|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Cehh, vigyázz a szádra, öcskös! Honnan veszel ekkora zagyvaságot?!
*Áll fel ő is testvére elé állva. Carmen megfogja a karját, magára erőltet egy mosolyt de csak azért, hogy hangja is határozott legyen. Átkarolva a vállát magához húzza, ha nem tolja el magától.*
- Nem veszekszünk, de jobb, ha Yama tisztában van a szavai következményével.
*Néz egyenesen öccse szemeibe. Higgadtan folytatja.*
- Azt meséltem el, ami érdekelte. Nem értem miért baj, ha tud rólad mindent.. az öcsém vagy, az egyetlen testvérem. És igen, valóban azért IS maradtam ott dolgozni, hogy vele legyek. A másik ok az az, hogy ne kelljen szakadt ruhákba járnod, kenyeret és vizet enned miközben én egy raktárban rohadok éjjel-nappal. De legyen igazad..legyen ő az oka mindennek. Most jobban érzed magad ettől?
*Húzza össze szemeit, érezhetően közelebb húzza magához a lányt, csak jelezve, hogy vele van.*
- Nézz magadba mélyen, mielőtt másokat megvádolsz. A csajozást pedig ne rajta gyakorold, békére és nyugalomra van szüksége, úgyhogy javaslom hogy a további beszélgetést folytassuk kint.
*Bök fejével az ajtóra.*
|
*Bobby üdvözlőn megcsóválja a farkát, nem morog Narumi érkezésére. Hisz őt ismeri.. megnyalja a kezét, majd fejét mancsaira hajtva figyeli a jelenetet. Carmen összerezzen, mikor egy kéz simít végig a sajátján, majd egy másik kiigazít egy tincset. Annyira elmerült Yamakasi kemény szavaiban, hogy nem is figyelt a külvilágra. Magára erőltet egy zavart mosolyt, miközben az idősebb fiú felé fordul.*
- Naru..
*Elakad a szava, az öccs nem épp kedves szavait biztosan Narumi sem hagyja szó nélkül. Attól fél, hogy túlságosan elszabadulnak az indulatok.. lekászálódik az ágyról, és Narumi mellé állva megfogja a karját.*
- Kérlek, ne veszekedjetek. Hagyd, csak elmondja a véleményét. Furcsa szemszögből látja a dolgokat, de igaza van, és ezt te is tudod.
*Néz' le a földre. Mély levegőt vesz, majd határozottságot erőltetve magára felszegi fejét.*
- Figyelj, Yamakasi, elhiszem hogy haragszol rám. Megértelek, és tiszta szívemből sajnálom. Tudom, hogy úgy érzed, elvettem tőled a bátyád, de nem gondolod, hogy ebben te is ugyanúgy hibás vagy, mint én?
|
*Fintorogva pillant a vicsorgó ebre, de nem törődik vele. A lány úgy is elcsitítja, akkor minek aggódni? Megvonja vállait a lány szavaira.*
-Te csak ne avatkozz bele a bátyám és az én dolgomba! Megértetted? Amúgy is te rontottál el mindent! Attól, hogy nem akartál vak lenni, attól még az lettél! Szóval...
*Carmen következő szavaira, csak felháborodottan feláll.*
-Ehh?!?! A bátyám mit mondott még el neked???? Ehh... Nevetséges...
~Ez a csaj mindent tud rólam én meg semmit... Kész katasztrófa..~
*Csóválja meg a fejét, ekkor toppan be Narumi.. a bátyókája..*
-Méghogy ne rajta????? Ő az oka mindennek!!
*Mutat rá a lányra.*
-Ha ő nem lenne, talán nem lennék olyan, amilyen. Erre még nem gondoltál? Csak azért dolgozol, hogy VELE lehess! Vald be! Amúgy meg: Mit mondtál még el rólam neki??????? Talán az egész életemet????
*Vágja oda "szépen" ezeket a "kedves" mondatokat Naruminak.*
-Ceh.. Tudom merre van a szállás, csak gondoltam csajozok egyet. Vagy nem ismersz még annyira, hogy ez az első dolgom??
