|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Megtorpan, hisz nem akar nekiütközni Carmennek. Megfogja a két vállát, és sóhajtva félrenéz.*
- Jól van.. akkor ha megverted, megölöm. Hagyj azért benne szuszt nekem is..
*Erőltet magára egy mosolyt, átnyújtja az újságot, és bólint. Végigsimít Carmen hátán, majd eszébe jut valami, így gyorsan elkapja a karját, és visszarántja magához. Hangját lehalkítja.*
- Édesapád hívott.. a kínai orvos az országba érkezett, és bármikor készen áll a műtétre. Akár ma is befeküdhetsz, hívd vissza édesapád.
*Nyomja a kezébe a telefont, s bíztató csókot nyom a homlokára. Miután kiment, biccent Yamának és engedelmesen leül az ágyra. A kérdés meglepi, de nem kell túl okosnak lennie hogy kitalálja, ezt tették öccsével is. Szívesen bevágna egy "leütném" választ, de meg kell őrizni a komolyságot. Ez komoly dolog.*
- Miatt..vagyis.. nem aggódnék miattuk. Nem hagynám, hogy az az ember a markában tartson. Elmesélném, mi történt azokkal, akikben bízok, mert ők talán tudnak segíteni. Mert ha tartom a szám, akkor bármikor előhozhatja a fenyegetését később is. Sőt, ha elvetemült, még így is bánthatja a szeretteimet.. én ezt tenném
*Bólogat őszintén, Yama arcát fürkészve. Egyik kezét az ép vállára teszi, és rámosolyog.*
- Történt valami?
|
*Naru szavaira csak döbbenten figyel, s mikor észreveszi a sebét, csak összeszorítja szemét. A kérdésre válaszolna, de látja bátyján, hogy már tudja.*
~Valahogy lepleznem kell...~
*Már utána nyúlna, de Carmen előbb fogaj meg, aminek örül is. Feláll, s odasétál Naruhoz, majd megfogja a vállát, s visszahúzza.*
-Kérlek ülj le. Nem lényeg, hogy kitette. Lenne egy kérdésem...
*Ha a bátyja leült, akkor leguggol elé, s úgy kérdezi.*
-Ha veled tennének valamit, egy elvetemült ember, s utána megfenyegetne, hogy ne szólj semmit, senkinek, vagy különben bántja a szeretteidet, mit tennél?
*Kérdezi, s lehajtja a fejét.*
~A te válaszodtól függ minden... azthiszem...~
*Eltöpreng, majd újra felnáz.*
|
- Csigavér, nem ölsz meg te senkit sem!
*Lép ki oldalra, ha jól időzít be Naru elé. Karba teszi a kezeit és összehúzott szemekkel sóhajt.*
- Ne aggódj, lesz bőven lehetőséged megfojtani, de először amúgy is én jövök. Légy türelmes
*Biccenti oldalra a fejét egy apró mosollyal, s egy sóhajjal elkéri az újságot. Ha megkapta, akkor összecsavarja, és a hóna alá dugva megpaskolja a combját. Bobby egyből odasiet hozzá. *
- Akkor én.. magatokra hagylak titeket.. kint megvárlak, Yamakasi
*Fordul meg, és ha nincs ellenvetés, kisétál az ajtó elé, melyet behúz maga után, s nekidől.*
|
- Ez..ez..ez az újság írja!!
*Lengeti a lapot. Odaadná Carmennek, de mivel nem tudja elolvasni, Yama kezébe gyömöszöli. Ekkor szisszen fel, ha lehetséges, még ennél jobban is kiborul. Meglepve néz a sebére, egyből le is mászik az ágyról.*
- Veled meg mi történt?
*Térdel le mellé, sebe sem érdekli. Öccse vállához nyúl, és gyengéden maga felé fordítja, ha hagyja. Szemügyre veszi a golyó által okozta sebet.*
- Ezt Luke csinálta?
*Kérdezi, de már tudja is a választ. Ökölbe szorított kezekkel feláll, és így, pizsiben megindul az ajtó felé.*
- Meg-ö-löm!!
|
*Megcsüválja a fejét, majd sóhajtva lenéz a földre. Ekkor lép oda mellé Carmen, s kedvesen megbökdösi. Felszisszen, s sebéhez kap, majd a lány után néz.*
-Na, várj csak! Ezt visszakapod!
