|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Már ébren van, s a plafon nézi, mikor Naru beront a szobájába. Rögtön fel ül, s a takarót már nem is érzi magán..*
-Naru...
*Néz bátyjára, s az örömkitörésre csak bólint. Lábait leengedi az ágy szélén, s lóbálni kezdi. Maga elé bámul, csak...*
-Már megint az a lány... Sosem lesz vége?!
*Kérdezi, de nem vár rá választ. Narumira tekint, s bólint.*
-Velem minden rendben. Ma már haza is mehetek... Szóval. Felöltözök, ha nem bánod.
*Mondja közömbösen, s feláll. Eltűnik egy ajtó mögött, majd néhány perc múlva megjeleneik.*
-Kész vagyok. Indulhatunk.
*Egy mosolyot közben megejt, majd ha Naru is készen áll, elindunak a lány szobája felé.*
|
*A visszakérdezésre kiskutya módjára bólint, de a következő szavakat fel sem fogja. Eltöpreng, s csak akkor esik le neki, mikor a lány ráveti magát. Hátradől a lendülettől az ágyon, s egy döbbent vigyorral átkarolja a lányt.*
- Lá-lá-látsz?
*Dadogja sokkoltan, s elmosolyodva szorosabban öleli magához. De azért igyekszik felülni is.*
~Hála az égnek..~
*A bókra gyanakodva összehúzza a szemeit, majd egy legyintéssel feláll.*
- Jajj, Carmen.. elszaladok Yamához elújságolni neki a hírt, addig öltözz fel, rohanunk az Akadémiára és ünnepelünk!
*Hadarja egy szusszal, és a lányt figyelve az ajtó felé rohan. Az ágy lába persze kigáncsolja, de oda se neki, az ajtó kilincse minduntalan kicsusszan kezei közül, de nem lényeg, a felmosott folyosón kishíján elvágódik, de nem baj, Yama szobájába ajtóstól ront be.*
- Hé, öcskös!
*Vigyorog mint a tejbetök és felmászik Yama ágyára, ha nem nyugtatja le.*
- A műtét sikeres volt! És te? Megvagy? Menjünk haza!!
*Rángatja meg a takaróját, mint egy túlpörgött kisfiú.*
|
- Látok-e?
*Kérdezi, miközben lassan felül. Narura mered, pár percig csak némán, mozdulatlanul fürkészi, majd elmosolyodik. Igyekszik komolyságot erőltetni magára nem sok sikerrel.*
- Azt mondtad barna szemed van..
*Fordítja félre fejét sértődötten karba tett kezekkel, ám csak feltör belőle a vigyor és ha Naru nem bújik fedezékbe, rávetve magát a nyakába ugrik, és szorosan megöleli.*
- Látok!! El sem hiszem, látlak! Tyű de piszok helyes vagy..
*Hajol hátra és egy ravasz vigyorral végigméri a fiút.*
|
*Horkolása betölti az egész szobát. A sarokban ülve alszik, feje mellkasára bukva, karjai felhúzott térdein. A nyögésre felriad, arcát megdörzsölve néz körbe. Egész éjjel ide-oda futkosott öccse és Carmen szobája között. Mr. Callaway is elment.. feltápászkodik, s Carmen ágyához sétálva fölé hajol. Amikor kinyitja a szemeit, mosolyogva néz rá.*
- Hogy érzed magad?
*Nem kerüli el figyelmét a megremegő kéz. Leül az ágy szélére, és két tenyere közé fogja a kacsókat.*
- Carmen.. látsz engem?
*Teszi fel az ostobának tűnő kérdést lélegzetvisszafojtva.*
|
[Másnap reggel]
*Felriad végtelennek tűnő álmából, de nem nyitja ki a szemeit - sőt, összeszorítja őket az ablakon át beszűrődő vakító fény miatt. Érzi, hogy puha helyen fekszik, a feje mégis annyira fáj.. odanyúl, érzi a kötést, és a kézfejéből kilógó csövet.*
- Ez aztán a fájdalomcsillapító...
*Nyög fel halkan, s lassan felnyitja szemeit. Teljesen ledöbben, amikor egy méregzöld szempár pillant vissza rá. Körbenéz, kezei megremegnek, gyomra szaltót ugrik, tüdejébe beszorul a levegő. Lát..*
|
*Elpirulva áll ő is, lehajtott fejjel, apja kettőjük között váltogatja pillantását. Naru kijelentésére felkapja a fejét.*
- Igen, apa, nekem is azt mondtad hogy később jössz..
