|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Nem kell ennyire aggódnotok miattam, már nagyfiú vagyok..
*Csóválja meg a fejét, de azért hagyja, hogy felsegítsék. Mikor az esernyő is elfedi az esőtől, szájhúzva tolja vissza Carmen fölé.*
- Ne aggódj, ez csak víz..
*Megcirógatja Bobby fejét egy mosollyal, és a lányra néz.*
- Úgy látom szép sáros.. előreszaladhatnátok hívni a liftet..
*Biccenti oldalra fejét, hangja elárulhat a hozzá értő füleknek pár dolgot. Ha előre mentek, öccséhez fordulva rámosolyog.*
- Carmen nagyon igyekszik összebarátkozni veled.. lehetnél kicsit nyitottabb felé, nem gondolod? Persze nem erőltetem..
*Karolja át Yamakasi vállát, ha hagyja, és magához húzza.*
- És amúgy minden rendben veled? Jól vagy? Nincs valami, amiről beszélnünk kell, mint férfi a férfival? Nőügy, balhé, vagy valami..
*Veszi suttogóra hangját bizalmas kacsintással.*
|
*Meglepődik, mikor elengedi a bátyja, s hátrálni kezd, s a fenekére huppan. Rögtön odaszalad hozzá, s féltérdre ereszkedik mellette.*
-Naru... Néha olyan gyerekesen viselkedsz...
*Megcsóválja a fejét, s ha hagyja segít neki felállni. A lánnyal ismét nem törődik, csak ránéz, de aztán rögtön a bátyjára.*
~Nem hagyom, hogy újból "elhagyjon" csak miatta!!~
*Jelenti ki magában, majd ha a bátyja engedi, belékarol.*
-Mostmár elég lesz a sétából. A sebed is felszakadhat! Bemegyünk!
*Jelenti ki, ellenvetést nem tűrve! Elindul az ajtó felé.*
|
*Rosszul esik neki Yamakasi kijelentése, lehajtja a fejét, de nem szól semmit. Naru szavaira bólint.*
~Tehát két-két és fél hét múlva akár sor is kerülhet rá..~
*Elszomorodva tartja az esernyőt, Naru puffanására felkapja a fejét. Aggódva kezd el a hang felé szaladni, a nevetésre megtorpan. Értetlenül megcsóválja a fejét, és odaballag mellé az esernyőt a feje fölé tartva.*
- Menjünk vissza! Majd holnap is kijövünk, de szerintem neked ennyi elég is volt. Yamakasi?
*Fordul arra, amerre a fiút érzékeli azt várva, hogy alátámassza a javaslatát. Bobby persze kihasználja, hogy Naru a földön ül, és odaszaladva hozzá rögtön igyekszik megnyalintani az arcát.*
- Biztos vagyok benne, hogy holnap is esni fog..
*Biccenti oldalra fejét, és ha Naru hagyja, az alkarját fogva segít neki a járásban.*
|
*Na, hát ha hozzá lenne szokva, akkor most káromkodna. De mivel nincs, így csak összehúzott szemekkel néz hol Carmenre, hol Yamakasira, majd egy mérges szusszanással elengedi mindkettőt, és egyedül indul tovább.*
- Cehh, ezek a mai fiatalok..
*Hátrafordul, és tolatva lépked karba tett kezekkel, Carmenre nézve.*
- Édesapád szerint a kínai orvos már lerendezte minden operációját, talán már ezen a héten ide fog tudni utazni.
*Szívesen megkérdezné a lányt az érzéseiről, de Yama előtt nem akar lelkizni, és bizonyára Carmen sem szeretne a félelmeiről beszélni. Ha vannak.. össze kéne őket kicsit ráznia. De az egyik nem akar a másik közelében lenni, a másik meg ezt tudva bebújik az egérlyukba. Akkor meg mit találjon ki? Annyira elmerül a töprengésben, hogy a nagy tolatásban megbotlik és sikeresen a fenekére huppan egy pocsolya mellett. Meglepve néz a miliméterekre levő tócsára.*
~Ez meleg volt..~
*Elneveti magát. Hihetetlen, néha mennyire gyerek tud lenni. Nevetve csúsztatja egyik tenyerét a sebére, miközben megrázza a fejét.*
- Hajszál híja..