*Néz kíváncsian, s egyben durcásan drágalátos bátyjára.*
|
*A folyosó falának dőlve, karba tett kezekkel, lehunyt szemekkel hallgatja a résnyire nyitott ajtón kiszűrődő szóváltást. Yama szavai nem lepik meg, Carmen makacs kitartása a róla alkotott véleményről sem okoz számára újdonságot. Azt remélte, megkedvelik egymást, nem azt hogy az első beszélgetésük második mondata már a vitáé legyen. Előbb sóhajt, aztán néz fel, ellökve magát a faltól löki be az ajtót.*
- Yama, kérlek, ne rajta vezesd le a dühödet.. ha bajod van, azt velem beszéld meg.
*Ballag oda az ágyhoz, s leguggolva Carmen mellé végigsimít a kézfején.*
- Carmen, ne izgasd fel magad. Köszönöm, hogy megvédtél, de az öcsém szájába 4 éve ezt rágom.
*Mosolyogva simít ki a lány arcából egy szőke tincset, ha hagyja, majd testvére felé fordul.*
- Neked nem kéne itt lenned.. elvezesselek a szállásodhoz? Nagy ez a Kastély, tudom, még én sem szoktam meg.
*Kedves mosollyal biccenti oldalra a fejét, és megpaskolja Bobby oldalát, ha hagyja.*
- Szia pajti, látom te is berendezkedtél!
|
~De felkapta a vizet...~
*Lepődik meg, Bobby kicsit másképp szól ehhez, füleit hegyezve nézi a fiút, majd hátracsapva őket kivillantva éles fogait tör fel torkából a morgás. Fenyegetően néz a fiúra, de gazdija hangja csendre inti.*
- Bobby!
*Kezét visszahúzza, ha Yamakasi hagyja, szája megrándul, de még mindig tartja magán a nyugalmat.*
- A bátyád éjjel nappal dolgozik, csak miattad! De te egy tiszteletlen kölyök vagy, és ahelyett hogy támogatnátok egymást, még nehezíted is a dolgát! Lehet, lehet hogy velem van, tudod nem én akartam megvakulni, sőt, nem is én kértem hogy lépten-nyomon kövessem, és azt hiszem arra sem vágyom, hogy miközben azon kesereg, az öccse mennyire kevésre tartja, mikor a belét is kidolgozza folyton engem védjen, de a bátyádba legalább szorult egy kis emberiség!
*Csak hangjából süt ki az indulat, arca még mindig azt a nyugodt bájt őrzi, mint eddig. Elfordítja a fejét, mintha a földre nézne.*
- 16 éves vagyok. Te pedig 17
*Fordítja vissza fejét a fiú felé egy halvány mosoly kíséretében.*
|
*Mérgesen néz a lányra, mikor "Yamának" szólítja.*
-Hé! ne nevezz Yamának! Megértetted? Csak a barátnőim nevezhetnek úgy és te nem tartozol közéjük! És a drágalátos bátyám mit mesélt? Tudsz a piszkos ügyeimről is? Akkor azt is tudod, hogy téged ki nem állhatlak!
*Jegyzi meg halkan.*
-Méghogy nehezen? Ki sem jövünk egymással. Az egész napot VELED tölti! Meg régen is veled tölötte. Elegem lett! Nem fogok többé rá hallgatni, az fix!
*Jelenti ki dühösen, s a lány szavaira, s mozdulatára arrébb csusszan, s megfogja a lány kezét, amelyikkel hozzá akar érni.*
-Hé-hé-hé!! El a kezekkel kislány! És válaszolj a kérdésemre! Hány éves vagy?
|
*A fiú szavait türelmesen hallgatja, azt ugyen érzékeli, hogy a tenyér ott lebeg a szemei előtt.. de megszokta már, nem csinál belüle nagy ügyet. Térdét megpaskolva hívja magához Bobbyt, aki felszökkenve mellé az ölébe hajtja a fejét.*
- Szóval te vagy Yama.. a bátyád sokat mesélt rólad, és úgy tűnik minden szava igaz volt.
