|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Elmosolyodik, miszerint Yamának esze ágában sincs Bobbyval osztoszkodni. Lekacsint kutyájára, aki lihegve lépked mellettük.*
- Majd én, ne aggódj..
*Az ebédlőhöz érve megbiccenti a fejét, jelezve hogy köszöni, és belép. Nem hallja, hogy lenne bent valaki, de aki köszön annak visszaköszön. A pult felé indul, de előtte bevárja Yamakasit.*
- Mi a választék?
*Lép mosolyogva a pulthoz a konyhásnénit kérdezve, aki szép sorban végigmutat a tányérokon.*
- Te mit kérsz?
*Hajol le Bobbyhoz, aki orrával az egyik menü felé nyújtózkodik. Bólint, és egy tálcát kerítve a tányérjára emel egy pirítóst, hozzá rántottát, és egy pohár narancslét. Yama felé fordul, és ha elkészült, elindulhatnak egy asztal felé. Bobby most nincs vezetős kedvében, hisz ott van a fiú, inkább gazdája körül ugrándozik a reggelit szagolgatva.*
|
*Már elindulna, s Luke is elindul, de a szavaira megtorpanva visszafordul.*
-Te voltál?!
*Metelik dühvel, majd a távozni készülő Luke után fut, de megtorpan.*
~Rá hallgatott... akkor semmi értelme harclnom miatta.. ne...~
*Egy fájó sóhajjal hátra lép egyet, majd megfordul, s futásnak ered.. a szobájáig meg sem áll.*
|
*Yamakasi szavaira kihúzza magát, és magasra szegi állát.*
- Ne aggódj, meg is fogom védeni. De a dolgokat nem szabad erőltetni.. először be kell dobni a csalit, és csak hosszú várakozás után kapja be a horgot egy nagy hal.
*Kacsint a fiúra, és elindul a vele ellentétes irányba, de még hátraszól a válla felett.*
- Örülök, hogy sikerült a kórházban jobb belátásra bírnom. Ezek szerint megfogadta a tanácsom..
*Megszaporázza a lépteit, és gúnyos vigyorral elmegy.*
|
*Carmen szavaira bólint, s Melissa szavaira is. Ám látja, hogy a szalagot szétszakítja hátrébb lép.*
~Öhm... ideges...~
*Megrázza a fejét, majd utána néz.*
~Érdekes...~
*Megvonja vállait, majd Lukera tekint, összehúzott szemekkel.*
-Ha már ennyire lovagias vagy vele, akkor védd is meg! Legyél vele!
*Ezzel el is fordul, s megindul a szobája felé.*
~Áhh... sosem fogom kiverni a fejemből..~
|
*Carmen akadékoskodására megtorpan.*
~Tessék??~
*Összehúzza szemeit, majd előránt zsebéből egy hajszalagot, s elkezdi szorongatni két kezével, s szép is szakítja. majd egy erőltetett mosollyal Carmen után néz.*
-Rendben... megértem...
*Mondja fogai közt szűrve, majd Yamára néz, s vállára teszi a kezét.*
-Akkor viszont rád sincs.
*Megvonja vállait, s elindul szobája felé.*
|
*Sértődötten szusszan egyet, mikor Melissa a fejéhez vágja. Karba tett kezekkel visszamorran.*
- Semmi pénzért sem segítenék!!
*Ám mikor Carmen hozzászól, angyali mosollyal kapja fel fejét. A szavaira elfintorodik, majd sóhajtva bólogat egyet.*
- Persze, menj csak. De a vacsorán még gondolkodj!
*Kiált utána, majd szájhúzva a többiekre néz. Ideje lelépni, mielőtt nyakon csípik a szemetszúróan furcsa viselkedése miatt. Fütyülgetni kezd, és igyekszik elslisszolni.*
|
*Megijed, mikor Melissa elkapja, de ezt jól palástolja egy mosollyal. Azért egyik tenyerét torkában zakatoló szívére, illetve mellkasára szorítja. A kérdésre sóhajt egyet, és megrázza a fejét. Már válaszolna, mikor az ajtó felé tuszkolja.. rövidebbre fogja Bobby pórázát, és megrázza a fejét ismét.*
- Ne haragudjatok, de nem érek rá. Sok a dolgom.. biztosan megoldjátok nélkülem, vagy.. Luke örömmel segít!
