|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Meglepi a fiú hirtelen jött hangulatváltozása, de nem teszi szóvá. Mikor a nyaklánc végre visszakerül a helyére, egy mosollyal fordul meg.*
- Köszönöm. Minden rendben?
*A nagyon halk kijelentés éppenhogycsak jut el füleihez, azt is idővel tudja csak összerakni a fejében.*
- Te is tudod?
*Elmosolyodik, és újból a fiúba karolva tovább indul, ha hagyja.*
- Persze hogy tudod, hisz a bátyád is tudja. Csak én nem tudom...
*Sóhajt egyet, Bobby a lábaihoz dörgölődzve halad engedelmesen mellette, mikor kanyarodnak megtolja oldalra, ezzel jelezve az irányváltást.*
- Már kezdek beletörődni az elvesztésébe. Csak az esettel nem tudok megbékülni.. *rázza meg fejét, a lépcsőhöz érve kutyája féloldalasan beáll elé, így a gondolatmenetet félbehagyva felemeli a fejét.* Lépcső? Köszönöm Bobby.. *cirógatja meg a fejét, és elengedve Yamakasi karját, bizonytalanul lelép az első fokra.*
- Ha sima baleset lett volna, azt megértem és elfogadom. De így cserben hagyni egy 11 éves fiút...
*Lenyeli a további szavakat, mielőtt még újból elsírná magát. A korlátot markolva lép le még egy fokot, de nem kapaszkodik a fiúba.*
|
*Megcsóválja fejét.*
-Nem büntetem őket... Amúgy is! Mit szólsz bele?
*Kérdezi, majd kíváncsian nézi a lányt, ahogy a nyakához nyúl.*
-Nyaklánc?!
*Furcsán nézi azt is, hogy a földön keresgéli, de meg van. Ez a lényeg. A történetre összeszorul a szíve..*
~Ő a nővére annak a kisfiúnak, akit én ütöttem el?? Az nem lehet...~
*Nem tud most megszólalni, így a lány azt is hiheti, hogy időközben magára hagyta, de ez nem így van.*
~A multat már nem tudom megváltoztatni, akkor ennek a lánynak kell segítenem, hogy a jövője szebb legyen... *sóhajt* ...akkor viszont segítek neki mindenben, amiben csak tudok... Bááár... Ez furcsának fog tűnni...~
*Megrázza a fejét, mikor a lány segítséget kér tőle, s meg is fogja a nyakláncot.*
-Segítek...
*Mondja bátortalanul, ahogyan még sosem, s visszaakasztja a lány nyakába a láncot.*
-Én is tudom, hogy ki volt az...
*Fejezi be nagyon halkan...*
|
*Meglepődve hallgatja Yamakasi szavait. A végén bólint, de csak nem hagyja nyugodni. Sosem tartotta vissza a gondolatait, ami a szívén az a száján.*
- De miért más lányokat bűntetsz csak azért, mert nem volt szerencséd? De nem szólok bele.
*Mosolyogva lehajtja fejét, elég egy pillanat, hogy hagyja gondolatait elkalandozni. A nyakához nyúl.*
- Mutatok valamit..
*Félretűrve a ruháját tapogatja körbe nyakát. Ám szemei elkerekednek, arca elfehéredik, ledöbbenve rántja el a kezét a fiútól.*
- Eltűnt a lánc!
*Nézze bármilyen ostobának, letérdel a földre, s nem törődve Bobby játékos szaladgálásával, négykézláb indul vissza a szoba felé. Hamar ujjai közé siklik a nyaklánc, melynek végén egy összecsukható, kör alakú medál van. Megkönnyebbült sóhajjal szorítja a mellkasához, és a sarkaira ülve lehunyja a szemeit.*
- Az öcsémtől kaptam ezt a nyakláncot..belerakott egy fényképet az egész családról, és egy fényképet magáról. Azt mondta, hogy ez örökké vigyázni fog rám, mert ezt nem látnom kell, hanem éreznem..