- Így sült ki, de ne várasd meg kicsim doktor..doktor..Krikuj..Krajiku..Krikiju..szóval ne várasd meg a doktorurat!
*Legyint, beáll ő is az ölelők sorába.*
~Még a nevét sem tudja?~
*Carmen elfehéredve viszonozza az öleléseket, lehajol Bobbyhoz, és ad neki egy puszit. Suttog valamit a fülébe, mire a kutya lihegve vakkant. Felegyenesedik, s büszke, katonás léptekkel bevonul az ajtón.*
|
*Megkönnyebbül, mégis kicsit csalódottá válik a hangot hallva. Carmennel egy időben szakad el tőle, megköszörüli a torkát és lehajol megsimogatni Bobbyt, mintha valami nagyon érdekes lenne rajta.*
- Mr. Callaway..
*Dünnyögi még mindig lefelé nézve, azért felegyenesedik, és meghajol, de nem néz a férfira. Kicsit zavarba hozta ez a helyzet.. Carmen kijelentésére fürge bólogatásba fog, s kényszeredetten oldalra néz.*
- Azt hittem később jön... nem mintha zavarna! Öhm.. indulni készültél..
*Néz Carmenre, s bíztatásképpen megöleli - a puszit egy időre felfüggeszti. El is lép tőle, és Bobbyt is odatuszkolja hozzá.*
|
- Megcsókolnál?
*Ismétli teljes nyugalommal, még mindig Naru kezét fogva. A dadogásra erőtlenül megrántja a vállait.*
- A műtét miatt..ha nem sikerülne.. én még sosem.. szóval megcsókolsz?
*Rázza meg a fejét. Szíve nagyot dobban, mikor megérzi a kezeket vállán, szemeit lehunyva emelkedik lábujjhegyre, érzi, amint Naru ajka közeledik az övéhez..*
- Caaarmeeen?
*Az ismerős hangra mint egy megriadt madár, úgy szakad el Narutól, és a falnak simulva fordul a hang irányába. Az apuci forgolódva nézelődik, s mikor kiszúrja a párost, integetve megindul - legalább hét bőrönd társaságában, amiket egy vézna fiú cipel.*
- Kicsim, hát itt vagy!
- Apa..
*Biccent a lány Naru felé fordítva fejét.*
- Micsoda meglepetés..
|
*A kérdésre meghökken, még meg is tántorodik, zavartan, bután néz Carmenre, majd gyorsan körbe, azt nézve, hallotta-e más is ezt. Esetleg az apja, pletykás nővérke? Visszanéz Carmen ártatlan arcára, s dadogva megszólal.*
- Hogy.. *suttog* ..mit csináljak??
~Vagyis tudom mit, de..én?~
- Miért akarod hogy..öhm..megcsókoljalak?
*Halkítja le ismét a hangját miközben újból körbepislog. A választ is sejti, de.. mély levegőt vesz, lassan elmosolyodik, gyengéden közrefogja Carmen vállait.*
~Jézusom, mit csinálok?? Nem baj, csak egy gyors puszi..igen..légy nagyfiú Naru..~
*Lehunyja szemeit és Carmen ajkaihoz hajol.*
|
*A visszakérdezésre csak bólint. Mikor Naru megtorpan, felemeli a fejét, a gyors továbbindulás mégis sejteti vele a fiú aggodalmát. Félrefordítja a fejét.*
- Ha te mondod..
*A homlokcsókra mosoly szalad ajkaira, de hallva, hogy megjöttek, gyomra ismét görcsbe rándul. Az ajtó felé lép, majd visszafordul.*
- Akkor én beszélek az orvossal.. szerintem már nem találkozunk.. *sóhajt, majd gyorsan hozzáteszi* a műtétig.
*Szájhúzva hajtja le a fejét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeli a fejét, ártatlan arccal, csillogó szemekkel, megszorítja Naru kezét.*
- Megcsókolnál?
|
*Átveszi Bobbyt, és maga mellett vezetve adja a karját a lánynak. Lassú, ráérős léptekkel indul meg vele, a kérdésre egyből bólogat.*
- Természetesen segítek. 183?
