|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Hát jó, őt mindenből kihagyják, és még le is hurrogják. Akkor nem segít! Durcásan karba teszi a kezeit, Kokoro kirobbanására oldalra dönti a fejét.*
~Hát, szerintem most nem kellett volna háborgatni.. de ez nem tartozik rám~
*Húzza fel durcásan az orrát, és barátnője után siet. Egy sóhajjal megrázza a fejét. Férfiak.. ehhez nem értenek. Beéri Kokorot, hátrasandít Kippeire, és barátnője füléhez hajol.*
- Nyugodj meg.. mindjárt elmúlik a fejfájásod, és akkor higgadtan is meg tudjátok beszélni. Segítek megverni
*Szorítja ökölbe a kezét, majd elhúzza a száját, és inkább lemarad.*
|
*Némán lépked, maga elé nézve, csak hallgatja a fiatalokat. Sóhajt egyet, Kokoro felcsattanására elhúzza a száját. Kippeire néz, majd Yamára, végül megvonja a vállait, és ismét felsóhajt.*
~Nők.. hülye fiatalság.. inkább nem ártom bele magam~
*Néz továbbra is maga elé, és lassan elérnek a fiúk szállásához. Addig a teáján töpreng*
|
*Ahogy Yama odalép hozzá ránéz, a szavait hallva a földet kezdi el fürkészni. Megrázza a fejét.*
- Nem érzem túl jól magam ahhoz, hogy vitatkozzak..
*Simít végig a homlokán, és egy sóhajjal bólint. Yama után néz, ahogy Kippei mellé ér ránéz. Figyelmesen hallgatja a szavait, a Carmenes célzásokra inkább nem mond semmit. Ahogy a fiú befejezi megáll (képek).*
- Ó, szóval szeretsz?! Miért hiszi mindenki azt, hogy ennyire naív vagyok?! Mindenki azt gondolja, hogy akármit megbocsátok, ha szerelmes vagyok! Nem, elegem van ebből! Nem elég kijelenteni, hogy szeretsz, és nem várhatod el, hogy ettől a karjaidba omoljak! Nekem is vannak vágyaim, és.. áhh, beszéljük meg ezt máskor.. szétrobban a fejem..
*Rázza meg a fejét, és megszaporázva a lépteit tovább indul. Picit besokallt.*
|
*Ahogy Kokoro magához tér elmosolyodik, de ahogy Naru mellé lépked elhúzza a száját. Kezdhet el magyarázkodni. Nézi, ahogy Yamával szót váltanak, a célzásra bólint, s Kokoro mellé lépkedve sóhajt.*
- Ömm..
*Kezd bele, de nem tudja hogy is mondja. Elhúzza a száját.*
- Nem itt kellene megbeszélnünk...
*Néz Carmenre, majd a lányra, s mély levegőt véve azért inkább belekezd.*
- Figyelj, történtek dolgok.. hülye voltam és tettem egy nagy ostobaságot.. amikor kijózanodtam akkor jöttem rá, hogy mit művelek.. de, szeretlek..
*Mosolyodik el egy kicsit, majd félrenézve vár, hogy mi lesz. Majd jobban kifejti a dolgokat, ha nem lesz itt egy bizonyos lány.* |
*Naru szavaira és ölelésére magára erőltet egy mosolyt, de amint Carmen elkezdi huzibálni a karját ránéz.*
- Nem, Carmen. Ez nem rád, vagy rám, vagy akárkira tartozik. Ez az ő ügyük.
*Mondana még valamit, de Kokoro felkel, így ránéz. A hálás mosolyra oldalra dönti a fejét, de ahogy Naru oldalára megy elhúzza a száját. Sóhajt, majd elszakadva Carmentől, vagyis elszabadulva tőle Kokoro másik oldalára megy, s a vállára teszi a kezét. Ömm, ja, az előbb még nem akart beleavatkozni, de egy lökés kell nekik..*
- Beszélnetek kéne..nem gondolod? Én nem erőlteten, de így akkor sem jó. Még ha nem is vagy teljesen józan, tudnod kellene, hogy ő mit gondol, vagy érez..
*Töpreng el, majd egy vállvonással elmosolyodik, bíztatón a lányra kacsint, majd Kippeire néz, s fejével a lányra bök. Visszamegy Naru másik oldalára, s zsebredugott kezekkel tovább lépeget. Carmenre sandít, majd előre szájhúzva.* |
*Lassan azért ébredezni kezd, ez csak ilyen pillanatnyi szünet volt. Furcsa helyen fekszik.. az arcsimításra megrándulnak a szemei, és lassan felnéz. Kippeit meglátva meglepődve pislog párat.*
~Álmodok? Vagy talán túl sokat ittam, és meghaltam..~
*Mérlegeli a lehetőségeket, de aztán szépen lass..illetve hirtelen vág be fejébe az információ. Felszisszen és a fejéhez kap.*
- Jesszus..