*Nem zavarja, hogy Yamakasi hallja-e, vagy sem. Tudja hogy a fiú a lelke mélyén másmilyen, legalábbis hisz benne, így nyugodtan megnyílik neki.*
- Csak aztán elütötte egy autó.. *sóhajt, miközben óvatosan feltápászkodik* Naru tudja. Tudja, hogy ki ütötte el, de nem hajlandó elárulni.. *Szorul ökölbe a láncot tartó keze. Összerezzenve eszmél fel az emlékekből, s felgyülemlett könnyeit letörölve, mosolyogva Yamakasi felé fordul.*
- Segítenél visszaakasztani?
|
-Nincs mit.
*Furcsálva nézi, ahogy a lány lehajol a kutyához, de nem zavarja.*
-Hát meg...
*Vonja meg vállait, majd meglepődik, mikor a lány belekarol.*
~Ehh... Jó.. Hagyom.. Hamár egyszer segítek neki...~
*Töpreng magában.. Még jó, hogy a lány nem látja az arctekintetét... XD*
-Kérdezz..
*Vonja meg a vállait ismét, viszont a kérdésre összerezzen.*
-A csajozásról? Neked ahoz semmi közöd... Hogy mi vezet? Hááááááttt..... Sokminden. Bár, én a csajokhoz nem is vonzódom, csak jó velük játszadozni. Én is sokszor maradtam egyedül... Ott volt Alexa, majd Baby... Aztán egyedül maradtam. Végül úgy döntöttem, hogy nem leszek többé szerelmes, hanem csak játszadozok a lányokkal. Ennyi. Remélem érthető voltam...
*Megvonja vállait, majd tovább sétál a lánnyal.*
|
*Meglepődik, mikor kifordul alóla a talaj, és azon is, mikor a fiú megtartja. A szavai csak fokozzák a hangulatot, mondana valamit, de inkább csak bólint.*
- Köszönöm..
*Lehajol, s kitapogatva Bobby tarkóját lecsatolja róla a pórázt. Felegyenesedve hallgatja, ahogy mancsai a talajon dobognak, amint lelkesen ugrándozik körbe-körbe.*
- Meg kell tanulnom alkalmazkodni a környezethez.
*Vesz egy mély levegőt, és kérdés nélkül belekarol Yamakasiba, ha hagyja. Hisz ha már azt mondta, nem tágít, hát akkor igénybe is veszi a segítségét.. kicsit bizonytalanabbul, de kihúzott testtartással jár, látszik hogy keményen belenevelték az illemet.*
- Kérdezhetek valamit?
*Fordítja fejét a fiú felé, majd belekezd.*
- A bátyád mesélt a csajozásaidról.. "csakazértis" alapon szaladgálsz a lányok után, vagy mi vezet az ilyesfajta életmódodhoz? Naru elmesélése alapján én nagyon jó embernek képzeltelek el, és ez..nem illik a képbe. Csak szeretnélek megérteni.
|
-Ehh... A bátyám azt mondta segítsek én meg igent mondtam. Mostmár akár akarod, akár nem: Segítek!
*Hangjából érezhető, hogy nem tűr ellenvetést.*
-Nem kell sajnálnod. Már megszoktam a veszekedést és szerintem ő is. Ez nekünk már napi szinten megy.
*Elfordítja a fejét, majd a lányt követi kifelé az ajtón.*
-Mondom, hogy segítek! Ne ellenkezz már!
*Ekkor botlik meg a lány, s Yamakasi utána is kap. Elkapja a kezét, s megtartja a lányt.*
-Óvatosan! Rendben? Jah és nehogy azt hidd, hogy ezentúl puszi pajtások leszünk! Mert nem! Csak most, kivételesen segítek. Remélem ezzel tisztába vagy.
