|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Megrezzen, mikor öccse felébred. Nem azért, mert megijesztette, csak váratlanul érte.*
- Jó reggelt öcskös.. jól aludtál?
*Mosolyog rá. A kérdésre kinéz az ablakon, hallgatva, ahogy az eső veri az üveget. Megrázza a fejét.*
- Ahogy Carment ismerem, már rég ide tart. Lesz egy kellemetlen beszélgetésem az apjával..
*Sóhajtva tincseibe túr, s visszarakja a poharat a helyére. Testvérére kacsint.*
- A nővérke már bent járt.. ezek a gyógyszerek előbb mérgeznek meg, mint hogy segítsenek meggyógyulni..
*Fintorog gyomrára csúsztatva a kezét. Még jobban felül, sebét fogva, türelmetlenül.*
- Nem bírok egész nap itt feküdni.. de te nyugodtan menj haza, aludd ki magad rendesen.
*Pillant a fiúra, majd ismét az ablakra. Ha Yama nem szól hozzá, akkor újból elmereng.*
|
*Mikor bátyja a pohár vízért nyúl, kinyitja szemeit, majd lassan felemeli fejét.*
-Jó reggelt, Naru..
*Mondja egy félmosollyal, majd körbenéz. Megkönnyebbülten látja, hogy nincs itt az orvos.*
-Huh... Szerencse... Még nem jött...
*Ásít egyet, majd nyújtózkodik egyet. Eszébe jut a lány.*
-Behozzam a lányt?
*Kérdezi Narutól, majd rá is néz.*
|
*Lassan nyílnak fel a szemei, az egyik gép hevesebben kezd el csipogni, ám amint zihálása elcsitul, a monitor is megbékél. Testvérére pillant, és elmosolyodik.*
~Azt hittem csak álmodtam..~
*Óvatosan felül, nem akarja felébreszteni. Elengedi a kezét, hogy mellkasához kaphasson, arca eltorzul a fájdalomtól.*
~Az oké, hogy nehezen kapok levegőt, de miért szúr a mellkasom?~
*Megrázza a fejét, és ismét Yamára pillant. Meghitt mosollyal figyeli, ahogy alszik, s közben töpreng. Az éjjeliszekrényére készített pohár vízért nyúl, felveszi a mellette levő tablettákat, fintorogva lenyeli őket, leöblíti, és a pohárban levő vizet lötyögtetve elmereng. Gyakran ösztönszerűen mellkasához nyúl, körkörösen megmasszírozza, majd újra sebén pihenteti meg kezét.*
|
~Sejtettem... akkor... szereti...~
*Megcsóválja fejét, s a kérdésre bólint, majd feláll.*
-Itt maradok.
*Letérdel az ágy mellé. Neki ott tökéletes lesz. Meg fogja ő is a kezét, vagyis már Naru megfogta. Megszorítja ő is, majd fejét az ágyra hajtja.*
-Jó éjt.. Naru..
*Halkan mondja ki, majd ásít. Még felemeli fejét.*
-Bátyám...
*Mosolyogva hajtja vissza fejét, s lehunyja szemeit. Lassan, elalszik...*
|
- Mondtam már, hogy baleset volt..
*Rázza meg a fejét testvére szavaira. Mikor elfordítja a fejét, töprengve nézi, és ha hagyja, két tenyerébe fogva az arcát mélyen a szemébe néz.*
- Öcskös..
*Sóhajt, elengedve a fiút dől hátra, a takarót babrálva néz ki merengve az ablakon.*
- Carmen... nem azért vagyok vele, mert vak. *rázza meg a fejét, bár valószínűleg ezzel nem árul el nagy titkot.*
- Kötnek..hozzá..valamilyen szálak..
*Húzza össze merengve a szemeit, majd egy sóhajjal le is hunyja őket.*
- Annyira zavaros ez az egész.. mindenesetre különleges lány..ezért nem szeretném, hogy rosszban legyetek
*Néz öccsére, s elmosolyodva hozzá teszi.*
- Tudom, néha kiborító a hercegnős stílusával... itt maradsz, ugye?