*Mutat a fiú felé, legalábbis amerre állt, és biccent neki.*
- Tényleg köszönök neked mindent, de boldogulok egyedül is.
*Visszafordul a pároshoz, és visszarántja Bobbyt, aki Yamához nyomulna simizésért kuncsorogni.*
- Sajnálom, majd talán legközelebb. Engedelmetekkel..
*Hajtja meg fejét, és elindul a folyosó másik irányába maga után húzva kutyáját is.*
|
*Mikor Carmen feláll, rápillant, majd vissza Melissára. A lány visszautasítja, de szíve mélyén nem is bánja. Megejt egy félmosolyt.*
-Rendben.. akkor majd máskor.
*Mondja megértően, ám már fel is áll a lány, s Carmenhez nyúl. Összeúzza szemeit, s úgy figyeli őket. Végül ő is feláll, a kijelentésre, miszerint szüksége van rájuk meghül benne a vér.*
~Ránk? Miért pont ránk? Miért nem csak rá, vagy csak rám?~
*Megcsóválja a fejét, de sok beleszólása nincs a dologba. Melissa megfogja a karját, s az ajtó felé noszogatja.*
-Nyugi Melissa! Nyugalom!
*Néz hátra válla felett, majd kilép az ajtón, illetve előre engedi Carment.. s utána lép ki. Furcsálva néz Melissára, s bólint.*
-Akkor holnap.. délben.. a romoknál..
~Csak jó lenne tudni, hogy miért..~
*Oldalra biccenti a fejét, s mikor menni készül, megfogja.*
-De miért van ránk szükséged?
*Kérdezi összehúzott szemekkel, s ha Carmen is menni készül, akkor őt is megfogja.. maga sem érti, hogy miért.. ez már ösztönszerű! XD*
|
*Yama szavai meglepik, s már válaszra nyitná a száját, de Carmen feláll. Egy sóhajjal be is fogja pici száját.*
-Öhm... Nem érek rá... meg kell írnom egy fontos cikket. És..
*Felpattan, majd Carmen karja után nyúl.*
-Várj! Öhm...
~Miért is állítom meg? Jajj, nem értem néha sajét magamat... ceh... na jó.~
*El is engedi Carmen kezét, majd Yamára pillant. Értetlenül bámul rá, majd Carmenre. Homlokára csap, majd töprengve leengedi.*
-Csak azért állítottalak meg, mert szükségem van a segítségedre.. és *néz Yamára* rád is. Azt ne kérdezzétek, hogy miért, de rátok van szükségem!
~Csak tudnám miért... hm. Ezt majd még kitalálom.~
*Lukera néz összehúzott szemekkel.*
-Rád nincs!
*Kihúzza magát, majd megfogja Carmen, majd Yama karját, s az ajtó felé húzza. Elengedi őket, kinyitja nekik az ajtót, s kitessékeli őket.*
-Mennyetek csak előre!
*Mosolyog bájosan, majd ő is kilép utánuk. Ám közben töpreng. Megáll, s úgy néz felváltva rájuk.*
-Öhm... holnap délben legyetek a romoknál!
*Mondja határozottan, s ha nincs ellenvetés, akkor oldalra biccenti a fejét, majd elindul a folyosón, a szobája felé, elégedetten.*
|
~Hehe, egész jó a dumája..~
*Vigyorog Yamáékat fürkészve, majd Carmenre kapja pillantását. A visszautasításra szemforgatva sóhajt, de azért elereszt egy félmosolyt.*
- Semmi baj, az ajánlatom bármikor áll..
*Mikor menni készül, egyből felpattan, és lelkesen kihúzza magát.*
- Elkísérlek! Ki tudja, milyen veszélyeket rejt a folyosó. Szükség lehet még egy erős férfira.
*Vigyorog, természetesen saját magára célozva, és kissé meghajolva a karját adja neki.*
- Szabadna, _hölgyem_?
