|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Kezd egy kicsit feloldódni ahogy a lány mosolygó arcára néz.*
-Nem sok minden. Elvagyogatok. Próbálok minnél távolabb lenni a szobámtól ameddig csak lehet.
*Néz a bizonyos helyiség irányába.*
~Kawazoe biztos megint bent döglik. Egyszer igazán eltűnhetne egy délutánra. Az lesz a vége, hogy elmegy fürdeni és kizárom. Aztán alhat egyszál törölközőben a...~
*Kagome elfehéredő arcát látva szemei elkerekednek az ijedtségtől.*
-Jól vagy? Nagyon rosszul nézel ki. Voltál már orvosnál.
*Alíg halhatóan teszi scak hozzá:*
-Ha gondolod elkisérlek...
|
*A hallgatásra kezd egyre türelmetlenebb lenni, de a szavak hallatán eltáltja a száját. He? Ezt tényleg ő mondta? XD El se hiszi... egy ideig még érdekes arckifejezéssel figyeli, majd megárra a fejét.*
- Nem gond..
*Nem tud többet mondani, így hátrébb lép egyet.*
- Remélem most nem úgy fogunk elválni egymástól, mint a múltkor..
*Töpreng el hangosan, majd elmosolyodik.*
- Na, mesélj. Veled mi újság?
*Figyeli mosolyogva a fiút, majd lassan le is olvad róla. Köhög egy kicsit, majd megrázza a fejét. Jól van, semmi baj.. a falhoz lépve megtámaszkodik és Yamadára néz halvány mosollyal.*
|
~Az nem kifejezés, hogy érdekesen váltunk el. De mindkettünknek rossz napja volt. Talán ha...~
*Lehajtja a fejét egy fél másodpercig nem szól aztán halkan, de mégis jól érhetően szólal meg.*
-Bocs, hogy múltkor olyan hülyén viselkedtem. Ha megbántottalak valamivel nem szánt-szándékkal tettem. Ne haragudj..
*Maga se hiszi el milyen őszintén beszél, mégis elmondta amire gondolt és ez a lényeg. Reméli, hogy a mai "beszélgetés" nem végződik ugyanúgy, minta multkori.
Felnéz Kagomera, talán még a szemébe is, de nem szól semmit, csak hallgat.*
|
*A kérdésre oldalra dönti a fejét, töpreng egy kicsit, s már válaszolna, de a fiú zavartságát észrevéve összehúzza szemeit.*
~Zavarban lenne? Dehát miért? Nincs oka rá..~
*Csóválja meg a fejét, majd egy rövid vállvonással vidáman elmosolyodik.*
- Semmi különös, jól vagyok, köszi a kérdést. És te? Veled minden rendben? Múltkor érdekesne válltunk el..
*Hallkítja le a hangját és ezzel egyidőben félre is tekint. A földön egy pontot kezd el figyelni, majd rövid idő múltán ismét mosolyogva visszanéz Yamadára.*
|
*Ahogy Kagome közeledik hozzá, úgy lesz egyre nagyobb "bajban" hiszen még mostsem tudja mit is kérdezzen vagy mondjon a lánynak. *
-Ööö...Hogy vagy?
*Böki ki végül. Ez a leggagyibb kérdés amit fel lehetett tenni, de Ha ló nincs.... Közben kikapcsolta Mp3-át és zsebébe süllyesztette. Arcán látszik, mennyire zavarban van és hiába próbálja nem tudja elrejteni.*
|
*A földet fürkészi, majd megigazítja a ruháját. Ekkor szól utána a fiú, mire ő rögtön megáll és gépies mozgással megfordul. Kicsit színtelen hangon szólal meg, bár számára is fájdalmas így beszélnie, ilyen hangnemben.*
- Tessék?
*Dönti oldalra a fejét, de lassan el is mosolyodik. Nem tudja utálni a fiút, de talán már szerelemből sem szereti.. *-) De ezt végülis nem tudni. Hol így, hol úgy érez. Közelebb lépked hozzá és kíváncsi tekintettel kezdi el fürkészni az arcát.*
|
*A fülében üvöltő zene miatt nem hallja a Kagomet, de szemével észreveszi a mozgást. Ahogy meglátja a lányt kihúzza füléből a fülhallgatót.*
-Szia Kagome!