*Vált hirtelen témát, visszafeküdve az ágyon néz Yamára, és ha bólint, elégedetten hunyja le a szemeit. Megfogja még a kezét, amolyan igazi férfias, mégis gyengéd szorítással, és egy jóéjtet dörmögve az orra alatt elnyomja az álom.*
|
*Hagyja, hogy Naru magához ölelje, s ő is szorosan átöleli. Szemét összeszorítja..*
-Igen... Így fogom gondolni... Biztos vagyok benne...
*Még szorosabban öleli meg Narut.*
-Én mindig is szerettelek!
*Mondja hangosan, s lassan elengedi bátyját.*
-Tudod, az volt a bajom, hogy egyedül voltam.. le kellett magamat foglalnom és.. Naru.. nem akartam ezt tenni veled..
*Kicsit most zavaros amit mond, de hát.. most törnek elő belőle az érzelmek. Ezt is könnyes szemekkel mondja, s elfordítja fejét.*
-A lánynak mindenben igaza volt...
|
- Lukenál?
*Kapja testvérére pillantását, az egyik gép hevesen elkezd csipogni, amint összeszorítva szemeit, de felül. Kezeit ökölbe szorítva dől hátra, s mély levegőket véve a csipogás is megnyugszik.*
~Az a szemét mostmár egy fegyver birtokában van.. amint kiengednek intézkednem kell..~
*A kérdésre feleszmél gondolataiból, értetlenül bólint. Lázas ugyan, de végre tiszta a tudata. Mikor Yama megfogja a kezét, egy félmosollyal megszorítja. Az emlék felidézésére elkomorodik, de nem szól semmit.*
~Na igen..Carmen meg a pszichológiája.. nem hiszem, hogy bárki is tudna jobban szeretni nála, ezért lep meg, hogy pont ő fedezte fel ezt, és pont Yamában.~
*A könnyes szemek látványa, és a szavak megütik. Meglepve mered öccsére.*
- Pedig tudnod kell... hogy te vagy a legfontosabb nekem a világon.. bármi is történjék..
*Elmosolyodik, és ha Yamakasi hagyja, a vállait megfogva magához húzza, és szorosan megöleli. A sebébe maró fájdalommal sem törődik.*
- Nem tudom, hogy akkor is így fogod-e gondolni, miután felépülök.. de akármit is csinálsz..az én véleményem nem fog változni.. szeretlek, és a testvérem vagy 17 éve, ezen még 100 év sem változtat. Illetve nekem már csak 79..
*Vonja meg a vállait egy szélesebb mosollyal.*
 |
*Megcsóválja fejét, s Naru szavaira csak ránéz.*
-Jó nekem itt...
*Jelenti ki halkan, s megkönnyebbülten hallja, hogy elsimította az ügyet.*
-A fegyverrel? Az Lukenál van... És... Most ugye teljesen magadnál vagy?
*Kérdezi egy félmosollyal, s ha igent mondott, egy sóhajjal mégis az ágyra ül. Megfogja bátyja egyik kezét, ha hagyja.*
-Emlékszel mit mondott Carmen? Akkor épp ketten voltatok, de hallottam mindent...
*Lenéz a földre, majd vissza bátyjára.*
-Azt mondta, hogy lehet, hogy nekem fontosabb vagy, mint neki.
*Sóhajtva elfordítja fejét.*
-Nos... Igaza volt... Sokszor úgy éreztem, hogy nem vagyok elég fontos a számodra...
*Visszafordítja fejét, s már könnyes a szeme...*
|
*Yama szavaira pillantása felenyhül, előbb rá néz, ujjaival hajába túrva dorgálja meg, majd félre döntött fejjel az ablakra néz. Tüdejéből gondterhelt sóhaj szakad fel.*
- Jaj, öcskös.. mindegy, egyszer majd megérted.
*Dönti vissza fejét már egy mosollyal az arcán. Megpaskolja az ágyat a lábánál.*
- Ülj csak fel.. nem harapok..
*Ha Yama mellé ült, akkor felnéz a plafonra, ha nem, akkor továbbra is az arcát fürkészi.*
- A távollétedben beszéltem az igazgató úrral. Sikerült eltusolni az ügyet.. mi lett a fegyverrel?