*Hmm.. talán elrontotta a gyomrát.*
|
*Luke kérdésére megakad a villa a szájához vezető úton. Leengedi a kezét, és megejt egy kiengesztelő mosolyt.*
- Sajnálom, nem érek rá. Sok dolgom van.. majd máskor bepótoljuk, rendben?
*Nem vár választ, lekűzd még egy falatot, majd mégegyet.. a harmadikkal már nem jár sikerrel, ugyanis a "boldoggá tennél vele" elveszi minden étvágyát. Feláll, a szék nyikorog a hirtelen lendülettől, Bobby ide-oda kapkodja pillantását.*
- Maradj csak, boldogulok!
*Szól egyből Lukenak, és a tálcát felemelve a pulthoz szlalomoz. Lehelyezi rá, meghajol egy "köszönöm"mel, majd visszamegy Bobbyért. Amint rátekeri csuklójára a pórázt, egy fokkal nő az önbizalma. Luke felé fordul.*
- Visszamegyek a szobámba, remélem nem haragszol.. még találkozunk..
*Hajol meg felé is, és ahogy az ajtó felé indul, kifejezéstelen arccal fordítja fejét Yamáék irányába.*
- Sziasztok..
*Kitapogatja a kilincset, és Bobby kíséretében kilép az ajtón. Amint behúzza maga után, egyből nekidől, mellkasához kapja a kezét és szemeit összeszorítva szipog párat.*
~Nem sírhatok.. nem sírhatok..~
*Magát győzködve löki el magát nagy nehezen az ajtótól, és leguggol Bobbyhoz.*
- Merre menjünk, kicsim?
|
*Melissára néz, s megcsóválja a fejét, hogy nem baj.*
-Együtt voltunk, de már nem.. Nem tudsz segíteni.. ezen már nem.
*Jelenti ki határozottan, s ekkor hallja meg, illetve látja meg, hogy Carmen kiborítja a poharat. Sóhajt egyet.*
~Nem megyek oda...~
*Győzködi magát, majd Luke szavaira felfigyel..*
~Ceh... ki akarja használni..?? Jajj, nem is érdekel... azt csinál, amit akar.. meg Carmen is.~
*Megrázza a fejét, s Melissára tekint, egy játékos mosollyal.*
-Hm. Lenne kedved egy esti sétához a kertben? Vagy esetleg valami más?
*Néz rá mosolyogva, s ha hagyja, akkor megfogja a két kezét.*
-Boldoggá tennél vele..
|
*A fiú szavaira elvörösödve kap arcához, majd lenyugtatja magát. A kérdésre, hogy mit csinál eltöpreng.*
-Hát.. mint mindig újságokat írok.. jajj, igen... bocs amiért az újságcikkért.. de akkor láttalak is együtt titeket.. öhm.. *a másik asztal felé fordítja a fejét* De látom, hogy most nem vagytok jóban.. történt valami? Segíthetek?
*Kédezi aggódva, majd apoharáért nyúl. Íszik egy kortyot, s visszateszi az asztalra. Látja, ahogy Carmen kiönti a pohár tartalmát, s átmennek egy másik asztalhoz. Összehúzza szemeit, majd Yamára néz.*
~Talán szakítottak? Vagy nem is voltak együtt? Vagy mi?~
|
*Hát jó, Bobbynak nem jött be a haverkodás, annyiban hagyja. Carmen makacskodására elhúzza a száját, de amint megszólal rögtön magára erőlteti a mosolyát.*
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Tudom, hogy nincs szükséged segítségre...
*Ezt tényleg ő mondta??? Melissa belépésére odanéz, végigméri, a párbeszédükre összehúzza a szemeit.*
~Ehh, ez az.. így könnyebb lesz behálóznom a kiscsajr, ha te mással kavarsz közben..~
*Akkor eszmél csak fel, mikor felborul a pohár. Felpattan, a kérésre megfogja a kancsót és átrakja.*
- Bármit kérhetsz.. kérésed számomra parancs.
