|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Elégedett mosollyal szakad el a fiútól, de nem nyitja ki a szemeit. Mosolyogva mély levegőt vesz, a kérdésre viszont eltöpreng.*
~Milyen furcsa lesz, hogy megint nem látom a kert szépségét..valahol legmélyen újra erre a megnyugtató sötétségre vágytam, de most hogy visszakaptam, szívesen lecserélném a másik világra. Akkor is, ha szokatlan, és ijesztő..~
*Fejéhez nyúl, melybe belemar a görcs, mint tegnap az ebédlőben. Erősebben markolja Bobby pórázát, de amint elmúlik, egy sóhajjal bólogatni kezd.*
- Elmehetünk. Jót fog tenni a friss levegő.
*Erőltet magára egy mosolyt, és ha Yama hagyja, belekarolva elindul a folyosón, de még gondosan becsukja maguk mögött Naru szobájának az ajtaját.*
- Szerinted van még esélyem egy újabb sikeres műtétre? Nyugodtan válaszolj őszintén, hisz a véleményedre vagyok kíváncsi, még ha elkeserítő is..
*Fordítja fejét Yama felé menet közben. A fiú ebből már következtethet arra, hogy min jár az agya.*
- Nem szeretnék feleslegesen reménykedni, de feladni sem. Ezért lenne jó tudni, hányadán állok. Hisz te beszéltél az orvossal, és.. te talán másképp ítéled meg, mint én. Néha csodállak amúgy..
*Sóhajt, és arcát az ég felé fordítva lehunyja szemeit, élvezve kicsit a napfény melegét.*
- Ha neked valami bajod van, azt sosem mutatod ki. Mindig lenyeled.. és ez dícséretes. Én ha ezt csinálom, akkor egy idő után kiborul a bili, de az nagy árvizet csinál.
|
*A kérdésekre összehúzza szemeit.*
-Igen.
*A válasz ennyi. A kijelentésre, majd a kérdésre összehúzza szemeit.*
-Mit?
*Figyelmesen végighallgatj a lányt, majd elvigyorodik.*
-Én elnézem a hercegnős stílusodat.
*Kacsint rá, s mikor lábujjhegyre emelkedik, s felteszi a kérdést bólint.*
-Kaphatsz.
*Mondja, de már kapja is a csókot Carmen. S mikor elngedik egymást, akkor átkraolja a derekát.*
-Elmegyünk sétálni?
*Vigyorogva nézi a lányt tovább. Ha beleegyezett, akkor a kerthez vezető úton lemennek a kertbe.*
|
- Mindig? Akkor is amikor öreg leszek és ráncos, és folyton fejbeváglak a bottal ha nem gyújtasz be télre? És akkor is amikor szülés után plusz 60 kilo feleslegem lesz? És akkor is, amikor az éjszakai műszakoktól megviselt leszek és karikásak lesznek a szemeim? Vagy ha elkapom a leprát?
*Emeli fel a fejét összehúzott szemekkel, de az ölelésnél már elmosolyodik. Boldogan viszonozza, de a kijelentést hallva megcsóválja a fejét.*
- Nem vagy bunkó, csak néha. De tudod mit?
*Elmosolyodva kihúzza magát.*
- Ha te mindig velem leszel, akkor én is mindig veled leszek. Mit szólsz? Legyünk mindig egymással. Én elnézem, amikor bunkó vagy, te meg azt, amikor én.. hmm.. neked nincs is mit elnézni.
*Neveti el magát, de csak viccel. Ártatlan arcot varázsolva magának öleli át Yama mellkasát, majd körbekapja a fejét hangok után fülelve. De miután minden tiszta, lábujjhegyre emelkedik.*
- Kapphatok egy kiengesztelő csókocskát?
*Biccenti oldalra a fejét 32 fogas vigyorral.*
|
*A kérdésekre megcsóválja a fejét.*
-Dehogynem szeretlek...
*Amikor a lány elkzed szipogni lehajtja a fejét. A kijelentésre felkapja viszont.*
-De! De nem most. Ráérünk még.