*Ha a lány stabilan áll, elengedi.*
|
*Ugyan Yamakasi nem kopog, Bobby már jelzi gazdájának, hogy közeledő lépteket hall. Erre egyből összekapja magát, megigazítja a ruháját, felveszi a cipőjét, felcsatolja a hófehér jelzőpórázt és övet Bobbyra, s úgy ül az ágya szélén. Az ajtó nyitódására mosolyogva felnéz, már épp köszönne Narunak, mikor felcsendül Yama hangja. Meglepve kapja fel fejét, de csak bólint egyet. Igyekszik jókedvet erőltetni magára, ám amint a fiú odalép, egyből feláll.*
- Hagyd csak, boldogulok! Kedves tőled, amiért elkísérsz.
*Mosolyog a fiú felé, és kihúzva magát rászorít a pórázra. Kicsit enged rajta, kutyája egyből megindul az ajtó felé. Ahogy gazdája kilép rajta, belerúg a küszöbbe, és kis híján orra bukik, de tartásából mit sem vesztve, nyugodtan tovább indul.*
- Sajnálom, hogy miattam megint veszekedtetek a bátyáddal.
*Szól a fiúhoz, miközben lassan, de haladnak a folyosón. Előre néz, Bobby engedelmesen, de bizonytalanul lépked előre, még nem ismeri olyan jól ki magát itt. Ezért kell a kísérő..*
- Nem kell ám velem fáradnod. Boldogulok egyedül is.
*Jelenti ki egy mosoly kíséretében, ám mint isteni áldás, meg is botlik, és ha a fiú nem kapja el, arccal a földre zuhan.*
|
-Nem kell hálásnak lenned. Sőt, azt sem tudom miért segítek neked...
*Elfordítja a fejét, majd elindul Carmen szobája felé.*
~Ehh... Erre az ostoba csajra kell vigyáznom. Szuper!~
*Töpreng magában, majd benyit az ajtón. Köhög egyet, majd beljebb megy.*
-Ehh. Gyere! Ma nekem kell lekísérnelek az ebédlőbe. A drágalátos bátyámnak dolga akadt és nem tud veled foglalkozni. Szóval áljj fel és gyere!
*Mondja "kedvesen", majd közelebb megy a lányhoz. Megfogja a kezét és felsegíti, ha engedi.*
|
- Nem is kell jópofiznod, csak lehetőleg ne hagyd hogy fejjel menjen a falnak, vagy hogy nyakba borítsa magát a levessel..
*Kacsint öccsére, és ha hagyja megveregeti a vállát.*
- Köszönöm öcskös, hálás vagyok neked! Sietem, ígérem. Az a szobája, bár gondolom tudod
*Mutat rá a csukott ajtóra, és egy hálás mosollyal sarkon fordul. Lekocog a lépcsőn, és szedi a lábait az igazgatói irodáig.*
|
*Ökölbe szorítja kezét, mikor újra "Yamának" szólítja bátyja.*
-Megmondtam már, hogy ne nevezz így!! Azt az ostoba lányt kísérgessem én?!?!?! Ceh...
*Jobboldalra néz, összehúzza szemeit. Töprneg egy kicsit, majd egy sóhajjal visszanéz Narumira.*
-Ehh... Legyen. De nem fogok vele jópofiskodni!! Azt FELEJTSD el!!!!!!
*Jelenti ki hangosan és határozottan.*
|
*Figyeli makacs és durcás öccsét. A szavaira csak megrázza a fejét.*
- Hát jó, de előre szólok, attól hogy nem lát tud kegyetlen is lenni...
*Nevet önfeledten, ám jókedvét hirtelen a mobilcsörgés szakítja félbe. Morog valamit, s miközben előhalássza zsebeiből, int Yamakasinak, hogy várjon. A készüléket a füléhez emeli.*
- Narumi Speak. Á, uram! *Kihúzza magát, mintha a férfi előtte állna.* Természetesen, hogyne. Mi? Öö, nem tudom.. nem nem, persze hogy nem! Értettem. Megoldom. Értettem. Köszönöm
*Gondterhelt arccal csúsztatja vissza zsebébe a mobilt, és testvérére néz.*
- Yama, nem akarlak ezzel nyaggatni, de ez most sürgős eset.. le kell kísérni Carment az ebédlőbe a vacsorához, de nekem muszáj beszélnem az igazgató úrral. Ha félreteszed minden büszkeséged, rosszindulatod és bunkóságod, megtennéd hogy elkíséred? Csak annyi hogy mellette sétálsz, és segítesz neki enni. Mire befejezi már ott is leszek.