*Talpra kecmereg, s ruháját porolgatva néz a párosra.*
- Hát jó, akkor kiruccanok kétszer.. Egyszer az egyikőtökkel, aztán a másikkal. Nekem csak jó lesz..
*Mosolyog, mint a tejbetök, miközben felnéz az égre. Ismét mellkasához nyúl, s körkörösen masszírozgatni kezdi. Talán ennyi séta elég is..*
 |
*Naru előre tolja, s nem ellenkezik. A bátyját figyeli, majd a kérdésre elengedi, s arrébb lép. Karbateszi kezeit, s úgy néz körbe a kerten, majd egy sóhajjal válaszol.*
-Én nem megyek. Bocs, Naru. De ha ez a lány jön, akkor én kihagyom.
*Vonja meg vállait, ekkor hallja meg a lány következő szavait.*
~Műtét?? Milyen műtét??~
*Töpreng el magában, majd visszalép bátyjához.*
-Jól van. Így megyek.
*Mosolyog bátyjára, aki vagy örül, vagy nem.*
|
*A kezébe nyomódó esernyőt kelletlenül, de a vállának támasztva a feje fölé tartja. Némán hallgatja, ahogy az esőcseppek nekiverődnek. Érzékeli, hogy Naru megállt, de csak tippelni tud, hogy miért. Nem akarja, hogy fejbevágják, így engedelmesen szorongatja az esernyőt. Összerezzen az átkarolástól, de mosolyogva nekidönti a fejét Narumi vállának, s lehunyja szemeit.*
- Én benne vagyok..
*Mondja, ám már fel is nyitja szemeit.*
~Ha én megyek akkor Yamakasi biztosan nem fog jönni.. vagy ha igen, nem fog úgy viselkedni a báttyával, mint amikor kettesben vannak.~
- Vagy inkább mégsem.. közeleg a műtétem napja, és nem tenne jót a levegőváltás.
*Rázza meg fejét Yamakasi felé fordulva. Bobby engedelmesen lépked mellettük, néha szökken csak bele egy kisebb pocsolyába, hogy aztán játékosan körbe-körbe rohangálhassa a triót.*
|
- Jójó, mindkettőtöknek szólni fogok
*Kapkodja két társasága között a pillantását gyengén nevetve. Carmen kérdésére jókedve mosollyá csitul, merengve néz ki a kertajtóra.*
- Csak..szeretem az esőt. Megkapom?
*Néz a Yamának dobott, vajszínű esernyőre, ha már neki úgysem kell. Ha odaadja, és nem figyel, akkor alig érezhetően fejbe kólintja vele, majd kinyitja, és Carmen kezébe nyomja /így teljesen olyan, mint a képen :D/.*
- Te meg használd, mert téged is fejbeváglak vele..
*Előre engedi a lányt, akármennyire is be akar szorulni hátra, öccsét is, és utánuk lép ki. Jóleső sóhajjal néz fel az égre, s karjait széttárva hunyja le szemeit. Nézhetik hülyének teljesen nyugodtan... :P Nyelvét is kidugja, és pár csepp lenyelése után fejét megrázva indul el a padok közötti ösvényen. Átkarolja Yama vállát, ha hagyja, és Carmenét is megpróbálja az esernyőtől.*
- Amint kiengednek innen, kikérlek titeket az Akadémiáról egy napra, és kiruccanunk valahova.. mit szóltok?
|
*Megcsóválja a fejét Naru szavaira.*
-Nekem nincs rá szükségem. Ellenben veled...
*Lenéz a földre, s belépked a liftbe. Ekkor fogja meg Naru, Carmen kezét. Csak fintorogva a kezeikre néz, majd elfordítja a fejét.*
~Vajon tényleg úgy szereti, ahogyan én gondolom??~
*Töpreng magában, s a lányra ezután sem figyel.*
-Ha rosszul leszel, nekem szólj legelőször, Naru! Rendben?
*Kérdezi, s mihelyst leérnek a földszintre, kilépnek a liftből.*
-Mindjárt kiérünk a kertbe...
*Mondja sóhajtva, s elindul.*
|
*Összerezzen, mikor hallja, hogy indulnak.*
- Várjatok!