*Mondja, de most nem dühös. A bátyjára néz, s a kérdésre összehúzza szemeit.*
-Hogy, hogy mit csinálunk? Először is, a bátyám van, másodszor pedig BESZÉLNÜNK KELL!!!!!!
*Mégjobban összehúzza szemeit, s az újságra nem is figyel, amit a bátyja szorongat a kezében. Sóhajtva ismét lenéz a földre, s megtörli arcát.*
-Lukenál jártam.
*Ha a drága bátyja végre figyel rá, akkor folytatja! :P*
|
*Némán lépked be a szobába Yama után, elengedve lehajol Bobbyhoz, és lecsatolja róla a pórázt. Kutyája egyből megcélozza az ágyat, de ahelyett hogy végiggyalogolna Narun, most összegömbölyödik a lábainál. Hallja, hogy Naru nem figyel, de nem szól semmit, a kérdésre meglepve hökken meg.*
- Hogy mi mit csinálunk?
~Talán lázas..hmm, besegítek.~
*Yamakasi mögé lépked halkan, és ha nem figyel megbökdösi a sérült vállát. A felszisszenésre talán még a bátty is felfigyel, de addig is elmereng.*
~Honnan veszi azt az ostobaságot, hogy szerelmes vagyok Yamába??~
*Az újság susogásából egyből rákövetkeztet, összehúzott szemekkel, némán mereng tovább, természetesen ellépve Yamától, mielőtt viszonozza a kedves bökdösést.*
|
*A bevetett ágyon fekszik, lábait keresztbe pakolva, félig felülve, s épp egy újságba mélyed. Már a gépekről is le lett kapcsolva, és szinte ragyog....na. Arcizmai minden sor után megkeményednek, szemöldöke egyre feljebb vándorol, szemeit mégis összeszűkíti, öccse belépésére se néz fel.*
- Várj..
*Látszólag nagyon elmerült az újságban, a mondatra, miszerint beszélniük kell, sóhajt.*
- Várj..
*Bizony bármit csinálhatnak, le nem teszi az újságot. Egy idő után mégis félig felhúzott térdeire csapja, és szikrázó pillantást vet a párosra.*
- Ti jártok?!?!
*Yama sebe egyelőre nem szúr szemet neki, csak az újságot markolva gyűri, rajta vezetve le minden..hmm..mérgét?*
|
*A lány szavaira nem figyel, csak kiszáll utána.*
-Erről csak Narunak beszélek.
*Mpndja határozottan, majd a lány belékarol, s ezt hagyja. Elindul vele, fel Naruhoz.*
~Sietnünk kell...~
*Gondolja magában, majd betoppan bátyja szobájába.*
-Naru!!
*Kilt fel, s az ágyánál terem, akárki is próbálja megállítani félrelöki.*
-Beszélnünk kell...
*Lehajtja fejét, s az ágy mellé térdel, közben sebét fogva.*
|
*A lány kijelentésére, miszerint ma ő fizet, csak megvonja vállait. Utána száll ki, majd sóhajtva felnéz az égre.*
-Menny csak.
*Esze ágában sincs megállítani a lányt, hisz most más dolga van. Meg kell keresnie Lukeot, a fegyver miatt.*
~Hol lehet?~
*Gondolkodik magában, majd elindul a kert felé.*
|
*A taxiban meg se mukkan, csak gondolkozik mélyen, és sokat. Bobby annál aktívabb, közöttük ül, és minduntalan pacsit akar adni Yamának - ha a fiú nem fogja meg a mancsát, akkor a térdével pacsizik miközben lelkesen csóválja a farkát. Amint megáll a taxi, Carmen már nyúl is a zsebébe.*
- Ma én fizetek!
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrve, és a papírpénzt a sofőr kezébe nyomva száll ki. Bobby pórázát a csuklója köré tekeri*
- Akkor én visszamegyek a szobámba..