*Vonja meg vállait, s a lány lehajtja a fejét.*
~Gratulálok Yama! Megint megbántottad!!~
*Vitázik magával, majd akár akarja, akár nem, magához húzza, s szorosan magához öleli.*
-Szeretkek. Ezt te is tudod. Mindig veled leszek.
*Elmosolyodik, majd lassan eltolja magától.*
-Méghogy nem vagyok bunkó...
*Elvigyorodva elneveti magát, majd töprengve körbenéz a szobán.*
|
*Mikor Yama megállítja, elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Nem muszáj, de szükséges. Egyszóval kell. Én sem örülök, de valamiből meg kell élni..
*Összeborzolja a haját, ha hagyja, és rákacsintva megindul a folyosón. Lépteit megszaporázza, mikor hallja Carmen szavait, és nyakbehúzva elvigyorodik.*
~Ha mire visszaérnek, összevesznek és megint egymásra fognak pikkelni, én bezárom őket egy szobába és ki nem engedem onnan őket amíg meg nem őszülnek..~
*Csóválja meg a fejét, egy félmosollyal hátranéz válla felett, majd sóhajtva lesiet a lépcsőn, ki a kocsijához.*
|
- Előre tervezek? Miért? Nem akarsz életem végéig velem lenni? Vagy már nem is szeretsz?
*Lép el rémülten a fiútól, alsó ajkát lebiggyeszti, fejét is lehajtja, vállai megrándulnak, ezzel jelezve hogy sírni fog.*
- Pedig.. csak egy esküvő.. egy szép esküvő.. aztán egy romantikus nászút.. és szűk család.. nem kérek túl sokat
*Jajj, már szipog, Bobby értetlenül billenti oldalra a fejét és türelmesen leül.*
- Tudom már, te nem is akarsz feleségül venni!!
*Kapja fel hirtelen a fejét és Yamára mutat vádlón. Másik keze ökölbe szorul, de aztán visszatér eredeti hangulatához, és ismét szomorkásan lehajtja a fejét.*
|
*Carmen szavaira hátrébb lép, s köhögni kezd, majd hitetlenül ráéz.*
-De... de... de... túlságosan is előre tervezel...
*Mondja zavartan, s megvakarja a tarkóját.*
~Lehet rosszal kezdek ki.. de.. akkor is..~
*Gondolatait el is hesegeti, Naru szavaira csak egy zavart mosoly kúszik arcára. Mikor Naru menni készül utána nyúl.*
-Öhm... muszály menned?
*Kérdezi tőle, majd egy sóhajjal el is engedi.*
-Menny csak.. akkor.. majd találkozunk. Jó munkát!
*Néz utána, majd Carmenre néz még mindig zavartan, hitetlenkedve.*
~Oké... még ez elég messze van... nem kell pánikba esni!~
*Gondolatait elhesegeti egy sóhajjal, s a lányhoz fordul. Megcsóválja a fejét, s ha engedi, akkor átöleli.*
|
*Hatásosan megnyugtatják, Carmen szavait hallva mégis kitör belőle a nevetés. Mikor Yama megöleli, viszonozza, és még mindig nevetve hátbaveregeti.*
- Hát öcskös, bele kell húznod azt hiszem.
*Megöleli egy szelíd mosollyal Carment is, és sóhajtva megrázza a fejét.*
- Ne, ne beszélj vele, jó ez így. Sok a munka, és hát szükség van rám.
*Mosolyog, és ismét a karórájára néz.*
- Hát akkor én megyek is. Visszafelé jövet beszélek akkor valamelyik nagykutyával, attól függ melyiket csípem el. Akkor készüljetek lelkiekben a hétvégére!
*Végigsimít Yamakasi arcán, ha hagyja, és kedveskedve megpaskolja, egy megszokott homlokcsók Carmennek, fülvakargatás Bobbynak, és az oly sokszor látott módon, kocogva eltűnik a folyosón, miközben út közben felkapott dzsekijét erőlteti magára.*
|
*Ketten kezdik el nyugtatgatni, így ajkát beharapva, zavartan elnémul. Naru kijelentésére mégis felkapja a fejét, és elvörösödve fordul felé.*
- Na de Naruuuu!!
