|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Nem nyitja ki a szemeit, de átkarolja Yamát, amikor felveszi. A sofőr zavartan álldogál, telefonját szorongatva, és már épp válaszolna, mikor a távolban felhangzik az egyre erősödő szirénahang, és a villogó. Kisvártatva le is fékez, Bobby megszeppenve menekül Yamakasi mögé. Két mentős szökken ki a hordággyal, ismerősnek tűnhetnek, hisz ők vitték be Narut is.*
- Szeretlek..
*Nyitja ki Carmen egy pillanatra a szemeit, hogy felnézhessen a fiúra, ám már le is hajtja a fejét. Remélhetőleg Yama segítőkészen átengedi az orvosoknak, akik rápakolják a hordágyra, zsutt a mentőbe.*
- Te?
*Pillant Yamára a főorvos, és ha bólint, kérdés nélkül betuszkolja hátra, becsapja az ajtókat, majd már száguldanak is a kórház felé, hol ugyanezzel a tempóval ki, majd be.*
|
*A lány szaaira megcsóválja a fejét.*
-Nem tehetsz róla..
*Mikor Carmen fel akar ülni, rögtön segít. Látja, hogy a feje vérzik, összehúzza szemeit. Mikor azt mondja, hogy fél, magához öleli.*
-Ne félj! Itt vagyok veled..
*Nyugtatgatja Carment, közben a hátát simogatva. A sofőrre néz összehúzott szemekkel, majd vissza a lányra. Karjaiba veszi, s úgy áll fel vele. Odasétál vele a kamionvezetőhöz.*
-Hívott már legalább mentőt??
*Kérdezi összehúzott szemekkel, majd Carmenre pillant, s rámosolyog bíztatás képpen.*
|
*Olyan gyorsan történt minden.. Bobby eszeveszett ugatására tér magához, a földön fekve. A kamion néhány méterrel alrébb áll, sikerült végre megállnia, bár igen nehézkesen. A hátára fordul, a fájdalom mégis igen erősen szúr a fejébe. Már megint oda..*
- Sssz..
*Kitapogatja tarkóját, ám már oda is érkezik Yama. Meglepődik, mikor elkezd belőle kettőt látni, majd a kép teljesen elhomályosodik.*
- Sajnálom.. mindig bajba..kerülök..
*Mosolyodik el, és Bobbyra néz, aki körülöttük ficánkol. A sofőr inkább nem megy oda, inkább tárcsáz egy mentőautó után.*
- Jól vagyok.. bár fájt..
*Igyekszik Carmen felülni, kevés sikerrel, de ha Yama segít, menni fog. Fejéhez nyúl, ahol sebe volt, és riadtan látja, hogy tenyere véres. Ökölbe szorítja kezeit, és a fiúra néz. Még mindig nem tisztult ki a kép.. arca néhol egybeolvad, aztán megint ketté válik szét, vibrál és homályos..*
- Félek..
*Sóhajt fel, és inkább összeszorítja a szemeit. A sofőr még mindig nem óhajt közelebb jönni, inkább türelmetlenül várja a mentőt.*
|
*Még mindig az ágyon fekszik, s ekkor hallja meg a féknyikorgást. Felkapja a fejét, s az ablakhozrohan. Kinyitja, majd kidogja rajta a fejét. Meglátja Bobbyt, amint szaladgál, majd Carment is a kamio előtt.*
-Carmeen!
*Kiált le, de mára lányt elütötte.. Ökölbeszorult kezekkel rohan le a lépcsőn, s kinyirja gyorsan a kaput, s a lány irányába fut.*
~Nem kellett volna senkinek sem elmennie..~
*Morgolódik magában, s a lányhoz futva le is térdel mellé.*
|
[A kastély előtt]
*Őrült iramban löki ki a Kastély kapuját, megvárja míg Bobby kiszalad, majd futva tovább indul. Lelassít, a szél hajába tép, amint jobbra balra pislog. Kezeivel tölcsért formál szájánál.*
- Naruuuu!