*Nyög fel, ez az első jel, hogy életben van. Igen, emlékszik..a kiborulás, Yama, aztán Carmen, a vitájuk, jött Narumi, és onnantól lila köd.. Kippeire nézve igyekszik kimászni a karjaiból, és az ajtófélfának támaszkodva körbenéz. Már alig vannak.. vége is a bulinak? Yamára néz, ha elkapja a pillantását akkor hálásan rámosolyog, majd a fejét fogva elindul a folyosón. Kippeire néz, végül a talajra, és átmegy Narumi másik oldalára.*
|
*Hol Kippeire, hol Yamára néz. Hát, Narunak lehet, hogy ez elegendő, de neki nem! Yama után siet, és belekarolva meghuzigálja kicsit a karját.*
- Nanana, mi történt közöttük? Mondd eeeel!
*Pislog fel rá bocisan. Őt nem zavarja, hogy a fiú vizes*
|
*Csak kapkodja a fejét ide-oda. Hűű, diákügyek, abból nem kér.. Yama válaszára elvigyorodik, és büszkén kihúzza magát, amolyan "hallottátok?? ő az öcsém!!" pillantással. Egyik kezét Yama vállára teszi, és megszorítja picit. Ha érzelgősebb lenne, zokogva ölelgetné, de nem akarja leégetni a "haver" előtt. Büszke rá.. igen, ez olyan igazi felnőttes válasz volt. Bár semmit sem ért belőle, de oké... csillogó szemekkel öccsére kacsint, majd kilép a társalgóból.*
- Na jó, menjünk. Carmen gondoskodott a józanságodról, de neked sem árt némi lökés
*Karolja át Yama vállát, majd el is engedi, és köhintve megtörli a vizes kezét a nadrágjában.*
|
*Ahogy átadják neki a lányt ránéz, s kisimít egy tincset az arcából. Carmen kérdésére ránéz, Yamáéra elhúzza a száját.*
- Igen, nekem kell tisztáznom minél előbb...
*Kokorora néz, s végigsimít az arcán, majd sóhajtva megcsóválja a fejét.*
~Kokoro.. nem kellett volna innod.. főleg nem ennyit.. én beszélek? Én is eleget ittam..~
*Sóhajt, s Narura néz, majd ismét a lányra.* |
*Ha nem, hát nem.. ahogy befut Kippei ránéz, majd le a földre. El van a gondolataival.. eszébe jut Carmen öccse is, s elhúzza a száját.*
~Már értem miért nem akar alkoholt inni.. nem értem én miért teszem. Miért nem tanulok a hibáimból? Miért? Miért teszem azt, amit 16 évesen? Áh..~
*Rázza meg a fejét, a kérdésre Carmenre néz, merengőn, majd Kippeire. Mély levegőt vesz, s nyitná a száját, de be is csukja. Megcsóválja a fejét.*
- Ezt inkább Kippeinek kell tisztáznia.. én nem mondok semmit, mert lehet, olyat mondok amit nem kellene..
*Von vállat, s zsebredteszi a kezeit. Megáll bátyja mellett, s a talajt fürkészve mély levegőt vesz.*
|
*Elmerengve néz Kagome után, és egy sóhajjal visszamosolyog rá. Int egyet, majd zsebre dugja a kezeit, és nézi ahogy a lány eltűnik. Elnéz a csoportosulás felé, elhúzza a száját, és lassan ő is a lány után indul.*
|
*Ahogy Yama visszarántja kíváncsian ránéz, de a tequilát meglátva elhúzza a száját, és megborzongva elhúzódik a pohártól.*
- Soha! Soha sem akarom megkóstolni! Nem hiányzik az életemből..
*Suttogja halkan, és a földre nézve eltöpreng. Van benne egy erős hajlam rá, de elég Mattre, vagy Corni apjára gondolnia, hogy az esze győzedelmeskedjen. Kis híján el is bőgi magát, de ha a fiú elengedte, akkor felzárkózik Naru mellé. Kippeit meglátva oldalra dönti a fejét, Naru szavaira csípőre teszi a kezeit.*
- Kicsit?? Úgy itta a tequilát, mintha az élete függne tőle.. összevesztetek? *néz kíváncsian Kippeire, majd Yama felé fordul* Összevesztek?
|
*Ahogy öccse tovább próbálkozik megáll, és elvigyorodva hátranéz rá. Ugyan nem érti, hogy miért erőlteti, de rá hagyja. A karjaiban alvó lányra néz, majd vissza Carmenre kíváncsian. Ekkor fut be Kippei. Sóhajt egyet.*
- Csodálatos!