*Mosolyodik el mérhetetlen nyugalommal. Az sem zavarja, hogy Yamának becézte a fiút, Narumi is így hívja, hát ő is így fogja. A dühös pillantást ugyan nem látja, de erről is hallott eleget XD.*
- Naru mesélte, hogy nehezen jöttök ki.. sajnálom, hogy én is megnehezítem a dolgod.
*Hajtja le fejét Bobby hátát simizve.* - Én megmondtam édesapámnak, hogy nem kérek kísérőt! Ő nem érti meg... *rázza meg fejét egy lemondó sóhajjal* de a bátyjád nagyon jó ember. És mindent elmesélt rólad
*Mosolya kiszélesedik. Tényleg mindent tud a fiúról..hány grammal született, mi történt a múltjában, hogy hívják az édesanyját, minek szokta becézni a bátyja. A kérdésre nem válaszol, helyette közelebb csusszan a fiúhóz.*
- Megengeded, Yama?
*Nyújtja kezeit az arca felé lassan, és ha megengedi, gyengéden körbetapogatja az arcát, arcélét, nyakát, haját, a szeme környékén és hátul a tarkójánál, közben halkan megjegyzi.*
- Ilyesminek képzeltelek..
*Ha meg nem, hát nem :P nem erőlteti a dolgot.*
- Nem tudtam, hogy téged is magával hoz..
|
*Furcsán néz le a kutyára, de nem zavartatja magát. A lány mellé ül, illetve ült.*
-Aha. Oké. Én meg tegnap érkeztem, de nem lényeg.
*Rázza meg a fejét, s észreveszi, hogy a lány kezet nyújt neki.*
~Ehh...~
-Yamakasi Speak vagyok.
*Mondja felemelt hangon, majd elgondolkozik.*
~Szóval Carmen... Mi? Ehh... Hm... Még jól is jöhet. Óh, szegény kis bátyuskám nagyon koppan majd!~
*Mosolyodik el magában, majd közelebb húzódik a lányhoz, s megfogja a kezét, s megszorítja.*
-Ismered Narumit, igaz? Akkor viszont miattad kell folyton költöznünk!!
*Dühösen a lányra tekint, majd a másik kezével, amivel nem fogja, meglengeti a szeme előtt... XD Eltöpreng.*
~Nem látna? Jah, hát persze... Pátyolgatni kell az ilyen "betegeket"... Ehh...~
*Vonja meg vállait.*
-Hány éves vagy, kislány?
*Kérdezi megint hangosan.*
|
*Bobby felemelt fejjel morog, amint egy hím nemű alany beteszi lábát a lányszobába. Gazdája puha kezét fején érezve azonban el is hallgat, s száját megnyalva üdvözlőn megcsóválja a farkát. Leugrik az ágyról és szaglászódva, izgatottan körbeugrálja Yamakasit. Carmen összerezzen a hangra, arcára mégsem ül ki meglepettség. Bámul a semmibe, bár a hang felé fordul.*
- Szia.
*Hebegi zavartan, nem tudja, hogy mit mondhatna. Érzi, amint benyomódik az ágy a fiú súlya alatt.*
~Olyan a hangja mint Narunak.. ő lenne Yama? Vagy csak képzelődöm.~
- Carmen Callaway vagyok, most érkeztem az Akadémiára.
*Mosolyodik el, kezét arra nyújtva, amerre a fiút érzi.*
|
*Mivel már tegnap este megérkezett az akadémiára, hála a kedves kis bátyójának nem tudott mit kezdeni magával. Elindult egy "felfedező" útra, s első útja, természetesen a lányok szállásához vezette. Halkan benyit az ajtón, majd be is csukja maga után. Látja a lányt, ahogy ül az ágyon, de nem szólal meg. Valami furcsaságot lát a lány szemeiben. Végül megköszürülni a torkát, s köhögve megszólal.*
-Köhm. Hello kislány!
*Mondja határozottan, s ha a kutyuli engedi, leül a lány mellé.*
|
*Bizonytalan kéz löki be az aprócska szoba ajtaját. Előbb egy vajszínű kutyafej bukkan fel, majd a hozzá tartozó póráz, a törékeny, puha kéz, a kék iskolai egyenruha, a szőke lobonc és az üveges tekintetet elfedő, sötét napszemüveg.*
- Megérkeztünk, Bobby.
