|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:39 - |
|
Terebélyes lombkoronájú, öreg tölgyfa, mely időtlen idők óta itt áll. Törzsénél többen is elférnek, nyáron páratlanul tökéletes és hűs árnyékot nyújt, télen a fotózgatni vágyók fő modellje. Az ágaira felmászni könnyű, de veszélyes, ki tudja, melyik szakad le alattad... |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*A válaszra lehunyja a szemeit, de a kérdésre lassan fel is nyitja őket. Az eget kezdi el nézegetni, és lassan válaszol csak.*
- Elméletileg van egy húgom.
*Von vállat, és sóhajtva felül. A bokáit fogva néz Kagoméra.*
- Az öcséd mennyi idős?
|
*Felhúzza lábait, s átkarolja, úgy hallgatja a fiú szavait. Gyorsan felé fordul, s felemeli a két kezét.*
- Nem nem nem nem!! Nem gondolok semmi rosszra! Meg kell, hogy ismerjelek..
*Dönti oldalra a fejét, a kérdésre bólint.*
- Igen. Benne vagyok.
*Mély levegőt vesz, s a fa törzséhez mászva nekidönti a hátát, s egyik lábát felhúzza, majd a másikat is. Sóhajtva Ichigot kezdi el fürkészni.*
- Van testvéred? Nekem van egy kisöcsém..
*Sóhajtva a lombkoronákat kezdi el fürkészni.*
|
*A válaszra bólint, de ahogy Kagoméra néz, látja, hogy nagyon gondolkozik. Előre néz, majd a hátára fekszik, összefűzi ujjait a tarkója alatt, és a fa lombkoronáját kezdi el fürkészni.*
- Ők jönnek hozzám, és nem fordítva. Tudom, hogy megvan a véleményed.. és igen, minden nap ez megy. *Vonja meg a vállait hanyagul* De ha felelőst akarnak keresni, okolják magukat. Én egy szóval sem kértem őket, hogy másszanak be az ágyamba..
*Néz Kagoméra, és lentről kezdi el fürkészni. Kissé komorabban a felhőkre néz.*
- Még így is benne vagy a jövőbeli találkozónkban?
|
*A kérdésre már válaszolna, de megpillant egy lányt. A jelenetet figyelve elhúzza a száját.*ˇ
~Miroku2.. minden nap más lány.. gondolom..~
*Fordítja félre a fejét, s ahogy visszaül mellé ránéz, majd a lány után.*
- Őmm... a kérdésedre válaszolnék.. már elég rág óta.. körülbelül 8 hónapja vagyok itt..
*Néz Ichigora, majd ismét a lány után. Láthatólag elgondolkozik, s a fiú is sejtheti, hogy min..*
|
*Bólint. Bár csak foszlányokban hallotta a sztorit, nem is nagyon foglalkozott vele.. mégis megmaradt egy kevés. A javaslatra bólint, nézi ahogy Kagome leül, majd szorosan mellette foglal helyet. Személyes távolság? Az mi? Felhúzza a térdeit, ráfekteti a karjait, és Kagoméra néz.*
- Régóta tanulsz itt?
*A választ figyelmesen meghallgatja, tekintetét körben le sem veszi a lányról, ám felcsendül nem is olyan messze egy vékony, nyávogós hang.*
- Ichiiiiiigoooooooo!
- Egy pillanat
*Emeli fel a mutatóujját, talpra kecmereg, leporolja a ruháját és 10-15 métert elballag előre. Egy lány tűnik fel, hosszú, barna hajjal. Vigyorogva kitárja a karjait.*
- Sindyyy!
*Ám amint a lány odaér, lendületből lekever egy csattanóst, és durcás arccal felszegi az állát.*
- Tegnap éjszaka csak úgy leléptél!! Azt ígérted, hogy hívni fogsz!!
*Fülig érő vigyorral, lassan az arcához nyúl és megdörzsölgeti a pofon nyomát. Visszanéz a lányra, egyenesen a szemeibe, amitől az láthatóan elvörösödik.*
- Bocs. Elfelejtettem..
