|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:47 - |
|
A könyvek birodalma. A vaskos polcok mögött jól el lehet bújni, tökéletes hely a kikapcsolódásra. Béke és nyugalom, melyet őriz a szigorú könyvtárosnő. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Hát azért... mert... mert....
*Ahogy meglátja Kagome arcán a dühöt kissé megijed (ez nem szokás nála).*
~Hupsz, télleg kérdeztem már? Ne hagyj itt!~
-Bocs, sajnálom, tényleg, én nem ....-
*Felpattan és megfogja Kagome kezét.*
-Maradj!-*tudja, h. nem engedheti el.*-...kérlek.
*Mikor Kagome visszaül gyorsan elengedi a kezét és inkább az asztal alá rejti sajátját.*
-Bocs...-*mondja végül és inkább a kezeit bámulja, nem akar Kagome szemébe nézni.*
|
*Meglepődik a fiú marasztalásán és meg is kérdezi tőle.*
-Miért zavarna, ha elmennék?-
*Kérdezi, s Yamada is feltesz egy kérdést, amit már egyszer megkérdezett..*
-Yamada, már ezt egyszer kérdezted és mondtam, hogy jól vagyok.-
*Mikor a fiú hátrébb csúszik a széken, ismét megkérdezi, hogy jól van-e Kagome.*
-Jajj Yamada!-
*Hirtelen feláll, s kicsit dühösen adja meg a választ.*
-Miért ne lennék jól? Csak gondolkodtam valamin és a fejrázással elhesegettem ezeket a gondolatokat!-
*Sóhajt egyet. Az ajtó felé pillant, majd úgy dönt, hogy mégis marad, így visszaül a székre..*
|
*Leül Kagoméval szembe. Mikor meghallja, h. a lány távozni készül gyorsan rávágja:*
-Ne menj el!
*Legszívesebben leütné saját magát, de hát ami megtörtént... az megtörtént....*
-Kicsit beteg voltam. De mostmár szuperül vagyok. Na és te... hogy vagy?
*Amikor Kagome megrázza a fejét kicsit hátrébb csúszik a széken.*
-Jól... jól vagy?-
|
-Nem zavar. Ülj csak le. Én úgy is mindjárt megyek a társalgóba.-
*Jelenti ki végül, hogy lassan távozik a helyiségből.*
-Veled mi újság? Rég nem láttalak erre..-
*Kérdezi meg, bár nem tudja minek.*
~Minek kérdezem meg? talán még mindig tetszene...~
*Megrázza hirtelen a fejét, majd tovább ücsörög és a választ várja..*
|
-Öhm.... de.
*Gyorsan elveszi és úgy szorítja, h. kissé össze is gyűri.*
-Kössz... öhm... nem... zavar... ha leülök?-
~Na, ezt megit megcsináltad Yamada, ilyen hülye kérdést is csak te tudsz feltenni. Le kellene ülnöd anélkül, h. megkérdezed! Most jól megcsináltad!~
*Saját magával üvöltözik, ezen elmosolyodik és már nem is bántja annyira az a gondolat, h. mit is tett régebben, vagy, hogy mire készült. Kissé megijed amikor Kagome feláll, de aztán rájön, h. csak a könyvét teszi vissza a helyére. Amikor a lány visszaül elöbbi helyére egy kicsit fellélegzik, mert nem hagyja ott. Vagy talán az mégis jobb lett volna?*
~Mit csináljak most? Mit kérdezzek? Jaj, csapjon már belém egy villám! Ediig arra vágytam, hogy lássam... most meg... szeretnék innen elhúzni jó messzire... Hát normális vagyok én?! Szerintem nem!~
|
*Amikor Yamada hangosan "gondolkodik" összerezzen. Majd az újságra pillant, megfogja, s Yamada kezébe adja.*
-Gondolom ezt kerested. Nemde?-
*Vonja meg vállait a lány, majd ismét könyvéhez fordul, s olvas. Majd úgy dönt, hogy nem olvas tovább, feláll, s visszateszi a könyvet a helyére. Visszamegy az asztalhoz és leül oda, ahol az előbb volt.*
~Hm. Vajon még mindig az a csaj tetszik neki?~
*Gondolja magában. Megpróbál Yamada szemébe nézni, de aztán mégsem.. Az asztalra pillant, maga elé, s nem veszi le tekintetét arról a pontról, amit úgy néz..*
~Nem tudom mitévő legyek...~
|