*Szól utána. Nézi a lányt és magában azon gondolkodik, még mindig mennyire jól néz ki.*
~Semmit nem változott. Mért is változott volna?~
*Legszivesebben utána menne és megállítaná, de fogalma sincs mit mondhatna. Elvégre multkor sem épp kedves társalgást folytattak. Tarkóját vakarva lázasan gondolkodik valami témán, de semmi nem jut eszébe. De mégsem hagyhatja elmenni. Utána megy, de megtartja a 10 lépés távolságot.*
-Kagome!
*Akaratlanul is, de kimondta. Mostmár csak azt kéne kitalálnia miért is akarja megállítani a lányt. Vagyis azt tudja, hogy miért, de mégsem mondhatja ki. Még nem... Vagy már nem? Tudja jól, hogy mindent elcseszett, de hisz benne, hogy még van remény az újrakezdésre.*
|
*Épp a sarkon fordul le, mikor a fülébe üt egy név. A saját neve, így megtorpan. Ugyan a fiú csak suttogta, de mivel elég kihalt a folyosó, így eljutott hozzá is a hang. Yamadát meglátva összeszűkülnek a szemei, majd a fejéz megrázva tovább indul. Elhaladva a fiú mellett biccent neki.*
- Szép napot, Yamada
*Néz rá, de nem bír elrejteni egy halvány mosolykát, ami a beugró emlékek miatt az arcára fagy. Ám ahogy fiú mögé ér, megáll és megfordul. Figyeli a fiút, s nyitja a száját, majd be is csukja. Egy sóhajjal sarkon fordul és tovább indul lassú léptekkel, merengve.*
|
*Mp3-at hallgatva sétálgat a folyosón. Mostanában egész nyugodtan telnek a napjai. Egyre kevesebbet gondol Kagomera és már-már teljesen elmúlt minden érzése iránta. De ez mind csak a látszat. Belül még mindig érzi a vágyat a lány iránt, amely napról napra egyre fokozódik. Soha nem gondlta volna, hogy valakit így meg tud szeretni. Alrébb rúg egy eldobott almacsutkát a földön (Milyen rendetlenek a mai fiatalok! XD) aztán megáll és sóhajtva kinéz az ablakon.*
-Kagome...*suttogja és a sötétségbe mered.*
|
*A szavakat figyelmesen hallgatja, s a sörösdobozt kezdi el fürkészni a kezében. Biccent, hogy jó. A fejpaskolásra felnéz, majd Narumi után.*
- Rendben.. majd később! Őő, oké.
*Mosolyodik el a dobozra sandítva, majd egy sóhajjal elindul az ellenkező irányba merengve. Lassú léptekkel, de lassan eltűnik.*
|
*Zsebre dugja a kezeit, és elégedetten bólint a dobozt látva. A kijelentésre felnéz, majd körbe, és megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Igen.. akad még pár dolgom. De még összefutunk, rendben? Te addig kerítsd elő a hercegnőd, mielőtt még az esküvői tortát is megrendeli
*Pislog el a folyosó vége felé, majd az órájára néz, végül vissza az öccsére. Végigméri, majd megpaskolja a fejét és elindul lassan a folyosón.*
- Na jó, akkor elmentem mielőtt megfojt a drága igazgatónőd a késésért. Később találkozunk, szerintem tűntesd el a sörösdobozt!
*Kacsint hátra Yamára, és ha nincs ellenvetés, ráérősen elballag.*
|
*Narura néz, ahogy megfogja a kezét összehúzza szemeit. A szavakra sóhajtva félrenéz, s nyitja a száját, majd sietve be is csukja. Narura sandít, majd visszanéz rá teljesen, végül le a dobozra. Megpróbálja összeroppantani a markában, ami most sikerül is, hála Narunak. Egy mosollyal felnéz rá, majd sóhajtva az órájára néz, majd fel bátyjára.*
- Gondolom lassan menned kell..