~Miért gondoltam hogy valaha is puszipajtások leszünk? Legalább Naruval rendeződtek a dolgai..~
*Meghajtja fejét Yama felé, és ha nem állítja meg, akkor elindul a kastély felé, onnan pedig fel a szobájába.*
|
*Fintorogva nézi, ahogy a lány egy csókot nyom Naru homlokára, de aztán nem is figyel rá.*
~Ehh...~
*Hátra-hátra néz a lányra, hogy meg van-e, nem mintha érdekelné. Leérnek, s a taxi már várja őket. Kinyitja az ajtót, s hagyja, hogy a lány szálljon be elsőnek, majd ő is. Lediktálja a címet, ha még nem jegyezte volna meg a sofőr, majf az akadémiára mennek, meg is érkeznek.*
-Megjöttünk.
|
*Csendesen ácsorog, mikor a nővérke kimegy, bizonytalanul az ágy másik oldalához lép. Egyik kezét Naru mellkasára helyezi, s így betájolva az arcát, odahajol. Nyaklánca előbukkan ruhája rejtekéből, szőke tincsei egy pillanatra Naru arcára borulnak, amint fürge, mégis gyengéd csókot nyom a homlokára, majd elhajol. Yamakasi szavaira bólogat.*
- Igen, menjünk.
*Egy pillanatra megfogja Naru kezét, majd elengedve lehajtja a fejét.*
- Bobby, előre..
*Kutyája fáradtan indul meg, büszkén lépked Yama mellett, Carmen pedig a fiú mögött halad a pórázt fogva. Kiérve a kórház elé már várja őket a taxi, mely egyenesen az Akadémiára fuvarozza őket.*
|
*A nővérke megjelenésére csak összehúzza szemeit, s lassan, nehézkesen elengedi Narut. Belépked ő is a szobájába, majd a nővérkére néz, mikor távozik a szobából.*
-Ugye minden rendben van vele? Ne haragudjon... ő akart mindenképp kimenni, de nem hallgatott rám...
*Hajtja le fejét, s ha a nővérke válaszolt Naru ágyához megy, s még elkapja a kezét, amit felé nyúlt. Letérdel az ágy mellé, s a bátyját nézi.*
-Túl önfejű... Nem lehet mindent ráhagyni, mostmár biztos.
*Sóhajtva elengedi, majd a lányra néz, s megszólal.*
-Mennünk kell. Még ma bejövünk hozzá, ígérem. De mostmár mennünk kell. Pihennie kell. Gyere!
*Int neki, persze ha látná.. XD Ha a lány segítséget kér, nagy nehezn segít neki, ha nem, akkor nyugodtan elindul, s közben töpreng.*
~Az Akadémián meg kell keresnem Lukeot... A fegyver nem maradhat nála. Túl veszélyes. Vissza kell szereznem!~
|
- Dehogy vagy jól..
*Motyogja aggódva, de csakazértsem hagyja magát kitúrni. Egészen addig, amíg meghallja a nővérke hangját.. a kezeire bízza Narut, miközben leszakadozva belépked mögöttük. Az esernyőt az éjjeliszekrényre rakja, és hátrébb húzódik.*
~Tényleg túlzásba viszi..jobban kell rá figyelnem, mert így sose gyógyul meg. ~
*A nővérke szavaira bólogat, de azért Naru ágyához megy, és mielőtt elaludna, kitapogatja a kezét. Egy mosollyal végigsimít a kézfején, majd tanácstalanul lehajol Bobbyhoz. És most..?*
|
- Jól vagyok.. semmi baj..
*Motyogja, ám már el is kezdi kapkodni a levegőt. Hagyja, hogy Yama a nyaka köré fonja a karját, ám amint a liftajtó kinyílik, és feltűnik az ajtóban ácsorgó nővérke, egyből el is szakad tőle.*
- Mit képzel a beteg?! Csak úgy nyugodtan lófrálhat a fiatalúrral és a kisasszonnyal az ön tüdőállapotában?! És a gyógysze..uram!
*Siet oda egyből, és saját maga támogatja be Narut a szobájába. Lenyomja az ágyra, rádobja a takarót és az oxigénmaszkot a szájához emeli.*
- Tényleg hárpia leszek, ha így folytatja..
*Dünnyögi félhangosan miközben bead neki egy szurit, majd Yamakasira és Carmenre néz.*
- Kapott egy kis gyógyszert altatóval, pihennie kell, de kutya baja. A makacs öszvér mindenit..