*Nem hall választ, így a parkoló felé szalad. Egy taxit sem lát, zihálva kap mellkasához és a falnak dőlve fújtat egy percet.*
~Talán gyalog ment.. ki tudja?~
*Bólint, és futva indul meg az út szélén, amerre a taxi szokott kihajtani. Szemeivel a tájat vizsgálja, de már nem kiabál.*
~Legyél itt.. legyél itt.. legyél itt..~
*A nyüsszenésre hátrakapja fejét, Bobby gyökeret verve álldogál a másik oldalon. Sóhajtva megáll, és felé fordulva csípőre teszi a kezeit.*
- Ne félj már, egy lélek se jár most erre.. gyere!
*Csap combjaira, de a kutya csak nem mozdul. Szemforgatva kilép az útra és lassan elindul felé.*
- Bobby, gyere. Semmi baj..
*Hirtelen felkapja fejét, pillantása egybeolvad a sofőr meglepődött szemeivel. A kamion fékjének nyikorgása még a Kastélyba is eljut, ennek nyomán sok diák dugja ki a fejét az ablakon, ugyan mi történhetett..?*
 |
*A lányra néz, mikor csak úgy belép, de nem meglepő.. mindig ezt teszi! :P Megcsóválja a fejét, s a lány után megy.*
-Akkor valahol a kastélyban lehet.
*Jelenti ki, s ekkor olvassa a levelet Carmen. A könnyek láttán odamegy mögé, s ő is elkezdi olvasni, de már a kezében köt ki. Hitetlenedve olvassa, majd könnyek gyűlnek szemeiben, s ökölbeszorított kezekkel gyűri össze a levelet, majd a lányt kezdi el keresni a szemével, de már őt sem találja. A kijelentésre sem figyelt, de rögtön átkutatja az egész Kastélyt.*
~Megmondtam, hogy ne menny el! HÜLYE!~
*Dühöng magában, s minden hova beront kopogás és kérdés nélkül, de nem találja Narut. Végül visszamegy a fiúk szállására, s az ágyra dől sírva.*
|
- Szerintem is ott lesz
*Mosolyog a fiúra, amint átkarolja közelebb bújik hozzá, ha cikinek találja majd ellép :P. Naru szobájához érve kopog kettőt az ajtón, majd választ nem várva belép. Körbenéz az ajtót szélesre tárva.*
- Naaruuu?
*Elhúzza a száját és Yamakasira pislant.*
- Nincs itt.
*Jelenti ki a nyilvánvaló tényt, mikor pillantása megakad a földön levő levélen. Méltatlankodva megcsóválja a fejét.*
~Milyen kupit tart mostanában...~
*Lehajol a levélért, és már épp az asztalra tenné, mikor észreveszi rajta a két nevet. Összehúzza a szemeit, de nem szól a fiúnak, csak elkezdi felbontani. A borítékot lazán hagyja a földre esni, a papírt széthajtogatva pedig bősz olvasásba fog. Nem takarja, a fiú odaállhat mögé olvasni, de övé az elsőbbség :P jókedve el is száll, először elkerekednek szemei, aztán összeszűkülnek, végül könnyektől telnek meg, majd mérgesen összeszorulnak.*
- Naaruuu, én.. én.. én...
*Ökölbe szorított kezekkel nyomja Yama kezébe a levelet és sietve az ajtó felé indul.*
- Még nem lehet messze! Talán gyalogol, te nézz körbe a Kastélyban!!
*Nem vár választ, ha Yama nem tartja fel, Bobbyval a nyomában kiszáguld az ajtón.*
|
*Az íróasztalánál ül, és bőszen ír.*
"Srácok!