*Húzza el a száját, majd lehajtva a fejét a cipője orrát kezdi el fürkészni.*
|
*Yamára néz kíváncsian, ahogy eltereli a témát elvigyorodik, de nem szól semmit. A próbálkozását figyelemmel kíséri, ahogy nem jön össze félrebiccenti a fejét. Mellé ballag és megfogja a sörösdobozos kezét.*
- A technikád nem jó.. így fogd, és egy határozott mozdulattal, ne szép finoman, mert akkor elvágja a kezed..
*Igazítja helyre öccse ujjait a dobozon, majd bólintva hátrébb lép, és mosolyogva karba teszi a kezeit.*
- Próbáld meg most!
*Az órájára néz, majd eltöpreng. Lassan mennie kéne.. visszapillant öccsére, és kíváncsian fürkészni kezdi.*
|
*A szavakra bólint egyet, majd maga mellé néz, a sörösdobozra. Már kifogyott.. eltöpreng, a hajborzolásra odanéz Narumira.*
- Naru..
*Sóhajt egyet, ahogy feláll, felnéz rá, majd lassan ő is talpra kecmereg. Beugrik neki néhány kép egy darabból. Összehúzza szemeit, majd Narumira nézve mélyen elmereng.*
- Hülyeség..
*Dünnyögi nagyon halkan, majd egy sóhajjal megrázza a fejét és félrenéz. A dobozért vissza lehajol, majd egy sóhajjal megpróbálja összeroppantani a markában, de ez nem sikerül. Egy sóhajjal leengedi maga mellé a kezét, majd elnéz a folyosó vége felé, végül megrázva a fejét a falhoz állva nekidől.*
|
*Figyelmesen bólogat a szavakra, kiüríti a sörösdobozt, majd amint öccse befejezte, összeroppantja a markában egy könnyed mozdulattal. Yamára vigyorog.*
- Helyes. Aranyos az a két baba..
*A karórájára pislog, majd egy sóhajjal elnéz a folyosó vége felé. Szájhúzva megcsóválja a fejét.*
- Nők.. fogalmam sincs hogy merre jár, de lassan már eljöhetne onnét.
*Vesz egy mély levegőt, majd Yamára nézve összeborzolja a haját. Talpra áll, és a sörösdobozt a magasba dobja, majd elkapja. Lesandít Yamára, de remélhetőleg nem ártott meg neki egy dobozka söröcske.*
|
*A horkoló hangra értelmes arcot vág, majd megbökdösi Narut. A szavakra elnéz a folyosó felé és sóhajt.*
- Ehh.. lehetséges..
*Csóválja meg a fejét, ahogy elszakad tőle ránéz, majd félre. A szavakra sóhajt egyet és ránéz.*
- Mindenki megvan, Viktorék élik az életüket, Kokoroékkal nem tudom igazából, hogy mi a helyzet... Dominicékkal meg nem tudom, mivel nem barátkoztunk még velük össze annyira.
*Von vállat hanyagul, majd felemelve a sörösdobozt felhajtja az utolsó kortyot is. Narura sandít, majd leteszi maga mellé a dobozt és maga elé mered.*
~Másképp viselkedik.. vagy nem is tudom. Furcsa..~
*Húzza el a száját, majd megcsóvákva a fejét maga elé nézve elmereng.*
|
*Horkoló hangot ad ki, de a kijelentésre felsandít öccsére, majd tovább horkol. A kérdésre felkapja a fejét, s tenyerét a szemei fölé emelve körbenéz a folyosón. Töprengve az állához emeli a mutatóujját, majd vállvonva visszadől öccse karjára.*
- Fogadjunk hogy leragadt Alexisnél, és egy esküvői magazinból válogatják a ruhákat..
*Vonja meg a vállait, majd egy sóhajjal felegyenesedik, és elszakad öccsétől. Felhúzza a másik térdét is, és hátradönti a fejét a falnak. A plafont kezdi el figyelni.*
- Hmm, a srácok megvannak? Senkinek semmi baja?
*Sandít Yamára kíváncsian, majd visszanéz a plafonra.*
|
- Ne gúnyolódj..