*Tör fel mellkasából egy sóhaj, bőröndjét behúzva maga után hajol le. Gyakorlott mozdulattal tapogatja ki Bobby pórázának szíját, kioldja, s hagyja hogy kutyája körbeszaladjon a szobában minden apró zugot megszaglászva. Végül visszarohan a lányhoz, s őt körbeugrálva az ágy felé taszigálja. Carmen apró sikolya nevetésbe fullad, amint a puha, bevetett ágyra borul. Érzi, amint Bobby felugrik mellé, ujjaival beletúr a kutya bundájába.*
- Huncut...
*Mosolyodik el, szemüvegét leemelve hajol kutyájához. Egy csókot nyomva a homlokára megdermed, hogy átérezhesse, kifülelhesse a szoba neszeit.*
- Jól megleszünk itt...
*Bíztatása inkább saját magának szól, mint társának. Az oldalára dől, meghitt fény szökik szemeibe, ahogy kutyája is szorosan mellé kuporodik. Lehunyja a szemeit, és egy ásítással kipiheni az út fáradalmait.*
|
*Mosolya kiszélesedik a fiú szavaitól, mikor a karját nyújtja, már-már fülig érő vigyorral karol bele.*
- Végülis igazad van.. nem jó, ha túl rövid pórázon tartják az embert.
*Bólogat szaktudóan, mégsem annyira okoskodóan..csak úgy bólogat. Szabad kezével igazít egyet miniszoknyája szélén, és úgy indul el kifelé. Az ajtóban azért megáll, és befordul Yamada elé, ha nem siet nagyon*
- Ha mégis a terhedre lennék, csak szólj..
*A szemeibe néz egy megnyújtott pillanatig, majd vidáman kilép az ajtón.*
- Régóta vagy már az akadémián?
|
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán mikor a lány kiabálni kezd, a főlében bömbölő zene miatt.*
-Ha egyszer megigértem akkor megigértem, nem?
*A következő kérdésnél megint feljebb megy a pumpa az agyában, de hamar lecsillapodik.*
-Kagome? Mi lenne vele? Nem ő szabja meg, hogy mit tegyek és mit nem.
*Karját nyújtaj a lány felé, mint a régi (szép) időkben.*
-Indulhatunk?
*Mostmár nem csak halványan, hanem fülig érő szájjal mosolyog, bár kicsit eröltetnie is kellet.*
|
*Az ágyon fekszik, fülében MP3 bömböl a Shrek All star száma. Hirtelen felpattan, és a párnáját kézbekapva kezd el táncolni, közben énekel. A refrénnél hangosít, ugrál és táncikál önfeledten, ha lenne seprűje élethűbb lenne.. párnáját a magasba dobva ugrik egyet, elkapja és egy fordulattal az ágyra veti magát. Ekkor kopognak, amit csak nehezen hall meg. Még mindig hagyja fülében bömbölni a vidám zenét, annak ritmusára táncikál el az ajtóhoz, ám az ki is nyílik magától.*
- Óó, gyere csak be
*Kiált a zene miatt kicsit hangosan, kihúzva füléből a hangtompítot dobja vissza az ágyra. Félretűr a füle mögé egy barna tincset.*
- Tényleg megmutatnád? Nagyon hálás vagyok!
*Mosolyodik el bájosan, ám már eszébe is jut egy kérdés. Vonakodik feltenni, dehát a figyelmesség..*
- És Kagome?
|
*Visszaérve kicsit liheg, mert miután elhagyta a romokat kicsit futott. Megáll és a falnak támasztja a hátát. Mikor már úgy érzi eléggé kifújta magát kopog az ajtón majd benyit.*
-Szia Baby! Bejöhetek vagy zavarok?
*Egy lépést tesz befelé és Babyra néz.*
-Elmegyek ha akarod. Csak megkértél, hogy mutassam meg a fiúk szobáját és most pont arra megyek.