*Rázza meg a fejét, miközben kimegy. Naru kinyújtja még a kezét Yama felé, a másikat Carmen felé, ám pillái békésen átölelik egymást. Elalszik..*
|
*Belép a liftve noszogatás nélkül, s leghátulra lépked. Megfordul, s látja Narun, hogy valami baj van, így rögtön odasiet hozzá, még a lány előtt! Kezét a vállára teszi, majd a másik kezével megfogja az arcát.*
-Jól vagy, Naru? Mindjárt felérünk. Bírd ki! Rendben?
*Kérdezi aggódva, majd ha bátyja engedi, akkor a kezét a saját nyaka köré tekeri.*
-Segítek.
~Csak ne legyen baja...~
*Töpreng magában, s mihejst felértek, nyílik is a liftajtó.. Naruval együtt kilép, s rögtön a szobájához mennek, a lánnyal ismét mit sem törődve. Leülteni, majd lefekteti bátyját, ha hagyja, s betakarja. Fölkapja fejét, s a gyógyszereket keresi szemével, amit meg is talál. Megfogja, s odanyújtja Narunak.*
-Vedd be. Biztosan jobban leszel...
|
*A fiúk érkeztére felegyenesedik, őt nem kell tolni, belép Bobbyval egyből. Egyik kezével a falat támasztja, másikkal Bobby pórázát tartja, miközben várja, hogy felérjenek. Azért furcsa érzése támad, pedig nem hall semmi szokatlant Naru felől. Talán pont ez a baj.. mögé lépve a vállára teszi a kezét.*
- Minden rendben, Naru? Jól vagy?
*Érdeklődik inkább aggódva, mint kíváncsian, az esernyőt lóbálva szabad kezében.*
|
- Pont azért kéne összebarátkoznod vele, mert nem akarom hogy úgy nézz rá, mint a védencemre..
*Húzza össze szemeit, de aztán egy felengedő sóhajjal meg is rázza a fejét. Esze ágában sincs erről vitatkozni, de attól, hogy Yama és Carmen nincsenek jóban, ugyanúgy fog mindkettőjükkel egyaránt törődni. A lifthez érve magára erőltet egy mosolyt, tudja, hogy a lány nem látja, de a hangjából legalább ne lehessen rákövetkeztetni arra, hogy róla meséltek. A lift csippenve érkezik meg*
- Na, fiatalok, beszállás!
*Noszogatja mindkettőjüket, ha nem hajlandók maguktól bemenni. Utánuk lép ő is, ám ahogy az ajtó becsukódik, a mellkasához kapva egyből neki is dől a lift oldalának. Összeszorított fogakkal néz a kijelzőre, szugerálva, hogy gyorsítson, kezei ökölbe szorulnak a fájdalomtól, de meg sem mukkan. Csak áll, háttal a többieknek, egyik tenyerét mellkasára szorítva, kicsit összegörnyedve.*
~Szedd össze magad..mindjárt odaértek...mindjárt..~
|
*Meglepődik Naru ötletén, de ő aztán nem fogja visszatartani a lányt. Az biztos.. XD Örömmel látja, hogy a lány előre szaladt. Egy mosollyal fordul Naruhoz, s a kérdésre le is fagy arcáról...*
-Nem fogok csak azért barátkozni vele, mert a védenced. Ezen még a "baleseted" sem változtat. Remélem megérted. Ráadásul vak is...
*Ceh... Az utolsó mondatát azt csak úgy hozzátette, viszont a "baleseted" szót nagyon kihangsúlyozza.*
-Velem? Persze. Minden rendben...
~Vagyis van egy probléma... ez a lány... Ceh...~
*Magában kimondja a baját, de inkább mhangosan nem. Átkarolja Narut, s besétálnak a lifthez, ha a bátyja is úgy akarja.*
|
*Meglepődik Naru javaslatától, de egyből kapcsol. Bólintva húzza meg Bobby pórázát.*
- Gyere, siessünk..
*Előrekocog, az ajtóban összecsukja és kirázza az esernyőt, így lép be. Rövid töprengés után bizonytalanul megindul a lift felé, és kitapogatva a gombokat megnyomja. Hátrafordul, és a falnak dőlve várja a fiúkat. Leguggol kutyájához, és megöleli.*
- Szerinted miről beszélgethetnek?
*Simít végig a fején egy apró mosollyal.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