*Kérdezi kíváncsian, ujjait összefűzi tarkójánál.*
- Mikor Mr. Callaway rám sózta, már éreztem hogy nem veszem sok hasznát...
|
*Elmosolyodik a nővérkén, s bólint.*
-Rendben. Reggelre eltűnök.
*Mondja, s közelebb megy Naruhoz. Leguggol ágya mellé, s úgy válaszol.*
-Hogy én? Tetsvérek vagyunk, vagy nem? Veled kell lennem ilyen helyzetben... Sőt...
*Hajtja le fejét, s akövetkező kérdésre összehúzott szemekkel néz bátyjára.*
-Ceh... 5 percet se bírsz ki nélküle? Az akadémián hagytam. Legyen elég ennyi. Próbált ott marasztalni, de nem hagytam magam. Idejöttem, hozzád...
*Guggolásból, térdelésbe rogy.*
-Aha... Esett is az eső... De ez nem lényeg. Remélem te jobban leszel... Most te vagy a fontos...
|
- Ugyan, öcskös.. ne kezdd te is, jól vagyok!
*Néz a nővérkére, aki csípőre tett kezekkel lengeti a seprűt. Megadó sóhajjal hagyja magát visszatessékelni az ágyhoz, de az oxigénmaszkot nem hajlandó felvenni. A nővérke egy hosszú harc után némán elpakolja. Mikor Yamakasi odalép, meglepve néz rá, a szavaira szájhúzva sóhajt.*
- Látszik hogy testvérek.. a fiatalúr is olyan ééédeeees
*Nyújtja el hangját, és ha Yama nem figyel, megcsipkedi az arcát. Narumi csak felnevet.*
- Látod, miért akarok hazamenni?
- Na persze, ezt megjegyeztem..
*Teszi karba kezeit sértődötten a nővérke, fürgén bead neki egy lázcsillapítót, és az ajtó felé fordul.*
- A reggelinél már nem szeretném itt találni a fiatalúrat, mert a doktor úr leszedi a fejem! Jóéjt!
*Naru megkönnyebbülten sóhajt, amint a nővérke kimegy, és egy mosollyal öccsére néz.*
- Amikor nincsenek látogatók, egész tűrhető ám.. és te? Mit keresel itt?
*Mosolyog testvérére miközben magára húzza a takaróját, és két püföléssel betömi feje alá párnáját. Természetesen második kérdése egyértelmű, összehúzott szemekkel körbe néz, majd az ajtóra*
- És Carmen?
*Ha megkapta a választ, az ablak felé néz merengőn. Álmodozva felsóhajt*
- Szép kis időjárás..
|
*A nővérkére néz, s mélyen belenéz a szemébe.*
-Engedjen be hozzá!
*Mondja egészen komolyan.*
-Egy seprű??
*Neveti el magát, s ekkor hallja meg a csipogást. Odakapja fejét, s Narut látja meg. Egy félmosollyal odamegy, akár tetszik a nővérkének, akár nem.*
-Naru...
*S amint közelebb lép hozzá, látja, hogy tényleg nagyon lázas, végigméri, s megfogja az egyik kezét.*
-Neked feküdnöd kéne... Szóval most rögtön visszamész az ágyba! Ne vitatkozz!
*Néz rá szúrós tekintettel, ám még mindig bántja a dolog, hogy miatta van itt. Remélhetőleg sikerül visszatessékelni az ágyba bátyját, s kérlelőn a nővérkére néz.*
-Kérem! Az öccse vagyok... Nem teszek semmi rosszat...
*Lehajtott fejjel áll a nővérke előtt, s várja, hogy bemehessen.*
|
*A nővérke bizony rázza a fejét, és minden könyörgésre dacos "NEM"et mond.*
- A betegnek felment a láza, és mivel túlerőltette magát pihennie kell. A doktorúr parancsára még egy legyet sem engedhetek be hozzá!
*Yama pedig ha erősködik, a nővérke egy seprűvel kergeti kifelé. Ám mindez felesleges, mivel bentről hangos csipogás szűrődik ki.*
- Már megint kezdi.. a fiatalúr itt marad!
*Szegezi a seprű végét Yamakasi mellkasához, majd besiet Naruhoz.*
- Feküdjön vissza, mert esküszöm odakötözöm!
- Már sokkal jobban vagyok!
