|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*A kérdésre nem mond semmit, inkább vár. A felsorolásra bólogat, s mikor felugrik ránéz. A kérdést hallva szemrebbenés nélkül ad választ.*
- Velem azt csinálsz, amit akarsz. De őket hagyd ki ebből.
*Néz a fiúra, majd végigméri. Hátrébb lép egyet, s úgyis végigméri.*
- Kíváncsi lennék, hogy neked vannak-e szeretteid..? Gondolom nincsenek..
*Megcsóválja, majd elhúzza a száját, elhesegeti a gondolatait, s mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy a fiú odajön hozzá karba teszi a kezeit. A szavait gúnyos, mégis inkább kihívó mosolykával hallgatja. Tetszik neki, nagyon is.. véégre egy kis móka. Jó, a határokat most nem feszíti túl, de egy kis móka belefér, nem? :P A komoly szavakra megjátszott ledöbbenéssel tátja el a száját, majd értetlen arcot vágva az égre néz.*
- Hmm, és kik is tartoznak a szeretteidbe? Meg kell néznem tudod a listámat, ezt egyeztetnem kell a noteszemmel, le kell húznom a feketelistáról.. nagy meló..
*Bólogat komolyan, visszahuppan a hintaágyba és elkezd számolgatni.*
- Gondolom a kiscsaj az egy, a kopó a második.. elszomorítasz *biggyeszti le az ajkait, de komolyságot erőltet magára és folytatja* Az újságírós kiscsaj is benne van? Naaa ne légy ilyen gonosz velem, kire szálljak rá ha mindenkit lestoppolsz?
*Hisztériázik, és egy felháborodott sóhajjal bólint.*
- Jól van, odaadom őt is. Hmm.. még valaki? Hoppá, most megfogtalak!
*Ugrik fel és Yamakasi mellkasára bök, persze csak távolról*
- Békén hagyom a szeretteid, de mi van veled?
|
*A kérdést hallva sóhajt egyet, s végigméri a fiút. Mikor előveszi a kést, mély levegőt vesz, de mikor felé dobja, a szeme se rebben. Kihúzza a fatörzséből a kést, megforgatja kezeiben, s zsebreteszi.*
~Kellett nekem még egy kést venni.. sebaj.. sose tudhatom, hogy mikor lesz rá szükségem.~
- Látom.
*Vonja meg vállait egy sóhajjal. A szavakra összehúzza szemeit.*
- Ó, vagyúgy? Rossz emlékeket? *szusszan egyet* Épp erről akartam beszélgetni veled..
*Néz rá szikrázó szemekkel, s karbateszi kezeit.*
- Egyszer mondom csak el! Jól figyelj!
*Lép a fiú elé, nem túl közel, köbö fél lépés lehet köztük.*
- Ha bármi baja lesz a szeretteimnek, akkor attól a perctől fogva számolhatsz vissza!
*Néz mélyen a szemeibe, ha tud, de nem tesz semmit.*
- Mert a másnapot már nem fogod megélni!
*Vág eltökélt arcot, s látszik, hogy nem viccel..*
|
*Az ismerős hangot meghallva felcsillannak a szemei, de nem ül fel, továbbra is a hátán fekve szórakozgat a fűszállal.*
- Te még élsz?
*A kérdést hallva azonban el is dobja, és megtapogatja a csuklóját.*
- Mázlim volt, fél miliméterrel csúszik csak jobbra és vághatták volna le az egész csuklóm. A célzóképességem is romlott..
*Sóhajt fel irónikus hangon, s előkeresi zsebéből Yama kését. Megforgatja a kezeiben, Yamára néz, majd egy hirtelen mozdulattal, minden erejét beleadva eldobja. Remélhetőleg Yama nem mozdul be, mert ha nem teszi akkor a kés a feje mellett beleáll a fába, Luke pedig felsóhajt.*
- Látod?
*Ugyan azt nem árulja el, hogy így akarta-e dobni, vagy Yama volt a célpont XD nyögve felül, és lassan fel is áll a hintaágyból.*
- A tiéd. Múltkor nálam maradt, és illik visszaadni. Bennem csak rossz emlékeket szül.