*Ahogy a lány feláll még jobban bizonytalan lesz. Amikor a lány visszaül és tovább olvas Yamada hirtelen rádöbben, h. mi is történt hetekkel ezelött. A terve és a viselkedése is eszébe jut amitől olyan mérges lesz (magára), h. ökölbe szorítja a kezét. Kűzd, h. mosolya megmaradjon, de úgy érzi már nem sokáig marad a helyén.*
~Hogy lehettem ilyen ostoba?! Lehet, h. örökre elveszítettem?~
*Elhessegeti gondolatait és az asztalra pillant.*
-A fenébe!-*csúszik ki a száján hangosan ahogy megpillantja Kagome könyve melett lévő újságra. Kagome kérdését meg se hallja, ott marad ahol áll és csak az újságot nézi.*
~Most, hogy szerezzem meg onnan?~
|
*Nagyban olvasgat, mikor hirtelen szól neki valaki. Rápillant, s szíve hevesebben kezd el verni.*
-Yamada?-
~Huh. Ő meg mit keres itt??~
*Feláll, hogy üdvözölje a fiút.*
-Szia Yamada!-
*A diú máris kérdez valamit.. Kagome rá is vágja rögtön.*
-Jól.-
*Jut eszébe ezzel egy emlék, ami pár hete történt. Máris közömbös lett Yamada iránt. Leült vissza az asztalhoz, s olvasgatni kezdte tovább a könyvet, amit az előbb elkezdett. Majd Yamadára pillantott.*
-Nem ülsz le?-
*Mosolyt erőltetett arcára, s nem jutott eszébe semmi.*
~Mit mondhatnék neki?~
|
*Már épp benyitna a társalgóba amikor rájön, h. ottfelejtette a könyvtárban az újságját.*
-Na ez az én formám...
*Visszafordul és sietve halad a könyvtár felé. Semmi kedve nem volt visszamenni inkább a társalgóba menne, hátha ott van Kagome.... vagy valaki.*
~Mi a fenének....~
*Ahogy belép, megcsapja orrát egy ismerős illat. Őt magát nem piszkálta ez az illat, csak az orrát. Allergiája és megfázása miatt egyből tüsszögni kezd. Mikor a tüsszögő roham abbamarad kifújja az orrát és körbenéz.*
~Hová tettem a.....~
*Szíve nagyot dobban amint meglátja, h. azóa mióta elment valaki érkezett ide és pont az akire ebben a pár hétben állandóan gondolt, aki annyira hinyzott már neki, aki...akit...*
-Kagome?*Nem akart hangosan megszólalni, de döbbenetében nem is figylet rá mit csinál. Megköszörülte torkát és próbálta visszailleszteni az elöbbi mosolyát az arcára.*
-Ö...ö... hogy... vagy?
*Szemével kereste az újságját és hiába szeretett volna egész nap találkozni a lánnyal, most minnél elöbb el akart húzni onnan.*
~Na erre nem voltam felkészülve. Most mi lesz? Hol az az újság?!~
*Zavarban volt és úgy sejtette, h. ez az arcán is látszik. Nem nézett Kagome szemébe, lehajtotta egy kicsit a fejét és szemei csak úgy cikáztak ahogy kereste az újságot.*
|
*Kifújja magát, s a könyvtárfelé veszi útját. Benyit a könyvtárba, bemegy. Levesz egy könyvet a polcról, majd leül az egyik olvasó asztalhoz. Halkan elkezd olvasgatni, majd eszébe jut Yamada. Felnéz, körbekuksizza a helyet, de nem látja. Beletörődik, majd újra a könyvet bújja.*
~Hm. Jó kis kaland lehetett ezzel a May-el. :) Bár velem is megtörténne ez..~
*Álmodozik egy kicsit, majd az ajtóra pillant...*
|
*Csak nehezen tudott benyitni mivel keze tele volt könyvekkel. Alíg látott ki mögülük. Visszatette az összeset a helyére és körbenézett hátha lát valakit*
~Lehet, h. itt van, miért is ne? Hiszen szabadon járhat amerre kedve van.~
*Benézett szinte minden kis helyre ahol megtalálhatja Kagomét, de csalódnia kellett. A lány sehol sem volt. Kicsit szomorúbban, de még mindig mosolyogva hagyta el a könyvtárat és a társalgó felé csoszogott.*
|
|
A könyvek birodalma. A vaskos polcok mögött jól el lehet bújni, tökéletes hely a kikapcsolódásra. Béke és nyugalom, melyet őriz a szigorú könyvtárosnő. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
