|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Sóhajt Yama viselkedésére, dehát.. kapasz! :P Megszokta már. Ám mikor segít neki, elmosolyodik.*
- Köszönöm.
*A neve hallatára mégjobban elmosolyodik, feláll a segítségével.*
- Én pedig Lilla Brohn.
*Füle mögé tűr egy tincset, s a labdát kezdi el pattoktatni, végül megfogja a kezében, hasának szorítja, s két kézzel fogja.*
- Ezek a mai fiatalok...
*Oldalra dönzi a fejét, majd Narumi mellé áll, ha tud.*
- Akkor maga lehet Narumi Speak. Igazam van? Örvendek a szerencsének.
*Odafordul, s a kezét nyújtja egy kézfogásra, majd visszafordul a jelenetet figyelve, báár... öö... ő nem tartozik ide, de nem baj... Azért hátrébb lép egyet, nehogy tolakodónak nézzék. Ekkor frul oda hozzá Yama, akinek a kérdésére sóhajt.*
- Szólíthatsz Lillának.
*Megcsóválja a fejét, majd elhúzza a száját.*
|
*Mikor Lilla a földre esik szemeit felhúza néz le rá, majd unott hangon üdvözli.*
- Öhm... szia...
*Carmen bezsongására ökölbeszorul egyik keze, majd lehajtja a fejét, s sóhajt. Ekkor teszi Naru a kezét a vállára, mosolyt erőltet magára nem sok sikerrel, halkan megjegyzi.*
- Meg fogom ölni... ha így folytatja... és még tanítani is fogja... nem hiszem el...
*Mély levegőt vesz, majd egy megrázza a fejét, s Lillához fordul. A kezét nyújtja neki, s ha hagyja, segít neki felállni.*
- Yamakasi Speak vagyok.
*Ha fel tudta segíteni, akkor megelyt egy olyasféle mosolyt, hogy "megvagyok én nélküled is" arckifejezéssel. Narura néz, akinek ez valószínűleg nem fog tetszeni, vagyis csak a rosszat fogja leszűrni belőle, de sebaj. :D Ám mikor Carmen kijelenti, hogy elkíséri, közelebb lép hozzá, s megfogja a csuklóját, s magához húzza.*
- Velem kell beszélned.
*Néz rá mérgesen, durcásah, dühösen, komolyan.*
- És ne legyél gyerekes!
*Megrázza a fejét, majd elengedi.*
- Vagy ha *végigméri a fazont, s fintorogva visszafordul a lányhoz* Ezt a "hírességet" választod, tessék.
*Megvonja vállait, majd elbök Lilla felé.*
- Meg leszek nélküled.
*Elmosolyodva hátrébb lép, s Lillához megy.*
- Hogy szólíthatom?
*Ha megkapta a választ, akkor bólint. Sakura hol Yamára, hol Carmenre, hol Narura, hol pdig Bobbyra néz. Sóhajtva leül egy helyre, s lehajtja a fejét.*
|
*Tyűha, hát ő.. megpróbálta. Amint odaérnek, nyakbehúzva figyeli mérges öccsét, ám Carmen bezsongására összehúzza a szemeit. Mikor hozzá szól, csak bólogat, és a lehető legunottabb hangon szólal meg.*
- Remek.
*Hát most.. mit ugráljon? :P Ő nem rajong azért a srácért. Sőt.. kritikus, kissé gyilkolni tudós szemekkel méregeti a fazont, ami talán szemet is szúrhat neki. Nem szimpatikus első látásra se. Meghökken, mikor Carmen kijelenti, hogy ő lesz a rajztanára. Oldalra sandít öccsére, és ha hagyja kezét a vállára teszi, s bíztatóan megszorítja. A lány hisztikéjére és nyakig vörösödésére fintorogva elhúzza a száját.*
~Ez most komoly? Sosem láttam így bezsongni.. mint egy cicababa aki megkapta a vágyva vágyott sportkocsiját. Blöe.. és ezért a.. szépfiúért?! Bájos mosoly és már ott teszi neki a szépet.~
*Megcsóválja a fejét, a puffanásra Lillára néz. Elmosolyodik.*
- Hello..