*Legyint, és nyújtózik egyet*
|
*Az új kést nézi a kezében, s dobálgatja fel, majd el is kapja. Egy mozdulattal zsebrepakolja, s kezeit is becsúsztatja zsebeibe. Ahogy lépked, feltűnik a virágoskert, s gyanakvóan körbenéz, és végre megtalálja szemeivel azt, akit keres.. közelebb lépked, s kaján vigyor csúszik ajkaira, az egyik fának dől, s egyik kezét kihúzza zsebeiből, de a másikat bent tartja.*
- Á, Luke! De rég láttalak... hogy van a karod?
*Kérdezi irónikus hangon, s felhúzza szemöldökét, majd megvonja vállait. Lehajol, kitép egy fűszűlat, majd felegyenesedik. A fa tözsének dől ismét, s elkezd szórakozni a kezében lévő fűszállal.*
|
- Hiiintaaa palintaaa réégi Duna kiiskatoonaa ugooorj a Dunáába.. zsutty! nem nem így van..
*Töpreng el a hintaágyon fekve, s egy fáradt sóhajjal elkezdi kitépkedni a fűszálakat a földből.*
~Uncsi az élet.. mindenki boldog.. sehol egy kis összetűzés.. nincs kit piszkálnom.. nem rúgtak ki senkit.. hogy lehet minden ennyire unalmas és egyhangú??~
*Csóválja meg a fejét és tovább hintaágyazgat*
|
~Itt sincs senki...~
*Jobban körbenéz,és tényleg nem lát senkit.*
~Milyen fura...Mintha menekülnének előlem.De!Ilyen az én szerencsém...~
*Nagyot sóhajtva letelepszik a hintaágyra,és a virágokat fürkészi.*
|
*A lány hirtelen "kirobbanására" nem tud mit mondani, de mikor a lány lerogy a földre odarohan, lábáról elfeledkezve letérdel és felsegíti. Átfogja a derekát aés a kastély felé vezeti Kagome akár akarja akár nem. Közben a lány beszédét még sem hallja.*
|
*Yamada nem szól semmit a szavaira, így megcsóválja a fejét. A segítség sem kell neki, akkor minek ő ide??*
- Áh
*Megtorpan, s Yamadára néz.*
- Ha nem kell a segítségem, se más, akkor minek vagyok még itt?
*Kérdezi, de nem számít, ha nem kap választ. Elrobog a fiú mellett, eltűnik belőle a kedvesség, az oda adóság, segítőkészség, s megcélozza a Kastély ajtaját.*
- Fölösleges vagyok! Semmire sem vagyok jóóó!! *félúton lenéz az égre, s megáll* Miért?? Miért ver a sors? Mit tettem? Se a szerelemben, se másban nem vagyok jóó... miért? *lehajtja a fejét, s összeszorítja szemeit* miért?? miért...
*Lerogy a földre, s ekkor ered el az eső, de az sem érdekli. A földön kuporog, felhúzza a lábait. Térdel a fűben, kezeivel támasztja magát, lehajtott fejjel van. Fekete tincsei arcába lógnak, de nem zavarja ez sem.*
- Hülyeség volt idejönnöm... egyáltalán megszületem...
*Megrázza a fejét, s ökölbeszorul egyik keze. Nem néz fel, csak egy pontra mered. haja már teljesen beszívta magába a vizet, így valószínűleg holnapra betegen fog felkelni az ágyából.*
|
*Hagyja, hogy Kagome csatlakozzon hozzá, de minden egyéb segítséget elutasít. Hallgatja a lány szavait közben némán töpreng.*
~Ňem te követtél el hibát hanem én. Méghozzá nem si kicsit.~
*Látja, h. Kagome lassít így ő is visszavesz a tempójából. Az elöttük haladó Kawazoera majd az ebédlő felé menő Narumira néz. Szinte már az összes csillag fennt van az égen. Ha nem ilyen hezte lenne azt mondhatnánk romantikus pillanat.*
|
- Jól van, jól van, értettem. Békén hagylak, rendben.
*Sóhajtva megáll, karba teszi a kezeit, és úgy néz Kawazoe után. Erőteljesen megrázza a fejét, és elindul egy másik irányba*
- Csökönyös szamár.. hát akkor eszünk egyet..
