|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Mikor eltolja magától könnyes szemmel néz fel rá. A szavakat hallva ökölbeszorulnak kezei.*
- Nem!
*Néz Narura, s összehúzza szemeit. Letörli könnyeit, s úgy hallgatja tovább.*
- És ezt akartam neked elmondani, de te nem figyeltél rám! De már nem érdekel, hogy mi volt!
*Rázza meg erőteljesen a fejét.*
- Igen.. ölelésre vágytam..
*Hajtja le a fejét összeszorított szemekkel, s ismét könnyek potyognak le a földre. Felnéz bátyjára. Az ölelést egyből viszonozza.*
- De te a példaképem vagy és a bátyám... te mondtad, hogy ezen semmisem változtathat!! Te mondtad!!
*Néz fel rá, s ekkor szakad el tőle megint. A kérdéseket hallva megrázza a fejét. Már odamenne, de bátyja leül a földre. Összeszorítja fogait.*
- Nem gyűlöllek! És soha nem is gyűlöltelek! Csak azért mondtam, hogy végre figyelj rám!!
*Vág bele a szavába, majd elhallgat.*
- De van esélyed jóvá tenni. Mostmár van.
*Halványan elmosolyodik, de le is fagy arcáról. Oraszalad bátyjához, letérdel elé, s átöleli.*
- Nem érdekel a múlt! Téged se érdekeljen! Mostmár itt vagyunk egymásnak! Bátyán.. örökké együtt maradunk! Ugye?
*Húzódik el bizinytalanul, s Naru szemeibe néz.*
- Naru.. ne foglalkozz kérlek a múltal.. nem értettél meg.. de annak az időszaknak vége.
*Öleli át ismét, szorosan.*
- Nekem te és Carmen vagytok a családom.. és nem kell más.. hidd el.. senki más.. csak ti ketten..
*Szorítja össze szemeit, de nem szakad el tőle.*
 |
*Ahogy öccse megöleli hátulról felemeli, majd megrázza a fejét, és ököllel a falba üt egyet dühében. Zihálva fordul szembe öccsével, az ölelésre lehunyja a szemeit, de megpróbálja eltolni magától.*
- Ez nem igaz.. ne vállald magadra.. csakis az én hibám.. azért güriztem, hogy pénzünk legyen.. és nem jöttem rá, hogy téged nem érdekel milyen iskolába jársz, vagy milyen hülye ételt eszel, mert ketten kibírtuk volna.. nem értettem miért gyűlölöd Carment, mikor a helyedben én is gyűlöltem volna őt.. kemény kézzel próbáltam közbelépni a balhéid során, miközben csak azért tetted, hogy egyszer az életben végre egy rohadt ölelést kapj tőlem!
*Fordul el az öccsétől és a falhoz megy, többször is rácsap, végül a homlokát dönti a falnak. Pár pillanatig, levegőért kapkodva áll így, már hevesen dobogó szíve sem érdekli. Visszafordul öccse felé.*
- Mielőtt anya meghalt, megígértem hogy megvédelek.. hogy vigyázok rád.. megígértem neki, hogy erős leszek. És csak most esett le.. csak ennyi év után.. miután te végigszenvedted a gyerekkorod, csak akkor jöttem rá hogy itt nem a vacak pénzről volt szó! Annyira meg akartam felelni neked.. *lép oda öccséhez, és ha hagyja megöleli. Összeszorítja a szemeit* ..azt akartam, hogy tökéletes, és kemény bátyád legyen, akire felnézhetsz. De neked nem példakép kellett, hanem egy testvér! Egy család! Csak magammal foglalkoztam.. elhitettem, hogy ez így jó, miközben te teljesen egyedül nőttél fel..az én hibámból.. mert én önző módon csak magamra, és arra a mocskos pénzre gondoltam!