*Úgy véli, egykorú lehet vele, így minek magázódni? Mikor Carmen a sráchoz szalad, és vele akar menni, elfehéredve utána indul.*
- Na azt már nem! Izé.. nekem kell beszélnem veled!
*Bólogat fürgén, határozottan, és még mindig fintorogva sóhajt egyet.*
|
*Wade szavaitól nyakig vörösödik, és heves bólogatásba fog, de egy milit sem tágít.*
- Oh, hogyne hogyne, természetesen.. csak.. még mindig nem hiszem el, hogy életem nagy példaképe, a kislánykori sztár, akiért rajongtam, egy élő legenda, a profik profija itt ül előttem! Áááá!
*Sikít fel ismét, és újból megöleli Wadet, ha hagyja. Aztán elvörösödve megint elhúzódik tőle.*
- Carmen vagyok. Carmen Callaway! Nagyon örvendek!
*Mered rá hatalmas, csillogó szemeivel. Yama érkeztére felnéz rá. A mérge most egyáltalán nem tűnik fel neki, a földön térdelve, még mindig Wade két lába közt, szorosan előtte, meghuzigálja Yama kezét.*
- Ő.. ő.. ő itt tanít az akadémián! Wade Archer fog tanítani grafikán! Ááá!
*Elfojt egy izgatott sikítást, bár valószínűleg Yamának nem fog sokat mondani ez a név XD. Narura néz, és lelkesen tapsol párat.*
- Végre találkoztam vele személyesen!!!
*Bobby farkcsóválva hagyja, hogy a földre teperjék, ám mikor Sakura feltűnik, morranva kihúzza magát. Carmen pedig izgatottságtól remegő kezekkel fogja meg a férfi kezét, és a segítségével feltápászkodik. Elvarázsolódva nézi, ahogy Silverhez megy, a szavaira helyeslőn bólogat.*
- Igen, pedig Bobby nem bírja az idegeneket..
*Elfordítja a fejét, és halkan dünnyög az orra alatt.*
- Szóval igazam volt, tényleg van egy kutyája!!!
*Lilla berobbanására mosolyogva ránéz. Még nem látta erre.. hmm.. meghajol felé.*
- Jónapot!
*Ám mikor Hőse kijelenti, hogy menni készül, elkeseredett szemekkel szalad oda hozzá. Aztán eszébe jut valami, és egyből fellelkesül.*
- Elkísérem!! Kíváncsi vagyok a szobájára! És adhatna ott egy autogrammot is. Jújj, megengedi? *néz le Silverre, és ha hagyja megsimogatja. Teljes extázisban egyenesedik fel, és kezét szája elé kapja* én ezt még mindig nem hiszem el.. mindent tudok magáról!!! És Silverről is. Kaphatok egy autogrammot? Jajj, ezt már kérdeztem..
*Süti le a szemeit nyakig vörösödve, miközben szoknyája szélét birizgálja. Hátöhm.. Carmen-féle rajongási hév XD*
|
*Teljesen ledöbben, mikor Carmen közbevág, és sikítva a nyakába borul. Mivel még mindig guggolt, így a fenekére pottyan, két kezével megtámaszkodik hátul, felhúzza térdeit és a köztük térdelő, őt ölelő lányra néz nagyokat pislogva. A szóáradatából ki tudja szűrni a lényeget, bár eléggé hadar. Mikor széthúzza a pulcsiját, a pólójára néz, és elneveti magát.*
- Nyugodj meg, nyugodj meg! Örülök, hogy van egy ilyen lelkes rajongóm, és természetesen boldogan adok autogrammot, amennyiben lemászol rólam.
*Mosolyog rá kedvesen. Silver a fején pihenő mancsra néz, játékosan morran egyet és megpróbálja a földre teperni Bobbyt.*
- Ezek szerint te nagyon jól ismersz engem. A te neved megtudhatom?
*Biccenti oldalra a fejét, de kezd beletörődni abba, hogy még jóideig a földön fog ücsörögni XD. Yamakasi érkeztére meglepve pislog fel rá. Tyűha, egy szerelmi drámába csöppent volna?*
- Szia..