*Nyújtózik egy nagyot, és eltűnik a Kastély felé vezető egyik mellékutak egyikén. Aki keresné, az nézzen be a konyha valamely részébe...*
|
*A lábait öleli, hallja, hogy Yamada menni készül. Felkapja a fejét, s feláll. Letörli a kitörni készülő könnyeit, s utána szalad.*
- Várj! Hagy kísérjelek fel. Ilyen *nyel egyet* állapotban nem hagylak magadra...
*Lehajtja a fejét, s elindul Yamada mellett. Ha kell segítség, akkor segít neki, ha nem, akkor csak mellette lépked a Kastély felé.*
- De ostoba vagyok... ezt nem cáfolhatod meg! Csak ostobaságokat csináltam eddig az életemben... idejöttem, megismertelek, beléd szerettem... ez volt a legnagyobb hiba... az elvesztésed fáj a legjobban... próbáltam bocsánatot kérni, valamit lépni, de nem kellett... szóval megteszek mégegy, valószínűleg ostoba lépést... elhgagyom az Akadémiát...
*Miközben beszél a fiúra néz. A Kastély már nincs túl messze, s látja, hogy Kawazoe is arra megy. Lelassít egy kicsit, hogy előbb inkább ő mennyen be. Sóhajt.*
- Egyszóval ostoba vagyok
*Félrefordítja a fejét, s úgy lépked Yamada mellett tovább.*
|
*Határozott mégis gyenge lépésekkel halad előre. Mikor Narumi mellé ér és megpróbá neki segíteni nyel egy nagyot és arcára megint kiül a szokásos arcforma, semmi mosoly vagy lefelé görbülő száj, semmi fájdalmat tükröző szem. A segítő kéz alól kibújik és kicsit mogorván megszólal.:*
-Mondtam már, hogy jól vagyok! Nem kell kisérgetni. Menjen... menjél az ebédlőbe egy...él valamit.... engem meg.... hagyj békén...
*Tovább indul, határozott, de gynege lépésekkel. Magában azt kívánja, érjen el a szállásáig onnan már minden rendben lesz. Narumival nem törődik, ha követi is nem érdekli, mert ő zsebbe süllyesztett kézzel halad a kastély felé. A szeme sarkából látja, hogy Yamada is arra indul így kicsit gyorsabb tempóra vált amitől mellkasa jobban fáj.*
~Ez biztos, hogy nem normális. De akkor sem megyek orvoshoz. Nem fogom a frászt hozni Chiora egy ilyen apróság miatt.~
|
*A lány szavait hallva szíve nagyot dobban.*
~Elhagyja az Akadémiát? De mért esik ez ilyen rosszul? Talán ő is így érzett mikor én elmentem? Milyen Középiskoláról beszél? Tényleg elmegy?~
*Mikor a lány magát szídja hiretelen felé fordul.*
-Nem vagy ostoba.
*Hallgatja ahogy Kagome énekel és épebb lábát feéhúzva rákönyököl. Hallotta ahogy a tanár mondott valamit, látta ahogy Kawazoe után siet, de nem igazán foglalkoztatta. Magában ő is dúdol egy dalt, de nem énekli hangosabban csak úgy magában. Mikor Kagome feláll és a fához meg hirtelen egy (roppant IDIÓTA) dolog jut eszébe.*
~Lehet, hogy már tényleg nem szeret? Már velem sem akar leni? Akkor jobb ha én most megyek.~
*Már kezd szürkülni, a szél is elcsendesedett, az égen megjelentek az első csillagok. A hitaágyba kapaszkodva feláll és addig kapaszkodik bele amíg az első fáig el nem jut. Óvatosan elengedi a hintaágyat és a fába kapaszkodva lépked tovább. Még visszaszól Kagomenak aki vagy észrevette vagy nem.*
-Jóbb ha megyek. Jó éjt Kagome!
*És elindul a kastély felé.*
|
*Sóhajtva nézi, ahogy Kawazoe elindul. Csípőre tett kezekkel csóválja meg a fejét, hátranéz a hintaágy környékén állókra, majd vissza a fiúkra. Szusszan egyet, és Kagome felé fordul.*
- Rád bízom Yamadát!