*A lány összeszorítja a fogait, keze ismét meglendül, de egy gyors mozdulattal elkapja a csuklóját és megszorítja, amitől a düh azonnal elszáll. Hosszan farkasszemeznek, a lány félénken összehúzza magát. Szorít még egy kicsit a csuklóján, majd elengedi.*
- Most foglalt vagyok. Mint láthatod, nem érek rá..
*A lány elnéz a válla felett Kagoméra, majd vissza rá, könnyes szemekkel bólogat párat, majd elhátrál, sarkon fordul, és zokogva elrohan. Sóhajt egyet, megcsóválja a fejét, és visszaballag Kagoméhoz.*
- Nők...
|
*A szavakra elmosolyodik, majd megcsóválja a fejét.*
- Ma született ártatlan bárány..
*Dönti oldalra a fejét, de amint a fiú ismét végigméri zavartan félrefordítja a fejét. A kérdésre odakapja a fejét.*
- De.. én voltam. Na, az is egy fiú miatt volt.. miatta szöktem el a lovammal.. de hosszú sztori.
*Von vállat, s Ichigot kezdi el fürkészni, majd körbenéz.*
- Rossz így ácsorogni, nem? Nem ülünk le..?
*Bök fejével a földre, s ha beleegyezett, akkor leül, s úgy néz rá. Nem tud mit kérdezni.. xD*
|
*A beleegyezésre elmosolyodik. Na, a 3 perce tartó találkozó óta először. És ez valahogy jobban is áll neki..nem tűnik olyan eszetlen kőbunkónak, aki csak azt tudja kérdezni, kő-e kóla? Átveszi a cetlit, és biccent.*
- Kössz..
*Végigböngészi a telefonszámot, majd bólintva a zsebébe csúsztatja. A kérdésre felkapja a fejét, hogy figyel, majd szájhúzva körbenéz.*
- Gőzöm sincs..két szőke vitázott a folyosón, ennek következményeként eltört egy váza, a mini meglógott, és nem ám a másik szőkét küldenék utána..én, ártatlan, ma született bárány járókelő futkoshatok egy gyerek után.
*Vág durcás arcot, és megcsóválja a fejét. Kagoméra néz, sokadszorra is végigméri, de még mindig ugyanúgy elégedett a látvánnyal. Elnéz a kastély felé.*
- Higurashi.. nem te voltál nemrég kórházban?
*Néz vissza a lányra. Hát, gyorsan terjednek a hírek.*
|
*Á, ahogy a künyvét visszakapja elvörösdve mögé bújik, majd le is engedi. A kérdésre eltáltja a száját, majd sietve becsukja.*
- Persze.. megadom..
*Húzza elő a zsebéből a telefonját, a szavakra felpislog a fiúra.*
- Én? Veled..? Rendben!
*Mosolyogva bülogatásba fog, majd gyorsan leírja egy másik kis papírkára a számát, s a fiúnak nyújtja.*
- Tessék..
*A telefonját visszateszi a zsebébe, s a kis cetlijeit is. Ichigóra néz elvarázsolódva.*
~Ha ezt Sora meg tudja.. ááá.. ez a fiú..~
*Dönti oldalra álmodozva a fejét, s sietve visszahozza magát a valóságba. Sóhajt egyet.*
- Kit is keresel pontosan?
*Néz kíváncsian a fiúra, s mély levegőt véve elmereng.*
|
*Ahogy kiesik Kagome kezéből a könyv, értelmesen pislog, a visszakérdezésre idétlen grimasszal bólint, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.*
- Neked..
*Sóhajt egyet, és a választ hallgatva leguggol a lány könyvéért. Két kézbe veszi, végigfut a címén, majd felegyenesedve a lánynak nyújtja. A kérdésre vállat von.*
- Nincs. Megadod a számod?
*Dönti oldalra a fejét, eszébe jut valami így elkezd kutakodni a zsebében. Rá is lel egy kissé rongyos cetlire, végigfut rajta szemeivel, majd bólintva, lazán Kagnak nyújtja.*
- Az én számom.. megkeresem a kiscsajt, aztán ha lesz kedved, eljöhetnél velem valahova. Ha nincs más programod..