*Néz kérlelőn öccsére. Láthatóan tényleg nem tudja megoldani máshogy..*
|
*Sóhajtva megrázza a fejét.*
-Tudom, hogy mi a neve...
*Megcsóválja a fejét, majd elindul Narumi mellett.*
-Nem kell erről a csajról beszélned, nem érdekel túlzottan..
*Elnéz jobb oldalra.*
-Vele nem fogok jópofiskodni csak a TE kedvedért, remélem ez egyértelmű. Majd ha én úgy gondolom, talán jóba leszek vele.
*Mivel még mindig jobb oldalra néz, Narumi át tudja karolni a nyakát és megborzolni a haját. Megfogja bátyja két karját, s leszedi magáról, ha ő maga nem tette meg.*
-Eressz el! Nem vagyok már óvodás, hogy ilyet kelljen csinálnod! Ezt nem most kellett volna.
*Megvonja vállait, s figyelmesen hallgatja bátyját.*
-Ceh... Tiltott préda? Ennyire hülye is csak te lehetsz. Nekem te nem tilthatsz meg semmit!
*Vágja oda hangosan Naruminak.*
|
- Ha nem hát nem.. Én azért iszok egy kávét
*Vonja meg vállait mosolyogva, és egyik kezét zsebébe süllyesztve elindul a folyosón. Öccse szavaira egy pillanatra megtorpan, majd zavarát leplezve gyorsan tovább is indul.*
- Carmen.
*Néz Yamakasira jelentőségteljes, komoly pillantással.*
- A neve Carmen, jó lenne ha megjegyeznéd. Amúgy miféle kérdés ez, öcskös? *Nevet egy kicsit, majd fejét megcsóválva a plafonra néz* Amit mondtam, az csak úgy... kijött. Nagyon tiszta és szeretetre méltó lány, hidd el. Olyan mint egy angyal, bár amikor kézbe veszi a dolgokat.. *neveti el magát ismét, hátrabökve a csukott ajtóra* ..akkor imádnivaló.
*Sóhajt, ám mielőtt túlságosan is bemerengne, sietősebbre fogja lépteit.*
- Szeretném ha félretennéd az előítéleteidet vele kapcsolatban. Nem lát, és barátokra van szüksége. Te pedig tudsz jófej is lenni, ha akarsz, öcskös...
*Néz öccsére, és ha nem figyel, egy gyors mozdulattal odaszökken mellé, átkarolja a nyakát, s másik kezével összeborzolja a haját, ám sietve el is ugrik tőle. Akkor sem fog vele ridegen bánni.. a testvére, ha Yama ezt nem is akarja belátni.*
- Jajj és még valami.
*Vált komolyra az arca, már ha testvére nem fojtotta meg időközben. Zsebre dugja a másik kezét is.*
- Őt vedd tiltott prédának. Nem szólok bele a csajozásaidba, és az alanyokba, de őt vedd le a listáról. Sőt, fel se írd rá! Nem akarom, hogy megbántsd, világos?
*Arca most halálkomoly és feszült, szavai komolyan koppannak, és bizony határozottan is.*
|
*Bólint, mikor végre az igazi teljes nevét hallja.*
-Kösz.
*Megvonja vállait, s Carmenre néz, mikor elkzedi tolni a szekrény felé. Kilép előle, s már noszogatni sem kell. Kilép az ajtón.*
-Ceh.. Megjött az esze.
*Néz el oldalra, majd fintorogva a bátyjára.*
-Most végre megkaptad azt, ami jár neked. Visszautasítást.