*Narut is meglátja, neki biccent látva, hogy kicsit idősebb. Silver kíváncsian Sakurára mered, majd Bobbyra, és menne vele játszani, ha nem térne vissza a gazdájához. Wade fennakad az "ilyenekkel" szón, de nem teszi szóvá. Fiatalok.. na és ha végre sikerül feltápászkodnia, akkor a kezét nyújtja Carmennek is. Ekkor puffan be még egy lány. Sóhajt egyet, és biccent neki is, ám inkább kissé hátrébb húzódik. Magához vonja Silvert, megsimogatja az oldalát, és mellette guggolva néz Carmenre.*
- Úgy látom Silver kedveli a kutyád. De, ha nem haragszotok, én most mennék.. *felegyenesedik*
|
*Sportos ruhájában lép ki a kertbe, az ég felé emeli a fejét, közben lehunyt szemekkel. Friss levegőt szív, majd egy sóhajjal kihúzza magát. Elindul a romok felé, egy labdával a kezében, amit közbe pattoktat.*
- Jó lenne egy edzést is tartani. Csak egy baj van. *töprengve megáll, s úgy pattoktatja tovább a labdát, s felnéz az égre mosolyogva* Még nincs kinek. Na nem baj, majd csak lesz valaki.
*Tovább indul, közben a földet fürkészve. Nem figyel előre, s kicsusszan a labda a kezei közül. Pont előtte van Yama, így nekiütközik, majd a földre pottyan.*
- Bocsánaaat..
*Megtámasztja az egyik kezével magát, s elsöpri szemeiből a vörös tincseket, majd nevetve felnéz.*
- Hmm... sziasztok!
*Megrázza a fejét nevetve, majd a labda után néz, egy sóhajjal ölébe veszi, s egy sóhajjal felnéz az égre.*
|
*Naru szavaira megnyugszik kicsit, de nem hiszi el, hogy semmi baja... de nem teszi szóvá. A kérdésre nem tud felelni, de rögtön megakad a szeme a kutyákon, mikor Naru a másik irányba bök összehúzza szemeit, s Carmenre és a papasra vándorol a tekintete. Megrázza hitetlenül a fejét.*
- Carmen...
*Sóhajtva, csalódottan Narura néz.*
- Lehet jobb, ha nem megyek oda... vagyis...
*Kihúzza magát, felszegi a fejét, majd Naruval együtt (remélhetőleg) odasétál hozzájuk. Sakura meg mögötte caplat, a földet szemlélve, de ekkor veszi észre Bobbyt és a másik kutyát. Szája táltva marad egy pillanatra, s ő is megrázza a fejét hitetlenkedve. Vakkant egyet, s odasétál hozzájuk, körbeszaglássza az új kutyát, ha engedi, majd játékra hívja. Elbök az egyik irányba, persze Bobbyt nem hívja, csak az új kutyát. Megköszörüli a torkát, karbateszi kezeit, s Carmenre néz összehúzott, kissé mérges arckifejezéssel.*
- Szia Carmen.
*Majd a fiúra/férfire néz.*
- Magának is.
*Szemforgatva sóhajt, majd a kutyákra néz.*
- Sakura! Lábhoz! Ne barátkozz az ilyenekkel.
*Sakura rögtön odaszalad, s leül a lába mellé. Farkát maga köré csavarja, s úgy néz fel gazdájára... hmm... ideges lenne? Vagy féltékeny? XD A hangsúly is.. hmm.. a féltékenységet tükrözi, s közben karbatett kezekkel áll, tekintete megállapodik Carmenen.*
|
- Semmi baj öcskös, nem idegesített fel senki. Nem veszekedtem senkivel..
*Mosolyog Yamára, az ajtónál biccent, kiérve átkarolja a vállát és úgy nézegeti a tájat Carmen után kutatva pillantásával.*
- Szerinted hol lehet?
*Hamar megakad a pillantása a kutyákon, és pont ekkor látja hogy Carmen egy pasas nyakába ugrik. Kidüllednek a szemei.*
~Ki a fene az a szépfiú?? Hm, várjunk csak.. olyan ismerős.. jajj az a rajzos krapek.. upsz, deö..~
- Szerintem arra vannak!