*Szorítja ökölbe a kezeit és eltolja magától ismét az öccsét. Nem bír egy helyben maradnia.. annyi feszültség van a testében.. annyi dolgot mondana.. mellkasára szorítja a kezét, elhátrál az ablakig, hátát nekidönti a falnak és lehunyja a szemeit.*
- Milyen ember vagyok én? Milyen jogon tettem tönkre az életed? Milyen jogon avatkoztam be Carmen életébe? Milyen jogon hittem, hogy annyira nagy vagyok, hogy neked kell felnézned rám? Miért nem jöttem rá, hogy mekkorát hibázok?
*Meggyűri a szívénél a ruháját, de már az sem zavarja, hogy fáj.. fájjon csak.. ha öccse nem jön oda, akkor hátát a falnak döntve leül a földre, és felhúzza a térdeit*
- Egy szörnyeteg vagyok.. gyűlölnöd kéne.. mert én gyűlölöm magam.. de mostmár értem, miért kaptam ezt..
*Veregeti meg a mellkasát a szíve felett, és sóhajtva lehunyja a szemeit.*
- Elrontottam a múltat, és nincs esélyem jóvá tenni.. már nem az én kezemben van az életem, mint ahogy a sorsom se.. nem tudom elégszer mondani, hogy sajnálom.. annyira sajnálom azt, hogy nem voltam ott veled..
*Nem bír többet mondani. Lecsúsztatja a kezét a mellkasáról, és Yamára néz*
|
*A szavakat figyelmesen hallgatja, s mikor az ablakhoz megy felnéz egy sóhajjal. A szavakra elkerekednek szemei, végül könnyek törnek fel. Felpattan az ágyról és odarohan Naru mögé, s lendületből átöleli, szorosan. Nem ereszti el.. abban biztos lehet.. összeszorítja szemeit.*
- Ne mondj ilyeneket! Az én hibám volt! Én mentem el.. és csináltam azt, amit. És nem te kényszerítettél! Ha meg megpróbáltál volna megállítani, akkor sem tettem volna azt, amit mondasz! Értsd meg!
*Elengedi, s a két vállára teszi a kezét. Ha tudja, maga felé fordítja, s úgy öleli át ismét, szorosan.*
- Ne sajnáld..
*Szűri fogai közt halkan, s könnye Naru ruhájára pottyannak.*
- Naru.. mindig is te leszel a legjobb bátyj..
*Összeszorítja szemeit, s mégjobban átöleli. Sakura csak nézi őket, de inkább lefekszik pihenni.*
|
*Öccsére néz mosolyogva, a kérdésre viszont elkomolyodik de csak egy pillanatig. Felül ő is, és tettetett eltöprengéssel megvonja a vállait.*
- Hmm, ha úgy vesszük.. bár vele nem voltak ilyen csiki partik, csak az elején..aztán mindig résen volt, és leütött valamivel..
*Szisszen fel, és a tarkójához nyúl felidézve az emléket. Elhúzza a száját*
- Vagy ő kezdett el.. mmm.. *rázza meg sietve a fejét, és öccse mellé csusszan* az igaz, hogy vele voltak és vannak is ilyen játékaim. Veled nem voltak, de mostmár vannak
*Bökdi oldalba egy sóhajjal, és végigdől az ágyon. A hátára dől és a plafont kezdi el figyelni.*
- Lehet hogy mindjárt nagykorú leszel, de én úgy vélem hogy sosincs késő a játékokhoz.. és szeretném veled bepótolni azokat, amik kimaradtak..
*Nagyot dobban a szíve, és a mellkasa is megfájdul. Feláll és az ablakhoz megy, egy sóhajjal nekidönti az ablak szélének az alkarját, ráhajtja a homlokát és úgy néz ki az ablakon.*
- Annyira sajnálom.. úgy sajnálom.. olyan keveset voltam veled.. anya halála után nekem kellett volna lennem a legjobb barátodnak, a bátyádnak és az apádnak is egyben.. és én nem voltam egyik sem.. nem adtam meg azt, amit kellett volna.. nevelni próbáltalak, és csak elhidegültünk egymástól.. az én hibám, hogy rossz társaságba keveredtél.. erőltetnem kellett volna a szeretet, jobban.. sokkal jobban, mint tettem.. annyira sajnálom..