- A kisasszony sem fogja jobban fogadni, mint én! Fekszik!
- És Yama?
- A fiatalúr már kint áll, így teljesen fele.. jön vissza!!
*Az ajtóban Narumi tűnik fel, amint az ajtófélfába kapaszkodva, kigombolt ingben és farmerben, bár már sokkal jobban néz ki, arcán izzadságcseppek folynak végig a láztól, haja is csatakos.*
- Öcskös..
*Mosolyog rá egyik kezével a sebét fogva. A nővérke seprűje a fején koppan, így félbehagyva a menekülést, szisszenve odakap.*
- Hárpia..
*Dünnyögi félhangosan. Igen, lázas, de már sokkal jobban van.*
|
*Megkönnyebbülten hallja, hogy végre nem kell a csajra vigyáznia.*
-Oké. Akkor megyek. Szia.
*Nem vár semmit, kilépr az ajtón, s ekkor dörren meg az ég, s szólítja meg a lány. Sóhajtva fordítja vissza a fejét.*
-Kösz, de nem. Mennem kell.
*Ezzel el is suhan, s nem érdekli a lány. Vissza lefut a taxihoz, persze ha még ott van, ha nem, akkor felhívja, hogy vissza kell mennie a kórházba. Még visszapillant a kastélyra.*
~El lesz ő egyedülˇ~
*Gondolja magában, s ha megjött a taxi, beszáll, s a kórháznál fizet a sofőrnek, majd Naruhoz siet. Akár beengedik-akár nem, ő bemegy. Illetve megkeresi a nővérkét.*
-Jó napot.. illetve szép estét... Naruhoz szeretnék bemenni. Itt akarok vele maradni éjszakára! Kérem!
*Kéri bociszemekkel. Ha igent mondott neki, bemegy Naruhoz, s leguggol, majd letérdel az ágya mellé. Megfogja a kezét, s úgy nézi, egész éjjel...*
|
*A sofőr biccent, és amint a diákok kiszálltak, tovább hajt.
Megkönnyebbül, hogy Yama fizet. A segítséget csak mosolyogva fogadja, bár félúton belebotlik a sáros Bobbyba is, aki a szemerkélő eső miatt igencsak sáros, és persze izgatottan körbeugrálja mindkettőjüket. A szobába felérve átlép a kidőlt ajtó felett, és egy mosollyal megfordul.*
- Innentől menni fog, köszi.. megpróbálom összerakni az ajtót, hacsak nem akarok így nyitottan aludni. Persze miután nyakig megfürödtem..
*Vakargatja meg a lihegő kutya nyakát, ezzel célozva a nagy szappancsatára, amit vívni fognak. Felegyenesedve lehajtja a fejét.*
- Menj csak..
*Összerezzen, amint megdörren kint az ég. Felkapja fejét, és zavartan birizgálni kezdi a kényelmetlen pólót. Ám ha a fiú elindul, ösztönszerűen kilép utána.*
- Nem kérsz esetleg egy teát?
|
*A lány szavaira nem is figyel, átveszi a felsőjét, s magára is húzza.*
-Ehh... Kösz...
*Megint normális hangon szólal meg, s mikor leparkolnak az Akadémiánál, látja a lányon, hogy nem tud fizetni. Sóhajtva oldalra néz, majd a zsebébe nyúl. Kivesz egy kis pénzt, s átnyújtja a sofőrnek.*
-Köszönjük, hogy elhozott minket...
~Bla-bla-bala... Csak a megszokás...~
*Megcsóválja fejét, s ha a lány jön egyedül, akkor jó, ha nem, ő bizony nem segít neki... kedves... XD Na jó, mégis úgy dönt, hogy segít a lánynak. A vállára teszi az egyik kezét, s felvezeti a lányok szállására, közben töpreng.*
~Ceh... Ha ez a csaj lefeküdt, visszamegyek a kórházba. Nem hagyhatom egyedül Narut, ilyen állapotban...~
*Megcsóválja fejét.*
~Lehet tényleg igaza volt a kiscsajnak, hogy nem is gyűlöltem...~
*Remélhetőleg felértek a szobához, s bevezeti a lányt.*
-Innentől már boldogulsz egyedül is. Nemde?