*Az ajtókon levő számok figyelésébe fog, magában ismételve: 183. A kérdés viszont megüti, egy pillanatra meg is torpan, ám elgyengülését palástolva tovább is vezeti Carment. Mosolyt erőltet magára.*
- Hogy ne sikerülne? A Föld legtehetségesebb orvosát ráncigálta ide édesapád. Higyj benne.. vagy ha nem megy, bennem
*Áll meg mosolyogva, és megfogja Carmen kezét, ha hagyja. Ad egy csókot a fejtetőjére, majd a feje felett elpillantva mosolya kiszélesedik. Megfordítja a lányt.*
- 183-as szoba.
|
*A falnak dőlve várakozik, meredten bámulva a semmit. Már amennyire ez lehetséges. Tehát csak bambul maga elé, majd egy sóhajjal lehunyja szemeit. Ekkor hallja meg Naru kérdését, ellöki magát a faltól és mosolyogva a hang felé fordul.*
- Még meg..
*Bobby pórázát odanyújtja neki, és ha átveszi belekarolva megindul a folyosón.*
- Apa azt mondta, behozza a cuccaimat és meglátogat. Segítesz megkeresni egy szobát? 183-as. A doktorúr ott fog várni rám.
*Dönti fejét Naru vállának, szőke tincsei eltakarják szemeit. Hangját suttogóra fogja*
- Szerinted sikerülni fog?
|
- Helyes beszéd
*Mosolyog rá, és belép vele a szobába.*
- Nna, ülj csak le..
*Int a nővérkének aki éppen pakolászik, és Yama userére bízza a tetteit ;). Ő csendben, karba tett kezekkel figyel, de egy milit sem mozdul testvére közeléből. Ha kell a kezét is fogja, de talán annyira nem kisfiú.*
- Túléled? Mert akkor kiugranék..
*Ha igenlő választ kap, akkor mély levegőt véve kisiet az ajtón, vissza Carmenhez. Pörögnie kell ide-oda, de menni fog.*
- Megvagy még, Carmen?
|
*Bátyja szavaira megcsóválja fejét, majd sóhajtva elfordítja a fejét.*
-Nem vele akarsz lenni? Ez meglepő...
*Mosolyogva vissza fordítja fejét, s a "csinos nővérkére" mégjobban elmosolyodik.*
-Legyen akármilyen is, az a lényeg, hogy el lássa a sebem...
*Bemegy a szobába bátyja noszogatására.*
|
*Amint a testvérpár kilép, mosolyogva veszi rövidebbre Bobby pórázát, mielőtt nekiugrana a fiúknak örömében. Hallja,a hogy Naru odalép hozzá, a kérdésére szapora bólogatásba fog.*
- Természetesen! Menj csak. És tessék..
*Nyújtja vissza a mobilt, és a falnak dőlve hallgatja a távolodó lépteket. Sóhajt egyet, s kutyáját simogatva várja vissza Narut. Gondolatai mégis már máshol szárnyalnak.. teljesen máshol..*
|
- Remélhetőleg..
*Biccenti oldalra a fejét, de nem kezdi el részletezni a műtét sikerének lehetőségeit, százalék-adatait. Az aggódó szavakra összehúzza a szemeit.*
- Nem nem.. felépülök, aztán nem ússza meg! Elbeszélgetünk. Igen, beszélgetünk
*Ropogtatja meg az ujjait előre meredve. Már látja szemei előtt a képet.. az ajtóhoz érve eszmél csak fel, kilép rajta, otthonosan, céltudatosan. Hisz ő mióta' itt van már 8) tud mindent!*
- Er..
*Bennakad a szava, Carmenre néz, majd öccsére. Hajajj, egyszerre kéne két helyen lennie. De mivel ez nem megy, fel kell pörgetni az eseményeket.*
- Megvársz itt?
*Lép Carmen elé, és ha helyeslő választ kap, akkor öccsét átkarolva indul meg a folyosón, egyenesen egy szomszédos orvosi szobába.*
- Itt van egy kedves, és csinos *kacsint Yamára* nővérke, aki ellátja a sebed. Addig beszélek Carmennel, és már jövök is vissza.
*Veregeti vállba testvérét az ép oldalon, és betessékeli a szobába, ha hagyja.*
|
*Naru szemébe néz, s bólint.*
-Köszönöm Naru... De még Carmennek se mond el!
*Teszi hozzá, s épp ő került szóba.*
-Szóval újra látni fog...
~Remélem így már nem kell, hogy Naru védelmezze... ceh... Ilyenkor is erre tudok csak gondolni? Szép... mondhatom szép tőlem... Pedig "elvileg" járunk.... pff...~
*Megrázza fejét, s a bátyja felhúzza őt is. Nem ellenkezik.*
-Bátyám... nem is tudom... lehet békén kellene hagynod Lukeot... nem? Majd ha teljesen felépültél, beszélsz vele... de akkor is vigyáznod kell...