*Nem mond többet, megszaporázza a lépteit és Kawazoe mellé siet, ha nem figyel akkor megpróbálja a karját a nyaka köré fonni.*
- Nem fogod megdönteni a rekordom, akármi bajod is van! Ígérem később behúzhatsz egyet, amiért megsértem a személyes meg tudom is én milyen jogaidat, de nem fogok tudni úgy enni, hogy neked fáj, akkor is ha csak kicsit! Márpedig én baromira éhes vagyok, úgyhogy vagy jössz magadtól, vagy cipellek!
*Ezek a mai fiatalok.. várakozón áll Kawazoe mellett, rendületlenül és stabilan.*
- Vagy legalább a szobádhoz hagy kísérjelek fel, ha orvoshoz nem is akarsz menni. Hidd el nagyon makacs és roppant bosszantó tanár vagyok, ne akard kitapasztalni..
|
~Önfejű... túlságosan is... ezért nem leszünk már együtt soha...~
*Megrázza a fejét, s leül a fiú mellé. Hátrébb csúszik, felhúzza a két lábát, átkarolja, s rádől. Az orra alatt dünnyög valamit, amit talán Yamada érthet.*
- Hiába csinálok bármit is, nem jó... mindent elrontok... semmire sem vagyok jó... ha segíteni akarok az se jó, ha meg nem, az se... ostoba vagyok, ha ezen az Akadémián maradok...
*Felszegi a fejét, s saját magának kijelenti.*
- Elmegyek! Abba a Középsuliba! Ott a helyem...
*Vissza lehajtja a fejét. Most nem törődik a külvilággal, elzárta azt.*
- Lehet, hogy elhamarkodott döntés, de hidegen hagy... jó, még van egy hetem, hogy eldöntsem, de akkor sem leszek már itt...
*Összeszorítja a szemeit, mégjobban magához szorítja lábait.*
- Ostoba vagyok!!
*Mondja már hangosan, majd be is fogja a száját. Akarva akaratlanul kicsordul egy könnycsepp a szeméből.*
- Ostoba... szörnyen ostoba...
*Megrázza a fejét, s felszegi a fejét, majd maga elé mered.*
- Nem kellett volna ide sem jönnöm... bár, legalább Sorával jó barátok lettünk... meg most Narumival is megismerkedtem... jófej tanár...
*Néz el az említett felé, majd egy sóhajjal jobb oldalára. Ekkor kap észbe, hogy Yamada végig itt volt.*
~Tényleg ostoba vagyok... itt van és mindent kimondtam?! Bár, mit számít ez neki? Semmit...~
*Megrázza a fejét, s ismét maga elé mered. Mély levegőt vesz, felnéz az égre. Hagyja, hogy a szél az arcába söpörje fekete tincseit, majd egy sóhajjal visszadől felhúzott lábaira.*
- Döntenem kell...
*Eszébe jut egy dal, s Yamadára néz, majd a fákra. Elkezdi énekelni, halkan.*
- Rajtam nevet, érzi, hogy bármit meg tehet, háát így legyen! Nem bánom én, ha kell! Úgyis belehalok, Ő, *Yamadára néz, majd ismét a fákra* soha nem jön már vissza, szívét, egy másiknak adta! A vágy, üres olcsó kis játék, ha kell, én 100 évet várok rád!
*Ismét Yamadára néz. Leengedi lábait, majd a hintaágy szélébe fogószkodik. Ellöki magát a hintaágytól, s feláll. Nem folytatja a dalt, lehajtott fejjel ballag egy fához, s lerogy alá. Felhúzza lábait, s rádől.*
|
*Az eddig mellkasán nyugvó kezét most zsebre teszi, ezzel is próbálja jelezni, hogy semmi baja. A Yamadához futó lányra néz.*
~Látszik mennyire szereti, de ez a barom észre se veszi.Az biztos, hogy nem normális ha egy ilyen lányt levegőnek néz.~
*A tanár szavait figyeli és amit mond egy kicsit elgondolkodtatja.*
~Talán mégis jobb lenn ha egy orvos megnézne? Semmi bajom, de nem ártana, talán ad valamit amis egít rajta. Nem.. nem, nem megyek orvoshoz. Inkább megnézem Chiot hogy érzi magát.~
-Köszönöm ezt a felettébb érdekes történetet, de én mostmár mennék.