*Kérdezi közömbös hangon.*
|
*A fiú szavaira bólogat. Megkönnyebbülten hallja, hogy Naru jobban van.*
~Én legszívesebben haza se mennék..~
*Sóhajt egyet, de teljesen meglepődik, mikor a fiú átkarolja. A kérdésre halvány pír fut végig arcán.*
~Naru miatt csinálja, vagy sem, akkor is imádom így..~
*Gyengéd mosollyal bújik közelebb a fiúhoz, a felsőjét tartva magán.*
- Nem, köszönöm, nagyon jó így..
*A kérdésre elmereng, de nem válaszol. Felidézi azt a jelenetet, ahogy Narumi azt kiáltva, hogy szereti, átöleli az öccsét. Azóta sem beszélt vele erről..*
- Csak összeszoktunk..
*Válaszol késve. A taxi valóban ott áll, Carmen a motor zúgásából következtet arra, hogy hova tartanak. Az ajtót kitapogatva teszi be az egyik lábát, és behajol, ám eszébe jut valami így vissza is bújik.*
- Yamakasi?
*Ha kap valami jelet, hogy hallja, akkor elmosolyodva megbiccenti a fejét.*
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy.
*Beül, és az övet kitapogatva beköti magát. Amíg Yamakasi is beszáll, lediktálja az Akadémia címét, és lehúzza magáról a fiú felsőjét. Amint a kocsi elindul, visszanyújtja neki.*
- Neked nagyobb szükséged van rá.. nem szeretném, ha miattam fáznál meg.
*A taxi pedig sebesen száguld az Akadémia felé, pár percen belül le is parkol. Carmen a nadrágja zsebébe nyúl, ekkor jut eszébe, hogy a nővéri ruha van rajta, így nem tud fizetni.. elvörösödve fordul Yama felé, ajkát kérésre nyitja, de be is csukja. Félre fordítja fejét.*
|
*Ránéz a lányra, s sóhajt, mikor belékarol. Ki is húzza a karját kezei közül, s sóhajtva megáll. Felnéz a plafonra.*
~"Vigyázz rá"~
*Megcsóválja fejét, majd belekarol a lányba, s válaszol.*
-Igen. Jobban van... De még eléggé kába. Reggel az lesz az első dolgom, hogy bejövök hozzá. Beszélnem kell vele...
*Vonja meg vállait, s kiérnek a kórházból. Eléggé hűvös már az idő, s átkarolja a lányt, hogy ne fázzon. De közben ő is fázik...*
-Ugye nem fázol?
*Szemeivel körözni kezd, s mielőtt még a lány valami "jóra" gondolna..*
-Narunak hiányoznál és aggódna érted. Egyébként is. Amikor bementem az volt az első, hogy én hogy vagyok és te... Ceh... Ennyire szeretne téged? Nevetséges...
*Vonja meg vállait, s remélhetőleg már a taxi ott is áll, ha igen, kinyitja az ajtón, s engedi, hogy a lány szálljon be elsőnek, majd ő.*
|
*Nyugodtan lógatja lábait, s mereng. A nővérkével beküldetett egy üzenetet, hallja is, amint a fiú kilép, de csak akkor eszmél fel, mikor kezét a vállán érzi. A szavaira csak elmosolyodik.*
- Végülis nem várom, hogy megköszönd, de remélem tudtatok beszélgetni..
*Vonja meg vállait, miközben feláll. Az ajtó felé fordulva hosszan áll még, lehunyt szemekkel, mellkasához emelt kézzel.*
~Szép álmokat, Naru..~
*Mély levegőt vesz, és ha Yama hagyja, belekarol, és úgy indul vele kifelé.*
- Jobban van, igaz?
*Hangjából kisüt az aggódás, miközben lehajtott fejjel, halkan lépked.*
|
- Nincs öt perc
*Húzza össze szemeit a nővérke szigorúan. Naru megszorítja testvére kezét, a szavaira bólint.*
- Vigyázzatok magatokra!
*Ahogy Yama kifelé megy, még hallhat egy csattanást.*
- Hárpia..
- Girnyó!
*És az ajtók becsukódnak mögötte. Narumi kap a gyógyszereiből, rendberakják a csöveit, és hosszú merengés után nehézkesen, de elalszik.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