*Bök el az ellenkező irányba és igyekszik arra húzni Yamakasit.*
|
*Az ismeretlen hangra összerezzen. Bobby felkapja a fejét, és megdermedve mered Silverre. Mikor odajön hozzá szaglászódni, szembefordul vele, játékosan megcsóválja a farkát, és körbejárva megszaglássza, ha hagyja. Jéé, egy sorstárs! Ezen fellelkesülve vakkant neki, és mancsát játékosan a fejére pakolja. Carmen elmosolyodik a férfi szavain, s az arcát fürkészve bólint.*
- Igen.. a kutyáknak tényleg könnyű..
*Oldalpillantás a kutyákra. Bobby viselkedésére teljesen ledöbben, a férfi mosolyára viszont elpirul. Aztán hirtelen bevillan neki, egyből felpattan. Mielőtt bemutatkozhatna, kezét szája elé kapja.*
- Istenem.. maga Wade Archer... tényleg.. tényleg maga az!!!!!
*Sikít fel, és Wade nyakába veti magát. Ott öleli, ahol tudja, az se baj, ha felborulnak.*
- Hatalmas rajongója vagyok!! Az összes rajzát ismerem az összes kiállításán ott voltam az összes interjúját hallottam és minden könyvét felolvasták nekem!!! Minden adását végighallgattam a tvben és tele volt a szobám fala a posztereivel és a rajzaival, ráadásul megvan az a zenecdje is amit kiadott, szerintem marha jó a hangja, nem kellett volna felmondania az énekléssel.. kérem kérem kérem adjon egy autogrammot!!!!
*Zúdítja rá a szóáradatát, széthúzza a pulcsiját és a pólójára bök hatalmas vigyorral és csillogó szemekkel.*
|
- Ilyen az élet...
*Lép elő az egyik fal mögül, apró mosollyal, sportos ruhában. Silver engedelmesen jön mellette, s bár nincs rajta póráz, Bobby láttán sem akad ki. Csak megcsóválja a farkát, türelmesen felnéz gazdájára és várja az utasítását. Wade leguggol hozzá, és végigsimít a fején.*
- A kutyáknak milyen könnyű, nem? Nincs gondjuk a szerelemmel, és csak élvezik az életet.. mehetsz
*Paskolja meg Silver fejét, miközben Carmenre mosolyog. Kutyája pedig egyből Bobbyhoz szalad, és igyekszik megszaglászni.*
- Ne haragudj, hogy megzavartalak. A nevem Wade Archer, grafikát tanítok az akadémián.
|
*Belerúg egy kavicsba, mely pattogva nekicsapódik a romok egyik még álló falának. Bobby izgatott farkcsóválással követi a kavicsdarabkát, míg gazdája leheveredik egy nagy kőre. Térdeire könyököl, és sóhajtva maga elé mered.*
~Nem emlékszik semmire.. vagyis igen, csak éppen arra, hogy gyűlöl engem.~
*Az égre néz, majd a földre, tenyerébe temeti arcát, és ismét sóhajt.*
- Miért ver minket mindig az ég?? Nincs egy nyugodt percünk...