*Hajol meg, és újból leül a lány mellé, tartva egy kis távolságot. Legszívesebben egyből teljes gőzzel ráhajtana, de a fokozatosság előbb-utóbb célra vezeti. Eszébe jut valami, és közelebb csusszan a lányhoz.*
- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni? Hogy ne gondolj rosszra, nem a szobámban.. kiülünk mondjuk a kertbe, rendelek egy pizzát, és megismerkedünk újra, félretéve a múltat. Na?
*Kacsint rá, és vet egy pillantást a környezetére is.*
|
*Meglepődik, mikor Luke hangját hallja meg, és félretolja a kezét. Elhúzza a száját, és felegyenesedik.*
- Köszönöm..
*Mikor a fiú egy poharat fog meg, a lépteiből kiszámítva haladási irányát.. egyszóval belép elé, és kiveszi a kezéből.*
- Nagyon figyelmes vagy, de nem szorulok a segítségedre. Gyere..
*Néz Bobbyra, és a segítségével hamar visszatalál az asztalhoz. Kitapogatja a támlát, és kihúzva a széket helyet foglal. Mikor Luke felkiált, összerezzen.*
~Ugye nem..?~
*Yama hangjára sóhajtva lehajtja a fejét*
~De..~
*Neki úgysem köszönt, így ő sem fog. Néma falatozásba fog, Luke kérdésére azonban az egyik a torkán akad. Köhögve csap párszor mellkasára, és úgy fordul a fiú felé.*
~Nem szokott ilyen lenni.. tuti van valami a háttérben..~
*Sóhajtva ránt egyet vállain, és az asztalón levő kancsóból kissé ügyetlenül, de önt a poharába. A fele félremegy, de nem gond..*
- Megvagyok, köszönöm a kérdésed. Nem kell velem foglalkoznod..
*Nos Bobby ööö.. a kiáltásra inkább megrémül, minthogy szívébe zárja a fiút, füleit hátracsapva, agyarait kimutatva fogadja a simogatást, de gazdája nyugtató fejpaskolására leheveredik a szék lábához, és onnan kukucskál Yamáék felé farkcsóválva. Mikor nyílik ismét az ajtó, megdermed a falat rágása közben, nem néz el arra, a hangból mégis ki tudja következtetni, ki jött. Sóhajt, hallgatja a párbeszédet, s automatikusan megmarkolja a villát.. az egyik ideges mozdulatnál fellöki a poharat, és a tartalma eláztatja a terítőt. Sóhajtva ökölbe szorítja kezeit, legszívesebben felállna és kirohanna, de már nem teheti meg.. nem.. feláll, és a tálcát a másik asztalra átrakva a kancsó felé nyúl.*
- Áttennéd ezt is?
*Ha segít, akkor lehúzza a terítőt. Bobby pórázát elengedi, és a vizes terítővel megindul a konyha felé. Leadja a konyhásnéninek, és visszaül az új asztalhoz. Sietve folytatja az evést, háttal ülve a párosnak.*
- És te? Minden rendben?
 |
*Mikor nyílik az ajtó nem néz oda, ám a nyüsszenésre odakapja a fejét, majd egy sóhajjal visszafordul asztalához.*
~Sehol sem lehet nyugtom.. mindig összefutunk.. és így verjem ki a fejemből??~
*Mérgelődik, s a csörömpölésre megint felfigyel, de nem megy oda.. Luke már szalad is segíteni. Egy fintorral elfordul, s mikor a szomszédos asztaltól átkiabál neki, egy "cső"t, odanéz.*
-Szia..
*Lehajtja a fejét, ekkor érkezik meg Melissa. Oldalra biccenti a fejét.*
-Szia. Ülj csak le.
*Megvonja vállait.*
~Talán ő a klucs, arra, hogy elfelejtsem...~
*A kérdésre megcsóválja a fejét.*
-Nem haragszom. Érthető volt..
*Rámosolyog, majd megfogja a kezét.*
-Rád nem tudnék haragudni! És te, mit csinálsz napjaidban?
|
*Végül még valaki belép az ajtón, s észre is veszi Yamakasit. Elmosolyodik.*
~Na, remélem mostmár megbékélt a multkori kis akciómért...~
*Megvonja vállait, maj el vesz egy tálcát, s egy poharat is ráhelyez. Yama asztalához megy, s ha eddig nem vette észre. Megköszörüli a torkát, majd leteszi a tálcát, s rámosolyog a fiúra.*
-Szia Yamakasi... leülhetek?