*Mondja aggódva, s kinyitja az ajtót. Sóhajt.*
-És most... merre kell menni?
*Néz egy félmosollyal Narura.*
|
*Az ajtónak dőlve szorongatja a mobilt. Lehajol Bobbyhoz, és megsimogatja a fejét.*
- Mi legyen, kicsim? Befeküdjek ma? Akkor éjszaka meglesz és..és..reggelre talán.. de mi van, ha nem?
*Szeppen meg, hátát a falnak döntve öleli magához a készüléket. Lehunyja szemeit, tárcsáz, majd füléhez emeli a kagylót. Érzi, amint gyomra görcsbe rándul.*
- Szia apa, Carmen vagyok! Igen igen, minden rendben. Narumi? Lábadozik. Igen, megkaptam az üzeneted. Apa én.. *összeszorítja szemeit, egy ideig hallgat, majd észbekapva ellöki magát a faltól* Persze, itt vagyok, semmi baj. Édesapám, kérlek, beszélj a doktor úrral. Ma éjszakára kitűzheti a műtétet, ha neki is megfelel. Majd elhozod nekem a cuccaimat az Akadémiáról? Megkeresem a főorvos urat, és befekszek most. Rendben, köszönöm. Köszönöm, várlak. Én is szeretlek!
*Elrántja fülétől a kagylót, s könnyes szemekkel rogy le a földre. Elmosolyodik, mikor Bobby nyelve végigsiklik arcán, megcirógatva fejét temeti arcát a tenyerébe.*
~Szedd össze magad.. eddig tartottad magadban a lelket, most nem adhatod fel! Nincs mit veszítened. Sikerülni fog! Sikerülnie kell!~
*Fülét megütik a bentről kiszűrődő hangok. Rémülten kapja fel fejét, feláll, és a falba támaszkodva, megrökönyödve hallgatja a dolgokat.*
~Naru? Csak találkozzak veled Luke Besson.. miután visszanyerem a látásom..~
*Szorítja ökölbe kezeit, de hallja azt is, hogy kifelé tartanak. Összeszedi magát, szipogva letörli könnyeit, felcsatolja a pórázt Bobbyra, és mély levegőt vesz.*
|
*Összehúzza szemeit, keze ökölbe szorul öccse szavait hallva, és a könnyeket látva a szemében. Az ölelésbe belesajog a sebe, de úgy öleli magához Yamát, mintha soha többé az életben el nem akarná engedni.*
- Mi még elrendezzük a számlánkat, fenyegetés ide vagy oda.. de ezt már nem hagyom annyiban.. elvette a fegyverem..megfenyegette a testvérem.. kikezdett Carmennel..
*Ökölbe szorított kezekkel öleli még szorosabban testvérét, szemei szikrákat szórnak, ajkait egy csíkká préseli a benne felgyülemlett indulattól. Mély levegőt vesz, vonásai felenyhülnek, kezét fellazítva tolja el magától a fiút, hogy a szemeibe tudjon nézni egy apró mosollyal.*
- Köztünk marad, ígérem. Te csak ne aggódj, vigyázok magamra, és a fegyvert is visszaszerzem. A vállad viszont..
*Néz a sebre, száját elhúzva áll fel, és felhúzza Yamát is, ha hagyja.*
- El kell látni a sebed. Elkísérlek, aztán ha nem haragszol, magadra hagylak kicsit. Carmennek úgytűnik ma lesz a műtéte, muszáj előtte beszélnem vele.
*Töpreng el, de hamar visszatér a valóságba, és öccsére néz.*
- Örülök, hogy elmondtad nekem..
|
*Bólogat Naru szavaira, s elgondolkodik rajta.*
~Talán igaza van... de a fegyver még mindig nála van...~
*A kérdésre feleszmél, s bólogat.*
-Igen... történt... Vissza akartam szerezni a fegyvert és Luke... a vállamba lőtt és megfenyegetett, hogyha szólok bárkinek erről, akkor téged fog bántani...
*Könnyek gyűlnek a szemébe, s átöleli bátyját, ha hagyja.*
-És... és... nem tudom... hogy mit tegyek... és a fegyver is... nála van...
*Mondja szipogva, majd szorosabban öleli át Narut.*
-Féltelek... őedig tudsz vigyázni magadra... de kérlek, ne mond el neki, hogy tudsz erről...
*Ezt is szipogva mondja, s talán Carmen is hallja a dolgot.*
~Naru... remélem nem fog bántani...~
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