*Néz rá összehúzott szemekkel, ahogy a fejére teszi a sörösdobozát nyekken egyet és felpislog rá, már amennyire tud. Nem mozog, így megtartja a dobozt, bár belemereg. Ahogy leveszik róla megkönnyebbülten sóhajt egyet. Hála.. ahogy rátámaszkondka értelmesen néz, a szavakat mégis figyelmesen hallgatja. Rásandít, majd előre egy sóhajjal.*
- Tudom, de..
*Nem tudja folytatni, nem tudja mit akar mondani.. vagyis megfogalmazni nem tudja. Maga mellé teszi a sörösdobozt, majd töprengve maga elé mered. Ahogy bátyja vállára hajtja a fejét ránéz, ahogy átkarolja elmosolyodik.*
- Most meg..?
*Méri végig, majd megcsóválva a fejét előre néz.*
- Remélem sokáig velünk maradsz még, Naru..
*Sandít rá, majd egy sóhajjal a falnak dönti a fejét és a plafont kezdi el fürkészni kifejezéstelen arccal. Kíváncsian körbenéz.*
- Carmen merre lehet..?
*Teszi fel a kérdést, s tovább vizslatja a folyosót.*
|
*Figyelmesen hallgatja Yama szavait, ahogy befejezi nagyokat pislog, és üres tekintettel, értetlenül rámered.*
- Most engem akarsz feleségül lenni?
*Pislog rá egy grimasszal, majd sóhajtva elmosolyodik és megcsóválja a fejét. a sörét kezdi el fürkészni.*
- Öcskös, ott lesz neked Carmen aki majd megnevel.. erre való az asszony.
*Kacsint rá, de berezeg a mobilja egy pillanatra. Eltöpreng, és egy "fogd meg" suttogással Yama fejére teszi a sörösdobozát. Jó lenne nem mozognia :3. A zsebébe nyúlva előhúzza a mobilját és feloldva a billentyűzárat elolvassa az sms-t, majd bólintva visszacsúsztatja a zsebébe, és ha a söre még megvan, leveszi öccse fejéről és meghúzza. Elszakadva tőle ismét ráfekteti a karját Yama fejére, de nem néz rá.*
- Tudod, Yama, a házasságban nem csak neked kell mindent csinálnod, és nem csak neked kell felelősségteljesnek lenned. Azért vagytok ketten, hogy segítsétek egymást.. ez nem egy kihívás, vagy egy próbatétel. Ez.. *homlokránc* ..szóval ez.. ez más.
*Zárja le, majd a dobozban hagyva pár kortyot leteszi maga mellé, lejjebb csusszan, és fejét Yama vállára hajtja. Nyammogva bevackolja magát mellé, és szorosan magához öleli a fiú egyik karját.*
|
*A válaszra bólint és az ajkaihoz emelve az italt hátradönti a fejét és lehunyva szemeit inni kezd, a kérdésekre elemeli a szájától és megtörölve érdekes arccal bátyjára néz.*
- Azért ne olyan hevesen... nem tudom mikor lesz az esküvő.. majd meg kell beszélnem Carmennel.. meg persze.. mindenkivel, hogy mikor ér rá.. satöbbi.... ez eltart egy ideig... *sóhajt* Saját ház.. az biztos nem a közeljövőben lesz, hisz nincs pénzem.. úgy meg nem fer, ha Carmen fizeti.. gyerek meg csak akkor lesz, ha lesz ház.
*Sóhajtva fejét a falnak dönti, majd lehunyja szemeit és mély levegőt vesz.*
- Tudod, félek ettől az egésztől.. tartok tőle.. sohasem voltam túlzottan felelőségteljes, de ide meg pont az kell.. fegyelmezni sem tudom magam..
*Húzza el a száját, majd Narura sandít, végül előre egy sóhajjal. Megcsóválja a fejét.*
- Remélem el fog múlni ez az érzés.. de ha te ott leszel, biztos menni fog!
*Mosolyodik el és bátyjára néz, majd mosolyogva vissza maga elé.*
- Ha te nem lennél, akkor nem lenne értelme felkelnem.. ha belekezdek valamibe, de elrontom, tudom, hogy te segítesz nekem kijavítani.. ez.. jó érzés..
*Hunyja le szemeit és a falnak döntve mély levegőt vesz.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