*Néz le a földre, s bátyja szavaira csak furcsa tekintettel ránéz.*
-Veled? Én? Tejeskávézni? Felejtsd el! Velem ugyan nem. Bár. Ha "beszélgetni" óhajtasz, akkor rendben. Jah amúgy, hogy szereted ezt a csajt? Szerelemből? Érdekelne..
~Tudnálak mivel cukkolni...~
*Mosolyodik el magában, s nem mutatja ki. Csak a "kemény" fiút mutatja.*
|
*Öccse szavai meglepik, lassan ismét megszilárdul a lelke. Ugyan eltolja magától, az alkarját még fogja, lazán, de fogja. Viszonozza a pillantást, elmerül Yamakasi szemeiben, majd bólint.*
- Rendben van, Yamakasi
*Bár furcsa kimondani ezt a számára idegenül csengő nevet, ha öccse ennyire ragaszkodik hozzá, hát ez lesz. Már épp ismét mondana valamit, mikor megérzi karján Carmen kezét. Meg is fogná, ha nem kezdené el tolni éppenséggel a szekrény felé.. de kilépve oldalra a helyes irány felé indul.*
- Szabadságra? Nem nem, megígértem apádnak hogy segítek beilleszkedni! Hé, ezt te sem gondol..
*Fordul vissza, ám már be is vágódik az ajtó. Szemez egy pillanatot a vakolattal, majd sóhajtva megcsóválja a fejét.*
- Nők..
*Öccsére pillant, majd a plafonra, s egy felengedett mosollyal elindul a folyosón.*
- Én iszok egy kávét. Meghívhatlak egy tejeskávéra?
|
*Teljes ledöbben, mikor Narumi azt vágja a testvére fejéhez, hogy szereti..szereti..őt?*
~Szeret engem? De.. jól hallottam?~
*Hallgatja a testvérpár szóváltását, és egy mély levegőt vesz. Bólogat, majd felemelt fejjel kihúzza magát. Itt még semmi sincs veszve, intézkednie kell, és ha a két buta nem hajlandó, akkor majd ő fog. Hercegnős tartással emelkedik fel az ágyról, és a fiúkhoz lépked. Egyik kezét Narumi, míg másik kezét Yamakasi karjára igyekszik rakni, s lendületesen megtolja őket az ajtó irányába.*
- Mostmár átlátok mindent. Naru, ha beszélsz apámmal, mondd neki kérlek, hogy szabadságra küldtelek! Rendezzétek ezt a dolgot, mert nem vagyok hajlandó addig elfogadni a segítséget amíg két buta fiú ennyire ostobán áll a köztük kialakult helyzethez! Most pedig aludni szeretnék!
*Tolja ki őket az ajtón, ha nem mennek maguktól. Bár cseppet sem álmos, ide határozott fellépés kell, és ha mindketten kiértek, becsukja mögöttük az ajtót, s egy sóhajjal nekidől.*
~Szeret??~
|
*A lány szavaira csak bólint, majd Narumira néz, ahogy megindul felé. Furcsálva nézi bátyját, s ekkor átöleli.*
~Ehh... Most meg mit akar?~
-Hé, Narumi! Mit érzelgősködsz már???
*Narumi következő szavai szíven ütik, de nem mutatja ki.. de nem ám! Átöleli ugyan egy pillanatra a bátyját, de aztán el is tolja magától.*
-Mostmár késő! Nekem AKKOR lett volna szükségem rád! Nem most...
*Lehajtja a fejét.*
-Ne is erőlködj!
*Felnéz, majd Narumi szemébe néz.*
-Régen felnéztem rád! te voltál a példaképem! De most...? Egy csaj miatt hagytál magamra... Ez fáj a legjobban. Nem az, hogy pont miatta, hanem hogy valaki más miatt! Érted? És megkérlek arra, hogy NE nevezz Yamának. Régen szerettem, hogy így szólítottál, de már nem fűznek olyan erős szűlak hozzád.