*Siet a fiúk után Bobbyval, de inkább csak mögöttük lépked. Tökéletesen elvannak, végre mint igazi testvérek, így láb alatt érzi magát.. meglepődik, mikor Naru kézen fogja, de csak mosolyogva bólint.*
- Rendben, igyekszem..
*Beszáll ő is a liftbe, és Naru kezét fogva ki is száll. Hallja az esőcseppeket, amint az ablak és ajtóüvegnek verődnek, így sejti, hogy tényleg elkél majd az az esernyő. De ha Yama nem használja, ő sem fogja.*
- Amint rosszul érzed magad, szólj!
*Szól rá aggódó hangon Narura, remélve, hogy Yamakasi is helyesel. Hagyja a fiúkat előre menni, de Naru kezét egy pillanatra sem ereszti el, csak besorol mögé. Amint kiérnek, mély levegőt vesz.*
- Minek is akarsz pont most sétálni?
|
- Nem lesz, bizony, mert ha nem használod azt az esernyőt, kupán váglak vele..
*Borzolja össze öccse haját mosolyogva, ha nem figyel, és szélesre tárja az ajtót. Lassan halad, testvérébe kapaszkodva, minden izma megfeszül az erőlködéstől, de arca meg sem rezdül. A lifthez gyalogol, és a hívó gombot benyomva megfogja Carmen kezét, ha hagyja.*
- Ne maradj le..itt könnyen el lehet tévedni..
*Amint megérkezett a lift, bemászik, és a falnak dőlve ha bejött mindenki lenyom egy gombot. A lift így egyenesen a földszintre ér, s lehet látni a szemben levő ajtót, mely a kertbe visz. Az eső pedig csendesen csepereg..*
|
*Naru szavaira csak összehúzza szemeit.*
-Naru! Mondtam, hogy pihenned kell! Ne vitatkozz!
*Ekkor jön oda hozzá a kutyus, s látja, hogy éhes. Oda ad neki egy sütit, majd feláll. Megcsóválja fejét, majd sóhajtva felveszi végül a felsőjét, hisz neki most kabátja nincs.*
-Nem kell esernyő.. nekem legalábbis nem.
*Azért elkapja a felé repülő tárgyat, s segít a bátyjának.*
-Nem lesz ennek jó vége!
*Sóhajvta elindul az ajtó felé bátyjával, ha engedte, hogy segítsen neki, s a lánnyal nem is törődik.*
|
*Kuncogva legyint, hallva, hogy Narumi ropogtat.*
- Nem muszáj megenni..tudom, hogy szörnyű lett..
*Bobby viszont felkapja a fejét, farkcsóválva a guggoló Yamához ballag, orrát az arcához dugja és nagy, őzike szemekkel pislog rá. Hogy a fiú értse, mit akar, még a száját is megnyalja. A sajátját..;)*
- Mi az, hogy sétálni?
*Akad fent a mondaton, és igyekszik megfogni Narumi kezét.*
- De Naru.. *sóhajt* ..ha megfázol..
*Nem tudja mi lesz, így nem is folytatja. Zavartan felhúzza vékony széldzsekije cipzárját, és rácsatolja Bobbyra a pórázt, aki vagy tovább kuncsorog, vagy jóízűen ropogtat. Szégyenlősen dölöngél egyik lábáról a másikra, nem tudva hogy merre menjen, vagy mit csináljon.*
|
- Meggondolatlan? Én?
*Kerekednek el szemei, megjátszott ártatlansággal fordítja oldalra a fejét.*
- Így rúgok be legközelebb ajtókat..cehh... Pedig Chuck Norris is megirinyelte volna azt a rúgást!!
*Morgolódik, neki viszont nem kell kétszer mondani. A tálcáért nyúl, és kivesz egy félig megégett sütit. Mosolyogva biccent Carmennek, és jelentőségteljes pillantást vet öccsére, jelezve hogy legalább egyet bírkózzon le.. fintor nélkül ropogtatja el, és nyújtózik egy aprót.*
- El fogtok kényeztetni.. rád pedig öcskös mindig szükségem lesz. Na de, sétálni indultunk!
