lehet, hogy örül a társaságnak. 27 év alatt már megszokta magányt, de most mégis jobban érzi magát úgy, hogy tudja nem csak ő van egyedül, hanem más is ott van vele.*
|
- Szuper, csak én tudok egy ekkora épületben teljesen eltévedni..
*Dörzsölgeti meg a tarkóját a folyosón ballagva. Zenét hall kiszűrődni az egyik teremből, így kíváncsian megszaporázza a lépteit. Lenyomja a kilincset, résnyire nyitja az ajtót, és bekukucskál. Tágra nyílnak a szemei, és úgy figyeli a táncoló férfit. A hátraszaltóra megcsillannak a szemei.*
- Azta..
*Bukik ki belőle, sietve a szájára csap, és behúzza a nyakát.*
|
*Idegességében már hatodszorra ejtette le a kulcscsomóját. Arra még ugyan nem jött rá, hgy mi miatt kapta fel ennyire a vizet, de ez nem is zavarja igazán. A magnóhoz lép és táskáját maga mellé a földre dobja. Kiveszi belőle a CD tartóját és megkeresi a megfelelő CD-t. Kiesik a Cd tok a kezéből és mivel idegességét már csak ez fokozta tovább, olyan nagy erővel teszi bele a lejátszóba a lemezt hogy az kishíján "félelmében" darabokra hullik. Végül mégis elindul a zene és Patrik a terem közepére áll. Néhány percig bemelegít. Most csak a tánc ami lenyugtathatja. És ez az egyetlen hely az iskolában ahol egyedül lehet. Még a kutya sem jár erre.*
-És egy két há... és egy két há...
*motyogja magának és csinál egy hátraszaltót. Aztán szépen lassan folytatja tovább. Érzi, hogy kezd hatni a zene nyugtató dallama (bár nem épp lassó zene szól ^^).*
|
| Egy tágasabb terem, melynek az egyik fala egy tükörből áll. A falak mentén hosszú kis padok szolgálnak pihenésre, és van egy nagy szekrény, amiben szőnyegek, és torna-matracok találhatóak. |
[73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