*Von vállat, és oldalra néz.*
|
*A kijavításra elmosolyodik, s jobbra-balra billeg lábain, úgy fürkészi az eget.*
- Örülök, hogy van olyan valaki, aki nem szereti a matekot.. blőe..
*Rázza meg a fejét, a kérdésre meglepetten pislog Ichigora. Pislog párat, s kiesik a könyv a kezéből.*
- Ho-ho-hogy ne-ne-nekem? *megrázza a fejét, s egyik kezét felemelve legyingetni kezd* Ugyanmár! Kinek kellenék..? *vág értelmes arcot, majd elmosolyodva a fiúra néz* Nem járok senkivel..
*Csóválja meg a fejét, majd oldalra dönti.*
- Neked van barátnőd?
*NNa, ha már Ichigo megkérdezhezi, akkor fordítva is igaz!! :P*
|
*A lány szavaira bólogat, de a tájat fürkészi, a feltételezésre viszont visszakapja a pillantását, és idétlen arcot vágva megrázza a fejét.*
- Én?! Soha!! Nem érintkezem olyan könyvekkel, melyek címében benne van a matematika szó bármilyen ragozott formában..
*Sóhajt fel, és egy apró mosollyal Kagome arcát kezdi el fürkészni, majd végigméri ismét. Elhúzza a száját, és az égre néz, majd vissza Kagoméra.*
- Jársz valakivel?
*Őmm, lehet hogy a van barátod, vagy a foglalt vagy nem lett volna túl egyenes 2 percnyi ismerkedés után, deő..ki mondta, hogy ő nem egyenes személyiség?*
|
*A kérdésre visszanéz, majd a könyvre, s a mellkasához emeli. A további szavakra eltöpreng.*
- Marha izgalmas.. komolyan.. csak érteni nem értem.. ki a fenét érdekli a x meg az y? Meg az egyebek.. áh.. a matek sohasem volt az erősségem..
*Húzza el a száját, s mély levegőt véve körbenéz. A fiúra néz, majd eltöpreng.*
- Gondolom neked jobban megy.. mint mindenkinek, kivéve engem.
*Von vállat, s lassan elmosolyodik.*
|
*A válaszra csalódott sóhajjal a tájat kezdi el fürkészni.*
- Csodálatos..ráadásul olyan kicsi, hogy akárhova befér..
*Morgolódik tovább, de a kezet meglátva először lepillant, s csak aztán fordítja a lány felé a fejét, majd az egész felsőtestét. Némi habozás után, de kezet fog vele, majd zsebrevágja.*
- Ichigo Kurosaki. Hát az?
*Bök fejével a tankönyvre, és a lányt kezdi el fürkészni. Végigméri, majd ismét körbenézve sóhajt egyet. Tekintete visszatér a könyvre, de látva a címét azonnal el is fintorodik.*
- Milyen izgalmas olvasmány lehet..
|
*Visszaveszi a könyvet a kezeibe, s ekkor szólítják meg. Felkapja a fejét, végigméri a fiút, s sóhajt.*
- Nem láttam.. se olyan kicsit, se nagyobbat...
*Von vállat, s oldalra döntött fejjel mégegyszer végignéi a fiún, s felállva leporolgatja a ruháját, s egykézbe fogva a könyvet a fiúra néz.*
- Én Kagome Higurashi vagyok! Te?
*Nyújtja oda a kezét egy kézfogásra, s ha megtörtént, ha nem, visszahúzva elmereng a tájat fürkészve.*
|
- Jellemző.. mindig én keresgéljem.. mi vagyok én, az anyja? Ha az a vén hülye akar valamit, keresse meg saját maga!
*Áll meg a kertajtóban, és mérgesen előbb balra, majd jobbra néz (kép). Szusszan egyet, és tovább indul, épp elhalad a fa előtt mikor meglát egy lányt, könyvvel a kezében. Megáll és végigméri, majd rövid töprengés után odaszól.*
- Hé, bocs! Nem láttál erre egy lányt? Kb ekkora, és folyton hisztizik..
*Emeli a kezét a hasához mutatva a kislány méretét, és úgy várja a választ.*
|
*A fa tövében ücsörög, s bújja a könyvét (kép).*
- Wáá!! Mi ez?! 10x+861y=?xy Miii?!?! Én ezt nem értem! A matekhoz egyszerűen hülye vagyok!