*Hajtja le a fejét, tincsei eltakarják az arcát. Mindkét keze ökölbe szorul, ráver egy gyengét az ablak szegélyére, és egy sóhajjal visszahajtja fejét az alkarjára.*
|
*A kérdésre nem tud felelni, hisz alig kap levegőt. Mikor végre abbamarad a csikizés mély levegőt vesz. Behunyja szemeit, majd ki is nyitja.*
- Jajj, Naru.. nem is tudom, hogy mikor voltunk utoljára ilyen jól egymással..
*Húzza el a száját, s felül. Felhúzza egyik lábát, s átkarolja, majd rádől.*
- Gondolom sokmindenből kimaradtam, amiből Carmen nem.. igaz?
*Nem néz bátyjára, még véletlenül se. Mély levegőt vesz.*
|
- Miéért nee? A nevetés jót tesz.. egészen kivirul tőle az ember...
*Vigyorog le öccsére és ott csikizi ahol tudja, majd hirtelen abbahagyja, lefordul róla, és kidől mellé.*
- Jól van.. öreg vagyok én már ehhez.. pihenő.. időt kérek...
*Emeli fel a kezét, majd vissza is ejti az ágyra, s egy jóleső sóhajjal elkezdi figyelgetni a plafont. Nyújtózik egyet, oldalra néz Yamára, majd el Sakura felé.*
|
*Sakura meglepődik, mikor Naru a szájába veszi a bundáját, de vakkantva eltolja magától. Felül, s a plafon felé emeli e fejét, egyik mancsát felemeli, s vonyítani kezd, de nem hosszan, nem hangosan, de vonyít. Yama összehúzza szemeit ezen, s Naru kérdésére megcsóválja a fejét.*
- Annyi nem lesz. Max 2. Több nem. Ha meg akar, talál magának más..
*Teszi karba kezeit, s ekkor rántják le, amitől Sakura rögtön észbekap, s leugrik a földre. Yama először összehúzott szemekkel, aztán már nevetve néz bátyjára, de sajnos Naru kerül felülre.. innen nincs menekvés.*
- Naruu.. neee.. ne.. necsinááld!
*Próbál szóhoz jutni, de nem sok sikerrel.*
|
- Ááá, Sakura, neeee edd meeeg a hajaaaam!
*Duzzog, és ahogy a kutya visszafekszik a mellkasára odadugja hozzá a fejét, és most ő veszi a szájába Sakura bundáját, s elkezdi cibálni, majd kifulladva elengedi és hátradől. Yama kijelentésére elvigyorodik.*
- Miért, te nem akarsz gyereket? Úgyis lesz majd.. 4..vagy 14? Nem tudom már mennyit mondott Carmen
*Töpreng el, végül vállat von és felül. Öccse keze után kap, és ha sikerül megfogni lerántja magukhoz.*
- Naaa, gyere te iiiis! Wíííííííííí
*Kezdi el csikizni, miközben bírkózva megpróbál fölé kerekedni, már ha Sakura lemászott róla*
|
*Értelmes arcot vágva figyeli a párost, ahogy játszanak. Karbateszi kezeit, s sóhajt. Sakura a puszikra megnyalja lehetséges módon Naru nyelvét, de nem számít.. XD Lefekszik a mellkasára és megcsóválja a farkát. Liheg egy sort, majd Naru hajához mászik, meghúzza, majd egy vakkanással lefekszik a mellkasára ismét.*
- Gyerekek.. olyan mint a gyerekek..
*Csóválja meg a fejét Yama.*
|
*Ahogy öccse kijelenti, hogy már most megkapja élete szerelmét, magához öleli a kis bábut és olyan csillogó szemmekkel néz Yamára, hogy ha a szemei csokiból lennének, már rég szétolvadtak volna.*
- Megkapom? Kösziii!
*Ekkor mászik oda Sakura. Rémülten a feje fölé emeli két kezét a figurával együtt.*
- Nee, olyan vagy mint Bobbyyy! Nem adoom! Én babáááám!