*Lopva körbenéz, és lerántja magáról a takarót. Elővesz az éjjeliszekrényéből egy esernyőt, és Yamakasira kacsint.*
- Én szeretek bőrig ázni, az orvosok a gyógyszereikkel úgyis sitty sutty meggyógyítanak, de bűntudatom lenne, ha ti megfáznátok miattam..
*S odadobja testvérének a tárgyat, miközben óvatosan lemászik az ágyáról. Carmen felé fordul.*
- Ne aggódj, csak egy rövidke séta..nem bírom a bezártságot! Muszáj levegőhöz jutnom! És kötelességem is..
*Magyaráz, de már a kabátjáért nyúl.*
|
*Naru magához rántja, ezen meglepődik.*
-Jó. Maradok... bár... *elfordítja fejét* Szerintem nincs szükségetek rám...
*Megvonja vállait, s leguggol az ágy mellé, ahogy este is tette. A lányra néz, majd a sütire.*
~Ehh... A fele meg van égve... Én nem eszek ebből...~
-Kösz. Én nem kérek.
*Oldalra biccenti a fejét, s Narura néz, majd a lányra. Ő is karbateszi a kezét, de le is ereszti őket. Sóhajvta kinéz az ablakon.*
~Ha nem jött volna, az jobb lett volna... Ceh...~
|
- Köszönöm!
*Mosolyog, amikor Yama elveszi tőle a tálcát. Bobby hátralapított fülekkel mászik az ágy lábához, és leheveredve, türelmesen figyel. Carmen megszeppenve dermed meg.*
~Csak nem zavartam meg őket..?~
- Ha zavarok, akkor elme..
*Nem tudja folytatni, mert Naru magához rántja. A lendülettől leül az ágyra, de egyből le is csúszik az ágy végére, hogy a fiú is le tudjon ülni tisztes távolságra tőle. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Megcsináltuk, ne aggódj..
~Pontosabban éjszakába nyúlva, de nagy nehezen sikerült a helyére billentenem.~
*A Yamakasihoz intézett szavakra karba teszi a kezeit.*
- Nem erős, hanem meggondolatlan!
*Oldalra biccentett fejjel elereszt egy apró mosolyt.*
- Azért szép volt.. na de egyetek sütit, én magam csináltam!
*Húzza ki magát Bobby pórázával szórakozva. A sütik nagy része megégett, és kemények, mint a fa, dehát..sose tanították sütni ^^*
|
*Lelkesen elvigyorodik. Végre kimennek! Mint egy kisgyerek, aki csokit fog kapni, úgy csillognak a szemei. A sikításra megrezzen, lefagy arcáról a jókedv, s olyan hirtelen ül fel, hogy egyből sebéhez is kap.*
- Carmen..
*Már készülne kimászni az ágyból, ha nem nyílna az ajtó. Mikor Bobby felugrik az ágyra, nevetve néz rá.*
- Szia pajti, én is örülök neked!
*Ám amikor szépen a középső szervébe taposva felgyalogol rajta, elfehéredik. Még szerencse, hogy Yama leszedte róla.. visszadől a helyére, és úgy mosolyog a lányra.*
- Szia Carmen.. süti?
*Vigyorodik el, arra gondolva, hogy mi lesz ha a nővérke rájuk nyit..kapni fog, az biztos. Oldalra biccenti a fejét Yama kérdésére, ám mielőtt hátrébb lépne, a keze után kap.*
- Hé, öcskös, ne merészelj itt hagyni! Gyertek ide!
*Nyúl Carmen keze után is, és ha sikerült mindkettőt megfogni, az ágyhoz, illetve magához rántja őket.*
- Leülni, és mesélni! Jó híreket szeretnék hallani. Mi lett az ajtóval?
*Néz Carmenre, majd Yamára egy jókedvű, büszke mosollyal.*
- Nem hitted volna, hogy a bátyád ilyen erős, igaz? 8)
|
*Naru szavaira elmosolyodik, majd lenéz a földre, s vissza rá.*
-Nem lehet Naru. Pihenned kell! Én felelnék érted. Nem! Nem megyünk ki!
*Megcsóválja közben a fejét. A következő szavakra sóhajtva lenéz a földre.*
-Rendben... Mennyünk ki... De... Ha bármi bajod lesz!!