*Yama szavaira fürgén bólogat, és csípőre teszi a kezeit.*
- Majd az esküvő után. És akkor is egy luxusszálloda lakosztályán, nem pedig egy sátorban!! És nem 16 évesen, és akkor is úgy, hogy utána alapíthassuk is a családot 4 gyerekkel!
*Bólint makacsul, és mosolyogva odabújik Yamához, aki remélhetőleg még nem rettent meg a jövő terveitől. Fejét a mellkasára hajtja, és a szívdobogását hallgatva figyel a további megbeszélésre. Mikor Naru megint felhozza azt, hogy az apuja miatt el kell mennie, sóhajt egyet.*
- Még mindig nem hagyod, hogy beszéljek vele? Felvilágosíthatnám, hogy neked mellettünk a helyed, és ez így nem megy
*Vágja rá durcás szomorkodással, és hátrébb lép, hogy a fiúk megölelhessék egymást. De utána ő is odatolakodik és lábujjhegyre állva a nála másfél fejjel nagyobb fiút is jó szorosan megöleli, végül visszahúzódik Yamához.*
|
*Carmen szavaira elvigyorodik, s vállára teszi a kezét.*
-Nyugi. Lassíts a tempón!
*Mosolyog a lányra, s Naru szavaira összehúzza szemeit, s karbateszi a kezeit.*
-Öhm. Ebből maradj ki!!
*Vág durcás arcot, s tovább mondja.*
-Nem csinálunk olyasmit.
*Megcsóválja a fejét, s Naru kérdésére bólint.*
-Bízd rám!
*Húzza ki magát felszegett fejjel, majd lehajtja a fejét.*
-Mindig el kell menned..
*Sóhajtva felnéz.*
-Akkor még összefutunk!
*Elvogyorodva magához öleli bűtyját, majd el is engedi.*
|
- Kettőt.. két sátrat..
*Vág közbe Carmen szövegébe, akit láthatólag elkapott a szervezkedési láz.*
- Hagylak titeket egy sátorban romantikázni, Bobby meg én elleszünk a másikban.. persze csak akkor hagylak, ha nem csináljátok azt amit a fiatalok ilyenkor már szoktak.
*Húzza össze a szemeit és szigorú pillantással karba teszi a kezeit. Aztán a félmondatot befejezi magában, és elkerekednek a szemei.*
~Luke? Na persze, ha megkérjük hogy segítsen, még a végén hashajtót kever az italokba.~
*Gondolataira elvigyorodik, de gyorsan le is olvasztja magáról. Carmen vállára teszi a kezét.*
- Lazííts.. hárman vagyunk, nem kell mindent neked. Én a kocsiról gondoskodok, és a sátrakat is bízzátok rám.
*Húzza ki magát büszkén, aztán töprengve összeráncolja a homlokát.*
- Nem, a sátrakra nem lesz időm.. öcskös?
*Vigyorog rá testvérére, és körbenéz.*
- Hajj, nekem meg lassan mennem kell. Megint édesapád..
*Simít végig párszor Carmen hátán és az órájára nézve összehúzza a szemeit.*
- Furcsa hogy mindig talál nekem valami elfoglaltságot.. na de hát ez a munkám *kapja fel a fejét egy mosollyal*
|
*A kérdésre eltöpreng, de egyből leszögezi.*
- Ne munkanapokon. Amikor nincs tanítás, akkor nyugodtan mehetünk.
*Nem, nem stréber :P de tanulni kell. Nem szabad lemaradniuk az anyagban egy piknik miatt.*
- Akár jövőhét hétvégére is teheted. Én írok addigra nektek egy listát, hogy mit tanácsos vinni, és mi az ami felesleges. Meg gondoskodok a sátorról és az élelemről is.
*Mosolyog bőszen, ezzel jelentve ki kérdés nélkül, hogy átveszi a szervezést. Hátöö, nem kell félni... annyira..*
- Ti addig győzzétek meg valamelyik igazgatónőt, hogy engedjen el minket, tankoljatok, meg mindent amit kell. Jajj és nézzetek ki valami szép helyet.