*Csapja a könyvet a combjához, s felnéz. Sóhajt egyet, s körbenéz.*
~Áhh... valaki elmagyarázhatná.. Sora? Áh, elfoglalt.. Francoval van.. táncolnak.. azthiszem..~
*Szájhúzva visszafordul a könyvhöz, majd a fatörzsének dőlve lehunyja szemeit.*
|
*A Kastély előtt, az eresz alatt állva várja Yamát, és vigyorog mint egy vadalma. Győzött 8). Ahogy megfogja a kezét, meglepődve pislog párat, a kijelentésre oldalra dönti a fejét.*
- Rendben..
*Vágja rá bizonytalanul, miközben töprengve kisimít egy szőke tincset az arcából.*
~A kezem fogja..~
*Süti le a szemeit, és zavartan félrenéz. Bobby pórázát kezdi el birizgálni a mutatóujjával, kutyája ebből mit sem érez. Szaglászódva előre lépked párat, majd megáll és jó alaposan megrázza magát, így a vízsugár szépen beteríti Yamáékat. Carmen az arca elé libbenő, szőke hajzuhatagokat próbálja kitűrni.*
- Azt hiszem tényleg szükség lesz arra a rendberakásra..
*Sóhajt fel és szemrehányó arcot vág, Bobby nyüsszenve meghúzza magát.*
|
*Ahogy felhúzza ránéz, s összehúzza szemeit.*
- Jó, jó.. oké.. de..
*Megcsóválja a fejét, s a lány után néz. Oldalra dönti a fejét, s ő is megindul, de csak ráérősen.. minek úgy sietni? Remélhetőleg a lány megvárja a kastély előtt. Ha igen, akkor kinyitja az ajtót, s előre engedi, majd zsebredugja kezeit. Elhúzza a száját, s lehajtja a fejét. Így az esőcseppek szépen a földre potyognak, de eszébe jut valami. Öö, hátöö..*
~Oks. Ezt elvetettem.. már nincs saját szobám.. várjunk csak, még megvan a régi. ott rendbe tudjuk rakni magunkat.. igen.~
*Néz a lányra, s elmosolyodik. Megfogja a kezét, ha hagyja.*
- Gyere.. rendbe tesszük magunkat, aztán ha benne vagy, elkezdjük a tanulást.. a zongorázást
*Dönti oldalra a fejét, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét.*
|
*Yama szavaira felragyog az arca, és lelkes mosollyal felé fordul. Mintha nem is szakítottak volna, hanem ezer éve legjobb barátok lennének..*
- Tényleg? Segítenél?
*Lelkendezik, a további szavakra vállat von, és két karjával körbefonja Yama karját.*
- Ez nem is kérdés, menjünk!
*Áll fel és húzza magával a fiút. Hátranyúlna, de eszébe jut hogy az egyenruhának nincs kapucnija XD. Bobby besorol mellé, a csuklója köré csavarja a pórázt, de nem engedi el Yama karját. Kissé rájött az eső.*
- Háromra..
*Vesz egy mély levegőt, ráérősen felkészülget, majd hirtelen elengedi Yama karját, és futásnak ered.*
- Három!!
*Nevetve szalad ki az esőre, és Bobby oldalán a kastély felé szalad.*
|
*A kérdésre felkapja a fejét, a kiegészítésre sóhajt.*
- Nincs más dolgom.. meg..
*Halgat el, s inkább befogja a száját.*
~Jobb veled lenni.~
*Sóhajt egyet, s Bobbyra néz, majd ismét elkezdi simizni. A kijelentésre a lányra néz, a mosolygást látva ő is elmosolyodik.*
- Esetleg meg tudlak tanítani. Ha akarod
*Dönti oldalra a fejét, s sóhajtva a lány vállára teszi a kezét, majd le is húzza onnan.*
- Lassan be kellene menni. Esik, meg fogsz fázni..
*Eszébe jut, hogy kissé aggódik.. pedig sosem szokott ilyen lenni. Összehúzza szemeit, s végignéz magán, majd megcsóválja a fejét.*
|
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