Nem is tudom, hol kezdjem. Van egy mondás: Ha nem szerettek, de szükségetek van rám, maradok; de ha szerettek, de nincs szükségetek rám, elmegyek. És ez azthiszem illik rám. Összevetve mindent úgy döntöttem, jót fog tenni nekem egy kis levegőváltozás. Azt leszögezem, hogy a levél alatt bőgjétek ki magatokat, mert azt szeretném, ha mosolyogva tennétek le. Csodás éveket töltöttünk együtt, de mint minden, egyszer ez is végetér. Az én szerepem itt véget ért, ideje máshova állnom, más embereken segítenem, úgy mint neked, Carmen, és más fiúkat rázni gatyába, mint nálad, öcskös. Biztos vagyok benne hogy remekül meglesztek. Ne gyújtsátok fel az Akadémiát, ne csináljatok árvizet, se tömegkarambolt.
Ölel titeket: Narumi"
*Felnéz a bősz írás mögül, és töprengve összeráncolja a homlokát.*
- Hát ezt nem fogják mosolyogva lerakni... nem baj, a lényeg benne van.
*Egy borítékba rakja, ráfirkant két nevet, majd megdermed.*
~Biztos ezt akarom én?~
*Töprengve idézi fel Yama szavait, majd sóhajt egyet.*
~Nem, ha el is megyek, ez nem jó búcsúlevélnek.. kidobom és újat írok..~
*Felemeli a borítékot, készen a ketté tépésre, mikor megcsörren a mobilja. Olyan hirtelen áll fel, hogy a levél a földre zuhan.*
- Speak. Uram! Igen? Hogy mi? Természetesen, azonnal megyek!
*Felkapja a kabátját, s miközben magára ráncigálja, kiviharzik a szobából. A levél pedig magára marad a földön..*
|
*Töröéközőjével ront be a szobába, majd elmegy zuhanyozni, s felöltözve lép ki a fürdőszobából. Felöltözve megfogja a medált, s az ajtóra pillant.*
-Akkor most visszaadom.
*Modja határozottan, s megindul a lányok szállása felé.*
~Nem kell ez nekem. Minek?~
|
- A napozás nem az! Meleg, közel sem nedves, nem mély és nem lehet belefulladni!
*Makacskodik, ám Yama már fogja is meg a csuklóját. Belecsimpaszkodik az ajtóba.*
- Eszem ágába si..mii? Csak..csak..de.. te is..meg én.. de nekem csak bikinim van!!
*Hisztizik fülig vörösödve, és gyorsan megfogja Bobby pórázát. Mély levegőket kezd venni, és Yamakasira sandít.*
- De te is átöltözöl, igaz? Jó.. megyek már.. 10 perc múlva..
*Szégyenlősen megbiccenti a fejét, és a szállása felé szalad. Az biztos, hogy jó sokáig el fog öltözködni.*
|
- A napozás nem az! Meleg, közel sem nedves, nem mély és nem lehet belefulladni!
*Makacskodik, ám Yama már fogja is meg a csuklóját. Belecsimpaszkodik az ajtóba.*
- Eszem ágába si..mii? Csak..csak..de.. te is..meg én.. de nekem csak bikinim van!!
*Hisztizik fülig vörösödve, és gyorsan megfogja Bobby pórázát. Mély levegőket kezd venni, és Yamakasira sandít.*
- De te is átöltözöl, igaz? Jó.. megyek már.. 10 perc múlva..
*Szégyenlősen megbiccenti a fejét, és a szállása felé szalad. Az biztos, hogy jó sokáig el fog öltözködni.*
|
*Bobbyra pillant, mikor a tenyerének ütközik. Megsimogatja mégegyszer, majd a lány szavaira elkerekednek szemei, s feláll.*
-Carmen! Ha szerinted ez öngyilkosság... akkor mi nem az? Szóval úszni megyünk, akár akarod, akár nem! És én biztosan boldogulni fogok.. ellenben veled.. ha így folytatod, de nem fogsz!
*Mondja a "megnyugtató" szavakat, majd megfogja a lány csuklóját és az ajtó felé húzza, majd ránéz.*
-Öltözz át és az uszodában találkozunk 10 perc múlva!
*Néz rá szúrós tekintettel, majd a lány szállás felé tolja.*
-Menny!