*Bólogat lelkesen, és röviden átöleli Narut, majd hosszabban Yamát, és Bobby is kap belőle. Menet közben rácsatolja a pórázt is.*
- Hmm, talán ha megkérem a konyhásnénit csinál nekünk az útra szendvicseket, és azzal nem kell bajlódni. Igen igen, és megkérhetem Lu..öö mégse.
*Vigyorodik el és gyorsan odébb terelgeti a témát.*
- Melissa talán ismer jó helyeket, nem?
*Fordul Yamakasi felé egy zavart mosollyal.*
|
*A lány kérdésére bólint.*
-Rendben. Mennyünk négyen.
*Mosolyog a lányra, s Naru szavaira elneveti magát.*
-Igen. Kuncsorogj te! Öhm.. melyik nap? Azt nem tudom.
*Eltöprengve sóhajt, s lenéz a földre.*
-Végülis bármelyik nap jó.
*Felnéz bátyjára, majd Carmenre.*
-Nektek mikor lenne jó?
*Elvigyorodva néz egyszer Narura, majd Carmenre.*
|
*Megvakargatja Bobby fejét, ha hagyja, közben ő is elnéz az ajtó felé. A páros csókja láttán szemforgatva sóhajt egyet, de mosolyát nem tudja levakarni.*
- Aranyosak, nem? Legalább villámhárítónak jó vagyok még
*Paskolja meg a kutya fejét kiszélesedő mosollyal, és felegyenesedik. Az asztalra néz és a kilöttyent teára, majd egy szájhúzással feltörli a szalvétákkal.*
~Na, a piknikre nem viszek asztalt.. éés, hmm.. mivel lehetne még elkerülni a vitájukat, amiktől közveszélyessé válnak?~
*Töprengve törölgeti az asztalt, majd kidobva az átázott szalvétákat kezet mos. Ismét belekortyol a bögréjébe, de fintorogva le is teszi.*
- Ez tényleg szörnyű lett..
*Elnéz a páros felé, és türelmetlen sóhajjal odaballag hozzájuk.*
- Akkor, kuncsoroghatok az nagykutyáknál, vagy lefújva? És egyáltalán melyik napra?
|
*Yamakasi szavaira mérgesen szusszan egyet.*
- Te egy..
*Nem tudja folytatni, mert Naru átkarolja. Durcásan karba teszi a kezeit, és némán követi. A szavait hallva tűntetőleg félrefordítja a fejét, csakazértis alapon, de mikor Yama felé löki, odakapja a fejét. Durcás? Ő? Dehogy! Szinte a fiúval egyszerre mondja ki:*
- Sajnálom..ömm. folytasd..
*Hallgat el rögtön, a fiú ölelését egy mosollyal viszonozza.*
- Nem is vagy bunkó.. csak csiszolni kell a humorérzéked. És nekem nem kéne félreérthető kijelentéseket tennem.
*Bobby fülét-farkát behúzva kuporog az asztal alatt, Naru szavaira bizonytalanul kioson hozzá, és elnéz az ajtó felé.*
- Akkor nincs harag?
*Vág ártatlanos arcot egy apró mosollyal, de a csók már meg is adja a választ. Hosszan viszonozza, Naru majd elfordul ;). Mikor elszakadnak, már szólal is meg.*
- És mit szólsz a hármas piknikhez? Bocsánat, négyes..
*Fordítja hátra fejét kutyája felé*
|
*A lány felindulására visszafordul, s döbbenten hallja a szavait, majd összehúzza szemeit.*
- Szóval megint magas lovon ülök?? Cehh... ebből tényleg elég. Kár volt utánad szaladgálnom, hogy együtt legyünk..
*Elhallkítja szavait, hisz nem gondolja komolyan.*
-Rendben! Mennyetek csak ketten! Kit érdekel?
*Húzza ki magát, s ekkor akar kilépni az ajtón, de Naru visszafogja. A kijelentésre, hogy együtt mennek, meg hogy nincs ellenvetés csak sóhajt.*
~Azt csak hiszed..~
*Mikor Carmen felé löki, elszáll minden mérge, s átöleli. Halkan a fülébe súgja.*
-Sajnálom... tényleg elég bunkó vagyok...