*Ám ahogy a kutya elkezdi nyalogatni az arcát, elneveti magát és megpaskolja az oldalát, majd annyi cuppanós puszit nyom Sakura orrára amennyit tud, az se baj ha néhány a nyelvére sikeredik. Igen, eddig tartott értelmes felnőtt kora.. *
|
*Bátyjára néz, s sóhajt.*
- Tudom. Majd meglátom mi lesz.. fogalmam sincs..
*Húzza össze szemeit, s mikor Naru kijelenti, hogy az a baba kell neki karácsonyra. Hát, meghökkenve megy az ágyhoz, s összehúzott szemekkel lenéz bátyjára.*
- Akkor a tiéd. Senkisem fogja észrevenni, hogy eltűnt innen, egy ilyen kis.. baba
~Vacak baba......~
*Sóhajt egyet, s a plafonra néz. Sakura felugrik az ágyra, s rámászik Narura, s szépen megnyaldossa az arcát, de nem száll le róla.*
|
*Öccsét figyeli, de már nem tud mit mondani. Kifogyott a bölcsességekből, most inkább a merengős korszakba lépett. De Yamáról van szó, tehát elűzi a saját gondolatait, és testvérére összpontosítva sóhajt.*
- Van időd.. nem kell elsietned semmit.. senki sem sürget..
*A plafonra néz, és végigdől az ágyon. Nyújtózik egy nagyot és a fűszoknyás kis figurára néz, majd körbefuttatja pillantását a szobán. Leemeli a bábút, nézegeti és elkezdi rázogatni ismét a szoknyáját.*
- Ez úúúgy tetszik.. kérek ilyet karácsonyraaaaa!
*Nyújtja el a hangját, és ámuló vigyorral játszadozik a kis bábúval*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s lehajtja a fejét.*
- De én jobban hibás vagyok..
*Nézi Narut, ahogy az ablakoz megy. Feláll, s a szavakt így hallgatja tovább. Sakurára néz, majd bátyjára.*
- A kutyák is változnak.. *húzza el a száját, s az ablakhoz sétál* Tudom, hogy megy tovább. És tovább kell lépnem, de ez nehezen megy.
*Kinéz az ablakon, s oldalra dönti a fejét.*
|
*Kíváncsian hallgatja öccsét, s ugyan örült volna, ha folytatja, de nem erőlteti. Mosolyogva megrázza a fejét, és egyik kezét a vállára rakja.*
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned.. ugyanolyan hibás vagyok, mint amilyen te, úgyhogy ezt nem is kell firtatni. De szerencsére minden és mindenki változik.. még én is..
*Áll fel, és ahogy az ablakhoz megy ismét a mellkasára csúsztatja tenyerét. Kinéz a tájra, és megfordul, de kezét nem veszi le a szívéről. Yamát figyeli, majd egy hirtelen mosollyal vállat von.*
- De az élet mindig megy tovább, öcskös! Sokat fogsz még változni, mert ez így van rendjén. Ezért jó a kutyáknak.. ők nem változnak.
*Néz le Sakurára egy vigyorral, majd sóhajt*
|
*Elszakad bátyjától, a kérdésekt hallva megrázza a fejét.*
- Azt egy szóval sem mondtam. Nem, még mindig el vagyok kenődve.. sok minden eszembe jut még ma is, amit elmondtam már neked..
*Húzza el a száját, de mostmár nem fogja kiadni magát. Egyszer megtette, majdnem hozott egy rossz döntést.. nem! Kész. Odahívja Sakurát, megpaskolja a fejét, s visszafordul Naruhoz.*
- Részben neked köszönhetem, hogy itt maradok. Meg valami belülről nem engedte, hogy eltűnek..
*Teszi saját mellkasára a kezét, majd le is engedi. Báyjára néz, majd elhúzza a száját.*
- Naru.. csak hogy tudd.. sajnálom, amit veled meg Carmennel csináltam. Akkor nem voltam észnél, ha úgy vesszük.. azthittem, hogy.. *á, nem! nem adja ki magát. legyint* mindegy..