*Emeli meg a hangját, s mosolyogva bátyjára néz, közben megbiccenti a fejét. Ekkor hallja meg a síkítást... Buta fejet vágva néz el oldalra.*
-A csaj...
*Megcsóválja fejét, s be is toppan Carmen. A kutya Narura ugrik, ami nem tetszik neki. Így fel áll, s megfogja szegényt a grabancánál, s lehúzza róla.*
-Nem szabad!
*Emeli meg a hangját, s a kutyát a földre teszi. A lányra néz.*
-Szia...
*Köszön bágyadt hangon, amikor végre kettesben volt a bátyjával... és most... meg ide jött... Megcsóválja fejét, s elveszi a tálcát tőle, ha engedi, s az éjjeliszekrényre teszi. Narura néz.*
-Akkor nem megyünk ki.
*Mondja érzelmek nélküli hangon.*
~Ez a csaj mindig a legrosszabbkor jön..~
*Elfordítja fejét, majd hátrébb lép.*
-Van még rám szükség?
|
*Előbb sikítás, aztán nagy puffanás és csattanás hallatszik kintről, majd futó léptek zaja. Néhány perc, és nyílik az ajtó, így beszűrődik egy női hang is.*
- Kisasszony, oda nem mehet be!
*Bobby farkcsóválva lépked be, Narut meglátva vakkant egyet és futásnak ered. Carmen bezuhan az ajtón, kezeiből kicsusszan a póráz, és térdre esik. Felkapja fejét, és úgy hallgatja, ahogy Bobby felszökken az ágyra Narumi lábához, és végiggyalogolva rajta elkezdi az arcát nyalogatni, ha nem tolja el.*
- Bobby, ezt nem illik!
*Vörösödik el a lány, egyből feláll, és az ajtót becsukva lehajol a földre ejtett tálcáért is.*
- Szerencsére nem borult ki..
*Kihúzza magát, és egy mosolyt erőltetve magára óvatosan az ágy felé indul.*
- Sziasztok fiúk! Naru, ugye jobban vagy? Hoztam sütit!
*Mosolya kiszélesedik, ha Yama segít neki, akkor leteszi az éjjeliszekrényre a tálcát, ha nem akkor könnyen a nyakába borulhat egy része, amint a lány nekiütközik az éjjeliszekrény felé tartva.*
|
- Nem, nem a _balesetről_
*Hangsúlyozza ki a baleset szót*
- Hanem a fegyverről, ami már nincs nálam.. de minden esély megvan rá hogy bármikor lelőjön, amikor Luke csak úgy gondolja. Persze ez engem nem zavar, de így ti is veszélyben vagytok. Ez ellen pedig tennem kell...
*Ökölbe szorítja a kezeit, és testvérére néz. Mosolyogva biccent.*
- Rendben.. én nem zavarlak el.
*Biccenti oldalra a fejét, miközben kinéz az ablakon. Sóhajt.*
- Öcskös.. olyan jó lenne..sétálni egyet az esőben..
*Fordítja vissza fejét, szemei őszintén, vágytól telve csillognak. *
- Kérlek..vigyél ki.. a kórháznak van egy kertje, ahova a sokáig itt lábadozó betegeket szokták kivinni tavasszal levegőzni.. az orvos csak délben jön az ebéddel.. addig annyira szeretnék sétálni egyet..
|
-Jól aludtam... persze...
*Megcsóvűlja a fejét, a következő mondtara.. miszerint a nővérke már bent járt.*
-Már itt volt? Az baj.. bár, engem nem zavar.
*Emeli fel a fejét, majd Narura néz ismét.*
-Ceh... Egyedül nemsokra megy az a lány...
*Megvonja vállait, majd megrázza a fejét.*
-Jó... oké... békén hagyom... De csak a TE kedvedért! Ezt neki is megmondtam. És...és... milyen kellemetlen beszélgetésed lesz az apjával? Ha a balesetről van szó, ne tagadd, hogy én tettem...
*Elfordítja fejét, s a következő kijelentésre felkapja.*
-Nem. Nem megyek haza. Itt maradok. Úgyis kipihentem magam.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