*Oldalra biccenti a fejét, majd leül a székre. Felkönyököl, s úgy néz Yamára. Kis áldáz, boci szemekkel.*
-Ugye nem haragszol a multkori miatt? Nem akartam...
*Lehajtja a fejét.*
|
*Vidám mosollyal löki be az ajtót. Int Yamakasinak, ám amint látja az összetört poharat, két szökkenéssel a lány mellett terem. Leguggol hozzá, és rávigyorog.*
- Szia, hagy segítsek..
*Vált át mosolyra, és a lány kezét félrehessegetve összesöpri a szilánkokat, feláll, és a kukába dobja, majd egy új poharat vesz a kezébe.*
- Majd én.. ne büntessük szegény konyhásnőt azzal, hogy széttörjük a pohár-készletét.
*Mosolyog látható büszkeséggel, hisz ez az első olyan poénja, amiben nem cikiz ki másokat. Fogjuk rá.. ha a lány hagyja, átkarolja a derekát, és az asztalhoz húzza, ahol a tálcáját látja. Leteszi a poharat, és leguggol Bobbyhoz.*
~Ha a többiek meg tudták szelidíteni, nekem is menni fog!!~
*Elvékonyítja a hangját és felnevet*
- Sziiiijjjjaaaa paaajtiiiiiii!
*Vigyorog rá, és ha hagyja megdörgöli a fejét, majd egy fintorral elhúzza a kezét és leül a lány melletti székre. Integet egy sort Yamakasinak, és rákiált*
- Cső!
*Ennyivel le is zárja, és visszafordulva Carmenhez felkönyököl az asztalra.*
- Hogy érzed magad? Tudok segíteni még valamiben?
 |
*Nyílik ismét az ajtó, és először Bobby, majd gazdája jelenik meg benne. Bár felkelni sem volt kedve, nem hogy enni, az orvos kijelentése az parancs.. nem figyel fel Yama jelenlétére, csak Bobby indul meg felé, de mivel gazdája más irányt jelölt ki, egy nyüsszenéssel a pulthoz húzza. Kíváncsian dugja oda nóziját a finom ételekhez.*
- Te már reggeliztél..
*Csap rá a lány gyengéden az orrára, mire a kutya duzzogva elhúzódik. Megpakolja a tálcáját, nem látja hogy mivel de nem is érdekli. Bizonyára mindegyik ehető.. felemeli a tálcát, és egy üres asztal felé indul, ám meg is torpan, amint fejébe éles fájdalom hasít. Felrémlenek benne az orvos szavai*
~Az ütés miatt megsérült néhány fontos ideg, emiatt gyakran lehet pár pillanatig tartó görcsös fájdalom. Ha ez elmúlik végleg, akkor az azt jelenti, hogy meg lehet próbálkozni a műtéttel.~
*Összeszedi magát, s kihúzva hátát, büszke testtartással, magasra szegett fejjel lép tovább. Nekiütközik az asztalnak, így megáll, találomra pakolja le oda a tálcát, bár ez szomszédos asztal Yamakasiéval..ha még nem rohant ki. Visszamegy a pohárért, ám Bobby kerge ficánkolásától kicsusszan a kezei közül, és nagyobb szilánkokra törik a földön. Sóhajtva leguggol, és elkezdi összeszedegetni*
- Bobbyyy...
|
*Amint belép az ebédlőbe, rögtön felrémlik neki egy emlék... s elneveti magát. Akkor is ezt tette..*
~Luke.. Carmen..~
*Ám egy másik emlék is beüt.. arcához kap, majd lehajtja a fejét.*
~Áh... mindenről ő jut az eszeb.. ez már nekem is fáj..~
*Megrázza a fejét, majd egy sóhajjal a hűtő felé megy. Kivesz egy kis harapni valót, majd egy asztalhoz lép, leteszi, majd ő is leül. Elkezdi enni az ételét, s néha elmereng. Nem mutatja ki, de szíve mélyén szomorú.*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