*Tudja, hogy kicsit szemétség volt amit mondott, de mostmár kimondta. Megkerüli a tanárt és elindul a kastély felé, közben arca egyre jobban változik ahogy a fájdalom belenyilal a mellkasába. Nem bírja tovább a "semmi bajom, jól vagyok" látszatot kelteni, mert baromira nincs jól.*
|
-Tudom, hogy csak egy kivizsgálás, de minek zavarjam az orvost ha nincs semmi bajom? Kicsit fáj a lábam, kész ennyi. Semmi más bajom.
*A lány aggódó arcát látva kicsit megenyhül, de akkor sem enged.*
~Nincs semmi bajom és kész. Ja, és NEM VAGYOK ÖNFEJŰ! Najó néha igen, de ze most nem az a pillanat.~
*Kagome kérdésére nem is válaszol. A lány szemébe semmiképp nem akar nézni így most felnéz az égre. A szél még mindig fúj kicsit de ezt már alíg lehet érezni. Hallgatja amit a tanár... vagyis Narumi mond közben továbbra is csak az égen úszó felhőket nézi.*
|
~Ez a makacs csökönyösség figyelemre méltó.. de tényleg..~
- Jól van jól van, békén hagylak. De kérlek téged is, hogy tegezz.. ennyire öregnek nézek ki?
*Bár utolsó kérdését inkább magának tette fel, mivel már úton is volt Kawazoe felé. Töprengve figyeli, és sóhajt egyet.*
- Remek, akkor ha jól vagy, beszélgessünk! Bizonyára azt hiszed sokat beszélek, de ez igen ritka alkalom, úgyhogy élvezd ki.. örülök, hogy jól vagy, mert a mellkasi szúrás bennem csak egy dolgot idéz fel, de abból elég volt egy életre...
*Erőteljesen megrázza a fejét, s közben megpaskolja a saját mellkasát. Mély levegőt vesz*
- 20 évesen két szívrohamot is átélni az hogy mondjam.. elég kínos.. tekintve hogy egész életemben sportoltam ezzel a gyenge szívvel. És az a vicces, hogy nem akartam orvoshoz menni. Szerencsére az öcsém annyira csökönyös, mint ti, és csakazértis becibált a kórházba, hála az égnek.. na akkor azt hittem meghalok. Kétszer kerültem csak a halál szélére, az egyik az öcsém meg egy lány összehozása miatt, de ez mellékes, a másik pedig a saját szívem miatt. Rossz dolog, mikor az küld a sírba ami életben tart..
*Fejcsóválva néz hátra a válla felett a győzködő Kagoméra, de mostmár tényleg nem szándékozik sokáig maradni. Mindenki jól van, ő meg annyit beszélt hogy nyelni is alig tud, az éhségről pedig ne is beszéljünk..*
 |
*Fejcsóválva hallgatja Kawazoe szavait, majd a tanárra néz, végül Yamadára. Odasiet hozzá. Leguggol elé, s kérlelőn felnéz rá.*
- Csak egy kivizsgálás az egész!
*Felnéz Narumira is, majd ismét Yamadára.*
- Kérlek...
*Aggódó arckifejezéssel felegyenesedik, s leül a fiú mellé. Sóhajt egyet, s lehajtja a fejét. Mondana vamait, de nem teszi. Egyszer már pofára esett emiatt, szóval most hagyja az egészet. Elővesz egy pzst a zsebéből, s leguggol Yamada elé ismét.*
- Miért vagy ilyen önfejű?
~Tisztára mint Inuyasha... mindegy... most nem vele kell foglalkoznom, hanem Yamadával...~
- Még saját magaddal sem törődsz...
*Néz a fiú szemeibe, majd felegyenesedik. A kezét nyújtja Yamadának, s ha elfogadja a segítséget, akkor felhúzza. A kezét a nyaka köré csavarja.*
- Segíteni szeretnék, legalább ezt ne utasítsd vissza...
*Néz rá ismét kérlelő szemekkel, majd a tanárra.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