*Lehajtja a fejét, majd sóhajt.*
|
*A becenév leordítására csak sóhajt. Szereti így hívni az öccsét, és kész.. Viszont a fiú további szavai őt is szíven ütik. Sőt, a lelke legmélyebb és leggyengébb pontjába taposott bele öccse egy jól irányzott rúgással. Aztán jön a kérdés, mely vádló.. és tényleg elpattan nála valami, ami az önfegyelem és a fegyelmezettség között fut félúton.*
- Igen, szeretem!
*Tör fel torkából a hangja, pedig nem is ő mondta, csak úgy, kicsúszott.. a lány elszakad tőle, de most nem rá figyel, határozottan és macska-gyorsasággal ront neki Yamakasinak, aki ha nem figyel érezheti, amint bátyja szorosan megöleli, egyik kezével vállát karolva át pihenteti tenyerét a hátán, másik keze öccse tarkóján, mintha egy kisfiút ölelne.. és bizony nem hagyja egykönnyen kiszakadni az ölelésből.*
- De téged is szeretlek, fogd már fel!!
*Szemeit lehunyja, mielőtt kiolvashatná belőle bárki is az egy pillanatra meggyengült lelket..igen, meghatódott.*
- Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem veled! Hidd el, hogy mindennél jobban vágyom arra, hogy ezt a hibát jóvá tegyem, de nem tudom kijavítani!! El kell fogadni ezt a helyzetet, és én igyekszem behozni a kimaradt éveket! Minden erőmmel azon vagyok, hogy jó legyen neked! Hát nem érted, hogy te vagy nekem a legfontosabb?! Hogy te vagy az egyetlen és örök kisöcsém, akiért érdemes nekem felkelnem?! Akármilyen hülyeségbe keveredsz bele, nem azért szidlak meg, mert a hírnevem miatt aggódom, vagy hogy ez belekerül az életrajzodba, hanem attól félek, hogy TÉGED veszítelek el!
|
*Összerezzen a fiú kifakadására. Épp ezért esik neki jól, hogy Narumi magához húzza. Félősen bújik hozzá, nem azért, mert tényleg félne..vagyis, igen, retteg attól hogy elszakad valamilyen húr, és onnantól nem lesz megállás. Ha egymásnak esnek..? Nem, annál Narumi fegyelmezettebb. A kérdésre, miszerint "talán szereted?" meghökkenve emeli fel a fejét, Narumi felé fordulva.*
~Szeretne..?~
*Aztán Yamakasi kiönti a lelkét, ami szíven üti. Miatta..? Megrázza a fejét, könnyes szemeit összeszorítva taszítja el magát a bátyj mellkasától, egyensúlyát elvesztve huppan az ágyra, miközben az ajtóra bök. Tűnhet hisztérikusnak, nyávogósnak, bárminek, de felkiált..*
- Menjetek ki! Kérlek, máshol rendezzétek le a nézeteltéréseiteket! Menjetek!!!
~Miért kell rajtam civakodniuk?! Miért?!?!~
|
*A lány szavait karbatett kezekkel hallgatja. Felnéz a plafonra, majd Narumira.*
-Először is: NE NEVEZZ YAMÁNAK!!!!!!!!!!! Tudod, hogy mennyire utálom!!! Másodszor pedig: NE oktass ki!
*Emeli meg a hangját.*
-Bla-bla-bla!! Ezek csak ócska kifogások! Ha annyira vele akarsz lenni, akkor velem miért törődsz? Én el lettem volna a szakadt ruhákban is, ha veled lehetek! De ez neked nem számított.. Tessék! Itt a következménye! Gyűlöllek, mert nem voltál velem esténként.. Nem volt akit átölelhettem volna. Kicsi voltam még akkor, épp ezért hiányozz egy testvér közelsége. De ez neked NEM számított!! Inkább ezzel az ostoba csajjal voltál!!
*Néz rá ismét Carmenre, majd lehajtja a fejét.*
-És ha rajta "gyakorlom"? Akkor mi van? Talán szereted?
*Néz mélyen Narumi szemébe, majd az ajtóra néz.*
-Felőlem mennyünk. De akkor hagyd itt ezt a csajt!
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