*Egyik kezével az ajtót fogja, kicsit nekidől, de nem veszi le a szemét Babyről.*
|
*A fiú elsodorja magától, s tovább megy. Kagome csak nézi, ahogyan eltűnik. Nem tud mit tenni, majd leül az ajtó elé, ahol éppen van, s felnéz a plafonra, s megrázza a fejét.*
~Most rontottam el mindent... már biztos, hogy soha nem lesz az enyém. Ehh. Hogy lehettem ennyire hülye? Talám féltékeny lettem? Áh ez már lényegtelen.. Azthiszem lemegyek a romokhoz, s megkeresem a macskát, s elpanaszkodok neki.~
*Feláll, s elindul a régi romokhoz. Közben törölgeti még a szemét is...*
|
*Megfogja Kagome kezét és leveszi a mellkasáról majd elengedi és továbbmegy. A lány szavai most cseppetsem hatják meg.*
~Ő mondta ki. Ő kezdte! Teljesen félreismertem, legalábbis úgy érzem.~
*Már épp a szobájának ajtaja elött áll amikor rájön, hogy ha Kagome utána megy akkor ott is keresni fogja vagyis ott sem hagyja békén. Megfordul lerohan a lépcsőn egyenesen ki az kastélyból.*
|
*Yamada szavaira, csak ledermed, majd megszólal.*
-Igen! Veszélyek között! Babyn láttam, hogy meg akar magának szerezni! Láttam a tekintetén és TE is úgy néztél rá!!-
*Hátatfordít Yamadának, s ekkor mondja ki azt, hogy nem akar Kagoméval együtt élni így. Ekkor hatalmasat ver a szíve, s lassan megfordul. A kezét a fiú felé emeli, s közbe ökölbe szórítja kezét, s szívéhez emeli, fejét lehajtja, s könnyek hullanak lassan szemeiből. Ő idézte elő ezt a veszekedést, de nem hitte, hogy ez lesz a vége. A fiú máris távozik, s látja rajta, hogy hiába is menne utána, őt nem érdekelné, mármint a fiút. De akkor is utána megy. Eléfut, s nem egedi tovább menni. Megfogja a fiú mellkasát, s úgy mondja neki.*
-Kérlek! Várj! Hadd magyarázzam meg!!-
*Néz kérlelően a fiú szemébe. Tudja, hogy ezzel nem érhet most el semmit, de megpróbálta..*
|
*Körülnéz, meglátja Kagomét aki távozni igyekszik. Elindul utána, de a mikor a lány megáll akkor ő is. Állja a lány tekintetét,bár tudja, hogy valami nagyon nem tetszik neki.*
-Ééén....... dehogyis!-*vágja rá gyorsan. A csók... hát...*
~Mi volt a csókkal? MI van velem?~
*Nem tud mit felelni mivel a csókot maga sem érti.*
-Veszélyek közt?!*elfutja a méreg*
~Milyen veszélyek közt? Hozzászólam egy másik lányhoz, ennyi!!!~
-Milyen veszélyek közt? Baby csak megkért valamire, ennyi! Már az is baj, hogy hozzászóltam?! Mit követtem el? Semmi nem történt! Mostmár egy lányhoz se szólhatok hozzá, mert rögtön bevágod a durcit és elmész?!
*Cseppet sem zavarta, hogy hangosan beszél és bárki meghalhatja.*
-Én nem akarok így élni veled!
*Sarkon fordult és elindult a szobája felé. Ha Kagome még utánaszól valamit az se érdekli. Most túl mérges ahhoz, hogy egy-két szóval le lehessen csitítani.*
|
*Még az ajtónál van, s Yamada kilép rajta. Kagome amilyen gyorsan csak tud, megfordul, s elindul, először lassan, majd sietősebbre veszi. Közben letörli könnyeit, majd megáll. Visszafordul Yamadához, s egyenesen a szemébe néz.*
-Yamada. Őszintén mond el nekem, ha nem lettem volna az előbb bent, engeded magadra mászni azt a...csajt? Mert én biztos vagyok benne, hogy igen. A csókodon is éreztem, hogy valami nem stimmel, valamit éreztem. Azt nem tudom mit, de nem akarok ilyen megpróbáltatások, "veszélyek" közt élni veled...-
*Halkan fejezi be. S közben lehajtja fejét, s a földet nézi tovább.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