*Néz utána, majd visszamegy a szobába. Át is öltözik, majd egy törölközővel együtt az uszoda felé megy.*
|
- Ööö.. hát éppen most hagytam el!!
*Vág vissza Narunak elvörösödve. A homlokpuszira szemforgatva elmosolyodik, Bobby meg nem hogy közelebb jönne, orrát Yama tenyerébe nyomva kuncsorog további dögönyözés után. Naru pusziját viszonozza, a szavaira inkább nem mond semmit..illetve..*
- Figyelni fogok az öcsédre, ne aggódj
*Kacsint vissza, ám mikor elment bájos mosollyal Yamakasira néz.*
- Csak vicceltem, ne aggódj.
*A kérdésre meglepve kerekednek el a szemei, zavartan elkezdi birizgálni szoknyája szélét.*
- Ömm.. ömm..hát.. én abba a medencébe be nem teszem mégegyszer a lábam.. soha soha soha.. neked sem ajánlom, az az uszoda kész öngyilkosság. Nem lehetsz annyira jó úszó, hogy boldogulj benne. Lehetetlenség
*Rázza meg a fejét, végül makacsul bólint.*
- Úgyhogy marad a zongora.
|
*A mentegetőzésere elmosolyodik. Mikor Bobby a lábához simul, lenéz rá.*
-Valami rosszat tettél?
*Mosolyog rá, majd megsimogatja a fejét. Naru kérdésére összehúzza a szemeit, majd Carmenre néz gyanakvóan, de nem teszi szóvá.*
~Tényleg kisgyerekként kezel minket... szép...~
*Megcsóválja a fejét, s ekkor öleli meg bátyja.*
-Siess vissza!
*Néz utána, majd Carmenre néz.*
-Szóval mikor kezdjük a tanítást? Úszás vagy zongora? Most úgy is lenne időnk. Nem?
|
*Carmen mentegetőzésére megcsóválja a fejét, Bobbyt hagyja elmenekülni, inkább farmerja magára-ráncigálásán fáradozik. Azért hátranéz a válla felett egy sunyi mosollyal.*
- Hm, neked mióta van fülbevalód?
*A durcás kijelentést hallva viszont mosolya méginkább kiszélesedik, befűzi az övet, és az egyik pár cipőjébe belebújva odabaktat a lányhoz, és ha hagyja egy csókot nyom a homlokára.*
- Édesapád egyáltalán nem ugráltat. Örömmel segítek neki, addig is be tudok vásárolni nektek.
*Kacsint rá, lehajol bekötni a cipőjét, felhúzza a másikat is, majd felegyenesedve pulcsit ránt magára.*
- Ha kérhetem ne gyújtsátok fel addig a Kastélyt, ne csináljatok árvizet és ne keveredjetek semmi bajba. Pár óra, ígérem..
*Öleli meg fürgén öccsét, ha hagyja, még egy puszi Carmennek, ha tudja Bobbyt is megcirógatja, ha nem, akkor csak egy mosollyal klibben az ajtón, menet közben felmarkolva a kocsikulcsát.*
- Legyetek jók!
*Néz még hátra, majd eltűnik a folyosón.*
|
*Vigyora kiszélesedik, mikor megpillantja Naru lábát. Megfogja a kezét és egy köszönömöt eldünnyögve tápászkodik fel. A kérdésre, majd Yama kérdéseire összerezzen, és gyilkos pillantást vet kutyájára, aki inkább Yamakasi lábaihoz sompolyog, mielőtt Naru elkapja.*
- Hátazúúgy vooolt...
*Töpreng el, tarkóját vakargatva, ahogy visszahúzza a kezét azonban be is villan a mentőötlet.*
- Leesett a fülbevalóm!
*Kap füleihez, majd homlokára csap.*
~De nekem sosem volt fülbevalóm..~
*Húzza ki magát büszkén, és ezzel lezártnak is tekinti a beszélgetést. Szomorúan hallja viszont, hogy Naru elmegy, és már megint az apjának köszönhetően..*
- Apu folyton ugráltat.