*Naru visszalép az asztalhoz, s Bobbyhoz szól. Egy sóhajjal elengedi a lányt, s megfogja a két kezét. Közelebb hajol hozzá, s egy csókot lehel ajkára, kiengesztelésül.*
|
*A vitát látva apró mosollyal megcsóválja a fejét, és a teát kortyolgatva néz hol Carmenre, hol Yamára.*
~Hogy megmondtam.. tudtam hogy összekapnak valamin.. fiatalság bolondság..~
*Rázza meg a fejét, s mikor Yama kilép, Carmen pedig szerencsétlen kutyán tölti ki a mérgét, feláll és leteszi a bögrét. Az asztalt majd letörli később ;) előbb a lányhoz megy, ha nem figyel átkarolja egiyk karjával a vállát, és kimegy Yama után, nála a másik karjával próbálkozik. Ha elkapta áldozatait, jól megszorongatja őket.*
- Sráácook.. hármasban megyünk, nem fogadok el ellenvetést. Ti meg szedjétek össze magatokat!
*Lép ki hátra és egymás felé löki a párost, ha sikerült átkarolni őket ;) visszamegy az asztalhoz és leguggol Bobbyhoz.*
- Nincs veszély, gyere csak ki pajti..
|
*Naru szavaira felkapja a fejét, és jelentőségteljes arckifejezéssel fordítja felé a fejét, de az egos következtetésére nem tud mit mondani. Ekkor áll fel Yama, a szavaira először meglepetten elkerekednek a szemei, majd mérges arcrándulással az asztalra csapja a bögrét, annak fele tartalma ki is löttyen*
- Persze hogy bírom, ne felejtsd el hogy mennyi ideig volt mellettem! Nem lehet a saját bátyádra féltékeeny!!!!
*Teszi csípőre a kezeit, és mikor az ajtóhoz lép, a hang felé fordul. A közömbös kijelentésre ökölbe szorulnak a kezei.*
- Már megint magas lovon ülsz! Honnan veszed hogy te vagy a sértett harcos, aki akkora király hogy odaadja a barátnőjét bárkinek, és inkább büszkeségét megtartva elvonul?!?! Hát tudd meg, hogy egy öntelt, beképzelt alak vagy, és ha nem vagy hajlandó felismerni a viccet, akkor ketten is megyünk!
*Emeli meg hangját, és háttal fordulva az ajtónak mérgesen Bobbyhoz megy.*
- Te meg ne egyél annyi kekszet, nem azért kaptad!!
*Rivall rá, mire kutyája fülét-farkát behúzva eltolat a zacskótól és bebújik az asztal lábaihoz.*
|
*Hallgatja a lány szavait, ám fent akad egy mondaton. Ránéz, majd feláll.*
~Ceh...~
-Azthiszem mennyetek TI ketten! Ha ennyire bírjátok egymást!
*Sétődötten karbateszi kezeit, s összehúzza szemeit. Mikor Naru is megszólal elkerekednek szemei.*
-Méghogy rossz hazással?? Na jó, ebből nekem elég!
*Az ajtóhoz fordul, s el isindul. Lenyomja a kilincset, majd visszafordítja a fejét egy sóhajjal, s közömbösen szólal meg.*
-Jó utat.
*Mondja, majd kinyitja az ajtót, s kilép rajta, de nem megy még' el.*
|
*Örömmel látja, hogy Bobbynak tetszik a nasi. Yamára néz, azon töprengve hogy vajon min töprenghet, miközben lerakja a bögréket az asztalra. Carmen kérdésére elszakítja pillantását öccséről, és elmosolyodik.*
- Szóval szerinted szép szemeim vannak és bájos mosolyom? Jézusom..
*Neveti el magát a fejét csóválva. Na igen, kiforgatta a szavait, de hát ha neki így esik le :P*
- Yama rossz hatással van rád
*Rázza meg ismét a fejét még mindig nevetve, de inkább belekortyol a teába. Nem akar újabb vitát kirobbantani. Az ötletre azért még válaszol.*
- Én benne vagyok, bár szerintem felesleges leszek.
*Vigyorog Yamára és rá is kacsint sokat mondóan, de hamar visszatér a teához, mielőtt nagyot kap a fejére..*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