*Csillannak fel a szemei, és szépen átadja Kippeinek Kokorot. Elégedetten nyújtózik egyet.*
- Így már sokkal jobb.. áh, kicsit kiütötte magát. Lesz egy pocsék éjszakája, de túléli
*Von vállat és visszafordul Yamáékhoz.*
|
*Visszasiet a társalgóba, s ahogy benyit érdekes látvány fogadja. A bulinak vége, ez nem is baj, de Kokoro.. elkerekednek a szemei és odasietve elhúzza a száját.*
- Mi történt..? Kokoro..
*Néz rá még mindig szájhúzva majd a többiekre választ várva.* |
*Bátyja szavaira lebiggyeszti ajkait, de nem engedi el a lányt. A további szavakra elmosolyodva bólint egyet, s sóhajtva azért elengedi a lányt. AHogy elindulnak a teuqilára néz, s elindul Carmen után, s visszarántja, s lepilsog rá.*
- Ha nem most, akkor mikor kóstolod meg? Nnaa, az én kedvemért
*Dönti oldalra a fejét angyalian pislogva, majd odanyújtja a poharat, de ha még mindig nem-leges választ kap, akkor csalódottan leteszi a poharat és elindul a lány mellett az ajtó felé.* |
*A válaszra eltöpreng, a csókra lehunyja szemeit. Elszakad tőle, s biccent.*
- Rendben... jó éjt..
*Mondana még valamit, de még nem biztos abban, hogy kellene is, meg a fiú is így gondolja-e. Bár nagyon bízik benne, hogy igen. Töpreng, majd egy mosollyal int a fiúnak, végül elindul az ajtó felé és ha nincs ellenvetés, akkor eltűnik.* |
*Ahogy Kagome odabújik hozzá összerezzen a gondolataiból, és zavartan félrenéz.*
- Őő nem semmi, semmi sem.. csak hogy jó volt veled lenni..
*Nyel egyet és átkarolja a lányt egy pillanatra, majd egy sóhajjal felemeli a fejét, és ha hagyja apró csókot nyom az ajkaira.*
- Menj csak.. pihend ki magad. Holnap találkozunk!
*Mosolyog rá, és lassan elengedi* |
*Yama szavaira elkerekednek a szemei, és ijedten megrázza a fejét.*
- Nee, nem akaroook!!
*Mint egy pici kislány, akit bántanak a nagyfiúk. Összeszorítja az ajkait és a szemeit, s félrefordítja a fejét. A fiú lehet játékos, ha ő egyszer nem látja.. Naru szavaira megpróbálja eltolni magától Yamát, és megszeppenve dobbant egyet.*
- Ez nem volt jó vicc!
*Összefonja maga előtt a karjait, és elindul Naru mellett. Igenis meg van sértődve, és haragszik! Mindkét fiúra!*
|
*A taslásra behunyja a szemeit, majd sóhajt egyet. Miért kell mindig emlékeztetni rá, hogy felnőtt..? Öccse játékosságára elmosolyodik, majd megcsóválja a fejét. Én utasítottam rá, hogy fogja meg a fülét és húzza meg, de ő nem hajlandó rá..*
- Öcskös, engedd el.. tequilával nem játszunk..
*Visszaballag Kokorohoz és a karjaiba kapja, majd a párosra néz. Mostmár ismét lehet látni rajta a szigort, és a hangjából is kiszűrődik az a furcsa érc, ami mindig arra készteti a másikat, hogy ne feleseljen.*
- Menjünk.. bizonyára elfáradtatok. Ha teljesen kijózanodtál, holnap este csapunk egy brandy partit
*Kacsint Yamára, és az ajtó felé indul.*
|
*Hááát, ahogy Naru kifürkészhetetlen arcal közeledik felé, már elképzeli magát, ahogy épp megfojták, kinozzák, felakasztják, és már a koporsóját is látja maga előtt.. így teljesen váratlanul éri, hogy bátyja is leáll vele piálni.*
- Őő, de.. persze.. kérsz?
*Kérdezi utólag, de bátyja már vedel is. Elvigyorodik, s csatlakozik hozzá, ekkor éri a taslás. Szisszenve odakap, s Carmenre néz.*
- Azthiszem.. de nem sokáig..
*Elkapja a lányt, s magához rántva átöleli, majd egy pohár teuqilát a lány szájához emelve, megprübálja vele megitatni. De arcán látható a játékos mosoly és a huncutság.* |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