|
-July várj!-*rohant utánna, de a nagy sötétben már nem látott semmit.*-July! Segítsééég!-*Félve, óvatosan lépkedett, de olyan sötét volt, hogy alig látott valamit.*-July!-*nagyon félt, de nem mutatta, csak a hangjából lehetett erre következtetni.*~July...Miért kell ennyire kíváncsinak lenned?~
(Folyt. Balsejtelmek erdeje)
|
*Rápillantott a rajzra.* -Nahát, ez nagyon szép! *Mondta őszintén Zsaklinnak. De ekkor észrevett valamit a bokorban. Egy vörös farkat. Szemei elkerekedtek.* -Zsaklin! Ez egy macska? Nem ez az a "Vörös cica"? *Kérdezte. A macska eltűnt, és July megsem várta barátnője válaszát, elkezdte kergetni. A cica elvitte őt, egyre távolabbra, egyre sötétebb helyekre. Kis idő múlva eltűnt. July hátranézett, hogy Zsaklin ottvan-e.*
|
~Na végre~*mosolygott*-Hát persze, tessék. Általában nem ilyeneket rajzolok, de más nem jutott eszembe.-*odanyújtja a rajzát, és örül, hogy megint látja July-t*
|
~Na ne. Már megint kések.~ *Gondolta magában a lány. Idegesen rakta el a mobilját, amin az előbb megnézte az időt. Futásnak eredt. Gondolta úgy talán hamarabb odaér. Nemsokára meg is látta Zsaklint. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Odaszaladt elé.* -Nah, itt vagyok. Bocs a késésért, de... útközben elejtettem valamit... *Mondta, nem valami meggyőzően barétnőjének. Aztán érdeklődve vette észre a Zsaklin ölében heverő jegyzetfüzetet.* -Te rajzolsz? *Kérdezte a nyilvánvalót. Közelebbhajolt, és meglátta a vázlat egy kis részét.* -Hűha! *Kiáltotta.* -Megnézhetem?
|
*Találkát beszéltek meg levélben July-val. Olyan rég találkoztak már a sok lecke miatt.*-July! Itt vagy már?-~Jellemző...késik, mint mindig~*apró mosoly az arcán. Leül egy ablakpárkány-maradványra, és az eget kémleli.*~Hol lehet? még órája lenne?~*elővesz a kistáskájából egy jegyzetfüzetet, és megrajzolja a festészeti óra anyagának egyik legszebb vázlatát. Egy gyönyörű nőt ábrázol, rózsacsokorral a kezében. Órán kezdte el, és be szeretné fejezni. Közben várja July-t.*
|
| * A romhoz sétál.
~milyen lehetett régen az a rom? biztos szép~ *felugrik az egyik ablakmaradványnak tűnő résbe és a tályat nézi. Egyszercsak a Vörös Macska a hátára ugrik ezzel nagyon megilyesztve Sayát.*
-Huh, te cica. Nagyon megilyesztettél * mondja mintha értené a macsek. Még néhány órát üldögél utána megy legeküdni* |
*Ábrándozik még egy idejig, majd egy sóhajjal feláll.*
-Akkor megyek.
*Jelenti ki magának, mivel már senki sincs a közelében, s elindul az egyik irányba.*
~Hmm... tegnap kellett volna mennem. Remélem nem jött át...~
*Megcsóválja a fejét, majd futásnak ered... meg sem áll a céljáig. XD*
|
*Yamada szavai megütik, de csak lenéz a földre. Mikor ellép tőle csak sóhajtva felnéz.*
-Ha nem tudod eldönteni, akkor nincs miről beszélni... nem reménykedem többé. *ekkor hallja meg a következő szavakat* Tudom, hogy nem csak a te feladatod. De én még most is szeretlek és.. *sóhajt* ...én veled szeretnék lenni...
*Lehajtja a fejét, úgy néz a fiú után. Megcsóválja a fejét, s úgy teszi mellkasára mindkét kezét.*
~Örökre vége. Rendben Yamada.. soha többé nem mondom, hogy szeretlek.. soha..*megrázza a fejét* Nem.. nem mondom ki, se hangosan, se a gonolataimban..~
*Áll egy darabig, s ha a fiú megállt, visszajött, vagy elment, neki mindegy, leül arra a kőre, ahol az előbb csücsült, s merengve az égre néz.*
|
-Akkor ok.
*Feláll, de még nem indul el hanem Kagomet nézi.*
-Mit kö...
*Kicsit beleborzong mikor a lány hozzáér. Legszívesebben magához szorítaná és nem engedné el, de mégis urrá lesz vágyain és kerüli a lány pillantását.*
-Együtt.-*ismétli meg alíg hallhatóan a lány szavát.*
*Hátrébb lép egy lépést és a földet nézi.*
-Ezt én nem tudom eldönteni, ez nem az én egyedüli feladatom.
*Megfordul és lassan elindul az a kastély felé. Ha a lány véletlenül utánna menne vagy akár mondana valamit az még talán maradásra bírná Yamadát.*
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