*Teszi karba kezeit szemforgató sóhajjal, és leguggol. Térdeire csapva néz Bobbyra, aki méginkább bevackolja magát Yamakasi lábaihoz.*
- Jól van.. ezt megjegyeztem..
*Egyenesedik fel, és Narut kezdi figyelni, amint öltözik, majd Yamát, végül ismét Narut.*
|
*Megcsóválja a fejét, s ekkor ront be Carmen. Furcsán rápillant, s oda is sietne, hogy felsegítse, de Naru már megteszi előbb. ;) Miszerint kávé nem volt elmosolyodik.*
-Nem baj. Nem is hiányolom..
*Narumira néz, miszeirint el kell mennie, s összehúzza szemeit.*
-De..
*Már hallja is a megnyugtató szavakat, hogy csak pár órára. Megkönnyebbülten sóhajt.*
~Szerencsére..~
-Szerintem megmondhatod neki, hogy ne is várjanak rád!
*Néz szúrósan a testvérére, majd Carmenre néz.*
-És te? Mit kerestél a földön?
|
*Rendületlenül méricskéli Yamát, majd egy vigyorral hagyja elhúzódni.*
- Szerintem akkor is fura vagy. És igen, tényleg jöhet..
*Nem folytatja, mivel az ajtó nyílik és Carmen be is borul rajta a maga módján. Elmosolyodva áll fel az ágyról, odasiet hozzá, és a kezét nyújtja neki.*
- Meg se kérdezzem, mit kerestél a földön, igaz?
*Mosolyog rá, és ha hagyja felsegíti, miközben nyakon csípi a kutyát is. Elvigyorodik, mikor hallja, hogy a kávé "elfogyott".*
- Kár.. de fiatalok, nekem lassan mennem kell. *pillant karórájára, majd öccsére* csak pár órára.. *szögezi le rögtön, és a lányra néz* édesapád bízott rám egy fontos, és halaszthatatlan feladatot. Na meg megmondom neki, hogy New Yorkban még várhatnak rám egy darabig.
*Kacsint Yamakasira, és nekilát felhúzni a farmerját, majd a cipőjét.*
|
*Az ajtó előtt térdel, bőszen nekidőlve és fülelve, Bobby körötte izeg-mozog. Kávé? Milyen kávé? Hallgatózik.. néhány résznél felmorran, néhánynál bekönnyezik, néhánynál elmosolyodik. Néhányszor be is rontana jól kiosztani a testvérpárt, de szerencsére még idejében észbekap. Félresöpör arcából egy szőke tincset, és elhessegeti az odanyomuló Bobbyt.*
- Tss, hagyj most kicsim..
*Dünnyögi neki, kutyája morogva fejezi ki nemtetszését, majd a tanult módon hátsó lábaira emelkedik, mellső mancsait pedig a kilincsre nyomja. Az ajtó azon nyomban ki is nyílik, Carmen pedig elvesztve kapaszkodóját beborul rajta, és hasravágódva szusszan egyet.*
- Bobby..
*Szűri fogai között morcosan, majd felpislog az ágyon ülőkre, és angyalian elvigyorodik.*
- Öm..kávé..nem volt kávé...
*Tápászkodik fel komoly arcot erőltetve magára.*
|
*Narumi megdorlágja, de most az sem zavarja.. XD Mikor felé fordul, s a fejét jobbra-balra fordítja csak furcsán ránéz, de a kérdésre arrébb húzódik.*
-Ugyan már Naru! Kibe? Ééén?? Soha! Ezt a medált is csak úgy adta nekem. Lehet, hogy ő érez valamit, de én nem. Kész.
*Megvonja vállait, s karbateszi kezeit. Visszahúzódik bátyjához.*
-Nem kényesztetlek el. Inkább te engem!
*Elmosolyodik, s az ajtóra néz.*
-Tényleg jöhetne már.. *gyorsan hozzáteszi* Nem mintha érdekelne!
*Elfordítja a fejét, s töprengni kezd.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