*Mély levegőt vesz.*
|
*Wóó, kis egóval mondhatná azt is, hogy sikerült rábeszélnie 8). Na de nem annyira öntelt.. a kijelentés váratlanul éri, így megszólalni sem tud, az ölelést kábán viszonozza, de aztán már fel is lelkesül.*
- Nahát, ez csodás! Carmen oda lesz az örömtől.. és persze én is..
*Teszi hozzá egy szelíd mosollyal, megpaskolja öccse hátát és eltolja magától, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Ezek szerint sikerült rendbeszedned a gondolataidat? Már nem vagy annyira elkenődve?
|
*Mikor megölelik elmosolyodik, s viszonozza is az ölelést. Bátyja szemeibe néz, s oldalra dönti a fejét. Meg se tud szólalni, olyan gyors most Naru.. XD A puszira meglepődik, de mostmár valahogy nem tud visszaszólni.. már nem.. a hajborzolást is hagyja. Puszi, hajborzolás.. hmm.. mi jöhet még? :) Megigazítja a haját, s megcsóválja a fejét.*
- Most döntöttem.. ebben a pillanatban..
*Komorodik el, s oldalra dönti a fejét.*
- Itt maradok. Soha nem megyek el innen!
*Mosolyodik el, s megöleli Narut, akár hagyja, akár nem. Szorosan magához öleli.*
- Köszönök mindent..
|
*Öccse szavaira elérzékenyül, ha kicsivel gyerekesebb lenne (bár lehetséges hogy van még lentibb szint Narutól..? -magánvélemény-) akkor valószínűleg meg is hatódna, így viszont csak elkapja öccsét, ahogy visszaül, és óvatosan, de nem eresztve megöleli.*
- Öcskööös..
*Na igen, pár hónapja még ki nem állhatta őt Yama, folyton visszaszólt és ellenségeskedett, ma meg már hiányzik neki.. ő.. neki.. megszorongatja jó alaposan testvérét, és csak azután engedi el egy sóhajjal. Két kézbe fogja az arcát egy széles mosollyal.*
- Akárhogy is döntesz, neked itt mindig lesz helyed..
*Egy gyors és cuppanós puszit nyom össze homlokára, majd összeborzolja a haját és elengedi. Jó, most kicsit úgy kezelte, mint egy kisfiút XD dehát az ő édes drága testvére örökké kisfiú marad a számára..*
|
*Bátyja szavaira felkapja a fejét, s összehúzza szemeit. Megcsóválja a fejét.*
- Csodálatos bátyj..
*Mosolyodik el, s tovább hallgatja. Mikor végre a végére ér meg tud szólalni.*
- Naru.. én már most úgy érzem, hogy távol vagyok tőletek, pedig még el se mentem.. és máris hiányoztok..
*Jelenti ki, s feláll. Megvonja vállait, s leguggol a kutyához. Megdögönyözi, majd felegyenesedik, s visszaül az ágyra.*
|
*Öccsére néz, a halk kijelentés nem kerüli el a figyelmét és teljesen meg is lepődik, de mivel nem neki szóltak, nem reagál rá. Töprengve maga elé néz, majd öccsére. Attól, hogy nem neki mondták, még bölcselkedhet :P*
- Tudod, én a te helyedben elmennék. Akkor is, ha idő közben meggondolom magam.. mert így megtudnám mit reagálna a barátnőm, és megtudnám milyen ha távol vagyok a szeretteimtől, és a csodálatos bátyámtól.
*Csap a saját mellkasára, és az ablak felé fordul.*
- Ha olyan rossz lesz, akkor 10 perc múlva visszajönnék, meglehet, de legalább kijelenthetem, hogy csak 10 percet bírok távol lenni... bár attól félek, hogy a te, vagyis az én.. szóval a ti kapcsolatotok pont olyan, hogy a távolság összehoz titeket de ha közel vagytok egymáshoz csak fájdalmat okoztok egymásnak. Éppen ezért, ha a távolság picit erőteljesebben hozna össze titeket, akkor már el is tűnne a közelség okozta kellemetlenség, és élhettek boldogan amíg meg nem haltok!
*Néz fel a plafonra, bár hogy miket mondott azt már én se értem XD*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
